Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-22 / 198. szám, szombat

HIREK - VELEMÉNYEK .ÚJ SZÓM 1992. AUGUSZTUS 22. MÉZESHETEK UTÁN M

ár a hatodik fordulóval folytatódnak héttön Washingtonban az arabizraeli béketárgyalások, melyek tavalyi madridi nyitányán Goerge Bush mellett Mihail Gorbacsov: volt a másik bába. A honi események alakulása miatt Borisz Jelcin ebben a szerepkörben sem helyettesítheti elődjét, bár a Fehér Ház formálisan még ragaszkodik ahhoz, hogy Oroszország, legyen a másik védnök. így szeretné Izrael is, ezzel magyarázható Simon Peresz külügyminiszter hétvégi moszkvai látogatása. Meg azzal, hogy a 10 milliárd dolláros hitel amerikai kormánygaranciáinak megszerzése után Izrael számára az eddigieknél is fontosabb az orosz zsidók kivándorlásának folyamatossága. Egészen másképpen látják a helyzetet az arabok, akik végtelenül csalódottak. Egyrészt Moszkva politikai szerepének minimalizálódása, másrészt Washington Izraellel szembeni engedékenysége miatt. Ennek ellenszerét abban látják, ha szorosabbra zárják soraikat, növelik egységüket. Más körülmények között ez akár üdvözlendő is lehetne, most azonban jelentősen csökkenti kompromisszumkészségüket, ami a tárgyalások jelenlegi, talán legkényesSbb szakaszában csak az ügy kárára lehet. Köztudott volt, hogy Bush és a korábbi izraeli Likud-párti miniszterelnök, Jicchak Samir nem szívlelték egymást. Az amerikai elnököt elsősorban az bosszantotta, hogy Samir végtelen makacsságával, a palesztinokkal szembeni hajthatatlanságával, féktelen településépítési kedvével hajszál híján lerombolta mindazt, amit az arabokkal kapcsolatban Bushnak sikerült elérnie. Ha továbbra is hatalmon maradt volna, akkor bizonyára végérvényesen lerombolja a beindult tárgyalások alapját, amely abból született, hogy az arab államok is részt vettek az amerikaiak vezette Irak-ellenes koalícióban. Márpedig a győztes háború az elnökválasztás küszöbén Bush számára az egyik legfontosabb ütőkártya. Ezért fogadta Washington leplezetlen örömmel a munkapárti Rabin győzelmét, aki beígérte a palesztinoknak az autonómiát, korlátozta a települések építését a megszállt területeken. Ezzel megkezdődtek a mézeshetek az amerikai-izraeli viszonyban, és Bush a nászajándék esetében sem volt szűkmarkú: megadta a kölcsönbiztosítékot. Nem kizárt azonban, hogy a hatodik tárgyalási forduló véget vet ennek a turbékolásnak. Az izraeli parlamenti választások előtt ugyanis nagyon kedvezően alakult az arab-amerikai viszony, éppen annak köszönhetően, hogy Samir nem kapta meg a hitelgaranciát, ami fékezte az orosz zsidók bevándorlását, az új települések építését - s az arabok éppen ezt akarták és akarják. Garanciákat maguk a palesztinok sem kaptak, bár a lehetséges előrelépésben bízva, súlyos fenntartásokkal, de elfogadták Rabin elméletét a politikai és biztonsági települések létéről, a határvidéki települések megőrzésének szükségességéről. Tudomásul vették azt is, hogy bár egyelőre tilos az újabb zsidó települések építése a megszállt területeken, ez a tilalom nem vonatkozik Kelet-Jeruzsálemre, ráadásul 10 ezer félig kész házat mindenképpen befejeznek. Emellett a palesztinok egészen mást értenek autonómia alatt, mint a Rabin-kormány. Jelenleg tehát mind az araboknak, mind Izraelnek vannak komoly kikötései, s kétségkívül a tárgyalásokon közvetítő amerikaiaktól várják azt, hogy a javukra billentsék a mérleg nyelvét. Ilyen kérdés az autonómia értelmezése, a településpolitika konkretizálása, s nem utolsó sorban a Golan-fennsík jövője. Ezt a stratégiai fontosságú területet Szíria mindenképpen vissza akarja kapni - még a békekötés előtt. Izrael erről nem nagyon akar hallani, még az amerikaiak által javasolt részleges kivonulást sem tartja elfogadhatónak. ' Bush döntéskényszerben van, nem kerülheti el az állásfoglalást. Nem fordíthatja maga eilen Izraelt, hiszen szép számban vannak zsidó választói. Nem haragíthatja magára az arabokat sem, mivelhogy Szaddammal még mindig nem számolt le. Ráadasul úgy kell neki egy kis siker, mint a falat kenyér. GÖRFÖL ZSUZSA A VILÁGSAJTÓBÓL A Nyezaviszimaja Gazeta című újság tegnap részletesen közölt Valentyin Sztyepankov orosz főügyész Kremli összeesküvés című könyvéből, amely a tavaly augusztusi puccskísérlet vizsgálati eredményeit összegzi, s az ősszel jelenik meg a piacon.,A Mihail Gorbacsov elnök környezetében, a foroszi fogságban tartózkodó, az úgynevezett atomkoffer őrzésével megbízott tisztek tanúvallomásaira hivatkozva a főügyész közli, hogy az atomeröket kizárólag a hadsereg és a KGB legfelsőbb vezetői ellenőrizték. Véleménye szerint az az egyszerű mód, ahogy Gorbacsovot a puccs idején megfosztották a nukleáris fegyverek ellenőrzésétől, cáfolhatatlanul bizonyítja: gyakorlatilag sosem rendelkezett az indítógomb fölött. A HOUSTONI SHOW ZARONAPJAN: BUSH TÁMADÁSBA LENDÜLT A Republikánus Párt kongresszusa több mint kétezer résztvevőjének hatalmas ovációja közepette csütörtök este Houstonban George Bush formálisan is elfogadta pártja jelölését az államfői posztra. Ez alkalomból mondott beszédében heves támadást intézett demokrata párti ellenfele, Bili Clinton ellen. Azt állította, ha Clinton lesz az elnök, akkor az amerikai történelem legnagyobb adóemelését fogja végrehajtani. Ô maga viszont további adócsökkentéseket fog javasolni, amint januárban összeül az új Kongresszus. Bush kijelentette, ragaszkodni fog ahhoz, hogy az adócsökkentést ellensúlyozzák, nehogy tovább növekedjen a szövetségi költségvetés hiánya. Az elnök arról sem feledkezett meg, hogy mindenkit biztosítson róla: teljesen egészséges és kiválóan érzi magát. Ezután felsorolta külpolitikai sikereit, köztük Kelet-Európa felszabadítását a kommunizmus alól, a berlini fal leomlását, Németország egyesítését és a Szovjetunió felbomlását. A választópolgárokat a Kongresszus összetételének módosítására szólította fel, véleménye szerint a törvényhozás sorozatosan meghiusítja helyes döntései megvalósítását. Robert Dole szenátor, a szenátusi republikánus kisebbség vezetője ugyancsak hevesen támadta a demokraták által ellenőrzött Kongreszszust. Hasonlóan kemény beszédet mondott még Bush előtt alelnöke, Dan Quayle, akit a konvenció ismét jelölt erre a posztra. Felszólította a választópolgárokat, hogy novemberben a jelöltek jelleme szerint döntsenek. Kétségbe vonta Bili Clinton személyes értékeit, és kiemelte a jelenlegi elnök erkölcsi profilját. A houstoni több napos show máris javított Bush pozícióján. A csütörtök este közzétett közvélemény-kutatási eredmények szerint Clintonnak már csak 5 százaléknyi előnye van, míg egy héttel ezelőtt a fölénye még 16 százalékos volt. A megkérdezettek 48 százaléka még mindig őt támogatja, Bushnak meg kell elégednie a 43 százalékkai. ATOMROBBANTÁSI TILALOM JELCIN MÉG NEM DÖNTÖTT Andrej Kozirev orosz külügyminiszter a Rosszijszkaja Gazetáb'an tegnap megjelent interjújában kijelentette: Oroszország előnyben részesíti a tárgyalásokat minden nukleáris kísérlet teljes betiltásáról. Egyben üdvözölte az amerikai szenátus közelmúltban hozott moratóriumdöntését és további lépéseket sürgetett ebbe az irányba. Mint mondotta, nincsenek műszaki jellegű akadályai egy olyan hatékony szerződés kidolgozására, amely lehetővé tenné a tilalom kiterjesztését a föld alatti robbantásokra is. Kozirev közölte, Jelcin elnök egyelőre még nem döntött a tavaly októberben egy évre elrendelt atomrobbantási tilalomról, de szerinte nem kizárt, hogy Oroszország - ha az Egyesült Államok sem hajt végre kísérleti robbantásokat - továbbra is megtartja a moratóriumot. SZUHUMI A FOSZTOGATÓKAT LELÖVIK A grúz államtanács csütörtökön belügyi csapatokkal váltotta fel a nemzeti gárda tagjait Szuhumiban, az abház fővárosban. A belügyi katonáknak joguk van a helyszínen lelőni azokat, akiket fosztogatáson érnek. Eduard Sevardnadze, az államtanács elnöke televíziós nyilatkozatában nagyon bonyolultnak nevezte az abháziai helyzetet. Grúz tömegtájékoztató eszközök szerint a Szuhumi környéki falvakban heves összecsapások vannak, az abházok ellenállnak a grúz erőknek. A televízió szerint óriási méreteket öltött a fosztogatás. Említett nyilatkozatában Sevardnadze azzal indokolta,a fegyveresek Abháziaoa Kuioesét, hogy ilyen módon próbálta rákényszeríteni a megbuktatott Gamszahurdia elnököt a túszok elengedésére, akik között a jelenlegi vezetés prominens személyiségei is ott voltak. Az abházok azonban a hadműveletet úgy értelmezték, mint támadást függetlenségi törekvésük ellen. Az abház katonai ügyészség tájékoztatása szerint ismeretlen fegyveresek megtámadták Szuhumiban az orosz ejtőernyősök laktanyáját. Egy személyt megsebesítettek ós felrobbantották az üzemanyag-raktárt. Grúz képviselők véleménye szerint ez nyilvánvaló provokáció volt, célja pedig az, hogy az oroszokat bevonják a konfliktusba. AFGANISZTÁN: SZAKADATLAN HÁBORÚ Három évvel .ezelőtt vonultak ki a szovjet csapatok Afganisztánból, négy hónappal ezelőtt pedig megdőlt Nadzsibullah kommunista rendszere. Ennek ellenére a múlt héten is olyan súlyos harcok dúltak Kabulban, amilyenre a polgárháború tizennégy éve alatt - beleértve a szovjet megszállás időszakát is - nem volt példa. Miért? A helyzet súlyos, foglalkozott vele a Biztonsági Tanács, Moszkva és Washington aggodalmának adott hangot. Különösen az előzőnek volt rá jó oka, hiszen a rakétákkal direkt az orosz diplomáciai képviseletet vették célba, ami halálos áldozatokat is követelt. Nagykövetségeket, ENSZ-irodákat evakuálnak Kabulból, s ami kezd katasztrofális méreteket ölteni: menekül a lakosság is. Ezt a háborút-mindenki elítéli, még Washington is, amely korábban pénzzel és fegyverekkel látta el a mudzsahideket. Mert ez már nem a megszállók elleni felkelés, hanem piszkos testvérháború, marakodás a koncért, a hatalomért. Ez a lényege, de nem ilyen egyszerű. Ez egyidejűleg politikai, vallási és etnikai-nemzetiségi harc is, ráadásul egyszerre több szinten folyik. Nadzsibullah április végi megdöntése után ideiglenes kormány alakult a fő felkelő szervezetek képviselőiből. Helyet, sőt, kormányfői posztot is kapott benne a fanatikus muzulmán vezér, Gulbuddin Hekmatjarvezette szélsőséges fundamentalista szervezet, a Hezbe Iszlami is, bár kezdettől fogva inkább szemben állt ezzel a kormánnyal. A múlt héten is Hekmatjar fegyveresei kezdték lőni rakétákkal Kabult, csakúgy, mint pár héttel korábban. Hekmatjar fő követelése: vonuljon ki Kabulból az üzbég Dosztum tábornok, a milíciáival egyetemben. Ezek a milíciák jól szervezettek és jól felszereltek, jelentós katonai erőt képviselnek. Korábban kiszolgálták a Nadzsibuilah-rendszert, de a felkelés utolsó fázisában átálltak a mudzsahidek oldalára és nagy szerepük volt a főváros elfoglalásában. És itt van a kutya elásva: Hekmatjar stratégiai hátrányba került, mert nem az ő emberei vették be Kabult. Az üzbég milíciák miatt nem tud utólag bevonulni a fővárosba, az ő álma ugyanis egy keményen fundamentalista és egységes iszlám állam megteremtése, s ennek az államnak - természetesen - ő lenne az ura és parancsolója. Hekmatjarról tudni kell, hogy ravasz és kegyetlen, mindvégig az övé volt az egyik legerősebb katonai szervezet. Elsősorban Pakisztán támo-^ gatását élvezte, s az iszlamabadi tábornokokon' keresztül az ő szervezete aránytalanul sokat kapott az amerikai támogatásból. Annak ellenére, hogy sosem volt igazából az USA érdeke a szélsőséges Hezbe Iszlami támogatása. Legalább ilyen híres gerillavezér volt a tádzsik Maszud, ő és szervezete, a Dzsamiate Iszlami a mérsékeltebb iszlám híve. Az átmeneti kormányban Maszud tölti be a védelmi miniszteri posztot, amely az ilyen háborús időkben a legfontosabb tisztség. Maszud pedig támogatja Dosztumot és az üzbég milíciákat, érthetően nem akarja, hogy azok kivonuljanak Kabulból. De nem akarja az ideiglenes államfő, Burhanuddin Rabbani sem, aki szintén tádzsik és ugyancsak Maszud pártjának, a Dzsamiate Iszlaminak az egyik vezetője. És ez a másik béka, amit Hekmatjar nem tud lenyelni. Mert Hekmatjar a pastu törzshöz tartozik, s Afganisztánban a hatalmat hagyományosan a pastuk gyakorolták. Úgy tűnik, a tadzsikok, az üzbégek és más törzsbéliek összefogásának eredményeként a pastuk a háttérbe szorulnak. Legalábbis egyelőre. Hiszen az ország lakosságának több mint negyven százalékát a pastuk alkotják, utánuk a tadzsikok következnek 20-25 százalékkal. Mindez azért fontos, mert egy hosszan tartó nemzetiségi konfliktus lehetőségét rejti magában. A különböző nemzetiségek, politikai szervezetek máris érdekszférákra osztották fel Afganisztánt. Ezért is irreális Hekmatjar elképzelése az erősen centralizált iszlám államról. Ha egyben marad Afganisztán - és ezt a ha szócskát külön ki kell hangsúlyozni -, akkor is szövetségi államként van rá esélye, amelyben minden törzs autonóm jogokra tart majd igényt. Az eredeti tervek szerint ősszel választásokat kellene tartani, s akkor Hekmatjar akár legálisan is hatalomra kerülhet. De a választások időpontja nem biztos, és ha Hekmatjar vágya teljesülne, az ő fanatizmusát ismerve, az csak mélyítené a polgárháborút. Hekmatjar hívét, Szabur Farid kormányfőt a múlt heti rakétatámadások miatt kizárták a kormányból, Rabbani államfő pedig nyilatkozatban nevezte Hekmatjart gyilkos terroristának, az afgán nép ellenségének, és felszólította az iszlám országokat, ne álljanak vele szóba. A kormánycsapatok (Maszud és Dosztum fegyveresei) állítólag súlyos csapást is mértek rá. De azért Kabulban nem ilyen egyszerű a helyzet. Amiről eddig beszéltünk, az volt az úgynevezett fő konfliktus. Mert a főváros nyugati részében már hetek óta vívják elkeseredett háborújukat két másik szervezet tagjai. Az egyik az iráni támogatást élvező síita Hezbe Vadhat, a másik a SzaúdArábiára támaszkodó szunnita Ittihad Iszlami. Ez így tényleg nagyon bonyolult, s az átmeneti kormánynak az a javaslata, hogy küldjenek ENSZ-erőket Afganisztánba, semmit sem oldana meg. Egyébként is, az ENSZ-nek jelenleg se energiája, se pénze egy afgán akcióra. Marad a következtetés: ez a háború sem ér egyhamar véget... MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN B

orisz Jelcin oroaz elnök és Levon Ter-Petroszjan örmény államfő tegnap a moszkvai Kremlben tárgyaltak az Örményország és Azerbajdzsán közötti helyzetről, valamint az orosz-örmény kapcsolatok némely aspektusáról. Az orosz elnök szóvivője elmondta, Jelcin a találkozón mély aggodalmát fejezte ki a Karabahért vívott örmény-azeri háború miatt. Mint mondotta, a két elnök a megbeszélések végén szerződést írt alá az Örményországban állomásozó orosz fegyveres erők jogi státuszáról. T

egnapra virradó éjszaka a Baku közelében levő Gjuzdek faluban robbanássorozat történt. Az azeri védelmi minisztérium szerint a településen több lőszerraktár felrobbant. Az ITAR-TASZSZ pedig arról tájékoztatott, hogy a veszélyes területekről kitelepítik a lakosságot. Áldozatokról egyelőre nem érkezett jelentés. S

tockholmban a svéd rendőrség csütörtökön letartóztatta a CIÄ egyik volt ügynökét, aki később a szovjet KGB-nek is dolgozott. A svéd hatóságok hétfőn nem hoszszabbították meg a volt ügynök tartózkodási engedélyét, amit azzal indokoltak, hogy kockázatos lenne az országban tartóztatni egy volt KGBügynököt. Edward Lee Howardot az utcán vették őrizetbe, ügyvédje szerint akár tizennégy napig is fogva tarthatják. K

ína és a Koreai Köztársaság hétfőn, augusztus 24-én felveszik a diplomáciai kapcsolatokat - közölte tegnap a koreai állami rádió. A jelentés szerint a dél-koreai külügyminiszter már vasárnap háromnapos látogatásra Pekingbe utazik, ahol aláírja a kapcsolatok felvételéről szóló jegyzőkönyvet. Hivatalosan eddig nem erősítették meg az információt, szerdán a szöuli külügyminisztérium még azt közölte, nincsenek ilyen jellegű hírei, Peking pedig nem kommentálta a jelentést. HAIDER FELELMEI A kommunizmus visszatérésének megakadályozása lesz a következő évek legnagyobb kihívása mind a Kelet, mind a Nyugat számára, hiszen a visszarendeződós a katasztrófát jelentené - nyilatkozta Jörg Haider, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnöke az ORF csütörtök esti belpolitikai magazinjának adott interjújában. Igenis, ha szükséges lenne, s ha rajta múlna, ki merne állni, meg tudná magyarázni az osztrákoknak, hogy áldozniuk kell a keleti oltáron, mert a maguktól megvont pénzt a jövendőbeli biztonságos Európába fektetik. Mint a továbbiakban kiderült, Haider nemcsak a kommunizmustól fél, hanem az egyre inkább előretörő iszlám fundamentalizmus miatt is aggódik. Ezzel összefüggésben bírálta a katolikus egyházat, amely, véleménye szerint, eddig nem lépett fel erélyesen a jugoszláviai konfliktusban, s még az albániai menekülteknek is hátat fordított. Pedig, mint jómaga sem, bizonyára az egyház sem látná szívesen az iszlám hódítást a Balkánon. Haidar egyébként „szívesen látja vendégül" a jugoszláviai menekülteket, a bevándorlóknak viszont lelkiismeretfurdalás nélkül mutatja fel a stopptáblát. A párton belüli harcokkal, ellenfeleinek eltávolításával kapcsolatban mondotta: az FPÖ-t végleg liberálisszociális (vajon hol maradt a nemzeti jelző?) párttá szeretné átváltoztatni. Az azonban „nem igaz, hogy a pártból mindazoknak távozniuk kell, akik neki nem tetszenek"... Csakhát „megszokta, hogy döntéseket hoz". Végezetül megállapította: eljött az az idő, amikor Ausztriának döntenie kell arról, hogy hová is akar tartozni. Haider - akinek egyébként meggyőződése, hogy az FPÖ a közeljövőben szavazattöbbséggel rendelkező párt lesz, „mert a szocialisták felett eljárt az idő Európában" - úgy véli, Ausztriának be kellene lépnie a NATO-ba. Viszont az Európai Közösségekkel szemben fenntartásai vannak; amíg Brüsszelben nem rendezik a dolgokat, addig ő nem ajánlja Ausztria belépését az EK-ba. (urbán)