Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-25 / 200. szám, kedd

IÚJSZÓÄ INTERJÚ MENNYIÉRT BALLAG A KATONA? Az elmúlt néhány hét nyilatkozataiból egyértelműen kiderült: nincs a Csehszlovák Hadseregben olyan szakember, aki felelőssége teljes tudatában el tudná mondani, mennyibe kerülne a hadsereg felosztása, az adófizetó'k milyen összeget fordítanának a Szlovák Hadsereg kiépítésére. Majdnem minden „civil" elgondolkodott már azon, mibe kerül az országnak a hadsereg és mibe maga a kiskatona. Erre a kérdésre kerestem én is a választ, amikor meglátogattam Ladislav Ešmír ezredest, a Keleti Katonai Parancsnokság hadtápfőnökét. Elöljáróban azonban leszögezném: a kiskatonák felszerelése és ellátása a hadsereg kiadásainak talán legkisebb része. Nem hasonlítható össze ugyanis a korszerű haditechnikára fordított összegekkel, ezek ára — a műszaki fejlesztés következtében — a csillagos eget súrolja. 1992. AUGUSZTUS 25. HIT TEHET A CSALÓDOTT VEVŐ? Sok-sok hiszékeny ember ráfizetett arra, hogy „felült" a szenzációs újsághirdetéseknek. Mert mire nem képes egy-egy a kelleténél valamivel gömbölydedebb nőtárs, hogy néhány kilójától megszabaduljon? Hisz olyan egyértelműnek tűnik az egész: néhány csésze tea és újra karcsú leszek! Van aki nem csupán a százasokat nem sajnálta e célra, ezreket is költött, hogy újra jó alakja legyen. És aztán? Jött a csalódás. Az ő sorsukról, lehetőségeikről kérdeztük Danuša Krkošovát, a Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség osztályvezetőjét, mert tehetetlenségükben sokan ehhez a szervhez is fordulnak tanácsért. — Egy hölgy nemrégen levelet írt, hogy kínai „fogyasztó" teát vásárolt 245 koronáért. Tíz adagot elfogyasztott, és semmit sem fogyott le. Még tíz csomagocskája van a csodának hitt, illetve kikiáltott teából, ő viszont most már ez aladó hölgyet szeretné felkeresni, és a pénzét akarja vissza. Egy másik nő a MUDr. Streda által 2390 koronáért propagált myostimulátorral elégedetlen. Három hónapos használat után egy dekagrammot sem sikerült lefogynia. — Mit tehet az ilyen esetekben a kereskedelmi felügyelőség? — Mi az államigazgatás objektív és független ellenőrző szerve vagyunk. Nem vehetünk részt a polgárjogi viszonyok rendezésében, csak cselekedhetünk valamelyik szerződő fél helyett és arra sincs jogkörünk, hogy elbíráljuk kinek van igaza. — Tehát nem segíthetnek? — Csupán útbaigazítjuk a szerencsétlen fogyasztót, hogy az érvényes előírások szerint mi a tennivalója. Abból a tényállásból indulunk ki, hogy a fogyasztó kihasználta a kínálatot, megvette az árut tehát létrejött az adásvételi szerződés. Később viszont kifogása merült fel az áru minőségét illetően — mert az nem felelt meg az elvárásainak. A Polgári Törvénykönyv szerint a vevő írásban reklamálhat az eladónál az áru minősége miatt. A beadvány határidejét a törvény határozza meg: az élelmiszerek esetében a vásárlástól számított nyolc napon belül, az iparcikkeket pedig hat hónap elteltéig lehet reklamálni. Ha ezen időn belül a fogyasztó nem érvényesíti reklamálási jogát, később már nincs erre lehetősége. — Ezen kívül mást nem tehet a fogyasztó? — A kereskedelmi törvény kínálja a másik megoldási módot. A vevő a kártérítés igényét az illetékes bírósághoz adhatja be, mégpedig azzal az indoklással, hogy olyan, áruért fizetett, amely nem rendelkezik a deklarált tulajdonságokkal. Az eladó félrevezető reklám által jutott jogtalan anyagi előnyhöz, (a kereskedelmi törvény 45. §-a) és hamis megjelölést tüntetett fel az eladott árun (a kereskedelmi törvény 46. §-a). —Milyen az esélye a bírósághoz forduló fogyasztónak? — Szintén az említett kereskedelmi törvény rendelkezik arról, hogyan védekezhet a károsult a tisztességtelen eladóval szemben. Az 53. és az 54. § értelmében annak a személynek, akinek a jogát megsértették, arányos elégtételt — pénzben vagy kártérítés formájában — igényelhet. A fogyasztó ezt a jogát csak bírósági kereslettel érvényesítheti. A jelenlegi jogszabályok szerint egyéb lehetősége nincs. DEÁK TERÉZ • A katonák ellátását és ennek anyagi vonzatait nehéz pontosan kiszámítani — mondja a hadtápfőnök —, hiszen számszerűen csak a felszerelés értékét határozhatom meg. A többi adat — harcnemektől függően — átlagos szám, mert nehéz kiszámítani, hogy. pontosan milyen minőségű és értékű szolgáltatásért, hol és mennyit fizetünk. A normák azonban adottak, azokba kell beleférni, s ez, tekintetbe véve a tavalyi óv mutatóit, szerencsére sikerült is. — Kezdjük hát azzal a fölszereléssel, amit a kiskatona a megérkezés után kap. • A fölszerelés értéke az 1991-es árak szerint 9.481,-korona. Ez az alapfelszerelés tartalmazza: a kimenő, a szolgálati és a terepegyenruhát, a cipőt és a szolgálati bakancsot, a fehérneműt és az ágyneműt. Ebből a szolgálat letelte után a katonánál 1.150 korona értékű felszerelés marad. A speciális alakulatoknál szolgáló katonák esetében az alapfelszerelés az alakulat követelményei szerint bővül: a sofőröknél 683 korona értékű kellékekkel, a tankistáknál 1460, a motorosoknál 1480, a szakácsoknál 1300 korona értékű felszereléssel, (gy tehát a felszerelés értéke — a belépés napján 11.177 koronáig rúghat. Ehhez katonánként évente átlagban 1.408 korona értékű szolgáltatást számolhat, amibe a hajvágás, a fehérnemű és az ágynemű mosása tartozik. — A katona szolgálata idején ingyen étkezik. • Pontosítanék. Amit mondott, az az alapszolgálatosokra érvényes. A hivatásos katonák fizetnek a kosztért, az ellátás az üzemi étkezdékhez hasonlítható árban és minőségben is. Az alapszolgálatosok napi nyersanyagnormája 41,20, bizonyos esetekben 14,40 értékű pótlékokkal. Ez évente 15.038 korona átlagot jelent a hozzám tartozó katonai alakulatoknál. Ami azonban ugyancsak ingyenes, az az egészségügyi ellátás. Ezt viszont anyagiakban kifejezni majdnem lehetetlen. Ebbe a belépő, a folyamatos és kilépő orvosi ellenőrzés tartozik, de nem tudom kiszámítani, mibe kerülhet az egy főre eső egészségügyi ellátás a katonai kórházakban, szanatóriumokban, szakrendelőkben, hiszen ha azok költségvetését átlagosítanám, csalóka számot kapnék. Néhány esetben — amikor nem rendelkezünk megfelelő katonai létesítménnyel — alapszolgálatosaink és hivatásosaink a polgári egészségügyi intézményeket veszik igénybe, amelyek a hadsereg és az egészségügyi tárcák közti egyezmény alapján bocsájtják rendelkezésünkre kapacitásaikat. — Aki volt katona, emlékszik az olcsó utazásra. Az eltávozáskor félárú menetjeggyel utaztunk, a szolgálati utakon és a szabadság idején a hiteldfjas utalványt vettük igénybe. Ez vajon mennyibe kerül? • Az alapszolgálatosok szakaszvezetői rangig a városi tömegközlekedést ingyen vehetik igénybe, ennek számszerű kimutatására azt hiszem ma senki nem vállalkozna. A félárú menetjegyért való utazás eltávozás idején megszűnt, a hiteldíjas utalvány a mai napig megmaradt. Az utalványt az arra jogosult katona az állomáson menetjegyre váltja és ezt a védelmi tárca téríti az adott közlekedési vállalatnak. Ugyanígy ingyenes utazás jár a családtagoknak is, amennyiben a szolgálat során megbetegedett vagy megsérült katonát óhajtják meglátogatni. Ha a Keleti Katonai Parancsnoksághoz tartozó alakulatok utazási szolgáltatásait számolom, átlagosan 27.890 koronát vettek igénybe. Ebbe nemcsak az alapszolgálatosokat, hanem a hivatásos állományt is beszámítottam. — Ha jól számolom, a szolgálati jutalmat, köznyelven a zsoldot, hagytuk csak ki. A közlegény 190, koronás zsoldja milyen mértékben nő rangjának emelésével? • A tizedes 250,-, a szakaszvezető 320,- koronát kap, ha ehhez hozzászámítom a speciális alakulatok pótlókait, ez az összeg katonánként évente 1500 és 2000 korona között mozog. Ladislav Ešmír ezredes (Milan Čipka felvétele) — Summa summárum? • Az alapszolgálatos katona szolgálata — nem számítva az általa használt haditechnikát — évente nagyjából 30.000 koronába kerül. Hogy pontosabb legyek, az 1991-es évben ez az összeg a Keleti Katonai Parancsnokságnál pontosan 29.630 korona volt. — Ezredes úr, eddig az alapszolgálatosokról beszéltünk. Annak idején, amikor középiskolásként toboroztak minket a hadseregbe, a legfontosabb érv a katona szociális biztonsága és a hadsereg által nyújtott különböző kedvezmények voltak. Nemcsak a katonai iskolákban, hanem a szolgálat idején is tudtak nyújtani olyan attraktív feltételeket, amelyek ellenpontozták a katonai pálya hátrányait. Most is így van? • Nem egészen. A fizetések valóban jobbak voltak a hadseregben mint a polgári foglalkozásoknál, ez azonban mára vagy kiegyenlítődött vagy a pojgári szféra javára tolódott el. Sok hivatásos, műszaki képzettségű katonatiszt hagyta ott a pályát, mert „civilben" a szakképesítésével jóval többet kereshet. A közhiedelemmel ellentétben a katonai iskolák nagyon sok jó szakembert neveltek — s itt nem elsősorban a harcászati, hanem a műszaki iskolákra gondolok — és mi a jól képzett embereket nem tudjuk megfizetni. Emellett a katonai szolgálat lényegében 24 órás munka, itt nincs a szó szoros értelmében vett „fájronf. Az egyik katonafeleség a jómúltkor elmondta: nincs baj a keresettel, de az tönkreteszi anyagilag a családot, ha kétévente költöznek, ha a feleség emiatt nem vállalhat felelősségteljes, szakmai karriert biztosító s így anyagilag 8 is stabil állást, a gyerekek pedig kétévente iskolát — néha nyelvet is — cserélnek. A közeljövőben el kell hát gondolkodnunk azon, milyen feltételekkel és milyen fizetésekkel tudunk jó hivatásos állományt kiépíteni. — Az előbb felsorolt hátrányok ellenére jönnek egyáltalán a fiúk a hivatásos állományba? Én úgy emlékszem, a látható előnyök és juttatások korában sem verekedtünk azért, hogy katonatisztek legyünk! • Bizony nem jó a helyzet. Azok maradnak meg itt, akik kipróbálva a katonaságot, az alapszolgálatból jönnek hozzánk. A főiskolások nagy része is megmaradt, de a katonai középiskolásokkal sok baj van. Képzelje el, hogy egy 14 éves srác elkerül otthonról, leérettségizik a katonai középiskolában, sokszor 17— 18 évesen kerül az alakulathoz s egyszerűen nem tud katonaként élni. Nem így képzelte el, a szülők által motivált döntésben egy romantikus egyenruha-kép is közrejátszott, a romantika viszont az alakulatnál töltött első napokban megszűnik, a kemény katonaélet pedig nem ízlik a fiúknak. Sokszor éppen ők akarják elhagyni a hadsereget. — Talán nem tartozik egészen a témához, de sok pénzt emészt föl az új katonai doktrínából kifolyó rediszlokáció. Mennyire elég az az összeg, amit erre szánt a szövetségi költségvetés? • Nyugodtan állíthatom, hogy ha megkaptuk volna az ígért összeget, az 1992-re tervezett rediszlokációt meg tudtuk volna valósítani. Tekintettel arra, hogy kevés a pénz, sok esetben improvizálnunk kellett. Az Új Szó is megírta már, milyen problémák voltak a lévai vagy a párkányi laktanyákkal, ugyanígy sok pénzt emészt föl a zólyomi légvédelmi hadosztály. Léván hetekig sátorokban laktak a katonák, tábori konyhában étkeztek. Mára a helyzet úgy fest, hogy a harcászati szabályzat alapvető normáit, ami a szállást és az étkeztetést illeti, be tudjuk tartani. A rediszlokáció mint olyan azonban sokkal többe fog kerülni, mint amenynyit egyelőre fordíthatunk rá. Sok mindent elvégezhetnénk saját erőből is, de ez ellentétben állna az emberjogi konvenciókkal. A katona laktanyafelújító munkája, a kőművesmunkák, a festés, takarítás, lomtalanítás ugyanis kényszermunkának is tekinthető. Alapvető rendező elv a demokratikus országok hadseregeiben, hogy az alapszolgálat ideje a kiképzés ideje és az másra nem használható fel. Ezt az alapelvet figyelmen kívül hagyni helytelen lenne, ezért inkább a lassúbb tempót választjuk, de az eszközeink demokratikusak maradnak. LOVÁSZ ATTILA „GÖRKORCSOLYÁZÓ, MINISZOKNYÁS JEGYSZEDŐNŐ LENNE AZ IGAZI..." NEM PÉNZÉRT, VAGÁNYSÁGBÓL CSINÁLJUK Szlovákia egyetlen autósmozija Érsekújvárban működik. A nálunk még újdonságnak számító vállalkozás két szimpatikus fiatalember, Morvái Péter és Procházka Mihály nevéhez fűződik. Találkozásunkkor arra voltam kíváncsi, miért pont erre adták a fejüket, amikor köztudott, hogy a gyorsan terjedő videózás nagyon megritkította a filmszínházak nézőközönségét. Ezzel tisztában voltunk és vagyunk, mégis úgy éreztük, önmagunkat árulnánk el, ha nem fognánk bele ebbe a valóban bizonytalan kimenetelű vállalkozásba — mondotta Morvái Péter. — Amerikában és Nyugat-Európában már régi hagyománya van a kultúra e sajátságos műfajának. Mi Magyarországon, főleg a Balatonnál ismerkedtünk meg az autósmozik hangulatával, számtalan előnyével. Nagyon tetszett ez a fajta mozizás, és amikor jött a rendszerváltás, élesztgetni kezdtük az addig megvalósíthatatlannak tűnő álmot. Való igaz, a határok megnyitása a „videoőrületet" is meghozta. A fiatalok órákig képesek bámulni a gyakran nézhetetlen .ócska kópiákat. Hisszük, hogy előbb-utóbb ráunnak erre, illetve, rájönnek, hogy egy művészi alkotás megtekintése a moziban sokkal nagyobb élményt nyújt, mint a képernyőn. • Szóval nem a gyors és könnyű meggazdagodás lehetősége lebegett szemük előtt? — Az ilyen feltételezés jó tréfának tűnik. Az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy az engedély megszerzésével nem aranytojást tojó tyúk kerül a birtokunkba. Ellenkezőleg. Jó, ha behozzuk a rezsiköltséget. Mi ugyanis nemcsak'a filmkölcsönzőnek fizetünk, de a városnak is adózunk. Ráadásul nemcsak akkor vetítünk, amikor a parkoló megtelik, de akkor is, ha csak egyetlen árva gépkocsi utasa vált jegyet. A vetítőgépek égői darabonként 5 ezer koronába kerülnek. Nemrég az egyik felrobbant. Lehet számolni, mennyi előadást kell tartanunk, hogy a „víz felett maradjunk". Az egészet nem a pénzért, hanem egyfajta vagányságból csináljuk. Mindketten dolgozunk. Én a helyi állami gazdaság gyümölcsösét vezetem, Misi fémfeldolgozó kisiparosként,illetve kisállattenyésztőként keresi kenyerét. Látogatóink tábora lassan bővül. Van valami romantikus abban, ha az ember a csillagos ég alatt többedmagával, mégis diszkrét kettesben, egy jól hűtött sör vagy kóla iszogatása közben néz végig egy izgalmas krimit, szerelmes történetet, vagy akár horrort. Persze, törzsközönségünk nemcsak a fiatalokból áll, elég sok az idős házaspár is. Rentegen jönnek vidékről is. Én például utálom, ha vetítés közben valaki mellettem szöszmötöl, perecet ropogtat, köhécsel. Itt senki sem zavarja a másikat. • A filmzene, a párbeszédek nem idegesítik a környék lakóit? — Nem, hiszen a hangot nézőink az autórádióikon hallgatják. Akinek nincs készüléke, kölcsönkap egy táskarádiót. • Mibe kerül egy belépő az autósmoziba? — Gépkocsinként 30, plusz személyenként 14 korona. • Az autósmozi az Elektrosvit parkolóján található. A vetítőkabin és a 12,5x6 méteres vetítőtábla felépítésén kívül mi szükséges egy ilyen vállalkozás beindításához? — Hogy máshol mi minden kell, azt nem tudjuk, nálunk egy bőröndnyi engedélyre volt szükség. Azt hiszem, egy hatalmas áruház felépítését egyszerűbb lett volna kijárni, mint ezt a kultúrát szolgáló vállalkozást. Az ügyintézést tavaly októberben kezdtük és idén júniusban fejeztük be. • Milyen a viszonyuk a többi mozi vezetőjével? — Nagyon korrekt. Szerencsére nem féltékenyek ránk, jó az együttműködésünk. Ügyelünk arra, hogy mindegyikünk más zsánerű filmeket vetítsen. • Az elmondottakból kitűnt: a Morvái—Procházka duóból nem hiányzik az elszántság és a kitartás. Bizonyára újabb ötletekben sincs hiány... — Nem, azok valóban nem hiányoznak. Minden az anyagiakon múlik. Egy pódium felépítésének gondolatával is foglalkozunk, melyen rövid showműsorokra, esetleg tombolanyeremények sorsolására is sor kerülne. Amerikai mintára szeretnénk megcsinálni, hogy a jegyszedő és üdítőt felszolgáló kislány görkorcsolyával és miniszoknyában száguldjon a gépkocsik között. Sajnos, ehhez a kőlapok helyett aszfaltburkolatot kellene csináltatnunk, ós ezt egyelőre nem engedhetjük meg magunknak. (ordódy)