Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám, szombat

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1992. AUGUSZTUS 29. BUSH ÉS JELCIN TELEFONBESZÉLGETÉ

SE FÁK-BÉKEERŐKET KÜLDENEK TÁDZSIKISZTÁNBA Tegnapra virradó éjszaka telefonbeszélgetést folytatott Borisz Jelcin orosz és George Bush amerikai elnök. Fő témaként az abháziai és az iraki helyzet szolgált. Jelcin tájékoztatott erőfeszítéseiről a tűzszünet elérésére Abháziéban. Közölte. Moszkvában a jövő héten találkoznak Abházia. Grúzia és az Oroszor• szági Föderációhoz tartozó északkaukázusi köztársaságok vezetői az orosz vezetőkkel, köztük az elnökkel és a külügyminiszterrel. George Bush a közelmúltban levelet intézett Eduard Sevardnadzéhoz, a grúz államtanács elnökéhez. Támogatásáról biztosította őt és .felajánlotta segítségét a demokráciába való átmenet során. Az iraki helyzettel kapcsolatban Bush azt mondta, Oroszország közvetítő szerepet játszhatna a közelkeleti térségben. Moszkva már korábban bejelentette, támogat minden szükséges intézkedést, amely rákényszeríti Irakot a BT-határozatok teljesítésére. xxx Jevgenyij Saposnyikov, a Független Államok Közössége fegyveres erőinek főparancsnoka, aki csütörtökön érkezett meg Dusanbeba, előzetes megállapodást kötött Rahman Nabijev tádzsik államfővel arról, hogy a FÁK békefenntartó erőit kiküldik ebbe a közép-ázsiai köztársaságba. Ütközőerőt fognak képezni az ellenséges fegyveres csoportok között. A FÁK békeerői már sikeres akciókat tudhatnak maguk mögött Dél-Oszétiában és a Dnyeszter mentén. Az alakulatokat azt követően dobják át Tádzsikisztán déli részébe, hogy megállapodás született a tüzszünetről Nabijev elnök hívta meg Saposnyikovot, aki tegnap Dél-Tadzsikisztánba utazott, ahol az elmúlt hetekben összecsapások folytak Nabijev elnök hívei, illetve a muzulmán és a demokratikus ellenzék támogatói között. Az Afganisztánnal határos területen nem telik el nap incidensek nélkül az orosz fennhatóság alá tartozó határörök és az Afganisztánból érkező kábítószer- és fegyvercsempészek között. Tádzsikisztánban a helyzet különösen a főügyész elleni hétfői merénylet után éleződött kí. A hatóságok az ellenzéket vádolták a gyilkossággal, s annak ellenére, hogy az ellenzék elutasította ezt a vádat, a merénylet ürügyül szolgált Nabijev fegyveres híveinek, hogy offenzívát indítsanak az ellenzék ellen. A Nemzetközi Valuta Alap küldöttsége ebben a feszült belpolitikai légkörben tett tíznapos látogatást Tádzsikisztánban. A köztársaság gazdasági helyzetével ismerkedett a delegáció, melynek képviselője tegnap közölte: Tádzsikisztán az év végére tagja lehet a szervezetnek. ÉLETBE LÉPETT AZ IRAKI LÉGI BLOKÁD Közép-európai nyári idő szerint csütörtökön 16.15 órakor lépett életbe a repülési tilalom Irakban, a 32. szélességi foktól délre. Értesülések szerint Irak kivonta repülőgépeit a tiltott zónából. Taylor ellentengernagy, a Perzsa-öböl és a Vörös tenger térségében tartózkodó amerikai flotta parancsnoka - a kötelékhez 22 hajó tartozik, köztük az Independence repülögép-anyahajó, fedélzetén 70 harci repülőgéppel - a The Washington Post című napilapnak adott nyilatkozatában azt mondta, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közös hadműveletének célja, hogy Szaddam HuszS7eint megakadályozzák saját állampolgárai bombázásában. Úgy vélekedett, kizárt, hogy az Egyesült Államok emiatt az intézkedés miatt egy elhúzódó konfliktusba kerüljön. Taylor megerősítette, az USA és szövetségesei egyelőre nem foglalkoznak a Dél-Irakban állomásozó iraki alakulatok katonai akcióival. Hírügynökségi jelentések szerint e csapatok létszáma mintegy 60 ezer főre tehető, s felvették a harcot a síita felkelőkkel. Bagdadban egyébként tagadták, hogy az iraki légierő bombázta a síitákat, s ezért javasolták, hogy „független okos emberek" egy csoportja menjen Dél-Irakba és mérje fel, milyen is ott a valós helyzet. ARAB-IZRAELI TÁRGYALÁSOK CSALÓDOTTSÁG A NÉZETELTÉRÉSEK MIATT Tegnap szünnapot tartottak a Washingtonban folyó arab-izraeli béketárgyalásokon. A hosszú hétvége módot ad a részt vevő delegációknak arra, hogy átgondolják, miként lehetne áthidalni az ellentéteket a megszállt területek, a palesztin önkormányzat és a zsidó települések kérdésében. A küldöttségek csütörtökön egyetértettek abban, hogy bár a viták csalódást jelentenek, mit sem változott a nagyon jó légkör, amely bizonyítja minden fél megállapodási készségét. A megállapodásra valóban van mód, hiszen a tervek szerint még kb. egy hónapig folytatódnak a megbeszélések. Jicchak Rabin izraeli kormányfő csütörtökön óva intette Bagdadot a zsidó állammal szembeni esetleges katonai csapástól, ha netán ilyen módon akarna válaszolni a nyugati hatalmak repülési tilalmára. Rabin ezzel reagált az izraeli lakosság nyugtalanságára amiatt, hogy Szaddam esetleg ugyanúgy, mint az öböl-háború idején, rakétatámadásokat hajt végre Tel Aviv ellen. ÖRMÉNY-AZERI TŰZSZÜNET Kazah közvetítéssel Alma-Atában folytatott csütörtökön tárgyalásokat Raffi Ovanniszjan örmény és Tofik Gaszimov azeri külügyminiszter. A mindkettőjük által aláirt emlékeztető szerint szeptember 1vel Örményország és Azerbajdzsán kész felfüggeszteni a katonai akciókat. Az időpontról telefonon konzultált Nurszultan Nazarbajev kazah elnök Levon Ter-Petroszjan örmény és Abulfaz Elcsibej azeri államfővel. Megegyeztek egy hármas csúcstalálkozó előkészítésében is. Ezenkívül külügyminiszteri szintű háromoldalú bizottságot hoztak létre, amely kidolgozza a tűzszünet megtartásának és ellenőrzésének mechanizmusát. Az Alma Ata-i siker a kazah államfőnek köszönhető, hiszen az előző két tárgyalási forduló teljesen eredménytelen volt. a külügyminisztereknek nem sikerült elfogadható kompromisszumot elérniük. Egyébként a tárgyalások idején is folytatódtak a harcok Hegyi Karabahban. Az ezeri légierő ismét bombázta Sztyepanakertet, az örmény enklávé közigazgatási központját. Hasznosnak minősítette a csütörtöki grúz-abház megbeszéléseket Abházia delegációja. A két fél megbízott parlamenti képviselői az Oroszországhoz tartozó Adler városban találkoztak. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség szerint a felek megállapodtak abban, hogy folytatják a hasonló kontaktusokat. A zárt ajtók mögött megtartott négyórás tárgyalások résztvevői véleménycserét folytattak az abháziai konfliktus megoldásának lehetőségeiről és a fogolycserék feltételeiről. Az Abháziában állomásozó grúz csapatok tegnap már meg is kezdték a foglyok elengedését. Georgij Karkarasvili ezredes, a grúz csapatok parancsnoka utasításának megfelelően elsősorban a kiskorú foglyokat, továbbá a nőket és az idős embereket engedték el. Felvételünkön abház harcállások néhány kilométernyire Szuhumitól. ODAAT MINDEGY... ŠTEFAN LEGYEN VAGY ISTVÁN? A magyarországi lapok is megírták, Szlovákiában az utóbbi időben a nemzetiségiek szabad utónévválasztásán csorba esett. A magyar gyakorlat az, hogy a nemzetiségi szülők a nemzetiségük keresztnévgyűjteményéből szabadon választhatnak. Döntésüket az anyakönyvvezető - ha a név megfelel a gyermek nemének - köteles elfogadni. Ha a gyermek 14 éves koráig a szülők meggondolják magukat és mondjuk magyarról szlovákra akarják változtatni az utónevet, akkor ez egyszerű anyakönyvi eljárás keretében megtörténhet, 14 éves kor felett névváltoztatási eljárással, a nemzetiségi utónévgyűjtemény alapján a Belügyminisztérium Hatósági Főosztálya jár el. A másik kérdés, hogy a magyarországi szlovákok is követik a divatot a névadásban. Ha éppen latinos hangzású keresztnév a menő, akkor éppúgy elszakadnak a hagyományos szlovák nevektől, mint a magyarok az Árpádtól, Tastól. V. P. G. ROMÁNIA ÉS MOLDOVA EGYESÜLÉSÉRŐL Helyre kell hozni azt a történelmi igazságtalanságot, amelyet a román népnek okozott az 1939-es Ribbentrop-Molotov paktum, amelynek alapján a Szovjetunió annektálta a Romániához tartozó Besszarábiát. Ez áll a levélben, amélyet Ion Iliescu román államfő küldött moldovai kollégájának, Mircea Snegurnak, a moldovai függetlenség kikiáltásának első évfordulója alkalmából. Iliescu szerint tiszteletben kell tartani a nép természetes jogát az önrendelkezésre, s a románoknak képeseknek kell lenniük arra, hogy felszámolják a Ribbentrop-Molotov paktum áldatlan következményeit. „A moldovai függetlenség évfordulójának a szabadság, a nemzeti függetlenség és a román nyelv teljes érvényesülésének gondolata körül kellene összekovácsolnia minden román embert." Egy nappal korábban Alekszandru Mosanu, a moldovai parlament elnöke, a képviselők ünnepi ülésén - az AP hírügynökség szerint - arról beszélt, hogy Moldova a Romániával való egyesülésre készül. Mosanu az első hivatalos moldovai személyiség, aki nyíltan beszélt erről a szándékról. PARLAMENTI LEVÉL DILEMMÁIM A legutóbbi - egynapos - parlamenti ülésszakra minden terhével ránehezedett az elkövetkező ülésszak, mely az alkotmányt hivatott elfogadni. A kormányzat - egyelőre - úgy döntött, hogy gyorsított tempóban fogadja el az új alkotmányt, mely megszabja a polgár életének utait, s meghatározza, milyen az ország, amelyben él. A mi szempontunkból három alapvető kérdésben kell kielégítő választ adnia. Az első: milyen lesz az ország? Nemzetállam lesz-e, vagy polgári elven alapuló, egyformán minden polgár országa? Megvannak-e benne a garanciák, hogy igazi jogállammá váljon, ahol a törvény mindenki számára egyformán érvényes, ahol a bíróságok pártatlanul döntenek, s ahol a polgár jogait nem lehet büntetlenül megsérteni. Biztosítja-e a két államforma közti átmenet törvényes rendezését? A második kérdéskör a polgár jogállásával függ össze. Sokat emlegetett nézet, hogy a demokrácia rendkívül fáradságos és kényelmetlen, de jobbat az emberiség még nem talált fel. A polgári jog pedig igazán csak a demokráciában valósulhat meg. Amilyen egyszerű ez így kimondva, olyan nehéz laikus szemmel az alkotmány cikkelyei közt felfedezni azokat az ártatlannak látszó félmondattokát, melyek a hangzatosan megfogalmazott polgári jogokat szinte egy tollvonással a semmivel teszik egyenlővé. Mint például az a javaslat, miszerint a népszavazás eredményét három év múlva a parlament közönséges - mégcsak nem is alkotmánytörvénnyel - megváltoztathatná. Vagy az a nem is túlságosan rejtett szándék, mely a demokratikusan megválasztott parlamentet kiszolgáltatná a mindenkori kormánynak. A harmadik kérdéskör a kisebbségek sorsát határozza meg. Az alkotmánytervezet a kisebbségek jogállását a mai helyzethez képest is csorbítja, két vonatkozásban is. Az egyik, hogy kiemelten kezeli a hivatalos nyelv elsajátításának jogát, ennek mintegy alárendelve a hagyományosnak mondható kisebbségi jogokat, és feltételezhető, hogy a kormánypárt programja, valamint a Matica döntése alapján bevezeti az államnyelv ködös, eddig jogilag meghatározatlan fogalmát. A másik visszalépés abból a különös helyzetből adódik, hogy a tervezet alkotói a koppenhágai konferencia (mely a helsinki folyamat emberi dimenzióját tárgyaló egyik fontos ülés volt) záródokumentumából átvették az összes, azaz mindkét korlátozó tételt, miközben azokat a megfogalmazásokat, melyek a kisebbségi jogokat bővítenék, figyelmen kívül hagyták. Áz említett dokumentum például leszögezi, hogy a résztvevő felek kormányai tudomásul veszik az autonómiára való törekvést, ugyanez azonban a szlovák kormányzatról nem mondható el, noha az ország jogutódja kíván lenni annak a Cseh-Szlovákiának, mely a dokumentum aláírói közé tartozik. így az a különös-helyzet állt elő, hogy míg a szlovák nemzet az új alkotmányban saját önrendelkezését önti jogi formába, a kisebbségek jogait nemhogy nem bővíti arányosan, hanem új korlátozó intézkedéseket vezet be. A kisebbségi képviselőknek e három kérdéskör együttes megítélése alapján lehet és kell majd dönteniük az alkotmány egészéről," tudva, hogy sorskérdésekben kompromisszumok nem köthetők. S mivel a kormányzat úgy véli, hogy az ellenzéki képviselők nem fognak kiállni az alkotmány mellett, úgy Ítélte meg: elérkezett az az alkalom, amikor az ellenzéki képviselőktől rövid úton megszabadulhatna. Új képviselői fogadalomtétellel. Hogy ebben a választási időszakban már egyszer letették? Sebaj. Új alkotmány, új ország van születőben, az indokot még a nemzetközi közvéleménnyel is el lehetne fogadtatni. Csak a belpolitikában, a közéletben kell megteremteni hozzá a megfelelő politikai hátteret. Elképzelhető, hogy az alkotmány szerinti képviselői fogadalmat nem véletlenül írták elő először az alkotmányra tett fogadalomnak, majd az alkotmányra tett eskünek. A kettő közt pedig a különbség legalább mérföldnyi. Az alkotmányt a mi szavazataink nélkül is elfogadja a parlament. Azzal a módosító javaslattal együtt, hogy a képviselők újra tegyék le a képviselői fogadalmat. A kormányzat arra számít, - hisz ez igy van kigondolva - hogy az ellenzéki képviselők az újabb fogadalomtételt elutasítják, s így önként, szabad akaratukból kivonulnak a parlamentből, azaz elveszítik képviselői mandátumunkat. Legalább nem fognak tovább akadékoskodni. Itt kezdődnek dilemmáim, s szállok perbe önmagammal. Eltelik a választási időszak anélkül, hogy a parlamentben hangot adhatnánk véleményünknek, tiltakozásunknak, igényeinknek? Igaz, hogy így is leszavazhatok vagyunk. Esterházy János sem tudta egyetlen szavazatával megakadályozni a zsidótörvény elfogadását, tiltakozása mégis történelmi példává vált... Milyen helyzetbe kerülnek ezután az ellenzéki pártok, mozgalmak? Annak ellenére, hogy tiltakozásul, a demokrácia védelmében cselekednének, akár azzal is vádolhatnak őket, hogy képtelenek a demokráciát elviselni. De ez a kisebb gond. A következő választásokon vajon indulna-e az ellenzék? Hisz képviselői ugyanazt a fogadalmat, e szerint az alkotmány szerint lesznek kénytelenek letenni. Netán megválasztott képviselőik elmennek ugyan az első parlamenti ülésre, s a .fogadalomtételt elutasítva ismét távoznak? Más kérdések is gyötörnek. S talán ezek a súlyosabbak. A parlament legutóbbi ülésszakán az igazságügyminiszter jelezte, hogy készül az állami alkalmazottak kódexe. Esetleg nem tartalmaz majd ez is egy olyan tételt, miszerint állami alkalmazott csak az lehet, aki aláírt egy olyan nyilatkozatot, mely tartalmában megegyezik a képviselői fogadalommal? Ellenséggé válva megosztódnánk? Vagy kivonulna a kisebbség, az ellenzék az állami hivatalokból, iskolákból, intézményekből? S vajon teljesen elképzelhetetlen, hogy egy szép napon, amikor az új személyi igazolványt kellene átvenni, föltételként szabnák egy hasonló „elengedhetetlen" nyilatkozat aláírását? Hisz új államról van szó! A kérdések és kételyek, amik bennem fölmerülnek, csak feltételezéseken alapulnak. Ettől azonban nem kevésbé gyötrőek. Vajon fölismerjük-e idejében az etnikai és politikai tisztogatás ördögien kigondolt csapdáit? Vagy átlátszósága miatt mégis elállnak az Európában nem túl szalonképes megoldástól? Most és máskor: hol van a kompromiszszumkötés határa? S eaváltalán: meddiq kell még ilven dilemmákkal szembenéznünk? BAUER EDIT (Együttélés)