Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám, hétfő

24 KULTÚRA 1992. AUGUSZTUS 21. FESZÍILTSÉG(EINK) ÉS TÚRÓKÉPESSÉG(ÜNK) Vannak munkahelyek, amelyek idő előtt felörlik az ember fizikumát, tönkreteszik egészségét. A bányá­. szok gyakran szilikózisban szenved­nek, ismeretes a mélyben dolgozók keszonbetegsége. A szuperszoni­kus pilótákról is köztudott, hogy a tartós és hatalmas sebesség által igénybe vett és meggyötört szerve­zetük korábban mondja fel a szolgá­latot. Egészségromboló a túlzott meleg vagy hideg: védőitallal, védő­étellel próbálják egyensúlyban tarta­ni a dolgozók fizikai állapotát. - Az egészség nem csupán fizikai értelemben létezik - avat a témába a huszonéves K. Tibor mérnök, akit jelenleg idegösszeomlással kezel­nek a Pozsony melletti ideggyógyá­szaton. - A legtöbb munkakör éppen az ember szellemi teljesítőképessé­gét vagy lelki tűrőképességét teszi próbára. A szellemi túlterhelésre, az esetleges munkahelyi feszültségre nincs semmiféle védőital; sehol sem készítik fel az embert arra, hogyan kell megoldania élete konfliktushely­zeteit, hogyan viselkedjék, ha ké­pességeihez mérten túl magas és felelősségteljes tisztséget kell betöl­tenie, vagy éppen ha tudása, tehet­sége okán jóval többre volna hiva­tott, mint amit várnak tőle. - A saját, példámból indulok ki - mondta, és reszkető kézzel ki tudja hányadik cigarettára gyújtott. - Hajtottam, mint az állat. A Kft-ben engem választottak meg főnöknek, mert mindig én voltam a húzó mar­ha. így a nappali ügyintézés, ügyfél­fogadás mellett csak éjjelente értem rá érdemben dolgozni. Másfél éve, jó ha 2-3 órát aludtam éjjelente. Úgy látszik, én nem vagyok Napóleon - neveti el magát keserűen; majd folytatja: - Itt legalább kialszom ma­gam. Jobban is vagyok, éjjelente számítógép-programokon gondol­kodom. A baj az volt, hogy a munka­helyemen megromlottak a viszo­nyok, a kollégák marakodtak, s ahe­lyett, hogy boldogok lettünk volna, hogy végre, szabadok vagyunk, le­állt a munka, sőt, egy furcsa hatalmi harc jelei ütötték fel fejüket. Túl nagy terhet vállaltunk volna? Netán tehe­tetlenek vagyunk? Vagy a „fentről érkező" utasításokra várunk? Lehet, hogy nem bírok megbirkózni a fő­nök-szereppel? Nem szeretnék új­ból kiborulni... A pszichiátriai szakrendeléseken tapasztalatból tudják: az egészsé­ges testi, lelki állapot, a szorongástól mentes jó munkahelyi közérzet sok ember életéből hiányzik. Az egész­ség, mondják az orvosok, valamiféle egyensúlyi állapot, fizikai és lelki értelemben is. Megőrzése kétségkí­vül könnyebb, mint a már felbillent egyensúly helyreállítása. Az egyen­súly megvédésére két lehetőség van: egyrészt a káros hatások csök­kentése - ha lehet, megszüntetése - másrészt az ember alkalmazkodó és konfliktusmegoldó .készségének kialakítása. - Nem vagyunk egyformák. Van aki jól tűri akár a tartós feszültsége­ket is, a szellemi túlterhelés csak még nagyobb munkabírásra ösztön­zi, jó érzékkel oldja meg élete prob­, lémáit és könnyen túlteszi magát a nehézségeken. Más negyedannyi megpróbáltatástól is szorong, elbi­zonytalanodik, döntéshoztalra kép­telenné válik, megromlanak munka­társi kapcsolatai és gyakori, hogy nem tud megfelelni a tőle várt köve­telményeknek. Pszichoszomatikus tünetei lesznek, s előfordul, hogy tényleg megbetegszik - magyarázta az okozati összefüggéseket dr. Ru­dolf Štefanovič belgyógyász. - Mindez persze egyéniség és lelki alkat kérdése is - mondta és hogy a probléma érthetőbbé váljon, át­nyújtotta dr. Buda Béla ,,A lelki egészségvédelem társadalomlélek­tani megvilágításban" c. tanulmá­nyát, amelyben a neves pszichiáter arra utal, hogy legtöbbször az a baj, hogy az emberekben nem alakul ki az az elviselhető és megküzdhető mechanizmus, ami segíthetne a konfliktushelyzetek megoldá­sában. A századforduló óta bekövetke­zett szemléletváltozás következté­ben a lelki egyensúly fogalma is átértékelődött. Mai értelemben tehát már nem egyenlő a lelki zavaroktól mentességgel, hiszen a stressz, a feszültség, a külső és belső konf­liktus az egészséges ember életé­nek (is) állandó kísérője. Nem ta­gadható, van olyan helyzet (is), ami­kor a társadalmi normákhoz való föltétlen alkalmazkodni tudás sokkal inkább a beteges magatartás jele, pedig, magától értetődő, éppen a lá­zadás, a tiltakozás kellene, hogy a jellemzője legyen. Fél lábon egyensúlyozni? A társadalomlélektan elsősorban az emberek közötti kölcsönhatást vizsgálja. Ez leglátványosabban az élet két területén, a magánéletben és a munkahelyen bontakozik ki. Ha mindkét helyen jól mennek a dolgok, teljes az ember lelki nyugalma, mondhatnánk, két lábbal, biztosan áll az életben. Ám fél lábon is lehet egyensúlyozni. Mert kisebb a baj, ha a feszültségekkel terhes munkahely után jó magánéletbeli kapcsolat adja a bátorságot - vagy megfordítva -, egy válás, szakítás, magányosság gondjait lényegesen enyhíti a baráti munkahelyi közösség. Ám ha (rit­kán, de előfordul) a magánéleti törés egybeesik a munkahelyi konfliktus­sal, nem ok nélkül érzi az ember, hogy elveszítette a talajt a lába alól. Tetézi a bajt, hogy a legtöbb ember vagy tanácstalan lesz és megbénul, vagy értelmetlen kapkodásba fog. Sajnos, nem lép működésbe az a bi­zonyos megküzdő mechanizmus, ami végül is a helyzet reális felméré­séhez, a konfliktus megoldásához vezet(hetne). Pszichiáterek panaszolják, meny­nyire nem tudunk „viselkedni".- kö­zölte az orvos, majd hozzáfűzte. - Az iskolában tanítani kellene az emberi viselkedésformákat, a helyes reagálás mikéntjét. Vegyünk egy példát. Valakit vélt vagy valódi sére­lem ér a munkahelyén. Mit csinál? Felháborodik - a sértettek többsége ezt teszi - anélkül, hogy értékelné saját szerepét. Hibáztatja a körül­ményeket, rosszindulatúnak mondja a főnököt, irigyeknek, intrikusoknak a kollégákat. Mártírként szenved, sajnálja önmagát és panaszkodik, vélt igazáért az „atyaúristenig is el­megy". Ezzel beindítja a helytelen védekező mechanizmusokat. S mi következik ezután? Dühroham vagy szívgörcs (nőknél sírógörcs), gyógy­szer, ital (ami pillanatnyi megoldást hoz, megoldást soha), stb. Pedig... Az orvos két dologra hívta fel a figyelmemet: a reális önértékelés­re és a lehetőségek józan felmérés sére. El kell ugyanis dönteni, hogy a sérelem valóban sérelem-e más­részt reális-e az a követelmény, amelyet kivel-kivel szemben tá­masztunk. Mert kérdéses, hogy a „mindenki engem bánt, senki sem ért meg" alapállás mögött nem a pa­naszkodó összeférhetetlensége rej­lik-e? Nem tagadta, a szüntelen megalkuvás, az oktalan alkalmaz­kodás feladás he­lyett állandósítja a feszültséget, ami az említett pszichoszomati­kus tünetekben jelenik meg (szív­és gyomorpana­szok). Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, kinek-ki­nek ismernie kell képességeit, hi­báit és lehetősé­geit. És nem vitás, azokkal a bizo­nyos lehetősé­gekkel élni is tudni és - merni kell. - Az ideggyógyászaton döbben­tem rá, hogy súrlódásmentes közös­ségről ábrándozni - amelyben min­den olajozottan működik - butaság. Elhatároztam, nyíltan elbeszélgetek társaimmal, ha kell, lemondók a kft főnökségről, s nem hajszolom túl magam. Elvégre nem kell lángol­nom, elég ha égni fogok... - mondta látogatásom utolsó perceiben isme­retlen ismerősöm... PÉTERFI SZONYA yv MOLDOVA GYÖRGY félelem - És arra sem alkalmas, hogy egy riportot vagy élménybeszámolót írjon a munkájukról? Ször­nyűséges dolgok fordulnak elő. Néhány évvel ezelőtt történt például egy baleset: a Nyugati pályaudvarnál az üzemanyagkútból öt köbméter benzin került a szennyvízbe, leúszott a csator­nán, és a Dohány utcánál robbant fel, meghalt három búvár. Lehet, hogy most is akadnak ha­sonló esetek, meg kellene próbálkozni vele, nem? - Én is ebbe az irányba tereltem, ha legköze­lebb jelentkezik, újra beszélek vele. Petra jött be a konyhából, óvatosan tartotta maga előtt a gőzölgő tálat: - Üljetek asztalhoz. - Mit főztél? - kérdezte Vojtekovszky. - Nem kell udvariaskodnod, emlékezhetsz rá: csak egyetlen specialitásom van, a milánói ma­karóni. Szedjetek magatoknak, és tegyetek rá sok sajtot, akkor nem érzitek az ízét. Vojtekovszky nem nyúlt az ételhez, kibontotta a magával hozott csomagot, egy kis kerek, lyug­gatott, madártollban végződő kerámiatárgy került elő belőle: - Ezt neked hoztam, Petra. - Köszönöm. Mi ez? * - Indián álomfogó. - Mire való? - A navajo indiánok szerint az álmok befolyá­solják életünk menetét. Az éjszakai levegő meg­telik jó és rossz álmokkal, ezeket szűri meg ez az álomfogó. A jó álmok át tudnak suhanni itt a középső lyukon, és a madártollon keresztül leereszkednek az alvó szemére. A rossz álmok viszont nem ismerik az utat, belegabalyodnak a lyukak labirintusába, fogságba esnek, aztán a felkelő nap szétoszlatja őket. Akaszd az ágyad fölé, és legyenek nyugodt éjszakáid - Vojte­kovszky felemelte a poharát. - Egészségetekre! - Ne haragudj - mondta az asszony -, én már nem ihatok. Tegnap jártam az orvosnál, és azt mondta, hogy elszámítottuk magunkat, április végén megjöhet a baba. A napokban ide is költözik hozzánk az anyám, segíteni akar nekem. Aztán az anyósommal váltják egymást. - Most, ahogy rád nézek, nekem is úgy tűnik, hogy nemsokára szülni fogsz. - Miből gondolod? - Olyan az arcod, mintha valamilyen hosszú útra készülődnél. Martin rábólintott, ő is úgy találta, hogy Petra vonásai elváltoztak az utolsó néhány napban. Hosszan elbeszélgettek, már elmúlt éjfél, mi­kor Vojtekovszky elköszönt. Martin lekísérte, még nem járt lenn a nap folyamán, megnézte a posta­ládájukat. Egy képeslapot talált benne, hátolda­lán Radnóti Miklós fotójával. A lépcsőházi lámpa gyenge fényében csak összehúzott szemmel tudta kivenni a dülöngő betűket: - „Egyszer majd meglátogatlak. Ne félj!" -Valami kellemetlenség? - kérdezte Vojte­kovszky. - A volt nejem, Ágota levelez velem. Már itt is megtalált. - Feltámadt benne az irodalmár, hogy költők képeit küldözgeti neked? - Szerintem csak arra akart célozni, hogy Radnóti is kikeresztelkedett zsidó volt, éppúgy, mint én. - Nehezen bírod? - Nagyon nehezen. Az őrülettel szemben nincs taktikám, a rendőrséghez mégsem fordul­hatok. - Az ilyen bajokkal együtt kell élni, éppúgy, mint a reumával. Jó éjszakát, próbálj meg pi­henni. Visszaérve a lakásba Martin zsebre gyűrte a lapot, és az ajtón beakasztotta a biztonsági láncot. Petra ott ült a leszedetlen asztal mellett, a férfi ki akarta vínni a szennyes edényt a kony­hába, de az asszony leintett^: - Hagyd ott, gyere, ülj ide mellém! - fejét Martin vállának támasztotta. - Jól vagy? - Nagyon jól. Úgy szeretem ezt a lakást, olyan, mintha egy léghajón lebegnénk a város fölött, vagy a város egyáltalán nem is létezne. - Lehet, csak attól félek, hogy a város mégis­csak létezik, és egyszer majd fel is jön utánunk. Mocskosan és vérszomjasán ránk támad. - El kellene felejtened ezt az örökös rettegést. Tudod, ha az ember fél valamitől, felidézi azt, mert a félelemtől merevvé válik, és folyton rossz döntéseket hoz. A festett rém lelép a falról. - Nem hiszem, a bajokat semmiképp sem lehet elkerülni, de ha félünk valamitől, csökkent­jük a veszélyt, mert fel tudunk készülni rá. Most már bevallom neked, hogy amikor építettük ezt a lakást, hosszan számolgattam: ha úgy adódik, miképp tudnánk kimenekülni innen. Azt az abla­kot azért vágattam alacsonyabbra, hogy abba az irányba léphessünk ki a tetőre, mert nyilván az ajtó felől jönnének értünk. - És te végignézted ezt az utat? - Igen. Úgy láttam, hogy egy padkán és egy létrán keresztül le lehet jutni az utcára. Az asszony elsírta magát: - Szörnyű, hogy ilyeneken gondolkodol. Mi történt, hogy most előhoztad? Martin nem akart beszélni a postaládában talált képeslapról, megrázta a fejét: - Semmi különös, csak épp eszembe jutott. Az asszony vállát csillapíthatatlan zokogás rázta, Martin nyugtatót adott be neki, átkísérte a hálószobába, és segített neki levetkőzni; mikor lélegzetvétele lecsendesedett, a férfi leoltotta a lámpát. (folytatjuk) EGY NÉVTELEN LEVÉL NYOMÁBAN NEM TAKARÉKOSSÁG, ÜZEMZAVAR ,,A levelet azért nem írom alá, mert az ugye manapság Gután egy kissé veszélyes"-zárja szerkesztő­ségünkhöz írt sorait a névtelen olva­só. Aki most arra tippel, hogy a ked­ves anonímus politikai nézeteit fejte­gette és megtorlástól félve akarta kilétét titokban tartani, téved. Az ille­tő közlésre szánt írása prózai. A bí­ráló szerint a maszek szolgáltatások javítják a lakosság ellátását, de van, akire panaszkodni kell. Ilyen például a gútai benzinkút, ahol, idézzük a le­vélírót, ,,elsődleges szempont a ta­karékosság. A töltőállomás bérlője, Kertesiné úgy gondolta, hogy meg­takarítja (magának) azt a pénzt, amit a légkompresszor üzemeltetéséért kellene fizetnie és ezért a kút bérbe vételétől kezdve a kompresszor nem működik. És az autósok? Nem árt nekik egy kis testmozgás. Úgy is sokat ücsörögnek a volán mögött. Elő hát a kézipumpával"... - írja ironikusan a gútai autósként bemu­tatkozó úr (vagy netán hölgy?). Noha a névtelen leveleknek pa­pírkosárban a helyük, mi a helyszí­nen járva utánanéztünk a bírálatnak. (Természetesen vásárlóként érkez­tünk az említett töltőállomásra.) A kompresszor valóban üzemképte­len volt. Kérésünkre, miért? megtud­tuk, nemrég áramzavar volt, s emiatt nemcsak a kompresszor „döglött be", de a benzinellátás is szünetelt, egy töltőtartály sem működött. A szerelő ugyan megjavította a hi­bát, ám az öregecske kompresszor­ba nem tudott „életet lehelni". - A javítást az érsekújvári villany­szerelőknél rendeltem meg, meg­ígérték, hogy hamarosan jönnek. Remélem, állják szavukat - mondot­ta Kertesi Mária. A takarékossági vád nevetséges és valószínűleg irigységből fakad. Több évtizedes benzinkútas múlttal a hátam mögött - 1956-től dolgozom ezen a töltőál­lomáson, - nem követhetek el olyan gyermeteg hibát, hogy likvidálom az autósoknak kijáró egyik legtermé­szetesebb szolgáltatást. Ellenkező­leg, amióta családi vállalattá alakul­tunk, bővítem azokat. Például? - Az autósok hozzájuthatnak a legszükségesebb alkatrészekhez, többek között ékszíjakhoz, gyertyák­hoz, olaj- és légszűrőkhöz, fékpo­fákhoz stb. Cigarettát, csokoládét, pezsgőt, Becherovkát, pilzeni sört és több fajta üdítőt is kínálunk. Be­szereltettem egy 470 literes hűtő­szekrényt is, hogy nyáron a tikkadt utasok ne langyos, de hűtött itallal olthassák szomjukat. -Milyen Gúta egyetlen kútjának nyitvatartási ideje? - Hétköznapokon 6-tól 20 óráig, szombaton 16 óráig tartunk nyitva. Vasárnap nem dolgozunk, de jövőre már talán nem lesz szünnap. - Milyen érzéssel olvassák a ben­zinkutak elleni támadásokról szóló híreket? - Hátborzongató dolgok történ­nek az országban. Szerencsére a gútai kút közelében vannak házak, és ez egyfajta biztonságot jelent. O. V. Méry Gábor illusztrációs fényképe

Next

/
Thumbnails
Contents