Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-09 / 160. szám, csütörtök

1992. JÚLIUS 9. ÚJ SZÓ* HAZAI KÖRKÉP 4 SZÖVETKEZETI LAKÁSOK MEGVENNI, NEM MEGVENNI? A lakásszövetkezetek tagjai július 28-ig felszólíthatták a szövetkezetüket, kössenek szerződést, amely rájuk ruházná lakásuk tulajdonát. Július 28-ával ez a jog megszűnik. A szövetkezeti tagokat most az a kérdés foglalkoztatja, kérjék-e a tulajdonjogot vagy nem. Ennek kapcsán kérdezték meg a lakásszövetkezetek szövetségének elnökét Csehországban, vajon szabadabbá válik-e az a szövetkezeti tag, aki megveszi lakását mint a többi tag? Ime a válasz: - A gyakorlati életben, ez önmagában nem jelent majd különbséget. A lakásszövetkezet tagja ma már átruházhatja a tagsággal járó jogokat másra. Ehhez nincs szüksége "a szövetkezet beleegyezésére. Jogi szempontból a különbség abban rejlik, hogy a tagnak nincs tulajdonában egy konkrét dolog, így csupán a szövetkezet iránti viszonyát és igényeit ruházhatja át. A jogok átruházásáról kötött megállapodás ré.szét képezi a vagyonjogi rendezésre vonatkozó szerződés. Ez azonban csak a tagsági részesedés és a hitertörlesztés kérdését tisztázza. Mást nem. A gyakorlati életben pedig másról is szó van. A tulajdonos piaci áron adhatja el lakását és az többszöröse lehet a tagsági részesedés és a hitel összesített összegének. Ahhoz, hogy a tag bérbe adja lakását, szüksége van a szövetkezet beleegyeszésére, de amennyiben ésszerű érveket tud felsorakoztatni, a szövetkezetek nem támasztanak nehézséget. (LM) AZ ARAKAT A PIAC DIKTÁLJA (Munkatársunktól) - Lassú felfutású az idei zöldség- és gyümölcsfeldolgozó idény a Riso Kft. által üzemeltetett rimaszombati Konzervgyárban. A napokban fejezték be a külföldről behozott éti csiga feldolgozását. Idén nem kevesebb, mint 150 tonna került belőle ahűtőházakba, illetve vissza a külföldi, lengyel és litván szállítókhoz. Pontot tettek a zöldborsó befőzésének végére is. A lénártfalvai szövetkezet és több kistermelő jóvoltából ebből is 150 tonna került a konzervdobozokba. E hét elején kezdték meg az uborka és a zöldbab felvásárlását. Az utóbbiból mintegy 180 tonnára számítanak, a két nagytermelővel, a lénártfalvai és a zsélyi szövetkezettel kötött előzetes szerződésük értelmében. A felvásárlási árak a piaci árszint szerint alakulnak, viszont meghatározó tényezőként említették a zöldség- és gyümölcsbefőttekből, s általában a késztermékekből raktáron lévő nagy mennyiséget. Ezért az idén sem földiepret, sem cseresznyét nem vásároltak fel. Egyedül a ribiszke felvásárlási árában tudtak megegyezni a termelővel. Feldolgozása a napokban is folyik. A gyümölcsök közül ezenkívül kajszibarackot és almát akarnak még az idén feldolgozni. A múltbelinél kisebb volumenű termelés ellenére is a gyárban mintegy 100 idénymunkást, foglalkoztatnak, akik a csigafeldolgozás után most az uborka és a zöldbab befőzésében segédkeznek, és a november közepéig nyúló feldolgozó idény végéig maradnak a gyárban. Jelenleg ötven diák is dolgozik itt, akik három hétre a kassai állatorvosi tanszékről érkeztek Rimaszombatba. (polgári) MOST MÁR JÓ LESZ BESZÁLLNI! ,, Megmaradt pontjainak száma nulla", vagy ,,megmaradt pontjainak a száma ezer"... és még további kilenc lehetőség valahol a kettő között. Ilyen végkövetkeztetéseket tartalmazhat az a levél, amelyet a napokban kapott vagy kap majd kézhez a vagyonjegyes privatizáció minden olyan befektetője, aki a privatizációs hullám első fordulójába is bekapcsolódott közvetlen megrendelésével. Ha a levél nullától különböző pontszámról hozott hírt, akkor természetesen újra itt a lehetőség - no meg a befektető érdeke is hogy megint keressünk, a már eléggé differenciálódott árjegyzékből valamilyen megfelelő részvénytársaságot, vagy pedig megmaradjunk az egyszer már kiválasztott mellett, amelynek részvényeit most több pontért kínálják, mint előzőleg. Természetesen eljött annak az ideje (noha nem kötelező), hogy az első fordulóból taktikai meggondolások, vagy pusztán csak feledékenység miatt kimaradók is döntést hozzanak, megkezdjék a befektetést. Nem vonatkozik ez azokra, akik már hónapokkal ezelőtt valamelyik vagyonjegyes privatizációs alapra bízták ezt a gondot. Bevált taktika Az első forduló eredményeit elemezve nézzük először talán azt, érdemes volt-e kimaradni az egységes árfolyamon való rendelésből, kivárva a következő, most induló kört. Az eredmények ismeretében úgy gondolom, igen. Az első fordulóban ugyanis csak 47 részvénytársaság felkínált részvényei találtak maradék nélkül gazdára, és ha valaki nem akarta a párkányi papírgyár, a pőstyéni Chirana, a pozsonyi Dunaj áruház, vagy a Protetika, esetleg a liptószentmártoni papírgyár, a Nový Jičín-i kalapgyár, a Podébrady Fürdők Rt, vagy a további 40, már az első fordulóban elkelt részvénytársaság részvényeit megszerezni, akkor nem vesztett semmit, sőt jól járt. Nem vesztett, mert ha olyan cégINDUL A MÁSODIK FORDULÓ re tett, ahol túlkereslet volt, akkor nem jutott részvényhez senki, s most felemelt árfolyamon ugyanakkora az esélye, mint annak, aki egyszer ilyen részvényeket már igényelt. Jól járt viszont az első fordulóban várakozó, aki olyan részvényt rendelt volna, amelynek nem nagyon volt keletje. Akkor megkapta volna ugyan, -100 pontért hármat -, de most ugyanazok a részvények esetleg jóval kisebb, akár a legalacsonyabb árfolyamon (10 részvény 100 pontért) kerülnek a kínálatba. Ez a helyzet azért állt elő, mert viszonylag kevés részvénytársaság került mindjárt az első fordulóban teljes eladásra. Igaz az is, hogy ha majdnem 90 százalékos volt az igénylés, tehát a részvények ennyi százaléka talált már gazdára az előző árfolyamon, akkor a maradék 10 százaléknyi részvénynek most magasabb is lehet az ára. Ez az egy eset az, amelyik az első körben is indulók mellett szól. A helyzet azonban még meg is fordulhat, hiszen a most túl olcsó részvények, éppen olcsóságuk miatt, akár túlságosan is kelendők lehetnek. Új árakon Hogyan is határozták meg a második forduló árfolyamait? Ahol túlkereslet volt, ott úgy vitték feljebb a pont-árakat, hogy ha újra ugyanannyian jelentkeznének, akkor mindenkinek jutna részvény (mondjuk 2 a száz pontért, vagy 5, esetleg 7 részvény háromszázért). így ezen részvénytársaságok részvényei maradéktalanul gazdára találnának. De természetesen várható, hogy nem ugyanannyian, vagyis legalább ugyanazok és nem mindenhol jelentkeznek majd. Egyeseket az áremelkedés, tehát a kevesebb részvény megszerzésének lehetősége elriaszt majd eddigi tervüktől, másokat viszont éppen az vonz majd ide, hogy sokan keresték az adott részvényeket, tehát biztosan megbízhatóbbak, mint a más vállalatok részvényei. Azon részvénytársaságok esetében, ahol kicsi volt az érdeklődők száma, nem teljes mértékben csak a kereslet alapján határozták meg az új árat. Ahol alig egy-kettő, vagy öt-hat százaléka kelt el a részvényeknek, ott most egy vagyonjegyért — tehát 100 pontért - kilenc-tíz részvényt is kínálnak. Ahol többet is eladtak már a részvényekből (20-40 százalékot), ott hét-nyolc részvény szerezhető ugyanennyiért, míg a 100 százalékhoz közelebbi igénylések esetében akár kettőre is csökkenhetett a száz pontért kínált részvények száma; vagy megmaradt az eredeti 3/100-as arány. El kell azonban mondani, hogy még most is sok a bizonytalanság a részvényválasztás okainak, a befektetők indítékainak megítélésében, ezért a következő forduló (vagy fordulók) után nem biztos, hogy ugyanilyen módon határozzák majd meg az árfolyamot. Most ugyanis még megpróbálták kiszűrni belőle a bizonytalanság okozta szubjektív tényezőket, tehát az árfolyamok meghatározásánál nem játszották el azt, hogy most már valódi tőkepiac van nálunk. Talán majd a negyedik, vagy az ötödik forduló után lesz erre mód, amennyiben ezekre még sor kerül. Tanácsaink a fordulóra Adhatók-e egyáltalán tanácsok a befektetések e stádiumában? Igen, adhatók! A legfontosabb az, hogy a Számítástechnikai Vállalattól kapott értesítőjét mindenki alaposan olvassa el, s ha nem ért valamit, akkor a regisztrációs helyiségben magyaráztassa el, mert kellemetlen lenne, ha az első hullám befejezése, tehát a részvények eladása után jönne rá valaki, hogy nem kapott semmit, mert valamikor mostanában csak futólag nézte meg az értesítőt és az általa befektetett pontok számát összekeverte az érvényesen befektetett pontok számával. Azt is hangsúlyozom, hogy ilyen értesítőt mindenkinek kapnia kell, aki az első fordulóban részvényeket rendelt. Ugyanígy fontos az is, hogy ha lehet, akkor a legújabb jegyzék alapján válasszanak részvényeket (a Kuponová privatizácia 7-es száma bővebben, a Hospodárske noviny július 2-i, 128-as száma pedig szerényebben tájékoztat erről), mert az első fordulóra kiadott jegyzékkel szemben nemcsak az árfolyam változott meg, de egy-két esetben más adat, négy esetben pedig a részvénytársaságok azonosítási száma (az IČO) iš. Márpedig tudjuk, hogy ez utóbbi helyes beírása a vagyonjegykönyv szelvényére az egyik feltétele a sikeres rendelésnek. Vigyáznunk kell a dátumokra is. A megrendeléseket már most is fel lehet adni postákon és az utolsó nap, amikor elfogadják még a megrendelést a második fordulóra, az július 28-a, kedd lesz. S van-e tanács arra, hová kell befektetni? Erre is lehet tanácsokat adni, de dönteni mindenkinek magának illik, hiszen csak egy jövőtlátó tudhatná, melyik részvénytársaság fizeti két-három év múlva a legnagyobb osztalékot, s még az sem biztos, hogy ez 5-10 év múlva is ugyanaz lesz. Fontolóra kell venni, hogy néha a sokszor kevés több, mint a kevésszer sok, s így száz gyenge részvény haszna több lehet, mint 10-12 erősé. De az a gyenge lehet túl gyenge, akár tönkremenő is, míg az erős sok-sok gyengénél is erősebb. Ezt ma a legmagabiztosabb közgazdász sem meri megjósolni. A második fordulóra készült jegyzékből kiolvashatjuk ugyan, hogy az emberek általában melyik részvénytársaságban bíznak meg, s melyiknek nem jósolnak nagy jövőt, de nem biztos, hogy a közvéleményre való alapozás itt elfogadható módszer. Mindenesetre ezen és az első jegyzékben található néhány gazdasági mutatón kívül nem sok információ áll rendelkezésünkre, s e bizonytalanságot most még tetézte a politikai helyzet, s benne a privatizációval kapcsolatos álláspontok kuszasága is. Nem könnyű itt ma vagyonjegyes befektetőnek lenni. ' SZENASI GYÖRGY Pénteki számunkban közöljük a második fordulóra érvényes árfolyamokat (helyszűke miatt csak a szlovákiai vállalatok jegyzékét). MEGKÉRDEZTÜK AUTONÓMIA - IGEN, NEM? Nagy vitát és indulatos visszhangot váltott ki szlovák politikai berkekben a magyar parlament külügyi bizottságának megállapítása a szlovákiai magyarság területi autonómia-igénylésének jogosságáról, illetve a szlovákiai magyar parlamenti mozgalmak területi önigazgatásra irányuló követeléseinek megfogalmazása. Michal Benőiknek, a Demokratikus Baloldal Pártja tagjának, a Szövetségi Gyűlés újraválasztott képviselőjének a véleményét kérdeztük ezzel kapcsolatban. - Ha demokratikus, pluralista társadalomban akarunk élni, bármilyen kérdést felvethetünk, megvitathatunk. Ezért úgy gondólom, hogy a nemzetiségek, etnikai csoportok autonómiájáról, önkormányzati tevékenységéről is lehet és kell eszmét cserélni. Kevésbé megfelelőnek tartom azonban, hogy ez a kérdésmost vetődik fel, amikor a belpolitikai helyzet az államjogi elrendezés körüli huzavona miatt rendkívül kiélezett. Ilyen légkörben fennáll annak veszélye, hogy a problémafelvetés öncélúnak minősül, hogy nem lehet józanul, tárgyilagosan megítélni, illetve hogy érzelmi hatások befolyásolják. Ahol pedig az indulatoké a szó, a józan érvek háttérbe szorulnak. A kérdés lényegét a nemzetközi megállapodásokkal összhangban kell megítélni. Tudomásom szerint az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyidőben a nemzetiségek kulturális és oktatásügyi önigazgatásáról - nevezzük így autonómia helyett - beszélt. Hogy most már radikálisabban a területi autonómiát is emlegetik, ezt nem tartom ésszerűnek, mert a területi autonómiától csak egy lépés az önrendelkezési igény, amely viszont komoly félreértésekre adhatna okot. A területi autonómia nem válna az együttélés problémáinak konstruktív és megnyugtató megoldási módjává. Vannak egyéb lehetőségek is a kisebbségek nemzetközi szintű jogainak szavatolására Szlovákiában. (mázsár) FLAMAND ÉS HOLLAND GRAFIKA Ma délután 17-00 órakor a dunaszerdahelyi Vermes-villában Flamand és holland grafika címmel kiállítás nyílik. A 16. és a 17. századból származó anyagot a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményéből Gita Kordošová művészettörténész rendezte tárlattá. > A kiállítás monografikus egységekben mutatja be többek között Lucas van Leyden, a Sadeler család, Hendrik Goltzius és a haarlemi iskola, a rubensi flamand portrétista iskola, valamint Rembrandt és követői munkásságát. Dunaszerdahelyen augusztus 23-áig látható a tárlat, majd az őszi hónapokban Pozsonyban is felújítják. -si AZ ELLENŐRÖK TAPASZTALATAI LESÚJTÓAK ÉS FIGYELMEZTETÓEK Már nem panaszkodhatunk, hogy nincs elegendő áru a boltokban: a legtöbb üzletben roskadoznak a polcok a hazai és a külföldi termékek súlya alatt: Válogathatunk, mi is volna számunkra a legmegfelelőbb. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai az elmúlt héten azért vették szemügyre a kínálatot, hogy megállapítsák, az első látásra tetszetős cikkek megfelelnek-e az elvárásainknak. Megállapításaik lesújtóak és figyelmeztetőek. Az élelmiszerek közül 39 egységben 73 fajta - összesen 18 424,55 korona értékben - nem felelt meg a minőségi követelményeknek. Még ennél is nagyobb mennyiségben találtak lejárt szavatosságú élelmiszert: 475 félét, 269 865,50 korona értékben. Húsz boltban egyéb dolguk is akadt: 52 110,80 koronát érő élelmet megsemmisítettek, mert ezek elfogyasztása komoly egészségügyi következményekkel járhatott volna. Nézzünk néhány esetet, már csak azért is, hogy a felsorolt üzletekben jó lesz vigyázni. Persze a többi boltban is inkább kétszer nézzünk meg minden cikket, mielőtt kifizetjük azokat. Pozsonyban a Ventúr utcában lévő Constanze butikban női pulóverek és férfi trikók árusítását tiltották meg. A kötött alapanyagú ruházati cikkeket bizonyára a munkájára sokat nem adó szakember varrta. A gép alatt el-elcsúszott az anyag, az ujjak bevarrása is gyakran félre sikeredett, sőt a férfitrikók foltosak is voltak. Mindezek az apróságok a kereskedők szemét és lelkiismeretét nem bántották. A bútorkészítéssel és - eladással foglalkozó losonci Interlignum Kft. boltjában több mint 200 ezer korona értékű termékről döntöttek úgy, hogy nem adhatiák el, mert a műszaki normákra fittyet hánytak a termelők. A Carpos Kft. nagykürtösi élelmiszerraktárában 48 353 korona értékű romlott árut találtak. Eperjesen, a Május 1. téri hús- és hentesárut forgalmazó cég vezetőjét arra figyelmeztették, hogy a hűtőpultban a romlott és a friss árut egymás mellet tárolta. Hétfajta, 5988 koronát érő olyan élelmet próbált eladni, amelynek már lejárt a fogyaszthatósági ideje. A losonci Baby Shop iparcikk-kereskedésben több dolguk is akadt az ellenőröknek. Az ellenőrző vásárláskor a 4500 koronás babakocsiért 400 koronával kértek tőlük többet. Ezenkívül az árcédulák is hiányoztak, összesen 23 255 koronáért pedig olyan textilféleségeket kínáltak, amelyeken nem volt feltüntetve a használati ajánlás. Az árdrágítások terén sem javult a helyzet: a 454 ellenőrző vásárlás közül 181 esetben helyesen, 49szer saját magukat megkárosítva, 224 számlázáskor pedig a fogyasztó kárára számláztak a kereskedők. Közép-Szlovákia listavezető, itt 66,4 százalékos volt az árdrágítás. Például a turócszentmártoni Borozóban 89,90 koronáért fogyasztottak az ellenőrök, és 12,80 koronával csapták be őket, mert a húst szűken mérték. Trencsénteplicben, a Snack bárban a 80 koronás fogyasztásért 11 koronával kért többet a pincér, pontosabban ennyi voít a számlázott és a felszolgált szeszes ital értéke közti különbség. A felsorolt fogyatékosságok boszszantóak. Vajon a helyszíneken „kiosztott" százezer koronát kitevő büntetés és a felelősségre vonás megváltoztatja-e az inkább ügyeskedőknek, mint kereskedőknek nevezhető eladók magatartását? D. T.