Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-21 / 197. szám, péntek

1992. AUGUSZTUS 2082. . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP FTPBOPÓ TOLMÁCSKÉNYSZER,., Új, úgymond életből vett tapasztalattal gazdagította Katarína Tóthová, az SZK igazságügyi minisztere a kisebbségek nyelvi jogai elleni érveket. Merthogy ő, mint a jogi kar oktatója, nemegyszer fordítással segítette a vizsgán a magyar nemzetiségű hallgatókat, akik rosszul tudtak szlovákul. Véletlenül én is arra a bizonyos jogi karra jártam, ahol dr. Katarína Tóthová államigazgatási jogot adott elő, illetve vizsgáztatott. Ismerem tehát a jogi karon uralkodó viszonyokat. így többek között dr. Tóthová javára el kell mondanom, hogy nemcsak szakmai, de emberi szempontból is meghaladta a pártállam egyetemi tanárainak, docenseinek, kandidátusainak, tanársegédeinek színvonalát. Mert voltak olyan oktatók és vizsgáztatók, akik az egyetemi indexben, annak harmadik oldalán rögvest a nemzetiségi hovatartozás rovatát vizslatták - és e szerint vizsgáztattak. Mások pedig azt, ki hányszor volt a nem kötelezően kötelező előadásokon stb. Éppen az elmondottak miatt csodálkozom Katarína Tóthová kijelentésén. Mert a vizsgákon nem volt .szükség fordításra, fordítókra. Aki tanult, aki készült a vizsgára, az csak szlovák egyetemi jegyzetekből készülhetett. És itt vált teljesen érdektelenné, ki végzett magyar és ki szlovák iskolákat az egyetem előtt? -Nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül mindenki számára teljesen újak, merőben ismeretlenek voltak az ott tanult jogi fogalmak és kifejezések. Különösképpen vonatkozik ez az államigazgatási jogra, amellyel a hallgatók a harmadik évfolyamban találkoztak. A harmadik évfolyamig egyszerűen nem juthatott el olyasvalaki, aki ne tudott volna szlovákul. Még a legmagyarabb magyar nemzetiségű hallgató sem. Bizonyítja ezt, hogy amikor a jogi kar elvégzése után az Új Szó szerkesztőségébe kerültem, számtalan magyar nyelvű jogi szakkönyvet, törvényt kellett beszereznem - hogy magyarul is megírhassam azt, amit szlovákul már el tudtam volna mondani. Hasonló cipőben jártak azok is, akik magyarként végezték el az egyetemet és vállalati jogászok, ügyvédek lettek a magyarlakta falvakban és városokban. Másodszor is rrieg kellett tanulnunk a jogot - immár magyarul. És végül, de nem utolsósorban: fordításra, tolmácsra az egyetemi vizsgákon már csak azért sem volt szükség, mert nem bizottság, hanem vizsgáztató előtt vizsgáztunk. Kinek tolmácsolta hát dr. Katarína Tóthová a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók feleleteit? Saját magának?! FEKETE MARIAN STOP A „STOPOS" LÁNYOKNAK A szexuális szolgáltatások nyilvános kínálatát betiltó rendelete; hozott a déőíni városi tanács. A város számára különösen a határátkelőhelyhez vezető út okozott gondot, mert az utóbbi időben ennek mentén egyre több „stopos" lány és strici fordult elő, akik veszélyt jelentettek a város közrendjére - tájékoztatta a Csehszlovák Sajtóirodát Milan Kunc polgármester. Elmondotta, hogy a rendelet ellen vétőket több mint ezerkoronás bírsággal is Sújthatják. KÖZLEMÉNY A Csemadok Lévai Területi Választmánya a helyi társrendezőkkel közösen augusztus 23-án, vasárnap, Ipolyszakállason SQRSVIRÁG címmel megrendezi a Kárpátmedencében élő magyarok folklórtalálkozóját. A szabadtéri színpadon 14 órakor kezdődő népművészeti műsorban fellépnek Kárpátalja, Erdély, Vajdaság, Magyarország és a Felvidék együttesei. A rendezvény keretében 9 órakor felavatják az I. és II. világháború áldozatainak emlékművét. A MAGYAROK VILÁGTALÁLKOZÓJÁN PÜSKI SÁNDOR KÖNYVET ÁRUL Püski Könyvkiadó - olvasom a Budapesti Kongresszusi Központban felállított könyveskioszkok egyikén. De nem ezt veszem észre elöször, hanem a pult mögött árusító idős, kedves urat. Nézd csak, ez Püski Sándor, egyebek között a pártállam idején nem publikálható könyvek New York-i kiadója. Egyik könyvet a másik után futja át a világtalálkozón olvasnivaló iránt is érdeklődőknek. Ugyanígy a neje. - Hogy-hogy önök árusítanak? - Ez a dolgunk - válaszolja Püski Sándor. - Meg aztán egyik védnöke is vagyok a világtalálkozónak. Itt a helyem. Ismerem az amerikaiakat, a hazaiakat, ők is engem, így szívesen vásárolnak nálam. A családból hárman csináljuk az egészet, rajtam kívül a nejem és István fiam, valamint három és fél alkalmazott. Már két éve itthon vagyok, Magyarországon, a New York-i könyvesboltunkat László fiam vezeti. - Látom, más kiadók könyveit is árulják. - Igen, megkértek a világtalálkozó szervezői, hogy áruljuk azoknak a kiadóknak a könyveit is, melyek számára itt nem jutott hely, vagy nem tudnak árusítani. - Milyen az érdeklődés? - Elég jó, általában pedig: a gazdasági helyzethez viszonyítva elégedettek lehetünk. Persze, a helyzet egyelőre nem könnyű, nem úgy működik a kereskedelem, ahogy kellene, és azt sem tudjuk, mennyi maradt meg Magyarország hatszáz könyvesboltjából. Lehet hogy csak a harmada. Meg aztán félnek is a kockázattól. Ez a baja a szakmának. - Vannak-e itt még a New Yorkban megjelent könyvekből? - A maradékot hazahoztuk. Magyarországon pedig kiadtunk már vagy hatvan könyvet. Amerikában gyengül a forgalom, itt azért még elég jó. És könnyebb is itt, nagyobb az olvasóközönség, ezért jöttem haza. -Járt azóta Szlovákiában, Szepsiben, hogy ott megnyílt a Püski Könyvesház? - Nem, de tudom, hogy megy a bolt. Sajnos, Kárpátalján, Erdélyben és a Vajdaságban még nem tudtunk könyvesházat létesíteni, egyrészt azért, mert az említett helyeken még nem alakult ki egyfajta érték - és kereskedelmi állandóság. - Szándékukban van-e visszatérni az Egyesült Államokba? - Nem megyünk. Sőt szeretnénk, ha László fiam is hazajönne. Segíteni itthon a könyvkiadásban. Ez sokkal fontosabb. -bor TÖBB JOGOT AKAR A NÉMET KISEBBSÉG (Munkatársunktól) - Az 1990-ben megalakult Kárpáti Németek Szlovákiai Egyesülete tegnap tájékoztatta az újságírókat tevékenységéről. Wiihelm Gedeonnak, a szervezet elnökének tájékoztatójából megtudtuk, hogy 45 éven keresztül a szlovákiai németeknek nem volt, és nem lehetett kulturális szervezetük (sem). Évtizedes félelem uralta őket, amelyet még most sem sikerült teljesen eloszlatni. A 250 taggal indult, s ma már 2392 tagot tömörítő szervezet célja egyesíteni a szlovákiai németeket, elérni nemzeti öneszmélésüket, illetve, a német nyelv felélesztése révén a nemzeti hagyományok és kultúrértékek újraéledését. Az egyesület szerint erre reális lehetőségük van, hiszen amig az 1980as népszámlálás eredményei 2918 német nemzetiségű polgárt tartottak nyílván, addig számuk 1991 -ben 93 százalékkal emelkedett, 5629-en vallották németnek magukat. A kárpáti németek egyesülete öt régiót - főleg Észak- és Kelet-Szlovákiában - tart számon, ahol a német kisebbség leginkább összpontosul. Kérdésre válaszolva Wiihelm Gedeon megnyugtatta az újságírókat, nem tartanak igényt á nyelvtörvény adta jogokra, hiszen 20 százalékon felüli arányt a németek egyetlen szlovákiai településen sem tudnak kimutatni. A német kisebbség politikai és jogi helyzetét magyarázva dr. Ottó Sobek elmondta, hogy jogi hátrányt, megkülönböztetést éreznek. Egy taggal ugyan jelen vannak a szlovák kormány nemzetiségi tanácsában, a parlamentben viszont nincs, aki képviselje őket. Az Új Szó kérdéseire válaszolva a szervezet képviselői elmondták, hogy a magyar parlamenti mozgalmaknak az alkotmánytervezethez fűződő javaslatait nem ismerik, a tervezetekhez és javaslatokhoz alig szólhattak hozzá, s csak remélhetik, hogy az garantálja majd a kisebbségi jogokat. Széles körű kulturális kapcsolatokat tartanak fenn a szlovákiai magyar, rutén, ukrán és roma kisebbségi kulturális szervezetekkel. A kárpótlási törvények a német kisebbség számára is elvi jelentőséggel bírtak válaszolták az Új Szó kérdésére. Üdvözölték, hogy a kollektív bűnösség terhe alól a németeket a szlovák parlament feloldotta. Elmaradtak viszont az ígért gyakorlati lépések. A földtörvénnyel kapcsolatban kiemelték a törvény 1991 es módosítását, amellyel elérték, hógy a németek is visszakövetelhetik elkobzott földjeiket, ha igazolni tudják: nem voltak háborús bűnösök. Problémát jelent, hogy nemegyszer a rendezetlen archívumokat kénytelenek segítségül hívni saját maguk, vagy elhunyt hozzátartozójuk ártatlanságának bizonyítására. (mázsár) SAJTOGÖRCSÖK „A kormány sajtópolitikai elveit" kellett volna megismerniük azoknak az újságíróknak, akik megjelentek a szlovák kulturális minisztérium szerdai sajtótájékoztatóján, amelyen Ivan Mjartan kulturális miniszterhelyettes, a kormány „sajtófelelőse" igyekezett vázolni a szlovák kormány és a tömegtájékoztatás viszonyát. Az idézőjelek nem véletlenek. Normálisan működő parlamentáris demokráciában az ember azt hihetné, nincs szükség hasonló, a pártállami stratégiára emlékeztető fogalmakra. Nevezetesen: kultúrpolitikára, sajtópolitkára és egyéb, a politikával összefüggő, kézi vezérlést feltételező igyekezetre. A kormány görcse érthető: gyakorlatilag a választások óta hadilábon áll a sajtóval. A sajtó görcse is kézenfekvő: nem tud, nem akar kibékülni egy olyan kormánnyal, amely rejtetten vagy nyíltan igyekszik „súgni", vezérelni, igazgatni a tömegtájékoztatást. Ivan Mjartan szerint a sajtó szervilis, ingerlékeny, s neki személy szerint összeverődik a térde a szövetségi tévé- és rádióadást nézve-hallgatva, a napilapokat szálazva. Ergo: „A helyzetet bizonyos elvi keretek közé kell igazítani, amely megfelel az állam és a tömegtájékoztatási eszközök közös funkcionálásának." Mjartan úr tehát, úgy tűnik, megtalálta az elásott kutyát: elismerve és felismerve a sajtó hatalmát, valamiféle konszenzust szeretne találni, hogy az „államhatalom" és a „sajtóhatalom" koordináltan működjék. Magyarán: a sajtó a kormány szócsöve legyen, de legalábbis szőrmentén legyen ellenzéki. Disztingváltan. Hogy aztán hol húzható meg az a vonal, amelyen túl egy-egy lap szervilis, ingerlékeny, avagy konstruktívan ellenzéki, ember legyen a talpán, aki tisztázza. S bár Mjartan úr „leegyszerűsített megközelítésnek" tartja, miszerint Vladimír Mečiar kormányfő is meglehetősen ingerült a sajtóval szemben, arra ő sem tudja a választ, vajon a kormány hajlandó-e önvizsgálatot tartani, s az elvek diktálása helyett elgondolkozni azon, vajon miért olyan a sajtó, amilyen, s miért támadja a kormányok legjobbikát? Vajon elgondolkozik-e a kormány (és a kulturális tárca) azon, hogyan fogadja a sajtó a „tolmácsok" szerepét, akik megszűrt információkkal „segítik" munkáját, ahelyett, hogy hagyná az újságírók szemtelen hadát úgy dolgozni, ahogyan az jónak látja és véli? Igaz, erre is kész a magyarázat: a minisztériumok sajtószóvivői minden információt összegyűjthetnek, amire a minisztereknek nincs idejük. Hogy ez az áldásos munka bizonyos szelekciót, az információknak a kormányra pozitív fényt vető kiválogatását is feltételezi? Istenem, ez már stratégiai árnyalat. Tessék elfogadni és tapsolni. Valamiről azonban megfeledkezik a kormány. Ha „kiválasztott" újságírókkal kíván dolgozni, a többieknek félinformációk maradnak, s az ajtón kidobott, az ablakon visszamászó tollnokok ismét csak nem a hőn áhított „valós képet" fogják megfogalmazni. Persze, kérdés, mi is az a bizonyos „valós kép"? S mely oldalról minősíthető valósnak: az olvasó, a polgár szempontjából, vagy a hatalom szempontjából? KÖVESDI KÁROLY SZALÁMITAKTIKA A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem verte éppen nagydobra, hogy szerdán közös asztalhoz ült a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. Ennek megfelelően a szlovák sajtóban is sokkal nagyobb teret kapott a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalommal folytatott ugyancsak szerdai megbeszélése, ami, ugye, teljes mértékben érthető, hiszen mint azt a DSZM és az SZKDM képviselői kifejtették, mindkét mozgalomnak azonosak a céljai. Ez nyilván megnyeri majd a Matica tetszését is, ami viszont nem mondható el a magyar mozgalommal folytatott megbeszélésről. Azaz a DSZM - a Maticától rettegve - a parlamenti pártként működő MKDM-mel folytatott tárgyalásait inkább lefokozta azzal a mozgalommal folytatott tárgyalással szemben, amely a maga alig három százalékával a parlamentbe sem jutott be. Persze, egyáltalán már az is meglepetés, hogy a DSZM a közismert Mečiar-kijelentés után (tudniillik, hogy nem ismeri el a szlovákiai magyarság politikai képviselőiként a kisebbségi mozgalmakat), mégiscsak leült tárgyalni a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. Nem akarok a kákán is. csomót keresni, de az MKDM csupán egyike a négy kisebbségi mozgalomnak. Eszem ágában sincs illetlen párhuzamokat húzni, de az Együttélés képviselői (is) nemegyszer javasoltak már ilyen találkozót a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak. Az még csak „érthető", hogy a DSZM nem hajlandó egy asztalhoz ülni a Magyar Polgári Párttal (habár az ugyanúgy parlamenten kívüli, mint a Klepáč-féle SZKDM), mert Mečiar rögvest a tavalyi leváltása után - az oszd meg és uralkodj elv alapján - megkezdte a magyar mozgalmakkal szembeni szalámitaktikáját. Akkoriban az Együttélést próbálta megnyerni saját céljainak az MPP-vel szemben. Az Együttélés viszont nem hódolt be. Ezért próbálkozik most csak az MKDM-mel? (fekete) Fekete mag hull termékeny földbe (Prikler László felvétele) A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük tel a neveket magyarul) 12498/91 Gál József, 1906. I. 21., meghalt, Rozsnyó (Moszkva) 12523/91 Görcsi Rudolf, 1926. VI. 19., meghalt, Nagykürtös (Tallinn) 12642/92 Galambos József, 1919. IX. 21., meghalt, Csernyő (Szambor) 12651/92 Gajdos Jozef, 1895. X. 11., meghalt, Pinkóc (Uzsgorod) 12676/92 Grobarčik Ignác, 1922. XI. 19., meghalt, Trstená, (Ural) 12723/92 Gondol Juraj, 1924. I. 14., Lekárovce, (Krasznodarszkij) 12753/92 Górnál Štefan, 1912. XII. .5., Pribiš (Novgorod) 7931/91 Hudák Alexander, 1919. IX. 27., Deregnyő, (Kaluga) 8296/91 Horváth József, 1913. X. 12., Tany, (Novgorod) 8297/91 Hölgye István, 1911. X. 25., meghalt, Dunaszerdahely (Donyec) 8394/91 Hudec István, 1915. II. 13., Párkány, (Nyikolevka) 8473/91 Habardik János, 1922. V. 6., Csergő, (Karaganda) 8597/91 Horsky Aladár, 1911. X. 8., Zólyom, (Ogyessza) 8897/91 Hütta József, 1928. VIII. 1., Hárskút, (Szovjetunió) 9000/91 Hudák László, 1921. X. 30„ Kassa, (Dombasz) 9001/91 Hruška Štefan, 1921. XII. 9„ meghalt, Érsekújvár (Szovjetunió) ,9102/91 Hencz Árpád, 1921. III. 24., meghalt, Nyustya, (Ural) 9177/91 Habenieht Lőrincz, 1930. I. 8., Kolozsnéma, meghalt, (Szovjetunió) 9179/91 Hájas Gábor, 1919. VI. 29., Csergő, (Ivanovo) 9180/91 Hájas Gáspár, 1921. IV. 28., Csergő, (Sztalinov) 9181/91 Hajdú Domonkos, 1912. V. 27., Deáki (Ural) 9183/91 Herczner Jozef, 1919. III. 15., Krasznahorkaváralja (Ogyessza) 9186/91 Horváth Kálmán, 1925. II. 17., Rimaszombat (Kijev) 9428/91 Hegedűs Bertalan, 1914. VIII. 11., Kecső, meghalt (Cseljabinszk) 9429/91 Hetesi Hadelanc József, 1922. III. 11., Rozsnyó (Krasznoural) 9506/91 Hajdú Štefan, 1923. XII. 19., Letná (Petrohrad). 9659/91 Horváth Imrich, 1926. X. 26., meghalt, Lednice (Dombasz)