Új Szó, 1992. augusztus (45. évfolyam, 180-205. szám)

1992-08-13 / 190. szám, csütörtök

1992. AUGUSZTUS 13. KEREKASZTAL 6 AZ ÚJ SZÓ KEREKASZTALA AZ ÖNIGAZGATÁSRÓL - SOK SZEMSZÖGBŐL A közelmúltban kerekasztal-beszélgetést tartottunk szerkesz­tőségünkben az autonómiáról. Szakemberek segítségével pró­báltuk tisztázni olvasóink előtt, mit is kell érteni az autonómia fogalma alatt, milyen típusú autonómiák vannak, milyenek a tör­ténelmi gyökereik és némi betekintést adtunk az európai gya­korlatba is. Az elmondottakból kiindulva ezúttal kerekasztal-be­szélgetésünk témája a szlovákiai magyarság autonómia-, ponto­sabban önkorhiányzatigénye volt. Vendégeink: Csáky Pál, a Ma­gyar Kereszténydemokrata Mozgalom SZNT-képviselője, Duray Miklós, az Együttélés Politikai Mozgalom elnöke és Sándor Ele­onóra, a Magyar Polgári Párt Országos Választmányának tagja. Szerkesztőségünket a beszélgetésen Csizmár Eszter képviselte. A beszélgetés július 29-én volt. • A hazai magyar politikai pártok és mozgalmak nemzeti ki­sebbségünk jövőjét az önigaz­gatási jog érvényesítésében látják. Egyetértenek: olyan ön­kormányzati modellt kell kialakí­tani, amely biztosítja, hogy a ha­zai magyarság részt vehessen az őt érintő ügyek intézésében, a kisebbségi társadalom életének megszervezésében. Kezdjük a beszélgetést talán azzal, mit ér­tenek az egyes mozgalmak, illet­ve pártok az önigazgatás alatt. Duray Miklós: Az Együttélés minden vonatkozásban önkormány­zatról beszól. Igaz, hogy az önigaz­gatás szó is használatos, de annak Inkább adminisztrációs tartalma van, m(g az önkormányzat egy olyan fajta megoldást előfeltételez, amely választott, legitim szervekre ós személyekre épül. Az önrendel­kezésnek, hasonlóan, mint az auto­nómiának, általános értelme van, de specifikálható egyes nemzetek ós népek önrendelkezésére, lebont­ható területi önrendelkezésre is. Az önrendelkezés elvének az előtérbe kerülése emeli ós erősíti az önkor­mányzati elvet. Ha visszatekintünk a múltba, ez a kettő mindig is na­gyon összefüggött ós csak a 19. században különült el egymástól. Ekkor vált ismertté az önrendelke­zési elv mint olyan, és vált gyakor­lattá az önrendelkezési jog formájá­ban. Az önkormányzat pedig a pol­gári társadalom kiépülésével, a he­lyi önkormányzatok kialakulásával vált 'időszerűvé. Mi ebben az ösz­szefüggósben értelmezzük az ön­kormányzati elvet. Minél inkább elő­térbe kerül Csehszlovákiában az önrendelkezési elv, mi ennek függ­vényében szorgalmazzuk a kisebb­ségek különböző formájú önkor­mányzatainak létrehozását. Csáky Pál: Az önigazgatás elvét alapvető alkotmányos elvként sze­retnénk rögzíteni. Elsősorban kultu­rális ós oktatásügyi autonómiában, önigazgatásban gondolkodunk. Hogy melyik kifejezést használjuk? Ha az autonómia esetleg irritál va­lakit, akkor beszéljünk inkább ön­igazgatásról. Főleg azokat a terüle­teket szeretnénk saját igazgatá­sunk alá venni, amelyek identitá­sunkkal függnek össze. Választási programunkban egyfajta területi ön­igazgatási elképzelés is szerepel. Attól tartunk, hogy Szlovákiában az új hatalom erősen centralizált állam­hatalmat épft ki, ós ezzel szemben az állampolgároknak létre kellene hozniuk saját döntéshozó ós végre­hajtó szerveit. Egy decentralizált, alulról építkező elképzelésről van szó. A területi önigazgatás általunk szorgalmazott bizonyos elemei min­tegy 70 százalékban fedik a nyuga­ti típusú regionalista elképzeléseket és gyakorlatot, s az Európa Tanács megfelelő dokumentumaiból indul­nak ki. Ezen felül mi azt szeret­nénk, hogy a régiók között valami­féle kapcsolat alakuljon ki, a fejlő­dés következő szakaszában eset­leg létrehozzuk a régiók valamilyen szervét. Az államhatalom lemonda­'na bizonyos jogkörökről és azokat a régiókra delegálná. A régiókat a gazdasági ós egyéb természetes érdekek hoznák létre, tehát nem valamilyen mesterségesen meghú­zott határok. Mi az állampolgárok ós az általuk szabadon megválasz­tott önkormányzatok kezdeménye­zésére épülő területi elrendezésben gondolkodunk. Sándor Eleonóra: A Magyaror­szág határain túl élő magyar ki­sebbségek körében az elmúlt két évben különböző autonómia-elkép­zelések születtek. Ezek közül kettő olyan, amely valóban a részletekig kidolgozott. Az egyik a vajdasági, a másik Magyarországon született meg, a Kisebbségi Kerekasztal sza­kértői dolgozták ki. Nem tagadjuk, hogy a Magyar Polgári Párt önigaz­gatási elképzeléseit ez az utóbbi tervezet inspirálta. Abból indultunk ki, hogy Szlovákiában egy olyan koncepciót kell kidolgozni, amely az összes itt élő nemzeti kisebbség számára elfogadható. Ha a kisebb­ségi önkormányzatról szóló törvény megengedő lenne, tehát felsorolná az átruházható jogköröket, akkor az egyes kisebbségek saját önszerve­ződésük mértékében tudnának ezek közül választani. Igy nem ke­letkeznének konfliktusok a legna­gyobb létszámú magyar és a többi kisebbség között. Ennek az elkép­zelésnek a megvalósításánál nem a népszámlálási adatok, nem az arányszámok a mérvadóak, hanem pusztán az, hogy egy kisebbség mennyire tudja megszervezni ön­magát, mennyi benne a feladatvál­lalás akarása. Egyetértek azzal, hogy az önkormányzat vagy auto­nómia bizonyos védekezés az álla­mi centralizációval szemben, de az is tény, hogy az autonómia minden formája csakis egy olyan államke­retben működtethető demokratiku­san, ahol a regionalizmus, autonó­mia, önrendelkezés elve nem csu­pán a kisebbségekre szorítkozik. Egyébként nem elég intézmények­ben, jogkörökben gondolkodni, fon­tos, hogy ezek valóban mentesek legyenek az állami befolyástól. Szükség van ugyanakkor egy de­mokratikus kontrollra ezen intézmé­nyek ós pénzforrásaik felhasználá­sa felett. , • Mi lenne az a fórum vagy szerv, amely egyeztetné az elkép­zeléseket és a későbbiekben más funkciókat is gyakorolna? Csáky Pál: El kellene kerülnünk, hogy ebben a kérdésben a pártok véleménye kizárólagos legyen. Lét­re kell hozni egy olyan mechaniz­must; amelyben érvényesül a plura­lizmus, de ugyanakkor képes meg­fogalmazni a csehszlovákiai ma­gyarság közös érdekeit is. Több­ször bíráltam az utóbbi időben többpártrendszerünket. Félreértés ne essék, nem azért mert van, ha­nem azért, mert nem működőké­pes. Elméleteink kifelé nem mindig azonosak ós az eltérő nézetek gyakran ütik egymást. Ezért a pár­toknak létre kellene hozniuk egy egyeztető szervet, amely a későb­biekben egy magasabb szintű dön­téshozó szervvé alakulna. Ezt ne­vezhetnénk kisebbségi tanácsadó testületnek, majd regionális parla­mentnek. Sándor Eleonóra: Ez bizonyos mértékben összhangban van az or­szágos önkormányzatokról kialakí­tott elképzelésünkkel. Azért eltéré­sek is vannak. Mi ahhoz ragaszko­dunk, hogy az országos kisebbségi önkormányzatnak külön választá­sok útján kell létrejönnie, nem tud­juk elfogadni azt az elvet, hogy a parlamenti képviselők automatiku­san tagjai lennének. De ez részlet­kérdés, amiben meg tudnánk egyezni. • Érintették az önkormányzat létrehozásának társadalmi feltéte­leiL Elképzelhetetlen a kisebbség önszerveződése a demokrácia, a jogállamiság megléte nélkül, de a többségi nemzet szolidaritására is szükség van. Nem kevésbé fontos, hogy a kisebbség ki tudja nyilvánítani közösségi akaratát. Ebben nagy szerepük van a pár­toknak. Véleményük szerint elér­hető konszenzus ebben a kér­désben? Sándor Eleonóra: Nem tartom kizártnak, bár meg kell mondani, hogy azt a fajta regionalizmust, amely az MKDM ós az Együttélés programjaiban szerepel, nem tekin­tem járható útnak a kisebbségi ön­igazgatás megoldásában. Azzal a következménnyel járna ugyanis, hogy a jelentős magyar szellemi centrumok, elsősorban Dél-Szlová­kia városai kirekesztődnének a re­gionális önkormányzatból. Ami a közakarat megnyilvánulását illeti, ez nagyon bonyolult probléma. Tavas­szal a Szlovák Statisztikai Hivatallal egy közvóleménykutatást végeztet­tünk, és a megkérdezetteknek — mind magyar nemzetiségűek voltak — csak 4 százaléka támogatta a területi autonómiát. Ebből önmagá­ban nem vonhatók le messzemenő következtetések. Nehéz azonban arról beszélni, ki fejezi ki a közaka­ratot és hogy hogyan állapítható az meg. A modern politikai pártok nem egészen úgy működnek, hogy a köz­akaratot fejezik ki. Inkább a saját elképzeléseikhez mozgósítanak „közakaratot". A kisebbségi szelle­mi élet reprezentánsai kénytelenek lesznek megegyezni valamilyen modellben, mert egy ilyen kérdés­ben, amelynek nagyon bonyolult a politikai és a szakmai vetülete, ne­héz felmérni az ún. közakaratot. Csáky Pál: Én látok lehetőséget az együttműködésre, ós arra is, hogy valóban egységes elképzelés alakuljon ki. Az Együttéléssel kötött koalíciós szerződésünk értelmében egy szakember-csoportot hoztunk létre, amely már dolgozik. A közel­jövőben szükség lesz a már emlí­tett egyeztető fórumra, ahol kiala­kulhatna az egységes elképzelés. Szerintem az elméleti munkába be kell kapcsolódnia a Magyar Nép­pártnak ós a Magyar Polgári Párt­nak is. Valóban konszenzusra kell törekedni, éppen úgy, mint később a regionalizmus kialakításában. Ami a regionalizmussal kapcsolatos előbbi kifogásokat illeti, szerintem egy önigazgatási forma sem jelent­het a jelenlegi állapothoz képest visszalépést, vagy bárki számára hátrányos helyzetet. Beleértve a szórványban élő magyarságot és a magyar többségű területeken élő szlovákokat is. A modellnek szá­munkra is megfelelő megoldást kell találnia. • Több formája van az önkor­mányzatnak. Ezzel kapcsolatban némi eltérések fedezhetők fel programjaik között. Míg az Együttélés és az MKDM megemlí­ti a területi autonómiát is, az MPP ezzel nem foglalkozik. Az utóbbi időben éppen a területi autonómia igényének felvetése váltott ki nagy visszhangot. Duray Miklós: A területi autonó­mia kérdését egy ember, Bugár Bé­la vetette fel. Valószínűleg egyéni akció volt, senkivel sem egyeztette ezt a lépést. Mi mindig is önkor­mányzatról, az önkormányzat kü­lönböző formáiról beszéltünk. Első­sorban azt kell tisztázni, mit is je­lent az autonómia. Van államjogi, fi­lozófiai sőt pszichológiai értelmezé­se is. Jó lenne a legáltalánosabb értelmezésből kiindulni, ós ha a po­litikai formáira gondolunk, marad­junk az önkormányzatnál, mert az sokkal pontosabban megjelöli azt, amit elképzeltünk. A területi önkor­mányzat egy sajátos formája az autonómiának. Mi egy olyan általá­nos, önkormányzati formát kere­sünk, amely a szórványkisebbség­től kezdve a tömbben élőkig min­denkinek megfelel. Ezt keressük a többi kisebbséggel együtt ós ha si­kerül konszenzusra jutni, feltehető­en négy területre fog vonatkozni. A kultúra intézményes formájára, az iskolaügyre, az információra ós a nyelvhasználatra. Ezekben a kérdé­sekben kell először tisztán látni ós csak azután lehet tovább lépni, esetleg az egyik kisebbségre mért speciális önkormányzatot meghatá­rozni. Sándor Eleonóra: Csak meg tu­dom erősíteni, hogy Duray Miklós már több fórumon tiltakozott az el­len, hogy az ő elképzelésük területi autonómiáról szólna. Az úgyneve­zett regionális önigazgatás nem azonos a területi autonómiával. Az ilyen típusú regionális önigazgatás­sal kapcsolatos félelmeimre már utaltam. Egyrészt a területi autonó­miát az jellemzi, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyek ott érvénye­sek. De egy ilyen terület körülhatá­rolása nem lehet az önkormányzati választások függvénye. Zavar az a kitétel is, hogy a nemzetiségek képviselete a helyi önkormányza­tokban arányos legyen Ez a dél­szlovákiai magyarság egy részét ki­rekesztené az önszerveződósbői. A nemzetiségi arányok mindenkori betartása az önkormányzatokban és a regionális önszerveződés két egymást kizáró elv ós nagyon hát­rányos lenne a magyar kisebbség számára. Csáky Pál: Az MKDM programja hosszabb távon valóban területi önigazgatásban is gondolkodik. El­képzeléseinket néhány nyugati pél­da ós a vajdasági magyarok kon­cepciója befolyásolta. Amikor erről a témáról beszélünk, tudatosítani kell, hogy egyszeri megoldás nem létezik, fejlődési szakaszokból álló utat kell megtenni. Egyértelmű vá­laszt tudok adni a kérdésre, miért kellett az elképzeléseket most fel­vetni. Első önigazgatási tervünket már egy éve kidolgoztuk, ós mind a két parlamentben előterjesztettük. A belpolitikai történések felgyorsulá­sával ós Szlovákia önállósulási le­hetőségével kapcsolatban úgy éreztük, hogy elképzeléseinket hoz­zá kell igazítani az új fejlemények­hez. A jelenlegi kormányzó párt lé­péseivel kapcsolatban számos kifo­gásunk lehet. Nem biztos, hogy erőnk lesz ahhoz, hogy elképzelé­seinket megfelelő szinten át tudjuk ültetni az alkotmányban, vagy akár a törvényekben. Ugyanakkor Szlo­vákia esetleges önállósulása egy olyan politikai helyzetet teremt, amelyben a szlovákiai magyarság­nak hallatnia kell szavát. Egyetér­tek a nézettel: ebben a kérdésben előbbrejutásunk alapfeltótele az, hogy le tudjuk tenni elképzelésein­ket az asztalra. Szerintem a Ma­gyarország határain túl élő többi magyarhoz viszonyítva, mi erős ló­páshátrányban vagyunk. Nagyon jó, hogy végre elkezdtünk a kérdésről együtt gondolkodni. Úgy gondolom, hogy Szlovákia várható önállósulá­sa egy olyan helyzetet teremt, ami­kor külpolitikai szinten is prezentál­ni kell elképzeléseinket. Duray Miklós: Nem vagyunk lé­péshátrányban, állapotunkat az adott terület politikai állapotához kell mérnünk. Más a jugoszláviai, a romániai, az ukrajnai ós a szlováki­ai fejlődés, a politikai koncepciókat nem lehet egy nevezőre hozni. A kérdés az, hogy mennyire vagyunk a szlovákiai valósághoz mérten fel­készülve. A másik dolog, hogy meg kell találni azt a megoldást, amely minden kisebbség számára elfo­gadható. Ez nem jelenti, hogy nem kell keresni a speciális formákat, például azt, ami a „horvátoknak, a németeknek, vagy a lengyeleknek, ruszinoknak felel meg. Ezt a ki­sebbségeknek külön-külön kell megfogalmazniuk. Közösen kell vi­szont elérniük egy olyan elv elfoga­dását ós az alkotmányba való beil­lesztését, amelytől el lehet majd ru­gaszkodni a speciálisabb megoldá­sok felé. Úgy gondolom, a követke­ző lépés sem a területi autonómia lesz, hanem olyan regionális önkor­mányzatoknak a kialakítása, ame­lyeken belül elkezdhet működni az a rendszer, mely a helyi viszonyok­nak megfelelően fogja rendezni a kisebbségek helyzetét. Ezekbe már be lehet vinni olyan elveket is, amelyeket országos viszonylatban nehéz lenne megvalósítani. Sándor Eleonóra: Megemlítették azt az alkotmánytervezetet, amelyet az Együttélés ós az MKDM még az elmúlt választási időszakban nyúj­tott be a szlovák parlamentben. Azt hiszem, az jól példázza, hogy a szakmai felkészülést illetően a szlo­vákiai magyarság jelentős lépéshát­rányban van. Ennek a tervezetnek egy súlyos hibája van: összekeveri az önkormányzati elemeket az ál­lamhatalom decentralizációjával. Vagy önkormányzatban gondolko­dunk, amelynek'megvannak a saját jogkörei ós saját végrehajtó szervei, vagy abban, hogy la központi állam­hatalom szerveibeií|, az állami hiva­talokban próbálunk úgynevezett ki­sebbségi funkciókat kialakítani, ós így befolyásolni a döntéshozatalt. A két elv nem keverhető össze, s en­nek az alkotmánytervezetnek ép­pen ez volt a hibája. Végül is jó, hogy egy kis lélegzetvételhez jutot­tunk ós van időnk továbbgondolni a dolgokat. Duray Miklós: Tervezetünk nem tért el attól a valóságtól, amiben élünk. A valóságot tükrözte, csak­hogy ez a valóság is eklektikus. Én nem tartom elfogadhatatlannak, hogy két rendszerben, tehát helyi ós regionális önkormányzatban, vagy az ezek keretében megvaló­suló kisebbségi önigazgatásban ós a kormányzati ós törvényhozói szinten is létrehozandó elemekben gondolkozzunk. Ez a kettő nem zárja ki, inkább erősíti egymást. Szlovákia esetében különböző nép­csoportokról van szó, amelyek kü­lönböző területeken élnek. Az állam politikáját ebben a kérdésben általá­nos szinten is össze kell fogni ós ez csak kormányzati közegekben képzelhető el. Csáky Pál: Nekem is reagálnom kell erre. Nem keverjük össze az önigazgatás öntörvényű szervező­dését és az államhatalom bizonyos fokú decentralizálását. Ám, miért kellene ezeket elszigetelten kezelni, amikor közlekedő edények formájá­ban összefüggnek. Nem tartozom a tervezet kidolgozói közé, így kívü­lállókónt mondhatom: valószínű, hogy vannak hiányosságai, de ezek közül néhányat felismertünk és az alkotmánytervezet nyilvános vitára került változata már a javított terve­zetünket tartalmazta. Sándor Eleonóra: Én kitartok amellett, hogy a kormányzatban lét­rehozandó pozíció ós az önkor­mányzat két egymást kizáró elv. Ha elfogadnánk a két elv kombiná­cióját, ez rendkívül súlyos alkot­mányjogi problémákat vetne fel, például a kinevezési, ellenőrzési jogkörrel stb. kapcsolatban. Duray Miklós: Ez valóban ne­héz probléma. A kérdés az, hogy a legmagasabb szinten hogyan lehet megfogalmazni ós körülhatárolni a pozíciókat. Ennek ellenére az el­képzelés nem elvetendő. • Az előbb elhangzott, hogy van időnk. A szlovák alkotmány viszont már készül, ebben a hó­napban valószínűleg el is fogad­ják. Van lehetőség arra, hogy az önigazgatási elképzelések beke­rüljenek az alaptörvénybe? Duray Miklós: Nem volt eddig alkalmunk tenni ennek érdekében. Megítélésem ~sri zepén érik meg a; benyújtására. Én < nek függvényébe vagy sikertelensói mennyire tudunk I elsősorban a kc csoportosuló erők nak a lététől vagy Az alkotmánytervs ra egyértelműen hogy nincs akarat tökéletesebb java: hatjuk, az még hogy nagyobb les; Sándor Eleonc tam, hogy van ide mert nincs kétséc ebben a választás lönösebb változás nyokban nem ke van idő arra, hogy álljunk elő, amely védhető ós megc közvéleményt is I ennyi idő alatt. • Számos nyi szágban eredméi sül a kisebbsége Több modellt is nyilván ezek kon ne számításba. Ö lekednek az egye Sándor Eleon hogy főleg az ... XC kozataiban, egyre rqpel Dél-Tirol, an rťiodellek közül a szabbnak tartok, szélyét hordozza szigorú kvótarenc érvényesül. Példái lakások ós a mun; sakor is egy szi; arányszámot tartai deli Dél-Szlovákiá hatatlan. Sok bu nem biztos, hogy dél-szlovákiai mac a többi kisebbségr Csáky Pál: Ma> tek egyet azzal, ez a modell lenni Nem állítom, hogy nikusan át kell v kell eldöntenünk, mi a legmegfelelői; példát, igenis, töb 1 követendőnek tartc Duray Miklós: / ni, hogy ami az ec elfogadható, az n egy másikban is dást ismerünk Eu a finn, a svéd, a I roli modellt, a mi vénytervezetet ós sebbségi törvényt goldás egy a J ott h abban a közégbe ahol született. T dél-tiroli megoldás át minden elem olyan eleme van/ ható lenne nálunk, múlik, hogy mit ós saját feltételeink k Több olyan példát ni, ami számunki hasznosítható. Pé gok Svédországba ban. Olyan kedve; zák a nem többsé lyent mi, szinte el zelni. Kányádi J hogy szeretne Fin lenni, mert akkor érezné magát, min mániában. A belgi dig bizonyos fajta vannak felruházva szerződéseket köt jelenti, hogy átvel zat külkapcsolati j tországgal egye szerződéseket köi kötelező érvényűé kormányzat nem kivéve azokat az < ellenkeznének a Dél-Tirol kapcsán kell felemlíteni, a messzemenő nen zásai vannak: ez talmi státusz* a < kel összefüggést teg olyan eleme megoldásoknak, még nem is fogla

Next

/
Thumbnails
Contents