Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-18 / 194. szám, kedd

1992. AUGUSZTUS 18. , ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP ERDEKESSEGEK AZ AGROKOMPLEXEN (Munkatársunktól) - A legutóbbi évek gyakorlatától eltérően az idei Agrokomplexen már jelentősen le­tisztult számítástechnikai program­kínálattal vannak jelen a számítás­technikai cégek. Természetesen még most'is számos cég kínál szá­.mítógépeket és programokat, az azonban már megfigyelhető, hogy az ajánlatok egyértelműen szakmai szempontok szerint kerültek a szak­vásárra. Többnyire olyan programkí­nálatok találhatók itt, amelyek a me­zőgazdasági termelés irányítására és a gazdasági folyamatok napra­kész nyilvántartására szolgálnak. A pozsonyi székhelyű Aurus Kft. Agropacket nevű mezőgazdasági programcsomagja azonban a ha­gyományos programajánlatokkal összehasonlítva valami többletet is kínál. A szervezési és nyilvántartási programokon túl naprakészen rea­gál a honi mezőgazdaság egyik leg­égetőbb és egyben legtöbb vitát ki­váltó kérdésére, a transzformációra. Az általuk kínált program, amelyet & Mezőgazdasági Közgazdaságtani Kutatóintézettel közösen dolgoztak ki, lehetővé teszi a mezőgazdasági vállalatok vagyonának pontos fel­mérését és kiszámítását, a transz­formációban résztvevő jogosult sze­mélyek nyilvántartását, s egyúttal kiszámítja a rájuk jutó vagyonrésze­ket is. Amint a cég képviselőjétől meg­tudtuk, az Agropacket programcso­mag szerves részét képező „transz­formációs program" a szövetkezet transzformációs tervezete és a tör­vény által előirt nyilvántartást és számításokat önállóan végzi, miköz­ben az ezekhez szükséges adatokat a programcsomag többi nyilvántartó programjának adatbankjából auto­matikusan le tudja hívni. -tszl­HARMADIK NEKIFUTÁS (Folytatás az 1. oldalról) túljelentkezés lesz. Gondolok itt né­hány jó nevű szállodára, pénzinté­zetre vagy olyan vállalatra, amelyről már kiderült, hogy valamelyik világ­márkát jelentő cég is a részvényesé­vé válik. Persze, tovább esik majd azon cégek részvényeinek az árfo­lyama, amelyek nem találnak érdek­lődőre, bizalomra. Kérdés, hogy ha olcsón sok ilyen részvényhez jutha­tunk, nem éri-e már meg. Ezek az olcsó részvények arra is jók viszont, hogy valaki maradéktalanul érvé­nyesíthesse, részvényre válthassa pontjait. Előfordulhat ugyanis, hogy már csak 100 pontja maradt valaki­nek, de a szimpatikusnak vélt rész­vénytársaság 1 részvénye 300 vagy 200 pontba kerül. Természetesen egyharmad vagy tél részvény nem rendelhető, sőt két különböző vy­gyonjegykönyv két darab 100 pontos szelvényét sem lehet 1 da­rab 200 pontos megrendelésként feladni, még akkor sem, ha a dolog a „családban maradna". Ilyen esetekben az olcsóbb rész­vények után kell nézni, melyek 100 pontért is kaphatók. Vonatkozik-e valamilyen speciális taktika a harmadik fordulóra? • Az egész vagyonjegyes privatizációban tulajdonképpen csak a kivárási takti­ka az, ami eredményesen alkalmaz­ható, ez is csak abban az esetben, ha valakinek minél több olcsón meg­szerezhető, tehát egyelőre nem ép­pen sikeres jövővel kecsegető rész­vénytársaság részvényeinek meg­szerzése a célja. Itt még van alka­lom a spekulálásra a részvényárak süllyedésével kapcsolatosan - két befektetési alap például még a má­sodik fordulóban sem kezdte meg a befektetést -, de senki sem ga­rantálja azt, hogy lesz negyedik forduló is. Hogy lesz, annak talán nagyobb a valószínűsége, mint hogy nem lesz, de biztosat természete­sen csak a harmadik forduló ered­ményeinek ismeretében mondha­tunk majd. Ezekre az eredményekre pedig kb. október 5-ig kell várni. Ha viszont nem lenne negyedik forduló, akkor a megmaradt vagyonjegyek már sehol sem válhatok be, és így elvesznek. (szénási) KOMÁROMI VÁSÁR KERESKEDELEM-ISKOLAPADBAN Egy iskolának a szünidő alatt sem kell feltétlenül kihasználatlanul állnia - bizonyítja ezt a Komárombán a múlt hét péntekén megnyitott és máig tartó Cash '92 nemzetközi ke­reskedelmi kiállítás. A városban mű­ködő Mikrocom magánvállalat ugyanis a Komenský utcai általános iskola épületében szervezte meg akcióját, amelyen különböző vállal­kozók kínálják termékeiket a keres­kedőknek és a vásárlóknak. Az Ausztriába, Magyarországra és Csehszlovákiába elküldött meghívá­sokat végül is 50 hazai és öt ma­gyarországi vállalat, illetve vállalko­zó fogadta el. A kereskedelem jelenlegi megle­hetősen zilált állapotában nagy je­lentősége van az ilyen lehetőségek­nek. Ezt az is bizonyítja, hogy több nagy vállalat is érdemesnek tartotta a részvételt. Igy például az érsekúj­vári Novofruct, a komárorrii cipőgyár vagy a gútai ZMV Kova Motor. Jelen volt a komáromi hajógyár is, bár két sikeres termékük (az úszó hotel és a Rajna típusú teherhajó) makettjé­nek kiállítása nyilvánvalóan a büsz­kélkedés célját szolgálta. Persze, egy ilyen gyáróriásban a hajókhoz szükséges sokféle elektromos és egyéb felszerelést is gyártanak és ezek felkelthetik valaki üzleti érdek­lődését. A „nagyok" kínálata közül talán a legnagyobb újdonságnak a túrócszentmártoni papírgyár által hullámkartonból gyártott ülő és fek­vőbútorokat, ítélhetjük amelyek - bármennyire hihetetlen - a hivata­los vizsgálatok szerint kibírnak min­den szóba jöhető terhelést. Ezeket már másfél évvel ezelőtt egy brünni kiállítás kapcsán bemutattuk olvasó­inknak, azóta viszont megkezdődött sorozatgyártásuk, bár egyelőre csak néhány maszeknál, illetve közvetle­nül a gyárban kaphatóak. A mai bútorárak láttán talán nem érdekte­len megemlíteni, hogy ily módon 125 Megrendelőkre várva koronáért fotelhoz, 250-ért pedig heveröhöz juthatunk (igaz, a kárpit­ról magunknak kell gondoskod­nunk). Úgy tűnik, néhány Tesla vál­lalat is túljutott a válságon, a Komá­romban kiállított termékek közül a vrchlabýi vállalat színes grafikus paneljei például hatásos reklámhor­dozók lehetnek. A kívülálló számára az ilyen kiállí­táson külön érdekesség a magán­vállalkozók jelenléte, hiszen például Ausztriában a gazdaság gerincét és hajtóerejét épp az ilyen kis- és kö­zépvállalatok jelentik. E szféra kiala­kulásának itt is örvendetes jeleit ta­pasztalhattuk. A nagygurabi Vatex and Grisag csehszlovák-svájci kft, vatta alapú termékei például csoma­golásukat (és remélhetőleg minősé­güket) tekintve nyugodtan felveszik a versenyt a szokványos nyugat­európai termékekkel. Figyelemre méltó az otrokovicei Švarc testvérek szegélyhajlító berendezése is, amely ötletes, kicsi és hordozható, így nagyszerűen megfelel a kisvál­lalkozóknak. Ők két évvel ezelőtt alakították üzemüket és büszkén mesélik, termékük ára a töredéke, minősége viszont azonos az Auszt­riában kapható hasonló gépekével. Sőt, ha hazánkban valaki gyártana megfelelő teljesítményű motort és áttételt, még olcsóbban tudnák adni terméküket. Gondjuk nekik is a ter­jesztéssel van, bár a tavalyi brünni nagyvásáron olyan sikerük volt, hogy egyszerre fél évre való meg­rendelést szedtek össze. Az egyre szaporodó autólopások ismeretében érdekes a dubnicai LuJoZa konzor­cium által gyártott, a Škoda típusú személygépkocsik sebességváltójá­ra szerelhető ötletes zár, amely nyil­vánvalóan komoly akadályt jelente­ne a tolvajoknak. A kiállításon, persze, sok keres­kedelmi vállalat is bemutatkozik. Kö­zülük most csak az ostravai Kilamot emeljük ki, egyrészt azért, mert - legalább is szerintük - szokatla­nul olcsón kínálják az ország külön­böző vállalatai és vállalkozói által gyártott műanyagtermékeket, más­részt várják bármely hasonló profilú árut gyártó maszek jelentkezését. A nagyobb méretű kiállítási tár­gyak az iskolaudvarban kaptak he­lyet. Itt tekinthetők meg az ,,ufók", vagyis a zlíni (Reflex ú j szelektív hul­ladékgyűjtésre szolgáló konténerei, amelyek iránt állítólag Komárom vá­rosa is komolyan érdeklődik, a ko­máromi Agrokom burgonyatermesz­tésre szolgáló és farmerek számára is alkalmas méretű gépei, vagy az ugyancsak helyi M-WAY System forradalmian új víztisztító berende­zése. A kereskedelmi kapcsolatok mély­pontra zuhanása nemcsak az or­szágon belül, ha­nem a volt KGST viszonylatában is érvényes. Ennek részleges áthida­lására a Mikro­com hasonló jelle­gű kiállításokat szervez Buda­pestre is. Szabó Mihály, a vállalko­zás egyik tulajdo­nosa szerint az ottani Csehszlo­vák Kulturális és Tájékoztató Köz­pontban megtartott akcióiknak nagy sikere van, sok üzletet kötöttek meg ily módon. Legutóbb júniusban ke­rült sor kiállításra, ezen főként kris­tályok, műanyagok és szőnyegek iránt nyilvánult meg nagy kereslet. Legközelebb novemberben készül­nek hasonlóra, melyre lassan már kialakul a hagyományos jelentkezők köre, például a Fatra Napajedla a já­tékaival, a poltári, Valašská Belá-i és a Lednické Rovné-i huták az üvegtermékeikkel, vagy a Valašské Medziŕičí-i műanyaggyár, amely a magyarországi kereskedők meg­elégedettségére nyugati minőségű termékeit az osztrák áraknál három­szor-négyszer olcsóbban kínálja. TUBA LAJOS EMBEREK A FEKETELISTÁRÓL Amint már beszámoltunk róla, a CSSZSZK Legfőbb Ügyészsé­ge kézhez kapta azt a listát, amelyet a CSKP KB Elnöksége 1971. január 8-án kiadott irány­elvei alapján készítettek. A feke­telistára ,,a jobboldali opportu­nisták, a pártellenes, szocialis­taellenes és szovjetellenes kampányok" szervezői kerültek. Több ezer ember sorsa pecsé­telődött meg ezzel. Sokan nem is élték túl a megpróbáltatáso­kat, a félreállítást. A „veszélye­sek" hosszú évekig magukon viselték a bélyeget, alig akadt olyan munkakör, amelyet betölt­hettek. Nem dolgozhattak az ál­lamhatalomban és államigazga­tásban, a hadseregben, az okta­tásügyben, a sajtóban, a tudo­mányban, a diplomáciában, a külkereskedelemben és más területeken sem. A hatalom min­dent megtett társadalmi elszige­telésükért, sőt még gyermekeik továbbtanulásába is bele­szóltak. 1971 és 1973 között fokoza­tosan 10 504 személyt javasol­tak a listára, végül is 6335 név került fel oda. A Národná obroda két folytatásban közölt kivonatot a listából, mi az alábbiakban a teljesség igénye nélkül ismer­tetünk néhány nevet. A neves személyiségek, művészek, tu­dósok, politikusok, szerkesztők, pedagógusok között az Új Szó négy szerkesztője és a Csema­dok egy munkatársa is szerepel. Cseh magánszektor - osztrák minőség, hazai árak (Méry Gábor felvételei) AŠKENÁZY Ludvík (1921), író CÍSAŔ Čestmír PhDr. (1920), a CSKP KB titkára, a CSNT elnöke ČERNIK Oldrich (1921), a CSSZSZK kormányának elnöke ČOMAJ Ján (1935), szerkesztő, Smena DIENSTBIER Jirí (1937), szerkesztő, Csehszlovák Rádió DOBROVSKÝ Ľuboš (1932), a Csehszlovák Rádió moszkvai tudósítója DUBČEK Alexander (1921), a CSKP KB első titkára FALŤAN Sámuel (1920), a CSSZSZK kormányának alelnöke GOLDSTÜCKER Eduard (1913), a Csehszlovák írók Szövetségének elnöke GRACA Bohuslav (1925), az SZLKP KB titkára HÁJEK Jirí (1913), a CSSZSZK külügyminisztere HANZELKA Jirí (1920), író HAVEL Václav (1936), író HRUŠINSKÝ Rudolf (1920), a Prágai Nemzeti Színház színésze HÜBL Milan (1927), a CSKP KB Politikai Főiskolájának lektora JIČINSKÝ Zdenék (1929), a Károly Egyetem jogi karának tanára KALINOVÁ Agneša (1924), a Kulturný život szerkesztője KALISKÝ Roman (1922), a Csehszlovák Televízió pozsonyi szerkesztője KANTÚREK Jirí (1932), a Csehszlovák Televízió szerkesztője KAPLAN Karel, (1928), a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkatársa KLOS Elmar (1910), filmrendező, Prága KOČTÚCH Hvezdoň (1929), a pozsonyi Közgazdasági Főiskola tanára) KOHOUT Pavel (1928), író KOSCELANSKÝ Ján (1926), az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottságá­nak titkára KOšŤA Ladislav (1929), az SZSZK NF KB titkára KRIEGEL František (1908), az NFK KB elnöke KUNDÉRA Ludvík (1920), író KUNDÉRA Milan (1929), író KUSÝ Miroslav (1931), az SZLKP KB ideológiai osztályának vezetője LALUHA Ivan (1932), a pozsonyi Közgazdásági Főiskola docense LÖBL Eugen (1907), a Csehszlovák Állami Bank pozsonyi igazgatója MENSATORIS Adolf (1925), az SZNT irodájának munkatársa MLYNÁR Zdenék (1930), a CSKP KB titkára, MŇAČKO Ladislav (1919), író MOLNÁR Ján (1932), a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségé­nek elnöke PELIKÁN Jirí (1923), a Csehszlovák Televízió központi igazgatója PITHART Petr (1941), a Károly Egyetem jogi karának tanársegéde POLÁK Milan (1932), a Pravda szerkesztője POLEDNÁK Alois (1922), a Csehszlovák filmvállalat központi igazgatója POPOFF-CVETANOV Borisz (1924), az Új Szó szerkesztője PÚČIK Jozef (1912), a budapesti csehszlovák nagykövetség nagykövete RUML Jirí (1925), a Reporter szerkesztője RUPPELDTOVÁ Tatiana (1921), a Práca szerkesztője RUTTKAY Jozef (1933), a Pravda szerkesztője SÁDOVSKÝ Štefan (1928), a szlovák kormány elnöke SEIFERT Jaroslav (1901), a Csehszlovák írószövetség elnöke SLÁNSKY Rudolf (1935), a Csehszlovák Államvasutak szervezési osztályá­nak vezetője SMOLEC Ján a Smena szerkesztője SUK Jindrich (1924), a ČTK Központi igazgatója SVITÁK Ivan (1925), a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkatársa SZABÓ Géza (1940), az Új Szó szerkesztője SZŐKE József (1928), szerkesztő, Csemadok KB ŠABATA Jaroslav (1927), a CSKP brünni kerületi bizottságának titkára ŠIK Otto (1919), a CSSZSZK kormányának alelnöke ŠIMEČKA Milan, a pozsonyi színművészeti főiskola docense ŠKVORECKÝ Josef, (1924), író TATARKA Dominik (1913), író TÓTH Mihály (1932), az Új Szó szerkesztője ŤAŽKÝ Anton, az SZLKP Közép-szlovákiai kerületi bizottságának vezető titkára ŤAŽKÝ Ladislav (1924) író VACULÍK Ludvík (1926), a Lidové noviny szerkesztője ZIKMUND Miroslav (1919), író ZSILKA László (1929), az Új szó szerkesztője VINCE Ladislav, a budapesti csehszlovák nagykövetség tanácsosa FORMÁN Miloš (1932), rendező FÜLÖP Oto, (1933), a Smena szerkesztője HRABAL Bohumil (1914), író JAKUBISKO Juraj (1938), rendező KÁDÁR Jan (1918), rendező WERICH Jan (1905), színész

Next

/
Thumbnails
Contents