Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-10 / 161. szám, péntek

3 HÍREK-VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1992. JÚLIUS 10. NÉHÁNY SORBAN AZ EBBEÉ-NEK ÚJ SZEREPET KELL VÁLLALNIA VÁCLAV HAVEL BESZÉDE A HELSINKI ÉRTEKEZLETEN KÖZEL-KELETI RENDEZÉS AZ ARABOK RÓMÁBAN AKARNAK TÁRGYALNI A közel-keleti béketárgyalások arab résztvevői tájékoztatták Washingtont, hogy készek részt venni az Izraellel folytatott megbeszélések további, immár 6. fordulóján. Ezt tegnap közölte az Al-Akbar című egyiptomi napilap. Adatai szerint Szíria, Jordánia, Libanon és a palesztin küldöttség is konzultációkat kezdett az Egyesült Államokkal és Oroszországgal a következő tárgyalások időpontjáról. A lap szerint az arab fél azt javasolja, hogy augusztus 3-án Rómában kezdjék meg a megbeszéléseket, s csak azután fejezzék be, ha megszületnek a elsó konkrét eredmények. Közben Husszein jordán király és Jicchak Rabin izraeli kormányfő cáfolta az Al-Ahram lap tájékoztatását, miszerint a két politikus különtalálkozót tervez. Husszein az AP hírügynökségnek adott tegnapi intejrújában egyben reményét fejezte ki, hogy hamarosan véget ér a zsidók és az arabok közötti, csaknem 44 éve tartó ellenségeskedés. A legfelsőbb jordán vezetés kizárta annak lehetőségét, hogy konföderációt hozzanak létre a palesztinokkal. Ám hangsúlyozta, Jordánia fenntartások nélkül támogtja a palesztin nép harcát jogaiért. VÉGET ÉRT A RÉMÁLOM Václav Havel köztársasági elnök az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet csúcstalálkozóján mondott beszédének bevezető részében a kialakulóban levő demokratikus rezsimekben, a posztkommunista világban tapasztalható problémákra'mutatott rá. Mint mondotta, a polgárok nincsenek hozzászokva a szabadsághoz, örülnek neki, ám egyben csodálkoznak azon, hogy szétesett az egész rendszer, amely garantálta eddigi létbiztonságukat. A posztkommunista helyzet legérdekesebb eleme azonban az, hogy feléledt a történelem. Felemlegetik az ősrégi konfliktusokat, a sérelmeket, a jogtalanságot, az ellenségeskedést, szót kérnek a nemzeteknek a történelem során elfojtott ambíciói, úgy tűnik, semmi sem merült feledésbe, semmi sem bocsáttatott meg, s az egész posztkommunista világ, amely még nem is olyan régen egységesen vörös volt, a valóságban hihetetlenül tarka. A nemzetek emlékeznek hajdani királyaikra és császáraikra, az egykori államformákra, a volt határokra, tudatosítják folytonosan elnyomott nemzeti identitásukat, s azt is, ki és mikor tette ezt. Ez a helyzet természetesen táptalaja a nemzeti fanatizmusnak, a xenofóbiának, az összeférhetetlenségnek, teret ad a demagógok és a populisták számára. Két lehetőség van: vagy kivárjuk, hogy mi minden fog még történni, a posztkommunista katlanban milyen meglepetésekre kerülhet még sor, vagy most azonnal elfogadjuk generációnk nagy történelmi kihívását. A kihívást arra, hogy megpróbáljuk megérteni és a nevén nevezni az eseményeket, befolyásolni azokat oly módon, hogy ne vezessenek káoszhoz, az újabb és újabb konfliktusokhoz. Romba dőlt az eddigi európai békés rend, Úgy gondolom, hogy a mostani korszak történelmi kihívás egy olyan új rendszer létrehozására és megerősítésére, amely megfelelne a 21. század elvárásainak, igényeinek. Erre a történelmi kihívásra a Nyugatnak is reagálnia kellene. Hiszen már ma is megfigyelhetjük, hogy Vlore albán kikötővárosban szerdán összecsapásokra került sor a rendfenntartó erök és a menekülni próbáló albánok között. Tizenöt rendőr megsebesült - tájékoztatott az AFP hírügynökség a helyi hivatalos forrásokra hivatkozva. Szerdán mintegy 2 ezer személy próbált behatolni a Vloreban horgonyzó hajók fedélzetére. A tömeg egy részének sikerült elfoglalnia az egyik hajót, a tüntetők ellen a rendfenntartó erök különleges egységeit vetették be, amelyeknek estére sikerült ismét ellenőrzésük alá vonni a kikötőt. A tegnapra virradó éjszaka a délolaszországi Brindisi repülőteréről startolt az Alitalia légitársaság különrepülőgépe a Keleten végbemenő különböző dezintegrációs folyamatok törvényszerűen a nyugati vélemények és érdekek differenciálódásához, sót polarizálásához vezetnek. A politikai jószándék az egyedüli erő, amely szembeszállhat a destabilizáció veszélyével, öngyilkosság lenne várakozni és tehetetlenül figyelni az eseményeket. Úgy gondolom - mondotta Havel -, hogy az EBEÉ különösen alkalmas talaj a politikai jószándék kinyilvánítására. A demokratikus Csehszlovákia a kezdet kezdete óta nagy reményeket fűzött az EBEÉ-hez és javasolta, hogy gyorsan keresse meg új szerepét a változó Európában. Szorgalmazzuk, hogy az EBEÉ erősítse struktúráit és mechanizmusait, szerezzen tekintélyt számukra és egyben tegye lehetővé azt, hogy hatékonyan és operatívan működhessenék. Nagyobb jogkörökkel kellene felruháznia szerveit és biztosítani kellene, hogy azok rugalmasan reagáljanak. Szorgalmazzuk, hogy az EBEÉ mihamarabb hatékonyan együttműködjön a meglevő nemzetközi szervezetekkel. Az Európai Közösségek lehetne az európai együttműködés fö motorja, a NATO és a Nyugat-európai Unió pedig az EBEÉ esetleges békemissziójának fö eszközeiként szolgálhatna. Az Európa Tanács, mint az európai politikai kultúra terjesztője és az európai jogi normák megalkotója, jö segítséget nyújthat az EBEÉ-nek. Véleményem szerint - hangsúlyozta Havel - jó lenne, ha az EBEÉ céltudatosabban készülne fel arra, hogy valóban szerződéses szövetséggé alakuljon, amely kötelezné tagjait az elfogadott elvek betartására és amelynek joga lenne felelősségre vonni azokat, akik megszegik az emiitett elveket. Meggyőződésem, ha az EBEÉ valóban akarja, a jövőben a békés együttélés, a biztonság és a demokratikus fejlődés legfőbb garantálójává válhat az egész északi féltekén, s egyben az összeurópai egyesítés keretét képezhetné, hangsúlyozta a köztársasági elnök. 103 albán menekülttel és mintegy 60 olasz rendőrrel a fedélzetén. A menekültek szerdán este érkeztek Olaszországba azon az albán katonai hajón, amelyet az öt tagú legénységgel együtt „elraboltak". Az említett hajót olasz naszádok kísérték a Brindisitől északra levő Punta Rico kikötőbe. A menekültek közt mintegy 50 katona, több nő és tíz gyerek volt. Az olasz rendőrök vagy két tucat lőfegyvert koboztak el tőlük, főleg puskákat és pisztolyokat. Röviddel ezután az olasz belügy- és külügyminisztérium megerősítette: az emigrációról szóló érvényes törvényt nem lehet megszegni, vagyis nem tehetnek kivételt, ezért az összes menekültet visszaszállították Albániába. Tegnapra eltűntek Franciaország közútjairól a kamionbarikádok, felszabadultak az autópályák, a mellékutak is. Véget ért a majd két hétig tartó rémálom, melyben felbőszült sofőrök és tehetetlen kormánytagok, kereskedők és áruszállítók, ideges turisták meg csalódott szállodatulajdonosok átkozták egymást, kamionok és tankok néztek farkasszemet egymással. Bizonyára nem gondolta a párizsi kabinet, hogy ilyen rémálmot idéz elő a közlekedés megrendszabályozásával, azokkal a „feketepontokkal", amelyekkel a notorikus gyorshajtókat, szabálysértőket akarja büntetni. Büntetnie kell, mert Franciaországban rendkívül fegyelmezetlenül vezetnek a sofőrök; évente csaknem tízezren vesztik életüket a különböző balesetek során, nem is beszélve a sebesültekről és az anyagi károkról. Csakhogy a hatpontos jogosítvány bevezetésével hozott rendelettel kutyaszorítóba kergette a hivatásos gépkocsivezetőket, s különösen a perceket örökösen hajszoló kamionsofőröket. Hiszen, ha mindig igazodnak a sebességkorlátozáshoz, talán nem tudják időben eljuttatni szállítmányukat a megadott helyre, nem teljesítik az olyankor könyörtelen megbízók utasításait, s emiatt esetleg, sőt minden bizonnyal felmondást kapnak. Ha viszont folyamatosan megszegik a szabályokat, hamar elveszítik pontjaikat, velük együtt a jogosítványukat és állásukat is. Érthető: védekezniük, tiltakozniuk kellett. Hogy az óráról órára feszültebb helyzet mégsem mérgesedett el, az nem csak a radikális tisztogató akciónak köszönhető, hanem főként annak a kompromisszumos megállapodásnak, melyben a kormány megígérte: egy bizonyos fokig elnézőek lesznek a hivatásos teherfuvarozókkal. Napokig álltak a kamionbarikádok, s ennek természetesen következményei vannak - lesznek. Teljesen megbénult a forgalom, részben a gazdaság is. Alkatrészhiány miatt számos nagyvállalatnál (Renault, Peugeot) le kellett állítani a munkát, Dél-Franciaországban rakásra rohadt a gyümölcs, zöldség - jelentették a hírügynökségek. És kényszerszünetet tartottak a turisták is. Nyilvánvaló, hogy a károsultak mihamarabb be akarják majd hozni a lemaradást, pótolni szeretnék a veszteségeket. Várható hát, hogy máris robogó kocsik milliói árasztják el a szabaddá tett utakat... Véget ért a rémálom, hogy helyet adjon egy újabbnak? (ug) B

ili Clinton demokrata párti elnökjelölt Albert Gore szenátort kérte fel arra, hogy a novemberi elnökválasztáson vele együtt, alelnökjelöltként induljon. Gore az ajánlatot elfogadta - közölték tegnap Arkansasban Clinton tanácsadói. M

oszkvában szerdán este az orosz parlament határozatot hozott arról, hogy küldjenek orosz csapatokat a Dnyeszter mentére. Ezek egyedüli célja az lesz, hogy szétválasszák az egymással szemben álló feleket. Az orosz egységek addig fogják betölteni ezt a szerepet, amig meg nem érkeznek oda a FÁK békefenntartó erői. Ez utóbbiak létrehozásáról hétfő^csúcstalálkozójukon döntöttek a közösség tagállamainak legfelsőbb vezetői. Az orosz törvényhozás külön nyilatkozatban hangsúlyozta: a Dnyeszter menti konfliktus békés rendezésének alapja lehetne, ha ez a terület a Moldovai Köztársaságon belül különleges politikai és gazdasági státust kapna. E

urópa 1945 óta nem élt át olyan nagy menekültválságot, mint amilyen az elkövetkező időszakban vár az öreg kontinensre. Ezzel kapcsolatban a legnagyobb gondok Magyarországot, Ausztriát és Németországot sújtják, e három állam az idei év első négy hónapjában százezer menekültet fogadott be. Mindezt a konfliktusok és a terrorizmus kutatásával foglalkozó londoni intézet, a RISCT közölte. A legújabb tanulmány szerint az európai menekülteket mágnesként vonzza Németország. Magyarországról, Lengyelországból és Csehszlovákiából is sokan emigrálnak Németországba, de ezt a tanulmány „tipikus agyelszívásnak" minősíti. L

ech Walesa lengyel elnök irodája kidolgozta az új lusztrációs - törvény tervezetét, amely szerint azokat, akik együttműködtek a kommunista titkosrendőrséggel, öt évre eltiltanák a közéleti szerepléstől. A lusztrálás nem vonatkozna azokra, akik a bűnügyi rendőrséggel, a felderítéssel és a kémelhárítással működtek, együtt. Külön törvénytervezetet kíván kidolgozni az átvilágításról a parlament felsőháza, a szenátus, továbbá a Szolidaritás szakszervezet és a Független Lengyelország Konföderáció nevű párt is. A szejmnek tehát lesz módja arra, hogy válogasson a javaslatokból. K

ínából kiutasítottak három kanadai fiatalt, mert illegálisan vallásos témájú könyveket és kazettákat terjesztettek. Az Új Kína hírügynökség szerint a három fiatalnál 100 kg vallásos irodalmat találtak. A kanadai nagykövetséget az esetről nem értesítették, amely ezért magyarázatot kért a pekingi külügyminisztériumtól. E

ddig 18 ezer szovjet katona hagyta el Lengyelországot, de még mindig 20 ezren állomásoznak ott, s hozzávetőleg 20 ezerre tehető az orosz polgári alkalmazottak száma is. A Gazeta Wyborcza tegnap azt jelentette, hogy az északi szovjet hadseregcsoport Lengyelországban már nem rendelkezik harckocsikkal, nehéztüzérséggel és légvédelmi rakétákkal sem, ezeket az eszközöket már hazaszállították. A lengyel-orosz megállapodás értelmében november 15-íg kell befejezni a csapatkivonást. N

elson Mandela, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) vezetője kijelentette, hogy mozgalma számára az államosítás továbbra is reális politikai lehetőség marad. Azt mondta, a számukra hozzáférhető tényektől függ, hogy az ANC hatalomra jutása esetén államosítani fog-e vagy sem. Meg kell jegyezni, a délafrikai fehér kisebbség elsősorban ezért fél a Mandela vezette mozgalom politikai győzelmétől, hiszen az ANC szinte megalakulása óta szorosan együttműködött a dél-afrikai kommunista párttal. H

árom indiai vendégprofesszort 12 órán keresztül tartottak őrizetben Budapesten anélkül, hogy lehetővé tették volna számukra a kapcsolatteremtést az indiai nagykövetséggel, vagy budapesti munkahelyükkel. Az ügyről a tegnapi Népszabadság számolt be. A három professzor a múlt hét végén bevásárlást rendezett egy áruházban, 5000 forintos bankjegyekkel fizettek, s a jelenlevők közül ketten azzal vádolták a szemlátomást külföldi állampolgárokat, hogy lopták a pénzt. A kihívott rendőrök azonnal őrizetbe vették a három ártatlan embert, anélkül, hogy kihallgatták volna őket, vagy az elárusítókat. A rendőrség szóvivő' je lehetségesnek tartotta, hogy szabálytalanul jártak el a három professzorral szemben, s ha bebizonyosodik ártatlanságuk, akkor bocsánatot kérnek tőlük... ROMANIA MEGKOPOTT A „FORRADALOM" FÉNYE Románia lakosságának több mint 60 százaléka szerint az a tény, hogy az országban a kommunista rendszer megszűnése, eltérően más kelet-európai államoktól, rendkívül nagy emberi és anyagi áldozatokba került, egyáltalán nem ok a nemzeti büszkeségre. Ez tűnik ki egyebek közt abból a közvélemény-kutatásból, melynek eredményeit a múlt hét végén tették közzé Bukarestben. A reprezentatív, országos méretű felmérést erről a mindmáig nagyon kényes témáról a Bukaresti Egyetem diákszervezete kezdeményezte. Mint ismeretes, az 1989 karácsonyának előestéjén kivívott rorinán szabadság „ára" 1200 halott, sok ezer sebesült és több miliárd doláros anyagi kár volt. Nem meglepő tehát, hogy a rendszerváltást követő első hetekben a romániai közvélemény és eseményeket a nemzeti büszkeség új, komoly forrásaként értékelte. Még az sem volt zavaró, hogy a történések gyújtópontjában az első pillanatokban Tőkés László magyar lelkész állt. Azóta viszont sok minden megváltozott, a „forradalom-puccs" hátteréről sok mindenre fény derült és az emberek jórésze kiábrándult az új nómenklatúrából. Külön figyelemre méltó, hogy a megkérdezettek 15 százaléka szerint „a két és fél év előtti eseményekért szégyellniük kell magukat" a románoknak, mert „a kiontott vér egy előre kidolgozott forgatókönyvnek az eredménye". Változott a közvélemény viszonya az elesettekhez is. Akkoriban nemzeti hősöknek nevezték őket. Ma már a lakosságnak csak a harminc százaléka osztja ezt a nézetet. A válaszadók 50 százaléka szerint az elesettek „a kommunisták által a nemzet ellen elkövetett bűntény áldozatai". Bár nyíltan ugyan nem szerepelt a feltett kérdésekben, de a válaszokból többé-kevésbé nyilvánvaló, hogy a kommunisták közé a megkérdezettek nem csak Nicoiae Ceausescut és köreit, hanem a mai elnököt, Ion Iliescut is odaszámítják. A felelősséget a történtekért neki is viselnie kell. A maradék húsz százalék úgy véli, az akkor elesettek hősök és áldozatok egyaránt. Jegyezzük meg, hogy a mai napig sincs tisztázva az 1989 decemberi események háttere. Az eddig nyilvánosságra került dokumentumokból, bizonyítékokból kitűnik, hogy a tisztán spontánnak mondott forradalomban sok volt a nyilvánvalóan előre megtervezett elem, puccsra valló vonás. Érdekes, hogy tovább differenciálódott a vélemény a Ceausescu házaspár kivégzéséről is. Jelenleg a megkérdezettek mintegy 15 százaléka sajnálja, hogy Nicoiae Ceausescut és nejét, Elenát kivégezték. Ezt egyébként jól mutatja az, hogy a diktátor-házaspár bukaresti Ghencea temetőben levő sírján szinte állandóan égnek a gyertyák és bizonyos időnként búcsújáróhelyhez hasonlít. Elgondolkozhat a mai román vezetés, hogy miért is ez a nosztalgia a korábban gyűlölt diktátor után. Saját véleményem és más nemzetközi megfigyelők szerint is kétségtelenül sok az igazság abban, amit ez a csoport hangoztat: Ceausescuékat azért végezték ki olyan gyorsan, mert tartottak attól, hogy beszélhet és esetleg valakikre nézve kellemetlen dolgokat mondhat. E tények is azt bizonyítják, hogy bár megkopott a romániai „forradalom" fénye, a történészeknek továbbra is izgalmas a téma, akárcsak az olvasóknak. KOKES JÁNOS ÚJABB ALBÁN EXODUS VÁRHATÓ OLASZORSZÁG HAZATOLONCOLJA A MENEKÜLTEKET Munkában a francia rendőrök. Ha nem nyílik ki a kamion ajtaja beverik az ablakot.