Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám, szombat

1992. AUGUSZTUS 22. T—ÚJSZÓI HAZAI KÖRKÉP 4 A szlovákiai magyarság és más nemzeti minél több szempontból világítsuk meg, kisebbség területi vagy más Upusú - Mács József válaszát ilyen megfontolásból esetleg kombinált - autonómiaigénye, ama- közöljük. lyet a szlovákiai magyar politikusok vetet- Ugyancsak erről a témáról ir újabb cikkében lek föl, érthetően nagy visszhangot váltott Soóky László, akinek nem volt tudomása kl. Szerkesztőségünkbe érkezett levelek, te- Mács József reagálásáról. Mondanivaiójáiefonok is ez! igazolták. A problémakörrel val, javaslataival több vonatkozásban is két kerekasztal-beszélgetésen foglalkoz- közvetve megfelel írótársának a véleményétünk, s Időről 'dőre újabb cikkeket is köz- re és aggályaira. Ezért közöljük egy időben fllnk, hogy »zf a napy hon - • í zni&H .••••,.. VISSZHANG VESZÉLYES MÁSFÉLE VÉLEMÉNY VÁLASZ SOÓKY LÁSZLÓNAK AZ ÚJ SZÓ AUGUSZTUS 7-EI SZÁMÁBAN MEGJELENT CIKKÉRE Elszomorító Soóky László Félre a torzsalkodással című írása. Gondolatmenete könnyen követhető, a Magyar Polgári Párt már ismert véleményét tükrözi. Minden rossz, ami az egységes Csehszlovákia széjjelválásának irányába hat, így a Duray Miklósék, Bugár Béláék megfogalmazta területi autonómia igénye is, mert létrejöttét az önálló Szlovákiához kapcsolják. Szeretném, ha nem felejtenénk el, hogy a magyar választók mintegy 75 százaléka félreérthetetlenül kinyilvánította véleményét a Magyar Polgári Pártnak az „Egységes Csehszlovákiáért!" jelszóra épített választási koncepciójáról. Józan eszükre hagyatkozva abból indultak ki, hogy nekik, s erre nem volt nehéz rájönniük, nem a csehek, hanem a szlovákok a szomszédaik, velük kell szót érteniük elsősorban, nem a csehekkel, akik rajtunk a cseh-szlovák viszony mélypontra zuhanása miatt egyébként sem tudnak segíteni. Mi, magyarok, gondolták az említett választópolgárok, a szlovákokkal fogunk együtt élni az önállósult Szlovákiában, úgy kell tehát politizálnunk, hogy ne forduljunk szembe a szlovákok jogos önállósulási törekvésével, s az Együttélésre, a Magyar Kerszténydemokrata Mozgalomra és a Magyar Néppártra voksoltak. És őszintén örülnek annak, hogy a magyar kormány teljes mértékben kész elismerni az önálló Szlovákiát, kész máris visegrádi négyekben gondolkozni, és a hivatalos látogatásra, Magyarországra meghívott Vladimír Mečiar szlovák kormányfővel tárgyalóasztalhoz ülni. Nem kérhetem Soóky Lászlótól és pártjától, hogy mondják ki nyíltan, tévedtek, amikor az „Egységes Csehszlovákiáért!" jelszóval indultak a választási küzdelemben. Ézt már egyébként is kimondta az idő, a felgyorsult események egész sora. Azért válaszolok Soóky László cikkére, mert abban az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom megfogalmazta területi autonómia igényünkkel kapcsolatos aggodalmát így summázza: „Felkészültünk-e arra (elfogadás esetén, M. J.), hogy két szlovákiai magyar kisebbség jön létre, egy az autonómián belül, egy pedig a csíkon kívül?" Soóky László ezt is népszavazásra akarná bocsátani, mert hátha a magyar választók nem akarják a területi autonómiát? S enyhe iróniával megjegyzi, hogy el kellene már mondani a választóknak, mi az a területi autonómia, holott cikkéből egyértelműen kiderül, ő sem érti, hogyan lehet Szlovákiában, a Pozsonytól Királyhelmecig zömmel magyarok lakta sávban területi autonómiát létrehozni, hiszen két magyar kisebbség létrejöttéről beszél, csíkon belüliről és csíkon kívüliről. így látja ezt a Magyar Polgári Párt választmánya is, amely lévai ülésén kimondta, hogy Szlovákiában, éppen a csíkon kívülre esők féltése miatt, nem lehet magyar területi autonómia. Duray Miklós és Bugár Béla mozgalma szerint lehet, és kell, a Magyar Polgári Párt szerint nem lehet, nem kell! Csodálkozhatunk-e azon, hogy az elrhúlt két évben roszszabb helyzetbe került a magyarság, mint amilyenben a pártállam évtizedeiben volt? Pontosan ez a szembenállás jellemezte a Magyar Polgári Pártot akkor is, amikor két évig minden szerződésben rögzített feltétel nélkül a kormánykoalíció tagja volt. Szeretném megnyugtatni Soóky Lászlót és a Magyar Polgári Pártot, nem lehet úgy területi autonómiát létrehozni, hogy abba minden magyar beleférjen. Üssék csak fel az Új Magyar Lexikon 1961-es kiadását, s keressék meg benne a Maros Magyar Autonóm Tartomány címszót, amely alatt az is olvasható, hogy "a tartomány lakóinak száma 757 ezer. Ebből 565 510 a magyar s 146 000 a román. Nem nehéz kikövetkeztetni a számokból, hogy csíkon kívülre került jóval több mint egymillió magyar, s a kívül rekedteknek az égvilágon semmi bajuk sem volt, soha annyira gazdagon nem virágzott az erdélyi magyar nemzetiség élete, mint akkor. Nem véletlen, hogy a kormányzat mindent elkövetett a romániai magyarság egészének jogos érdekeit védő és képviselő magyar autonóm tartomány felszámolására. Tudjuk, mi következett utána... A területi autopómia nem hosszú vagy széles sáv kérdése, kedves Soóky László, s nem kell beletartoznia mindenkinek. A lényeg az elfogadása a többségi nemzet vezető szervei részéről! Mert ha ezt megteszik, ország és világ előtt elismerik, hogy az autonóm terület választott és végrehajtó szervének alkotmányos joga valamennyi magyar nemzeti követelményét és igényét érvényre juttatni. Csíkon belül és csíkon kívül! Csíkon belül az autonóm szervek érvényesítik a magyar és nem magyar lakosság jogát, a csíkon kívül az ország kormányával együtt, közös megegyezés alapján. Magyar területi autonómiára a Nyugat-szlovákiai kerület a legideálisabb hely, ahol majdnem 400 ezer magyar él. Ezen a területen a legkönnyebb kijelölni az autonómia határait, s felépíteni a nemzeti sajátosságokat szabadon érvényesítő politikai, gazdasági és kulturális intézményrendszert. Nem lep meg, hogy autonóm területi igényünktől borzong a szlovák politika, de hogy ebben a létünk további alakulását döntően meghatározó kérdésben Soóky László és a Magyar Polgári Párt választmánya az elutasító szlovákok oldalán állnak, azt szégyenkezve nem értem. Hiába hessegetem el magamtól a gondolatot, egyre csak Arany Jánosunk Fülemiléje jut az eszembe... Még jó hogy Mečiarék máris nem érvelnek azzal, hogy a Magyar Polgári Párt a szlovákoknál is jobban tudja, miért nem lehet a magyaroknak területi autonómiájuk Szlovákiában! Sorskérdésekben nem szabad pártérdeket követni. Nemzeti kérdésben kifelé mindenkor egységesen kell megnyilatkozni. Az egyeztetés és az egységre jutás történjen meg korábban! S azoknak az oldalán állva kell küzdenünk jogaink érvényesítéséért, akikre nem is olyan régen a magyarság túlnyomó többsége szavazott, akiknek a képviselőit olyan szép számban bejuttatta a Szlovák Nemzeti Tanácsba és a Szövetségi Gyűlésbe. Ha ez nem így történik, akkor tévedhetünk a kalandorpolitika veszélyes útjára. Asztalomon az 1990. évi bekötött Hét, s annak 35. számában František Braxator kivonatos tanulmánya Az európai kisebbségvédelemről. Teljes terjedelmében közölte a magyarországi Kapu és az Új Szó vasárnapi melléklete. Milyen keserves leírnom, hogy ez a Kanadában élő tekintélyes szlovák ember is el tudja képzelni számunkra az autonómiát. Háromféle formában is. 1. Területi autonómia, „amelyet az összefüggő területen pontos határok közt élő nemzetiségnek kell megadni." 2. Személyi autonómia „a kisebbség mindazon tagjai számára, akik vegyes vagy nagyon szórványos területen élnek." 3. Vegyes autonómia, amely megyei önkormányzatot biztosít a nemzetiségnek mindazokon a területeken, amelyeken kizárólag ők laknak, és személyi autonómiát azokon a területeken, ahol többségi környezetben kisebbségként élnek. Arra kérlek, kedves Soóky László, gondolkozz el azon, hogy ha még ez a Kanadában élő derék szlovák ember is megvalósíthatónak tartja (sőt ezt teszi meg az újrarendezett szlovák-magyar viszony alapjának!) a magyar területi autonómiát Szlovákiában, miért akadékoskodsz te és a pártod, miért akartok mindenáron félelmet ébreszteni a csíkon kívülre eső magyarokban, csakhogy bizonyítsátok az „igazatokat"? Ti lesztek ennek a létfontosságú törekvésnek is az ugyanolyan kerékkötői, mint a Jókai Egyetem létrejöttének voltatok? Őszintén mondom, nem tesz jót nektek, a magyarság ügyének sem, ha a magyarok körében olyan nagy bizalmat élvező Együttélés Politikai Mozgalommal és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal továbbra is huzakodni fogtok. MÁCS JÓZSEF CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR REZERVÁTUM A hatalmon lévő szlovák politikai elit önmaga populista céljai elérése érdekében jeléntős szerepet juttat a csehszlovákiai magyarságnak. Teátrális, a fénykorát élő Mussolinit is megszégyenítő megnyilvánulásaik során büntetlenül szidnak, rágalmaznak, megaláznak bennünket, a jutalmuk taps és dramaturgiai időnyerés, amely eltereli a figyelmet az ország szánni való politikai és gazdasági helyzetéről. Bűnösökké nyilvánítanak bennünket újra s szolgákká az urak, s csecsemős boldogsággal feledkeznek meg az olyan apróságokról, hogy adófizető polgárai vagyunk ennek az országnak, hogy némi javakat biztosítunk, mint ahogy arról is, hogy az érvényben lévő alkotmány, s némely törvények, a kötelességek között elrejtve, még alapvető jogokat is boztosítanak a számunkra. Félő, hogy az új, készülő alkotmány ezeket a jogokat „a meztelenségig felnyesi", s a legutolsó kormánýeinôki megnyilvánulások tükrében nagyon könnyen jogfosztottakká is lehetünk. Ezekből a jelzésekből kiindulva, érthetetlen számomra a csehszlovákiai magyar politikai reprezentációnak a politikai történésekkel kapcsolatos szánni való kapkodása, esetleges megnyilvánulásai, dadogása, pontatlan helyzetelemzése. A választások óta eltelt időszak egyértelművé tette, hogy a DSZM vezércsapata vajmi keveset ad a politikai etikára, az adott szó érvényességére, hitelére, gátlástalan, önmaga hazugságait is méghazudtoló totális hatalommá növi ki magát. Ez a viselkedésmódja általános feszültséget teremt, bizonytalanságot, káoszt, riadalmat. Két megsiratni valón biztos kapaszkodója van ennek a balkáni politizálásnak, mégpedig a csehszlovákiai magyarság mint konspirációs fikció, valamint a csehszlovákiai magyarsággal öszszemosott Bős-jelenség, mindkettő bármikor eladható a megbabonázott szlovák piacon. Világos kell, hogy legyen számunkra, hogy ez az eufóriában tündöklő politikai hatalom az önmaga által önmagának megszövegezendő alkotmánytervezetben, majd alkotmányban számunkra nem sok szerepet juttat, a magyar részről beterjesztendő módosító javaslatokat jobb' idejekorán elfelejteni. Világosan kell látnunk továbbá, hogy a jelenlegi Szlovákia nem demokratikus jogállam, itt a többség akarata nem mérvadó, s a diktatúra megerősödésére íjiell számítanunk. Figyelmeztető jelek, amelyeket a választók mandátumával rendelkező képviselőinknek s az ő tanácsadóiknak alaposan mérlegelniük kell, mielőtt bármit is nyilvánosságra hoznának. Intő példa erre - elnézést, hogy még egyszer visszatérek hozzá - a területi autonómia, amely előkészítetlensége miatt s mert nem ismerjük az új alkotmány végleges szövegét, önkéntes rezervátumba kényszerítette volna a csehszlovákiai magyarságot. A szlovák politikai vezetés már kijelölte azt a pályát, amelyen az elkövetkezendő időben működni kíván, ez pedig a politikailag, gazdaságilag és földrajzilag független, szuverén Szlovák Köztársaság. Ez a maholnap ténnyé erősödő törekvés hordozza magában azt a kérdéskört, amelyet rövid időn tjeiül, mégis kellő alapossággal honatyáinknak s szakembereinknek elemezniük kell, hogy alternatívákat biztosíthassanak a csehszlovákiai magyarságnak. A második világháború óta eltelt időszak bennünket érintő nagyhatalmi szerződéseinek tartalmi elemzése lehet az alapja annak a dokumentumnak - különös tekintettél Trianonra, Jaltára és Helsinkire - amely tárgyalási alapul kell, hogy szolgáljon a szlovák féllel való, elkerülhetetlen egyeztető tárgyalások megkezdéséhez. Ez a Dokumentum nem lehet egyetlen csehszlovákiai magyar politikai párt vagy mozgalom öncélú terméke sem, a csehszlovákiai magyarság akaratát s annak alternatíváit kell, hogy tartalmazza, s kidolgozását a csehszlovákiai magyar szellemi elitnek kell elvállalnia. A Dokumentum előkészítése és megszövegezése elodázhatatlan, s előkészítésével egyidőben meg kell kezdeni a szlovák féllel való érdemi tárgyalások előkészítését is, az itt működő pártok és mozgalmak egyeztetése alapján, s a szlovák féllel való tárgyalásokat az önálló Szlovákia kikiáltásáig be kell fejezni. A tárgyalásokon részt vevő delegációt a Szlovákiában működő magyar pártok és mozgalmak egyeztető tárgyalásán kell kijelölni, amely tárgyalás meghatározza a delegáció személyi összetételét és mandátumát is. Tárgyalási szándékunkkal és a Dokumentummal meg kell ismertetni a parlamenti pártokon túl a parlamenten kívüli pártokat is. A Dokumentumnak - amelyet el kell küldeni minden jelentős nemzetközi intézménynek - amelynek a nemzetközi jog, a tolerancia, a békés egymás mellett élés jegyében kell megszületnie, tartalmi részében, elvi állásfoglalásaiban tükröznie kell a csehszlovákiai magyarság akaratát, a nemzetközi szerződések ránk vonatkozó kitételeit, azok záradékait, valamint a megegyezésre irányuló készséget, abban a hitben, hogy tárgyalási szándékunkat a szlovák fél nem utasítja vissza. A munkát haladéktalanul, még ebben a hónapban el kell kezdeni, hogy a Dokumentum érdembeni megszövegezésére szeptember folyamán sor kerülhessen. Nem sértő szándékkal mondom, s előre megkövetek mindenkit, aki a szívére veszi, de a műkedvelő politizálást most, ebben a veszélyhelyzetben egy időre fel kell függeszteni, mert többről van szó, mint, amit egy párt, még ha mandátummal bír is, felelősséggel elvállalhat. Körültekintő, minden körülményt alaposan megfontoló lobbyzással el kell érnünk, hogy a szlovák fél partnerként kezeljen bennünket, ami csak akkor lehetséges, ha megdönthetetlen érveket sorakoztatunk fel egymás mellett, amelyeket tárgyalópartnereinknek figyelembe kell venniük. Fokozott hangsúlyt kell helyeznünk a nyilvánosságra annak érdekében, hogy szándékainkkal a szlovák lakosságot is megismertessük, másrészt pedig azért, hogy a hazudozásnak, hamis információáramlásnak elejét vegyük. Ez a jegyzet egyben felhívás a csehszlovákiai magyar pártok és mozgalmak felé annak érdekében, hogy a parlamentben s azon kívül is ne pártérdekeket, hanem a csehszlovákiai magyarság alapvető érdekeit képviseljék, s annak érdekében is, hogy a következő generációk ne egy területi autonómiának nevezett rezervátumban éljenek, hanem egy országban, államalkotóként. Pont. SOÓKY LÁSZLÓ