Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-11 / 188. szám, kedd

1992. AUGUSZTUS 11. íÚJSZÓJ HAZAI KÖRKÉP AZ AGROKOMPLEX-SZEL EGYIDOBEN AGROFILM '92 (Munkatársunktól) - Az Agrokomplex nemzetközi mezőgazdasági szakvásárral egyidöben augusztus 16. és 21. között zajlik majd Nyitrán a mezőgazdasági élelmiszeripari és ökológiai témájú szakmai filmek nemzetközi seregszemléje, az Agrofilm '92 nemzetközi filmfesztivál 9. évfolyama. A rendezvény előkészületeiről tegnap sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat a szervezőbizottság tagjai. Annak ellenére, hogy az Agrofilm az előző évfolyamokban bemutatott filmek révén elismerésre méltó helyet vívott ki magának a szakmai filmfesztiválok rangsorában, az idén, vélhetően a hazánkban zajló politikai változások következtében is, jóval kevesebb filmalkotást neveztek be a seregszemlére. A másik ok, hogy a gazdasági rendszerváltás megpróbáltatásaival küszködő közép-európai országokban nagyon kevés pénz jut az ilyen témájú filmekre. Ennek tudható be, hogy az idén például sem a Szlovák Televízió, sem pedig a fesztivál eddigi állandó résztvevői, a magyar és a lengyel filmesek sem küldtek bemutatkozó alkotást. Az előző években megszokott 20-30 ország helyett így csupán 13 ország 47 filmalkotását bírálhatja el a szakmai zsűri. A fesztivál főhadiszállása a Nyitrai Állattenyésztési Kutatóintézet lesz, a filmeket azonban az előző évek gyakorlatának megfelelően az Agrokomplex látogatói a J 10-es pavilonban is megtekinthetik. Az Agrofilm egyúttal kiváló lehetőséget nyújt a szakmai véleménycserékre. A hagyományokhoz híven az idén is szakmai szemináriumon cserélnek eszmét a szakemberek az agrártudomány, -kutatás, -fejlesztés és a -tanácsadás szervezési tapasztalatairól, amelyen a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok idevágó ismereteit elemzik a téma neves szaktekintélyei. -tszlKUTATOK OSTROMOLJAK A Cl A-T Amerikai klimatológusok és környezetkutatók egyre hangosabban, az egész sajtót maguk mellé állítva követelik, hogy a CIA és a Pentagon nyissa meg előttük a birtokukban lévő, államtitokként kezelt adatbankokat, amelyek roppant fontos tudományos információk tömegét őrzik, elzárva azt a környezeti és az éghajlati kutatások elöl. Az űrhajózás kezdete óta, a hidegháború évtizedeiben rengeteg különféle űreszköz gyűjtött adatokat a potenciális ellenség katonai tevékenységéről, építkezéseiről. Ám a kémholdak nemcsak a rakétasilókat és kilövóállomásokat vették számba az immár nem létező Varsói Szerződés államaiban, hanem például a hótakaró változásait és kiterjedését is. Nagy magasságokba feljutó repülőgépek levegömintákat vettek a volt Szovjetunió légterében, hogy azokból az ipari termelés struktúrájára következtessenek. Haditengerészeti egységek - miközben szovjet tengeralattjárók mozgását ellenőrizték - rendszeresen mérték az óceán hőmérsékletét, sótartalmát és vegyi összetételét. Atomtengeralattjárók figyelték állandóan a tengeráramokat és a sarki jég vastagságának alakulását. S mindezt katonai pontossággal rendszerezték és tárolták, a civil tudománynak legfeljebb „morzsákat" adtak át az üvegházhatás és jövö századra jósolt klímakatasztrófa szempontjából elsőrendűen fontos adatok garmadájából. A CIA és a Pentagon archívumaiban hétpecsétes titokként tárolják őket, holott ezek a hosszabb időszakot felölelő információk összehasonlítási alapot adhatnának a mai helyzet értékeléséhez és a tendencia biztonságosabb meghatározásához. Most úgy látszik, annak a nagy nyomásnak a hatására, amely a riói „földcsúcson" az elszigetelődött Egyesült Államokra nehezedett minden irányból, a katonai körök meghátráltak, s hajlandók hozzájárulni egy tudósokból és titkosszolgálati szakértőkből álló bizottság felállításához, amelynek az a dolga, hogy módot találjon a tudomány számára hasznos adatok szabaddá tételéhez a törvényes előírások sérelme nélkül. Az első eredmény: az USA haditengerészete nagy tömeg aktát adott át a kutatóintézeteknek, a sarki jég vastagságáról évtizedeken át gyűjtött feljegyzésekkel. AKI MÁSKÉPPEN ÉRTELMEZI A MATICA SZEREPKÖRÉT PÁTOSZNAK NINCS HELYE Fehér hollónak számított a Matica múlt heti közgyűlésén az olyan hozzászólás, amilyennel az egyik fiatal küldött, dr. Peter Cabadaj lépett fel. A Matica természetes, tehát nem erőltetett szerepkörét kérte számon, utalt a munkavégzésben elvárt modern irányvétel nehézkes kibontakozására, nehezményezte az ellenségképek szüntelen hajszolását, a fölösleges és értelmetlen pátoszt. Mit tudna hozzátenni felszólalásához? - kérdeztem tőle a tanácskozás szünetében. - Nos, annyit mindenképpen, hogy bár itt helyi szervezetet képviselek, a Matica intézményrendszerének munkatársa vagyok, a kiadóban dolgozom. Úgy érzem, hogy belülről és kívülről egyaránt alaposan ismerem, s naponta megélem a Matica problémáit. Ezért éreztem belső késztetést a szókimondásra. -Megítélése szerint, megfelel a valóságnak mindaz, ami itt a dél-szlovákiai helyzetről elhangzik? - Nem ismerem kellőképpen DélSzlovákiát, terchovai vagyok, Jánosík szülőfalujának sarja. Annyit viszont érzékelek, hogy e problémakör túlontúl politikai síkra terelődik. - Hogy érti ezt? - Egyszerűen úgy, hogy a tulajdonképpeni érdekeltek párbeszéde nélkül mindezt átitatja a politikai érdekekhez igazodó érvelés, s ez kellemetlen helyzetbe hozhatja népeinket. - Mit szól Ferko úr kinyilatkoztatásához, hogy: „itt mi vagyunk otthon, itt mi vagyunk az urak"? - Hát ez az, amire felszólalásomban is céloztam. A pátosznak ilyen komoly kérdésekben nincs helye. Én amondó vagyok, hogy a dél-szlovákiai helyzetet az ott, együttéló szlovákok és magyarok tisztázzák, együttesen, a tolerancia szellemében, a természetes kapcsolattartást szorgalmazva. (-kiss) KERESZTELŐ A REPÜLŐTÉREN (Munkatársunktól) - Nem mindennapi bensőséges ünnepség zajlott tegnap a poprad-tátrai repülőtéren. Jirí Fiker, a Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat vezérigazgatója, valamint Ján Madác, Poprád polgármestere, köszöntő beszédeik után Poprád névre keresztelték a vadonatúj Boeing 737-500-as személyszállító repülőgépet. A Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat, repülőgépparkjának felújítása céljából, ez év júliusában 160 millió dollárért 5 darab Boeing 737-500as repülőgépet vásárolt. A világmárkát jelentő Boeing gépcsaládból ez a legkisebb repülőgép, és csak 1990-től repülnek a világ légi útjain. Ebből a géptípusból a légitársaságok ez idő tájt mintegy ezer gépet üzemeltetnek naponta több mint 1 millió utassal a fedélzeten. A Csehszlovák Légiforgalmi Vállalat azért döntött e kis Boeingek megvásárlása mellett, mert messze felülmúlják a vállalat által eddig használt TU 134-es gépeket, s az üzemeltetési költségük is sokkal alacsonyabb. Egy tankolással 4683 km megtételére képesek. (-szák) ...TŰZOLTÁS KÉSZÜL Valahogy úgy érzem, sokan vannak még úgy a piacgazdasággal, mint a kutya a forró kiflivel: jó is lenne, de meleg is. Előnyeit természetesen mindenki élvezni szeretné, a bevezetéséhez szükséges megpróbáltatásokat viszont jó lenne valaki másra átruházni. Több mint valószínű, hogy az előbb említett közhangulatot is meglovagolva született meg a legutóbbi parlamenti választásokon győzelmet arató Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom immár kormányprogrammá emelkedett válságkezelő elképzelése, amely a szociális piacgazdaság nevet kapta. Mit is takar ez a fogalom? A győztes mozgalom által képviselt gazdaságpolitikai elképzelés azt sugallta a választóknak, hogy a gazdasági reformnak van egy másik, az egyénekre kedvező, hatású, kevesebb megpróbáltatást igénylő formája, s ehhez elég, ha a szlovák nép saját kezébe veszi sorsának irányítását. Úgy tűnik, hogy bár a DSZM prognosztikai szakemberei jól felmérték a választási erőviszonyokat, az önállósodás gazdasági következményeit mintha nem sikerült volna teljes komolysággal tudatosítaniuk. A választási győzelem eufóriájából fokozatosan kijózanodó, s egyúttal apátiába eső állampolgárt továbbra is homályos, nem mindig közérthetően megfogalmazott jogi és gazdasági információkkal bombázzák. A szociális piacgazdaság megvalósítására tett törekvés is efféle hibrid szándékot takar. Olyan ez, mintha megpróbálnánk keresztezni a paradicsomot a paprikával. Lehet, hogy sikerül, az öröklődési feltételek ismeretében viszont már tudjuk, minden attól függ, melyik domináns tulajdonság öröklődik elsődlegesen a keresztezett növények tulajdonságai közül. A hazai fogyasztók szempontjából sem mindegy, hogy mi lesz a végeredmény, ehet/ő/-e majd egyáltalán, az önállósodási törekvések nemzetközi elismerése érdekében viszont talán •az lenne a legjobb, ha a paradicsomnak nem a vörös színe öröklődne dominánsan, mivel a külföldi piacokon, főleg jobb helyeken ezért már nem adnak pénzt. A paprika zöld színe sem volna túlságosan célszerű domináns szerepben, hiszen az ilyen hibridet vagy éretlen termékként, jobbik esetben biotermékként értékelnék, amely ugyan eladható, de kevesen veszik, mert túl drága. Nem kétséges, a hatalomra került mozgalom vezetőinek ambíciói egyértelműen a politika uszályhordozójának szerepébe próbálják belekényszeríteni a gazdasági folyamatokat. A kormányprogramban is megfogalmazott állami beavatkozások szükségszerűségének utóbbi időben egyre gyakoribb hangoztatása és az irányába tett konkrét lépések legalábbis erre engednek következtetni. Az előjelek arra mutatnak, hogy nem válságkezelés, hanem tűzoltás készül, folyik. Alulról jövő igényeknek itt-ott engedve próbál lavírozni a kormány az önállóság immár kézzelfoghatóan szerénynek minősített lehetőségei és a választási ígéretektől felduzzadt, mostanság ázonban már szemmel láthatóan lohadni látszó igények között. A győztes mozgalom programja, úgy tűnik, beleesett a saját maga által felállított csapdába. Miközben azt ígéri, hogy Szlovákia specifikus körülményeit figyelembe véve állami beavatkozásokkal próbálja módosítani a gazdasági reform kedvezőtlen következményeit, ezen kívül a tervezett adórendszer módosításával is számol, az elképzelések megvalósításához szükséges költségvetési bevételeket vagy a lakosság újabb megsarcolásával, vagy újabb külföldi hitelekkel tudja csak fedezni. A nemzetközi pénzpiacon viszont csak szigorúan megszabott (és be is tartott) költségvetési politikára adnak pénzügyi fedezetet. Nyílt titok, hogy a mozgalom vezetői az általuk elindított lavinaszerű dezintegrációs folyamatot most már szívesen megállítanák a félúton. Tudatosítják ugyanis, hogy miután úgy döntöttek, Pozsonyban nem hajlandók tovább a Prágában sugárzott zenére táncolni, immár azt is tekintetbe kell venni, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint jó néhány évig csupán az „önálló" nádihegedű cincogó hangjára rophatjuk majd a bunkós verbunkost. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ KISVÁROSI ÉS FALUSI ÉBREDÉSEK (Folytatás az 1. oldalról) a dél-szlovákiai magyarok és szlovákok lakta falvak ébredése. A körzeti és járási hivatalok élén alig található magyar nemzetiségű, mert ezeket az államhatalom végrehajtó szervei nevezik ki. Viszont a demokratikusan választott helyi önkormányzatokban még ott is többségben vannak a magyar nemzetiségű elöljárók, ahol a magyarok és a szlovákok aránya majdnem azonos. Igencsak erőszakolt és rossz-szándékú érvelés nemzeti hegemóniát emlegetni ott, ahol az emberek a tisztesség, a felkészültség és az emberi minőségek szerint választottak. A kisvárosokban megváltozott helyi hatalmi viszonyok, a megosztott politizálás demokratikus keretei, az egyre erőteljesebb magánvállalkozói réteg, a javuló szolgáltatások mellett a legnagyobb gondot a munkalehetőségek beszűkülése és a lakásínség okozza. Feltehetőleg megindul a visszaáramlás a falvakba, ahol az utóbbi négy évtizedben teljesen háttérbeszoruló belterjes gazdálkodás könynyebb megélhetési lehetőséget kínál azoknak is, akik elveszítették munkahelyeiket a veszteséges iparóriások kisvárosi fióküzemeiben. Néhány évbe beletelik, amíg a magánkisipar arra a szintre jut, amelyen már teljes skálájával kielégíti a kisvárosok és vonzáskörzetük lakóinak igényeit. Ebből is nyilvánvaló, hogy mondjuk egy Tornaijához hasonló nagyságú kisváros és a történelmi fejlődés során kialakult természetes vonzáskörzetének háromnégy tucatnyi faluja mai állapotának jövőjét a régiók szabad, belső erőket jobban kihasználó fejlődése rajzolja meg. Vajkó Ferencnek, a Tornaijai Városi Hivatal vezetőjének véleménye szerint az utóbbi két évben többet fejlődött a város mint az azt megelőző öt esztendőben. Fellendülőben a magánkisipar: az autójavítók, a pékségek, az akkumulátor üzem, az autóabroncsjavító üzem mellett azonban nehezen bontakoznak ki a szolgáltatás más fontos ágazatai. Végső megoldás előtt áll az ásványvíz palackozó kérdése, amelyet az a röcei magáncég épít fel, amely a rimaszombati sörgyárat is megvásárolta. Ennek ellenére nincs elegendő munkahely azok számára, akiket építésére, amelynek elkészülte után tisztább és szebb lehet a főtér és környéke. Mindehhez azonban kell a helyiek megértése, támogatása is. Tornaiján viszonylag rövid idő alatt újjáéledt a vágy: a város ismét legyen járási székhely. Számbavettek épületeket, lehetőségeket. Manapság az is érték, ha a polgárok hajlandók közadakozásban résztvenni. Remélik, hogy egy hatvan ágyas kiskórházat legalább részben magánpénzekszakképzetienségük miatt elsőként küldtek el a széles környék leépített üzemeiből. A tizenhét százalékot kitevő munkanélküliek többsége roma. Az ő szociális helyzetük meglátszik a lakásigénylők számán is. Kétszáz igénylés gazdáinak nagy nagy többsége is közülük kerül ki. Magánerős építkezés? Nincs terület, mert mindeddig rendezetlenek a tulajdonviszonyok, nem is szólva az emberek szűkös anyagi lehetőségeiről. A közművesítéssel nem lenne gond, hiszen most erre fordítják a város pénzét. Négy milliót szántak az új autóbuszállomás megGazdag József illusztrációs felvétele böl tudnak majd felépíteni. Mindennek egyelőre szúk kereteket szab a romló életszínvonal. Az adókkal sújtott magánvállalkozók egyrésze valamifajta gyors meggazdagodás reményében nem szolgáltat, nem kereskedik, hanem ügyeskedik. Amikor egyetlen kisváros változásain keresztül megmutatkoznak a reményteljes változásokban is jelenlevő buktatók, sok tekintetben azonos gondokkal találkozunk. Szerencsére, a legtöbb helyen nem sikerültjeiszítani a nemzetiségi ellentéteket. A helyi hangoskodókat lehurrogják, az idegent kinevetik. Meddig? Remélhetően amíg saját maguknak, tisztességes magyar vagy szlovák szomszédjuknak, kollégájuknak hisznek. Sokkal fontosabb számukra a becsületes, a szavatartó ember, mint a sanda szándékkal ellentetteket szító hazug. Egyre többen ismerik fel a kisvárosi magánvállalkozás előnyeit. A tudatosan leépített falvakban is élnek emberek, ráadásul az elköltözött fiatalok egyrésze a szociális biztonságot már egyáltalán nem nyújtó járási székehyekröl, betonkaszárnyás kisvárosokból előbb-utóbb visszatér a falvakba. Számukra is kell kenyér, kisbútor, háztartásaikban is elromlik a mosógép, a televízió. Kétségtelen, hogy a közeli kisvárosba könnyebb eljutni, mint a sokszor negyven-ötvenkilométerre lévő járási székhelyre. Remélhetőleg hamarosan visszaáll az a természetes állapot, amelyet minden erőlködése ellenére sem tudott megszüntetni a diktatórikus hatalom. A helyi önigazgatás, a szabad vállalkozás és demokratikusan választható önkormányzat olyan lehetőségek, amelyek minden terkintetben hozzájárulnak a regionális fejlődéshez. Márpedig ebben egymásrautaltak a kisvárosok és a falvak. A drága és rugalmatlan zöldség- és gyümölcsboltok helyett jobb és olcsóbb árut kínálhatnak a piacok, ahol megjelenhetnek a biológiailag értékesebb termékek: a házi vaj, a házitejföl és házitúró. Nem szólva a gyepelö csirkéről, a növekedést serkentő takarmányadalékokat soha nem fogyasztott állatok húsáról. Kétségtelen, hogy mindez kissé idealizáló vágy, azonban a kényszerűség, az ellehetetlenülő városi élet az egészségesebb faluba vonzza majd az embereket. Viszont falun élni csak úgy lehet, ha a kisvárosok fejlettek lesznek, az ott élő magánvállalkozók partnereiknek tekintik a falusi embert, s ha nem munkáját, akkor megtermelt zöldségét, gyümölcsét, állatait vásárolják meg tőle tisztességes áron. DUSZA ISTVÁN