Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-08 / 159. szám, szerda

HAZAI KÖRKÉP 4 MUNKABAN AZ ARATOK 1992. JÚLIUS 9. NOSZTALGIAVONAT? A csallóközi vasútvonal átadásá­nak még nincs centenáriuma, hiszen 1897-ben szelte át ejőször Aranyszi­getünket az új idők iokomotívája, ám a Csehszlovák Államvasutak máris nósztalgiajáratot indított, sajnos, menetrendszerűen. Köztudott, hogy tömegközlekedé­sünk évek óta rosszabbodik, noha a viteldíj fölfelé kúszik! Régebben a ,,jó öreg kommunistákat" marasz­taltuk el, hogy a Tatrákban, Volgák­ban feszítenek, és semmit sem tud­nak, nem is akarnak tudni, a pórnép mindennapjairól.» Ma már mások képviselnek bennünket, de a vasúti személyforgalomban minden a régi, sőt annál is hitványabb. Például a 970-es számú gyorsított járat, 1983/84-ben Komáromból a Pozso­nyi-Újvárosi Pályaudvarra ,,csupán" 106 perc alatt futott be, a közelmúlt­ban (1991-92) a mindössze 94 kilo­méteres útszakasz megtétele már 116 percig tartott, napjainkban pedig 2 óra 4 perc a menetidő. A 2302-es személyvonat, ami Komáromból haj­nali 5.10-kor indul, s délelőtt 8.29-re ér a fővárosunkba, valóságos zarán­dokút, az óránkénti átlagsebessége alig 28 km. Ugye, vannak még cso­dák? A huszadik század végén já­runk, meghódítottuk a Holdat, a Mar­sot is ostromoljuk... Franciaország­ban, Japánban egyes szupergyor­sok 400-500 km-es óránkénti se­bességgel döcögnek! Kérem, mi mások vagyunk... Hogy mindez miért van így, csak jsejteni tudom. Talán a derék vasuta­saink fizetését féltik. Netán a bérük a menetidő hosszának a függvénye, mint-ahogy annak idején (nem is oly régen) a traktorosokat az elhasznált üzemanyag mennyisége szerint fi­zették, tehát ha keresni akartak, ak­kor a gázolajat ki kellett ereszteniük a szántóföld végén az árokba. A két évvel ezelőtt választott honleá­nyaink és honatyáink pedig Mitsubi­siben száguldanak, Mercedesszel suhannak! Nem foglalják el a helyet a vicinálisban a munkanélküliek ha­dától, görnyedő munkásainkkal nem kell egy levegőt szívniuk... A fentiek ellenére is bízom a jövő­ben, hisz új hölgyek és urak kerültek a zsöllyébe, s csak akad közülük valaki, aki egyszer ,.végigkocsizik" kies tájainkon és szót emel a Vasút méltatlan önkénye ellen... CSIBA GÉZA FOLKLÓRSZEMLE AJNÁCSKÔN Vasárnap délután a festőien szép környezetbe ágyazott ajnácskői sza­badtéri színpadon adtak egymásnak randevút a Rimaszombati járás nép­művészeti csoportjai ós szólistái. A 25 tagú egri gyermek-fúvószene­kar nyitóműsora és az ünnepi meg­nyitó után a feledi Agócs Béla és hétéves kisfia, Sándor tárogatózott, majd az egyházasbásti - Magyaror­szágon is több ízben sikerrel szere­pelt - citerazenekar és férfi-éneklő­csoport járult a szépszámú közön­ség elé. A szólóénekesek kategóriá­jában előbb az ajnácskői Porzsolt Évának, majd a Zeherjéről érkezett Borsos Máriának és Hegedűs Jolán­nak, végül pedig a hidegkúti Varga Valériának tapsolhatott a közönség. A nagy múltú hidegkúti folklórcso­port most is osztatlan sikert aratott, de a gömöralmágyi Agács László vezette 15 tagú éneklőcsoport is feledhetetlent nyújtott. A járási népművészeti fesztivált megzavaró hyári zápor sem riasztot­ta el a közönséget, mely nemcsak a Magyar Rádió Nádas-kabaréjának színvonalas műsorát élvezhette még, hanem a füleki Dix együttes muzsikájára az est óráiban táncra is perdülhetett. A jól sikerült rendez­vény házigazdái, az Ajnácskői Köz­ségi Hivatal, a Csemadok helyi szer­vezete, valamint a szponzorok mind szervezésből, mind vendéglátásból jelesre vizsgáztak. P. L. (Folytatás az 1. oldalról) időjárásfelelöstől borús, enyhe na­pokat rendelne. - A forróság tömeges érést okoz­na, és ez sosem jó. Persze, erre is felkészültünk, a hat saját kombájn mellé négy kisegítőt is hívunk. A ke­nyérgabona egy részét közvetlenül malomnak adjuk el, gondunk lesz viszont azzal a takarmánygaboná­val, amit nem mi etetünk meg. Az ára túlságosan alacsony, és más üzemekhez hasonlóan a termés egy részére már előre hitelt vettünk fel. Elmondta az elnök, hogy legújabb kombájnuk is már a harmadik ara­tásba indul, és a szokásosnál keve­sebb műtrágyát'dolgoztak be a talaj­ba. Egyedül a gyomirtó és a növény­védő szerek azok, amelyek haszná­latát nem szorították az ésszerűtlen norma alá. így hiába .az aratás, amely a földműves anyagi gondjait általában megoldotta, az idén a ga­bona betakarítása után is a pénzhi­ány marad a fő kérdés. A hét elejei csapadék ugyan fel­frissítette a felső-csallóközi rónát, de egyúttal fékezte az aratási munká­kat. így a csenkei Béke Mezőgazda­sági Szövetkezetben is csak a hét vége felé állhat neki a 340 hektár búza aratásának az öt saját mellett a hat vendégkombájn. Ami a várható terméseredményeket illeti, a szövet­kezet elnöke, Tóth Gyula mérnök megjegyezte: a tavaszi öntözés el­maradása főként a búzánál érezteti negatív hatását. Nagy kár, hogy a mezőgazdasági minisztérium ha­tározata az öntözés villanyáramdíjá­A Hlinka-gárdisták 1945 tavaszán SS-instruktorokkal speciális terroris­ta kiképzőtábort rendeztek be Ma­lacka és Sekule térségében. Ekkor­ra már a szlovák fölkelést vérbe fojtották, s most olyan fiatalokra volt szükség, akiket a front mögött, a hátországban robbantásokra, ter­rorista és szabotázsakciókra be­szervezhetnek. A kiképzés résztve­vőit a Hlinková mládež nevezetű szervezet tagságából válogatták, s a kiképzendő húsz fiatalember közül többet az iskolapadból szólí­tott a fölhívás a táborba. Később a húsz fiatalembert a vörös hadse­reg és az NKVD, a szovjet elhárítás alakulatai Zólyom és Besztercebá­nya térségében elfogták. Rovásu­kon volt vélhetőleg egy morvaorszá­gi vérfürdő, melyért felelősségre vo­nást követelt a szlovák belügyi meg­bízott, s a prágai külügyminiszté­riumhoz fordult, kérje a fiatalembe­nak 50 százalékos megtérítéséről későn született. Ettől függetlenül szemesekből 5 tonna körüli termés­hozamra számítanak. Úgy tűnik, idén nem lesz gond a kenyérgabona értékesítésével, hiszen a szenei ma­lom korrekt partnernek bizonyul. Azé lesz, aki többet fizet érte... Nagygéres határában még nincs aratási nagyüzem, pedig a szom­széd községek gabonatábláin már­szépen sorakoznak a friss szalma­rendek. - Ha nem jön a hétfői eső, akkor bizonyára mi is előbbre lennénk, így azonban csak holnap vonulhatnak ki kombájnjaink a mezőre - tájékozta­tott tegnap a munkák menetéről Er­délyi Zoltán, a helyi mezőgazdasá­gi szövetkezet elnöke. - Annak, hogy Őrösben vagy Kisgéresben a hét elején jött esőig néhány táblá­ról már betakarították a gabonát, viszont nálunk még jóformán csend van, csak az az oka, hogy mi ezúttal mind a 246 hektáron később érő búzafajtát termesztünk. Megtudtam, hogy a gépek jó mű­szaki állapotban várják az igazi raj­tot, s feltehetően győzik is majd a munkát, mert a nemrég még tár­sult szövetkezetbe tartozott, de ma már ismét külön gazdálkodó nagy­géresiek, kisgéresiek, örösiek és szentesiek között olyan megállapo­dás született, hogy ha tehetik, ara­táskor is kisegítik egymást gépekkel. Arra a kérdésemre, hogy mi lesz rek kiadatását a Szovjetunióból. Ezt a szovjet fél nem teljesítette. A fiatalok előbb egy ukrajnai gyűj­tőtáborba kerültek, majd a Gulag néven közismert szovjet fogolytábo­rok különböző helyein töltötték a szovjet hadbíróság által kiszabott büntetésüket. A Sztálin halála után meghirdetett amnesztia egyik para­grafusa értelmében a lágerekben fogva tartott külföldi állampolgárok elhagyhatták a Szovjetuniót. A húsz szlovák közül már nem mindenki tért haza, akik viszont megérkeztek, azok között az ŠtB igyekezett meg­bízható munkatársakat találni. Hetet sikerült beszervezniük. Ma már a húszból csak tizenketten élnek. Emlékeztetőül: a Hlinková mládež (HM) 1938-ban jött létre. Hat és húsz év közötti fiatalokat szervezett soraiban. Elsősorban védelmi jelle­gű szervezet volt, később fegyverrel fölszerelkezett ifjúsági csapatokkal. A HM funkcionáriusait részben Né­az új termény sorsa, kinek adják el, Erdélyi Zoltán ezt válaszolta: - Ugy látom, az értékesítéssel nem lesz baj, hiszen a hazai felvá­sárlókon kívül a külföldiek is komo­lyan érdeklődnek, s nem titok, hogy ők a világpiaci árakkal összhangban tonnánként 3000 koronát kínálnak a 22 százalékos sikértartalmú bú­záért. A Bodrogszerdahelyi Állami Gaz­daság agronómusa, Léka Gyula az aratás kezdetét lassító kényszer­szünet kapcsán bosszankodás he­lyett az égieket dicsérte. - Hála Istennek, nagyon kellett, nagyon jól jött ez a csapadék a mi határunkban, hiszen szomjazott föld és növény. Az aratást ez a kis eső nem veszélyezteti, tudniillik még nem érett minden tábla gabona ka­sza alá. Sőt, eddig csak 50 hektár öszi árpát tudtunk learatni, s éppen hogy megkezdtük a repce cséplését. Ha az időjárás kedvező lesz, ak­kor a bodrogszerdahelyi földműve­sek ma a repceföldön folytatják munkájukat, s csak a hét végén kezdik a búza betakarítását. Léka Gyula szerint az idei aratás egyelőre nem ígérkezik túl nehéznek. A növé­nyi tömeg közepes, nincs sok szal­ma, s a táblák nem gyomosak. Ami pedig a gabona értékesítését illeti: a felvásárlókkal már megkötötték az adásvételi szerződéseket. Gömörben még 8-10 nap van a nyitányig A közép-szlovákiai régió legna­metországban képezték ki, a Hitler­jugend keretében, részben pedig hazai kurzusokon. Tagjai közül azok, akik elkötelezték magukat a nácizmus mellett, bekapcsolódtak a szlovák nemzeti fölkelés leverésé­be és különféle, a civil lakosság ellen szervezett terrorista akciókban vettek részt. Nemrégiben előkerüli az a lista, amely a Szovjetunióba elhurcolt fön­tebb említett húsz szlovák fiatalem­ber nevét tartalmazza. Rajta van a listán Dušan Slobodník neve is, aki most kulturális és oktatási miniszte­rünk. Dušan Slobodník a Koridorban cáfolja, hogy részt vett volna terror­cselekményekben. Egyik tavaly, Po­zsonyban megjelent önéletrajzi re­gényében (Paragraf: polárny kruh) beszámol a történtekről. A Lidové noviny munkatársának kérdésére megerősítette, hogy a Hlinková mlá­dež tagja volt 1944 májusától, a spe­ciális kiképzőtáborban pedig behívó parancsra vett részt. (brogyányi) ÚJ SZÓ* gyobb gabonatermesztő járásában, a rimaszombatiban még nem kezdő­dött meg az idei aratás. Az előrejel­zések szerint a csapadékhiány miatt a várható hozamok nem érik el a biológiai adottságoknak megfelelő hektárhozamokat. A legnagyobb gabonatermesztők egyike a Bátkai Állami Gazdaság, ahol 1800 hektár búza, 600 hektár árpa és 60 hektár repce várja az aratókat. Balogh János igazgató szerint még 8-10 nap van hátra az indulásig. A Bátkai ÁG igazgatóját az elmúlt héten újjáalakult Gömöri Mezőgaz­dasági és Élelmiszer-ipari Kamara elnökévé választották. Ebben a mi­nőségében mondta, hogy a felvá-" sárlási árakat illetőleg továbbra is tárgyalnak a Rimavan Mezőgazda­sági Terményfelvásárló Üzemmel. Elfogadhatatlannak tartják a takar­mánygabona tonnájáért felkínált 2220 koronás árat. A Sajó-menti szövetkezetekben - ahol egyébként a múltban az elsők között kezdték az aratást - még szintén pihennek a gépek. A méhi szövetkezet elnöke Kozsár István mérnök elmondta, ők sem szándé­koznak potom áron eladni a gabo­nát, mint ahogy azt a felvásárló vállalatnál szeretnék, de a rima­szombati Gömöri Malom is alacsony árakat kínál. Méhiben 25 százalékos sikértartalom mellett a 4000 korona körüli tonnánkénti egységárat tekin­tik reálisnak. Az aratást felkészülve várják. Közepes termésre, négy ton­na körüli hektárhozamokra számíta­nak. (ef, gj, mi, pl) A TÉVÉ MAGYAR ADÁSA: NEM LESZ NYÁRI SZÜNET Tegnap az előzetes hirek ellenőre - a Szlovák Televízió műsorba iktatta rendszeres ma­gyar nyelvű adasat Mint ismere­tes, az SZT a nyári hűnapokban szüneteltetni kívánta a Nemzeti­V< . ' wa- Ke­reszténydemokrata Mozgalom erélyes tiltakozására a Szlovák Televízió vezetősége feluibiraita s módosította dönteset. Amint azt Katarína Svetková, müsor­igazgató elmondta- a Nemzeti­ségi Magazint szeptemberig két­hetenként, a megszokott esti időpontban fogiák sugározni Az MKDM sajtószolgálata AHOGY ÉN LÁTOM Ha magam is nem lennék szenvedő alanya az önállóságra törekvő szlovák nemzeti politikának, most megint nem minden káröröm nélkül nyilvá­níthatnék véleményt ezen irányzat hivatalos fóru­mainak, történészeinek, katonáinak és publicistá­inak dervistáncáról. Amely nagyobb részt csár­dásra emlékeztet. Kettőt erre - kettőt arra. Asze­rint hogy merről fúj a szél. Mondom, még annyi örömöm sem telik e folk­lórmutatványban, hogy lelkiállapotomat (az ügyeskedő politikai primitívség láttán) kárörömtől motiváltnak minősíteném, és fölényeskedve így szólnék: pocsékul járják. Nem, mert a bőrömre megy a mulatság. Az önálló szlovák állam formálgatásának egy néhány hónappal korábbi stádiumában még így szólt a táncmesteri utasítás: kettőt erre. Ami azt jelentette, hogy akkoriban a politikusok, történé­szek, katonák és publicisták úgy ítélték meg az önálló Szlovákia geopolitikai adottságait, hogy a tömegek még csak véletlenül se bátortala­nodjanak el. Akkoriban több tízcentiméteres cím­mel és az első oldalon hozták a lapok a budapesti jelentéseket: a magyar kormány állandónak te­kinti a meglevő határokat; a magyarok - akár­hogy forduljon is a helyzet - jószomszédi kapcso­latokra törekednek. Néhány hónapja már éppen csak az hiányzott az idillhez, hogy a propagan­datrombiták azt harsogják: a magyarok szívükbe fogadták a szlovákokat és eszükbe nem jutna, hogy bármelyikük is kétségbe vonná a meglevő határokat. Most a választások óta így szól a táncmesteri instrukció: kettőt arra. Amióta a hatalom birtoko­sai lettek a nemzetire hangolt pártok vezetői, egészen máshogy hallanak minden Budapest felől, vagy a szlovákiai magyar pártok házatájáról érkező hangot. Három-négy hónappal ezelőtt, ha a magyar miniszterelnök lélekben még mindig 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát, igaz, fogcsikorgatva, de egy ideig elengedték a fülük mellett a szlovák politikusok és publicis­ták. És lehetőleg azt se hallották meg, ha a kül­ügyminiszter gyakori külföldi látogatásai minden fórumon előhozta a kisebbségvédelmet. A szlo­vák nemzeti politikusok a budapesti politikai folk­lór megnyilvánulásának minősítették ezeket a ki­nyilatkoztatásokat, és sejtették, amit Magyaror­szágon szerintem már minden liberálisan gondol­A MAGYAR KÁRTYA kodó ember tud: azzal, hogy a most még hatal­mon levő magyar politikai garnitúra minden lehet­séges alkalomkor leteszi a garast a határokon kívülre rekedt magyarok jogainak védelmezése mellett, a megnyilvánulók nem is annyira a ki­sebbségvédelemben, hanem a magyarországi belpolitikában szeretnének eredményeket elérni. Minden kormány úgy érvel, ahogy tud, és még nem volt a világon olyan politikai garnitúra, amely - ha más eredményt nem tud felmutatni - ne akarna politikai tőkét kovácsolni a külföldre sza­kadt nemzetrész melletti kiállásból. Az úgyszólván mindent elsöprő választási győzelem óta a Szlovákiában szinte egyedura­lomra került nemzetiek úgy vélik, itt az ideje, hogy felmutassák az első sikereket. Az nem biztos, hogy a nemzet többsége felülmúlhatatlan siker­ként könyveli el, hogy sikerül különválni a cse­hektől. Sót van aki eléggé el nem ítélhetően még gyanakszik is mondván: hátha nem is lesz szá­munkra olyan előnyös a különválás. Arra bizony még várni kell egy ideig, amíg a nemzeti politika sikerét gazdasági fellendülés is követi. Nincs kizárva, hogy nagyon sokáig kell várni. Az első eredményt mindazonáltal mégis illő lenne bemu­tatni: azt hogy ez a kormány pedig ha törik, ha szakad, megvédelmezi Szlovákia területi integri­tását. Hogy nincs ki ellen megvédelmezni? Hogy sehol egy szál ellenség? Sebaj! Majd találunk, mondották a nemzetiek. Kevés politikusi megnyilvánulásnak volt akko-. ra publicitása, mint Bugár Béla MKDM-elnök területi autonómiát fölvető nyilatkozatának. Két­három nap alatt Washingtonba is eljutott a híre, arról nem is beszélve, hogy a hazai szlovák sajtó nemzeti részének legvérmesebb kommentárírói legalább 10 napig ezen a témán köszörülték a torkukat. Mondani sem kell, hogy Bugár Béla pártelnök legalább annyira élvezte a dolgot, mint a szlovák nacionalisták. Talán még teljesebb lett volna az öröme, ha nem kell több ízben is előadást tartania a politika szinonima természe­téről ... A véres kardot hordozó, nemzetmegmentést ígérő szlovák nacionalista politikusok és kom­mentárírók még le sem húzták az összes bőrt a Bugár-nyilatkozatról, máris világgá repült a hír, hogy a magyar parlament külügyi bizóttsága félreérthető gesztussal állást foglalt a szlovákiai magyarok ügyében. Ezelőtt néhány hónappal amikor még azt igyekeztek a nemzeti politikusok elhitetni a szlovák néppel, hogy a köztársaság különválása nyomán nem kell tartani az ország területi integritásának veszélyeztetésétől, úgy­szólván senki se vette volna észre sem a Bugár­nyilatkozatot, sem a magyar parlament állásfog­lalását. Most más a helyzet. Most ki kell alakítani az ellenségképet. A nemzet egysége megterem­tése érdekében. Mennyi víznek kell még lefolynia a Dunán, hogy Mečiarék felfedezzék: máshogy is lehetne eredményt felmutatni, máshogy is szavatolni le­hetne Szlovákia határainak sérthetetlenségét. A magyar kártya ily módon való kijátszása: bűn. TÓTH MIHÁLY A MÚLT SÖTÉT ÁRNYA

Next

/
Thumbnails
Contents