Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-13 / 190. szám, csütörtök

7 KEREKASZTAL ÚJSZÓI 1992. AUGUSZTUS 13. nt ygusztus köidő a javaslatok izonban nem eni látom sikerét jót annak, hogy ápóst tartani. Ez rmánypárt körül . politikai akaratánemlótétöl függ. zetből szám un kaz olvasható ki, Tehát mi a leglatot is elkószítaem jelenti azt, a sikere. ra: Azért monda felkészülésre, em afelől, hogy i időszakban kü)kra az alkotmárül sor. Viszont olyan tervezettel szakmailag megyőző. Nyilván a efolyásolni lehet gat-európai orlyesen érvények önigazgatása.* nerünk, nálunk binációja jöhetnök hogyan vé5 modellekről? ára: Aggaszt, i|v, .olitikai nyilatgyakrabban szeit ón az európai lehető legroszKonfliktusok vemagában az a szer, amely ott il még a tanácsi ;ahelyek elosztáorú nemzetiségi ak be. Ez a rhoban megvalósítctatója van, így előnyös lenne a /arság számára, 51 nem is szólva, imálisan nem éraogy Európában i a legrosszabb, bármit is mechasnnünk, nekünk aogy számunkra b. Ám a dél-tiroli > vonatkozásban m. ,bból kell kiindulyik környezetben am biztos, hogy ló. Több megolópában, például •elgiumi, a dél-tiigyarországi töraz ukrajnai kiMindegyik meaiyz~tből indul ki, i kell szemlélni, armószetesen a aak sem vehető i, de rengeteg amely hasznosftRészben rajtunk hogyan tudunk a izött módosítani, lehetne kiragada szokatlan, de dául a nyelvi joi és Finnországő helyzetbe hozgieket, mint amisem tudunk képSándor mondta, vországban svéd biztosan jobban : magyarként Rojmi németek peszubjektivitással határon át nyúló letnek, ami nem letik a kormányagait. így Nóme3 kérdésekben hetnek, amelyek c, s amelyeket a szüntethet meg, seteket, ha azok : alkotmánnyal, egy olyan példát melynek nagyon zetközi vonatkoAusztria védőháól-tiroli németekin. idhát rengevan ezeknek a amelyekkel 4 mi köztünk, vagy el Csáky Pál sem jutottunk oda, hogy foglalkozzunk velük. Nem azért, mert esetleg nem ismerjük, hanem azért, mert mindig félünk attól, hogy túllépjük azt a keretet, amit számunkra megszabtak. Sándor Eleonóra: Ami a kisebbségvédelem különböző megoldásait illeti Európában ós a világban, én azokat általában két csoportra osztom. Svédországban, illetve Finnországban kiváló kisebbségvédelmi törvények vannak, de ezek nem az önkormányzat elvére épülnek. A mi elképzelésünk, ós örömmel hallom, hogy az Együttélés is hasonlóan gondolkodik, önkormányzatot tételez fel. Emellett létezhetnek a legfelsőbb szintű törvényhozás által létrehozandó kisebbségvédelmi törvények is, például a nyelvhasználati jogok védelmére. A nyelvhasználati jogok rögzítése ugyanis nem lehet önkormányzati funkció. Számunkra azok a modellek a legrokonszenvesebbek, amelyek önkormányzati elvre épülnek. Ugyanakkor, ós itt említendő Belgium, ennek az önkormányzatnak áttekinthetőnek ós racionálisnak kell lennie. A belgiumi . decentralizáció ugyanis olyan bonyolult, hogy az már időnként a polgárok jogbiztonságát veszélyezteti, mert nagyon nehéz néhány esetben megkülönböztetni, milyen szintű hatalomnak a jogkörébe tartozik az a probléma, amely éppen megoldandó. Hangsúlyozni szeret.nóm, hogy számomra a belgiumi példa annak ellenére, hogy nagyon jó kisebbségvédelmi törvények vannak ott, ós érvényesül a regionalizmus elve, nem elfogadható, mert Belgium két nemzet államaként definiált. Duray Miklós: Csehszlovákia is nemzeti elveken épül fel, egyelőre a csehek és a szlovákok állama ós várhatóan Szlovákia a szlovákok állama lesz. • Térjünk vissza a kulturális és oktatásügyi autonómiához. Milyenek az ezzel kapcsolatos elképzeléseik, s van esély ezek megvalósítására? Duray Miklós: Kissé borúlátó vagyok. Meg kell őszintén mondani: Szlovákiában a mai ós az azelőtti kormány részéről sem volt kinyilvánított akarat, hogy elfogadja elképzeléseinket. A régi kormányban egyedül Ján Čarnogurský tudott egyetérteni azokkal, de nem hivatalos szinten, hanem szűkkörű megbeszélésen, s csak szimultáns megoldásként, tehát ha az autonómia Magyarországon az ott élő szlovákok számára is létrejön. A mai kormányzat ezzel kapcsolatban nem mondott semmi pozitívumot, de ez önmagában még nem jelenti, hogy nem változtathatja meg véleményét. Csáky Pál: Ez kardinális kérdés. Kritikus ós önkritikus vagyok ennek kapcsán. Úgy érzem, 1989 novembere után egyfajta lehetőség nyílt előttünk, de ezzel a lehetőséggel kissé bátortalanul élünk. Tény, hogy szlovák részről bizonyos idegességgel fogadják a mi elképzeléseinket, de az is tény, hogy egymás közt sem beszélünk eléget ezekről a témákról. Talán a magyar képviselőkben egyfajta félelem is van, hogy még a magyar kisebbDuray Miklós ség sem érti meg mindig elképzeléseinket. Nem utolsó sorban pedig, a sajtóorgánumok sem segítik elő ezeknek a kérdéseknek a tisztázását, az előrelépést ezen a téren. A szakmai kérdésekben már lényegében megegyeztünk. Létre kell hozni az alapdokumentumokat az oktatásügyi ós a kulturális autonómiáról, az egyeztető kerekasztal működésének szabályzatát, s végül a saját kisebbségi törvényjavaslatunkat, amely elképzelésem szerint alkotmánytörvényből és egy végrehajtási rendelkezésből állna. A megvalósításnál természetesen figyelembe kell venni a politikai partnerek ós a mindenkori kormányzat véleményét, dialöguskészségét. Úgy érzem, hogy ezen a téren a jelenlegi alkotmányos rendszerben is előbbre lóp

7 hetnénk. Ugyanis az érvényes alkotmánylevól biztosítja számunkra, hogy részt vegyünk azoknak a kérdéseknek a megoldásában, amelyek minket érintenek. Ebből kellene kiindulni. Sándor Eleonóra: A kulturális ós iskolaügyi autonómia kérdésében az a tapasztalatom, ós végül is ezt erősíti ez a beszélgetés is, hogy a csehszlovákiai magyarságnak még senki sem mondta meg, hogy mi az a kulturális ós iskolaügyi autonómia. Csak jelszóként használódnak ezek a fogalmak. Programunk tartalmazza az autonómiák megvalósításának egy lehetséges vázlatát. Az iskolaügyi autonómia a pedagóguskarriarára épülne, mint szakmai szervezetre. Ennek lenne egy tanácsa, amely javaslatot tenne a pénzeszközök felhasználására, illetve ellenőrizne. Mind az iskolaügyi, mind a kulturális autonómia legfőbb kérdése, hogyan oldható meg, hogy az állam a költségvetésből támogassa az alapintézményeket, de ezek mentesek legyenek az állami befolyástól. Megoldásként elképzelhető egy kuratórium felállítása a pénzeszközök kezelésére, amelyben kisebbségi többség lenne, tehát az állam pusztán a törvényességi ellenőrzés feladatát látná el. A másik fontos feladat, hogy a kultúrában tételesen megszabjuk, melyek azok az alapintézmények, amelyek esetében indokolt a költségvetési támogatás, és melyek azok, amelyeknek egyéb pénzforrásokból kell fenntartaniuk magukat. Sajnos, ez most már elszalasztott lehetőség, mert a privatizáció során a kisebbségi önkormányzatokat el lehetett volna látni alapvagyonnal. Abban az államban azonban, amelyben a kormány általában sem akarja ellenőrizni a kultúra területét, még az ilyen kezdőtőke nélkül is megvalósítható a kulturális autonómia. Az iskolaügyben az alapintézményeket mindenképpen az államnak kell finanszíroznia, ezért jelenleg az iskolaigazgatók kinevezését kellene a kisebbségi önkormányzatnak ellenőriznie. Duray Miklós: Tekintettel arra, hogy az állam még sok területről nem vonult ki, nem lehet elképzelni a kulturális önigazgatást sem állami támogatás nélkül. Amennyiben az egész kultúra átmenne az alapítványok hatáskörébe, az más lenne, de akkor módosítani kellene az Sándor Eleonóra adórendszert is. Helyesebbnek tartom, ha a jelenlegi helyzetből indulunk ki. Nagyon fontos meghatározni, hogy ki fogja adni a megoldási javaslatokat, ós ki fogja ellenőrizni az állami pénz felhasználását. Eddig ez nem történt meg, ós az aki ellenőriz, az nem adhatja a javaslatokat. Ha a szakmai szervezet adja a javaslatot, nem lehet megbízni a költségvetés felhasználásának ellenőrzésével. Itt jutunk el oda, ahol párhuzamosan kell kezelni a központi intézményrendszert ós a helyi vagy regionális megoldásokat. Sándor Eleonóra: Félreértésről van szó, én nem vonom kétségbe, hogy a kisebbségi kultúra esetében, a pozitív diszkrimináció miatt, az állami támogatás indokolt, ós az is lesz a jövőben is. Amikor alapítványról beszéltem, állami alapítványra gondoltam, amelynek pénzalapját elsősorban a költségvetési juttatás képezné. • Eddigi beszélgetésünk tanúsítja, a hazai politikai erőknek konkrét elképzeléseik vannak az önigazgatás formáiról. Milyen lépések várhatóak a közeljövőben ezek gyakorlata" megvalósítása érdekében? Duray Miklós: Az első cél az említett elvek alkotmányba való belefoglalása. Ezután létre kell hozni a gyakorlati formákat, mert az alkotmány nem foglalkozhat a részletes megoldásukkal. Ha ez nem sikerül, más megoldási módokat kell majd választani, de erről korai lenne még beszólni. • A szlovák politikusok és a sajtó ingerülten, gyanakvással fogad minden autonómiára vonatkozó utalást is. Úgy értékelik, hogy a nemzeti kisebbségek el akarnak szakadni, határrevízióra törekednek. Létezik olyan szlovákiai politikai erő, amely természetes emancipációs igyekezetnek tartja az autonómia gondolatát? Duray Miklós: A parlamenti pártok közül egyedül a kereszténydemokraták nem utasítják el a kulturális önkormányzat elvét. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal ós a Szlovák Nemzeti Párttal nem folytattunk tárgyalást. A Demokratikus Baloldal Pártjának vezetőivel ugyan találkoztunk, de az általunk előadott általános elvekre egyáltalán nem reagá|lt. Viszont Peter Weiss egy sajtóértekezleten furcsamód azt mondta, hogy mi magunk sem tudjuk, miről beszélünk. A parlamenten kívüli pártok ebben a kérdésben sajnos n imigen tudnak segíteni, esetleg csak társadalmi nyomást formáló szerepük lehet. Sándor Eleonóra: Ebben a pillanatban nem tartom kardinális kérdésnek, hogyan reagálnak a politikai pártok. Ez nem kell, hogy önkorlátozást jelentsen számunkra, amikor az elképzeléseinket kifejtjük. A végső eredmény nyilván kompromisszumok kérdése lesz. Engem nem az ingerült hangnem aggaszt, hanem inkább az, hogy azok a politikai pártok, amelyek egyébként megértést tanúsítanak a kisebbségi kérdés iránt, nem rendelkeznek szakemberekkel ebben a témában. Tehát tulajdonképpen nincs kivel tárgyalni. Nem vagyok maximalista Csizmár Eszter (Prikler László felvételei) olyan értelemben, hogy azt akarnám, az az elképzelés valósuljon meg, amit kidolgozunk. Borúlátásom abból ered, hogy nincs mód a koncepciók ütköztetósóre, s fgy még a kompromisszumot is nehéz elérni. Bár az is igaz, hogy nem vagyok annyira borúlátó, mint Duray Miklós. Meggyőződésem, függetlenül attól, hogy milyen lesz az alkotmány, rengeteg gyakorlati teendőnk van ós sok az olyan lehetőség, amit a mostani, keretek is megadnak. Csakhogy ez azzal jár, hogy plusz erőfeszítéseket kell tennünk. Ha hajlandóak vagyunk erre, a jelenlegi keretek is nyújtanak némi mozgásteret, amely ebben a pillanatban még kitöltetlen. Duray Miklós: Azzal egyetértek, hogy a mai törvények is lehetőséget adnak bizonyos formák létrehozására. Azt is mondhatjuk, hogy a felelősség bennünket terhel, hogy ezt nem használtuk ki, de azt nem hiszem, hogy ez hanyagságból származó mulasztás lenne. Elsősorban abból származik, hogy a kisebbségi társadalomnak olyan az állapota, hogy bizonyos törvónyadta lehetőségekkel nem képes élni. Az elmúlt évtizedek folyamán olyan visszaesés következett be, hogy két év alatt nem tudta saját társadalmi struktúráját annyira helyreállítani, hogy mindenre megfelelőképpen tudjon reagálni. Csáky Pál: A fogadókészség a kormányzat ós a partnerpártok részéről csekély. Nem gondolkodtak ilyen elképzelésekben. Megpróbálják politikai szempontból is ignorálni ezt a kórdóst. Ezzel nem érthetünk egyet. Mi arra kaptunk mandátumot, hogy választóinkat képviseljük ebben a parlamentben. Abban a pillanatban, ha mi a kormányzat ilyen igyekezetei láttán csendben lennénk, nem fogalmaznánk meg alternatív véleményeinket, nem tudom mit keresnénk a parlamentekben. Sándor Eleonóra: Felvetődött a felelősség kérdése. Dél-Szlovákia tragédiájaként érzékelem, hogy szinte az egész értelmiség politizál, ós nincs kapacitás arra, hogy a civil társadalom megszerveződjön. Nincs energia ós nincsenek emberek arra, hogy egy jó, ütőképes 'érdekvédelmi szervezetet létrehozzanak, amely valódi alkupozíciót harcolhatna ki a kormánnyal szemben. Az emberek hétköznapi jogtudata egészen alacsony szintű, de azért valahol az értelmiség is felelős azért, hogy nem próbált ezen javítani az elmúlt két évben. Duray Miklós: Nem igaz, hogy nem volt javítási törekvés. Nagyon sok olyan lépés törtónt, ami a szótrombolt társadalmi szerkezet helyreállításához vezető utat jelölte ki, viszont tudatosítani kell azt is, hogy az elmúlt két évben nagyon sok olyan elem épült be a napi politikába, a propagandába, ami számtalan esetben félelmeket mélyített el az emberekben ós nem a bátorságot növelte. • A félelemre szeretnék rákötni. Olvasóink reagálásából tudjuk, hogy sokan félnek az autonómiától, féltik nyugalmukat, viszonylagos jólétüket, jövó'jüket. És ha már itt tartunk, az önigazgatás fogadtatása a magyarság körében sem egyértelmű, vannak akik eleve elvetik a gondolatot, mások pedig nem tartják időszerűnek, megkérdőjelezik, miért kell erről a mostani helyzetben beszélni. Duray Miklós: Két héttel a berlini fal ledöntése előtt sokan, jól képzett politológusok is, időszerűtlennek tartották azt a lehetőséget, hogy a kót Németország egyesüljön. Sok mindentől függ, hogy ki, mit tart időszerűnek. Függ ez az érzésektől, nagyon sok esetben az információktól ós attól, hogy ki, milyen közegben ól. Tehát nem biztos, hogy időszerűtlen, ha valaki ezt valamiről kijelenti. De az sem mérvadó, ha valaki fél az autonómiától, az önkormányzattól. Évtizedeken keresztül belénk gyökerezett a félelem. Ismerek olyanokat, akik a reszlovakizációs nyomás hatása alatt a mai napig sem merik magukat magyarnak vallani, pedig még szlovákul sem tudnak rendesen. Rengeteg olyan félelem van, amely nem biztos, hogy a mai állapotban gyökerezik. Ugyanakkor egy új félelemrendszer kialakulását vettem észre az elmúlt időszakban. Ez nem véletlen, niszen nem nehéz félelmet kelteni azokban, akik óvtizdeken keresztül meg voltak félemlítve. Sándor Eleonóra: Azt hiszem, ezeket az érzéseket a választók körében nem szabad lebecsülni. Amit ez ellen tenni lehet, ez újra csak az, hogy a politikusok tudatosítsák saját felelősségüket, és hogyha előállnak egy fogalommal, akkor ez a fogalom ós annak tartalma tisztázott legyen. Ne politikai jelszókónt mondjanak ki fogalmakat, melyek továbbgyűrűzóse a módiákban, az általuk kiváltott hatás beláthatatlan. Ez nem jelenti, hogy vannak tabu témák. De ha azt mondjuk, autonómia, akkor e mögött mindenki számára érthető elképzelés is legyen, amely tárgyalási alapnak is megfelel. Csáky Pál: Igen, vannak félelmek. A csehszlovákiai magyar politikusokban is, hogy nem értik meg minden lépésünket. De ott van a kétéves tevékenységünk a parlamentekben, amely teljesen egyértelmű, ott vannak a választási programjaink, amelyek alapján mandátumot kaptunk. Társadalmunk egy átmeneti társadalom, amelyben ott vannak a demokrácia erős jegyei, de ott vannak a posztkommunista diktatúra ós a nemzeti diktatúra jegyei is. Talán bizonyos körök is félelmet keltenek az emberekben. Ez mindig is egy mesterséges manipulációs eszköz volt. Torz tükörnek látom, ha a kisebbségi pártok demokratikus ós az európai elvekkel ós dokumentumokkal összefüggő elképzeléseit bárki is valamilyen konfliktus, vagy félelem kiváltó okának tartja. Egy demokratikus, nyitott civil társadalmat szeretnénk, olyan demokratikus normákkal, amelyek Európa nyugati felén érvényesülnek. Ha bárki, bármi mást belemagyaráz a mi tevékenységünkbe — bizonyos honi magyar körök is játszanak ezzel a tűzzel —, mi ezt csak visszautasíthatjuk. • Köszönöm a beszélgetést.