Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-24 / 199. szám, hétfő

24 KULTÚRA 1992. AUGUSZTUS 21. FESZÍILTSÉG(EINK) ÉS TÚRÓKÉPESSÉG(ÜNK) Vannak munkahelyek, amelyek idő előtt felörlik az ember fizikumát, tönkreteszik egészségét. A bányá. szok gyakran szilikózisban szenvednek, ismeretes a mélyben dolgozók keszonbetegsége. A szuperszonikus pilótákról is köztudott, hogy a tartós és hatalmas sebesség által igénybe vett és meggyötört szervezetük korábban mondja fel a szolgálatot. Egészségromboló a túlzott meleg vagy hideg: védőitallal, védőétellel próbálják egyensúlyban tartani a dolgozók fizikai állapotát. - Az egészség nem csupán fizikai értelemben létezik - avat a témába a huszonéves K. Tibor mérnök, akit jelenleg idegösszeomlással kezelnek a Pozsony melletti ideggyógyászaton. - A legtöbb munkakör éppen az ember szellemi teljesítőképességét vagy lelki tűrőképességét teszi próbára. A szellemi túlterhelésre, az esetleges munkahelyi feszültségre nincs semmiféle védőital; sehol sem készítik fel az embert arra, hogyan kell megoldania élete konfliktushelyzeteit, hogyan viselkedjék, ha képességeihez mérten túl magas és felelősségteljes tisztséget kell betöltenie, vagy éppen ha tudása, tehetsége okán jóval többre volna hivatott, mint amit várnak tőle. - A saját, példámból indulok ki - mondta, és reszkető kézzel ki tudja hányadik cigarettára gyújtott. - Hajtottam, mint az állat. A Kft-ben engem választottak meg főnöknek, mert mindig én voltam a húzó marha. így a nappali ügyintézés, ügyfélfogadás mellett csak éjjelente értem rá érdemben dolgozni. Másfél éve, jó ha 2-3 órát aludtam éjjelente. Úgy látszik, én nem vagyok Napóleon - neveti el magát keserűen; majd folytatja: - Itt legalább kialszom magam. Jobban is vagyok, éjjelente számítógép-programokon gondolkodom. A baj az volt, hogy a munkahelyemen megromlottak a viszonyok, a kollégák marakodtak, s ahelyett, hogy boldogok lettünk volna, hogy végre, szabadok vagyunk, leállt a munka, sőt, egy furcsa hatalmi harc jelei ütötték fel fejüket. Túl nagy terhet vállaltunk volna? Netán tehetetlenek vagyunk? Vagy a „fentről érkező" utasításokra várunk? Lehet, hogy nem bírok megbirkózni a főnök-szereppel? Nem szeretnék újból kiborulni... A pszichiátriai szakrendeléseken tapasztalatból tudják: az egészséges testi, lelki állapot, a szorongástól mentes jó munkahelyi közérzet sok ember életéből hiányzik. Az egészség, mondják az orvosok, valamiféle egyensúlyi állapot, fizikai és lelki értelemben is. Megőrzése kétségkívül könnyebb, mint a már felbillent egyensúly helyreállítása. Az egyensúly megvédésére két lehetőség van: egyrészt a káros hatások csökkentése - ha lehet, megszüntetése - másrészt az ember alkalmazkodó és konfliktusmegoldó .készségének kialakítása. - Nem vagyunk egyformák. Van aki jól tűri akár a tartós feszültségeket is, a szellemi túlterhelés csak még nagyobb munkabírásra ösztönzi, jó érzékkel oldja meg élete prob, lémáit és könnyen túlteszi magát a nehézségeken. Más negyedannyi megpróbáltatástól is szorong, elbizonytalanodik, döntéshoztalra képtelenné válik, megromlanak munkatársi kapcsolatai és gyakori, hogy nem tud megfelelni a tőle várt követelményeknek. Pszichoszomatikus tünetei lesznek, s előfordul, hogy tényleg megbetegszik - magyarázta az okozati összefüggéseket dr. Rudolf Štefanovič belgyógyász. - Mindez persze egyéniség és lelki alkat kérdése is - mondta és hogy a probléma érthetőbbé váljon, átnyújtotta dr. Buda Béla ,,A lelki egészségvédelem társadalomlélektani megvilágításban" c. tanulmányát, amelyben a neves pszichiáter arra utal, hogy legtöbbször az a baj, hogy az emberekben nem alakul ki az az elviselhető és megküzdhető mechanizmus, ami segíthetne a konfliktushelyzetek megoldásában. A századforduló óta bekövetkezett szemléletváltozás következtében a lelki egyensúly fogalma is átértékelődött. Mai értelemben tehát már nem egyenlő a lelki zavaroktól mentességgel, hiszen a stressz, a feszültség, a külső és belső konfliktus az egészséges ember életének (is) állandó kísérője. Nem tagadható, van olyan helyzet (is), amikor a társadalmi normákhoz való föltétlen alkalmazkodni tudás sokkal inkább a beteges magatartás jele, pedig, magától értetődő, éppen a lázadás, a tiltakozás kellene, hogy a jellemzője legyen. Fél lábon egyensúlyozni? A társadalomlélektan elsősorban az emberek közötti kölcsönhatást vizsgálja. Ez leglátványosabban az élet két területén, a magánéletben és a munkahelyen bontakozik ki. Ha mindkét helyen jól mennek a dolgok, teljes az ember lelki nyugalma, mondhatnánk, két lábbal, biztosan áll az életben. Ám fél lábon is lehet egyensúlyozni. Mert kisebb a baj, ha a feszültségekkel terhes munkahely után jó magánéletbeli kapcsolat adja a bátorságot - vagy megfordítva -, egy válás, szakítás, magányosság gondjait lényegesen enyhíti a baráti munkahelyi közösség. Ám ha (ritkán, de előfordul) a magánéleti törés egybeesik a munkahelyi konfliktussal, nem ok nélkül érzi az ember, hogy elveszítette a talajt a lába alól. Tetézi a bajt, hogy a legtöbb ember vagy tanácstalan lesz és megbénul, vagy értelmetlen kapkodásba fog. Sajnos, nem lép működésbe az a bizonyos megküzdő mechanizmus, ami végül is a helyzet reális felméréséhez, a konfliktus megoldásához vezet(hetne). Pszichiáterek panaszolják, menynyire nem tudunk „viselkedni".- közölte az orvos, majd hozzáfűzte. - Az iskolában tanítani kellene az emberi viselkedésformákat, a helyes reagálás mikéntjét. Vegyünk egy példát. Valakit vélt vagy valódi sérelem ér a munkahelyén. Mit csinál? Felháborodik - a sértettek többsége ezt teszi - anélkül, hogy értékelné saját szerepét. Hibáztatja a körülményeket, rosszindulatúnak mondja a főnököt, irigyeknek, intrikusoknak a kollégákat. Mártírként szenved, sajnálja önmagát és panaszkodik, vélt igazáért az „atyaúristenig is elmegy". Ezzel beindítja a helytelen védekező mechanizmusokat. S mi következik ezután? Dühroham vagy szívgörcs (nőknél sírógörcs), gyógyszer, ital (ami pillanatnyi megoldást hoz, megoldást soha), stb. Pedig... Az orvos két dologra hívta fel a figyelmemet: a reális önértékelésre és a lehetőségek józan felmérés sére. El kell ugyanis dönteni, hogy a sérelem valóban sérelem-e másrészt reális-e az a követelmény, amelyet kivel-kivel szemben támasztunk. Mert kérdéses, hogy a „mindenki engem bánt, senki sem ért meg" alapállás mögött nem a panaszkodó összeférhetetlensége rejlik-e? Nem tagadta, a szüntelen megalkuvás, az oktalan alkalmazkodás feladás helyett állandósítja a feszültséget, ami az említett pszichoszomatikus tünetekben jelenik meg (szívés gyomorpanaszok). Ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, kinek-kinek ismernie kell képességeit, hibáit és lehetőségeit. És nem vitás, azokkal a bizonyos lehetőségekkel élni is tudni és - merni kell. - Az ideggyógyászaton döbbentem rá, hogy súrlódásmentes közösségről ábrándozni - amelyben minden olajozottan működik - butaság. Elhatároztam, nyíltan elbeszélgetek társaimmal, ha kell, lemondók a kft főnökségről, s nem hajszolom túl magam. Elvégre nem kell lángolnom, elég ha égni fogok... - mondta látogatásom utolsó perceiben ismeretlen ismerősöm... PÉTERFI SZONYA yv MOLDOVA GYÖRGY félelem - És arra sem alkalmas, hogy egy riportot vagy élménybeszámolót írjon a munkájukról? Szörnyűséges dolgok fordulnak elő. Néhány évvel ezelőtt történt például egy baleset: a Nyugati pályaudvarnál az üzemanyagkútból öt köbméter benzin került a szennyvízbe, leúszott a csatornán, és a Dohány utcánál robbant fel, meghalt három búvár. Lehet, hogy most is akadnak hasonló esetek, meg kellene próbálkozni vele, nem? - Én is ebbe az irányba tereltem, ha legközelebb jelentkezik, újra beszélek vele. Petra jött be a konyhából, óvatosan tartotta maga előtt a gőzölgő tálat: - Üljetek asztalhoz. - Mit főztél? - kérdezte Vojtekovszky. - Nem kell udvariaskodnod, emlékezhetsz rá: csak egyetlen specialitásom van, a milánói makaróni. Szedjetek magatoknak, és tegyetek rá sok sajtot, akkor nem érzitek az ízét. Vojtekovszky nem nyúlt az ételhez, kibontotta a magával hozott csomagot, egy kis kerek, lyuggatott, madártollban végződő kerámiatárgy került elő belőle: - Ezt neked hoztam, Petra. - Köszönöm. Mi ez? * - Indián álomfogó. - Mire való? - A navajo indiánok szerint az álmok befolyásolják életünk menetét. Az éjszakai levegő megtelik jó és rossz álmokkal, ezeket szűri meg ez az álomfogó. A jó álmok át tudnak suhanni itt a középső lyukon, és a madártollon keresztül leereszkednek az alvó szemére. A rossz álmok viszont nem ismerik az utat, belegabalyodnak a lyukak labirintusába, fogságba esnek, aztán a felkelő nap szétoszlatja őket. Akaszd az ágyad fölé, és legyenek nyugodt éjszakáid - Vojtekovszky felemelte a poharát. - Egészségetekre! - Ne haragudj - mondta az asszony -, én már nem ihatok. Tegnap jártam az orvosnál, és azt mondta, hogy elszámítottuk magunkat, április végén megjöhet a baba. A napokban ide is költözik hozzánk az anyám, segíteni akar nekem. Aztán az anyósommal váltják egymást. - Most, ahogy rád nézek, nekem is úgy tűnik, hogy nemsokára szülni fogsz. - Miből gondolod? - Olyan az arcod, mintha valamilyen hosszú útra készülődnél. Martin rábólintott, ő is úgy találta, hogy Petra vonásai elváltoztak az utolsó néhány napban. Hosszan elbeszélgettek, már elmúlt éjfél, mikor Vojtekovszky elköszönt. Martin lekísérte, még nem járt lenn a nap folyamán, megnézte a postaládájukat. Egy képeslapot talált benne, hátoldalán Radnóti Miklós fotójával. A lépcsőházi lámpa gyenge fényében csak összehúzott szemmel tudta kivenni a dülöngő betűket: - „Egyszer majd meglátogatlak. Ne félj!" -Valami kellemetlenség? - kérdezte Vojtekovszky. - A volt nejem, Ágota levelez velem. Már itt is megtalált. - Feltámadt benne az irodalmár, hogy költők képeit küldözgeti neked? - Szerintem csak arra akart célozni, hogy Radnóti is kikeresztelkedett zsidó volt, éppúgy, mint én. - Nehezen bírod? - Nagyon nehezen. Az őrülettel szemben nincs taktikám, a rendőrséghez mégsem fordulhatok. - Az ilyen bajokkal együtt kell élni, éppúgy, mint a reumával. Jó éjszakát, próbálj meg pihenni. Visszaérve a lakásba Martin zsebre gyűrte a lapot, és az ajtón beakasztotta a biztonsági láncot. Petra ott ült a leszedetlen asztal mellett, a férfi ki akarta vínni a szennyes edényt a konyhába, de az asszony leintett^: - Hagyd ott, gyere, ülj ide mellém! - fejét Martin vállának támasztotta. - Jól vagy? - Nagyon jól. Úgy szeretem ezt a lakást, olyan, mintha egy léghajón lebegnénk a város fölött, vagy a város egyáltalán nem is létezne. - Lehet, csak attól félek, hogy a város mégiscsak létezik, és egyszer majd fel is jön utánunk. Mocskosan és vérszomjasán ránk támad. - El kellene felejtened ezt az örökös rettegést. Tudod, ha az ember fél valamitől, felidézi azt, mert a félelemtől merevvé válik, és folyton rossz döntéseket hoz. A festett rém lelép a falról. - Nem hiszem, a bajokat semmiképp sem lehet elkerülni, de ha félünk valamitől, csökkentjük a veszélyt, mert fel tudunk készülni rá. Most már bevallom neked, hogy amikor építettük ezt a lakást, hosszan számolgattam: ha úgy adódik, miképp tudnánk kimenekülni innen. Azt az ablakot azért vágattam alacsonyabbra, hogy abba az irányba léphessünk ki a tetőre, mert nyilván az ajtó felől jönnének értünk. - És te végignézted ezt az utat? - Igen. Úgy láttam, hogy egy padkán és egy létrán keresztül le lehet jutni az utcára. Az asszony elsírta magát: - Szörnyű, hogy ilyeneken gondolkodol. Mi történt, hogy most előhoztad? Martin nem akart beszélni a postaládában talált képeslapról, megrázta a fejét: - Semmi különös, csak épp eszembe jutott. Az asszony vállát csillapíthatatlan zokogás rázta, Martin nyugtatót adott be neki, átkísérte a hálószobába, és segített neki levetkőzni; mikor lélegzetvétele lecsendesedett, a férfi leoltotta a lámpát. (folytatjuk) EGY NÉVTELEN LEVÉL NYOMÁBAN NEM TAKARÉKOSSÁG, ÜZEMZAVAR ,,A levelet azért nem írom alá, mert az ugye manapság Gután egy kissé veszélyes"-zárja szerkesztőségünkhöz írt sorait a névtelen olvasó. Aki most arra tippel, hogy a kedves anonímus politikai nézeteit fejtegette és megtorlástól félve akarta kilétét titokban tartani, téved. Az illető közlésre szánt írása prózai. A bíráló szerint a maszek szolgáltatások javítják a lakosság ellátását, de van, akire panaszkodni kell. Ilyen például a gútai benzinkút, ahol, idézzük a levélírót, ,,elsődleges szempont a takarékosság. A töltőállomás bérlője, Kertesiné úgy gondolta, hogy megtakarítja (magának) azt a pénzt, amit a légkompresszor üzemeltetéséért kellene fizetnie és ezért a kút bérbe vételétől kezdve a kompresszor nem működik. És az autósok? Nem árt nekik egy kis testmozgás. Úgy is sokat ücsörögnek a volán mögött. Elő hát a kézipumpával"... - írja ironikusan a gútai autósként bemutatkozó úr (vagy netán hölgy?). Noha a névtelen leveleknek papírkosárban a helyük, mi a helyszínen járva utánanéztünk a bírálatnak. (Természetesen vásárlóként érkeztünk az említett töltőállomásra.) A kompresszor valóban üzemképtelen volt. Kérésünkre, miért? megtudtuk, nemrég áramzavar volt, s emiatt nemcsak a kompresszor „döglött be", de a benzinellátás is szünetelt, egy töltőtartály sem működött. A szerelő ugyan megjavította a hibát, ám az öregecske kompresszorba nem tudott „életet lehelni". - A javítást az érsekújvári villanyszerelőknél rendeltem meg, megígérték, hogy hamarosan jönnek. Remélem, állják szavukat - mondotta Kertesi Mária. A takarékossági vád nevetséges és valószínűleg irigységből fakad. Több évtizedes benzinkútas múlttal a hátam mögött - 1956-től dolgozom ezen a töltőállomáson, - nem követhetek el olyan gyermeteg hibát, hogy likvidálom az autósoknak kijáró egyik legtermészetesebb szolgáltatást. Ellenkezőleg, amióta családi vállalattá alakultunk, bővítem azokat. Például? - Az autósok hozzájuthatnak a legszükségesebb alkatrészekhez, többek között ékszíjakhoz, gyertyákhoz, olaj- és légszűrőkhöz, fékpofákhoz stb. Cigarettát, csokoládét, pezsgőt, Becherovkát, pilzeni sört és több fajta üdítőt is kínálunk. Beszereltettem egy 470 literes hűtőszekrényt is, hogy nyáron a tikkadt utasok ne langyos, de hűtött itallal olthassák szomjukat. -Milyen Gúta egyetlen kútjának nyitvatartási ideje? - Hétköznapokon 6-tól 20 óráig, szombaton 16 óráig tartunk nyitva. Vasárnap nem dolgozunk, de jövőre már talán nem lesz szünnap. - Milyen érzéssel olvassák a benzinkutak elleni támadásokról szóló híreket? - Hátborzongató dolgok történnek az országban. Szerencsére a gútai kút közelében vannak házak, és ez egyfajta biztonságot jelent. O. V. Méry Gábor illusztrációs fényképe