Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-05 / 183. szám, szerda

«Ú

/

SZÓI HÍREK - VÉLEMÉNYEK MÓDOSÍTJÁK A TRANSZFORMÁCIÓS TÖRVÉNYT? MENNYIT ÉR A PÉNZÜNK Az 1990-es parlamenti választásokat követő időszak egyik legnagyobb negatívuma a lakosság látható életszínvonal-romlása volt. A „bársonyos" után senki nem ígérte, hogy ebben az országban bajok és a derékszíj összehúzása nélkül sikerül megvalósítani a gazdasági rendszerváltást, mégis sokan - főleg a bérből élők és a kisnyugdíjasok - joggal nevezték elviselhetetlennek a reformmal járó gazdasági következményeket. Természetesen minden relatív, hiszen ha megnézzük az életszínvonal egyes mutatóit, főleg a reálbéreket és az átlagos fogyasztó árakat, Csehszlovákiában radikális reform ellenére sem süllyedt akkorát az életszínvonal, mint Bulgáriában, Romániában vagy a volt Szovjetunió utódállamaiban. Mindez azonban nem kell, hogy az átlagembert érdekelje. Őt elsősorban az érdekli, hogy a munkájával megkeresett pénz mennyit ér, mit vehet meg rajta és ha alapvető szükségleteit kielégítette, mennyire tud takarékoskodni. Májusban terjedt el a kósza hír, hogy a gazdasági reform eddigi statiszikai eredményeihez végre egy látható eredmény társul. Nemcsak az inflációt sikerült tavaly szeptemberig minimalizálni, hanem megszülettek a feltételei annak is, hogy a koronát revalválják - azaz fölülértékeljék. Ennek gyakorlati jelentősége elsősorban a pénz vásárlóerejének növekedése lehetne, ami viszont nemcsak gazdasági kimutatásokban szereplő siker, hanem az állampolgár által észlelhető eredmény is lenne. Az állampolgár tehát megtudhatta volna, hogy eddigi „derékszíjösszehúzása" mennyire volt célszerű, mennyire érte meg. De, mint azt a közelmúlt politikai eseményei és államjogi vitái sejtetni engedik, a revalvációra nem kerül sor. A sokat szidott Klaus-féle gazdasági reform látható eredménye már nem lesz látható. Ivan Gašparovič parlamenti elnök bejelentette júliusban, hogy a szlovák emancipációs folyamatoknak ára is van. Mečiar kormányfő sem titkolja (most már, a választások után), hogy az életszínvonal bizonyos átmeneti romlásával számolhatunk. Most, amikor az ígért életszínvonalromlás után reményünk lett volna föllélegezni egy kicsit, élvezni a (nem nagyon, de mégis) megerősödött korona vásárlóerejét, mindezt föladva nekivág az ország egy kalandnak, amelyet máshogy nem definiálhatok, mint felelőtlenség. No, nem az emancipációs folyamatokat vonom kétségbe. Sőt az önrendelkezési szándékokat s az arra való jogot sem. Kétségbe vonom viszont egy eredmény negálásának lehetőségét és emiatt - tehát nem politikai vagy nemzetiségi meggondolások miatt - féltem én ezt a kis országot az államjogi vitáktól. Nekem ugyanis, mint állampolgárnak, polgártársaim millióihoz hasonlóan, fontosabb, hogy kiutat lássak a gazdasági kátyúból. A revalvációnak tehát jobban örültem volna, mint a politikai nyilatkozatoknak. Még ha azokat teljesen legitim törvényalkotó fogalmazza is meg... -lovászNYITOTT EGYETEM HAZAI MAGYAR PEDAGÓGUSJELÖLTEKNEK IS? 1992. AUGUSZTUS 5. KÖZÉPMEZŐNYBEN De, sajnos, nem sportversenyen. Mert ott még ígéretes lehet az ilyesfajta elhelyezkedés. A szlovákiai magyarság olvasáskultúrájáról van szó - tágabb magyar-magyar összevetésben. A Kossuth Rádió Határok nélkül című, egyik legutóbbi adása nyújtott ebből ízelítőt. Négy magyarországi olvasásszociológus - Gereben Ferenc, Lörincz Judit, Nagy Attila és Szabó Ferenc - beszélgetett arról, hogy milyen megállapítások szűrhetők le egy, tavaly, általuk végzett leimérés adataiból. Magyarországi és határon túli: erdélyi, valamint szlovákiai, szerintük magyarságszigetként értelmezhető közegben vizsgálták az olvasási szokásokat. A sziget jelleg a kisebbségi közösség szerves részeként naponta megélt kötődés közvetlen, szerteágazó szálainak meglétére utal. Ebből a szempontból meglehetősen sajátosnak tekinthető a nyitrai magyar pedagógusok mindennapjait befolyásoló helyszín, amiről viszont mintha kissé megfeledkeztek volna a beszélgetés résztvevői. Talán azért is, mert a háromrétegű felmérés további összetevői - kisvárosi felnőtt lakosság és középiskolai tanulóifjúság olvasottsága - nálunk a Csallóközhöz, jelesül, Dunaszerdahelyhez kapcsolódtak. Erdélyben Székelyudvarhely és annak tanítóképzője, Magyarországon pedig Hatvan városa és Jászberény pedagógiai főiskolája volt a vizsgálódás színhelye. - Középhelyzet! Ez a meghatározás hangzott el, a legkülönbözőbb változatokban, a leggyakrabban a szlovákiai képet jellemezve, árnyalva. Kiderült, hogy az erdélyiek a legszorgalmasabb - korra való tekintet nélkül - olvasók. Olvasmányszerkezetükben vezető helyet foglal el a hagyományőrző klasszikus irodalom. Magát, az olvasmánytípusokat tekintve a Székelyföld felnőtt lakossága a szépirodalmat állította első helyre, míg Magyarországon a krimi az élenjáró. Nálunk - érdekes módon, a kérdőíves vizsgálat szerint - a történelmi regények megelőzik a tágabb értelemben vett szépirodalmat és a krimit. Vagyis, ami a művek sávjában máshol középen húzódik - nálunk a legszélesebbre tágul. Ilyesfajta középre húzódás jellemzi a leendő szlovákiai magyar pedagógusok olvasási kultúráját is. A Nyitrán megkérdezett diákok olvasmányainak 38 százalékát mo-y dern művek teszik ki, a jászberényi 52 százalékos, és az erdélyi egytizednyi részesedéssel szemben. A szlovákiai magyar középiskolások pedig az úgynevezett kettős értékrenddel - a lektürirodalom fogyasztása mellett klasszikusokhoz tartozó kedvelt író - megintcsak középtájra kerülnek. A kör tehát bezárul. De mit jelentsen ez? Az olvasmányok mögött határozott értékvilág húzódik meg - bizonyítják a beszélgetés résztvevőinek elemzései. Gereben Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy őt a klaszszikus irodalom iránti érdeklődés erdélyi túlsúlya az ötvanhat utáni magyarországi viszonyokra emlékezteti. Tehát az ottani hosszú időn át tartott szorongattatottságnak tulajdonítható Jókai és mások népszerűsége. De akkor mit jelentsen a nyitrai pedagógushallgatóknak a modern irdalom irányába mutató olvasottsági középarányosa, összefüggésbe hozható-e mindez a szlovákiai magyarságnak az elmúlt két évtizedben megélt helyzetével? Ami számunkra igazán felfigyeltető: a szlovákiai magyarok által kitöltött kérdőívekben viszonylag magas a másság tolerálása. Vajon nem az eltelt két évnek a többség részéről is tapasztalt, tavaly még eleven megértés és közeledés élménye volt ebben a meghatározó? Amely úgy tűnik fel, már a múlté. Középmezőny! A fenti összefüggésekben alighanem a biztonságot, •kapaszkodót kereső értékingadozás jele. Az önértékek hiányzó erejének pótszereként is felfogható. KISS JÓZSEF A törvényalkotás ördöge utolérte a transzformációs törvényt is. Akár már a napokban a Szövetségi Gyűlés napirendjére kerülhet az a módosító javaslat, mely szerint az egyik legismertebbé vált törvényünkben megváltozhat két igen lényeges'paragrafus. A módosítási szándék nem új keletű. A jelenlegi szövetkezeti termelési forma főképpen szlovákiai védelmezőinek kisebb-nagyobb fórumain gyakran hangzott el rá célzás, követelés. A cél mindig egy volt: Hogyan lehetne megakadályozni a folyamat elindulását? Vajon milyen célt követ a módosítási javaslat? A 17 tagú beterjesztő képviselői csoport élén Peter Baco, Szlovákia mezőgazdasági minisztere áll. A csoport további tagjai Szlovákiából: Emil Dúfala, a Földműves-szövetkezeti Szövetség országos elnöke, Pavel Delinga, a Szlovák Mezőgazdasági Párt elnöke, Mikuláš Šidlk, a Demokratikus Baloldali Párt képviselője, sőt, köztük találjuk Alexander Dubček, Vít'azoslav Móric és Roman Zelenay képviselőt is. A törvénymódosítási javaslat új paragrafussal (33 a) egészítené ki a-42/1992 Tt. számú törvényt, mellyel jelentősen megváltozna a transzformációs törvény 14.-illetve a 17. §-a. Tudnunk kell, hogy miről is rendelkezik a törvény. Emlékezetes, éppen az Új Szó ez évi április 15-i számában a lap belső munkatársa április 28-ai cikkének címében ,,A Jogosult személyek rémé"-nek nevezte. E záros határidő rövidsége és közelsége szinte véges volt és kizárta, hogy a magukat jogosult személynek tartott földtulajdonosok nagyobb része április 28-ig eleget tehessen a szövetkezeti transzformációs törvényben meghatározott jelentkezési kötelezettségüknek. A tó okot mindenképpen a szükséges okmányok hiánya jelentette. Ezek megszerzése viszont a közjegyzöség, a geodézia kezdeti lassú ügyintézése miatt teljesen kizárt volt. A benyújtott törvénymódosítási javaslat egyik része éppen az ebből következő szorító helyzeten próbál enyhíteni. A határidő feloldása mellett a Szövetségi Gyűlés áthelyezné a nemzeti parlamentek jogkörébe az űj időpont meghatározását, és a földtulajdonukat később bizonyító személyek vagyonrészét leiétbe helyeztetné. Ez a módosítási javaslat ilyen szempontból megítélve gyakorlati jelentőséggel bír: igazságosabb jogi eljárást követ, pártfogolja a károsultak ügyének egységes elbírálását és elfogadható jogi keretet kínál a kárpótlásra. Persze, nem biztos az elfogadása. A honatyák közül sokan a transzformációs folyamat lelassításának szándékát látják benne, sót, a megbuktatásához vezető első lépést. Ettől Az olimpiai közvetítések miatt kivételesen ma láthatjuk 21.15-kor az 1 -es csatornán a Friderikusz-showt, mely - uborkaszezon ide, olimpia oda - még mindig tartja vezető helyét a nézettségi és népszerűségi listán. Friderikusz első vendége egy különleges képességű négylábú. Gazdája, Veréb Lajos rokkant-nyugdíjas rendőrfőtorzsőrmester, akit Friderikusz gegmenjei fedeztek fel, amikor a lapokból megtudták, hogy Veréb úr tulajdonában ritka kutyák vannak. A sztárkutya az adás egyetlen zenés vendége - s hogy mit ad elö, az maradjon titok ma estig. Új tudományágat ismerhetnek meg a tévérajongók a műsorvezető házigazda segítségével, aki a gesztuskommunikáció magyar nagymesterét mutatja be. A tudomány arra épít, hogy gesztusainkból sokkal többet megtudhat egy ahhoz értő ember, mint szavainkból. A tudomány hazai vezéregyénisége Agárdi Tamás, aki nem véletlenül ismerős sokaknak, tévériporterként jeleskedett, s a grafológiától pártölt át a gesztuskommunikációhoz. Az adás gazdája ismét egészséges humorérzékének tanúbizonyságát adja: a gesztuskommunikáció tudora a korábbi Friderikúsz-showkból válogatta össze a demonstrációhoz szükséges példatárat, és a műsorvezető gesztusait elemzi a stúdió és a képernyő nyilvánossága előtt. Történt egyszer, hogy egy tévés személyiség pecsétes zakóját az illető felesége elvitte a Patyolathoz. A patyolatos hölgy röpke pillantást vetett a ruhadarabra, s közölte, hogy pedig óvnunk kell az elindított folyamatot, hiszen akkor - ahogy mondani szokás - se pénz, se posztó. A biztosabb megoldás inkább az ügyintézés alaposabb és mindenképpen rugalmasabb rendszere lenne, ami annak mai technikai szintjével nem is elérhetetlen. A módosító indítvány másik része úgyszintén a transzformációs törvény vagyonrészesedési vonatkozású paragrafusát, a 17 a számát érinti. Javasolia: a nemzeti kormányok országuk területén módosíthassák a törvény 17. §-a szerinti vagyonrészesedést, ha Hyen vagyonfelosztás már korábban, a 162/1990 Tt. sz., a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény alapján megtödént. E módosítási javaslat előterjesztésekor ismét a transzformációs törvény pártolóinak és ellenzőinek összecsapása várható. Emlékszünk, a Földműves-szövetkezeti Szövetség országos elnöksége a transzformációs törvényt már megszületése pillanatában alkotmányellenesnek mondta ki azért, mert - úgymond - jogtalan személyeknek osztja fel a szövetkezetben létrehozott vagyont. Még pontosabban: azt a vagyont, amelyet a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény alapján már ,,nevesitettek" a szövetkezeti tagságra. Vagyis eszerint azokat a földtulajdonosokat, akik nem szövetkezeti tagok, nem illetné szövetkezeti vagyonrész, de semmiképpen nem olyan hányadban, mint azt a transzformációs törvény 17. §-a meghatározza (50 %). Sőt, a támadó kampány addig jutott, mígnem a fő „érvet" is kimondták: a szövetkezeti vagyon nem a földből jött létre, hanem a kisegítő melléküzemágak tevékenységéből. Feltételezhető, hogy e témakör ismét lángra lobbanthatja a parazsat a Szövetségi Gyűlés kamaráiban, hiszen jó néhányan a transzformációs törvény alkotói közül ismét tagjai a szövetségi parlamentnek. Megtörténhet az is, hogy a javaslat a súlyosabbnak vett politikai-társadalmi események árnyékában marad és később kerül napirendre, de az is, hogy az összefüggéseket részleteire boncolják és hoszszúra nyúlik fölötte a parlamenti vita. Mindkét esetnek azonos lehet a következménye: a transzformációs törvény határidejei feltartóztathatatlanul telnek és érkeznek. A szövetkezetek átalakulásának e törvényből adódó végső dátuma nem engedi késleltetni a transzformációs terv előterjesztését sem. Ezzel viszont már megteremtődhet az átalakulás, a vagyonnevesítés már megállíthatatlan folyamata is. BARTAKOVICS ISTVÁN, a Szövetségi Gyűlés képviselője (MKDM) ez Havas Henrik öltönye. A szenvedélyes tisztítóst Lehmayer Katalinnak hívják, s azért lett Friderikusz vendége, mert a megszállottsága egyenesen példamutató. Elmeséli: ő úgy néz tévét, hogy a szereplők ruháját figyeli, és megállapítja, melyik tisztítható csak vegyileg, és melyik mosható... Nem mozgásművész, hanem mozdulatművész a műsor következő vendége, aki azt állítja magáról, hogy sem balettmester, sem jazzbalett pedagógus. Bérezik Sára már elmúlt 80 éves, s ha egyszer mesélni tudna, elmondaná, hogy színészek több generációját oktatta. Jelenleg is tanít. Tanítványai között van 4 éves és 70 éves híresség és hétköznapi ember. A műsorban természetesen megjelennek híres és közismert tanítványai is. S hogy mi az a mozdulatművészet? Ki lenne alkalmasabb bemutatni, mint a showman Friderikusz... Friderikusz egyébként - s erről nem szól a mai műsor - a múlt héten fölcsapott alkalmi papának: egy baráti házaspárt küldött „pót-nászútra", s elvállalt egy 6 hónapos kislányt s egy 4 éves kisfiút. Mint elmondta, a pelenkázás kiválóan ment, és azt is sikerült megoldania, hogy amikor a féléves baba délutáni álmát aludta, ne csöngjön a telefon. Szerencsésebb Friderikusz-híveknek bizony nem káprázott a szemük, amikor múlt héten a Margit-szigeten látták sétálgatni a csöppségeket... Aki egyébként lemaradna a mai adásról, jövő kedd délelőtt megnézheti az ismétlést. (Atlantic) Új művelődési formák bevezetéséről tartottak sajtótájékoztatót tegnap. Az oktatási minisztérium és a Művelődési Akadémia közös vállalkozást indít, a szlovákiai Nyitott Egyetemet. Az újonnan konstituált intézmény elnöke, Ján Szelepcsényi részletesen ismertette az egyetem szándékait és küldetését. Kiemelte, nem szabad hagyni, hogy egyre piac- és üzletorientáltabb világunkból kiszoruljon a művelődés, a tudás, az egyetlen olyan hatalom, amely semmiféle energia- és nyersanyagigényes hátteret nem kíván, mégis társadalmi erő, csupán meg kell szervezni. Az egész életen végighúzódó művelődési-oktatási rendszer, mint lehetőség egy nemzet számára, adott kell legyen. A felnőttoktatás formái nyugaton régen bevált módszerei az átképzésnek is. Ezzel az új oktatási formával Szlovákia az európai oktatási rendszerbe kíván belépni, akár olyan módon is, hogy ott bevált és nálunk adaptálható oktatási programokat vesz át és valósít meg. A svéd és angol nyitott egyetemeken például évente körülbelül kétszázezer ember képezi magát. Természetesen, nem mindenki tesz záróvizsgát, aki viszont kitartó, annak szorgalmát oklevéllel ismerik el, mely segíthet az elhelyezkedésnél. Főleg azokra gondol az újonnan szerveződött egyetem, akik nem kerültek be a főiskolákra, vagy olyan szakokon kívánnak rövid távú (kéthárom éves) képzést kapni, amelyek általában az oktatási rendszerben nem fordulnak elő. Különleges szakosodásokat fog kínálni igény szerint, s oktatási súlypontjai érintik A Václav Klaus vezette Polgári Demokratikus Párt Petr Havlík titkár útján kijelentette; hiánytalanul teljesiti a Vladimír Mečiar által vezetett DSZM-mel megkötött megállapodásokat, amelyek a szövetségi kormány miniszter-helyettese funkciójának betöltését illeti. Petr Havlík ezzel a kijelentésével Bohuslav Géci szombati megállapításaira válaszolt, miszerint a politikai megállapodásokat a PDP nem teljesíti. Géci többek között kifogásolta azt is, hogy az említett megállapodást a vezető cseh párt nem teljesíti az új hatásköri törvény, az államszövetség megszűnéséről szóló törvény majd az ökológiát, közgazdaságot, energiagazdálkodást, esztétikát, etikát, kommunikációismeretet, rekvalifikációs képzést, interkulturális műfajokat. Az első program októberben indul, angol és német levelezést fognák oktatni, s a járásokban szervezett konzultációs központok megoldják a „távoktatás" helyi ellenőrizhetőségét. Minthogy a nyitott egyetem az igényeket veszi elsősorban tekintetbe, az Új Szó megkérdezte, vajon tudna-e segíteni a hamarosan vészessé váló magyar pedagógusképzésben. Az elnök és munkatársai - noha nem tudtak a 2000-re prognosztizált pedagógushiányról (pedig "szorosan együttműködnek a Jövőkutató Intézettel) -, elmondták, nincs akadálya, hogy igény esetén megfelelő kezdeményezésre megszervezzenek ilyen programot is. A Nyitott Egyetem, amely minket a TIT-re (Tudományos Ismeretterjesztő Társaság), a Magyarországon bevált felnőttképzésre emlékeztet, tandíjat fog kérni a beíratkozóktól, hiszen programcsomagjai pénzbe, többnyire valutába kerülnek, de a kormány, vagyis a minisztérium - s később a szerveződő alapítványok - támogatni fogják, hacsak részben is, működését. Reméljük, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, mely erőteljesen szervezi hazai pedagógusképzésünket, fölveszi a kapcsolatot a Nyitott Egyetemmel (Akadémia vzdelávania - Otvorená univerzita, Bratislava, Gorkého 10., telefon: 503-67, dr. Bakerová), hátha egyeztethető lépések tehetők a hazai magyar pedagógusképzés égető problémáinak megoldására. (bit) elfogadása valamint az egyes miniszter-helyettesi funkciók betöltése terén sem. Petr Havlík nyilatkozata szerint a PDP nem tudja megítélni, hogy a Bohuš Géci által tálalt nézetek a DSZM hivatalos nézetei-e. A PDP titkárának véleménye szerint azonban amennyiben a DSZM képviselői úgy érzik, hogy a fent említett politikai megállapodás nincs megtartva, elsősorban közvetlenül a PDP vezető politikusaival kellene tárgyalniuk.Jaromír Piskora, a PDP sajtótitkárának véleménye szerint Géci kormányszóvivő nyilatkozata zavaros. KA CSÜTÖRTÖK, AKKOR SZERDA: FRIDERIKUSZ A PDP MEGTARTJA A MEGÁLLAPODÁSOKAT A KORMÁNYSZÓVIVŐ ZAVAROSAN NYILATKOZOTT