Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám, hétfő

1992. AUGUSZTUS 22. T—ÚJSZÓi HAZAI KÖRKÉP 4 VALÓSÁGÍZŰ TRÉFA ­TRÉFAÍZŰ VALÓSÁG KASSA VÁROSÁLLAMMÁ NYILVÁNÍTÁ­SÁNAK KEZDEMÉNYEZÖJE(I) TO­VÁBBRA IS ANONIMITÁSBAN A sajtóvisszhangból megítélve nem csupán Csehszlovákiában, ha­nem külföldön is nagy port vert a Do­mino című kassai szlovák magán­lapban megjelent,,Kassa szuvereni­tásáért" felhívás. Beszámoltunk róla mi is. A több mint egy hete napvilágot látott, Pozsony-központúságot bírá­ló írást a Hernád-parti városban ki-ki egyfajta görbe tükörnek, politikai tré­fának, veszélyes játéknak, illetve nem is annyira komolytalannak, részben valósághűnek minősíti azó­ta is; ki-ki általában politikai hovatar­tozástól függően bírálja vagy védel­mezi. Az önálló, szuverén Szlovákia hívei egyértelműen a cseh-szlovák föderáció helyi támogatóit gyanúsít­ják a cikk megfogalmazásával, a legutóbbi parlamenti választások legnagyobb vesztesének számító Polgári Demokrata Unió kassai szer­vezetének vezetői pedig azt állítják, hogy bár nem ök az értelmi szerzői, ennek ellenére szerintük érdemes az írás egyes kitételein mindenkinek elgondolkodni... A nagy port kavart cikk szerzője (szerzői) után az újságírók egyelőre hiába kutatnak, senki sem hajlandó vállalni az „apa­ságot." A Domino legújabb száma - igaz, ezúttal is névtelenül, pontosabban a Kassa Igaz Képéért Újságírói Klub aláírással kommentár formájában visszatér a felhíváshoz. Ugyanakkor egy másik cikk történelmi összefüg­gésben vázolja Kassa szerepét a ré­gió társadalmi és gazdasági éle­tében. A Košický večer esti újságnak egy terjedelmesebb és más dolgokra is kitérő interjújában Jozef Bakšay volt szövetségi külkereskedelmi mi­niszter is véleményt mond a felhí­vásról: ,,Ha nem 1992-t írnánk, azt mondanám, hogy ez abszurdum. Mivel azonban a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság szétesése is abszurdumnak tűnt még két évvel ezelőtt, de némely politikusok az akkori elképzelést végül is megvaló­sították, az új kezdeményezéssel • kapcsolatban tartózkodó vagyok. Nem tudom, kik a szerzői... A szu­verén Kassáért felhívás ugyan jelen pillanatban az SZNT-ben elfogadott hasonló nyilatkozat paródiájának is tekinthető, ám szerintem egyben fi­gyelmeztető felemelt ujj is Mečiarék felé. Olyan értelemben, hogy Kassa „európai" város, az ennek megfele­lő szabadság- és demokráciaértel­mezéssel, életvitellel, s hogy élnek itt emberek, akik nem engedik Po­zsony központi diktatúrájának a visszatérését. (gazdag) EGYELŐRE JAVASLAT EMELKEDNEK^ TELEFONDÍJAK A sajtóiroda a napokban tette közzé az örvendetesnek aligha ne­vezhető hírt: emelkednek a telefon­beszélgetések díjai. A helyi hívások impulzusonként az eddigi egy koro­na helyett 1,50-be kerülnek majd. A telefonautomatákban két koronát fizetünk, de csak az új készülékek felszerelése után, a régiekből to­vábbra is egy koronáért hívhatunk. Lényeges változás lesz az is, hogy egy-egy impulzust meghatározott időre - 6 percre - korlátoznak. Per­sze erre csak akkor kerülhet sor, ha a központokat korszerűsítik. A városok közötti hívások esetén is lesznek változások: az eddigi négy tarifa háromra módosul, és kétféle díjzónát ún. erőset 7-16 órá­ig és gyengét 16-tól 7 óráig vezet­nek be. A telefon bevezetéséért és a készülék bérbeadásáért az eddigi összeget kell fizetni. A változások október 1 -jétől ese­dékesek, de a végleges döntést a három pénzügyminisztérium mond­ja ki. A falon a zöldek plakátjai, a gyerekek rajzai, a földön a könyvek. Hááát... (Nagy László felvételei) MÁTYÁS FÁJA (Folytatás az 1. oldalról) egy kitűnőt kaptam és dicséretet: „Jó felfogású, meg tudja ítélni a dol­gokat." Ez az epizód tanított meg arra, hogy az ember csak akkor boldogul, ha azt mondja, amit mások hallani akarnak. De arra is, hogy az igazság mellett ki kell állni, nem szabad megalkudni, mert a lelkiismeret, az bizony furdalós természetű, s Iám­Iám ez az eset még ma is bánt. Elmélkedésemet egy turistacso­port zavarta meg. A hölgyek és urak Amerikából jöttek és idegenvezető­jük azt magyarázta nekik: hogy bár Bajmóc Szlovákiában van, évszáza­dokig a magyaroké volt és Mátyás nagy magyar király volt. Elmondta mindazt, ami miatt ezt a rendezvényt kitalálták: múltat idézni, emlékeket, értékeket menteni. Mindazt, amit a rendezők egyike sem mondott el az összegyűlt ezreknek. Mert volt ugyan 48 órán át tartó koncert, stili­zált kard és tőrvívás, ágyúdörgés, furujázás, folyt a sör és a bor, sült a lacipecsenye meg a lángos, de a lényeg elmaradt: áfáról, múltjáról, megmentési módjáról egy szó sem esett. A rendezvény inkább egy nép­ünnepélyt juttatott az eszembe, ahol mindenki szórakozik, eszik-iszik, sé­tálgat, viccelődik, meg-megpihen, hogy aztán folytassa, amit elkezdett. Ha lehet, gondtalanul, olcsó pénzért. És még „vásárfiát" is visz haza, mert természetesen, a standosok csak úgy árasztották a giccsesebb­nél giccsesebb emléktárgyakat. Ám az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a privigyei természetba­rátok igyekeztek magukra vonni a fi­gyelmet. A sáncban e témával kap­csolatos gyermekrajz-kiállítást ren­deztek, a kőfalra felhívásokat és hatalmas falragaszokat erősítettek, petíciót fogalmaztak és aláírásokat gyűjtöttek, könyveket és folyóirato­kat árusítottak (melyek között ott volt munkatársaink Tuba-Kövesdi-Méry: Bős című publikációja is), röplapo­kat osztogattak. Kár, hogy a jelenle­vők alig vettek róluk tudomást. Mon­dom is az egyiknek: - Szóljanak már az emberekhez, magyarázzák meg nekik, miért is vannak itt. A műsor két órát csúszik, ök meg csak ücsö­rögnek a csupasz betonon, vagy a sánc falára könyökölnek, iszogat­nak, elégedetlenkednek. Miért nem használják ki ezt az időt egy kis népművelésre? - Nem az én dolgom - válaszolta mogorván a fiatalember, viszont társnője ellenségesen a szemem közé vágta: - Mit akar, ez egy ingyenes ren­dezvény, akinek nem tetszik, el­mehet. Szlovákia minden részéről, de külföldről is jöttek, vagyis pénzbe került, még akkor is, ha belépőt nem kellett fizetni. De szerintem, nem ez a lényeg, hanem az, hogy ha már megrendezték ezt az akciót, legyen is foganatja. Állítólag Bajmócról, a hársfáról és a két napos műsorról, a legfonto­sabb tudnivalókról, meg a térség természetének védelméről kataló­gus is készült volna, ha - elkészült volna. Állítólag ä nyomdában van. Sajna, azt már senki sem kapja kézhez. Arról is tudakolództam: kik, mi­ként akarják megmenteni Mátyás fá­ját. Homály és titkolódzás borítja a tervet, de afelől biztosítottak, hogy létezik és megvalósul. Állítólag azért nem árulhatják el a kiagyalók és kivitelezők kilétét, mert a pénzelő (csaknem egymillió koronáról van szó) nem kívánja nevének publikálá­sát és a végrehajtó módszere sza­badalom. Ám, legyen! A lényeg az, hogy a 12,5 méter átmérőjű, a mi múltunkhoz is fűződő, korokról, em­berekről tanúskodható hárs újra tel­jes pompájában zöldelljen. OZORAI KATALIN DILEMMA ELÉ ÁLLÍTOTT ELLENZÉK A Szlovák Nemzeti Tanács alkotmányjogi bizottsága pénteken a késő délutáni órákban elfogadta Vladimír Mečiar javaslatát, hogy az alkotmányter­vezet átmeneti rendelkezéseit egészítsék ki egy további, 156. számú cikkel, amely az alkotmány hatályba lépésével arra kötelezné a szlovák parlament jelenlegi 150 képviselőjét, hogy ismét letegyék az esküt. Rövid időn belül a másodikat. Ezúttal viszont az eskü szövegéből kimaradna a szövetségi alkotmányra és törvényekre való utalás, azaz a képviselők az új szlovák alkotmányra esküdnének fel. A második eskü letételét elutasító vagy az esküt csupán fenntartásokkal letevő képviselő az átmeneti rendelkezés értelmében elvesztené a mandátumhoz való jogát. Sajátos megoldás, hogy az alkotmánytervezet ellenzőinek is le kell tenniük az esküt arra az alkotmányra, amelyre „nemmel" szavaztak, mert ha ezt nem teszik meg, távozniuk kell a parlamentből. Még hatásosabb lelki ráhatás, mint volt az emlékezetes szuverenitási nyilatkozat elfogadásakor bevezetett nyilvános, s a tévé által is közvetített szavazás. És persze, ismét ugyanazok ellen irányul. František Mikloško, a parlament korábbi elnöke például nemrég „gúnyiratnak" minősítette az alkotmánytervezetet. Ha viszont a Mečiar által javasolt cikk valóban bekerül az alkotmányba, nem sok választása marad. Vagy leteszi az esküt arra, amit gúnyiratnak nevezett, vagy elveszti a képviselői mandátumhoz való jogát. Hasonló dilemma elé van állítva a KDM, az MKDM és az Együttélés többi képviselője is. Nem várható el tőlük, hogy támogassák azt az alkotmánytervezetet, amelynek megfogal­mazásából kihagyták őket (holott a korábbi parlament által előterjesztett tervezet előkészítéseben minden parlamenti párt részt vehetett), és amely jóváhagyásánál az általuk előterjesztett módosító javaslatokat szinte egyál­talán nem veszik figyelembe. Nemigen támogathatnak olyan alkotmányterve­zetet, amely választási programjukkal ellentétben áll. A megfelelő pillanatban előterjesztett „átmeneti" cikk egyes ellenzéki képviselők számára (mondjuk a DBP-ből) talán meghagyja a kiskaput; „ne szavazzatok a tervezet ellen, és akkor nyugodtan felesküdhettek." Sőt, úgy vélem az előterjesztő számára ennek a kiskapunak minél gyakoribb kihasz­nálása lenne a fontos. Ugyanakkor éppen ez a „lehetőség" számos olyan általánosan elfogadott demokratikus, alkotmányos alapelvbe ütközik, amely mind a jelenleg hatályos alkotmányban, mind a jelenleg vitatott tervezetben is szerepel. Ilyen alapelv az, hogy a képviselő a mandátumát a lelkiismerete és meggyőződése szerint gyakorolja, valamint az, hogy funkciója gyakorlása során, a parlamentben tett nyilatkozataiért csak fegyelmi úton vonható az SZNT által felelősségre. Fegyelmi úton viszont senkitől sem vonható meg képviselői mandátuma. A demokratikus alkotmányok egyetlen egy esetét ismerik a mandátumtól való megfosztásnak: a súlyos bűntettért való jogerős bírósági elítélést. Az átmeneti rendelkezés így valójában a gyilkossággal, fegyveres rablással egy szintre helyezi a második eskü lelkiismereti vagy meggyőződésben okból történő elutasítását. No, meg aztán, nem tudunk még egy olyan esetről, precedensről, hogy a parlamenti képviselőknek megbízatási idejük alatt még egyszer esküt kellett volna tenniük az alkotmányra, mert ugye, jelenlegi képviselőink is felesküdtek a szlovák alotmánytörvényekre. Az átmeneti rendelkezés ugyanakkor számos egyéb következménnyel jár. Megkerülhetővé teszi az új választások kiírását az ország szétszakadása után, ugyanakkor pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a Mečiar által korábban ígérgetett népszavazás kiírását. A képviselők végül is nem fogalmazhatnak meg az esküjükkel ellentéteš kérdést. Nemigen reménykedhetünk abban, hogy az átmeneti rendelkezést az SZNT nem hagyja jóvá. A parlamentben már kialakult az alkotmány elfogadásához szükséges háromötödös többség (90 szavazat). Nem lehet jóslatokba bocsátkozni a KDM és a magyar parlamenti mozgalmak képvise­lőinek magatartását illetően sem. Látni kell ugyanis, hogy a szlovák parlamentbe mindhárom politikai mozgalom a legtehetségesebb politikusait küldte, és pótolhatatlan veszteséget jelentene számukra, de a szlovákiai politikai viszonyokra is, ha a parlamentből kiesnének. Az sem vehető biztosra, hogy a pótképviselők hajlandóak lennének a helyükre lépni, mandátumaikat elfoglalni. Ebben az esetben viszont a választási törvény szerint a parlament csökkentett létszámmal működhetne a megbízatási időszak végéig, s ezzel együtt a kormánnyal szemben ellenzékben álló pártok azt a kevés ellenőrzési és befolyásolási lehetőségüket is elvesztenék, amelyet a parlamenti jelenlétük biztosít. Mindez a nem is olyan régi múltat idézi. 1969. október 15-én hozott a Szövetségi Gyűlés olyan átmeneti jellegű alkotmánytörvényt, amelynek alapján a szövetsségi és nemzeti parlamentekben megindult a nagy tisztogatás (például csak az SZNT-ből vagy harminc képviselő vesztette el mandátumát). Az akkori normalizátorok által diktált tisztogatási „alkomá­nyos" rendelkezés azért valamivel demokratikusabb volt. A Nemzeti Front illetékes szervének kellett javaslatot tennie, és képviselőtestület döntött (már­már bíróságként) a mandátumtól való megfosztásról. A pénteken jóváhagyott „tisztogatási rendelkezés" ezzel szemben már a kollektív bűnösség elvének alkalmazására emlékeztet. Olyan elv alkalmazására, amelyet 1989 után sem alkalmaztak a kommunista képviselők ellen. FEKETE MARIAN EREDMÉNYEKRE ALAPOZOTT BIZAKODÁS (Folytatás az 1. oldalról) erősít, hogy a korábbi négy bérletes előadással szemben az idén kilen­cet tartunk Kassán. Újdonságnak számít, hogy ebben az évadban Bu­zitán, Tornán, Rozsnyón, Rima­szombatban és Losoncon is lesznek bérletes előadásaink. Dramaturgi­ánk olyan értelemben módosul, hogy a közönségigénynek megfele­lően, az eddigi gyakorlattal ellentét­ben, a magyar és a világirodalom drámai terméséből több klasszikus művet tűzünk műsorra, és a zenés műfajokkal is megpróbálkozunk. • Már a tavalyi évadban tervez­ték Békeffi-Lajtai: A régi nyár című zenés vígjátékának bemutatását, ám erre nem került sor. Miért? - A darab rendezésére és a fő­szerep eljátszására a Thália egykori vezető színészét, Csendes Lászlót kértük fel, aki ezt el is vállalta, de az Egri Gárdonyi Géza Színházban (melynek Csendes László a tagja) olyan belső szervezési gondok me­rültek fel, amelyek felborították a műsorrendet és a csúszások miatt Csendes nem jöhetett Kassára. A bemutatót ez év október 8-án most már biztosan megtartjuk. • Az eredeti elképzelések sze­rint? - Igen. A próbákat holnap kezd­jük. A darabot Csendes László ren­dezi, ő játssza Jankovich bárót, Má­riát - a híres színésznőt pedig Thir­ring Viola alakítja. • Gazdagodik-e új arcókkal is a Thália társulata? - A Szabadkai, Népszínházból egy művészházaspár: Korica Miklós és Jónás Gabriella szerződött hoz­zánk. Szeptember 10-én mutatkoz­nak be először Kassán, a Jövőre veled ugyanitt című zenés, lírai játé­kot adják elő. Bocsárszky Attila is befejezte tanulmányait a pozsonyi Színművészeti Főiskolán, ettől az évadtól kezdve erőssége lesz szín­házunknak, Tavaly színészfelvételt is hirdettünk, ekkor Varga Anikót, Ollé Eriket és Czajlik Józsefet vettük fel kezdő színésznek. Az idén már valamennyien szerephez jutnak... Elbúcsúzott viszont és távozott a társulatunktól László Géza, remél­jük, nem véglegesen. 9 Néhány bemutatót már említet­tünk, Mi szerepel még a műsor­tervben? - Georges Feyder: Bolha a fülbe című bohózata, melyben alkatának megfelelően társulatunk ígéretes fia­tal színésze, Kassai Csongor kap kiváló szereplehetőséget. Ezt a da­rabot Vidnyánszky Attila, egy fiatal kárpátaljai rendező állítja színpadra, aki nemrég végzett a kijevi színiaka­démia rendezői szakán. Bemutatjuk továbbá Federico Garcia Lorcának a Vérnász című tragédiáját, amely­ben mindenekelőtt Gombos Ilona csillogtathatja meg művészi tudását. A drámát Beke Sándor rendezi. • A Thália Színház jó szokása volt, hogy a gyerekekről sem feled­kezett meg. Ebben az évadban mű­sorra tűznek-e új mesejátékot? - Igen, mégpedig a magyarorszá­gi Turián György Varázspálca című zenés mesejátékát, amit az író ren­dez. A bemutatót márciusra ter­vezzük. • Hagyomány volt az is, hogy a Thália a hazai, magyarországi, erdélyi és más magyar színházak együtteseit, előadóművészeit is ven­dégül látta. Folytatják ezt a gyakor­latot? - Természetesen. Az eddigi lekö­tött előadások a következők: a Jókai Színház Az ember tragédiáját és a Figaro házasságát mutatja be Kassán, a nyíregyházi Móricz Zsig­mond Színház pedig a színpadon és filmen is világsikert aratott musicalt, a Hegedűs a háztetőn-t. • Köszönjük a tájékoztatást és az új évadban olvasóink nevében is sok sikert kívánunk önnek és a tár­sulat valamennyi tagjának. SZASZÁK GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents