Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-10 / 161. szám, péntek

1992. JÚLIUS 10. ÚJ szói HIT és ÉLET 6 EGY HÍVŐ VALLOMÁSAI AZ EGYHÁZAKRÓL Nem látom be, mi indokolná az egyházaknak mint társadalomban megjelenő vallási szervezeteknek az, elutasítását. Az emberek egy részét ugyanis izgatják létük alapkérdései. Természetes igény, hogy fogódzót keresünk kritikus élethelyzetekben. És tulajdonképpen másodlagos kérdés, milyen valóság áll a keresett kapaszkodó mögött, hiszen az. zal, hogy belekapaszkodom, az a bizonyos racionálisan nem igazolható tényező az életem része lesz, valóságtartalmat az ad neki, hogy mozgósítja erőforrásaimat. Az élet értelme és a lót végső magyarázata után létezik egy valós emberi igény, valamint az is, hogy a történelmi tapasztalatok alapján szükség van egyetemes, elsősorban erkölcsi jellegű értékekre és alapvető normákra. Az egyházakat .ebből a szempontból úgy tekintem, mint amelyek kikristályosítják és felmutatják a végső fokon irracionális, az adott élet keretein túl mutató létértelmezést, és hordozzák azokat az etikai értékeket és normákat, melyek nélkül nem létezik emberhez méltó együttélés. Az életet az értelmezi, a közösségi létet az szabályozza, ami túlmutat az egyedi, az esetleges, az adott időkoordinátákban megjelenő léten'. Nem látom be tehát azt az állítást, hogy nincs szükség egyházakra. Az pedig végképp nem rendíti meg az egyházak létjogosultságát, hogy bennük is kimutathatók mindazok a visszásságok, világi hatalmi törekvések, kisszerűségek és kizárólagosságra való törekvések, me- lyek az egyházakat alkotó, azok hierarchikus szerkezetében vezető funkciót betöltő ember — az egyházak úgy mondják: bűnös — természetében gyökereznek. Ebben az összefüggésben inkább azt látom veszélyesnek, hogy ezek a finoman szólva beszűkülések esetenként az embert meghaladó, az „isteni" köntösben jelentkeznek. Azzal aztán végképp nem tudok mit kezdeni, hogy a világnézeti, vallási sokféleség, a különböző egyházak léte megosztottságot szül. Hiszen ha van jelen korunknak vívmánya, akkor az az a felismerés, hogy a sokféleség, kezdve a bőrszíritől, kultúrától, a politikai, világnézeti elvekig, szükségszerűen az emberi élethez tartozik, és éppen a lét gazdagságának, másrészt a személy szuverenitásának biztos ismérve. Ezeket nem megszüntetni kell, hanem éppen ellenkezőleg, ápolni és biztosítani számukra a szabad mozgásteret. Ami pedig a vallási szembeállítást illeti, szerintem nem kell különösebb ész annak felismeréséhez, hogy vallási ütközések köntösében mindig világi érdekek, eléggé meghatározható részérdekek csapnak össze. A megoldás nem a vallás kiiktatása, az egyházak megszüntetése, hanem a sokféleség, a másik más voltának elfogadása. Egyébként az egyházak intézményes jellege valóban vet fel problémát. Tudniillik egy olyan belső feszültséget hordoznak, ami eleve feloldhatatlan. Ez pedig a bennük rejlő egyedit felülmúló, amit a keresztény vallások az istenivel azonosítanak, és azon társadalmi képlet, azaz intézményesített vallás és egyház közötti feszültség, amelyben ez az „isteni" elem a történelemben megjelenik. Minden keresztény vallás és egyház hordozza ezt a stigmát, ezt a kettősséget. A kettő — mondjuk így, az „isteni" és az „emberi" elem — feszültsége minden keresztény egyházra jellemző. Hordozója az az egyetemesnek, az „isteninek, ugyanakkor az időben való megjelenés minden korlátozottságát is hordozza. Nem idegenek tőle a hatalmi törekvések, az államhoz való kötődés, mindig fennáll annak lehetősége, hogy a vallást ideológiai célokra -használják, hogy a nép ópiuma legyen. Csakhogy ebben nem a vallás vagy az egyház a ludas, hanem az ember. A megoldás kulcsa következőleg nem a vallás vagy az ' egyház, hanem az ember. G. J. SZENT NORBERT ÖRÖKSÉGE ÉS JÁSZÓ A kis Bódva folyó vadregényes völgyének legszebb gyöngyszeme a jászóvári fehér és kiváltságos premontrei kanonokrend kolostora a székesegyházzal együtt. Amíg a bencés kolostorok a halmok, hegyek ormán ékeskednek (mint pl. Pannonhalma), a premontreiek mocsaras völgyekben telepedtek meg, hogy azt lakhatóvá tegyék, és az egész környéket szolgálják. Ők, a premontreiek, a fehér papok, ahogyan a környéken ismerik őket, a XII. században telepedtek itt le. A rend alapítója a híres Gennep vár nagy tekintélyű és dúsgazdag grófjának kisebbik fia, Norbert. Még gyermekkorában — talán édesanyjának kívánságára — egyházi pályát választott. Előkelő származása, a német császárral és Buillon Godfrieddel való rokonsága fényes jövőt biztosított neki. Még gyermekkorában kanonoki javadalmat kapott a xanteni káptalanban, s később szerpappá szentelték. Azután a kölni érseknek, majd unokatestvérének, V. Henrik német császárnak udvari papja és az államtanács tagja lett. ő volt a császári udvar kedvence, mert feltűnő szépsége, nagy műveltsége, szellemessége és udvarias, finom modora által lebilincselt mindenkit, aki vele találkozott. De az udvari élet nem tett rá jó hatást. Megszerette a fényt, a szórakozást, a mulatságokat, és ezek miatt elhanyagolta a lelki dolgokat. Nem lett azonban erA fritzlári zsinaton bevádolták, hogy felsőbb egyházi felhatalmazás nélkül prédikál és beszédeiben támadja a papságot, hogy szerezetesi ruhát hord, bár nem szerzetes, s hogy durva báránybőr viselete ellenkezik a kanonoki állás méltóságával. Ő azzal védekezett, hogy a prédikálás joga együtt jár papi küldetésével, s hogy Isten nem találja kedvét a drága ruhákban. Természetesen, a zsinaton fölmentették a komolytalan vádak alól, de Norbert belátta, hogy ezen a vidéken nem tud eredményt elémi. Ezért 1118-ban lemondott kanonoki javadalmairól, minden vagyonát pénzzé tette és szétosztotta a szegényeknek. Vándorprédikátorként jutott el II. Gelazius pápához, aki kénytelen volt Franciaországba menekülni V. Henrik császár támadásai miatt. Norbert beszámolt a pápának eddigi döntéséről és tevékenységéről. A pápa okiratot adott neki, melyben megengedte, hogy mint apostoli hithirdető mindenhol szabadon prédikálhat. Mindenütt nagy lelkesedéssel várták, és tömegek hallgatták beszédeit. Mégsem ez lett igazi küldetése. II. Gelazius halála után utóda II. Kalixtusz, zsinatot hívott össze Rheimsbe. Megjelent Norbert is első társával, Hugóval. Az új pápától is kért engedélyt a prédikálásra. Itt találkozott a laoni püspökkel, Bertalannal. A pápa Norbertet a laoni püspök gondjaiba ajánlotta. Később újra találkozott a pápával, aki azt ajánlotta Norbertnek, kölcstelen. Sőt, nyíltan ellenezte V. Henrik egyházellenes politikáját, s ezért nem fogadta el az általa felkínált püspökséget. Egy legenda szerint Xantenből a szomszédos várba indult, hogy barátaival szórakozzon. Alighogy kilovagolt, hirtelen félelmetes, sötét felhők tornyosultak az égen. Sűrű villámlások kíséretében kitöri a vihar. Egy villám éppen Norbert mellett csapott le. Leesett a lováról. Mikor magához tért, suttogva kérdezte: „Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem?" És hallani vélte lelkében a belső hangot: „Hagyj föl a könnyelmű élettel és tégy jót." S e perctől az egyház egy szent Pálhoz hasonló nagy bűnbánóval lett gazdagabb. A történplmi források nem erősítik meg, de nem is cáfolják e történetet. De az történelmi tény, hogy 1115-ben teljes fordulatot élt át, s hosszú ideig teljes visszavonultságban élt. A Köln közelében levő siegburgi bencés apátságba vonult, ahol a szent életű és nagy tudású Conon apát vezetése alatt csakhamar igen nagy haladást tett a lelki életben és a teológiai tanulmányokban. Még abban az évben az ádventi idő végén nyilvánosan letette előkelő ruháját, s durva báránybőr ruhát vett föl és úgy borult az oltár elé, ahol a kölni érsek pappá szentelte. Fölszentelése . után még 40 napot töltött Siegburgban, hogy hálát adjon a jó Istennek és fölkészüljön a papi hivatással járó küzdelmekre. Mikor 1116-ban közeledett a nagyböjt, viszszatért Xantenbe, hogy kanonoki javadalmát ismét elfoglalja. Igyekezett másokat is istenhez vezetni. Nagy lelkesedéssel prédikált, az elvilágiasodott papság életét is igyekezett megjavítani. Kanonoktársait rá akarta venni a rendes, szigorú életmód visszaállítására, de azok hallani sem akartak róla. Gyűlölni kezdték, összeférhetetlennek, felforgatónak tartották. hogy ne folytassa vándorló életmódját, alapítson közösséget. Bertalan püspök segítségével kiválasztott egy völgyet, ahol Keresztelő Szent Jánosnak egy elhagyott, omladozó kápolnája volt. Itt vette föl 1120-ban a gyapjúból készült fehér rendi ruhát. Itt jött létre Norbert első közössége, mely rövid idő alatt már 80 tagból állott. Ezek is felvették a fehér rendi ruhát, a lélek tisztaságának jelképét. Idejüket imádsággal és munkával töltötték ki. Szabad idejükben tanultak és dolgoztak. Erdőt ritkítottak, kertet gondoztak, igyekeztek lakhatóvá tenni a mocsaras völgyet. Rövidesen megváltozott az elhagyott vidék képe. Rendi szabályok még nem voltak, csak Norbert példája, tanítása és utasításai pótolták azokat. A rendi hagyományok szerint Norbertnek megjelent szent Ágoston, s az ő szabályait átadva azt mondta, hogy ha a rendtagok hűségesen követni fogják azt, félelem nélkül jelenhetnek meg Isten ítélőszéke előtt. Ezért választotta Szent Ágoston szabalyait, s így ő a rend második alapítójának tekinthető. Szent Norbert tanítványai 1121 karácsonyán az éjféli misén Keresztelő Szent János kápolnájában boldogan tették le a fogadalmat, (gy jött létre az új rend. Norbert megtartotta a kanonoki intézményt, de szerzetesi alapon megújította azt. összekapcsolta a szemlélődést a tevékeny munkával és a liturgikus életet a lelkipásztori szolgálattal. A premontreiek már az alapító életében letelepedtek Magyarországon. Mivel Szent Norbert unokatestvére volt Szent László királynak, Árpádházi királyaink különös jóindulattal segítették őket. A rendi hagyományok szerint II. István király alatt jöttek be. Nagyváradhegyfok volt az első alapítás 1130ban. A jászóvári prépostság alapítási évét nem ismerjük, mert a tatárjáráskor (1240) a prépostság oklevelei, közöttük az eredeti alapító oklevél is elégett. Mikor IV. Béla a tatárok kivonulása után bejárta az országot, 1255-ben Torna várában tartózkodott. Itt fogadta a jászói monostor préposta mostani gyönyörű székestemplomot és monostort építette. Vezetése alatt a prépostság úgy megerősödött, hogy a jezsuita rend eltörlése után átvehette az árván maradt rozsnyói gimnáziumot is. A nagy felvirágzásra nagy csapást mért II. József rendelete, amely 1787-ben feloszlatta a jászóvári préCzima György felvételei az idei Norbert-napokon készültek ját, Albertet, aki kérte a királyt, hogy új oklevéllel erősítse meg jogaikat és népe szabadságát. A király meghallgatta kérésüket és kiadta az oklevelet, amelyet a prépostság újraalapító oklevelének neveznek. Az oklevél elődöket említ, akik a prépostság jótevői voltak. Jogosan föltételezzük, hogy Jászon a premontreiek a XII. század utolsó évtizedében már építették az első kolostort. Albert, akit még a tatárjárás előtt választottak meg, több mint húsz éven át kormányozta a prépostságot. Áldásos működésében korán megakadályozta az Aba nemzetségéből származott Izsák, aki fegyvereseivel megtámadta és lerohanta a védtelen Jászót, és a prépostot is fogságba hurcolta. Később a prépostot elengedték. A XV. században a monostori megerősítették, várrá alakították. A husziták mégis bevették, és másfél évig itt tartózkodtak. A szerzeteseket persze elűzték. A mohácsi vész után a kolostor elnéptelenedik. A király nevez ki komendátorokat, vagyis az egyházmegyei papság soraiból neveztek ki prépostokat. A XVII. században Szécsy György Bethlen Gábor támogatásával lerohanta Jászót, a kanonokat részint megölte, a többit börtönbe hurcolta. 1648-tól Kisdy Benedek, a jászóvári prépost, 1657-ben hozta létre a kassai akadémiát. 1685-ben Thököly is hadaival feldúlta Jászóvárát és a templomot. A század végén I. Lipót visszaadta Jászót a premontreieknek. A prépostság a Perneki apátság joghatósága alá került, majd 1710-től Louka, morvaországi apátsághoz csatolták. Onnan került Jászóra 1745-ben Sauberer András. A kolostor függetlenségét visszaszerezte, a novinciátust helyreállította. A megrongálódott kolostort és templomot eltávolította és helyette postságot is. Tizenöt év után I. Ferenc 1802-ben a jászóvári prépostságot visszaállította, hozzácsatolva a leleszi és a nagyváradi prépostságot is. A visszaállító oklevél főfeladatul a tanítást rendelte el. Hat év alatt meg kellett kezdeni a tanítást a lőcsei, ungvári, nagyváradi és a rozsnyói gimnáziumokban, melyek közül az ungvári helyett inkább a kassait vállalták. A templomot is szinte ujjá kellett építeni, mert a visszatérő premontreiek csak füstös, esőtől ázott falakat találtak. 1792-ben ugyanis a templom is a tűzvész áldozata lett. Tasio András nagy gonddal helyreállította Jászóvárat. A kassai gimnázium épületét 1919ben csehszlovák állami reálgimnázium céljaira vette igénybe az államhatalom. A rozsnyói gimnázium épületében csehszlovák katonaság „telepedett" meg. A nagyváradi gimnáziumban a tanítás 1923-ban szűnt meg. 1939-ben a szentszék Gerinczy Pált nevezte ki jászóvári préposttá. Á prépostság visszakapta régi nagymúltú intézményeit. 1950-ben ismét megszüntették a rend működését, a jászóvári kolostor koncentrációs táborrá változott. Mindent, még az apátság székesegyházát is államosították. 1970-ben a templom teteje tűzvész áldozata lett. A templom a mai napig zárva van. 1990-ben a rend visszakapta a kassai rendházat, a következő évben a jászói templomot és kolostort. Az apátságnak most 19 tagja van, beleszámítva a novinciusokat és szeminaristákat is. Reménykedünk, hogy a következő évben megnyithatjuk a templomot és megünnepelhetjük az ősrégi kolostor létezésének 800-ik jubileumát. BARTAL KÁROLY TAMÁS jászóvári apát A VÍZKELETI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Vízkeleten 1910. június 19-én történt az új templom alapkőletétele. Bernkopf Károly plébános volt a kezdeményezője a templom felépítésének. Hála Istennek, a templomépítés anyagi biztosításához jó szívvel járultak hozzá a hívek. Ezenkívül a bécsi császári és királyi udvar 200 aranykoronával, Vaszary Kolos hercegprímás 2000 aranykoronával, a Budapesti Vallás-alap 10 000 aranykoronával járult hozzá. A vízkeleti templom rekordidő alatt épült fel, 1911. július 30-án megtörtént a templom felszentelése. A templom felszentelésekor az ünnepi szentmisét Ürményi László, a nagyszombati érseki főgimnázium tanára, Vízkelet szülöttje celebrálta a kispapok segédletével. A hívők és a község részéről az ünnepi beszédet Némethy Pál, közjegyző mondta. JÓZAN LAJOS esperes, plébános