Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-17 / 193. szám, hétfő

1992. AUGUSZTUS 17. mmÚJSZÓi KALEIDOSZKÓP ÉVFORDULÓ M. M. előtt -M.W. Sok jó hangzású nevet homályosított el. a Marilyn Monroe mítosz. A színésznő halála után egy ideig a dúskeblű sžôkeségek iránti epekedés némileg megcsappant. Monroe csillaga az ötvenes években oly fényesen ragyogott, hogy úgy tűnt: Amerika ilyet még nem látott. De ez így mégsem egészen igaz. Már a harmincas években volt egy másik szőke angyal, aki után bolondult Hollyv#ood és a férfinem java. Mae West volt a neve, s most . lenne százéves. A szakemberek véleménye szerint a filmtörténet első szexszimbóluma volt. Már ötévesként fellépett kabaréműsorokban, tizennégy évesen a Brodwayn szerepelt. Érdekes, hogy 1926-ban a szexről, egy évvel később pedig a homoszexuálisokról írt színdarabot. Kezdő drámaíróként viszonylag merész, félig meddig tabuszámba menő témákat választott. Bemutatóit társadalmi botrányok kísérték, nevére széles körben felfigyeltek. Hollywood érdeklődését is felkeltette. Igy indult színészi pályafutása. Többnyire csábos nőket és prostituáltakat alakított. Repertoárjáról és imidzséről ő maga gondoskodott, mint ahogy saját filmjeinek -forgatókönyveit is ő írta, vonzó, de nem naiv leányzók köré építve a cselekményt. Mae West az agresszív szexnek nyitott utat. Nem véletlenül vált szállóigévé az a filmbeli kijelentése, hogy: „Nem szá" molom, hány szeretőm akad az életben, hanem az életet mérem szeretőimben." Hogy nézői számára örökké fiatal maradjon, 1943-ban hirtelen abbahagyta a filmezést. Csak egyszer -tett kivételt, 1969-ben, amikor kiváló alakítást nyújtott a Myra Breckinridge című filmben. Ezután már csak revűműsorokban lépett fel, meglehetős sikereket aratva. Hatvankét évesen is volt bátorsága megjelenni a színpadon - testépítők társaságában. Hosszú élet adatott számára, 1980-ban halt meg. (szemak) IBMAKTSSAÍ KÖZÉPISKOLÁSOKNAK A világ egyik legismertebb, számítástechnikai berendezéseket is gyártó vállalata, az IBM tegnap szerződést írt alá a Kassai Oktatásügyi Igazgatósággal és a Šrobár utcai gimnáziummal egy számítástechnikai tanterem felszereléséről. A felszerelés teljes értéke közel 35 ezer dollár, és az ajándékozó egyetlen feltétele az volt, hogy a felszereléssel más iskolák tanárai és diákjai is dolgozhassanak. A számítógépekhez nyelvoktatási programokat ajándékozott. A számítástechnikai terem felszereléséről és hosszú távú szervizéről, ugyancsak térítésmentesen, a kassai Novitech vállalat gondoskodik. BÁLNAVITÁK A Nemzetközi Bálnabizottság (IWC) közgyűlése minden évben viharos összecsapások színtere; idén sem történt másképp. Izland, Japán és Norvégia ezúttal is követelte a vadászati tilalom feloldását; ugyanakkor a környezetvédelmi és az állatvédő szervezetek a titalom fenntartását kívánják, s támadják a vadászokat, mindenekelőtt japánt, amely szerintük súlyosan megsérti az IWC határozatát, amikor tudományos kutatás ürügyén kereskedelmi mennyiségben ejt el bálnákat (tavaly engedélyt kapott arra, hogy tudományos célból 3000 bálnát kifoghasson). Japánon kívül jelenleg csak az eszkimóknak van engedélyük korlátozott mennyiségű vadászatra, mert ez az egyetlen megélhetési forrásuk. Nem lenne baj, ha az igény ilyen keretekre korlátozódnék. Csakhogy a hivatalos bejelentések szerint egyetlen év alatt 140 ezer kisbálnát fogtak ki, nem hivatalos becslés szerint tízszer ennyit. Glasgow-ban, a közgyűlés színhelye előtt sokezres tömeg tüntetett a bálnaállomány nyaklőtlan pusztítása ellen, az ülésteremben pedig a delegációk csatáztak egymással - érdemi megegyezés nélkül. Szegény bálnák. MÁSOK ÍRTÁK BOLSEVIKARCU KAPITALIZMUS? Valtr Komárek professzorról az idei parlamenti választások óta - amelyen a szociáldemokraták viszonylag gyengén szerepeltek szinte alig hallani valamit. Ennek ellenére a neves személyiség népszerű Csehországban, sőt a legutóbbi felmérések szerint Szlovákiában jelenleg a legnépszerűbb cseh politikus. • Az utóbbi időben nem szerepel a nyilvánosság előtt. Miért? - Egy időre elhallgattam, hogy csendben, nyugodtan végigelemezzem a jelenlegi történéseket. Korábban úgy láttam, hogy társadalmunk a választások előtt válságba került, most ezt annyiban módosítom; hogy a válság a választások után is tart, söt elmélyül. Végig kell gondolnom, milyen folyamatok zajlanak. • A választási kampány során a szolidaritás eszméjét és időszerűségét hangoztatta. A választópolgárok többsége viszont az erős kezű politikusokra voksolt. - A választások a társadalom jelenlegi állapotát tükrözik. A lakosság jelentős része már nem tudja áttekinteni, mi is történik itt, belefáradt a végeláthatatlan politikai kötélhúzásokba, meddő és személyeskedő vitákba, fecsegésekbe, s nemritkán merőben ellentétes információkba. Egyre többen kiábrándulnak a politikából, mert érzelmi alapon hatalmas illúzióik voltak arról, hogy rövid idő alatt micsoda változások mehetnek végbe. Egyre több embert csak a pénz érdekli, főleg azért, mert sokunknak egyre kevesebb van belőle, mások viszont úgy látják, itt a soha vissza nem térő alkalom a gyors meggazdagodásra. A "jelenlegi morális válság abszolút alibit kínál nekik ahhoz, hogy a pénzszerzéshez minden eszközt igénybe vegyenek. Ha ehhez hozzászámítjuk az államjogi kérdések rendezetlenségét, a sokféle külföldi konfliktust, akkor nincs mit csodálkoznunk azon, hogy az emberek többsége azokra a politikai erőkre szavazott, amelyek azt hirdették, hogy a felgyülemlett konfliktusokat gyorsan megoldják. Az emberek szeretnének v^gre nyugodtan dolgozni, normális állapotokat és közbiztonságot szavatoló országban élni. Ilyen természetes érzelmek alapján voksolt a többség. • Továbbra is időszerű eszmének tartja a szolidaritást? - A mai világ a diktatúrákból a demokrácia felé halad. Ám az áhított nyügati társadalmi modell is súlyos gondokkal küzd. A hatalmi struktúrákba beépült maffia, a pornográfia, a prostitúció, az AIDS, a bűQözés, a kábítószerek bizony nagyon aggasztó tünetek. Nyugat-Európa gazdasági jólétét morális válság árnyékolja be. Az egész világra ezzel együtt további veszélyek leselkednek: demográfiai gondok, háborús konfliktusok, környezetszennyezés. A napsugarak már nemcsak melengetnek, hanem rákot okoznak. Egyre növekszik a kockázata annak, hogy az emberiség a tragikus véget jelentő frontális ütközésbe kerül a fölsorolt súlyos tényekkel. Ebben a helyzetben nélkülözhetetlen a szolidaritás, méghozzá világméretben. • Mit tesznek, tehetnek ilyen helyzetben a szociáldemokraták? - Világosan meg kell mondanunk, hogy mit akarunk. Egyesek szerint a szociáldemokraták mai feladata az, hogy segédkezzenek a kapitalizmus építésében. Az is kérdés, hogy milyen kapitalizmust építgetünk, nem olyasmit-e, amit barátom, Adam Michnik néni iróniával, de találóan itt és most bolsevikarcií kapitalizmusként jellemzett. Szerintem legfontosabb feladatunk az, hogy megtaláljuk a szükséges kapcsolatokat a nyugat-európai szociáldemokratákkal, továbbá reálisan "mérjük föl a mai világhelyzetet, tudatosítsuk a fejlődés alternatíváit. Csak így lehetünk ellenpólusai a konzervatív liberalizmusnak, amely ugyancsak a jót, az ember boldogulását óhajtja, ám nem kíván beavatkozni, vagy csak a legminimálisabb mértékben az ember egyéni szabadságjogaiba, azokba az öntörvényű folyamatokba, amelyeket értékrendjük szerint isteni vagy pedig természetes erő irányít. A szociáldemokrácia a társadalom bizonyos irányító szerepét nem értékeli túl, de nem is becsüli le, s ebben is alternatívát, vagyis pozitív programot kínálhat idehaza és világméretben egyaránt. • Sokan úgy vélik, hogy a szociáldemokrácia a baloldal integráló erejévé válhat. Mi erről a véleménye? - Két fontos feladatunk van. Politikai erőként betölteni a jelenlegi politikai spektrum közepét,, amely csaknem teljesen megüresedett, s ezzel egy időben valóban integrálni a baloldali erőket. Hozzáteszem: a demokratikus baloldali erőket. A tisztesség, a szavahihetőség, az elvszerüség pilléreire kell építeni a demokratikus baloldalt, amelynek integrációjára azért is nagy szükség van, mert társadalmunkban kettő, három, de legfeljebb négy erős párt lesz a meghatározó politikai erő. • Máig kényes és megoldatlan kérdés a szociáldemokraták és a Baloldali Blokk, vagyis a kommunisták kapcsolata. - Ez valóban égető kérdés, amelyet nyílt vitákban kell rendezni. Károkat okoz néhány szociáldemokrata tisztségviselő primitív antikommunizmusa. Őket a kommunisták valóban üldözték, s ennek következtében olyan reflex alakult ki bennük, hogy minden kommunista eredendő ellenség. Nagy szükségünk van a higgadt és tudományos elemzésekre, hogy szétválasszuk például a sztálini deformációkat a hatvannyolcas eseményektől, vagyis mindent a kellő szinten, tudományos megalapozottsággal értékeljünk. Nem minden és nem mindenki volt rossz a rrtültban. Én nem hiszek az olyan feltevésben, hogy maroknyi tiszta és üldözött csoport érdeme az, ami történt. A mérhetetlen igazságtalanságok ellenére ez az ország azért is túlélt minden tragédiát, mert sok rendes ember - köztük párttagok is - szolidaritást vállalt az üldözöttekkel. A nemzetek önmegszabadításának folyamata játszódott le Közép-Kelet-Európában, az jelentette azt az erőt, amely a kedvező történelmi helyzetben a sorsdöntő változásokat eredményezte. A higgadt politikai és társadalmi elemzések alapján ilyen következtetésekre jutunk. • A szociáldemokraták népszavazást követelnek és szorgalmazzák a szövetségi köztársasági elnök megválasztását, ön egyetért ezzel? - Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy maximális erővel törekedni kell a csehek és a szlovákok együttélésének megtartására. Megértem és támogatom pártunk vezetőségének ilyen irányú erőfeszítéseit. Ám a szociáldemokraták között sem én vagyok az egyetlen, aki világosan látja, hogy a Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nélkül nem találunk megoldást. Attól tartok, a jelenlegi legerősebb politikai pártok eldöntötték, hogy két köztársaságra szakad az ország. Nem állítom, hogy ez helyes döntés, de politikai realistaként látnom kell a tényeket. Tudatosítom a kockázatokat is, amelyek a helyzet kedvezőtlen alakulása folytán Szarajevó irányába sodorhatják a lakosságot. Ezért kell óvatosnak lennünk, igyekezve lehetőleg mindenben megegyezni, nyugodt mederben tartani az eseményeket. Nincs helye a kockázatos politikai manővereknek, amelyek a szövetségi államforma fenntartását szorgalmazzák, ám a kétségtelen jó szándék ellenére növelnék a politikai feszültséget. Inkább arra kell törekednünk, hogy a szétválás után is erősítsük az együttműködés szálait, elsősorban gazdasági téren. Ma még de iure létezik a köztársasági elnök tisztsége, de jelenünkről és jövőnkről máshol döntenek. A mai köztársasági elnök Don Quijote-i ütközetekbe keveredne. Én ugyan tisztelem ezt a figurát, ám meggyőződésem, hogy a mai politikában, a mostani helyzetben nem Don Quijote az, akire politikusként szükségünk van. (Rudé právo, rövidített szöveg) A KORMÁNY VÉDEKEZNI FOG... Fokozódik a feszültség a szlovák kormány és a sajtó egy része között. A konfliktus persze nem éppen tegnap keletkezett. Vladimír Mečiar rögtön a választási győzelme után bejelentette, fel kell számolni a szövetségi télevízióműsort (F1-et). Nem sokkal később Ján Füle, a Szlovák Televízió hírszerkesztőségének igazgatója ellen indult meg a mindmáig tartó támadás, mivel nem volt hajlandó helyreállítani a vasárnap esti „mečiari negyedórákat". Mečiar nem sokkal később már azt fejtegette, hogy a sajtó egy része „hidegháborút" folytat a kormány ellen. Ezzel párhuzamosan a kormány nem hivatalos napilapja az Új Szót, majd a Hetet bírálta, ezután következett a Smena elleni támadás. A Matica slovenská közgyűlésén a kormányfő már nem kormányellenes hidegháborúról, hanem Szlovákia elleni sajtókampányról beszélt, sőt szerinte ezt a kampányt „külföldről korrigálják". A médiákról szólva annak a meggyőződésének adott hangot, hogy „túl sok bennük a hazugság, túl sok a gyűlölet, túl sok a dezínformáció, túl sok a gyávaság". Ezt megelőzően pedig beismerte, hogy nem bízik a sajtóban. Mindez rendben is lenne, hiszen a sajtónak az olvasó bizalmát kell elnyernie, a kormánynak pedig elsősorban a parlamentét. A sajtónak nincs szüksége a kormány bizalmára, mert nem a kormány nevezi ki és hívja vissza a sajtót. Ezzel szemben a kormánynak szüksége van a sajtóra, amit a szlovák kormányfő is beismert: „ha maguk (újságírók) első osztályú politikusokkal akarnak rendelkezni, akkor mi első osztályú újságírókat akarunk." Az első osztályú újságíró pedig köteles „megfontolni, mikor és minek tulajdonít fontosságot és prioritást", mert „az ellenzék még mindig aránytalanul nagy teret kap...". Vladimír Mečiar ugyanakkor - a reá jellemző tapintattal - ismételten is figyelmeztette a sajtót: „Mit gondolnak, meddig fogja a kormány eltűrni a médiák ilyen hozzáállását?", sőt „ha ez így megy tovább, a kormány védekezni fog." Szerencsére, ennek a kormánynak már nem kell kidolgoznia a „védekezés" módjait. Negyven éven át, s főként 1970ben alaposan továbbfejlesztették a szovjet típusú „védekezés" módozatait. Csak le kell porolni az erről szóló brosúrákat... No de még a „porolás" előtt hadd idézzük Vladimír Mečiart: „Elsősorban itt van a sajtószabadság kérdése. Úgy vélem, hogy platformunk szent kötelessége megvédeni a sajtószabadságot, mint valamennyi állampolgár szabad véleménycseréje lehetőségének az alapját. Megvédeni az újságírókat és mindazokat, akiknek bizonyos helyzetekben más véleményük van s emiatt valaki felelősségre kívánná vonni őket vagy tisztogatásokkal fenyegetné őket. Ez még eddig nem történt meg" (Čas 1991. május 2.). Vladimír Mečiar ezt ellenzéki politikusként jelentette ki. Kormányfőként vajon emlékszik-e rá? FEKETE MARIAN AKKOR MEG MINEK A VARGABETŰ? A következetes gazdasági reform, a gazdaságtalan vállalatok felszámolása mellett száll síkra a jelenlegi szlovák kormány, és úgyszólván minden lépése azonos a csehországi gazdaságpolitikuséval. Ezt hangsúlyozta minap sajtótájékoztatóján Ľudovít Cérnák gazdasági miniszter is, aki szakemberként tisztában van azzal, hogy csak versenyképes áru adható el a világpiacon. Meg azt is jól tudja, semmi értelme, ha raktárra termelünk, Nem vezetett ez az út korábban sem sehová, legfeljebb a szociális túlfoglalkoztatottsághoz, amelyből ma mindennél nehezebbnek mutatkozik a kiút. Ő is, minisztertársaihoz hasonlóan, minduntalan hitet tesz a megkezdett gazdasági reform, a privatizáció folytatása mellett, s ezekben a kérdésekben talán jóval egyértelműbben fogalmaz. Látszólag meg sem engedi a piacgazdasági követelményektől való hátrálást. » Mi tehát a teendő? Az új munkahelyek teremtése - hangsúlyozza ó is, mondják mások is. Persze, csakis hatékony munkahelyeket szabad létesíteni, vagyis - magyarra fordítva - olyanokat, ahol eladható termékeket gyártanak. Korántsem új követelmények ezek, az utak melletti, feletti, az épületek homlokzatait díszítő, alighogy eltűnt „szocialista" feliratok sem sulykoltak belénk más elvárást. A „minőségkövetelő" jelszavak tartalmával akkor is egyet lehetett érteni, és ma is. A gazdasági szakemberek pedig akkor is nagyon jól tudták, mi az, ami valójában hiányzik nekik ahhoz, hogy ennek szellemében cselekedhessenek. Jól tudták, amíg az állam és nem pedig a piac (!) szabja meg a minőség kritériumait, az eladhatóság mércéjét, addig gazdasági vezetőként, pontosabban fogalmazva hivatalnokként aligha lehet beleszólásuk a dolgokba. Meg, persze, sokkal kényelmesebb is volt akkor gazdasági vezetőként az életük, mint mai társaiknak... A rendszerváltással párhuzamosan pedig nem történt meg az azonnali „gondolkodásváltás", és félő, hogy nem is történik meg egyhamar, ha az új szlovák kormánytagok minden hangzatos kijelentése ellenére az állam oly nehezen akar kivonulni a gazdaságból. Mert tény, hogy Szlovákia a nem éppen szerencsés ipar- és gazdaságszerkezetének következtében sokkal nehezebb helyzetben van a cseh országrésznél, de az is tény, hogy az önállósulási törekvésekkel párhuzamosan jelentkező szociális feszültségek enyhítése csakis úgy válik lehetővé, ha költségvetési politikája eltérő lesz a csehországiétól. És míg ott Klausék a kiegyenlített költségvetésre törekednek, Szlovákia rá lesz kényszerítve a költségvetési hiányra, vagyis többet kell adnia, mint amennyi bevétele lehet. Ezt pedig csakis az állam gazdaságbeli szerepének lehető legnagyobb mértékű megőrzésével lehetséges... És ez az a pont, amelyben a cseh és a szlovák közgazdászok részéről megfogalmazott állásfoglalások összeegyeztethetetlenek, akárcsak pénznemük kettéosztását illetően. A gazdasági miniszter is kijelentette ugyanis, hogy bár pártja (az SZNP) programjában az önálló Szlovákia megteremtése szerepel célként, de nem híve a korona kettéosztásának. Szerinte külön államként, de egy pénznemmel kell csatlakozni az integrálódó Európához, Csak azt nem értem, ha nyilvánvalóan az Európához való csatlakozás a cél, akkor minek a vargabetű. Főleg, ha mindez nem is lesz éppen olcsó mulatság... PÁKOZDI GERTRÚD A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezés alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 8991/91 György János, 1907. 1. 10., meghalt, Perse (Kujbisev) 9096/91 Gyelník Ferenc, 1910. 7. 1., meghalt, Szőgyén (Kijev) 9723/91 Gazsi József, 1907. 6. 10., Kishont (Vorosilov) 10083/91 Grantner László, 1923. 7. 8., Fülek, (Boriszov) 10525/91 Gürsching József, 1908. 3. 14., Igló, meghalt (Szovjetunió) 11253/91 Grešo Andrej, 1924. 9. 8., meghalt, Kassa, (Dombasz) 11374/91 Gál Sándor, 1912. 4. 17., meghalt, Ipolyság, (Novgorod) 11470/91 Gumán Július, 1928. 1. 6., Szepsi (Dombasz) 11668/91 Gál Bálint, 1914. 5. 29., Berzéte, meghalt, (Kisinyov) 11669/91 Gergely János, 1923. 9. 10., Berzéte, meghalt (Kisinyov) 11701/91 Gergely József, 1914. 5. 3., Somodi, meghalt, (Nuzal) 12320/91 Galčík Martin, 1913. 6. 22., Fülekpilis, (Fogsani) (Folytatjuk)