Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-20 / 196. szám, csütörtök

MOZAIK bÚJSZÓI 1992. AUGUSZTUS 20. A íeiefonlechnika századunkban az automata központok bevezetésével érte meg az első forradalmi változást, majd a következőt a rádíóteiefon-hálozai megjelenése hozta. Ez utóbbira különösen az ipar világméretű deoeniralizációja miatt voit szükség, hiszen amíg a Ck' 20 gyártulajdonosok, vezetők, igazgatok. üzletemberek csupán egynéhány telephellyel tartották fenn a kapcsolatot, addig nem volt gond szinte állandóan telefonközelben lenniük. Azzal, hogy egyes üzemek több országban, sőt több földrészén kezdtek leányvállalatokat kiépíteni, nagymértékben megnövekedett a íeielos vezetők szolgálati úton eltöltött ideje, igy aztán több órára vagy napra is megfosztattak a telefonkapcsolat lehetőségétől, A VALULKOZOK TELEFONJA AKI FONTOS VOLT Ennek a szó szoros értelmében tűrhetetlen állapotnak a felszámolására alakultak ki azok a rádiótelefonhálózatok, amelyek lehetővé tették az úton levő üzletemberek számára az állandó kapcsolattartást, tekintve, hogy készülékükkel beléphettek a nyilvános telefonhálózatba. Ezt a hagyományos rádiótelefon-rendszert egy-két évtizedes lemaradással a legfejlettebb államok mögött ugyan nálunk is kiépítették, így aki a gazdasági és politikai életben fontosnak számított, mozgó készülékén keresztül fenntarthatta a kapcsolatot a telefonhálózattal. Viszont volt ennek a rendszernek egy számottevő hiányossága: bár a rádiótelefon tulajdonosa bárhonnan hívhatott, őt csak akkor lehetett elérni, ha ismerték földrajzi helyzetét, s a vezetékes telefonhoz hasonlóan csak a megfelelő körzetszám kitárcsázásával vált elérhetővé a mozgó készülék. Ezt a lényeges hátrányt küszöböli ki a most kiépülőben levő sejtfelépilésű (celluláris) hálózat, ahol a főközponton keresztül történik az alI központok körkapcsolása. A gyakorI latban ez úgy történik, hogy minden hordozható készüléknek központilag kiadott (országos) száma van, ezen az egész ország területén hívható. A hagyományos, hálózati készülékről történő tárcsázás esetén a hívás a pozsonyi főközpontba fut be, ez láncszerűen körbeadja az egyes alközpontokba egészen addig, amíg létre nem jön a hívott féllel a kapcsolat. Ha a mozgó készülék épp Csehország területén tartózkodik, a sikertelen körkapcsolást követően a szlovákiai főközpont automatikusan átküldi a hívást a prágai főközpontba, amely a fenti folyamatot meg-. ismétli egészen a beszéletés létretejöttéig. Mindez oly gyorsan történik, hogy a hívó félnek nincs is ideje regisztrálni. Eközben a hívott fél úgy jelentkezik, hogy nem szükséges tudni, hogy épp melyik körzetben tartózkodik. TELEFON A HÁTIZSÁKBAN A leírtakból egyértelműen kiderül, hogy e komfortos, elsőrendű szolgáltatásokat nyújtó műszaki újdonság bevezetése meglehetősen bonyolult műszaki feladat. Nem csoda, hogy létesítésére közös vállalatot hoztak létre Eurotel néven, melynek fő részvényesei a Csehszlovák Távközlési Hivatal és a telekommunikáció egyik legismertebb óriása, az amerikai Westel. Az országos adóvevő hálózat kiépítése már több mint egy éve folyik, ennek eredményeképpen már ma felhívható a nagyvárosok (Prága, Pozsony, Ostrava, Brünn, Kassa) és mintegy negyven kilométeres körzetének valamennyi telefonkészüléke. A nyár végéig a Pozsony-Prága autópálya egész szakaszán is lehetővé válik a készülékek alkalmazása, s az idén még a közepes méretű városok némelyike (Besztercebánya, Zólyom, Hradec Králové, Pilzen), valamint a Pozsony-Pőstyén autópálya teljes szakasza is bekapcsolódik a rendszerbe, míg a jövő év folyamán valamennyi járási székhely és környékének telefonközpontjaira is rákapcsolják az adó-vevő és átalakító berendezéseket. Ezzel megvalósul a menedzserek, üzletemberek, vállalati vezetők rég dédelgetett álma: az ország valamennyi telefonkészülékét felhívhatják a náluk levő masináról, legyen az autójukban, csónakjukban vagy akár hátizsákjukban elhelyezve. Az első pillanatban ez felesleges luxusnak tűnik, viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy modern korunkban az információ gyors megszerzése, átadása, átvitele olykor milliós hasznot jelent. Jelenleg hazánkban két típus honosítása történt meg, a dán gyártmányú Dancall 7000-es és a finn (amerikai) Nokia (ITT) 300-as szériaszámú berendezései. Mindkét típus háromfajta változatban vásárolható meg. A nagyobbik méretű, robusztusabb készülék az autóba szerelhető változat. Az ellenpólus a könnyű, hordozható mobil telefon. Mind beépítettként, mind hordozhatóként használható a combi típus. A vállalkozók körében a legnagyobb érdeklődésre talán a mobil változat számíthat. Azt talán hangsúlyozni sem kell, hogy ezekbe a telefonokba korunk minden kényelmi tartozékát beépítették. Például összesen száz tizenhatjegyű számot képes a nemóriájá-' ban tárolni, így tárcsázásnál elég az egy-két számjegyű kódot lenyomni, máris létrejön a hívás. Amennyiben a hívott fél vonala foglalt, elég folyamatos hívásra állítani a készüléket, amely addig őrzi a kapcsolatot, amíg a vonal szabaddá nem válik. Amennyiben nem tartózkodunk telefonközelben, a készülék feljegyzi a hívó fél számát és a hívás időpontját, amelyet a folyadékkristályos kijelzőn tesz láthatóvá stb. KARNYÚJTÁSNYI KÖZELSÉGBEN A hordazható telefon, a modern távközlési és irodatechnika autorizált terjesztője nálunk az olvasóink által is jól ismert, pozsonyi székhelyű TKD Elektronik kereskedőház, amely - tekintettel a nyári időszakra - jelentős árkedvezménnyel siet a vásárlók segítségére. A berendezések magas műszaki színvonalát és komfortfokozatát tekintve az árfekvés miatt elsősorban vállalatok, intézmények és sikeres vállalkozók érdeklődésére számítanak. Egy jó minőségű, minden komforttal ellátott rendszer a beszerelési költségekkel együtt - nagyjából hetvenezer koronába kerül. Még a közelmúltban is leesett állal, irigykedve néztük azokat az eszközöket, amelyek egyszerűbbé, racionálisabbá, gyorsabbá teszik a nyugati cégek, gyárak, intézmények munkáját. Kétségkívül ezek közé tartozott a mozgó, celluláris telefon is, amely immár karnyújtásnyi közelségbe került számunkra. OZOGÁNY ERNŐ éf MOLDOVA GYÖRGY félelem, kapiga^ Borsos azt akarta felelni, hogy ehhez ô túlságosan keveset keres, de meggondolta magát és inkább hallgatott, Martin újra töltött a poharakba: -Ki vagy te egyáltalán? Hol éltél, min mentél keresztül? A fiú homályosan úgy érezte, hogy az ő sorsa valójában nem is érdekli Martint, csak valamilyen, már előre megfogalmazott következtetést akar levonni belőle. A verseit ért megsemmisítő kritika azonban úgy megingatta a tartását, hogy jobb meggyőződése ellenére beszélni kezdett. Elmondta származását, gyerekkorát, állami gondozott intézetekben és különféle kollégiumokban eltöltött éveit. Bár néhány perc után visszanyerte önuralmát, és igyekezett megválogatni a szavait, úgy érezte, túlságosan is kiadta magát. Martinné közben megfőzte a teát, kezét hátratéve a konyhaszekrénynek támaszkodott, mikor Borsos elhallgatott, szótlanul elébe tolta a csészét. Martin felvillanyozva tárta szét a karját: -Ezt kellene megírnod, nem a pózaidat. -Nem biztos, hogy sikerülne. -Ja, öregem, ez már rajtad múlik. Most fel kellene adnod mindent, és nekiállni a tanulásnak. Megkínlódni minden szóért. - És érdemes? -Nem tudom, ezt senki sem garantálhatja. Ha biztosra akarsz menni, akkor állj be egy maszek kőműveshez, az tuti pénz. Egyelőre nem akarok többet mondani, itt tartom az írásaidat, belenézek, ha valami eszembe jut még, majd legközelebbi alkalommal megbeszéljük. Azt az egyet megígérhetem neked, hogy ha bármelyik írásod megüti a közölhetőség legalsó határát, lehozzuk a ,,Jelzőtűz"-ben - Martin az órájára nézett. - Sajnos, kicsúsztam az időből, most már mennem kell. Ha valamilyen új anyagot akarsz mutatni, bármikor szívesen találkozom veled, de ezután már neked kell vállalni a felelősséget azzal is, hogy te jelentkezel. Maradjunk egy fedőnévben, van valami ötleted? Borsos tétovázott: - Ha nem akarom megmondani, hogy hívnak, Tóth József néven szoktam bemutatkozni. - Ki ez a Tóth József? - Senki, kitalált név. -Jól hangzik,, rendben van. De most már mennem kell. - Pálinkát ittál, és most kocsiba ülsz? - kérdezte Martinné ingerülten. - Engem nem ezért fognak lecsukni. Búcsút intett anyjának és kifelé indult, Borsos is elköszönt Martinnétól, együtt mentek le a lépcsőn. Martin új, japán gyártmányú kocsija lent parkolt a ház előtt, előkereste a kulcsát: - Merre mégy? - kérdezte Borsostól. - Újpestre, ki a szállóba. - Akkor, sajnos, nem tudlak elvinni. Most épül a lakásunk, ki kell mennem elszámolni. - Nem itt laksz? - Csak egyelőre, ez az anyám lakása. Nemsokára kész lesz az enyém is, remélem hamarabb, mint a srácom megszületik. Majd egyszer látogass el hozzánk. - Nem segíthetnék valamit? Kőműves vagyok. - Nagyon kedves vagy, de nincs szükség rá. Szervusz. Martin újra elmosolyodott, felcsillant hibátlan fogsora, aztán beült a kocsiba és elhajtott. Kisvártatva motorzaj hallatszott, a lakótelepi belsőút szegélyétől egy szürke Zsiguli vált el, és a sárga japán kocsi nyomába eredt. Borsos körülnézett, úgy látta, őt senki sem figyeli, sántikálva elindult a már ismert autóbuszvégállomás felé. Végiggondolta a történteket: Martin lesújtó kritikája ugyanolyan elkeseredést váltott ki belőle, mint néhány hónappal korábban az irodalom hetilap rovatvezetőjének visszautasító levele. Most is megfordult a fejében, hogy elégeti az írásokat. Lelassította lépteit, és megpróbálta kiválasztani, hogy mit hasznosíthat az elhangzottakból. Úgy érezte: el kell fogadnia Martin tanácsát, hogy minden erejét fel kell tennie az írásra, ha vinni akarja valamire. Elhatározta, hogy átrendezi az egész életét. A buszvégállomáson nem állt benn kocsi, várnia kellett. Borsos kísértést érzett, hogy benyisson az egykori futballista által bérelt kocsmába és igyon valamit, de, mintegy erőpróbaként, lemondott róla. Az elkövetkező napokban Borsos valóban megpróbált változtatni az életformáján. Átgondolta a lehetőségeit, és felhagyott azzal a tervével, hogy telket vegyen egy Pest környéki faluban és valamikor majd házat építsen rajta. Ez a vállalkozás hosszú évekre lekötötte volna minden erejét, és nem maradt volna ideje az írásra. Kiszámolta, hogy ha csak a közvetlen napi szükségleteire költ, lemondhatja a pályaudvari másodállását is, szabaddá teheti az estéit. Mint mindig, ha elhatározó döntést kellett hoznia, most is elbizonytalanodott, úgy érezte, hogy a mellékmunkával az utolsó esélyeit adja fel a nyomorból való kiemelkedésre, újra és újra meg kellett győznie magát, hogy helyesen cselekszik. Bent, a szállón, továbbra sem talált olyan helyet, ahol zavartalanul kirakhatja füzeteit-könyveit. Munka után bent maradt a városban és beszokott egy Rákóczi úti cukrászdába. Egy sarokasztalt választott ki magának, bár a falikarok gyenge fényében meg kellett erőltetni a szemét, itt viszonylag nyugodtan dolgozhatott. Többet és alaposabban olvasott, mint korábban. Vásárolt néhány új verseskötetet, gimnáziumi irodalmi tankönyveket, és az antikváriumban talált egy régebbi kiadású költészettant is. Új ismereteit igyekezett rendszerezni, a használhatónak vélt szabályokat feljegyezte a füzetébe. (folytatjuk) HOGYAN SEGÍTSÜNK? PÓTViZSGAZNI FOG Ä GYEREK ,,Laci, menj tanulni! Laci, azonnal menj tanulni!" Amikor a többszöri felszólítás is hiábavaló, következik a veszekedés, a jóslás: „ismét meg fogsz bukni!" S ez megy unos-untig, naphosszat. Amikor a gyerek - a közvetlenebb fenyegetés hatására - végre feláll játékaitól, kényszeredetten leül a könyve elé, s bámul a levegőbe... A szülőt természetesen bántja, hogy megbukott a gyermeke. Dühös a gyerekre, de bevallva vagy bevallatlanul saját magára is. Érzi, hogy valami mulasztás történt. A kudarcért nem egyedül a gyermek felelős! Bűntudatot érez és szemrehányásaival bűntudatot kelt a gyermekben is. Kérdés, hogy hasznos-e ez? Meggyőződésem, hogy az állandó felhánytorgatás - nem. Egy alkalommal nagyon alaposan végig kell gondolni: mikor, hol, hogyan követték el a hibát; hogyan, s milyen módon tudnak változtatni. Aztán megfelelő következtetést kell levonni. Vizsgálni kell, hogy a gyermek képességeivel van-e probléma vagy a tanulási módszere rossz, netán egyáltalán nem alakult ki az egyes tárgyak eredményes elsajátításához szükséges módszere (pl. magol, nem keresi a szöveg értelmét, nem tudja a lényeget kiemelni stb.). Lehet a rossz eredmény oka az érdeklődés hiánya, lustaság és még - egyénenként változóan - felsorolhatatlanul sok ok. Hogyha a gyerek tanulásával korábban nem volt gond, .akkor egészségi vagy családi problémák is meghúzódhatnak a hirtelen romlás mögött. A gyerek befelé fordul, lefoglalják olyan súlyos gondolatok (pl. családi viták, szülök válása, haláleset), amelyek nem hagynak elég erőt, energiát a tanulás számára. Az okok végiggondolása után nagyon fontos a következtetések levonása a változtatás érdekében. Amennyiben a szülő - és ez gyakran előfordul rejtettebb okok miatt - nem tudja kideríteni a baj forrását, érdemes szakemberhez (nevelési tanácsadó, pszichológus) fordulni segítségért, hogy a problémák a továbbiakban ne ismétlődjenek. A nyári szünidőnek a bukott gyermek számára is vakációnak kell lennie - annak lehetőségeivel, örömeivel: játszással, kikapcsolódással, mindenképpen más napirenddel és tevékenységgel mint a tanévben. Azoknak a gyerekeknek is, akik 1-2 tárgyból megbuktak, szükségük van regenerálódásra, szellemi és fizikai pihenésre, felfrissülésre. A megszokottól eltérő állapotra. Ha egy mód van rá, táborozzanak, nyaraljanak, sportoljanak stb. Majd fokozatosan kezdjenek tanulni. Elengedhetetlen a rendszeresség és következetesség. Nem lehet eredményes a tanulás, ha a gyerek egyszer előveszi a könyvet, egy keveset tanul, majd hetekig felé sem néz a tanulásnak. Be kell osztani * a tananyagot oly módon, hogy meg tudja a gyerek időben tanulni az egész elvégzendő anyagot és ismétlésre is maradjon idő. A pótvizsgára felkészülés módját mikor (például naponta kevesebbet vagy két naponta többet), hol, kivel, kinek az utólagos ellenőrzése mellett stb. meg kell beszélni a gyerekkel. A gyermek jogos kívánságait (pl. barátaival is szeretne együtt lenni, velük közös programot csinálni) figyelembe kell venni," de az együtt kialakított tervet be kell tartani. El kell érni, hogy a megegyezést a gyermek és a szülő is tartsa tiszteletben! Végül egy nehéz probléma, mert anyagi vonzata van. A gyerekek egy részének, ahol a családban nincs, • aki segítsen, és akik év közben nem tudtak önállóan tanulni, szükségük van segítségre. A segítő személy lehet pedagógus, egyetemista, eredményesen tanuló és felelős középiskolai tanuló, aki segit is a tanulásban és ellenőrzi a gyerek haladását. Lehetőleg ne a szülő'foglalkozzon a gyerekkel. A szülő gyorsan türelmetlen lesz. Érdemes és szükséges anyagi áldozatot hozni! Tanulás közben pedig biztatással, ösztönzéssel segítsük a gyereket. KÁDÁR SÁRA