Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-20 / 196. szám, csütörtök

1992. AUGUSZTUS 20. . ÚJ SZÓM HAZAI KÖRKÉP TANÁCSKOZIK AZ SZNT ALKOTMÁNYJOGI BIZOTTSÁGA VIHAROS VÉLEMÉNYCSERÉK . (Munkatársunktól) - Pozsonyban tegnap összeült a szlovák parlament alkotmányjogi bizottsága, s napirendjének legfőbb pontja az alkotmánytervezet megvitatása volt. A bizottság ülését megkülönböztetett figyelemben részesítette a szlovák kormány, hiszen megjelentek Roman Kováč és Milan Kňažko miniszterelnök-helyettesek, valamint Katarína Tóthová igazságügyminiszter is. A tanácskozás kezdetén Ivan Gašparovič, az SZNT elnöke is részt vett. Katarína Tóthová a kormány alkotmánytervezetét indokolva az eddig elhangzott bírálatokra is válaszolt. Hangsúlyozta, hogy az alkotmány elfogadása nem jelenti az önálló szlovák állam kikiáltását és a föderáció megszűnését. Erről * a kortViány csak népszavazás eredményének tudatában akar dönteni. Nem vált ki alkotmány válságot sem, és tartalmaz minden szükséges nemzetközi követelményt. Milan Sečánsky, a bizottság elnöke az alkotmánytervezet felépítését bírálta, és a fejezetek sorrendjének megváltoztatására tett javaslatot. Peter Brňák, a bizottság alelnöke élesen bírálta az alkotmány kimunkálása és elfogadása körüli indokolatlan sietséget. Megjegyzéseikre Ivan Gašparovič meglepően idegesen és kioktató módon reagált. A két magyar mozgalom közös, írásban megfogalmazott javaslatait Fehér Miklós képviselő terjesztette elő. Indoklásában egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak védelme csak demokratikus államban lehetséges, és a kisebbségvédelem a többségi nemzet érdeke is. Figyelmeztetett arra, hogy az alkotmányjavaslat olyan rendszert hoz létre, amelyen kívülrekednek a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok. Tényekkel támasztotta alá, hogy a magyar kisebbség gazdasági helyzete Szlovákiában megromlott, és a felsőfokú végzettség szempontjából a magyarok messze elmaradnak a többségi nemzettől. Kifogásolta azt is, hogy az államigazgatásban, főleg magasabb szinteken nagyon kevés a magyar tisztségviselő. Fehér Miklós magyarázata jelentős, indulatoktól sem mentes vitát váltott ki. A miniszter asszony például olyan ellenérvvel élt, hogy államalkotó szerepet csak a nemzet tölthet be, s ez a fejlett demokráciákban is így van. Az alacsonyabb műveltségi szintet, illetve az államigazgatási szervekben való gyér részvételt a szlovák nyelv hiányos ismeretének tudta be, mondván: „Magyar nemzetiségű férjemnek nem rovom fel, ha a házastársi kapcsolatokban az állami nyelven nem fejezi ki magát tökéletesen. Viszont nem bocsátanám meg neki ugyanezt, mondjuk egy államtitkári tisztségben." Roman Kováč több magyar javaslatot (köztük a nemzetiségek nyelvén oktató főiskolák létrehozását) nem tartotta objektíve megvalósíthatónak, s a nemzetiségek lakta régiók magas munkanélküliségét is más okokra vezette vissza. Milan Kňažko a tőle megszokott módon, lekezelően foglalt állást, megállapítva, hogy az alkotmányban is különbséget kell tenni a nemzet és a nemzetiség között, hiszen ha nem létezne a nemzet fogalma, kisebbségről sem lehetne beszélni. A magyar javaslatokról pedig mindent összegezve megjegyezte: „Ha én a polgári társadalomról, elveinek védelméről beszélek, s azzal egyidőben a kollektív jogok nemzetiségi alapon való rögzítését követelem, akkor ez szörnyen hasonlít a skizofréniára." Fehér Miklós erre higgadtan azt válaszolta: „akkor több nyugat-európai ország ilyen politikai skizofréniában szenved, mert ott ez gyakorlat." A parlamenti bizottság ma folytatja tanácskozását, és összegzi a többi nyolc bizottság 362 módosító javaslatát. (mázsár) - Nekünk mindegy, mi úgy is a víz alá merülünk..." - vélik a búvárok, mert őket leginkább a vízszint alatti világ érdekli (Méry Gábor felvételei) MIKOR LESZ MÁR VÉGE? (Folytatás az 1. oldalról) bizonyos szabályok érvényben vannak, és hogy nem mérhetik az italt nyakló nélkül, és nem tarthatnak nyitva reggelig. Mindent összevetve, nekünk a kánikula kedvez. Nem úgy a földműveseknek. A hidasi mezőgazdasági szövetkezet elnökétől, Horváth Rudolf mérnöktől megtudtuk, hogy ők bizony aggódnak a termés miatt. Kénytelenek voltak csúsztatni a munkaidőt - az emberek éjszaka, hajnalban és késő este dolgoznak-, mert a tűző napon képtelenek elvégezni a tennivalójukat. - Ott van az a sok kukorica, szem nélkül. Ott a 70 hektár szöllő - egy fürt nélkül. A talaj olyan, akár a beton; azt a hátrányt is el kell viselet fagyi üdít, bár - az egészségügyi szakemberek szerint a jéghideg finomsággal a kánikulában vigyázni kell... nünk, hogy nem túl jó a termőföldünk. Sokat fektetünk be, és kevés a haszon. Éjjel-nappal öntözünk, mondanom sem kell, mennyibe kerülT de nem is csak az idei termés miatt, hanem a talajelőkészítés érdekében. Magas a gázolaj fogyasztásunk, a kőkemény föld megművelésekor kopnak a gépek, elfáradnak az emberek. Hogy milyen lesz a végeredmény, haszonnal vagy veszteséggel zárunk, ezt majd december utolsó napján mondom meg. Kín és keserűség, de a reményt nem adjuk fel. És hogy bírják a hőséget a rács mögé zárt állatkák, a pozsonyi állatkert lakói? Nekik azt kell elfogadniuk, amit gondozóik nyújtanak. - Csak heverésznek, végigaluszszák a napot, alig mozognak - mondotta František Šroufek igazgatóhelyettes. - Növeljük napi vízadagukat, sok zöldet és vitamint kapnak. Eddig a kánikulát valamennyien túlélték, igaz, többségük őshonában sokkal nagyobb melegekhez szokott. De kár, hogy én nem heverészhetem végig a napot, gondoltam, ugyanakkor örültem, hogy nem kell ketrecbe zárva élnem, másra utalva várnom a szomjat csillapító vízre. Hát, ennyi a körkép. Illene még beszámolni a tüzesetek mennyiségéről - gondolom, többször pusztítanak a lángok -, meg a hőség miatt orvosra szorulókról. Mert a témát tulajdonképpen egy szirénázó mentőautó sugallta, mely - ki tudja, kinek a hívására - az ájult asszonyka segítségére sietett, aki húsz perce - velem együtt - a tűző napon hiába várta a városi buszt. De hiába tárcsáztam két óra hosszat az orvosi gyorsszolgálat és a tűzoltók számát, senki sem vette fel a kagylót. Most már csak abban reménykedem, hogy mig tart a kánikula, nem lesz rájuk szükségem és talán - másoknak sem. (ozorai) NEKIRUGASZKODÁS ELŐTT Az alkotmánytervezet leadása óta nyugodtan, különösebb rázkódtatásoktól mentesen folynak a szlovák kormány ülései. Ennek oka azonkívül, hogy az „ifjonc" miniszterek egyelőre minden kis sikernek is örülnek, elsősorban az, hogy a fent említett aktus óta csak töltelék anyagokat tűznek programra. Minden jel arra mutat, hogy jelenleg erejüket két hosszútávú cél elérésére összpontosítják. Az első a szlovák alkotmány, amelyet napjainkban ugyan már a parlamenti bizottságok tárgyalnak, de azért még a szinte biztos elfogadás tudatában is sok lényegi javítanivaló akad rajta. így például megoldásra vár az a dilemma, mi történik akkor, ha valamelyik kormányülésen véletlenül többségben lesznek a minisztereket helyettesíteni jogosult államtitkárok. Őket ugyanis közvetlenül az illetékes miniszterek nevezik ki, így ebben az esetben olyan szerv döntene az ország dolgairól, amelynek többsége nem tartozik felelősséggel a parlamentnek. Kérdéses az is, hogy a köztársasági elnök esetleges lemondása esetén jogköre miért a kormányra száll át. Ebben az esetben ugyanis elméletben a kormány önmagát válthatná le, illetve nevezhetné ki. A másik a kormánytól teljes összpontosítást igénylő feladat Szlovákia gazdasági közel-jövőjének megválaszolása. A feladat fogós mivoltát bizonyítja, hogy ebben a témában ez idáig senki sem vállalkozott a lényegi elemzésre. Úgy tűnik, mindenki a kormánytól várja, hogy egye meg, amit főzött. Neki viszont nics sok ideje, hamarosan szint kell vallania a tavalyi és az idei költségvetési hiány kezelését illetően, majd pedig az új költségvetés összeállításakor. Az előző kettőt augusztus végéig kell elvégeznie és nagy valószínűséggel költségvetési hiány elfogadtatásával kénytelen lesz egy fontos pszichológiai határ mögé hátrálni. Az új költségvetés alapját képező elemzések közül pedig Ľudovít Cérnák gazdasági és Július Tóth pénzügyminiszternek szeptember közepéig ki kell dolgoznia a „mindenki a sajátjából" frázissal kifejezett szlovák gazdasági önállóság megvalósítása következményeinek forgatókönyvét. Ezzel kapcsolatban Július Tóth soha nem tapasztalt restrikciót emleget, a kormány utasítására a miniszterek tárcájukon belül jelenleg ennek legszélsőségesebb lehetőségeit tanulmányozzák. A pénzügyminiszter ez idáig egyelőre csak az állami alkalmazottakat illető előzetes elképzeléseit fejtette ki. Ezek szerint az ebben a szférában tervezett minimálisan 25 százalékos költséglefaragás első lépcsőjében az eddigi költségvetési, illetve dotált szervezeteket szorítják meg. így sok kutatóintézet kénytelen lesz a saját lábára állni, több szervezetet összevonnak, sőt megszüntetnek. Az egészségügy alapvető átalakuláson megy át, a betegbiztosítás bevezetésével néhány éves átmeneti támogatás után ez a szféra teljesen kikerül az állami költségvetésből. Sok munka vár az iskolaügyre is. Július Tóth szerint ugyanis állami alkalmazottként tulajdonképpen csak a pedagógusoknak kellene megmaradniuk, minden egyéb területet vállalkozási formában célszerű megoldani. Ezáltal ugyanis az ide szánt pénz sokkal hatékonyabban használható fel. A tervezett létszámcsökkentés ellen hat viszont az államigazgatás egyes területein tapasztalható létszámhiány, az adóhivatalokból például már napjainkban is 1200 ember hiányzik. A gazdasági miniszternek szeptember végéig másik fontos feladata is van. Nem kevesebbet kell ugyanis letennie az asztalra, mint a szlovák gazdaság fellendítésének stratégiája, ennek időbeni lefolyása, prioritásai, a szerkezetváltás koncepciója, a végtermék-gyártás növelésének lehetőségei és az exportnövelő politika alapvető elképzelései. Ezek tehát azok a nagy dobások, amelyekre a szlovák kormány tagjai az utóbbi hetekben intenzíven készülnek. Ez idáig ugyanis a bombasztikus választási kampány után egy ellentmondásos kormánynyilatkozaton és egy - sokak által felszínesnek tartott - alkotmánytervezeten kivül a kormány nagyon gyengén muzsikált. Sok ideje viszont már nincs, legkésőbb tevékenységének első 100 napja elteltével kénytelen lesz konkrétumokkal megtűzdelt, kézzelfogható választ adni arra, tulajdonképpen mire is számíthatunk a közeli és távoli jövőben. TUBA LAJOS FELEVI VALLALKOZOI MERLEG CSAKNEM NEGYVEN SZÁZALÉKKAL TÖBBEN Az első félév végén Szlovákiában 16 885 vállalkozói szubjektum működött, csaknem 40 százalékkal több mint az év elején. A Szlovák Statisztikai Hivatal idevágó elemzéséből kitűnik, hogy a vállalkozói szervezeteknek a felét kereskedelmi társaságok, főleg korlátolt felelősségű társaságok és részvénytársaságok képezik. A magántulajdonú vállalkozói szervezetek száma a szóban forgó időszakban 3877-tel nőtt, vagyis több mint 63 százalékkal. ÁLLAMNYELVEN - KIVÉTEL NÉLKÜL? • Csinos kis jogi tanulmányt jelentetett meg a Koridor. Szerzője-, Ján Cuper, a jogi kar docense, a Szövetségi Gyűlés képviselője (a DSZM színeiben). Igen, ez az a Ján Cuper, aki a nyelvtörvény jóváhagyása körüli viharos hetekben, hónapokban a maticás nyelvtörvénytervezet rendíthetetlen bajnoka volt. A Koridor keddi számában közölt írásában az 1990-es forró őszi napok hangulatához tér vissza annak apropóján, hogy a Szlovák Köztársaság alkotmányának tervezete még mindig, és még ma sem tartalmazza azt a maticás alapelvet, mely szerint „kivétel nélkül csak szlovákul" povedálhatnánk. Sőt, az alkotmánytervezetben még az államnyelv fogalma sem szerepel. És végül nem győz csodálkozni azon, hogy az alkotmánytervezet elismeri a „nemzetiségek és etnikai csoportok jogát anyanyelvük használatához a hivatalos kapcsolatokban." Mert ugye - Írja dr. Cuper - fölöttébb nem demokratikus, hogy a Szlovák Köztársaság az ő adóiból is fizesse a kisebbségek csemetéinek szlovák nyelvű oktatását, később pedig még a hivatali tolmácsok díját is. Fölösleges lenne arról beszélni, hogy mi is adófizető állampolgárok vagyunk, és ilyen minőségben ugyanannyi jogunk kellene hogy legyen mint dr. Cupernak, és másoknak. Ha ők beszélhetnek anyanyelvükön, tőlünk sem vonhatják meg ezt a jogot. De mellesleg, hol vannak azok a hivatali tolmácsok? Cuper docens azzal is megvádol minket, bojkottáljuk az államnyelvet (ami szerinte sincs legalizálva), és ez állítólag főként azért baj, mert a koppenhágai konferencia záródokumentuma is „teljesen egyértelműen arra kötelezi a kisebbségek tagjait, hogy az állami nyelvet megtanulják." Nem tudom elhinni, hogy a jogi kar nyelvtörvénnyel foglalkozó docense ne olvasta volna az 1990. évi koppenhágai záródokumentumot, amelyben a nyelvi jogok rögzítésével kapcsolatban szerepel a kitétel: „mindamellett, hogy szükséges megtanulniuk az érintett állam hivatalos állami nyelvet vagy nyelveit". Tehát „szükséges", de nem „kötelesség". A „szükséges" az egyén, az ember részéről felmerülő igény. Például, az újságirónak kétségkívül szükséges ismernie annak az országnak hivatalos vagy állami nyelvét, ahol dolgozik, ahonnan tudósít. A szlovákiai magyarok is szükségét érzik annak, hogy tudjanak szlovákul, (ugyanakkor viszont nem tudnak beleegyezni abba, hogy magyar anyanyelvük pusztán csak konyhanyelvvé degradálódjon). A „szükségessel" ellentétben a „kötelesség" fentről, jogszabály útján diktált utasítás. Amikor egy jogász e két fogalom között sem tud különbséget tenni, olyan mint az az orvos, aki a fogfájást és a vakbélgyulladást téveszti össze. Mindennek ellenére dr. Cuper docens tanulmánya páratlan jogi tájékozottságról tesz tanulságot. Az USA ilyen meg olyan tagállamainak törvényeit emlegeti, merthogy itt meg ott milyen törvényeket hoztak. Az USA-hoz tartozó Puerto Ricó-ban állítólag a spanyol nyelvet vezették be hivatalos - és kivételt nem tűrő - nyelvként, semmibe véve a lakosság harminc százalékának, az angolul beszélő kisebbségnek jogait. Lám, itt a követendő példa! Ilyen szempontból kifogásolja Cuper docens a jelenlegi nyelvtörvényt is, amely - „Szlovákiában hatnyelvüséget vezetett be ott, ahol a kisebbségi lakosság aránya meghaladja a húsz százalékot". Itt a szlovák nyelvtörvény 6. §-ának (2) bekezdésére utal, mely szerint „Ha a nemzeti kisebbség tagjai a község vagy a város lakosságának több mint húsz százalékát képezik, az ilyen községben vagy városban a hivatalos kapcsolatokban a saját nyelvüket használhatják." Hatnyelvűség? Tessék csak utánaszámolni! Félelmetes hatnyelvűség lesz abban a szlovákiai városban, ahol egyetlen egy szlovák nemzetiségű lakos sem él, s a lakosság pontosan húsz százalékos megoszlásban lesz magyar, rutén, német, lengyel meg ukrán (a statisztika által vezetett kimutatások alapján még szóba jöhet a morva, cseh, sziléziai, roma, orosz, görög, bolgár vagy román nemzetiség). Matematikailag elképzelhető. Ez viszont a tudományos fantasztikus irodalom műfajába tartozik. Mert mutasson nekem dr. Cuper ilyen hatnyelvű, öt kisebbség által, pontosan húsz százalékos megoszlásban lakott várost, községet. Feltehetőleg még olyat sem tudna mutatni, ahol húsz-húsz százalékot meghaladóan két vagy három nemzetiség él (és ahol így, három vagy négynyelvűség keletkezne), A „józan paraszti ész" a docens úrnak mégis azt sugallja, hogy a nyelvi különbözőség Szlovákia politikai összetartását és stabilitását veszélyezteti, és a regionalizmus esetleges érvényesítésével csorbíthatja az össz-szlovák érdekeket. A józan paraszti ész nevében ilyan alapon egy párt (nyilván a DSZM) kivételével minden más pártot be kellene tiltani, hiszen a politikai pluralizmus éles ellentétben áll a politikai összetartás követelményével. Mindezt fölösleges kommentálni. Befejezésként hadd idézzem inkább ismét a nyelvvédőt: „a szlovák nyelv nemcsak a szlovák nemzetiség szimbóluma..., szimbóluma főként a szlovákságnak is, amelyből a nemzetiségek tagjait sem zárjuk ki." Köszönöm, de magyarságomat nem cserélem fel szlovákságra, s ehhez nemzetközi egyezmé* nyek által szavatolt jogom van. FEKETE MARIAN i Borsi gosan k inkább I -Ki \ kereszti. A fiú valójába már elő levonni t azonban meggyő2 mondta í zott inté: eltöltött é önuralma úgy érezt Martinr téve a kc Borsos el szét. Mari - Ezt ki - Nem - Ja, öi kellene ad Megkínlód - És ért - Nem t biztosra ak kőműveshe