Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-31 / 179. szám, péntek

MOZAIK «ÚJ szól 1992. JÚLIUS 31. :érdeznek róla ület tagjai kori a ruhában, 3SSZÍZŰ meghiszem, min, milyen fénylyan fotót csiäkóppen átlátik tűnjön. Jó, színes, virági, biztos, hogy ii belőlem, de itlátszó. Sokat akkoriban, kijön, hogy a hihogy egyszeTalán politikai k, nem tudom, persze, nem de bevallom: áimat is bélés30 G. LÁSZLÓ i cseh-szlovák elhúzódásának it tette fel a prá-kutató Intézet rák Szövetségi ai egy csoport:at százalékban zatból leolvaselmúlt két évben i politikusok nem legegyezni. (2) izemélye © A iák a gazdasági j eltérő vélemériovákok minden ot akarnak © íajlandó a kompAz előző renditák meg ezeket k cseh politikusok dasági reformról ^mélye ® Vác3 ® A cseh fél smpromisszurm i közös államban < játszani. MIKROBÁK EMÉSZTIK AZAKROPOLISZT Az athéni Akropolisz festményeinek színe feltűnően megváltozott -a vörösestől a piszkosszürkén és feketén át a fehérig. Míg egyes régé^ szek még abban hisznek, hogy ez a „színvilág" csak a művészi szabadság kifejeződése, addig a geomikrobiológusok már biztosak benne: a kövek mélyén meghúzódó apró élőlények nemcsak á színek megváltozásáért felelősek, hanem az emberi kultúrának eme nagy emlékét is fenyegetik. A színváltozást a tudósok több okkal is magyarázzák. Egyfelől azzal, hogy a kövek felületén megtapadt zuzmók és algák a magas légszennyezettség miatt elpusztultak. Wolfgang Krumbein, oldenburgi mikrobiológus professzor töretlenül keresi a választ, amióta 1971 -ben a görög kormány felkérte, vegyen résztaz Akropolisz megmentésében. A megtámadott és látszólag még érintetlen kövekből vett 20 minta eisö értékelése nagy meglepetést okozott: az Akropoliszban nyüzsög az élet. Az oszlopcsarnok és a Parthenon Athéné-temploma márványburkolatát algák, ciánobaktériumok, gombák, zuzmók és más organizmusok lámadták meg. A tudósok azt tapasztalták, hogy a fehér fedőréteg alatt élőlények sokasága telepedett meg. Bizonyos mélységekben az esővíz, a napsütés okozta erős párolgás ellenére is megmarad. Ezt a mikrobák termelte cukoranyagok teszik lehetővé, amelyek tekintélyes mennyiségű vizet kötnek meg. Az igy képződő nyálkás anyag hatalmas nyomó- és tolóerőt fejt ki. A pudingszerű anyag tartja a vizet, ami életadó eleme a mikroorganizmusoknak. Azok viszont a kőzetbe ürítik anyagcsere-termékeiket: elsősorban olyan szerves savakat, mint az ecetsav, oxál-, hangya- és glukonsav, amelyek a kálciumkarbonátot, a márvány vegyi alapanyagát oldják. A mozgékony mikroorganizmusok növekedési nyomása, duzzadóképessége és aktív mechanikai fúró tevékenysége oda vezet, hogy a kő vastag lapokra esik szét, finom homokká őrlődik, vagy kalciumkarbonát-, illetve kalciumfosztfát-lepedék képződik a felületén. (Frankfurter Allgemeine) Az egész akció filmbeli jelenethez hasonlított. Szombaton este Vágsellye utcáin három gépkocsi száguldozott. Az álarcos, botokkal felfegyverzett utasok, kiugráltak az. autókból azoknál a kocsmáknál, ahol általában romák tartózkodnak, és valóságos hajtóvadászatot indítottak ellenük. Akit elkaptak - állítják a szemtanúk - azt agyba-főbe verték, rúgták, a nőket és a gyerekeket - Sajnos van belőlük elég. Két atipikus esetet ragadnék ki. Egy hosszan tartó személyes ellentét vé^ gül odáig fajult, hogy az elkövető sósavat öntött ellensége arcába. A következmények ugyancsak súlyosak. Az orvos véleménye szerint a károsult egyik szemére megvakul. További részleteket egyelőre nem mondhatok, mert az ügyet még nem zártuk le. Hasonló a helyzet abban ható. A tolvajok zsákmányukat kéthárom faluval arrébb teszik pénzzé. Mi általában tehetetlenek vagyunk, mert aki potom áron vesz egy drága biciklit, biztos, hogy nem tesz feljelentést. Hogy reagál a lakosság az egyre romló közbiztonságra? - Sokan minket okolnak. Ha valami történik, máris azt kérdik, hol volt, AHOGY VÁGSELLYE RENDŐRPARANCSNOKA LÁTJA NAGYVÁROSBA ILLÓ BŰNESETEK sem kímélték. A legfurcsább az egészben az, hogy a sérültek és károsultak (egyiküknek állítólag nyakláncát is letépték) nem tettek feljelentést, nem igényeltek orvosi ellátást. Noha a gépkocsik rendszámait a tettesek letakarták, egyesek tudni vélik, hogy az autók a Dunaszerdahelyi járásból(?) érkeztek. A károsultak viszont azt gyanítják, hogy a pogrom hátterében a Comex bár vietnami kidobólegénye áll. Egy héttel az említett bosszúhadjárat előtt ugyanis a Kazačok nevű étteremben rendezett cigánybál néhány résztvevője vasrudakkal támadt egy vietnami férfira és azt alaposan helybenhagyta. Mindez abban a kisvárosban történt, ahol hajdanában békésen, nyugodtan, szinte unalmasan zajlott az élet. - A békés, csendes kisvárosi idill már régen a múlté. A Duslo, a Hydrostav és néhány mezőgazdasági üzem alaposan felduzzasztottá városkánkat, mely sajnos - már ami a bűnözést illeti - magán viseli a nagyvárosok negatív jeleit - mondotta találkozásunkkőr Tibor Čandat őrnagy, Vágsellye rendőrparancsnoka. - Ez év első felében 300 bűnesetet regisztráltunk. Egyre több az erőszak, a rablás, a súlyos testi sértés. Említene egy-két konkrét esetet? az esetben is, ahol a vádlott bozótvágó késsel, azaz macsetával szabdalta össze embertársát. A lakosok körében egyre több a lőfegyver. Gondolom, ez nem kis fejfájást okoz a rendőrségnek? - A magánvállalkozók zöme fegyverviselési engedélyért folyamodik, legálisan juthat fegyverhez, aki meg nem kapja meg az engedélyt, az illegális úton szerez magának. Sok engedély nélküli pisztolyt, revolvert sikerült elkoboznunk. Valamennyit szakértői vizsgálatra küldjük, hogy megtudjuk, a fegyverrel nem követtek-e el bűntényt. Mi okozza a legtöbb gondot? - A gyorsan növekvő bűnözés ellenére nincs elég emberünk. A hajnali órákig nyitvatartó mulatók, erotikus lokálok, játéktermek felpezsdítik az éjszakai életet, vonzzák a bűnözésre hajlamos egyéneket. A városi rendőrség létrehozása nagy segítség volt számunkra. Kár, hogy az ő hatáskörük csak a városra korlátozódik. Ha módomban állna, ismét megszervezném az úgynevezett segédrendőrséget. Sokat segíthetnének. Az utóbbi időben hallatlanul elszaporodtak a betörések, lopások, csalások. Lopják a dinnyét, a szabadon hagyott és lelakatolt kerékpárokat, jóformán mindent, ami elmozdítmit csinált a rendőrség. Gyakran vádolnak bennünket benevolenciával. Miért nem csukjuk le a randalírozókat? - kérdik. Fel vannak háborodva, ha látják, hogy valakit garázdaságért bekísértünk és másnap az illető már a sarki kocsmában sörözik. Tudni kell, hogy mi valakit előállíthatunk, elkezdhetjük a bűnvádi eljárást, de a vád az ügyészre és az ítélet a bíróságra tartozik. Maga a büntetés - és ezt sokan nem akarják megérteni - nem a mi feladatunk. Viszont igaz, hogy nem egy hétpróbás gazember szabadlábon várja a bírósági tárgyalást, közben befolyásolhatja, korrumpálhatja, megfélemlítheti a tanúkat. - Egyetértek. Különösen az ítélethirdetések után, a súlyosabb bűncselekmények elkövetése esetében lenne kívánatos, hogy a tettes azonnal megkezdje börtönbüntetésének letöltését, s ne fordulhasson elő olyan eset, mint például nálunk, amikor egy 11 évre elítélt férfi (erőszakos nemi közösülés és súlyos testi sértés miatt) szabadlábon van és mi hosszabb ideje eredménytelenül keressük. Az atlétának becézett illetőnek mindig sikerül egérutat nyernie. Országos körözést adtak ki rá, remélhetőleg hamarosan kézre kerül. Mindez elkerülhető lett volna, ha az ítélethirdetés után rács mögé dugják. ORDÓDY VILMOS MOLDOYA ^UL GYÖRGY félelem 'kapugcL másnap hajnali háromkor indult el. Kerkahidas légvonalban alig száz kilométerre leküdf Mezőszegtől, de menet közben többször is át kellett szállnia, a hosszadalmas csatlakozások miatt az út hét-nyolc órát is igénybe vett. Csömödéren felszállt az erdei vasút tehervagonokból és szerelvénykocsikból összeállított szerelvényére. A vonatot nem fűtötték, Borsos állig felhúzta a cipzárt az anorákján. Kibámult az elmaradó vidékre: a hó errefelé is olvadt már, zöld foltokban ütközött ki alóla az őszi vetés. Dél körül szállt le a kerkahidasi elágazásnál, megnézte az oszlopra kiakasztott autóbusz-menetrendet; a kővetkező járat csak egy óra múlva jött volna. Sporttáskáját a vállára vetve gyalog vágott neki az útnak. Anyja szállásadónője már várta, ebéddel kínálta meg, az asztalnál csendesen elbeszélgetlek. Elmondta, hogy Borsosné állapota karácsony óta fokozatosan romlott, mind nehezebben viselte el az időjárás ingadozásait. Néhány nappal ezelőtt a hirtelen enyhüléstől is fulladozni kezdett, majd éjszaka szívrohamot kapott, kihívták az orvost, de már nem tudott segíteni rajta. A járási kórházban felboncolták az ör egasszonyt, aztán visszaszállították Kerkahidasra, és most kint fekszik a községi temető ravatalozójában. -Megtettem mindent, amit tudtam - mondta a szomszédasszony kiváltottam a halotti bizonyítványt, és elintéztem az ingyenes temetést. Ozenlem a tisztelendő úrnak is, hogy jöjjön ki, neki majd kell adnod valami pénzt. - Kinek szólt a temetésről? - Anyáddal sokszor megbeszéltük, hogy kiket értesítsek, ha meghal. Táviratoztam neked és a testvéreidnek az intézetbe. - Nem tudom, elengedik-e őket?! Csak kísérettel szokták, hogy meg ne szökjenek. - Én se tudom. Üzentem Nyíregyházára is apád rokonságának, az ő címük is fel volt írva egy füzetbe, örülök, hogy legalább te megjöttél, nem tudom, mit csinálnék egyedül. - Hánykor lesz holnap a temetés? - Két órakor, délután. Jól utaztál? Ha fáradt vagy, ledőlhetsz egy kicsit. Borsos nemet intett, felállt az asztal mellől: - Köszönöm az ebédet. Van itthon valami, amivel meg tudjuk kínálni a vendégeket? - Maradt egy kis hurka-kolbász, de az italból kifogytam. A fiú bólintott, elkérte a kerekes bevásárlószatyrot. Kint az előszobában leakasztotta a szögről régi házuk kulcsait - először arrafelé került. Átbotorkált a már földre dőlt drótkerítésen, megállt az udvar egy szárazabb szögletében és körülnézett: a magára hagyott portán minden a pusztulás jeleit mutatta, még az ásott kutat takaró lécalkotmány is megingott, tetején eltörött a szélkakast helyettesítő, faragott kis repülőgép. A telek felső végén a gaz már körbenőtte az apja által tervezett új épület félig elkészült pincerészét. Csak itt-ott ágaskodott fel a burjánból egy kiálló betonvas - reménytelennek látszott, hogy valaha is folytatni lehessen a munkát. Átgázolt az udvar sáros füvén, benyitott a régi, vert falú házba. A beszakadt tetőn most is csorgott be az olvadó hólé. Borsos elképedve látta, hogy a tükrös toalett-szekrény előtt kéthárom centi magas gombatelepek nőttek ki a pádlódeszkákból, önkéntelen mozdulattal rájuk tiport. Nem számíthatott rá, hogy az elkövetkező időben hamarosan újra idevetődik, így, mintha végképp búcsúzna, leakasztott néhány családi fényképet a falról. Magához vette apja néhány apró személyes tárgyát is: egy réz öngyújtót, régi, törött collstokkot, fából faragott borotvatartó dobozt. Bezárta az ajtót, aztán vissza-visszapillantva, a vegyesbolt felé vette az útját. Míg a polcok között járkált, szemét a földre szegezte, hogy minél kevesebb ismerőst kelljen üdvözölnie. Úgy érezte, anyja halála sem oldhatja fel azt a lenézést, mellyel a falusiak kezelték a családját. Ha valaki mégis megszólította és részvétét nyilvánította, Borsos csak egy kurta biccentéssel köszönte meg. Pálinkát, konyakot vett, és megrakta sörrel a kerekes szatyrot. Nem számított sok látogatóra, a maradék italt anyja egykori gondozónőjének akarta adni, hálából, amiért elintézte a temetéssel kapcsolatos teendőket. Kint az utcán, menet közben a zsebébe nyúlt, és megszámolta a pénzét; háromezer forintja maradt - ebből ötszázat a papnak szánt; hogy kint a temetésen rögtön megtalálja, a belső zsebébe rakta. Otthon a szállásadónő el akart Számolni Borsosné holmijával; egy kopott télikabátot, egymásra halmozott, foszladozó fehérneműt, imakönyvet, szemüvegeket vett ki a szekrényből. A fiú intett, hogy tartson meg mindent magának. Csak azt- a régi hegedűt kérte el, mellyel apja lakodalmakban járt zenélni, megpendített egy húrt, a hangszer teste repedten visszhangzott, letette az asztalra. - Mondja meg a faluban, hogy eladjuk a házat. Ha akad rá vevő, üzenjen nekem. - Jó, majd megpróbálom. A testvéreid is örökösök, az ő nevükben is aláírhatsz? - Igen, elintézem, hogy én legyek a gyámjuk. Az ő részüket beteszem majd a takarékba. Borsos délután már nem mozdult ki a házból, olvasgatott és nézte a televíziót, lassan elálmosodott. Nem akart a szobában, anyja egykori ágyában feküdni, megkérte a szállásadónőt, hogy a konyhában álló ócska heverőre dobjon le neki egy párnát és paplant. Korán elaludt, de az éjszaka közepén felriadt. A régimódi csikótűzhelyben még pislogott a parázs, de az ajtó és ablak résein behúzó hidegben a lakás már lassan kihűlt, a régi bútorok deszkái meg-megreccsentek. Hogy ne ébressze fel a szállásadónőt, nem gyújtott lámpát, feljebb húzta magán a takarót, és kezét a tarkója alatt összekulcsolva, bámulta a sötét mennyezetet. Anyjára gondolt, eszébe jutott az utolsó pénzt kérő levele, sajnálta, hogy nem küldött néhány forintot. (folytatjuk) MERRE VAGY, EURÓPA? Nemrégiben Körmöcbányán' járva meglepődve tapasztaltam, hogy ez a kis közép-szlovákiai város a hazai viszonyokhoz képest milyen nagy gondot fordít a múlt emlékeinek megőrzésére, ápolására. A macskaköves, kanyargós, szűk kis utcácskákban, a régi várfalak alatt bolyongva lenyűgözve láttam a város 660 éves történelmének megannyi néma tanúját - megújulva, megszépülve, helyreállítva. Körmöcbánya nevezetességeiről, történelmi, kulturális vonatkozásairól egy gazdagon illusztrált, többnyelvű turistakísérő segítségével tájékozódhat az idegen. Az okos kis könyvben (igaz, nem minden stilisztikai és helyesírási hiba nélkül) magyarul is megtalálhatók a fontosabb tudnivalók. A város alapítására vonatkozóan például a következőket olvashatjuk: „ Károly Róbert király uralkodása alatt Magyarország területén kilenc bánya és pénzverde kamara keletkezett. Egy a kilenc közül a Gremnychban elnevezésű település lett (mai Kremnica). Itt ugyanis kiadós aranyérclelőhélyet találtak. 1328-ban Károly Róbert király a települést városra (sic!) emelte fel, ide helyezte a bánya és pénzverde kamarát, és a királyi pénzverdét is. Kremnica így a bányavárosok,, fővárosa" lett..." Azt gondolhatnánk, hogy a város mai lakói tisztelettel őrzik a városalapító uralkodó emlékét. Legalább egy utcát elnevežnek róla. De nem. Merő véletlen lenne, hogy a város múltjának számos jelentős személyisége mellett éppen az alapítóról, a kivgltságjogok megadójáról feledkeztek volna meg? Nem. Az történt ugyanis, hogy amikor Körmöcbányán is kitört az átkeresztelési hullám, alakult egy bizottság, amely felhívással fordult a lakossághoz, tegyen javaslatot az utcák, terek nevei-' nek megváltoztatására. A bizottság tagjai a beérkezett javaslatok elbírálása után néhány esetben a régi utcanevek visszaállítása mellett döntöttek, így ,,ka- . pott" ismét utcát Michal Matunák történész, G. K. ZechenterLaskomerský író, Ján Kollár költő, teret Milan Rastislav Štefánik. Igaz, néhány kifejezetten „ magyaros hangzású név is szerepel az utcatáblákon: például Július Horváth, vagyis Horváth Gyuláról, a magyar származású, 1918 utáp nemzetiségét csehszlovákra változtató polgármesterről elnevezett utca. Vagy Gézu Angyala, helyi születésű ma-gyar festőművész. Csak éppen a reform királynak nem jutott egy icipici utcácska, egy pirinyó terecske. Pedig akadt, aki a bizottság előtt Károly Róbert nevét is fölvetette. Igaz, az az illető magyar nemzetiségű, egy régi körmöci család leszármazottja, egyébként a város történelmének elhivatott kutatója és avatott ismerője. Javaslatit nem fogadták el. Hogyis fogadták volna el, hiszen Károly Róbert magyar király volt, s tudvalevő, hogy ,,Szlovákiát a magyar királyság részeként ezer éven át elnyomták". Pont egy magyar királyról, egy elnyomóról fognak Szlovákiában utcát elnevezni! A körmöciek amúgy büszkék a város múltjára, arra hogy ott európai hírű pénzverdék voltak, és ott volt valaha a nemesfémbányászat központja. Ott székeltek a híres kamaragrófok. Ma is azt szeretnék, ha városuk visszajutna Európa tudatába. .. :csak ne kelljen egy városalapító királyról utcát elnevezni... S. FORGON SZILVIA