Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-18 / 194. szám, kedd

MOZAIK RINGASD EL MAGAD... ŐRSÚJFALUI NYÁRI TÁBOR, SZERDA DÉLELŐTT IÚJSZÓM 1992. AUGUSZTUS 18. Mondhat-e véleményt az újságíró arról, milyen is ez a tábor? Miért rosszabb, mint a tavalyi? Mi a baj a szervezés körül? Miért nem érdekli a nyolcszáz összegyűlt fiatalt annyi­ra a politika? A költő új versesköte­te? Miért van annyi szemét? Miért dugult el a klotyó? Utánajárhat e minden kérdésnek két-három óra ott-tartózkodás alatt? Mégis, mit te­het az újságíró? Körbejár, megkérdez, meghall­gat, bámészkodik - szóval impresz­sziókat gyűjt. És azokat mozaikkoc­kákként az olvasó elé önti, tessék kirakni belőle a képet! Tegye hozzá mindenki, amit maga is hallott, látott. Tán kikerekedik belőle valami. Puzzle-játék! Rajta, olvasó, rakos­gassunk! A STÁB Tíz óra. A tábor ébredezik. A stáb is. Később előkerülnek a felelős ve­zetők. Felelősen nyilatkoznak. Idén nagy súlyt a biztonságra. Saját belső őrség, külső őrség. Éjjel rádióadóve­vő a kerítések mentén. Örsújfalu helyi rendőrei kutyákkal. Rendbon­tás nincs. Mindenki kapott TÁBORI BILÉTÁT. Anélkül nem tanácsos közlekedni. Az őrség kidob, ha nincs. Hamisítani nem lehet. Ogyes. REGGELIZNEK És mosakodnak. Baj van a szociális berendezésekkel. Egye­lőre van meleg víz. A fogmosással gyakorlatilag letudható a reggeli tisztálkodás. Renáta, Andrea és Me­linda már mindezen túl vannak. A reggelin is. Most várnak. Az esté­re. Akkor jó, ugyanis. Addig megír­nak néhány levlapot. Kuksolnak a sátorban és jól érzik magukat. Hiszen jön az este. JÚDÁS ÉS JÚDÁSNÉ Tucatnyi tépett, szaggatott, han­gos vidám srác. Márminthogy per­sze lányok is. De nekik nincs nevük, ők a tyúkok. Dehogy ők főzik a reg­gelit! Germán kavargatja a jó lecsót. Júdás néha belekap a gitár húrjaiba. Jövő hónapban Kisjúdás születik. Persze, hogy elhozzák legközelebb őt is. Júdásné szép, szőke és elpirul. Jókáról jöttek, Félről, Födémesről, Vízkeletről. Otyík, Ricsiké figyel­meztetnek, elszaladnak a betűk, ha róluk írok. Legalább Faterról ne. Ma még egy kicsit átússzák a Dunát, aztán jön az este. Arra jó várni. Visszajáró táborozók szinte mind. GYERTYAMÁRTOGATÓK A színpad mellett kis rezsón ro­tyog a parafin. Hőség van. Nemso­kára jöhetnek a mártogatok. A népi kézműves mester Budapestről jött és igazából bőrös. Főállásban gye­rekekkel foglalkozik, népi kézmű­vességet tanít. Iskolákban, táborok­ban, óvodákban. A dél-magyaror­szági Zselicben van a néprajzi mű­helyük. A gyertyamártogatás egy­szerű, mondja, gyors eredményt produkál és sikeres. Már osztogatja is a kanócdarabkákat, kezdődhet a mártogatás. A két asztal körül tolonganak. Fél órán belül egy cso­mó művészi gyertya boldog tulajdo­nosa mászkál a táborban. Van em­lék, lesz hangulat lavsztorihoz. KIP-KOP, FAKOPÁNCS A színpadon famegmunkálók dol­goznak. Aki felügyel, eligazít, ma­gyaráz, régi tábori medve. Vagyis medvéné. Rimaszombati pedagó­gusnő. Ki tudja hányadik tábori fara­gást vezeti. Totemet, fityegőt, pici kopjafát farigcsálnak. Renáta mind­járt kifúrja az ívben hajló fadarabkát, még rávési az R betűt, és egy bőr­zsinóron a nyakába akasztja. Ja, kis szalonnával meg kell kenegetni, hogy patinája és páca legyen. VENDÉGEK ÉS PROGRAMOK A tatai Fideszeseket a táborveze­tő emlegette, megtalálom sátrukat is, őket nem. Ugyanez a helyzet áll elő, amikor a két SZDSZ-es zászló­val jelölt sátor körül téblábolok. Csak a madarak vannak otthon. A zászló­kon. Estére Waszlavik Lászlót Vár­ják. A Gazember-vendéget. A dél-amerikaiak viszont előző este nem jöttek. Pedig volt szerző­dés, várták őket az állomáson. Kár. Jól játszanak a peruiak. Jöttök már? A RÉSZEG A színpad körül imbolyog. Pont dél van. Tűz a nap kopasz fejére. Szól a rock. Azt hiszem nem nagyon lát már. Kezében pohár és félig a borospalack. Már nem talál bele a pohárba. Valaki segít neki. Már nem talál bele a szájába. Hát a fejé­re önti. Csorog a vörös lé végig az arcán. Ettől felfrissül. Táncolni kezd a színpad előtti „placcon". Már va­sárnap óta ilyen mondják a társai. És így marad még néhány napig. Jókat mulatnak rajta. Estére bizto­san betársulnak hozzá, imbolyogni. NÉPI MAGÁNY Több sátor bejárattal egymás felé. Mint egy kis sziget. Itt láttam a leg­több betűt. Minden sátorban a vécé­papírtekercs mellett könyv hevert. A népi urbánus vita dokumentumai. Marquez: Száz év magány. Nagy Attila Kristóf: Valaki beszél. Itt, ké­rem, olvasnak is. (Méry Gábor felvétele) FEGYELMEZETLENEK? A szakács, aki kínai és vegetáriá­nus specialitásairól híres, most főleg rántott sajtot süt. Azt rendelik a leg­többet. Biztos mert olcsó is meg jó is. Most még a reggelik fogynak. Rántotta, sonkástál, hemendeksz. Tavaly jobb volt a közönség, mond­ja. Miért, többet ettek? Nem, nem. Ezekkel nehezebb bánni. Miért, fe­gyelmezetlenebbek? A szakács megvonja a vállát. VÉGRE SÖR Még csak szerda van, de a büfé­ben a fiatal lány hullafáradt. Éjszaka is, persze. Amíg van sör és vendég. Váltanak, de fárasztó. Most éppen nincs sör. Fél óra múlva görgetik a hordócskát végig a táboron. Neki kezdődik a robot. Node, semmi vész, ezt a hetet kibírjuk! És újra mosolyog, közben növekszik a sör. Vagyis a sor. Hiába, meleg van. Átbújok a sorompó alatt, őrsújfalui táborozók, szevasztok! A portáról nem köszön vissza senki. BROGYÁNYI JUDIT jm MOLDOVA ^SA GYÖRGY félelem kapiga A három egyenruhás körbevette, lecsatolták gumibotjukat, újra és újra lesújtottak rá, de Bor­sos alig érezte a csapásokat, a gyomorszáját ért ütés egész testét görcsbe rántotta. Ösztönösen végigvetette magát az újsághalmokon, összegör­nyedt és a kezével betakarta a fejét, így a hátán és az altestén puffantak a gumibotok, majd testét hirtelen elernyesztve, ájulást imitált. A rendőrök egy idő után abbahagyták a verést, vizet loccsantottak az arcába, Borsos úgy tett, mintha lassan magához térne. Az egyik egyenru­hás elment, egy zárt kocsiszekrényű, kis teherau­tóval tért vissza, megállt az épület előtt, a fiút belökték a hátsó rakodótérbe, majd utánadobták a táskáját, az egyik pálinkásüveg eltört, az ital szaga átütött a vastag műbőrön is. Borsos arra számított, hogy a kapitányságra állítják elő, de a kocsi hosszan futott vele, a külső zajok nem visszhangoztak közeli házfalakon, el kellett hagyniuk Mezőszeget. Talán egy félóra is eltelt, mire megálltak. A rendőrök kiemelték a ko­csiból, a fiú a sárhányóra támaszkodva körülné­zett: néhány méternyire látszott a megyehatárt jelző tábla. - Remélem, elég volt, amit kaptál, Ferikém! - mondta a rendőrök parancsnoka -, nem sze­retnék mostanában találkozni veled Mezősze­gen, mert akkor megkapod a párját! - Mi bajuk van velem? Mit követtem el: loptam vagy raboltam? - Ne üvölts! Jegyezd meg, hogy semmi szük­ségünk nincs olyan szemét alakokra, akik keverik a szart - az országút mellett futó vasúti pályatest­re mutatott -, most pedig állj be a sínek közé, és indulás. Ha sietsz, még elkapod vonatot, ha nem sietsz, akkor a vonat kap el téged. Borsos nehezen emelte a lábát a talpfákon, megvárta, amíg a rendőrautó megfordul és eltű­nik a lejtő alján, aztán visszatért az országútra. A távolból látszottak egy falu szélső házai, úgy gondolta, valamelyik Balaton menti község lehet. Még mindig nem fogta fel, hogy mi történt vele, milyen szándékok vezérelhették a rendőröket. Először arra gondolt, hogy valamilyen úton-mó­don hozzájutottak a verseihez, és így torolták meg lázító hangjukat, de ezt a feltételezést el kellett vetnie. Lehetetlennek találta, hogy az ide­gen mezőszegi rendőrök azonosították volna, semmiképp sem tudhattak arról, hogy a pályaud­var restijében üldögél, hiszen csak Zsókának említette meg, hogy itt tartózkodik. Tovább töprengett, eszébe jutott, hogy beszél­getés közben egy kattanást hallott a kagylóban és egy újabb hasonló jelig csak nehezen értette az asszony szavait. Elképzelhetőnek látszott, hogy Keresztes a lakás valamelyik távolabbi helyisé­gében felvette a másik telefonkagylót és belehall­gatott a beszélgetésükbe - Borsos nem talált más magyarázatot. A további események már egyenesen következtek ebből a kiindulópontból: Keresztesnek maradt annyi kapcsolata régi testü­letével, hogy megszervezze ezt a leszámolást, egybevágtak ezzel azok a mondatok is. amiket a rendőrök az ütlegelés után intéztek hozzá. A feltámadó haragtól, hogy ezt büntetlenül megtehették vele, elszédült, le kellett ülnie az országút menti, betonból öntött, védőkorlátra. Nyögve, félszavakat dünnyögve bosszút eskü­dött, nemcsak Keresztes, de az egész világ ellen, melyben ilyen kiszolgáltatottan kell élnie. Elhatá­rozta, hogy mindenképpen megpróbál fegyver­hez jutni. Összeszedte magát és besántikált a faluba, elérte a Budapest felé tartó vonatot. Hazaérve a munkásszállóba, levetkőzött és a fürdőszoba tükrében végignézte magát: testét elborították a gumibotütések fekete nyomai. Meg­fordult a fejében, hogy orvoshoz megy és látlele­tet vétet fel, de nem hitt benne, hogy bármilyen elégtételt is kaphatna a rendőrséggel szemben. Lába fájt a legjobban, nem is emlékezett rá, hogy mikor zúzódott össze. Egy nejlonzacskóba vizet töltött, a mélyhűtőben megfagyasztotta és beborogatta a lábát. Reggel így is alig tudott talpra állni, de muszáj volt - a táppénz a fizetése felét sem tette volna ki. Sporttáskájából súlyeme­lésnél használt rögzítő-fáslit szedett elő, felte­kerte a bokájára és egy gumiharisnyával leszorí­totta, de így is csak csúsztatni tudta a lábát, ha hirtelen fordulatra kényszerült, újra és újra bele­nyilait. A műszak után alig egy-két órát tudott pihenni, mert tízkor munkára kellett jelentkeznie a pá­lyaudvaron, másnap reggel pedig újra leszállt a brigádjával a csatornába. Kedden délután, mikor végre levetkőzhetett, alig tudta lehúzni a gumiharisnyát a megdagadt lábáról. Épp feltet­te bokájára a jeges borogatást, mikor a portás beszólt: - Jöjjön, telefonon keresik. Borsos kezére és jobb lábára támaszkodva felállt, az erőfeszítéstől egész összevert teste sajogni kezdett. Minden lépés nehezére esett, percekbe tellett, míg kiért a portásfülkéhez. Nem reménykedett benne, hogy a hívó ilyen sokáig tartotta vonalat, csak próbaképpen szólt bele a kagylóba: - Halló! A túloldalon egy nyugodt, mély férfihang jelent­kezett: - Borsos Ferenc? - Igen. - Itt Martin György beszél. Nem tudnál átjönni hozzánk? - Mikor? - Most indulok haza, egy ideig otthon maradok, de nem sokáig. Ha korábban jössz, többet tudunk beszélgetni. - Egy órán belül ott leszek. - Helyes, akkor várlak. Borsos sietve készülődött, befáslizta a bokáját, felöltözött és taxit rendelt. Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy ajándékképpen magához ve­gyen egy üveg pálinkát. (folytatjuk) HOGYAN NEM LESZÜNK Ton Hopkins, az egyszerű ke­reskedőből lett milliomos tanfo­lyamokon tanítja (nem nálunk), hogyan lehet valakiből sikeres ember. Módszere így első hal­lásra pofonegyszerű. Azt ajánl­ja, hogy minden este írjuk fel azt a hat legfontosabb tennivalót, amit másnap el akarunk intézni. Azért hatot, mert a temérdek sok közül már eleve csak azt a hatot jegyezzük fel, amit valóban a legfontosabbnak tartunk, és már előző nap eltervezzük, ho­gyan látunk hozzá. A legtöbben káosszal kezdjük a napot, annyi az elintézniva­lónk, hogy nem tudjuk, mihez fogjunk hamarabb. Futkosunk,' kapdodunk, és este bosszúsan állapítjuk meg, hogy alapjában véve semmit sem intéztünk, ez a napunk is elveszett. Ha reggel kész tervvel indu­lunk - azonnal hozzáfoghatunk az első számú feladathoz. Hop­kins azt javasolja, keményen áll­junk ellen mindennek, ami kizök­kentene, ami elvonná a figyel­münket a munkáról. Ha mégis kénytelenek vagyunk félbesza­kítani valamit, a lehető leghama­rabb fejezzük be, és akkor jó érzéssel pipálhatjuk ki az első feladatot, majd tovább, az ösz­szeset. Ha mégse tudunk min­dent elvégezni, az elintézetlen ügyet írjuk be a következő napra. Napi hat feladat elvégzése nem sok, nem is kevés - de ha szorgalmasan ügyintézünk, évi 2190 dolgot pipálhatunk ki, tíz év alatt 21 ezer 900-at. ...Ha jól számolom, naponta legalább tíz ügyet intézek. Az évente 3650, harminc év alatt több mint százezret. Mégse va­gyok milliomos. Nem hát, mert sosem írom fel a hat legfontosabb dolgot! Ezentúl másképp lesz. Már a szabadságom alatt felkészül­tem milliomosi jövőmre. Minden este papírt, ceruzát készítettem az ágyhoz, és írtam: I. elkészíteni a családnak a reg­gelit 2. bevásárolni (sietni kell, mert elfogy a kenyér!) 3. valami különleges kis ebé­. det kotyvasztok a negyven­fokos konyhában (nyara­lunk, a család valami fino­mat enne...) 4. Elmenni a szerelőhöz, meg­kérni, legyen olyan szíves, biggyessze fel a tetőre az anténnát (a család nyaral, tévét akar nézni) 5. megkérni a másik szerelőt, nézze meg, mi van a bojler­rel, nem ad meleg vizet (a bojler!) 6. rohanás a postára, telefonál­ni a szerkesztőségbe. Mivel gyors meggazdago­dásra vágyom, nemcsak hat pontot jegyeztem fel! 7. szerezni valahol őszibarac­kot, befőzni 8. kimosni az összegyűlt szennyest 9. kitakarítani a kamrát 10. vacsorát készíteni, elmoso­gatni II. két levelet megválaszolni... Este jó érzéssel nézegettem cetlit. A 4. és a 6. pont csak részben sikerült. A szerelőhöz elmentem, de ő nem jött. A pos­tára is elrohantam, csak telefo­nálni nem tudtam - minden vo­nal bedöglött. így megy ez azóta is, azzal a különbséggel, hogy a lista egyre hosszabb. A milliók meg sehol. Lehet, hogy más feladatokat kell választanom? (kopasz)

Next

/
Thumbnails
Contents