Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-20 / 196. szám, csütörtök

MOZAIK bÚJSZÓI 1992. AUGUSZTUS 20. A íeiefonlechnika száza­dunkban az automata közpon­tok bevezetésével érte meg az első forradalmi változást, majd a következőt a rádíóteie­fon-hálozai megjelenése hoz­ta. Ez utóbbira különösen az ipar világméretű deoeniralizá­ciója miatt voit szükség, hi­szen amíg a Ck' 20 gyár­tulajdonosok, vezetők, igazga­tok. üzletemberek csupán egynéhány telephellyel tartot­ták fenn a kapcsolatot, addig nem volt gond szinte állan­dóan telefonközelben lenniük. Azzal, hogy egyes üzemek több országban, sőt több föld­részén kezdtek leányvállalato­kat kiépíteni, nagymértékben megnövekedett a íeielos veze­tők szolgálati úton eltöltött ideje, igy aztán több órára vagy napra is megfosztattak a telefonkapcsolat lehetősé­gétől, A VALULKOZOK TELEFONJA AKI FONTOS VOLT Ennek a szó szoros értelmében tűrhetetlen állapotnak a felszámolá­sára alakultak ki azok a rádiótelefon­hálózatok, amelyek lehetővé tették az úton levő üzletemberek számára az állandó kapcsolattartást, tekintve, hogy készülékükkel beléphettek a nyilvános telefonhálózatba. Ezt a hagyományos rádiótelefon-rend­szert egy-két évtizedes lemaradás­sal a legfejlettebb államok mögött ugyan nálunk is kiépítették, így aki a gazdasági és politikai életben fon­tosnak számított, mozgó készülékén keresztül fenntarthatta a kapcsolatot a telefonhálózattal. Viszont volt en­nek a rendszernek egy számottevő hiányossága: bár a rádiótelefon tu­lajdonosa bárhonnan hívhatott, őt csak akkor lehetett elérni, ha ismer­ték földrajzi helyzetét, s a vezetékes telefonhoz hasonlóan csak a megfe­lelő körzetszám kitárcsázásával vált elérhetővé a mozgó készülék. Ezt a lényeges hátrányt küszöböli ki a most kiépülőben levő sejtfelépi­lésű (celluláris) hálózat, ahol a fő­központon keresztül történik az al­I központok körkapcsolása. A gyakor­I latban ez úgy történik, hogy minden hordozható készüléknek központilag kiadott (országos) száma van, ezen az egész ország területén hívható. A hagyományos, hálózati készülék­ről történő tárcsázás esetén a hívás a pozsonyi főközpontba fut be, ez láncszerűen körbeadja az egyes al­központokba egészen addig, amíg létre nem jön a hívott féllel a kapcso­lat. Ha a mozgó készülék épp Cseh­ország területén tartózkodik, a si­kertelen körkapcsolást követően a szlovákiai főközpont automatiku­san átküldi a hívást a prágai főköz­pontba, amely a fenti folyamatot meg-. ismétli egészen a beszéletés létrete­jöttéig. Mindez oly gyorsan történik, hogy a hívó félnek nincs is ideje regisztrálni. Eközben a hívott fél úgy jelentkezik, hogy nem szükséges tudni, hogy épp melyik körzetben tartózkodik. TELEFON A HÁTIZSÁKBAN A leírtakból egyértelműen kiderül, hogy e komfortos, elsőrendű szol­gáltatásokat nyújtó műszaki újdon­ság bevezetése meglehetősen bo­nyolult műszaki feladat. Nem csoda, hogy létesítésére közös vállalatot hoztak létre Eurotel néven, melynek fő részvényesei a Csehszlovák Táv­közlési Hivatal és a telekommuniká­ció egyik legismertebb óriása, az amerikai Westel. Az országos adó­vevő hálózat kiépítése már több mint egy éve folyik, ennek eredménye­képpen már ma felhívható a nagyvá­rosok (Prága, Pozsony, Ostrava, Brünn, Kassa) és mintegy negyven kilométeres körzetének valamennyi telefonkészüléke. A nyár végéig a Pozsony-Prága autópálya egész szakaszán is lehetővé válik a készü­lékek alkalmazása, s az idén még a közepes méretű városok némelyi­ke (Besztercebánya, Zólyom, Hra­dec Králové, Pilzen), valamint a Po­zsony-Pőstyén autópálya teljes sza­kasza is bekapcsolódik a rendszer­be, míg a jövő év folyamán vala­mennyi járási székhely és környéké­nek telefonközpontjaira is rákapcsol­ják az adó-vevő és átalakító beren­dezéseket. Ezzel megvalósul a me­nedzserek, üzletemberek, vállalati vezetők rég dédelgetett álma: az ország valamennyi telefonkészülé­két felhívhatják a náluk levő masiná­ról, legyen az autójukban, csónak­jukban vagy akár hátizsákjukban el­helyezve. Az első pillanatban ez fe­lesleges luxusnak tűnik, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy modern korunkban az információ gyors meg­szerzése, átadása, átvitele olykor milliós hasznot jelent. Jelenleg hazánkban két típus ho­nosítása történt meg, a dán gyárt­mányú Dancall 7000-es és a finn (amerikai) Nokia (ITT) 300-as szé­riaszámú berendezései. Mindkét tí­pus háromfajta változatban vásárol­ható meg. A nagyobbik méretű, ro­busztusabb készülék az autóba sze­relhető változat. Az ellenpólus a könnyű, hordozható mobil telefon. Mind beépítettként, mind hordozha­tóként használható a combi típus. A vállalkozók körében a legnagyobb érdeklődésre talán a mobil változat számíthat. Azt talán hangsúlyozni sem kell, hogy ezekbe a telefonokba korunk minden kényelmi tartozékát beépí­tették. Például összesen száz tizen­hatjegyű számot képes a nemóriájá-' ban tárolni, így tárcsázásnál elég az egy-két számjegyű kódot lenyomni, máris létrejön a hívás. Amennyiben a hívott fél vonala foglalt, elég folya­matos hívásra állítani a készüléket, amely addig őrzi a kapcsolatot, amíg a vonal szabaddá nem válik. Amennyiben nem tartózkodunk tele­fonközelben, a készülék feljegyzi a hívó fél számát és a hívás időpont­ját, amelyet a folyadékkristályos ki­jelzőn tesz láthatóvá stb. KARNYÚJTÁSNYI KÖZELSÉGBEN A hordazható telefon, a modern távközlési és irodatechnika autori­zált terjesztője nálunk az olvasóink által is jól ismert, pozsonyi székhe­lyű TKD Elektronik kereskedőház, amely - tekintettel a nyári időszakra - jelentős árkedvezménnyel siet a vásárlók segítségére. A berende­zések magas műszaki színvonalát és komfortfokozatát tekintve az árfekvés miatt elsősorban vállalatok, intézmények és sikeres vállalko­zók érdeklődésé­re számítanak. Egy jó minőségű, minden komforttal ellátott rendszer a beszerelési költ­ségekkel együtt - nagyjából het­venezer koronába kerül. Még a közel­múltban is leesett állal, irigykedve néztük azokat az eszközöket, ame­lyek egyszerűbbé, racionálisabbá, gyorsabbá teszik a nyugati cégek, gyárak, intézmé­nyek munkáját. Kétségkívül ezek közé tartozott a mozgó, cellulá­ris telefon is, amely immár kar­nyújtásnyi közel­ségbe került szá­munkra. OZOGÁNY ERNŐ éf MOLDOVA GYÖRGY félelem, kapiga^ Borsos azt akarta felelni, hogy ehhez ô túlsá­gosan keveset keres, de meggondolta magát és inkább hallgatott, Martin újra töltött a poharakba: -Ki vagy te egyáltalán? Hol éltél, min mentél keresztül? A fiú homályosan úgy érezte, hogy az ő sorsa valójában nem is érdekli Martint, csak valamilyen, már előre megfogalmazott következtetést akar levonni belőle. A verseit ért megsemmisítő kritika azonban úgy megingatta a tartását, hogy jobb meggyőződése ellenére beszélni kezdett. El­mondta származását, gyerekkorát, állami gondo­zott intézetekben és különféle kollégiumokban eltöltött éveit. Bár néhány perc után visszanyerte önuralmát, és igyekezett megválogatni a szavait, úgy érezte, túlságosan is kiadta magát. Martinné közben megfőzte a teát, kezét hátra­téve a konyhaszekrénynek támaszkodott, mikor Borsos elhallgatott, szótlanul elébe tolta a csé­szét. Martin felvillanyozva tárta szét a karját: -Ezt kellene megírnod, nem a pózaidat. -Nem biztos, hogy sikerülne. -Ja, öregem, ez már rajtad múlik. Most fel kellene adnod mindent, és nekiállni a tanulásnak. Megkínlódni minden szóért. - És érdemes? -Nem tudom, ezt senki sem garantálhatja. Ha biztosra akarsz menni, akkor állj be egy maszek kőműveshez, az tuti pénz. Egyelőre nem akarok többet mondani, itt tartom az írásaidat, belené­zek, ha valami eszembe jut még, majd legköze­lebbi alkalommal megbeszéljük. Azt az egyet megígérhetem neked, hogy ha bármelyik írásod megüti a közölhetőség legalsó határát, lehozzuk a ,,Jelzőtűz"-ben - Martin az órájára nézett. - Sajnos, kicsúsztam az időből, most már men­nem kell. Ha valamilyen új anyagot akarsz mutat­ni, bármikor szívesen találkozom veled, de ezu­tán már neked kell vállalni a felelősséget azzal is, hogy te jelentkezel. Maradjunk egy fedőnévben, van valami ötleted? Borsos tétovázott: - Ha nem akarom megmondani, hogy hívnak, Tóth József néven szoktam bemutatkozni. - Ki ez a Tóth József? - Senki, kitalált név. -Jól hangzik,, rendben van. De most már mennem kell. - Pálinkát ittál, és most kocsiba ülsz? - kér­dezte Martinné ingerülten. - Engem nem ezért fognak lecsukni. Búcsút intett anyjának és kifelé indult, Borsos is elköszönt Martinnétól, együtt mentek le a lép­csőn. Martin új, japán gyártmányú kocsija lent parkolt a ház előtt, előkereste a kulcsát: - Merre mégy? - kérdezte Borsostól. - Újpestre, ki a szállóba. - Akkor, sajnos, nem tudlak elvinni. Most épül a lakásunk, ki kell mennem elszámolni. - Nem itt laksz? - Csak egyelőre, ez az anyám lakása. Nemso­kára kész lesz az enyém is, remélem hamarabb, mint a srácom megszületik. Majd egyszer láto­gass el hozzánk. - Nem segíthetnék valamit? Kőműves vagyok. - Nagyon kedves vagy, de nincs szükség rá. Szervusz. Martin újra elmosolyodott, felcsillant hibátlan fogsora, aztán beült a kocsiba és elhajtott. Kis­vártatva motorzaj hallatszott, a lakótelepi belsőút szegélyétől egy szürke Zsiguli vált el, és a sárga japán kocsi nyomába eredt. Borsos körülnézett, úgy látta, őt senki sem figyeli, sántikálva elindult a már ismert autóbusz­végállomás felé. Végiggondolta a történteket: Martin lesújtó kritikája ugyanolyan elkeseredést váltott ki belőle, mint néhány hónappal korábban az irodalom hetilap rovatvezetőjének visszautasí­tó levele. Most is megfordult a fejében, hogy elégeti az írásokat. Lelassította lépteit, és megpróbálta kiválaszta­ni, hogy mit hasznosíthat az elhangzottakból. Úgy érezte: el kell fogadnia Martin tanácsát, hogy minden erejét fel kell tennie az írásra, ha vinni akarja valamire. Elhatározta, hogy átrendezi az egész életét. A buszvégállomáson nem állt benn kocsi, várnia kellett. Borsos kísértést érzett, hogy benyisson az egykori futballista által bérelt kocs­mába és igyon valamit, de, mintegy erőpróba­ként, lemondott róla. Az elkövetkező napokban Borsos valóban megpróbált változtatni az életformáján. Átgondol­ta a lehetőségeit, és felhagyott azzal a tervével, hogy telket vegyen egy Pest környéki faluban és valamikor majd házat építsen rajta. Ez a vállalko­zás hosszú évekre lekötötte volna minden erejét, és nem maradt volna ideje az írásra. Kiszámolta, hogy ha csak a közvetlen napi szükségleteire költ, lemondhatja a pályaudvari másodállását is, szabaddá teheti az estéit. Mint mindig, ha elhatá­rozó döntést kellett hoznia, most is elbizonytala­nodott, úgy érezte, hogy a mellékmunkával az utolsó esélyeit adja fel a nyomorból való ki­emelkedésre, újra és újra meg kellett győznie magát, hogy helyesen cselekszik. Bent, a szállón, továbbra sem talált olyan helyet, ahol zavartalanul kirakhatja füzeteit-köny­veit. Munka után bent maradt a városban és beszokott egy Rákóczi úti cukrászdába. Egy sarokasztalt választott ki magának, bár a falika­rok gyenge fényében meg kellett erőltetni a sze­mét, itt viszonylag nyugodtan dolgozhatott. Többet és alaposabban olvasott, mint koráb­ban. Vásárolt néhány új verseskötetet, gimnáziu­mi irodalmi tankönyveket, és az antikváriumban talált egy régebbi kiadású költészettant is. Új ismereteit igyekezett rendszerezni, a használha­tónak vélt szabályokat feljegyezte a füzetébe. (folytatjuk) HOGYAN SEGÍTSÜNK? PÓTViZSGAZNI FOG Ä GYEREK ,,Laci, menj tanulni! Laci, azonnal menj tanulni!" Amikor a többszöri felszólítás is hiábavaló, következik a veszekedés, a jóslás: „ismét meg fogsz bukni!" S ez megy unos-untig, naphosszat. Amikor a gyerek - a közvetlenebb fenyegetés hatá­sára - végre feláll játékaitól, kény­szeredetten leül a könyve elé, s bá­mul a levegőbe... A szülőt természetesen bántja, hogy megbukott a gyermeke. Dühös a gyerekre, de bevallva vagy beval­latlanul saját magára is. Érzi, hogy valami mulasztás történt. A kudar­cért nem egyedül a gyermek felelős! Bűntudatot érez és szemrehányása­ival bűntudatot kelt a gyermekben is. Kérdés, hogy hasznos-e ez? Meg­győződésem, hogy az állandó fel­hánytorgatás - nem. Egy alkalom­mal nagyon alaposan végig kell gon­dolni: mikor, hol, hogyan követték el a hibát; hogyan, s milyen módon tudnak változtatni. Aztán megfelelő következtetést kell levonni. Vizsgálni kell, hogy a gyermek képességeivel van-e probléma vagy a tanulási módszere rossz, netán egyáltalán nem alakult ki az egyes tárgyak eredményes elsajátításához szükséges módszere (pl. magol, nem keresi a szöveg értelmét, nem tudja a lényeget kiemelni stb.). Lehet a rossz eredmény oka az érdeklő­dés hiánya, lustaság és még - egyé­nenként változóan - felsorolhatatla­nul sok ok. Hogyha a gyerek tanulá­sával korábban nem volt gond, .ak­kor egészségi vagy családi problé­mák is meghúzódhatnak a hirtelen romlás mögött. A gyerek befelé for­dul, lefoglalják olyan súlyos gondo­latok (pl. családi viták, szülök válá­sa, haláleset), amelyek nem hagy­nak elég erőt, energiát a tanulás számára. Az okok végiggondolása után na­gyon fontos a következtetések levo­nása a változtatás érdekében. Amennyiben a szülő - és ez gyakran előfordul rejtettebb okok miatt - nem tudja kideríteni a baj forrását, érde­mes szakemberhez (nevelési ta­nácsadó, pszichológus) fordulni se­gítségért, hogy a problémák a to­vábbiakban ne ismétlődjenek. A nyári szünidőnek a bukott gyer­mek számára is vakációnak kell len­nie - annak lehetőségeivel, örömei­vel: játszással, kikapcsolódással, mindenképpen más napirenddel és tevékenységgel mint a tanévben. Azoknak a gyerekeknek is, akik 1-2 tárgyból megbuktak, szükségük van regenerálódásra, szellemi és fi­zikai pihenésre, felfrissülésre. A megszokottól eltérő állapotra. Ha egy mód van rá, táborozzanak, nya­raljanak, sportoljanak stb. Majd fo­kozatosan kezdjenek tanulni. Elengedhetetlen a rendszeresség és következetesség. Nem lehet eredményes a tanulás, ha a gyerek egyszer előveszi a könyvet, egy ke­veset tanul, majd hetekig felé sem néz a tanulásnak. Be kell osztani * a tananyagot oly módon, hogy meg tudja a gyerek időben tanulni az egész elvégzendő anyagot és is­métlésre is maradjon idő. A pótvizsgára felkészülés módját mikor (például naponta kevesebbet vagy két naponta többet), hol, kivel, kinek az utólagos ellenőrzése mel­lett stb. meg kell beszélni a gyerek­kel. A gyermek jogos kívánságait (pl. barátaival is szeretne együtt lenni, velük közös programot csinálni) fi­gyelembe kell venni," de az együtt kialakított tervet be kell tartani. El kell érni, hogy a megegyezést a gyermek és a szülő is tartsa tiszte­letben! Végül egy nehéz probléma, mert anyagi vonzata van. A gyerekek egy részének, ahol a családban nincs, • aki segítsen, és akik év közben nem tudtak önállóan tanulni, szükségük van segítségre. A segítő személy lehet pedagógus, egyetemista, eredményesen tanuló és felelős kö­zépiskolai tanuló, aki segit is a tanu­lásban és ellenőrzi a gyerek haladá­sát. Lehetőleg ne a szülő'foglalkoz­zon a gyerekkel. A szülő gyorsan türelmetlen lesz. Érdemes és szük­séges anyagi áldozatot hozni! Tanulás közben pedig biztatás­sal, ösztönzéssel segítsük a gyere­ket. KÁDÁR SÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents