Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-17 / 193. szám, hétfő

/ HIREK - VELEMENYEK IÚJSZÓÄ 1992. AUGUSZTUS 17. BESZÉLGETÉS CSOÓRI SÁNDORRAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKÉVEL KEZDŐDJÉK EL A TÖRTÉNELEM KIHANTOLÁSA IS Hivatalosan szerdán kezdődik a magyarok III. világkongresszusa, amelynek fővédnöke Antall József és Göncz Árpád. Ezzel nagyjából egyidejűleg kulturális, szakmai, vallási, tudományos rendezvények és kiállítások is lesznek, így például a legkülönfélébb helyekről érkezett neves építészek, orvosok, filozófusok, írók, történészek, pszichiáterek, filmművészek megbeszélése, a magyar diákok világtalálkozója, a baptisták világkongresszusa, a nemzetközi magyar néptánctábor, a hungarológiai tanácskozás, A magyarok az Újvilágban című tárlat és számos más találkozó egészíti ki a sort. A nemzetközi rendezvénysorozat alkalmából ezúttal Csoóri Sándorral, a Magyarok Világszövetsége elnökével beszélgetünk. - Mondd, Sándor, nem ijeszt egy ilyen óriási rendezvény megszervezése? -De igen. Még akkor is, ha a részletekkel nem nekem kell foglalkoznom. Bevallhatom, hogy időnként már a gondolatára is elönt a veri-' ték: Úristen, mi mindenre kell vigyáznunk, gondolnunk s mi mindent meg kell még nekem addig fogalmaznom, hogy a dolognak formája és stílusa legyen. Reggelente fölébredek, s az ágyból egyenesen egy forgószél közepébe költözöm át, s ez forgat estig. Ott csöngenek rám lelkesen vagy kíméletlenül a telefonok, ott keresnek föl Gyergyóból, Clevelandból, Sydneyből és Beregszászról a barátaim. De ugyanígy itthonról is, mondjuk Sopronból vagy Pécsről: üzletemberek, papok, filozófusok, nagykövetek, néptáncosok, röviden szólva egy töredéknyi emberiség. - Nem sok ez egyetlen embernek? - Nagyon elfáraszt, de ennek a megszokhatatlan elnökösködésnek ez a műfaja. A világszövetség nem áhítathely, nem szerzetesszálló, hanem egy szerveződő, új fórum. - Politikai fórum? -Nem. Vagy legalábbis nem közvetlenül. Ha ugyanis az volna vagy annak készülne, előbbutóbb részt kéne vennünk a hatalmi harcban. Épp ezt szeretném elkerülni. Hisz aki hatalomra tör, eleve megoszt. A világszövetségnek pedig épp az ellenkezőjére kell törekednie:.. -Gondolom, azt akartad mondani: az egységre... -Valóban azt akartam, de lenyeltem. Vannak evidenciák, melyekről nem kell beszélni. - A csuda tudja. Én téged mérséklő természetű embernek ismertelek meg vagy negyven éve. Ám az egység, amelyet te kimondatlanul is magától értetődőnek gondolsz, épp a magyarok esetében manapság illúziónak tűnik. Régi, hamu <alatt parázsló sérelmek lobbantak föi. Nézz körül itthon, a széthúzás mindenütt nyilvánvalóbb, mint az egyetértés. De ugyanennek tükörképét megtalálni a külföldi magyarok körében is. Láttam amerikai magyar sajtóközvéleményeket, amelyek például „jobbról" támadnak. -Ez igaz. Azonban ne felejtsd el, most fordul velünk is a Föld, a történelem. A tegnapi hibák még mai hibák is, a tegnapi árnyékok még eltakarják az arcunkat, de lassan kezd megváltozni a helyzet. Már attól is sokat változott, hogy szabadon összejárunk. Hogy teszem azt, egy kárpátaljai magyar negyvenöt-negyvenhat év után természetesen összeülhet egy-egy felvidékivel, erdélyivel vagy kanadai magyarral. Itt az én, szobámban, ahol most beszélgetünk, naponta ugyancsak színes társaság cserél gondolatot és híreket. A tárgyilagosság kedvéért szeretném hozzátenni, hogy egyre gyakrabban még az üzleti képzelet is röpül néhány kört. Szemmel látható, hogy a közös nyelv, a közös kultúra, a hasonló gyötretések micsoda új kapcsolatteremtő erőt jelentenek. De ide kívánkozik még valami. Kár volna elfelejtenünk, hogy az emberben lévő harmóniaigényhez az is hozzátartozik, hogy az egyénnek legyen hazája és nemzete. Ugyanúgy, ahogy családja van. Tudniillik, ha nincs, akkor története sincs és a világban való léte is bizonytalan. - Nyilvánvaló, hogy az utolsó három évben több magyar fordul Magyarország felé, mint előtte. -De mennyivel több! Ami a kisebbségben élőket illeti, óriási a változás. Évtizedekig szemlesütve gondoltak ránk, és csak légtitkosabb óráikon mertek ide fordulni. Mondhatni, egyfajta érzelmi illegalitásban éltek. Mintha sose lett volna közös történelmünk. Remélem, ennek egyszer s mindenkorra vége... Nemrég jártam például Kárpátalján, ahol egy nagyszabású Rákóczi-ünnepségen mondtam beszédet. Hat-hétezer ember vonult föl Tiszaújlakon nemzetiszínű zászlókkal, Esze Tamás nótáival, s hadd tegyem hozzá: könnyekkel és öntudattal. Azt élhettem át, hogy végre, mint az 56-os vértanúk csontjaié, elkezdődött a történelem kihantolása is. Végül is Zrínyi Ilona vagy Rákóczi Ferenc önfeláldozó harca nemcsak a miénk, az itthoni tízmillióié, de minden magyaré. De az ország felé fordulás a nyugati magyarság körében is sokat változott. Haza is költöztek közülük sokan: Gombos Gyula, Faludy György, Egri György, Nagy Ernő, Makay Árpád, Szőts István. Sajnos, Cs. Szabó László már csak meghalni jöhetett haza. Ez a „hazafelé figyelés" persze azokban az emberekben is megnőtt, akiknek eszébe se jut, hogy hazatelepedjenek. Mikor hallottad először, mondjuk Teller Edét Magyarországról s emlékeiről beszélni? Talán három vagy négy éve! Azelőtt soha, legalábbis az itthoni médiumokban nem nagyon. Az elmúlt években viszont sűrűn és természetesen hallhattad. Mintha köztünk élne. De említhetek mást is. Például László Ervint, a fejlődéselmélet világhírű tudósát; ő egyébként a Római Klub egyik meghatározó egyénisége. Két hónappal ezelőtt találkoztam vele a világszövetségben, s amikor megkértem, hogy tartson előadást a Magyarok III. Világtalálkozóján, nemcsak örömmel vállalta, de azt is elhatározta, hogy a Római Klub mintájára innét indít el Budapest Klub néven egy világra kiterjedő új mozgalmat az ökológiai veszélyek föltartóztatására. Mindenekelőtt a kultúrát veszélyeztetőkre, mert szerinte nem az atomrakéták a legveszélyesebbek, hanem a kisiklott, illetve kisiklatott emberi tudat. - Hány országból érkeznek vendégek és küldöttek a találkozóra? - Legalább harmincból. Még négy magyaráb is jelentkezett Egyiptomból, Asszuán környékéről, akiknek az elődeit a törökök hurcolták el Magyarországról. Az egyiket Berkinek hívják. Legtöbben persze Erdélyből érkeznek: értelmiségiek és parasztok vegyesen. Kértem a kisebbségi szervezőket, hogy a környező országokból népviseletben is jöjjenek résztvevők. Nem feltétlenül a látvány miatt, hanem azért, hogy amit az értelmiségiek szóval mondanak el az előadásokon, ők a viseletükkel mondhassák el mindenkinek. Nagy baj, hogy csak annyi vendéget hívhatunk, amennyi a Kongresszusi Palota Pátria termében elfér. - És akik nem jöhetnek? - Bizonyára sokan megneheztelnek ránk, de talán azzal vigasztalhatjuk őket, hogy minden negyedik évben megrendezzük ezt a találkozót, mint az olimpiát, és legközelebb őket látjuk vendégül. - Ez jól hangzik, de kicsit úgy, mintha négyévenként országos lakodalomra készülnétek. - Az embernek képzelődnie is kell. Lakodalomra nem gondoltam, de arra igen, hogy a találkozás gondolata az egyik legfontosabb eszménk. Ugyanolyan fontos, mint a párbeszéd. Ahol nem folyik párbeszéd, ott az érzelmek és a gondolatok is megposhadnak. Elbékanyálasodnak, mint a Tisza holtágai. Ezért várok sokat ettől az augusztusi találkozótól is. Minket, magyarokat - a saját hibánk mellett - mások hibája és bűne is megosztott. Legutoljára például a szovjeteké, és áttételesen az akkori amerikai vezetésé is, amely '56 véres rendteremtésére rábólintott. Hány százezer magyar hagyta el ezek következtében az országot? S természetes fejlemény, hogy a távozók és a maradók között azonnal repedés támadt. El kell tüntetnünk ezeket a repedéseket. A föntiekből talán az is kiderül, hogy a sikertelen népek megosztottak igazán. A sikeresek jobban összetartoznak. Jó példája ennek a mostani olimpia is. Kiderül, hogy még mindig mennyire tudunk örülni győzteseink sikerének. Nem számít, hogy melyik párt, melyik egyház vagy milyen szövetség tagjai vagyunk. Ebből a spontán összehangolódásból is látszik, hogy a legnagyobb ellentéteink és feszültségeink ellenére is van bennünk valamilyen metafizikai összetartozás-érzet, amely bár ritkán izzik föl, de ha fölizzik, másnak mutat bennünket, mint amilyenek szerepjátszásaink és politikai marakodásaink közben vagyunk. - Ha már erre kanyarodtál, hadd kérdezzem meg tőled: mi az a rossz légkör, amely az utolsó hetekben körülveszi a világszövetséget? - Semmi más, mint Kincses Előd és az elnökség, illetve a köztem támadt feszültség utcára kerülése. Kincses Elődben én az 1990-es marosvásárhelyi napok egyik főhősét láttam. Ö meg bennem a kisebbségekért küzdő írót. Kölcsönösen tiszteltük egymást. De más a tisztelet és más a munka. Mindkettőnket sajnálom ebben a rossz viszonyban, de ha egyik-másik újságíró nem akar annyira „segíteni", talán már betokosodott volna mindkettőnk sérelme... Nincs mit szépíteni magunkon: emberek vagyunk s ilyen helyzetek is előállhatnak az életben. Ha nincs a nyakunkon a találkozó, a nézet- és stíluskülönbségek nem lobosodnak be olyan hevesen. Eddig egyetlen támadásra és rágalomra sem feleltem. Ez volt az első és utolsó föltárulkozásom a nyilvánosság előtt ebben az ügyben. - Már hosszú ideje beszélgetünk egymással. Nem furcsállod, hogy irodalomról eddig egyetlen szó sem esett? - Kicsit talán, de csak magamban. Ha nem szólsz, én nem szólok róla. Olyan az irodalom most nekem, mint a balladai Kőműves Kelemennek az a bizonyos fal, amelyikbe kénytelen volt a feleségét is befálazni. Esténként én is hallom a falból a sírást, de erről most ne beszéljük. Majd a találkozó után, ha testben és lélekben megérjük. LUKÁCSYANDRÁS Megújult havilap - címmódosítással. A szűkszavú sajtókrónika talán ennyit jegyez föl, ám a valóság és a hírháttér ennél jóval bővebb és gazdagabb. Lássuk a tényeket: a havilap eddigi alcíméből - Magyarok Világlapja - lett a főcím, a régi főcímből - Új Magyar Hirek - pedig az alcím. Mindez egyáltalán nem valamiféle formai bűvészkedés, hanem a szemlélet - és az értékrend-váltás, valamint az új idők követelményeinek a tükörképe. A megújult havilap augusztusi számát az elmúlt héten Budapesten Albert Gábor főszerkesztő mutatta be a szakembereknek. A Magyarok Világlapja az egyetemes magyarságot szolgáló független MEGÚJULT ÉS ÚJ LAP A MAGYAR-MAGYAR PÁRBESZÉDÉRT havi magazin lesz. - Szellemi vállalkozás, missziós küldetés a miénk, amelynek célja a magyar -magyar párbeszéd elősegítése, függetlenül attól, hogy honfitársaink az országhatáron kívül avagy belül laknak - hangsúlyozta a sajtóbemutatón Albert Gábor. A lap olvasmányos írásokkal, fotókkal, megnyerő grafikai elrendezéssel kívánja erősíteni a világ magyarságát, azonosságtudatát. A szellemi értékrendet szemlélteti az új szerkesztőbizottság is, amelynek tagjai: Bodnár Gábor, Benda Kálmán, Faludy György, Fejtő Ferenc, Jókai Anna, Makovecz Imre, Pösze Lajos, Pungor Ernő, Tolnay Klári, Tornai József, Várszegi Asztrik és Wass Albert. Az eddigi gyakorlattól eltérően a lapot nem csupán Nyugaton, hanem Magyarországon és a közép-kelet-európai államok magyarsága körében is szeretnék terjeszteni. A Magyarok Világlapjának már tízezernél több előfizetője van, s ha ez a szám megduplázódik, akkor gazdasági szempontból is nyereséges lesz a vállalkozás, s a terjesztés is olcsóbb, sőt ingyenes lehet. Tegnapelőtt jelent meg a Magyarok Világszövetségének új, hétheti lapja, a Világszövetség. Hornyik Miklós főszerkesztő elmondta, hogy ez a lap pártsemleges és a mindenkori kormányzatoktól független újság lesz, amely a Tóthfalusi Kis Miklós Sajtóalapítvány támogatásával jelenik meg, kezdetben tízezer példányban. Ebből ötezret Magyarországon, kétezret a szomszédos országokban, háromezret pedig a nyugateurópai és a tengerentúli országokban terjesztenek. A 'Világszövetség a magyarok III. világtalálkozójának tiszteletére ünnepi kettős számmal mutatkozott be. -y-f NÉHÁNY SORBAN N

émetországban nagyobb zavargások nélkül értek véget; a Rudolf Hess halálának 5. évfordulója alkalmából megrendezett neonáci megmozdulások. A bajorországi Wunsiedelben, ahol Hitler bizalmasát eltemették, a rendőrség öt olyan újfasisztát tartóztatott le, akik lőfegyverrel és gázpisztolyokkal voltak felfegyverezve. Nürnbergben is letartóztattak több személyt, azért, mert náci jelszavakat kiabáltak és a fasizmust propagálták. P

ár napon belül az Egyesült Államok védelmi minisztériuma megkezdi az élelmiszersegélyek átszállítását Szomáliába. Mariin Fitzwater fehérházi szóvivő közölte, hogy az amerikai kormány együttműködésre szólította fel a kenyai kormányt. Becslések szerint Szomália lakosságának egyharmadát fenyegeti az éhhalál, s szomáliaiak tízezrei menekültek eddig a szomszédos Kenyába, ahol a ország északi részén létesített menekülttáborokban élnek. Az USA 77 millió dollár értékben szállít élelmiszersegélyt az afrikai országnak. H

anan Asravi, a közel-keleti béketárgyalásokon résztvevő palesztin küldöttség szóvivője közölte: az Izraelnek nyújtandó 10 milliárd dolláros hitelre vonatkozó amerikai kormánygaranciákkal kapcsolatban a palesztin fél Jeruzsálemben tiltakozását fejezte ki az amerikai konzulnál. Asravi hangsúlyozta, az amerikai garanciákat semmi esetre sem lehet az Egyesült Államok és Izrael közötti kétoldalú megállapodásnak tekinteni, mert az egész közel-keleti békefolyamatot érinti. Asravi a múlt héten reményét fejezte ki, hogy a kölcsönöket nem használják fel újabb települések építésére a megszállt területeken. A

ngola legfelsőbb népi bírósága szombaton közölte, jóváhagyta Jonas Savímbinek, az UNITA vezetőjének jelölését a szeptember 29ére és 30-ára kiírt elnök- és parlamenti választásokra. Erről az ANGOP hírügynökség tájékoztatott. Eddig három jelölt neve ismert: Savimbin kívül Jósé Eduardo dos Santos eddigi államfő és Holdén Roberto, az Angola Nemzeti Felszabadítási Frontjának vezetője pályázik az elnöki posztra. K

abuli jelentések szerint Afganisztán iszlám kormánya szombaton kizárta a kabinetből Gulbuddin Hekmatjart, a fundamentalista Hezbe Iszlami vezetőjét, akinek, egységei a múlt héten rakétákkal támadták a fővárost. Burhanuddin Rabbani elnök a Kabulban levő diplomatákkal megtartott találkozóján tájékoztatott róla, hogy távozásra kényszerítették Hekmatjar kollégáját, Usztad Abdasz Szabur Faridot, az ideiglenes kormány elnökét is. Egyelőre nem tudni, ki lesz az új miniszterelnök. A

zerbajdzsánban szombattól érvényes az új pénznem, a manat. A döntés értelmében azonban a rubel továbbra is érvényes fizetőeszköz marad. Azerbajdzsánon kívül több szovjet utódköztársaságban vezették be a saját pénznemet, így Észtországban, Ukrajnában és Belorussziában. U

ta Fölster, a berlini igazságügyi szenátus szóvivője közölte: a bíróság az új orvosi jelentés szerint dönti majd el, hogy Erich Honeckert börtönben tarthatják-e vagy sem. A szóvivő nem volt hajlandó megerősíteni, de nem is cáfolta, hogy Honecker ügyvédjei egészségi okokra hivatkozva ismét kérték a vád elejtését. J

oaquim Chissano mozambiki elnök szombaton rádiónyilatkozatban szólította fel az ellenzéki Renamo felkelőit, hogy még a tűzszünet érvénybe lépése, vagyis október elseje előtt vessenek véget a harcoknak. Nincs semmi ok arra, hogy folytatódjanak az ellenséges akciók, mondotta Chissano. Mint ismeretes, a maputói kormány és a Renamo augusztus 7-én Rómában állapodott meg a 16 éve tartó polgárháború befejezéséről. B

elfastban szombaton ismét bombatámadást hajtottak végre, melynek során négy katona megsebesült, közülük kettő súlyosan. Egyelőre nem derült ki, kik voltak a támadók.