Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-17 / 193. szám, hétfő

/ HIREK - VELEMENYEK IÚJSZÓÄ 1992. AUGUSZTUS 17. BESZÉLGETÉS CSOÓRI SÁNDORRAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKÉVEL KEZDŐDJÉK EL A TÖRTÉNELEM KIHANTOLÁSA IS Hivatalosan szerdán kezdődik a magyarok III. világkongresszusa, amelynek fővédnöke Antall József és Göncz Árpád. Ezzel nagyjából egyidejűleg kulturális, szakmai, vallási, tudományos rendezvények és kiállítások is lesznek, így például a legkülönfélébb helyekről érkezett neves építészek, orvosok, filozófusok, írók, történészek, pszichiáterek, filmművé­szek megbeszélése, a magyar diákok világtalálkozója, a baptisták világkongresszusa, a nemzetközi magyar néptánctábor, a hungarológiai tanácskozás, A magyarok az Újvilágban című tárlat és számos más találkozó egészíti ki a sort. A nemzetközi rendezvénysorozat alkalmából ezúttal Csoóri Sándorral, a Magyarok Világszövetsége elnökével beszélgetünk. - Mondd, Sándor, nem ijeszt egy ilyen óriá­si rendezvény megszervezése? -De igen. Még akkor is, ha a részletekkel nem nekem kell foglalkoznom. Bevallhatom, hogy időnként már a gondolatára is elönt a veri-' ték: Úristen, mi mindenre kell vigyáznunk, gon­dolnunk s mi mindent meg kell még nekem addig fogalmaznom, hogy a dolognak formája és stílu­sa legyen. Reggelente fölébredek, s az ágyból egyenesen egy forgószél közepébe költözöm át, s ez forgat estig. Ott csöngenek rám lelkesen vagy kíméletlenül a telefonok, ott keresnek föl Gyergyóból, Clevelandból, Sydneyből és Bereg­szászról a barátaim. De ugyanígy itthonról is, mondjuk Sopronból vagy Pécsről: üzletemberek, papok, filozófusok, nagykövetek, néptáncosok, röviden szólva egy töredéknyi emberiség. - Nem sok ez egyetlen embernek? - Nagyon elfáraszt, de ennek a megszokhatat­lan elnökösködésnek ez a műfaja. A világszövet­ség nem áhítathely, nem szerzetesszálló, hanem egy szerveződő, új fórum. - Politikai fórum? -Nem. Vagy legalábbis nem közvetlenül. Ha ugyanis az volna vagy annak készülne, előbb­utóbb részt kéne vennünk a hatalmi harcban. Épp ezt szeretném elkerülni. Hisz aki hatalomra tör, eleve megoszt. A világszövetségnek pedig épp az ellenkezőjére kell törekednie:.. -Gondolom, azt akartad mondani: az egy­ségre... -Valóban azt akartam, de lenyeltem. Vannak evidenciák, melyekről nem kell beszélni. - A csuda tudja. Én téged mérséklő termé­szetű embernek ismertelek meg vagy negy­ven éve. Ám az egység, amelyet te kimondat­lanul is magától értetődőnek gondolsz, épp a magyarok esetében manapság illúziónak tűnik. Régi, hamu <alatt parázsló sérelmek lobbantak föi. Nézz körül itthon, a széthúzás mindenütt nyilvánvalóbb, mint az egyetértés. De ugyanennek tükörképét megtalálni a kül­földi magyarok körében is. Láttam amerikai magyar sajtóközvéleményeket, amelyek pél­dául „jobbról" támadnak. -Ez igaz. Azonban ne felejtsd el, most fordul velünk is a Föld, a történelem. A tegnapi hibák még mai hibák is, a tegnapi árnyékok még eltakarják az arcunkat, de lassan kezd megvál­tozni a helyzet. Már attól is sokat változott, hogy szabadon összejárunk. Hogy teszem azt, egy kárpátaljai magyar negyvenöt-negyvenhat év után természetesen összeülhet egy-egy felvidé­kivel, erdélyivel vagy kanadai magyarral. Itt az én, szobámban, ahol most beszélgetünk, naponta ugyancsak színes társaság cserél gondolatot és híreket. A tárgyilagosság kedvéért szeretném hozzátenni, hogy egyre gyakrabban még az üzle­ti képzelet is röpül néhány kört. Szemmel látható, hogy a közös nyelv, a közös kultúra, a hasonló gyötretések micsoda új kapcsolatteremtő erőt jelentenek. De ide kívánkozik még valami. Kár volna elfelejtenünk, hogy az emberben lévő har­móniaigényhez az is hozzátartozik, hogy az egyénnek legyen hazája és nemzete. Ugyanúgy, ahogy családja van. Tudniillik, ha nincs, akkor története sincs és a világban való léte is bizony­talan. - Nyilvánvaló, hogy az utolsó három évben több magyar fordul Magyarország felé, mint előtte. -De mennyivel több! Ami a kisebbségben élőket illeti, óriási a változás. Évtizedekig szemle­sütve gondoltak ránk, és csak légtitkosabb órái­kon mertek ide fordulni. Mondhatni, egyfajta ér­zelmi illegalitásban éltek. Mintha sose lett volna közös történelmünk. Remélem, ennek egyszer s mindenkorra vége... Nemrég jártam például Kárpátalján, ahol egy nagyszabású Rákóczi-ün­nepségen mondtam beszédet. Hat-hétezer em­ber vonult föl Tiszaújlakon nemzetiszínű zászlók­kal, Esze Tamás nótáival, s hadd tegyem hozzá: könnyekkel és öntudattal. Azt élhettem át, hogy végre, mint az 56-os vértanúk csontjaié, elkezdő­dött a történelem kihantolása is. Végül is Zrínyi Ilona vagy Rákóczi Ferenc önfeláldozó harca nemcsak a miénk, az itthoni tízmillióié, de min­den magyaré. De az ország felé fordulás a nyu­gati magyarság körében is sokat változott. Haza is költöztek közülük sokan: Gombos Gyula, Faludy György, Egri György, Nagy Ernő, Ma­kay Árpád, Szőts István. Sajnos, Cs. Szabó László már csak meghalni jöhetett haza. Ez a „hazafelé figyelés" persze azokban az embe­rekben is megnőtt, akiknek eszébe se jut, hogy hazatelepedjenek. Mikor hallottad először, mond­juk Teller Edét Magyarországról s emlékeiről beszélni? Talán három vagy négy éve! Azelőtt soha, legalábbis az itthoni médiumokban nem nagyon. Az elmúlt években viszont sűrűn és természetesen hallhattad. Mintha köztünk élne. De említhetek mást is. Például László Ervint, a fejlődéselmélet világhírű tudósát; ő egyébként a Római Klub egyik meghatározó egyénisége. Két hónappal ezelőtt találkoztam vele a világszö­vetségben, s amikor megkértem, hogy tartson előadást a Magyarok III. Világtalálkozóján, nem­csak örömmel vállalta, de azt is elhatározta, hogy a Római Klub mintájára innét indít el Budapest Klub néven egy világra kiterjedő új mozgalmat az ökológiai veszélyek föltartóztatására. Mindene­kelőtt a kultúrát veszélyeztetőkre, mert szerinte nem az atomrakéták a legveszélyesebbek, ha­nem a kisiklott, illetve kisiklatott emberi tudat. - Hány országból érkeznek vendégek és küldöttek a találkozóra? - Legalább harmincból. Még négy magyaráb is jelentkezett Egyiptomból, Asszuán környékéről, akiknek az elődeit a törökök hurcolták el Magyar­országról. Az egyiket Berkinek hívják. Legtöbben persze Erdélyből érkeznek: értelmiségiek és pa­rasztok vegyesen. Kértem a kisebbségi szerve­zőket, hogy a környező országokból népviselet­ben is jöjjenek résztvevők. Nem feltétlenül a lát­vány miatt, hanem azért, hogy amit az értelmisé­giek szóval mondanak el az előadásokon, ők a viseletükkel mondhassák el mindenkinek. Nagy baj, hogy csak annyi vendéget hívhatunk, amennyi a Kongresszusi Palota Pátria termében elfér. - És akik nem jöhetnek? - Bizonyára sokan megneheztelnek ránk, de talán azzal vigasztalhatjuk őket, hogy minden negyedik évben megrendezzük ezt a találkozót, mint az olimpiát, és legközelebb őket látjuk ven­dégül. - Ez jól hangzik, de kicsit úgy, mintha négyévenként országos lakodalomra készül­nétek. - Az embernek képzelődnie is kell. Lakoda­lomra nem gondoltam, de arra igen, hogy a talál­kozás gondolata az egyik legfontosabb eszménk. Ugyanolyan fontos, mint a párbeszéd. Ahol nem folyik párbeszéd, ott az érzelmek és a gondolatok is megposhadnak. Elbékanyálasodnak, mint a Ti­sza holtágai. Ezért várok sokat ettől az augusztu­si találkozótól is. Minket, magyarokat - a saját hibánk mellett - mások hibája és bűne is meg­osztott. Legutoljára például a szovjeteké, és átté­telesen az akkori amerikai vezetésé is, amely '56 véres rendteremtésére rábólintott. Hány száze­zer magyar hagyta el ezek következtében az országot? S természetes fejlemény, hogy a tá­vozók és a maradók között azonnal repedés támadt. El kell tüntetnünk ezeket a repedéseket. A föntiekből talán az is kiderül, hogy a sikertelen népek megosztottak igazán. A sikeresek jobban összetartoznak. Jó példája ennek a mostani olimpia is. Kiderül, hogy még mindig mennyire tudunk örülni győzteseink sikerének. Nem szá­mít, hogy melyik párt, melyik egyház vagy milyen szövetség tagjai vagyunk. Ebből a spontán összehangolódásból is látszik, hogy a legna­gyobb ellentéteink és feszültségeink ellenére is van bennünk valamilyen metafizikai összetarto­zás-érzet, amely bár ritkán izzik föl, de ha fölizzik, másnak mutat bennünket, mint amilyenek sze­repjátszásaink és politikai marakodásaink köz­ben vagyunk. - Ha már erre kanyarodtál, hadd kérdezzem meg tőled: mi az a rossz légkör, amely az utolsó hetekben körülveszi a világszövet­séget? - Semmi más, mint Kincses Előd és az elnök­ség, illetve a köztem támadt feszültség utcára kerülése. Kincses Elődben én az 1990-es maros­vásárhelyi napok egyik főhősét láttam. Ö meg bennem a kisebbségekért küzdő írót. Kölcsönö­sen tiszteltük egymást. De más a tisztelet és más a munka. Mindkettőnket sajnálom ebben a rossz viszonyban, de ha egyik-másik újságíró nem akar annyira „segíteni", talán már betokosodott volna mindkettőnk sérelme... Nincs mit szépíteni ma­gunkon: emberek vagyunk s ilyen helyzetek is előállhatnak az életben. Ha nincs a nyakunkon a találkozó, a nézet- és stíluskülönbségek nem lobosodnak be olyan hevesen. Eddig egyetlen támadásra és rágalomra sem feleltem. Ez volt az első és utolsó föltárulkozásom a nyilvánosság előtt ebben az ügyben. - Már hosszú ideje beszélgetünk egymás­sal. Nem furcsállod, hogy irodalomról eddig egyetlen szó sem esett? - Kicsit talán, de csak magamban. Ha nem szólsz, én nem szólok róla. Olyan az irodalom most nekem, mint a balladai Kőműves Kelemen­nek az a bizonyos fal, amelyikbe kénytelen volt a feleségét is befálazni. Esténként én is hallom a falból a sírást, de erről most ne beszéljük. Majd a találkozó után, ha testben és lélekben megér­jük. LUKÁCSYANDRÁS Megújult havilap - címmódosí­tással. A szűkszavú sajtókrónika talán ennyit jegyez föl, ám a való­ság és a hírháttér ennél jóval bő­vebb és gazdagabb. Lássuk a té­nyeket: a havilap eddigi alcíméből - Magyarok Világlapja - lett a fő­cím, a régi főcímből - Új Magyar Hirek - pedig az alcím. Mindez egyáltalán nem valamiféle formai bűvészkedés, hanem a szemlélet - és az értékrend-váltás, valamint az új idők követelményeinek a tü­körképe. A megújult havilap augusztusi számát az elmúlt héten Budapes­ten Albert Gábor főszerkesztő mu­tatta be a szakembereknek. A Ma­gyarok Világlapja az egyetemes magyarságot szolgáló független MEGÚJULT ÉS ÚJ LAP A MAGYAR-MAGYAR PÁRBESZÉDÉRT havi magazin lesz. - Szellemi vál­lalkozás, missziós küldetés a mi­énk, amelynek célja a magyar -magyar párbeszéd elősegítése, függetlenül attól, hogy honfitársa­ink az országhatáron kívül avagy belül laknak - hangsúlyozta a saj­tóbemutatón Albert Gábor. A lap olvasmányos írásokkal, fotókkal, megnyerő grafikai elrendezéssel kívánja erősíteni a világ magyar­ságát, azonosságtudatát. A szellemi értékrendet szemlél­teti az új szerkesztőbizottság is, amelynek tagjai: Bodnár Gábor, Benda Kálmán, Faludy György, Fejtő Ferenc, Jókai Anna, Mako­vecz Imre, Pösze Lajos, Pungor Ernő, Tolnay Klári, Tornai József, Várszegi Asztrik és Wass Albert. Az eddigi gyakorlattól eltérően a lapot nem csupán Nyugaton, hanem Magyarországon és a kö­zép-kelet-európai államok ma­gyarsága körében is szeretnék ter­jeszteni. A Magyarok Világlapjá­nak már tízezernél több előfizetője van, s ha ez a szám megduplázó­dik, akkor gazdasági szempontból is nyereséges lesz a vállalkozás, s a terjesztés is olcsóbb, sőt ingye­nes lehet. Tegnapelőtt jelent meg a Ma­gyarok Világszövetségének új, hétheti lapja, a Világszövetség. Hornyik Miklós főszerkesztő el­mondta, hogy ez a lap pártsemle­ges és a mindenkori kormányza­toktól független újság lesz, amely a Tóthfalusi Kis Miklós Sajtóalapít­vány támogatásával jelenik meg, kezdetben tízezer példányban. Ebből ötezret Magyarországon, kétezret a szomszédos országok­ban, háromezret pedig a nyugat­európai és a tengerentúli orszá­gokban terjesztenek. A 'Világszö­vetség a magyarok III. világtalálko­zójának tiszteletére ünnepi kettős számmal mutatkozott be. -y-f NÉHÁNY SORBAN N émetországban nagyobb za­vargások nélkül értek véget; a Rudolf Hess halálának 5. évfordu­lója alkalmából megrendezett neo­náci megmozdulások. A bajororszá­gi Wunsiedelben, ahol Hitler bizal­masát eltemették, a rendőrség öt olyan újfasisztát tartóztatott le, akik lőfegyverrel és gázpisztolyokkal vol­tak felfegyverezve. Nürnbergben is letartóztattak több személyt, azért, mert náci jelszavakat kiabáltak és a fasizmust propagálták. P ár napon belül az Egyesült Álla­mok védelmi minisztériuma megkezdi az élelmiszersegélyek át­szállítását Szomáliába. Mariin Fitz­water fehérházi szóvivő közölte, hogy az amerikai kormány együtt­működésre szólította fel a kenyai kormányt. Becslések szerint Szo­mália lakosságának egyharmadát fenyegeti az éhhalál, s szomáliaiak tízezrei menekültek eddig a szom­szédos Kenyába, ahol a ország északi részén létesített menekülttá­borokban élnek. Az USA 77 millió dollár értékben szállít élelmiszerse­gélyt az afrikai országnak. H anan Asravi, a közel-keleti bé­ketárgyalásokon résztvevő pa­lesztin küldöttség szóvivője közölte: az Izraelnek nyújtandó 10 milliárd dolláros hitelre vonatkozó amerikai kormánygaranciákkal kapcsolatban a palesztin fél Jeruzsálemben tilta­kozását fejezte ki az amerikai kon­zulnál. Asravi hangsúlyozta, az amerikai garanciákat semmi esetre sem lehet az Egyesült Államok és Izrael közötti kétoldalú megállapo­dásnak tekinteni, mert az egész kö­zel-keleti békefolyamatot érinti. As­ravi a múlt héten reményét fejezte ki, hogy a kölcsönöket nem használják fel újabb települések építésére a megszállt területeken. A ngola legfelsőbb népi bírósága szombaton közölte, jóváhagyta Jonas Savímbinek, az UNITA veze­tőjének jelölését a szeptember 29­ére és 30-ára kiírt elnök- és parla­menti választásokra. Erről az ANGOP hírügynökség tájékoztatott. Eddig három jelölt neve ismert: Sa­vimbin kívül Jósé Eduardo dos San­tos eddigi államfő és Holdén Rober­to, az Angola Nemzeti Felszabadítá­si Frontjának vezetője pályázik az elnöki posztra. K abuli jelentések szerint Afga­nisztán iszlám kormánya szombaton kizárta a kabinetből Gul­buddin Hekmatjart, a fundamentalis­ta Hezbe Iszlami vezetőjét, akinek, egységei a múlt héten rakétákkal támadták a fővárost. Burhanuddin Rabbani elnök a Kabulban levő dip­lomatákkal megtartott találkozóján tájékoztatott róla, hogy távozásra kényszerítették Hekmatjar kollégá­ját, Usztad Abdasz Szabur Faridot, az ideiglenes kormány elnökét is. Egyelőre nem tudni, ki lesz az új miniszterelnök. A zerbajdzsánban szombattól ér­vényes az új pénznem, a ma­nat. A döntés értelmében azonban a rubel továbbra is érvényes fizető­eszköz marad. Azerbajdzsánon kí­vül több szovjet utódköztársaságban vezették be a saját pénznemet, így Észtországban, Ukrajnában és Be­lorussziában. U ta Fölster, a berlini igazságügyi szenátus szóvivője közölte: a bíróság az új orvosi jelentés sze­rint dönti majd el, hogy Erich Ho­neckert börtönben tarthatják-e vagy sem. A szóvivő nem volt hajlandó megerősíteni, de nem is cáfolta, hogy Honecker ügyvédjei egészségi okokra hivatkozva ismét kérték a vád elejtését. J oaquim Chissano mozambiki el­nök szombaton rádiónyilatko­zatban szólította fel az ellenzéki Re­namo felkelőit, hogy még a tűzszü­net érvénybe lépése, vagyis október elseje előtt vessenek véget a har­coknak. Nincs semmi ok arra, hogy folytatódjanak az ellenséges akciók, mondotta Chissano. Mint ismeretes, a maputói kormány és a Renamo augusztus 7-én Rómában állapodott meg a 16 éve tartó polgárháború befejezéséről. B elfastban szombaton ismét bombatámadást hajtottak vég­re, melynek során négy katona meg­sebesült, közülük kettő súlyosan. Egyelőre nem derült ki, kik voltak a támadók.

Next

/
Thumbnails
Contents