Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-08 / 186. szám, szombat

1992. AUGUSZTUS 8. «Ú

/SZÓI HÍREK - VÉLEMÉNYEK KASSA AHOL KEVÉS A RENDŐR, On SOK A BŰNÖZŐ... Hiányzik a címmondatból, hogy , ott is sók a bűnöző, ahol a büntetés általában enyhe. Ez azért maradt ki, mert a bűnelkövetők „jutalmát" nem á rendőrök szabják meg, hanem a bíróság. Ha ez is a rendőrök dolga lenne, akkor a Rendőri Testület kassai parancsnokságán a város közbiztonságának idei első félévi mérlegéről tartott sajtótájékoztatón bizonyára szóba került volna. S ha az ítéletkiszabás a kassai rendőrökön is múlna, ök most sok esetben lehúznák kesztyűjüket... Még annak ellnére is, hogy Cyril Hudák őrnagy városi parancsnokhelyettes bevezető szavai szerint a különböző intézkedésekkel sikerült megállítani a bűncselekmények számának növekedését, s a bűnözés lényegében a tavalyi szinten maradt. A helyi összehasonlításokat nézve néhány ágazatban némi csökkenést mutat a statisztika, néhány ágazatban pedig emelkedést; ám ha azt vesszük, hogy 3101 bűncselekményből csak 1449-et tisztáztak a szakemberek, akkor nincs ok az örömre. Igaz ugyan, hogy mind a két gyilkosság elkövetőjét elfogták, s hogy a 136 lakásbetörés közül 63nak és 71 utcai rablótámadás felének már megvan a tettese, ám nyugtalanító, hogy több a jelentősebb anyagi kárt okozó rablások száma, meg az is, hogy az autótolvajok - 240 tulajdonos kárára - fél év alattannyit „teljesítettek", mint tavaly egész évben. Mit sem szépít a mérlegen, hogy a kocsitolvajok között sok a külföldi. Állítólag ők többnyire Lengyelországba, Ukrajnába és a volt Jugoszláviába „exportálják" négykerekű zsákmányaikat, ezért a kassai bűnügyi rendőrség szintén bővítgeti nemzetközi kapcsolatait. Tájékoztatóink szerint duzzad a „prostitúció" jelzésű aktájuk; az „itt a piros, hol a piros" játéknak pedig nemcsak a vesztesei közül ismer már sokat a rendőrség, hanem 127 hazárdjátékost is. A gazdasági bűncselekmények közül az adócsalások a leggyakoribbak, s nem kis gondot okoz a bűnügyi szerveknek a bankjegyhamisítványok terjedése. A rend őreinek állítólag sokat segít bejelentéseivel a lakosság, ám a munkát így is csak nehezen győzik, mert kevesen vannak. Szerintük fontos lenne a létszámukat 250 fővel emelni. (gazdag) SLOBODNÍK KONTRA FELDEK Dušan Slobodník, a Szlovák Köztársaság kulturális minisztere beperelte Ľubomír Feldek írót, aki nyilvánosan lemondásra szólította fel a minisztert „fasiszta múltja miatt". Dušan Slobodník ennek kapcsán a Mladá fronta Dnes-nek elmondta, hogy az állítás hazugság, s ezért Feldeket felelősségre kell vonni. - Tizenhét éves voltam, és behívó alapján egy katonai iskolába, igen diverzáns iskolába kerültem, két hetet töltöttem ott és mindent megtettem azért, hogy elkerüljek on-, nan. Semmilyen akcióban sem vettem részt, hazatértem, tizenöt évre elítéltek és később bizonyítékok híján rehabilitáltak. Feldek úr mellé fogott - mondta a miniszter. Hasonló vádakat tartalmazó cikket közölt a New York Times-ben Škvorecký és a Metropolitan nevű újságban Černocký úr is - tudhatjuk meg az interjúból. Ezért a szlovák kulturális miniszter őket is be fogja perelni és amint elmondta, a becsületsértésért követelt nagy összegeket a Pro Slovakia alapra utalja majd át. Az üggyel kapcsolatos kétségeit Ľubomír Feldek a Rudé právónak fejtette ki. Elmondta, nem érti, hogy tulajdonképpen miért akarja őt Dušan Slobodník bíróság elé állítani. - Az SS-instruktorok által vezetett terrorista tanfolyamon való részvétel teljes mértékben megfelel a fasiszta múlt fogalomnak, - állította. - Tudnia kellene, hogy ilyen múlttal nincs mit keresnie egy demokratikus állam kormányában. Felhívtam őt, hogy, Szlovákia jobb külföldi képe érdekében mondjon le a miniszteri funkcióról - hangsúlyozta. A MAGYAR NÉPPÁRT FELHÍVÁSA LEGYEN SZLOVÁK-MAGYAR KIEGYEZÉS! LAVÍROZÁS? KÍSÉRLETEZÉS? Ha az államjogi elrendezés kérdéseibén a tankönyvekben található meghatározásokat fogjuk szajkózni, soha nem jutunk előbbre - ez a mondat hangzott el a Demokratikus Baloldal Pártjának legutóbbi-sajtótájékoztatóján, Dušan Dorotin alelnök szájából. Alkotmányos megoldásokról is beszélt, de nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a DBP nem rendelkezik akkora erővel a törvényhozásban, amely lehetővé tenné a két győztes párt által benyújtott törvénytervezetek blokkolását. Ez hatványozottan érvényes az államjogi elrendezésről szóló törvényjavaslatok esetében. A második legerősebb politikai erő Szlovákiában tehát érdekes hozzáállást tanúsít. Ahogy esik, úgy puffan - a DBP nyugodtan elfogadja, hogy a két győztes - rendelkezve a leadott szavazatok közel egyharmadával - úgy rendelkezzék az ország további sorsa fölött, ahogy azt éppen jónak látja. A parlamentben a szavazatok felével bírva, s kiegészítve azokat a Szlovák Nemzeti Párt szavazataival, akár alkotmánytörvényt is hozhat, hiszen a parlamenti demokrácia alapszabályai mindezt legitim lépésként engedik meg. Furcsa: az ország egyharmada a korántsem egyértelmű és legalább háromféleképpen értelmezhető Mečiar-programra adta szavazatát, 7 százaléka pedig az önálló Szlovákia mellett döntött. Ez a két párt, a szavazatok 43 százalékával mégis olyan dolgokról dönthet, amelyekhez az elementáris matematika és alapfokú politika szerint is 51 százalék kellene. A parlamenti mandátumok száma messze meghaladja a választásokon elért politikai mandátumok arányát és emellett az eddig közös államért kardoskodó legerősebb ellenzéki, párt lavírozgat, megpróbál a kialakult helyzethez simulni. Mit is tehetne? Ha következetesen kiállna elképzelései mellett, ugyanolyan szélmalomharcot vívhatna, miŕit a KDM. Ha szövetségre lépne a Csehés Morvaországi Kommunisták pártjával a szövetségi parlamentben, leblokkolná annak munkáját. Ebben a kényszerhelyzetben tehát a baloldal is népérdekekre hivatkozva cserbenhagyja a közös állam támogatóit. Mi következhet még? Megélhetjük, hogy az arra mandátummal nem rendelkező DSZM, sikeresen játssza el a válóperes ügyvéd szerepét, beírva nevét a történelem tankönyvekbe. Ugyebár az ügyvédek sem mindig az igazságot védik, hanem a törvényt, és a kettőnek nem mindig van köze egymáshoz. Igaz ugyan, hogy a DSZM lépései legitimnek és jogosnak tekinthetőek, csak éppen nem fedik az ország lakosságának valós igényeit. A legerősebb ellenzéki párt közben arról beszél, hogy nem lehet tankönyvi példákkal élni, hiszen hová is jutnánk! Csak egy apróságot hagy figyelmen kívül: az állam, mint intézmény, nem az emberi társas létből természetszerűen fakadó szervezeti forma. Az emberiség létének egyik, korántsem legjobb, de egyelőre egyetlen megvalósítható formája. Igy az államok alakulása, megszűnése, egyesülése vagy szakadása jogi folyamatok eredménye és a jogi folyamatok ugyebár tankönyvszerűen, de legalábbis pontosan megfogalmazhatóak. Ha vannak államformák, azok azért vannak, mert bizonyos idő alatt életképesnek bizonyultak és megvalósíthatóak lettek. Ha Mečiar arról beszél, hogy a szlovák nemzetközi jogalanyiság mellett meghagyható a közös állam is, akkor - uram bocsá - félrebeszél. Vagy legalábbis ködösít. Unitárius állam nem kell, föderáció nem kell, a Benelux államokhoz hasonló unió pedig megvalósíthatatlan. Az ugyanis azért jött létre, mert a szuverén és önálló államok a közös piacra, a hasonló gazdasági rendszerre, a közös mentalitásra, valamint a gazdasági és társadalmi szabályozók összehangolására építve kialakítottak egy államszövetséget. Mert együtt könnyebb. Európában jelenleg nincs konföderáció, de ha valóra válnak az integrációs elképzelések, az európai államok konföderativ jegyeket magukon viselő közösséget alakítanak. Amikor konföderációról beszélünk, ne feledjük, oda akarunk jutni. Az európai fejlett tőkés országok évtizedek óta keresik az egymás felé vezető utat, téve közben sok engedményt, kötve kompromisszumokat, hogy bizonyos területeken minél jobban hasonlítsanak egymásra, s megtartsák az önálló államokra jellemző tulajdonságokat is. És ekkor jön Cseh kötőjel Szlovákia, amely gazdasági, pénzügyi, vám- és védelmi uniót óhajt kiépíteni; miközben a két országban különböző módon folytatódhat a gazdasági rendszer transzformációja és az új viszonyok kiépítése. Nem utópia ez kissé? Ami az államjogi elrendezést illeti, nem volna szabad kísérletezgetésekbe bocsátkozni. Mindenen lehet kísérletezni, csak az emberen nem. Az efféle kísérletek rossz esetben véres konfliktust, de nagyon jó esetben is bizonytalanságot, társadalmi frusztrációkat és szegénységet okoznak. Vagy egyszerűen csak rossz közérzetet. Az is elég ahhoz, hogy a nem kipróbált modellekkel való kísérletezgetésnek még a gondolatát is elvessem. .Vegyük végre észre: ha valaki a nemzetközi jogban szereplő államalakulatokon kivül valamilyen mittudoménhanyadik utas megoldást kínál, legalábbis csaló. És aki ezt határozott kiállás híján passzivitásával és simulásával támogatja, az legalábbis gyönge. Hiába lett a második legerősebb a Tisztelt Házban. A baloldaltól elvárhatnám tehát, hogy az államjogi kérdésekre határozott módon reagáljon, mondja és magyarázza el véleményét még akkor is, ha jelenlegi pozíciója kényszerhelyzetnek látszik... LOVÁSZ ATTILA Ne erre! Amarra! (Prikler László felvétele) Országunk, de az egész volt szovjet blokk lakossága ismételten történelmi, bátran mondhatjuk, hogy sorsfordító időket él meg. Valamennyien örömmel konstatáljuk, hogy összeomlott egy csaknem fél évszázada ránk terpeszkedő világbirodalom, újból valósággá vált az egységes Németország, a balti nemzetek is visszanyerték függetlenségüket. Tényként vesszük tudomásul, hogy az egykor mesterségesen összetákolt Jugoszláviát tragikus belháború bomlasztotta fel. Nem vitás, hogy az eddig szilárdnak vélt Közép-Kelet-Európa eresztékeiben recseg-ropog. Saját szűkebb régiónk fejleményei pedig arra engednek következtetni, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi köztársaság is a felbomlás küszöbén áll. Mi őszintén reméljük, hogy a már kialakult, valamint a most formálódó új államalakulatok talán inkább megfelelnek majd polgáraik érdekeinek, mivel nézetük szerint az egykor hatalmi parancsszóval létrehozott „idénybirodalmak" helyén létrejönnek a térség népeinek, nemzeteinek szabad akaratán alapuló formációk. Nem tagadjuk, hogy a Magyar Néppárt aggódó figyelemmel kíséri a mind az országunkban, mind pedig a tágabb közép-kelet-európai térségben zajló, rendkívülien erős nemzeti-nemzetiségi töltetű folyamatokat. Pártunk nagyon is tudatában van annak, hogy a beindult átalakulások az ésszerű kompromisszumos megoldások mellett - illetve azok helyett - könnyen térségünk teljes politikai, nemzetiségi és gazdasági destabilizációját is eredményezhetik. Főleg a nemzeti színezetű indulatok egészségtelen előtérbe kerülését tartjuk aggasztónak. Bennünket azonban természetszerűleg a szülőföldünkön zajló események nyugtalanítanak leginkább. A cseh-szlovák viszonyról megvan ugyan a véleményünk, ezt azonban e két nemzet belső ügyének tartjuk, nincs szándékunk beleavatkozni, sőt még csak kommentálni sem akarjuk. Figyelmünk és érdeklődésünk annál fokozottabb mértékben irányul a helyenként nem éppen kívánatos módon fölizzóban lévő szlovák-magyar viszonyra. Számunkra ez bír elsődleges jelentőséggel, ez jelenünk és jövőnk meghatározója, mivel csakis a-nyugodt, békés egymás mellett élés biztosíthatja nemzeti' kisebbségünk számára a harmonikus fejlődés és a reményteljesebb jövő feltételeit. Éppen ezért mi fölöttébb veszélyesnek ítéljük meg mind a szlovákság, mind a csehszlovákiai magyar nemzettöredék jövője szempontjából, hogy politikusaink többnyire csak a hírközlő szerveken keresztül érintkeznek egymással, ahelyett, hogy nyílt, korrekt és őszinte tárgyalásokon próbálnák meg tisztázni a felmerülő problémák megoldásának módozatait. Elvégre nyilvánvaló, hogy a korrekt dialógus semmilyen más módon nem pótolható. Napjaink több politikai megnyilvánulásából is világosan kitűnik, hogy a felvidéki magyar nemzetrész jövőbeli sorsának alakulása a legsürgősebben megoldandó problémák sorába tartozik, mivel ez térségünk politikai stabilitásának egyik alapvető tényezője. A Magyar Néppárt is azon a nézeten van, hogy amíg a szlovák-magyar viszony és az együttélés módja nem oldódik meg mindkét fél maradéktalan megelégedésére, addig a vélt vagy valós kölcsönös sérelmek a mindennapok állandó destabilizációs tényezőjévé válhatnak. Ettől pedig valamennyi gondolkodó főnek - szlováknak egyaránt - őrizkednie kell. Távol áll tőlünk az önsebeinkben való vájkálás, mindazonáltal szükségét látjuk tényszerűen leszögezni, hogy bennünket, az egy és oszthatatlan magyar nemzet Csehszlovákiába szakadt, északi töredékét - több mint hetven esztendeje tartó nemzeti kisebbségi sorsunk alatt - már többször vádoltak, elítélek és büntettek. Bűntelenül is bűnösökké nyilvánítottak bennünket már pusztán nemzeti hovatartozásunk miatt. Velünk azonban soha senki nem tárgyalt a sorsunkat meghatározó kérdésekről, mi mindig csak szenvedő objektumai voltunk a körülöttünk zajló eseményeknek. Döntöttek rólunk, de a megkérdezésünk nélkül az első világháború után, ugyanígy 1938ban, majd a második világháború után még a kollektív háborús bűnösség bélyegét is homlokunkra sütötték. Semmibe vették alapvető emberi és nemzeti jogainkat, s bátran elmondhatjuk magunkról, hogy a 20. század „civilizált" Európájának egyik legkiszolgáltatottabb, felszámolásra ítélt népcsoportjává váltunk. Európában, de mindenekelőtt a mi szűkebb régiónkban napjainkban reneszánszát éli a nemzeti eszme, a nemzetiségi kérdés. Az eközben felgyülemlő indulatok levezetése, békés és kulturált megoldása valamennyiünk közös érdeke. Szlovákoké és magyaroké egyaránt. Éppen ezért haladéktalanul szükségesnek tartanánk egy szlovák-magyar politikai közös bizottság létrehozását, amely a szlovák-magyar viszony mindkét fél érdekeinek megfelelő objektív értékelésére lenne hivatott; s amely célul tűzné ki a nemzeti együttélés normáinak kidolgozását, valamint e normák betartásához szükséges törvényes garanciák megteremtését. A Magyar Néppárt határozottan szorgalmazza egy valamilyen formában létrejövő „szlovák-magyar kiegyezés" mielőbbi méltányos megkötését, mivel - megítélésünk szerint - enélkül térségünkben elképzelhetetlen a politikai stabilitás, a nemzetek közötti tartós és gyümölcsöző együttélés feltételeinek megteremtése. A szlovákság és a felvidéki magyarság viszonylatában is egy hasonló megállapodás megkötésére volna szükség, mint amilyet a finnországi svédek, a svájci franciák vagy például a dél-tiroli németek kötöttek államuk többségi nemzeteivel. Ezek a kipróbált s bevált példák kellő garanciát nyújtanak arra, hogy szlovák-magyar viszonylatban is ez legyen a kibontakozás járható útja. A Magyar Néppárt híve a nemzeti megbékélés eszméjének. Ezért a tartós békesség és a rég óhajtott igazságos elrendezés érdekében felhívja az összes szlovákiai politikai mozgalmat és pártot - a szlovákokat és magyarokat egyaránt -, hogy kezdeményezzék a hazai nemzetiségi problémák tárgyalásos rendezését a fent említett pozitív nyugateurópai példák alapján. Reméljük és jóindulatúan feltételezzük, hogy talán már a mi térségünk népei is vannak olyan politikai, társadalmi, kulturális és etnikai szinten, mint az említett dél-tiroli régió lakosai, s képesek lesznek a kor követelményeinek megfelelő, igazságos, a kölcsönös megelégedésen alapuló kiegyezést kötni egymással. A tárgyalásokat egyrészt a hazai szlovák, másrészt a hazai magyar politikai szubjektumoknak haladéktalanul el kellene kezdeniük - még mielőtt az oly sűrűn elhangzó felelőtlen kijelentések a nemzetek közötti viszonyt teljesen megmérgezik, Meggyőződésünk, hogy most még megtalálhatók volnának azok a kompromisszumos megoldások, amelyek mind a szlovák, mint a magyar fél számára biztosíthatnák az elfogadható, tisztességes, tartós és megnyugtató egyezség megkötését. Az elmondottak természetszerű feltétele egymás egyéni és kollektív jogainak tisztelete, valamint a másság kulturált elfogadása. Valamenynyien tartsuk szem előtt az örök igazságot, hogy amit magunknak kívánunk, azt mástól se tagadjuk meg. A Magyar Néppárt tudatában van annak, hogy az itt javasolt, a nemzeti kiegyezést és a békés egymás mellett élés eszméjét célzó javaslataink sikere az egész közép-európai térségre kedvező kihatású és példaadó lehet. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy így legyen! Pozsony, 1992. augusztus 7. Az MNP Országos Elnöksége