Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-06 / 157. szám, hétfő

1992. JULIUS 6. «ÚJ SZÓ, MOZAIK | VAGYONJEGYES I PRIVATIZÁCIÓ VAGYONJEGYES PRiVATIZACIO AZ ELSŐ FORDULÓBAN ELADOTT RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK JEGYZÉKE Amint arról a múlt héten már több ízben is írtunk, a vagyonjegyes privatizáció első fordulójában 48 részvénytársaság részvényei iránt volt a kínálattal megegyező kereslet. Az alábbiakban ezeknek a jegyzékét kö' zöljük. Azono- A részvénytársaság sításí neve szám (IČO) •4514201 Boneco, Benešov 00152226. České lodenice, Praha 8 31322956 DrevQvývoj, Bratislava 31318941 Dunaj, obchodné domy, Bratislava 00010341 Elektro-Praga, Hlinsko 4527451-7 .Energovod, Praha 2 00659894 FINOP, Praha 8 45271178 GMS, Praha 7 45274576 Hydroprojekt; Praha 4 00152668 Chirana, Piešťany 31410146 Juhosl. cel. a papierne, Štúrovo 45147591 Karma, Český Brod 45357293 Kdynium, Kdyné 00014761 Konstruktíva, Praha 1 31562574 Kovoprojekl, Ružomberok 45147833 Lázné Podébrady 46504885 Mäsokombinát Polička 44567146 Mega, Stráž pod Ralskem 46708952 Metal, Ústi nad Labem , 31412718 Mevak, Nilra 00012017 Mor. chemické závody, Ostrava 00548219 Molokov Internacionál, Praha 4 17055997 Mraziarne, Prešov 31412521 Myjavský Mäsopriemysel, Myjava 45357269 Nové Silnice, Plzeň 45192189 Obchodní dom Laso, Ostrava 00152781 Plastika, Nifra 00025500 Podnik výpočtovej techniky, Praha 8 31321992 Prefmonla, Bratislava 31322859 Protetika, Bratislava ' 45273154 Silniční slavitelstvi, Praha 9 31560636 Ski Jasná, Demänovská dolina 00012726 Sklo union, Teplice 31322832 Slovnalt, Bratislava 15531457 Sport Euro Nova, Nové Mesto nad Mor. 45357315 Stavební podnik,Plzeň Sever 45273821 Stavební údržba, Praha 2 41411894 Staveco, Galanta 31651038 Školprojekt, Košice 15043215 Technolen, Lomnice nad Popelkou 45193568 Teplárne, Karviná 00013226 Tonak, Nový Jičín 4514798í TOS, Čelákovice 31562116 Turčianske papierne, Martin 31322646 Výstavníctvo, Bratislava 46900144 Znovín Znojmo, Šatov 46504826 ZTA, Nová Paka MEGHÍVÓ JÓGATÁBORBA A Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség a Kassa melletti Rankherlánban (Herľany) július 6. és 11. között jógatábort rendez. A résztvevők elsajátíthatják a jógagyakorlatok rendszerét és megismerkedhetnek a makrobiotikával, a vegetáriánus koszttal. A rendezők kérik, hogy a szokásos felszerelésen túl útipoggyászukból ne hiányozzon a fürdőruha, egy-két pokróc, ws természetesen szúnyogháló vagy géz (a relaxáció alatt ezzel védekeznek majd a szúnyogok ellen). Gyülekezés július 6-án 1

0 órakor Kassán a Jóga Központban (Kovács utca 16., a Dómtól nem messze). Autóbuszok a kassai autóbuszállomásról a 33-as felszállóhelyről indulnak Rankovce felé: 10.30-kor, 12-kor, 14.20kor, 15.10-kor és 17.30-kor. Szállás a helyi Stavbár szállóban. Részvételi díj MIÉSZ-tagoknak 380-, a nem tagoknak 460,- korona. Bővebb tájékoztatás a 07/ 495 674-es telefonszámon. • - -tgáA TULAJDONJOGI FORMÁK FEJLŐDÉSE ÉS JELENLEGI HELYZETE ERDOGAZDASAGUNKBAN ERDŐ MELLETT... MINDENKINEK DOLGOZNI KELL(ENE) A piacgazdaság bevezetésének egyik alapvető feltétele a különböző tulajdonjogi formák egyenjogúság elve alapján történő elismerése. Érvényes ez az erdőgazdaságban is, ahol egyidejűleg meg kell szüntetni az erdők használatának állami monopóliumát s egyenértékű tulajdonjogi formaként el kell ismerni mind a magán-, mind pedig a közületi (kollektív) és állami erdőket. Természetesen, s ezt szükségesnek tartjuk kihangsúlyozni, azokban az ágazatokban, amelyekben a földet termelőeszközként hasznosítják, a piacgazdaság bevezetésének megvannak a maga sajátosságai. A történelmi fejlődést figyelemmel kísérve megállapíthatjuk, hogy az erdők tulajdonjogi viszonyait illetően Csehszlovákiában két fontosabb fejlődési szakaszt különböztetünk meg. Az első, tehát az 1918-tól 1945-ig terjedő időszakot az állami tulajdonban levő (a továbbiakban állami) erdők területének fokozatos növekedése jellemzi. Ugyanakkor hangsúlyozni- szeretnénk, hogy az említett időszakban valamennyi más tulajdonjogi formát is tiszteletben tartottak és érvényesítettek az erdőgazdaságban. Ebben az időszakban a csehszlovák állam fokozatosan tulajdonába vette azokat az erdőket, amelyek már megalakulása, tehát 1918 előtt is állami tulajdonban voltak akkori területén. Ezen túlmenően lehetőség nyílott további erdők állami tulajdonba vételére, mindenekelőtt az érvényes békeszerződések határozatai, valamint az első földreform részleges végrehajtása folytán. Most pedig lássunk néhány konkrét példát. A hozzáférhető statisztikai adatok alapján 1920-ban a csehszlovák állam tulajdonában volt az akkori erdők összterületének mintegy 19,4 százaléka. Ugyanakkor a községi'és városi erdők területe a 12 százalékát, míg az egyházi erdőké az 5,2 százalékát tette ki az erdők összterületének. Legmagasabb, több mint 63 százalékos volt a magántulajdonban levő erdők részaránya. Említést érdemel még az a tény, hogy az 1918-tól 1945-ig Lombok közt, ágak közt, törzsek közt (Prikler László felvétele) terjedő időszakban az állami erdők részaránya 7 százalékkal nőtt, míg a magántulajdonban levőké 4,5 százalékkal.csökkent. Ezzel szemben az 1945-től 1950ig terjedő időszak változásainak eredményeként a hozzáférhető statisztikai adatok alapján az állami erdők területének részaránya 1950ben már elérte az 58,8 százalékot, a magántulajdonban levő erdőké 37,2 százalékra csökkent, míg a katonai erdőké nem kevesebb, mint 4. százalékot tett ki. Az említett időszakban történt változások főként jogi normák, például a köztársasági elnök dekrétuma, az SZNT rendelete, az 1948-as földreform határozata stb. alapján jöttek létre. Némileg eltérőek voltak a tulajdonjogi viszonyok, de főleg a magántulajdonban levő erdők fejlődési formái Szlovákia területén, ahol a csehszlovák állam megalakulása után egy ideig még a magyar erdőtörvény volt érvényben, s ahol az erdőgazdaságban mindig nagy jelentőséggel bírtak a társulási tulajdonjogi formák. Ilyen esetekben egy erdőterület lényegében több természetes személy tulajdonában volt. Ilyenek voltak például az úrbéri, zselléri, komposzesszoráti és egyéb közületi erdők, amelyek a volt Magyarország jogi viszonyai között keletkeztek és szorosan összefüggenek a jobbágysági intézmény megszűnésével. Egészen 1848-ig, tehát a jobbágyság felszabadításáig ezeket az erdőket jobbágyi közösségek használták, anélkül, hogy jogilag a tulajdonukban lettek volna. A jobbágyság megszűnése utáni időszakban aztán ezek az erdők jogilag is a volt jobbágyközösségek tulajdonába kerültek. Mivel már akkor ismeretes volt, hogy apró parcellákon lehetetlen korszerű erdőgazdálkodást folytatni, az úrbéri erdőket a tulajdonosok között felosztani nem lehetett és ma sem lehet. A hozzáférhető adatok szerint Szlovákia erdeinek 1920-ban mintegy 20,4, 1950-ben pedig 20,3 százalékát képezték az úrbéri erdők. A 410 000 hektárt kitevő úrbéri erdőknek 305 000 tulajdonosa volt. A legújabb vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy jelenleg a szlovákiai erdők 58,2 százaléka, tehát 1 152 369 hektár állami tulajdonban, míg 41,8 százaléka, vagyis 827 764 hektár magántulajdonban van. A magántulajdonban lévő erdők legnagyobb részét a 451 395 hektárt kitevő úrbéri erdők képezik. Ezeknek részaránya az összerdőterületnek 23,3 százalékát teszi ki, míg a többi magántulajdonban levő erdő részaránya 18,5 százalék, ami 366 389 hektár erdőterületnek felel meg. Figyelemre méltó, hogy a legtöbb állami erdővel a Közép-szlovákiai Erdőgazdaság (Besztercebánya) rendelkezik, ahol az összterületnek 62,5 százalékát képezik az állami erdők, míg legkisebb részaránynyal az "Északszlovákiai Erdőgazdaság (Zsolna) van képviselve, csupán 47 százalékkal. Amint az elmondottakból kitűnik, jogilag az erdők magántulajdonát Csehszlovákiában folyamatosan elismerték. Ugyanakkor 1950 után a tulajdonjoggal szemben előtérbe helyezték a használati jog érvényesítését, ami lényegében az államot, illetve az állami erdőgazdaságokat illette meg. Ezt azzal indokolták, hogy az erdők össznemzeti jóléti alapul kell szolgáljanak, s így a célok elérése érdekében kell azokat védeni, gyarapítani és üzemeltetni, tekintet nélkül a tulajdonjogi viszonyokra. Természetesen az erdők tulajdonosait megilleti a használati jog. Csak egy dologról nem szabad megfeledkezni. A jogok mellett kötelességek is vannak, nevezetesen azoknak az erdőművelési, erdővédelmi, erdőnevelési és egyéb teendőknek a szakszerű elvégzése, amelyeket az érvényben levő üzemterv előír. Reméljük, rövidesen megszületik az új erdőtörvény, amely részletesen szabályozza az erdőgazdálkodással kapcsolatos tennivalókat. KOHÁN ISTVÁN ESÉLYLATOLGATÓ A világ első demokráciájában: Athén szabad polgárainak kezében a szavazatnak még súlya volt. Az a darabka cserép fizikailag is mérhető agyagdarabka vala; s noha égetett is, mázas is volt, mégsem korsóvá, hanem döntéssé ragadt össze. Az eresztékeiben repedező Csehszlovákia igazinak vágyott demokráciájában a szövetségi parlamentben pénteken viszont az történt, hogy a Nemzetek Kamarájának szlovák részében a szabadon választott képviselők honfiúi truccból urnának ugyan urnába, ám a valóságban sutba vágták voksukat. így történt, hogy egy politikai dominó hazárdjátékosai meggátolták Václav Havel újraválasztását. Tudom, június 6-a, tehát a nemzeti baloldal szlovákiai győzelmét hozó választások óta, lényegében várható volt ez a fordulat. Várható, hiszen a legutóbbi parlamenti választások óta lépten-nyomon növekvő elidegenedés tapasztalható. Az utóbbi hetekben - szövetségesek helyett -, jobbára csak vetélytársak, sőt ellenfelek vannak. Úgy látszik, a nacionalizmus fűtötte baloldaliság felé sodrodó Szlovákia ellenségkép nélkül nemigen tudja meghatározni önmagát. Sajnos, van egy számottevő választói réteg, amely nem valamiéri - mondjuk: a nyugati mintájú polgári demokráciáért - küzd, hanem megint valakik ellen. Egyre sűrűbbek a kirekesztések, a vádaskodások, a címkézések, miközben értelmetlenül durvul a játék. Jómagam még csak a negyvenes éveim derekán járok, ám az 1968-at követő időszakot illetően már saját tapasztalatból emlékszem az ilyesmire... Nos, az esélyeket latolgatva újra vesztésre állunk ebben a belpolitikai dominóban. Mind a demokratikusan gondolkodó erők, mind a nemzeti kisebbségként itt élő magyarok. Ennek ellenére olyan önmérsékletre van szükségünk, mint még soha. Most és itt, amikor rendszert váltó vidékünk - az egymásra találás és az összefogás gondolata helyett - új ellenségeket keres. Persze, önmagában már ez is baj; de mi lesz akkor, ha talál is?! A mélyben megkezdődött egy elkeseredett küzdelem, ami Európa nyugati felén, enyhén szólva, nagy nemtetszésre talált. Aggódásuk és idehaza is sokunk aggódása előtt elsősorban a szlovákság nemzeti gyűlölködésének tüzében pörkölődve hever az ország egysége... Mit tagadjam, újabban azon tűnődöm, hogy talán csak egy jókora lélegzetet kellene venni. Fölkelni egy reggel; s azontúl úgy tenni, mintha nem látnánk, nem hallanánk. Se Mečiar, se Prokeš, se Weiss, se Svoboda, se Sládek urat, se semmi más hasonló urat. Ha az ember tehetné, legfőképp írni nem kellene róluk. Se jót, se rosszat. És ha már nagyon muszáj, akkor egy-egy tényszerű mondatot: kit akarnak épp leradírozni az ország térképéről, kit ki ellen uszítani. Olyan volna ez, mint a vízállásjelentés, hogy mégis tudjuk mihez tartani magunkat. Az utóbbi napokban többször gondoltam már arra, hogy így lenne jó. Azért, mert eljött a pillanat! A pillanat, amikor nacionalista szélsőségesek, botcsinálta pökhendi politikusok, vagy éppenséggel a kommunista párt emlőin edződött konszolidátorok, netán új diktátorok dajkáló napjait éli az ország. Pontosabban annak egyik része. Tagolt beszéd helyett ismét lehet ordítani, gondolat helyett rögeszmét közölni. Az űr - amelyet Közép-Európa szívében sem töltött be a józanság és a ráció újfent mohón nyeldekli a zavaros eszméket és hörgő indulatokat. Ezért viszont attól tartok - felelősségünket tudva és átérezve hogy éppen most nem fogadhatunk hallgatást. Már csak azért sem, mert az önjelölt megváltók és a populista mozgalmak napjait éljük, amikor bármi bekövetkezhet. Például az, hogy - Irán, Kuba és Szerbia kivételével - a világ ámulatára a prágai parlament szlovák képviselői kibillentik elnöki székéből Václav Havelt. Az újságíró feladata ilyenkor, hogy a dolgok mélyére ásson. Elemezzen és figyelmeztessen, nagyon higgadtan s nagyon határozottan. Arról, hogy merre tartunk, mit kockáztatunk. Megalomán, agresszív, ideológiákat, a '89-ben megdöntött rendszerből átmentett, veszélyes eszmék ellen ugyanis nincs más fegyver, mint a beszéd. Elhallgatni annyi, mint megadni magunkat. Magyarán: ölbe tett kézzel várni, hogy olyan politikai állapotok következzenek, amikor hallgatni már muszáj. MIKLÓSI PÉTER Elhangzott a Szlovák Rádió magyar adásában, 1992. július 4-én. A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORA (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltételezes alapján tüntethetjük tel a neveket magyarul) 10417/91 Csalava Vilmos, 1907. 5. 9., meghalt, Szentpéter (Ural) 10423/91 Csuba László, 1902. 9. 6., Ótátrafüred (Sztálingrád) 10756/91 Červený Jozef, 1926. 7. 13., meghalt, Hačava (Donbasz) 10873/91 Cserbík Pál, 9. 7 1920., meghalt, Nagykér (Don) 10877/91 Csinger Lajos, 1909, meghalt, Ipolynyék (Janova) 11235/91 Csaba Dezső, 1915. 4. 6., meghalt, Béna (Kijev) 11468/91 Császár János, 1908. 10. 6., meghalt, Jolész (Kijev) 11488/91 Császár Sándor, 1913. 4. 30., meghalt, Jolész (Szovjetunió) 11504/91 Cap József, 1922. 9. 6., meghalt, Matyóc (Fokino) 11664/91 Csunyo Sándor, 1912. 10. 23., Berzéte (Kijev) 11688/91 Ciriák Vince, 1912. 10. 18., Nagydaróc (Kijev) 11811/91 Csicsai Károly, 1913. 7. 10., Vereknye (Taganrov) 11813/91 Csizmár Bertalan, 1921. 1. 21., Kap. Klačany (Záporozsje) 12127/91 Czókoly Barnabás, 1920. 3. 26., Runya (Szovjetunió) 12128/91 Czókoly Gábor, 1919. 3.13., Runya (Szovjetunió) 12333/91 Čontos Ján, 1924. 10. 6., Kan/ina (Dombasz) 12379/91 Czető István, 1908. Battyán (Szojva) 12459/91 Csabay László, 1919. 4. 24., meghalt, Léva (Sztálingrád) 12460/91 Čermák Juraj, 1926. 9. 7., Zábor, (Malij Bereznyij) 12496/91 Csupori Ádám, 1913. 12. 28., meghalt, Gömörhorka (Baku) 12505/91 Csörgő Jenő, 1910. 12. 28., meghalt, Kelecsény (Szamborg) 12521/91 Cseledi József, 1918. 4. 23., Komárom (Krasznodar) 12528/91 Čebotarev Boris, 1917. 7. 17., meghalt, Pozsony (Mariinszk) 12545/91 Čajkovič Ladislav, 1925. 8. 13., meghalt, Lefantovce (Urszk) 12733/91 Červenka František, 1923. 2. 8., meghalt, Zelenáč (Dombasz) 12779/91 Cziglan Pavel, 1923. 6. 21.. Léva (Kalinyin) 8015/91 Draguň Imrich, 1923. 10. 21., meghalt, Komját (Moszkva) 8458/91 Dudrík Jozef, 1915. 12. 10., Gyňov (Nyevianszk tábor) 8883/91 Domonkos Július, 1925. 7. 22., Seňa (Dombasz) 9090/91 Dudáš Ondrej, 1919. 12. 21., meghalt, Ipolyság, (Dombasz) 9164/91 Danč Viliam, 1928. 11. 25., Losonc (Kohovina tábor) 9293/91 Dohorák Vojtech, 1908. 12. 16., meghalt, Vásárút (Szevasztopol) 9499/91 Draskóczy Vojtech, 1905. 11. 19., Szepsi (Szambor) 9588/91 Dusza András, 1922. 1.11., Hosszúszó (Lisinsztroj) 9842/91 Demčák Ján, 1921. 1. 6., Jastrabie n/Topl. (Dombasz) 9980/91 Dekány István, 1922. 3. 7., Udvard (Szovjetunió) 10075/91 Dobri Ferenc, 1913. 7. 10., meghalt, Alsószeli (Kutaisz) 10428/91 Dósa József, 1923. 7. 25., meghalt, Balogfala (Dombasz) 10881/91 Danes Lajos, Ipoly'nagyfalu, meghalt (Krasznouralszk) (folytatjuk)