Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-18 / 194. szám, kedd

MOZAIK RINGASD EL MAGAD... ŐRSÚJFALUI NYÁRI TÁBOR, SZERDA DÉLELŐTT IÚJSZÓM 1992. AUGUSZTUS 18. Mondhat-e véleményt az újságíró arról, milyen is ez a tábor? Miért rosszabb, mint a tavalyi? Mi a baj a szervezés körül? Miért nem érdekli a nyolcszáz összegyűlt fiatalt annyira a politika? A költő új verseskötete? Miért van annyi szemét? Miért dugult el a klotyó? Utánajárhat e minden kérdésnek két-három óra ott-tartózkodás alatt? Mégis, mit tehet az újságíró? Körbejár, megkérdez, meghallgat, bámészkodik - szóval impreszsziókat gyűjt. És azokat mozaikkockákként az olvasó elé önti, tessék kirakni belőle a képet! Tegye hozzá mindenki, amit maga is hallott, látott. Tán kikerekedik belőle valami. Puzzle-játék! Rajta, olvasó, rakosgassunk! A STÁB Tíz óra. A tábor ébredezik. A stáb is. Később előkerülnek a felelős vezetők. Felelősen nyilatkoznak. Idén nagy súlyt a biztonságra. Saját belső őrség, külső őrség. Éjjel rádióadóvevő a kerítések mentén. Örsújfalu helyi rendőrei kutyákkal. Rendbontás nincs. Mindenki kapott TÁBORI BILÉTÁT. Anélkül nem tanácsos közlekedni. Az őrség kidob, ha nincs. Hamisítani nem lehet. Ogyes. REGGELIZNEK És mosakodnak. Baj van a szociális berendezésekkel. Egyelőre van meleg víz. A fogmosással gyakorlatilag letudható a reggeli tisztálkodás. Renáta, Andrea és Melinda már mindezen túl vannak. A reggelin is. Most várnak. Az estére. Akkor jó, ugyanis. Addig megírnak néhány levlapot. Kuksolnak a sátorban és jól érzik magukat. Hiszen jön az este. JÚDÁS ÉS JÚDÁSNÉ Tucatnyi tépett, szaggatott, hangos vidám srác. Márminthogy persze lányok is. De nekik nincs nevük, ők a tyúkok. Dehogy ők főzik a reggelit! Germán kavargatja a jó lecsót. Júdás néha belekap a gitár húrjaiba. Jövő hónapban Kisjúdás születik. Persze, hogy elhozzák legközelebb őt is. Júdásné szép, szőke és elpirul. Jókáról jöttek, Félről, Födémesről, Vízkeletről. Otyík, Ricsiké figyelmeztetnek, elszaladnak a betűk, ha róluk írok. Legalább Faterról ne. Ma még egy kicsit átússzák a Dunát, aztán jön az este. Arra jó várni. Visszajáró táborozók szinte mind. GYERTYAMÁRTOGATÓK A színpad mellett kis rezsón rotyog a parafin. Hőség van. Nemsokára jöhetnek a mártogatok. A népi kézműves mester Budapestről jött és igazából bőrös. Főállásban gyerekekkel foglalkozik, népi kézművességet tanít. Iskolákban, táborokban, óvodákban. A dél-magyarországi Zselicben van a néprajzi műhelyük. A gyertyamártogatás egyszerű, mondja, gyors eredményt produkál és sikeres. Már osztogatja is a kanócdarabkákat, kezdődhet a mártogatás. A két asztal körül tolonganak. Fél órán belül egy csomó művészi gyertya boldog tulajdonosa mászkál a táborban. Van emlék, lesz hangulat lavsztorihoz. KIP-KOP, FAKOPÁNCS A színpadon famegmunkálók dolgoznak. Aki felügyel, eligazít, magyaráz, régi tábori medve. Vagyis medvéné. Rimaszombati pedagógusnő. Ki tudja hányadik tábori faragást vezeti. Totemet, fityegőt, pici kopjafát farigcsálnak. Renáta mindjárt kifúrja az ívben hajló fadarabkát, még rávési az R betűt, és egy bőrzsinóron a nyakába akasztja. Ja, kis szalonnával meg kell kenegetni, hogy patinája és páca legyen. VENDÉGEK ÉS PROGRAMOK A tatai Fideszeseket a táborvezető emlegette, megtalálom sátrukat is, őket nem. Ugyanez a helyzet áll elő, amikor a két SZDSZ-es zászlóval jelölt sátor körül téblábolok. Csak a madarak vannak otthon. A zászlókon. Estére Waszlavik Lászlót Várják. A Gazember-vendéget. A dél-amerikaiak viszont előző este nem jöttek. Pedig volt szerződés, várták őket az állomáson. Kár. Jól játszanak a peruiak. Jöttök már? A RÉSZEG A színpad körül imbolyog. Pont dél van. Tűz a nap kopasz fejére. Szól a rock. Azt hiszem nem nagyon lát már. Kezében pohár és félig a borospalack. Már nem talál bele a pohárba. Valaki segít neki. Már nem talál bele a szájába. Hát a fejére önti. Csorog a vörös lé végig az arcán. Ettől felfrissül. Táncolni kezd a színpad előtti „placcon". Már vasárnap óta ilyen mondják a társai. És így marad még néhány napig. Jókat mulatnak rajta. Estére biztosan betársulnak hozzá, imbolyogni. NÉPI MAGÁNY Több sátor bejárattal egymás felé. Mint egy kis sziget. Itt láttam a legtöbb betűt. Minden sátorban a vécépapírtekercs mellett könyv hevert. A népi urbánus vita dokumentumai. Marquez: Száz év magány. Nagy Attila Kristóf: Valaki beszél. Itt, kérem, olvasnak is. (Méry Gábor felvétele) FEGYELMEZETLENEK? A szakács, aki kínai és vegetáriánus specialitásairól híres, most főleg rántott sajtot süt. Azt rendelik a legtöbbet. Biztos mert olcsó is meg jó is. Most még a reggelik fogynak. Rántotta, sonkástál, hemendeksz. Tavaly jobb volt a közönség, mondja. Miért, többet ettek? Nem, nem. Ezekkel nehezebb bánni. Miért, fegyelmezetlenebbek? A szakács megvonja a vállát. VÉGRE SÖR Még csak szerda van, de a büfében a fiatal lány hullafáradt. Éjszaka is, persze. Amíg van sör és vendég. Váltanak, de fárasztó. Most éppen nincs sör. Fél óra múlva görgetik a hordócskát végig a táboron. Neki kezdődik a robot. Node, semmi vész, ezt a hetet kibírjuk! És újra mosolyog, közben növekszik a sör. Vagyis a sor. Hiába, meleg van. Átbújok a sorompó alatt, őrsújfalui táborozók, szevasztok! A portáról nem köszön vissza senki. BROGYÁNYI JUDIT jm MOLDOVA ^SA GYÖRGY félelem kapiga A három egyenruhás körbevette, lecsatolták gumibotjukat, újra és újra lesújtottak rá, de Borsos alig érezte a csapásokat, a gyomorszáját ért ütés egész testét görcsbe rántotta. Ösztönösen végigvetette magát az újsághalmokon, összegörnyedt és a kezével betakarta a fejét, így a hátán és az altestén puffantak a gumibotok, majd testét hirtelen elernyesztve, ájulást imitált. A rendőrök egy idő után abbahagyták a verést, vizet loccsantottak az arcába, Borsos úgy tett, mintha lassan magához térne. Az egyik egyenruhás elment, egy zárt kocsiszekrényű, kis teherautóval tért vissza, megállt az épület előtt, a fiút belökték a hátsó rakodótérbe, majd utánadobták a táskáját, az egyik pálinkásüveg eltört, az ital szaga átütött a vastag műbőrön is. Borsos arra számított, hogy a kapitányságra állítják elő, de a kocsi hosszan futott vele, a külső zajok nem visszhangoztak közeli házfalakon, el kellett hagyniuk Mezőszeget. Talán egy félóra is eltelt, mire megálltak. A rendőrök kiemelték a kocsiból, a fiú a sárhányóra támaszkodva körülnézett: néhány méternyire látszott a megyehatárt jelző tábla. - Remélem, elég volt, amit kaptál, Ferikém! - mondta a rendőrök parancsnoka -, nem szeretnék mostanában találkozni veled Mezőszegen, mert akkor megkapod a párját! - Mi bajuk van velem? Mit követtem el: loptam vagy raboltam? - Ne üvölts! Jegyezd meg, hogy semmi szükségünk nincs olyan szemét alakokra, akik keverik a szart - az országút mellett futó vasúti pályatestre mutatott -, most pedig állj be a sínek közé, és indulás. Ha sietsz, még elkapod vonatot, ha nem sietsz, akkor a vonat kap el téged. Borsos nehezen emelte a lábát a talpfákon, megvárta, amíg a rendőrautó megfordul és eltűnik a lejtő alján, aztán visszatért az országútra. A távolból látszottak egy falu szélső házai, úgy gondolta, valamelyik Balaton menti község lehet. Még mindig nem fogta fel, hogy mi történt vele, milyen szándékok vezérelhették a rendőröket. Először arra gondolt, hogy valamilyen úton-módon hozzájutottak a verseihez, és így torolták meg lázító hangjukat, de ezt a feltételezést el kellett vetnie. Lehetetlennek találta, hogy az idegen mezőszegi rendőrök azonosították volna, semmiképp sem tudhattak arról, hogy a pályaudvar restijében üldögél, hiszen csak Zsókának említette meg, hogy itt tartózkodik. Tovább töprengett, eszébe jutott, hogy beszélgetés közben egy kattanást hallott a kagylóban és egy újabb hasonló jelig csak nehezen értette az asszony szavait. Elképzelhetőnek látszott, hogy Keresztes a lakás valamelyik távolabbi helyiségében felvette a másik telefonkagylót és belehallgatott a beszélgetésükbe - Borsos nem talált más magyarázatot. A további események már egyenesen következtek ebből a kiindulópontból: Keresztesnek maradt annyi kapcsolata régi testületével, hogy megszervezze ezt a leszámolást, egybevágtak ezzel azok a mondatok is. amiket a rendőrök az ütlegelés után intéztek hozzá. A feltámadó haragtól, hogy ezt büntetlenül megtehették vele, elszédült, le kellett ülnie az országút menti, betonból öntött, védőkorlátra. Nyögve, félszavakat dünnyögve bosszút esküdött, nemcsak Keresztes, de az egész világ ellen, melyben ilyen kiszolgáltatottan kell élnie. Elhatározta, hogy mindenképpen megpróbál fegyverhez jutni. Összeszedte magát és besántikált a faluba, elérte a Budapest felé tartó vonatot. Hazaérve a munkásszállóba, levetkőzött és a fürdőszoba tükrében végignézte magát: testét elborították a gumibotütések fekete nyomai. Megfordult a fejében, hogy orvoshoz megy és látleletet vétet fel, de nem hitt benne, hogy bármilyen elégtételt is kaphatna a rendőrséggel szemben. Lába fájt a legjobban, nem is emlékezett rá, hogy mikor zúzódott össze. Egy nejlonzacskóba vizet töltött, a mélyhűtőben megfagyasztotta és beborogatta a lábát. Reggel így is alig tudott talpra állni, de muszáj volt - a táppénz a fizetése felét sem tette volna ki. Sporttáskájából súlyemelésnél használt rögzítő-fáslit szedett elő, feltekerte a bokájára és egy gumiharisnyával leszorította, de így is csak csúsztatni tudta a lábát, ha hirtelen fordulatra kényszerült, újra és újra belenyilait. A műszak után alig egy-két órát tudott pihenni, mert tízkor munkára kellett jelentkeznie a pályaudvaron, másnap reggel pedig újra leszállt a brigádjával a csatornába. Kedden délután, mikor végre levetkőzhetett, alig tudta lehúzni a gumiharisnyát a megdagadt lábáról. Épp feltette bokájára a jeges borogatást, mikor a portás beszólt: - Jöjjön, telefonon keresik. Borsos kezére és jobb lábára támaszkodva felállt, az erőfeszítéstől egész összevert teste sajogni kezdett. Minden lépés nehezére esett, percekbe tellett, míg kiért a portásfülkéhez. Nem reménykedett benne, hogy a hívó ilyen sokáig tartotta vonalat, csak próbaképpen szólt bele a kagylóba: - Halló! A túloldalon egy nyugodt, mély férfihang jelentkezett: - Borsos Ferenc? - Igen. - Itt Martin György beszél. Nem tudnál átjönni hozzánk? - Mikor? - Most indulok haza, egy ideig otthon maradok, de nem sokáig. Ha korábban jössz, többet tudunk beszélgetni. - Egy órán belül ott leszek. - Helyes, akkor várlak. Borsos sietve készülődött, befáslizta a bokáját, felöltözött és taxit rendelt. Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy ajándékképpen magához vegyen egy üveg pálinkát. (folytatjuk) HOGYAN NEM LESZÜNK Ton Hopkins, az egyszerű kereskedőből lett milliomos tanfolyamokon tanítja (nem nálunk), hogyan lehet valakiből sikeres ember. Módszere így első hallásra pofonegyszerű. Azt ajánlja, hogy minden este írjuk fel azt a hat legfontosabb tennivalót, amit másnap el akarunk intézni. Azért hatot, mert a temérdek sok közül már eleve csak azt a hatot jegyezzük fel, amit valóban a legfontosabbnak tartunk, és már előző nap eltervezzük, hogyan látunk hozzá. A legtöbben káosszal kezdjük a napot, annyi az elintéznivalónk, hogy nem tudjuk, mihez fogjunk hamarabb. Futkosunk,' kapdodunk, és este bosszúsan állapítjuk meg, hogy alapjában véve semmit sem intéztünk, ez a napunk is elveszett. Ha reggel kész tervvel indulunk - azonnal hozzáfoghatunk az első számú feladathoz. Hopkins azt javasolja, keményen álljunk ellen mindennek, ami kizökkentene, ami elvonná a figyelmünket a munkáról. Ha mégis kénytelenek vagyunk félbeszakítani valamit, a lehető leghamarabb fejezzük be, és akkor jó érzéssel pipálhatjuk ki az első feladatot, majd tovább, az öszszeset. Ha mégse tudunk mindent elvégezni, az elintézetlen ügyet írjuk be a következő napra. Napi hat feladat elvégzése nem sok, nem is kevés - de ha szorgalmasan ügyintézünk, évi 2190 dolgot pipálhatunk ki, tíz év alatt 21 ezer 900-at. ...Ha jól számolom, naponta legalább tíz ügyet intézek. Az évente 3650, harminc év alatt több mint százezret. Mégse vagyok milliomos. Nem hát, mert sosem írom fel a hat legfontosabb dolgot! Ezentúl másképp lesz. Már a szabadságom alatt felkészültem milliomosi jövőmre. Minden este papírt, ceruzát készítettem az ágyhoz, és írtam: I. elkészíteni a családnak a reggelit 2. bevásárolni (sietni kell, mert elfogy a kenyér!) 3. valami különleges kis ebé. det kotyvasztok a negyvenfokos konyhában (nyaralunk, a család valami finomat enne...) 4. Elmenni a szerelőhöz, megkérni, legyen olyan szíves, biggyessze fel a tetőre az anténnát (a család nyaral, tévét akar nézni) 5. megkérni a másik szerelőt, nézze meg, mi van a bojlerrel, nem ad meleg vizet (a bojler!) 6. rohanás a postára, telefonálni a szerkesztőségbe. Mivel gyors meggazdagodásra vágyom, nemcsak hat pontot jegyeztem fel! 7. szerezni valahol őszibarackot, befőzni 8. kimosni az összegyűlt szennyest 9. kitakarítani a kamrát 10. vacsorát készíteni, elmosogatni II. két levelet megválaszolni... Este jó érzéssel nézegettem cetlit. A 4. és a 6. pont csak részben sikerült. A szerelőhöz elmentem, de ő nem jött. A postára is elrohantam, csak telefonálni nem tudtam - minden vonal bedöglött. így megy ez azóta is, azzal a különbséggel, hogy a lista egyre hosszabb. A milliók meg sehol. Lehet, hogy más feladatokat kell választanom? (kopasz)