Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)
1992-07-10 / 161. szám, péntek
1992. JÚLIUS 10. HAZAI KÖRKÉP 4 LAPSZÉLEN A KOMMUNISTA PÁRT VEZETŐ SZEREPÉNEK TÁMOGATÓJA ELNÖKJELÖLT LESZ? RICHARD SACHER LEVELÉT MEGÍRTA... A csütörtöki Lidové noviny érdekes levelet közölt. Szerzője: Richard Sacher, a Szövetségi Gyűlés képviselője, november utáni belügyminiszter, akinek jelöléséről a köztársasági elnök posztjára egyre többen, köztük a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom is, beszél. Ebben panaszt emelt az akkori Néppárt vezetői ellen, és végeredményében azt szorgalmazza, hogy őt nevezzék ki a párt központi titkárává. A levél dátuma: 1988. december 8., címzettje: Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Tanulságos lehet megismerkedni néhány gondolatával. nem szorgalmazzák a problémák megoldását, magyarázását, hanem inkább hatalmi eszközökkel háttérbe szorítják azokat. Öt, számára ismeretlen okokból, leváltották az iskola éléről. Ennek kapcsán szükségesnek tartja hangsúlyozni: soha sem titkolta, hogy a CSKP politikája összhangban áll a hívők és az összes dolgozó érdekeivel. Mivel a párt vezetői, s személy szerint a vezető titkár, nem urai a helyzetnek, nem mutatnak példát a hívőknek, leváltásukat javasolja. - Nincs szó csupán a központi titkár személyéről, hanem arról, hogy gondolataival, de személyesen is kompromittálja a CSKP politikáját, amelyben az emberek őszintén hinni akarnak - hangsúlyozza. - Meggyőződésem, hogy a Csehszlovák Néppárt a szocialista társadalomban megfelelően ellensúlyozni tudná a nem szocialista, sőt szocialistaellenes kezdeményezéseket. Olyan személyeket kell a párt élére állítani, akik tekintélynek örvendenek, s megszerezték a CSKP, a Néppárt tagságának és a többi hívőnek a bizalmát - hangsúlyozza levelében Richard Sacher. Valóban ő lenne a legalkalmasabb köztársasági elnök? VÉGIGGONDOLTÁK... VISSZHANG Az SZMPSZ sajnálatos tényként könyveli el az Új Szó 1992. július 2-án megjelent,, Várjuk a gyerekeket és nem jönnek "című írást. A magyarországi interjúalany pontatlanul, szakmai szempontból hiányosan tájékoztatta az újságírót. Az ÚJ Szó ez év januárjában közölte a határon kívüli magyar szakszövetségek és az MK MKM közös Állásfoglalását, amelyben világosan megfogalmazódott: a Kemény Zsigmond és a Márton Áron Alapítványok az áldatlan délvidéki helyzet következtében kimerültek, ezért az 1992/93-as tanévre új ösztöndíjak odaítélésére anyagi keretük nincs. A határon kívüli magyar szakszövetségek a magyar oktatási tárcától a mai napig nem kaptak olyan tájékoztatást, amelynek értelmében 60-60 új hallgató számára sikerült volna anyagi eszközöket biztosítania. Az SZMPSZ októberi képviselőtestületi ülésén foglalkozik a következő tanév előkészületeivel. Az új lehetőségekről időben tájékoztatjuk - az Új Szó hasábjain is - az iskolákat, érettségizendő fiataljainkat. Kérjük az érdeklődőket, hogy kiigazításunkat fogadják megértéssel. Tisztelettel: Dr. PUKKAI LÁSZLÓ, az SZMPSZ elnöke AKKOR HOVÁ TÜNT HATVAN ÖSZTÖNDÍJ? TOVÁBBRA IS EZ ITT A KÉRDÉS... (K. Cs.) TÁNCHÁZ- ÉS NÉPZENEI TÁBOR ML IS A VICC?! Máris alighanem puszta sajtótörténeti adalékká vált az újkeletű szlovák államünnepnek, Cirill és Metód napjának idei publicisztikai, úgymond, lenyomata. Vajon miért? Vigyázat, nem a politikai töltésű cikkekről és szónoklatokról van szó. Azok nagyon is tovább gyűrűznek mindennapjainkban. Vagy talán mégis azokról? Nos, a hagyományápolás önmagukkal azonos, a közvetlen politikai érdekszolgálattól mentes műfajaink gyér, alig-alig érzékelt jelenléte a töprengés oka. Jobban mondva az a lapok részéről tapasztalt közömbösség, mintha az ilyesfajta írásokra az ünnep alkalmából nem is lett volna szükség, végül is senkinek sem hiányoznak. Mert a sajtó nagy részének magatartása olyan, mintha tényleg csak úgy napirendre lehetne térni afelett, hogy a lapok csak itt-ott, csupán valamiféle kényszeredettségnek engedve adtak helyet a múltat faggató igényesebb írásoknak. S szinte kimondatlanul is hallani az olvasói érdektelenségre hivatkozó mentegetőzést. Mert hisz a történészi oknyomozást és a közírói eszmefuttatásokat párosítani akaró írások nem tartoznak a szórakoztatóan izgalmas olvasmányok közé. Mindazonáltal a közgondolkodás „agysejtjeit" elevenítgető sajtó nem szívesen nélkülözi ezt az olvasóval szembeni „agyostromot". S ha mégis, sejtetni igyekszik, hogy ilyenkor a közhangulattal van valami baj. Tehát jobb az óvatosság. Hát igen. Itt a lényeg. Mégis úgy tűnik, hogy ha valaki épp a szóban forgó cikkek hiányát megpróbálná összefüggésbe hozni a társadalmi közérzettel, könnyen azonosulhat ama egyszeri vőlegény figurájával. Az adoma szerint ugyanis az újdonsült férj úgy tudta, hogy a nászéjszaka roppant izgalmas dolog, s ezért egész éjszaka az ablak alatt állt, de semmi izgalmasat nem tapasztalt. Jó vicc! Politikától óvakodó történeti publicisztikától várni az üdvösséget akkor, amikor- a politika itt óráról órára szolgáltatja az igazi szenzációs meglepetéseket és a „bevett szokásoktól eltérő" politikusi megnyilatkozásokat. A szlovák kormányfő a nagyon is vitatható nemzeti egységre szólítva a svätopluki legendákat igyekszik átültetni a mába. S emögött ott van a múltnak olyasfajta „birtokbavétele", mint" ahogy azt Jozef Markuš, a Matica slovenská elnöke Nyitrán előkelő hallgatóság előtt, a főiskola aulájában kísérelte meg. Szerinte több mint tizenegy évszázaddal ezelőtt a maihoz hasonló sorsfordító referendum zajlott le. Választani kellett a kereszténység és a pogányság között. ,,Most szintén ugyanilyen döntés előtt állunk... Az Úristen csak tökéleteset alkotott. Lett légyen nemzetről avagy egyénről szó". Van, aki mindezt tényleg viccnek veszi? S vajon gondol-e arra, hogy már három évvel ezelőtt, az ünneppé nyilvánítás idején okot szolgáltatott erre a politika. S ezek a mozzanatok most öntörvényszerűen mintha „kivirágoznának". A Szövetségi Gyűlés 1989 után megválasztott volt alelnöke tavaly egy intejrúban elmondta, hogy amikor Václav Klaushoz fordultak az ünnep jóváhagyásához pénzügyi fedezetet kérve, a pénzügyminiszter állítólag csak azt látta: milliárdokat kell kiadni, s teljesen mindegy, hogy Ján Kozinára vagy valamiféle Cirillre és Metódra pazaroljuk a pénzt. Az említett alelnök nyilatkozatában arra is utalt, hogy az államiság hagyományait keresve, az államszövetség gondjai kapcsán Vladimír Mečiarnak már akkor felvetette a konföderáció gondolatát. De javaslatával nem nyerte el Mečiar rokonszenvét... A politika hihetetlen fordulatokra képes. Éppen ezért talán örüljünk, hogy a Cirill és Metód napjának megünneplésétől távol maradt a történeti publicisztika eszköztára. Keserű tapasztalatok igazolják, hogy mit is jelent, ha a valódi hagyományápolás a napi politika szolgálatába szegődik. (kiss) A szlovák kormány javaslata szerint a minisztériumok átszervezése során a nemzetközi kapcsolatok minisztériuma külügyminisztériummá változna. Vladimír Mečiar miniszterelnök ezt legutóbbi sajtóértekezletén a következőkkel indokolta: A külügyminisztérium felállításakor a Cseh Köztársaság által követelt megoldásból indultunk ki. Ök ugyanis külföldi kapcsolatok miniszterét neveztek ki, mi viszont végiggondoltuk a kapcsolat és ügy közti különbséget és úgy döntöttünk, hogy minden kapcsolat valamilyen ügyhöz kötődik és minden ügy a kapcsolatok része. Ezért nem látunk ebben alapvető különbséget. A változással alkalmazkodunk a minisztérium jelenlegi tevékenységéhez is, hiszen ez eddig sem a nemzetek közi kapcsolatokat ápolta, még akkor sem, ha azok regionálisak voltak. Egyelőre csak a megnevezés változik, mert tiszteletben tartjuk az alkotmányos rendet. Remélem, hogy a cseh fél nem gördít akadályokat az elé, hogy szeptember végéig a külügyek terén is tisztázzuk a hatásköri kérdéseket. T. L. A Szlovákiai Magyarok Folkórszövetsége 1992. július 12. és 19. között Nagyfödémesen szervezi meg az V. Országos Táncháztábort és az I. Országos Népzenei Tábort. Naponta 5 óra aktív tánc- és zenetanítás, valamint 3 óra szabad tánc, illetve táncházi közösmuzsikálás lesz. A műsorban fennsíki, kartali és mezőkölpényi táncok és népzenei hagyományok oktatása, népdaltanítás, esténként táncház, néprajzi és táncháztábori filmek vetítése szerepel. Kikapcsolódni a helyi termálfürdőben lehet. A táncokat Richtarcsik Mihály, Nagy Zoltán József, Péter Zsolt, Čertánská Dagmar, Helbich Anna és Furik Rita, a zenét ifj. Csoóri Sándor, az Ádám István Emlékzenekar és Agócs Gergely, az A tavalyi értékesítési nehézségek után várható volt, hogy a földművesek csökkenteni fogják egyes gabonafélék vetésterületét. Ez be is következett. A tavalyinál például 61 ezer hektárral kisebb területen érik kasza alá a búza, ami 1991-hez viszonyítva 15 százalékkal kevesebb. Nem kisebb, hanem épp fordítva, nagyobb területen, 250 ezer hektáron termesztenek Szlovákia földművesei árpát. A nagyobb terület a búza kisebb területét megközelítően kétharmad részben ellensúlyozza. A gabonafélék összterülete azonban ennél a különbözetnél tavalyhoz viszonyítva nagyobb arányban csökkent, éneket Nagy Mirtill tanítja. Az oktatásnál közreműködnek az adott tájegységek paraszttáncosai és népzenészei. A táncok tanításánál és az esti táncházban a zenét Vavrinecz András vezetésével a budapesti Bekecs, valamint a dunaszerdahelyi Pántlika zenekarok szolgáltatják. Részvételi díj 800 korona, 1 napra 140 korona. Az SZMF tagjai 300, illetve 50 korona kedvezményben részesülnek. A részvételi díj ellenében szállást, tánc és zenekari oktatást, az esti táncházak és a termálfürdő díjtalan igénybe vételét biztosítjuk. Jelentkezni a helyszínen lehet (Nagyfödémes, művelődési ház). Érkezés július 12-én délutántól, táborbontás július 19-én reggeli után. A Szlovákiai Magyarok Folklórszövetsége mivel a repce vetésterülete megközelítően 10 ezer, a napraforgóé 11,5 ezer, a rozsé pedig 14 ezer hektárral kisebb. Ez azonban nem szabadna, hogy gondokat okozzon, mivel még vannak tartalékok a tavalyi termésből, különösen rozsból jelentősek a készletek. Az idei termés mennyisége várhatóan nemcsak a területcsökkenés arányában lesz kisebb, hanem egyéb okok miatt is. Egyrészt közbeszólt az időjárás. Az árpánál a korai meleg és a hosszan tartó szárazság, a búzánál pedig a július eleji kánikula. E. F. MEČIAR: SEGÍTSÉG, EGYETÉRTENEK VELEM! Takaros gyűjteményt lehetne összeállítani a nálunk mostanában legforgandóbb politikai kifejezésekből, állandósult szókapcsolatokból. Például: szuverenitás, önrendelkezés, külön szék Szlovákia számára az ENSZ-ben, konföderáció, működőképes föderáció, önállóság, közös állam, unitáris állam stb. Véleményem szerint nem kis mértékben e fogalmak és szókapcsolatok tisztázatlansága miatt vált teljesen cseppfolyóssá az ország helyzete. Persze, a fogalomértelmezési zűrzavar nem a véletlen müve, hanem a választási stratégia eredménye. Mint a történelem folyamán már oly sokszor, ezúttal is fizetni kell a hazugságokért és a népbutításért. Egyre egyértelműbben kiderül, hogy ami a szlovákiai nemzeti pártok politikájában választási agitációként célravezető volt, az a cseh politikusokkal való konkrét, a lényeget érintő tárgyalások során szlovák nemzeti szempontból zsákutcába vezet. Két-három hónappal ezelőtt Mečiar - Prokešről már nem is beszélve - még dagadó mellel és naponta: ha törik, ha szakad, kikiáltjuk az önálló Szlovákiát. Ma, éppen egy hónappal a választási eredmények kihirdetése után egy kis túlzással úgy jellemezhető a helyzet, hogy Mečiar szlovák miniszterelnök már arra panaszkodik, hogy szaván fogták a csehek. Azon sem csodálkoznék, ha holnap így kiáltana fel: Segítség, egyetértenek velem! Ki hitte volna 1992. június 5-ikén, a választások előestéjén, hogy pontosan egy hónappal később már ezt nyilatkozza a Le Monde c. francia lapnak: „Nem akarunk önállóságot, belekényszerítenek bennünket." Nem a véletlen műve, hogy francia lapnak nyilatkozta ezt. Tudatosságának történelmi gyökerei is vannak, amelyek az első világháború végéig nyúlnak vissza. Ugyanakkor azzal is összefügg, hogy az összes nyugati állam közül a francia áll ki legkövetkezetesebben Csehszlovákia egysége mellett. Vagy arról van itt szó, hogy a szlovák miniszterelnök néhány hét alatt is felismerte, milyen óriási nehézségekkel kellene Szlovákiában megküzdeni a különválást követő hónapokban és években, és a nyilatkozat voltaképpen a visszatáncolás első gesztusát jelenti, vagy arról van szó, hogy az országos politikát (a választási kampányhoz hasonlóan) megint összetéveszti az agitációval és propagandával. Ha az első eset áll fenn, minden rendben van. Ez az első jele lehet annak, hogy az ösztönökre épülő nemzeti politizálást hamarosan az ésszerű, tényeket figyelembe vévő politizálás váltja fel Szlovákiában is. Ha viszont csak azért nyilatkozott úgy a franciáknak, ahogy nyilatkozott, hogy az (leendő) önálló Szlovákia későbbi nyomorúságát legyen mivel megmagyaráznia, minden okunk megvan a nyugtalanságra. Ország-világ ismeri Vladimír Mečiar kiszámíthatatlanságát. Nem tudni, milyen meglepetést tartogat számunkra, így a föderáció sorsáért tudatosan aggódó szlovákiai demokratikus pártok és a föderáció mellett síkra szálló magyarság számára ugyanúgy nem egyértelműen megnyugtató ez a nyilatkozat, mint azok, egyének számára, akik a föderáció megmaradását és a demokrácia jövőjét nem tudják különválasztani. Lehet, hogy a kijózanodás, a szélsőségekről való lemondás első jele a nyilatkozat, de megtörténhet, hogy a demagógia nyakló nélkülivé válásának a nyitányáról van szó. Vladimír Mečiar is tapasztalhatta, mi is naponta tapasztaljuk, hogy a jelenlegi cseh kormány nem az a cseh kormány, amely a bársonyos forradalom utáni hónapokban keletkezett. E megállapítást ne vegyük minősítésnek, egyszerűen csak tekintsük annak, hogy ez: már más csapat, amelynek tagjai nevén nevezik a dolgokat. Nyíltan kimondják, amit eddig is' mindenki sejtett. Nem rejtik véka alá, hogy milyen következményei lesznek Szlovákia ós Csehország számára annak, hogy különválás esetén megszűnik a nemzeti jövedelemnek a föderáción keresztül való újraelosztása. Számszerűen kimutatják, amiről felelőtlenség csak úgy, általánosságban, a csodára várva beszélni. Kimutatják például, hogy a szlovákiai munkanélküliséget milyen eszközök igénybe vételével lehetett eddig és lehetne ezután is kezelni. Kimondják, hogy a Mečiar által váltig emlegett és szorgalmazott konföderáció - ha egyszer az külön államot, külön adórendszert, külön államfőt stb. jelent - nem közös állam, nem föderáció. A Václav Klaus által vezetett cseh kormány tisztában van azzal, hogy a gazdaságátalakítás során milyen fontos az időtényező, ezért nyiltan kimondja, hogy nem ért egyet a válság elhúzódásával. Mihamarabbi döntést szorgalmaz. Ezzel szemben Mečiar húznáhalasztaná a döntést. Nem tudja, vagy nem akarja magát beleélni partnerének helyzetébe, pedig nyilván tisztában van azzal, hogy ha Szlovákiában megváltoztatják a gazdasági reform ütemét, Csehországban az a reform eredményeinek felhígítását jelenti. Kissé durván szólva így is jellemezhető a szlovák miniszterelnök helyzete: emberére talált Klausban. Persze, ugyanazokat a tényeket, amelyekkel a cseh miniszterelnök érvel, már tavaly és tavalyelőtt is ismerték, a végső következtetést azonban senki sem mondta ki, legfeljebb csak a szlovák nacionalizmus láttán szintén meghazafiasodott cseh kispolgár, aki így reagált némely Pozsony-főtéri handabandázásokra: Když chtéjí, ať jdou. A kérdés azonban nem olyan egyszerű. Lehet, hogy a kérlelhetetlen tények láttán megkezdődött Mečiarék kijózanodása. Úgy látom, most még lehetne engedni a negyvennyolcból anélkül, hogy a szlovák nemzetnek meg kellene alázkodnia. TÓTH MIHÁLY ARATÁS SZÁMOKBAN A levélíró először bemutatkozik. Megtudjuk róla, hogy 1969-től dolgozik a Csehszlovák Néppárt apparátusában. Először-trutnovi járási titkárként, a CSKP új vezetésének hatalomra jutása után segített a pártban konszolidálni a helyzetet. Később az észak-csehországi bizottság vezető titkára lett. Megteremtette „a politikai és szervezési feltételeket ahhoz, hogy a Néppárt aktívan részt vehessen a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításában". Ennek elismeréseként 1981 végén, a pártapparátusból való rövid távozása után, kinevezték a Csehszlovák Néppárt Központi Politikai Iskolájának vezetőjévé. Sacher részletesen ismerteti érdemdús tevékenységét. - Rámutattam, hogy a keresztények kötelessége aktívan részt venni a szocialista társadalom építésében... Úgy gondolom, meggyőző módon tudtam magyarázni a CSKP vezető szerepének szükségességét. Ezután rátér a párt vezetőinek bírálatára. - Fojtík elvtársnak, a CSKP KB ülésén elhangzott beszéde szellemével ellentétben ők AHOGY ÉN LÁTOM