Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-29 / 204. szám, szombat

1992. AUGUSZTUS 29. .ÚJSZĎM HAZAI KÖRKÉP V ÉVFORDULÓ MEGELŐZTE KORÁT Annak a férfinak az élete - aki 130 'évvel ezelőtt, 1862-ben a belgiumi Gentben Marie-Bernard Polydore néven anyakönyveztek - 1949-ben a francia Riviérán Nizza mellett zárult le. Amikor az egész világ búcsúzott tőle, már Maurice Maeterlincknek hívták. Franciául író flamand volt, aki sokban hozzájárult ahhoz, hogy a belga irodalom elnyerje saját arculatát. 1911-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Hosszú ideig élt és sokat alkotott. Költőként indult, élete vége felé főként esszéírással foglalkozott, de világhírnevet drámaíróként szerzett. Nevének csengése szinte önmagától a Kék madár című filozofikus mesejátékot idézi, bár írói tárháza meglehetősen gazdag és sokrétű. Maeterlinck irodaimi pályafutásának sajátossága abban van, hogy amikor a múlt század végén színpadi művekkel jelentkezett, darabjainak újszerűségével és bölcseleti tartalmával nagyban megelőzte korát, de tehetségének eredetisége - roppant alkotóereje ellenére - viszonylag hamar kimerült. így élete alkonyán, a 20. század közepén művészileg túlélte önmagát - a századvég irodalmának jellegzetes alakja maradt. Arról van ugyanis szó, hogy Maeterlinck korai drámái sok tekintetben meghatározták Samuel Beckett antiszínházának és egyáltalán a huszadik század abszurd színházának létrejöttét. Tartalmilag Maerterlinck darabjainak egzisztenciális témaköre az európai értelmiség számára csak a második világháború után lett úgymond mindennapi kenyér. Drámáinak színrevitele is arról tanúskodik, hogy azok a rendezők akik felismerték Maeterlinck hozadékát, nehezen találták meg a kellő színpadi eszközöket. Jellemző, hogy a moszkvai MCHAT-ban - amely elsőként kapta meg a szerzőtől a Kék madár színpadra állításának jogát - Sztanyiszlavszkij az 1908-as színrevitel során arra figyelmeztetett: a Maeterlinck drámáira oly jellemző álmok, látomások és előérzetek megjelenítéséhez új színpadi eszközökre van szükség. Egyébként Sztanyiszlavszkijnak több korábbi, Maeterlinckdarabbal kapcsolatos - a realista színház hagyományos eszköztárával próbálkozó - kísérlete kudarcot vallott. Azok, akik figyelemmel kísérték a magyar lapokat, nyilván emlékeznek arra, hogy a hetvenes években nemzetközi visszhangot váltott ki a Kék madárnak a miskolci Nemzeti Színház-beli, Beke Sándor által rendezett bemutatása. Az a világ, mely Maeterlinck; műveiben feltárul - a kiismerhetetlenség világa. Az ember a halálként jelentkező testetlen szorongásban él. Tehetetlen a titokzatossággal szemben. Ismeretlen és kormányozhatatlan erők uralkodnak felette, s azok mibenléte az emberi értelem számára felfoghatatlan. Találhat-e valamiféle kiutat az ember ebből a lesújtó fatalizmusból? Maeterlinck az üdvözítő menekvést az áldozatkész "szerelemben látja. Hirdeti, hogy már magának az emberi boldogulásnak a keresése felemelő az ember számára, s ha nem is jár eszményi megelégedettséggel, lehetővé teszi, hogy megtalálja önmagát. íme a gondolkodó és a drámaíró Maeterlinck optimisztikusan pesszimista üzenete az utókornak. OLEG SZEMAK DUSÁN SLOBODNÍK: „SZEGÉNYEK VAGYUNK, MINT AZ EGYHÁZ EGERE" Nem a templom - az egyház egere! Dušan Slobodník szlovák kulturális miniszter módosította így az ismert szólásmondást csütörtöki sajtótájékoztatóján, melynek témája a küszöbön álló új tanév lett volna. Az oktatási minisztérium vezetésével megbízott Dušan Slobodník azonban nagyon kevés kérdést kapott ez ügyben, a jelenlevő újságírókat ugyanis a bártfai egyházi iskola helyzete és a nagyszombati egyetem rektori székébe még Václav Havel által kinevezett Anton Hajdúk háttérbe szorítása mindennél jobban érdekelte. A sajtótájékoztató első perceiben Baltazár Dubeň miniszterhelyettesnek a puszta tényeket és a legfrissebb adatokat sikerült csak ismertetnie. Megállapításait, hogy az elmúlt egy év során sokkal több változás történt az oktatásügyben, mint az elmúlt tíz év alatt, hogy az új tanévben Csehországban háromszor anynyi magániskola kezdi meg működését, mint egyházi, Szlovákiában pedig fordított a helyzet, és hogy az állami költségvetés erre az évre 19,7 milliárd koronát utalt az oktatásügynek, ami igazán nem sok, az a kérdéskör tette másodlagossá, ami ezután jött. De maradjunk még pár sor erejéig az új tanévnél. Szeptember elsejétől Szlovákiában újabb egyházi iskolák nyílnak, 49 alapiskola, 10 gimnázium, 2 szakközépiskola és 3 szakmunkásképző, így az 1992/93-as tanévben összesen 77 alapiskolában és 27 középiskolában lesz jelen az egyház. A legtöbb változásra Baltazar Dubeň szerint a szakközépiskolákban kerül sor, nem egy szakágazat ugyanis megszűnik ezekben az iskolatípusokban. Azokban a gimnáziumokban és szakközépiskolákban pedig, ahol adott a lehetőség, pontosabban a szakképzett tanerő, bevezetik az etika oktatását. Baltazar Dubeň fontosnak tartotta hangsúlyozni azt is, hogy a minisztériumnak nincs elég anyagi forrása ahhoz, hogy egyházi iskolák számára épületet vegyen, illetve régi épületek felújítását segítse elő. Bártfán, a korábbi híresztelésekkel ellentétben 400 férőhelyes egyházi iskola nyílik. Ezt már maga a miniszter jelentette be, hozzátéve azt is, hogy a minisztérium 5 millió koronával támogatja az iskola létrejöttét. Ami pedig Anton Hajdúk kinevezését, illetve kinevezésének semmibevételét illeti: a Szlovák Tudományos Akadémia neves munkatársa azért nem lehet a nagyszombati egyetem rektora, mert sem docensi, sem doktori címe nincs, anélkül pedig, az előírásoknak megfelelően nem tölthet be rektori posztot, bármekkora elismerést szerzett is szakmai tudásával - jelentette ki a miniszter. A magyar tanítási nyelvű iskolákról egyetlen mondat hangzott csak el: a szlovák nyelv oktatásának színvonalát mindenütt emelni kell. Ezután nem a nyelvtant, hanem a társalgást kell előtérbe helyezni az órákon. (sz-ó) (sz-ó) LEGYETEK BATRAK! ÖT MAGYAR EGYHÁZI ISKOLA NYITJA MEG KAPUIT Az új tanévben bővül Szlovákiában az egyházi iskolák száma: 51 helyen új alapiskola, 10 helyen gimnázium, 5 helyen pedig szakközépiskola nyílik. így Szlovákiában már 106 egyházi iskola működik az új tanévben, örvendetes, hogy közöttük magyar egyházi iskolák is vannak: Paláston, Ipolyságon, Gután, Dunaszerdahelyen, illetve Alistálon. Tudjuk, létrehozásuk nehéz volt. Sok akadályt kellett leküzdeni. S ebben segített a keresztény összefogás. A szülők kifejezték töretlen akaratukat, hogy gyermekeiket egyházi iskolába akarják járatni. Ez az akarat konkrét segítségben is megnyilvánult. Hiszen több helyen a szülök segítettek az iskolák építésében, rendbehozásában. Sajnos, nem sikerült mindenhol elérni célunkat. Nagycsalomiján a szlovák iskola tantestülete és a szlovák szülők lehetetlenné tették a magyar katolikus iskola létrehozását. Komáromban a tanulók alacsony létszáma miatt nem nyílhatott meg a katolikus egyházi iskola, annak ellenére, hogy az iskola alapító levelét az oktatásügyi minisztérium 1992. június 4-i keltezéssel kiadta. Szomorú, hogy éppen ebben a városban, ahol a magyar püspökség székhelyét akarja megteremteni a szlovákiai magyar kereszténység, nem nyilik egyházi iskola. Sokan bizalmatlanságot akartak kelteni az egyházi iskolákkal szemben. Ne fogadjuk el a megtévesztő híreszteléseket! Az évnyitó napján örüljünk, hogy az elsó öt magyar egyházi iskolában megkezdődik a munka. Az MKDM kitartóan szorgalmazta - és fogja szorgalmazni - a magyar egyházi iskolák megalakulását. Bíztatóan szól az iskolák diákjaihoz, pedagógusaihoz: legyetek bátrak lélekben, szívben! Legyen telt a szívetek lelkes reménységgel, erős bizalommal, hittel és szeretettel! Isten segítsen benneteket! BARTAKOVICS ISTVÁN, parlamenti képviselő MEČIAR-A SAJÁT CSAPDÁJÁBAN Éles fütty szakította félbe Vladimír Mečiar, DSZM-elnök szavait, amikor a szerda éjszakai brünni sajtóértekezleten bejelentette: 1993. január elsejétől feltételezhetően megalakul a független Csehország és a független Szlovákia. Ettől a pillanattól kezdve egy új Mečiart ismerhettek meg a nézők. A „brünni Mečiar" nem mennydörgött fenyegetően a csehekre, a magyarokra, a kommunistákra, nem remélt és nem is kapott tapsot. A brünni Mečiar nem verte a mellét, hogy,,megígértük"... „teljesítettük!" Mečiar Brünnben csak magyarázkodni, mentegetőzni próbált:,, El kell mondani, hogy a jelenlegi helyzet valóban tarthatatlan. A fejlődés, a lendületénél fogva, úgy halad, hogy kicsúszhat az ellenőrzés alól." Hogy miért tarthatatlan a helyzet? Az erre a kérdésre adott válasza visszafele sült el; „Mert a központi államigazgatási szen/ek nem tudják teljesíteni feladataikat..." No, de ki a felelős azért, ha nem a kormányzó pártok? Hiába próbált segíteni Mečiarnak saját udvari újságírója ís. A DSZM vezére „a tarthatatlan helyzetért" már a korábbi kormányzatot sem merte vádolni, mint tette ezt röviddel választási győzelme után. Brünni álláspontja szerint: ,,A felelősséget nehéz lenne személyhez kötni, a hibák az elmúlt két évben történtek." (Tehát: Mečiar korábbi kormányzása idején is.) Tudvalévő, hogy Mečiart nem lehet egyetlen nyilatkozata alapján megítélni, hiszen mindig az adott publikumhoz igazítja stílusát. Az elmúlt napokban tett kijelentései azonban egy újabb, (sokadszori) fordulatra utalnak. A jelek szerint Mečiar ráébredt arra, hogy hiába fenyegeti a sajtót, az újságírókat, hiába váltat le mindenkit, akihez csak elér a hatalma, nem tud olyan félelemre épülő légkört teremteni, hogy ne bírálják egyes lépéseit. Ugyanakkor csalódnia kellett a NEZES-ben (a Maticához közel álló, úgymond, független szlovákiai közgazdászokban) is; és főként fel kellett ismernie, hogy hiába próbálja megjátszani a sérdődöttet s lemondani a Klausszal való csúcstalálkozót - az ország szétesésének folyamata már megállíthatatlan. Az események ellenőrzése kicsúszott a kezéből, a kezdeményezést a Václav Klaus vezette Polgári Demokrata Párt vette át. így hát a saját félelmeiről beszélt, amikor a helyzet tarthatatlanságáról, ellenőrizhetetlenségéről szólt. Persze, szó sincs arról, hogy Mečiarnak szívügye lenne a föderáció. Kapkodásának, ellentmondó nyilatkozatainak pusztán csak az az oka, hogy már ma pontosan fel tudja mérni majdani bukásának indokait, de azt is, hogy érdemben már most patthelyzetbe került. Már ma látja, hogy a választások után - tanácsadóiban bízva - visszafordíthatatlan folyamatot indított el. Látnia kell, hogy a NEZES-ben csoportosuló, illetve más, hasonlóképp sztálinista közgazdasági elméleteken nevelkedett tanácsadói csődöt mondtak. A Nemzetközi Valuta Alapnál tett látogatásukról gyakorlatilag azzal tértek vissza, hogy Szlovákia csak akkor kaphat onnan támogatást, ha az annyira megvetéssel kezelt Polgári Demokrata Unió és a Klaus-féle PDP gazdaságpolitikáját folytatják ők is, méghozzá a cseheknél is csehebbül... Mečiar ma már azt is tudja, hogy Szlovákia lakossága még ez utóbbi esetben is 3-5 évig tartó, kemény életszínvonal-visszaeséssel adózna annak a szuverenitásnak, amelyet a szlovák kormányfő elsősorban a Maticára sandítva szavaztatott meg a parlamentben. Vladimír Mečiar tehát pontosan fel tudja mérni, mennyire népszerűtlen lesz egy-két éven belül. Pontosan tudja, hogy az ország szétveréséért - avagy az újabb terminológia szerint: a transzformálásáért - és az életszínvonal csökkentéséért öt és a mozgalmát teszik majd felelőssé. A Nemzetközi Valuta Alap feltételeit ugyanis képtelen teljesíteni - hacsak fel nem adja választási programját. Ha elfogadja, akkor növekszik a munkanélküliség, lefaragják a szociális juttatásokra szánt összeget, nem fogadtathat el a kisebbségekkel szemben szigorúbb nyelvtörvényt, stb. Ha nem fogadja el, akkor Szlovákia ismét megéli a harmincas évek nyomorát. Úgy tűnik, Mečiar egyszerűen pánikba esett, mert tudja, távlatilag képtelen megvédeni azt, ami számára a legfontosabb: a személyi hatalmát. FEKETE MARIAN A Svobodné slovo karikatúrája AHOGY ÉN LÁTOM SPANYOLVIASZ Hvezdoň Kočtúch szlovák közgazda ötödmagával Amerikában járt, és Washingtonban tapogatódzó tárgyalásokat folytatott a Nemzetközi Valuta Alap, a Világbank, az USA Külügyminisztériuma és Pénzügyminisztériuma, valamint Képviselőháza vezető tényezőivel. Hazatérése után beszámolót írt tapasztalatairól, amelyet két részre tagolt: politikaira és közgazdaságira. A jelentést hivatalosan eddig csak az SZNT képviselői kapták meg, nemhivataiosan, talán szándékosan kiszivárogtatva azonban már a sajtóban is megjelent. A politikai rész egyetlen pontja sem tartalmaz meglepetést. Az a lényege, hogy Szlovákiáról semmit sem tud a világ, meg hogy „jégtörő szlovák újságírókra" van szükség, akik színvonalas nyelvismerettel pozitív képet tudnak teremteni a fejlett Nyugaton is a Tátra és a Duna közötti térségről. Oda kell hatni - buzdít a jelentés -, hogy Szlovákiát holnaptól már senki se tévessze össze Szlovéniával, és hogy ne Albániával hasonlítgassák össze szűkebb pátriánkat. Az sem lef>ett meg senkit, hogy Hvezdoň Kočtúch mit ír beszámolójában a Csehszlovák Köztársaság kettéosztása utáni teendőkről: „Mind a Cseh Köztársaságot, mind a Szlovák Köztársaságot törvényből kifolyólag-a CSSZSZK jogutódjának kell tekinteni, hogy elkerüljük a Nemzetközi Valuta Alapba, illetve a Világbankba való felvétel hosszú procedúráját." Ezért nem volt érdemes Amerikába utazni. Ezt bármelyik nemzeti lapból is megtudhatta, kiolvashatta volna a NEZES vezérközgazdásza. Az útibeszámoló gazdasági része annyira szenzációs, hogy az ember őszintén meglepődik: annyira eltökélt és tántoríthatatlan híve Kočtúch professzor Szlovákia különválásának, hogy még csak nem is volt hajlandó elolvasni a csehek Václav Klaus köré csoportosult közgazdász-csapatának gazdaságátalakítási koncepcióját? Mert ha csak futólag is elolvasta volna, aligha szedi 20 pontba az USA-ban szerzett tapasztalatait. Ugyanis a beszámoló 20 pontja kísértetiesen hasonlít Václav Klaus koncepciójára. Persze, egy szlovák hazafi számára egészen más az, ha egy igazságot Prágában mondanak ki és más, ha ugyanazt Washingtonban mondják. A Kočtúch-jelentés heurékázva számol be arról, hogy a Nemzetközi Valuta Alap csak akkor áll velünk szóba, ha megszűnik az állami tulajdon túlsúlya, ha leépítjük a tervezésen alapuló szocialista gazdasági mechanizmust, ha liberalizáljuk az árakat, ha kemény költségvetési intézkedéseket foganatosítanak, ha... És ezt a 20. pontig folytathatnánk. Mind a 20 pont ott szerepel Václav Klaus koncepciójában is. A cseh és a nemzeti fogantatású szlovák gazdaságátalakítási koncepció között valószínűleg az a legmarkánsabb különbség, hogy a prágaiak a szocialista gazdasági rendszer teljes csődje láttán valóban már évekkel ezelőtt kiábrándultak az ázsiai viszonyokra szabott koncepcióból, a pozsonyiak pedig még mindig a peresztrojkával kokettálnak. A NEZES-hez, úgy látszik, csupa hitetlen Tamás tartozik, de annyira hitetlenek, hogy még arra sem voltak hajlandók, hogy ujjukat belemélyítsék a csehszlovák gazdaság sebeibe. Csodára vártak, úgy tűnik, rendületlenül a szocialista gazdaságtant próbálták tovább fejleszteni. Amerikába végül mégis elmentek, és - felfedezték a spanyolviaszt. A NEZES mégsem adta fel a reményt, hogy új mozzanattal gazdagítja a közgazdaságtudományt. A Kočtúch-csapat bejelentette, hogy amennyiben létrehozzák a külön szlovák pénznemet, fontolóra kell venni, nem lenne-e célszerű a szlovák korona pénzreform útján való szilárdítása. Ennek az lenne a lényege, hogy a pénzbeváltás 1 a tízhez arányban történne, miközben az árszínvonalat 1 a kilenchez arányban módosítanák. A cseh reformközgazdászok ezen felhördültek. Elsősorban azért, mert szerintük a jelenlegi viszonyok között istenkísértés, ha egy élenjáró közgazdász egyáltalán kiejti ezt a szót, hogy: pénzreform; jjgy olyan országban, amelyben kis mértékű az infláció és stabilizált az árfolyam, semmi sem indokolja a pénzreformot. Másrészt egy, a politikában mérvadó személyiségtől pénzreformról hallani fejtegetéseket, az mindenképpen bizonytalanságérzetet idéz elő a lakosság körében. Kétségtelen, hogy Csehország nem nézné tétlenül az ilyen koncepciók érvényesítését. Ha kiderül, hogy Kočtúchék komolyan gondolják „felfedezésük" megvalósítását, a cseh fél a szétválási folyamatok gyorsításával válaszol. TÓTH MIHÁLY