Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-27 / 202. szám, csütörtök

1992. AUGUSZTUS 27. .ň/szói RIPORT - INTERJÚ 8 EGY ISKOLA SZULETESE MAGYAR WOODSTOCK BESZÉLGETÉS . BALÁZS FERENC FŐSZERVEZŐVEL Sitkét, a Sárvár és Celdömölk között található kisközséget 1987 óta „magyar Woodstockként" tart­ják számon. Köszönhető az annak a könnyűzenei fesztiválnak, melyet az idén augusztus utolsó szombat­ján hatodik alkalommal rendeznek meg, s amelyen évente fellépnek a rock kiválóságai, valamint kevésbé ismert szólisták, illetve együttesek. A rendezvény ötletgazdáját és fő­szérvezőjét, Balázs Ferenc rockze­nészt-zeneszerzőt kértem meg arra, hogy nyilatkozzon a fesztivál előz­ményeiről és az idei programról. - Miért éppen Sitkén alakítottál ki ilyen kulturális centrumot? -Teljesen a véletlennek köszön­hető. Amikor a hajdani Korál együt­tessel voltunk az utolsó turnénkon (1986-ban), szállásproblémáink adódtak. Egy ismerősünk javaslatá­ra mentünk a Sárvártól három kilo­méterre található sitkei kastélyfoga­dóba, amelynek a tulajdonosa - elő­ző zenekarom (Neoton) rajongója - befogadott bennünket. A fogadó mellett felfedeztem egy romos ká­polnát, amelynek omladozó falai, csonka tornyai megmozgatták a fan­táziámat. Eszembe jutott Cziffra György franciaországi magyar zon­goraművész egyik kinti vállalkozása: különféle társművészeteknek adott helyet egy felújított kápolnában. El­határoztam, hogy én is pártfogókat keresek egy hasonló vállalkozás­hoz, és kulturális központtá alakítta­tom át a sitkei, Hercseg-hegyi kápol­nát. Azóta minden év szeptemberé­nek első vagy augusztusának utolsó szombatján egy könnyűzenei feszti­vált rendezünk, melynek a bevételét a felújítás költségeire fordítjuk. - Hogyan fogadták ezt a kezde­ményezésedet az előző rend­szerben? - Hát elég rázós dologba vágtam a fejszémet (kápolna, rockfesztivál), így a rendszer éber őreinél nem arattam nagy sikert. - A tavalyi jubileumi buli valami­vel jelentősebb volt az elő­zőknél... -Az ötödik fesztiválon végre sor kerülhetett a kápolna hivatalos áta­dására. A belső teremben felállított festőállványok várják a képzőművé­szeket, a kinti szabadtéri színpadon pedig különféle kulturális műsorokat szervezünk. Továbbra is minden esztendőben megrendezzük a ha­gyományos rockfesztiválunkat, ezen kívül helyt adunk a társművésze­teknek. A tavalyi jubileumi rendez­vényünkön felléptek például: a PÁL UTCAI FIÚK, az EXOTIC, SING SING, AD STÚDIÓ, MOHO SA­PIENS, BEATRICE, SKORPIÓ, MO­RA LIS^ együttes, továbbá bemu­tatkoztam új zenekarommal, a rozs­nyói SEXIT-tel, amelynek a tagjaival azóta készített Gyertyák a téren cí­mű albumunk az 1991-es év nagyle­meze lett. Azután az Arizona Szín­ház művészei mutatták be a Mind­halálig Beatles című darab dalait. -Augusztus 29-én, 13.30 órától tehát ismét felcsendülnek a dalok. Szólj az idei műsorról! Mielőtt még felsorolnám az idei szereplőket, felhívom az érdeklődők figyelmét arra, hogy mivel szabadté­ri buliról van szó, kijelöltünk egy esőnapot is - augusztus 30-át. Te­hát, ha nem jön közbe semmi, akkor fellép majd a MOBY DICK, AKELA, Z'ZI LABOR, PA-DÖ-DŐ, KORMO­RÁN, CRERDO, CSIÓ, NEMBA­JAZZ, CSERGA ÉS BARÁTAI, a VASVÁRI TÁNCKAR, a SEXIT és én, továbbá sor kerül a ROCK Szín­ház Evita című előadására is. Idén először világszínvonalú fény- és hangtechnikát alkalmazhatunk. -Végül áruld el olvasóinknak, hol kaphatók jegyek a fesztiválra? -Jegyek elővételben mindössze 250 forintért a Sárvári Művelődési Központban (Várkerület u. 1.), a sit­kei Kastélyfogadóban, utazási iro­dákban és művelődési központok­ban; valamint a helyszínen 300 fo­rintért. Reméljük, hogy az előző évekhez hasonlóan - tízezer fő alatt még sosem volt a nézők száma - idén is nagyszámú közönség lesz kíváncsi változatos műsorunkra. MISKÓ ILDIKÓ Fölösleges hangsúlyozni, kisebb­ségi életünkben milyen meghatáro­zó szerepük van iskoláinknak. Külön örömet jelent minden újrainduló kis­iskola, s nem különben a most alakulók. Ez utóbbira találtunk pél­dát Gútán. A mintegy tízezer lakost számláló városban ezidáig két magyar tanítá­si nyelvű alapiskola működött, de középiskola egy sem. A diákok a nyolcadik osztály elvégzése után Komáromban, Újvárott vagy éppen Sellyén folytathatták tanulmányai­kat, aminek az volt az ára, hogy naponta több órát veszítettek el az utazással. Ez azonban csupán az egyik oka volt, amiért három helybeli pedagógus, név szerint Ta­kács Zuzsa, Jancsó Anna és Fűri Szerén arra gondolt, alapítani kelle­ne egy egyházi jellegű nyolcéves gimnáziumot. -Az ötlet a galántai nyolcéves magángimnázium példája nyomán született - meséli Takács Zsuzsa. - Ebben a modellben nagyszerű lehetőséget láttunk arra, hogy a gye­rekekkel sokkal jobb eredményeket érhessünk el, mint a hagyományos iskolában. Gyakorló pedagógusként ugyanis azt tapasztaltuk, hogy ha egy osztályban különböző képessé­gű gyerekek vannak (márpedig ez így van), az kihat a munka eredmé­nyességére is. Általában a jó képes­ségű gyerekekkel foglalkoztunk, a gyengéket meg elhanyagoltuk. Ehhez persze nem volt jogunk. Úgy gondoltuk, ha a negyedik osztály után különválasztjuk a gyerekeket, megadva a lehetőséget, hogy a jobb képességűek egy nyolcéves gimná­ziumban folytathassák tanulmányai­kat, az eredmények is jobbak lesznek. - Ami az iskola egyházi jellegét illeti - veszi át a szót Jancsó Anna - ezt azért tartottuk fontosnak, mivel meggyőződésünk, hogy a mai gye­rekeknek nagy szükségük van a val­lás, a keresztény erkölcs megisme­(Folytatás az 1. oldalról) pályázat útján 20 igazgató került, 20-at visszahívtak anélkül, hogy ezt követően pályázatot hirdettek volna. -1991 január elsejével a járási egészségügyi intézetek megszűn­tek, kisebb egységekre „estek" szét. A járási egészségügi intézet igazgatójának kötelessége volt, hogy kijelölje a megfelelő személye­ket (igazgatókat), akiket én minisz­terként megbíztam az intézmények vezetésével. Hangsúlyozom, hogy csupán megbíztam, s ez a megbíza­tási időszak a pályázat lebonyolítá­sáig tartott. Tény, hogy időhiány mi­att nem valósultak meg mindenütt, de ahol nem volt pályázat, ott nem volt kinevezett igazgató sem. Nem tagadom azt sem, hogy maga a pá­lyázat csak segélyezközként szol­gált, viszont csak így lehetett bizto­sítani az esélyegyenlőséget. Pálya­futásom alatt nem jelentett előnyt az, ha valaki a Kereszténydemokrata Mozgalom híve volt. A munka ered­ményeit vettük figyelembe, s mindez leellenőrizhető. • A miniszter úr beszélgetésünk alatt többször utalt bizonyos anyagi túlkapásokra. Beszélt arról, hogy a minisztériumi alkalmazottak - az adófizetők pénzéből - drága külföldi nyelvtanfolyamokon, továbbképzé­seken vettek részt. Gondolom, a kül­földi kiküldetések engedélyezése a miniszter hatáskörébe tartozott. Kik utaztak, hova és menyiért? - Általában én engedélyeztem a külföldi kiküldetéseket, nem tudok arról, hogy valaki Skóciába, illetve az USA-ba utazott volna nyelv-, illet­ve szociológiai kurzusra. Az USA­ban ugyan jártak orvosok, talán tizen­öten, de ők a HOPE-program meg­hívásának tettek eleget. A költsége­ket a meghívó vállalta magára. Két­hónapos kanadai továbbképzésen vett részt az egyik mérnök kolléga­nő, aki szintén meghívásnak tett eleget, s a minisztérium csak az útiköltséget térítette. A mérnöknó résére. Nem akarunk persze átesni a ló másik oldalára. Az egyház a tantárgyak oktatásába nem fog beleszólni, a tanterv, a tanmenet ugyanaz lesz, mint az állami iskolák­ban, csupán beiktattunk heti két óra nem kötelező hittant, valamint erköl­csi nevelést. Nem azt akarjuk elérni, hogy minden gyerek vallásos le­gyen, csupán azt, hogy megismerjék a hittörténetet, a Bibliát, és ennek alapján kialakítsák világnézetüket. Az ötlet tehát megszületett, a megvalósulásig azonban több mint Takács Zsuzsa igazgatónő: „Eb­ben a modellben nagyszerű lehe­tőséget látunk..." egy évnek kellett eltelnie. Legelő­ször Tóth Lajoshoz, a galántai ma­gángimnázium igazgatójához fordul­tak, mivel úgy tervezték, a gútai nyolcéves gimnázium a galántai is­kola kihelyezett részlegeként mű­ködne. Az anyagi eszközök hiánya azonban ezt nem tette lehetővé. Ezek után kérvénnyel fordultak az oktatási miniszterhez. A jóváha­gyásra csaknem egy teljes évet kel­lett várniuk. Pišút miniszter úr bele­egyezését a választások előtti napon kapták meg. - Borzalmas egy év volt - emlé­kezik vissza Takács Zsuzsa. - Itt az ellenállás minden oldalról, ott a bi­a kanadai biztosítási rendszert ta­nulmányozta, nagy ismeretekre tett szert, és persze ö sincs már a mi­nisztérium állományában. Állítom, szociológiai kurzuson nem vett részt senki sem. Nyelvi továbbképzésen talán hárman, de azok német nyelvű tanfolyamok voltak. A gazdasági részleg igazgatója ösztöndíjasként egy évig Angliában tanult, az egye­temi továbbképzés költségeit nem a minisztérium fedezte. Nem tudom, miről beszél a miniszter úr ... • ön, doktor úr, már augusztus 15-én hallatta szavát, s a minisztéri­umi létszámcsökkentést - így ne­vezte utódja - politikai tisztogatás­nak minősítette. Továbbra is ez a véleménye? -Természetesen. Tudni kell, hogy a minisztériumnak maximum 163 alkalmazottja lehetett. Dr. Sobo­ňa azt állítja, hogy számos dolgozó­nak nem volt munkaköre, s a biztosí­tót előkészítő intézet létrehozásakor nekem kellett volna elbúcsúznom a felesleges munkaerőtől. Tudni kell, hogy 1991-ben megalakult nyolc re­gionális pénzügyi hivatal, s mind­egyiknek hat alkalmazottja volt. Ezek a hivatalok a minisztérium ki­helyezett munkahelyei voltak, s munkatársaik, 48-an (papíron) a minisztérium állományába tartoz­tak. 1992 január elsejével működni kezdett a biztosítót előkészítő inté­zet, és átvették az említett 48 alkal­mazottat. Attól a naptól megszűnt a munkaviszonyuk a minisztérium­ban. Nagyon veszélyesnek tartom azt, hogy az utódom szinte elsők között éppen az intézet igazgatóját tanácsolta el, aki kiválóan látta el a hivatalát. A győztes mozgalom hangoztatja, hogy szakemberekre van szüksége, hogy nem érdekli őket a politikai hovatartozás. Üres szólamok ezek. Ez a véleményem annak ellenére, hogy a miniszter nem csupán a KDM híveinek mon­dott fel. Hiszen ha igy tett volna, akkor talán csak 5-6 embert tá­zonytalanság. Ugyanis nemcsak a minisztériumot kellett naponta győzködnünk, a városban is akadtak „jóakaróink". Szakmai féltékeny­ség, irigység, rosszindulat egyaránt közrejátszott az ellenünk beindított kampányban. Nagyon sokat kö­szönhetünk a város önkormányzatá­nak, különösen a polgármester úr­nak, valamint az MKDM képviselői­nek, köztük is elsősorban Bartako­vics Istvánnak, akik mellénk álltak és segítettek elképzelésünk megvaló­sításában. Az oktatási minisztérium a kér­vény jóváhagyása mellé természe­tesen feltételeket is szabott. Első­sorban azt, hogy a város köteles az iskola részére megfelelő épületet biztosítani. S a legtöbb ellenszenvet éppen e feltétel biztosítása váltotta ki. A város önkormányzata ugyanis úgy döntött, megszüntetik a Brünn téren működő bölcsődét, és az épü­Jancsó Anna: „A gyerekeknek szükségük van a vallás, a keresz­tény erkölcs megismerésére" Méry Gábor felvételei letet átadják a leendő gimnázi­umnak. - A bölcsőde dolgozói és néhány szülő úgy állította be a dolgot, mint­ha mi lennénk a felelősek azért, volított volna el. Hivatalomban so­ha nem azt néztem, ki hova, melyik mozgalomhoz tartozik, az elvégzett munka volt a mérvadó. A teljesít­mény. Ha valaki dolgozott, nem bán­tam azt sem, hogy azelőtt a CSKP tagja volt. • A miniszter rámutatott arra is, mekkora anyagi károk keletkeztek az egészségügyi létesítmények épí­tésének befagyasztása miatt. Annak idején ön megindokolta a kormány döntését, de úgy tűnt, nincs meg­győződve a lépés helyességéről. - így igaz. Tisztában voltunk a helyzettel, ezért kértünk a kor­mánytól százmillió koronát. De nem volt honnan előteremteni a kért összeget, s a kormány kénytelen volt ezt a népszerűnek igazán nem mondható lépést vállalni. Tiltakozá­son kívül többet nem tehettünk. • Végezetül, engedjen meg egy személyes kérdést. Szóbeszéd tár­gya, hogy a jelenlegi minisztert, Dr. Viliam Soboňát ön hívta vissza az újvári kórház éléről, s ez is oka a felmondási hullámnak. Igaz, a fel­tételezés? hogy a bölcsőde megszűnik. Ez nem így van. A bölcsőde mindenképpen megszűnt volna, mivel a város ön­kormányzata úgy látta, pár gyerek miatt nem tartja fenn. Nem rajtunk múlott, hogy itt vagyunk. Az épületben egyelőre még (szeptemberig) a bölcsőde is műkö­dik, de közben folyik az egyik szárny átépítése. A kis pedagógusközös­ség bízik abban, hogy szeptember­ben elkészül a két tanterem, így a felvételi után kiválasztott hatvan­hat gyerekkel megkezdhetik a taní­tást. Addig azonban még be kell szerezniük egy-két „apróságot" is. Például a berendezést, a felszere­lést, a tankönyveket, a segédeszkö­zöket ... - Anyagiak terén egyelőre elég rosszul állunk - panaszolja Takács igazgatónő. - A költségvetésünket a minisztérium nem hagyta jóvá, összes vagyonunk kétszázezer ko­rona, ennyit kaptunk előlegbe. A pa­dokat, a székeket már megvettük. Az MKDM-től kaptunk harmincöt­ezer koronát, azon videót szeretnénk vásárolni. Megrendeltük az IBM szá­mítógépeket is, de egyelőre nincs pénzünk a megvételükre. Még sze­rencse, hogy az épület átalakításá­val járó költségeket a város állja. Kölcsöntankönyvekkel indulunk, nem éri meg újakat venni, mert jövő­re talán már lesznek külön könyvek a nyolcéves gimnáziumok részére. De pénzünk se lenne rá. A tanítást azonban szeptember elsején min­denképpen megkezdjük. Bízunk benne, hogy ennek az iskolának van létjogosultsága és van jövője itt, Gú­tán is. v Remélhetőleg, előbb-utóbb az is­kola ellenzői is belátják: az egészsé­ges konkurencia, a választás lehető­sége ösztönző erő lehet gyerekek, pedagógusok számára egyaránt. És ez a jó ebben az egészben. S. FORGON SZILVIA - Nem hiszem. Dr. Soboňa az Érsekújvári Járási Egészségügyi In­tézet élén állt, miközben a Szövet­ségi Gyűlés képviselőjévé választot­ták. Mielőtt feloszlottak volna a járási egészségügyi intézetek, elbeszél­gettem vele (évfolyamtársak voltunk az egyetemen) és nyíltan megkér­deztem, hogy összeegyeztethető-e a két tisztség. Akkor úgy láttam, dr. Soboňa nem sértődött meg, aggá­lyaimat megértette. Választott. Nem jelentkezett egy pályázatra sem, he­lyettese lett az újvári kórház igazga­tója. Úgy vélem, az egész leváltási, elbocsátási, kinevezési hullámnak politikai háttere van. Elbocsátotta a titkárnőt csak azért, mert a már elbocsátott főnökét megkínálta ká­véval. A Szlovák Nemzeti Párt köz­benjárására viszont a miniszter úr megváltoztatta eredeti elhatározá­sát, és az egyik orvosnak (aki az elbocsátási listán szerepelt) még­sem mondott fel. A tarthatatlan hely­zetre, a törvénysértésre levélben fi­gyelmeztettem az SZNT elnökét, s kértem, hallgasson meg mindket­tőnket az SZNT egészségügyi és szociális bizottsága. Kíváncsian vá­rom, hogy megvalósul-e a párbe­széd. • Doktor úr, köszönöm az inter­jút. PÉTERFI SZONYA POLITIKAI LESZÁMOLÁS... A visszahívások, kinevezések helyett a betegellátás színvonalának emelésén kellene fáradozni... (Lörincz János felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents