Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-31 / 179. szám, péntek

1992. JÚLIUS 31. INTERJÚ 4 KÁRPÓTLÁSI TÖRVÉNY MAGYARORSZÁGON . NYOMTATVÁNYOK A POZSONYI FÔKONZULÁTUSON LESZNEK több olvasónk érdeklődött azzal a hírrel kapcsolatban, amelyet a közelmúltban a Szlovák Sajtóiroda jelentése nyomán közöltünk a Magyar Köztársaság parlamentje által elfogadott kárpótlási törvényről. Ennek értelmében kártérítést kérhetnék a Cseh és a Szlovák Köztársaság polgárai is, akiket 1939. március 11-e és 1989. október 23-a között életüktől, illetve szabadságuktól megfosztottak. Részletesebb tanácsokat a Magyar Nemzet közöl az egykori politikai elítéltéket, kiteiepítetteket, rendőri felügyelet alatt állókat és hadifoglyokat a testi és lelki gyötrelmek után legalább részlegesen kárpótló, úgynevezett harmadik kárpótlási törvényről. Eszerint az egykori politikai elítélteknek a kártérítési igény benyújtásához rendelkezniük kell egy hivatalos igazolással attól a - nyilván magyar - bíróságtól, amely elítélte őket. Ugyanez vonatkozik a kényszergyógykezeltekre és az előzetes letartóztatásban tartott, de később el nem ítélt személyekre is. Vonatkozik a törvény az internáltakra, a vidékre kitelepítettekre, valamint a nemzetiségük és vallásuk miatt elüldözöttekre is. Nekik be kell mutatniuk a kitelepítést vagy internálást elrendelő és megszüntető határozatot. Az egykori hadifoglyok esetében nehéz a szükséges iratok beszerzése. Ha nincs valamilyen hivatalos papírjuk, az elveszett igazolást a helyileg illetékes társadalombiztosítási szervnél szerezhetik meg, ahova annak idején be kellett jelenteni, amikor az illetőt bevitték katonának és azt is, mikor szerelt le. Nevük szerepelhet a levéltárak anyagaiban, vagy a budapesti Honvédelmi Minisztériumban megtalálható hadifogolylistán is. Ha ezekről a helyekről nem kapnak igazolást, két tanú közjegyző előtt is igazolhatja, hogy meddig volt az illető hadifogoly. Az eljárás módja ugyanaz, ha valaki a Szovjetunióban vagy Nyugaton volt hadifogoly. Ha a sérelmet elszenvedő már nem él, a hozzátartozók is kárpótlást kérhetnek. Amennyiben az illető a börtönévek alatt, illetve bírósági ítélet következtében halt meg, a magyar hatóság közreműködése miatt, a túlélő házastárs, a gyermek, a szülő vagy a testvér nyújthatja be az igényét. Szabadságvesztés esetén elsősorban az jogosult kárpótlásra, aki azt elszenvedte, ha időközben meghalt, akkor az özvegy nyújthatja be igényét. Az említett hírügynökségi jelentés szerint a kártérítési igényt az SZK Nemzetközi Kapcsolatok Minisztériumának kell benyújtani. Amint olvasóink is jelezték, ez az információ téves. A pozsonyi Magyar Fökonzulátustól kapott felvilágosítás szerint az igény bejelentéséhez szükséges nyomtatványok bármely magyarországi-postán megvehetők. A konzulátus is segítséget nyújt a károsultaknak, a nyomtatványokat már megrendelték, amint megkapják azokat, az egységcsomagok náluk is beszerezhetők lesznek. A-mellékelt útmutató alapján kitöltött iratokhoz csatolni kell a szükséges igazolások eredeti példányát. A borítékot az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz kell címezni (Budapest, Kecskeméti utca 10-12). Az egységcsomagot november 2-ig kell elküldeni. A konzulátus az érintettek türelmét kéri, egy-két hét kell ahhoz, hogy a megrendelt nyomtatványokat megkapják. -rHol van már a tavalyi hó? Amikor ország-világ szeme láttára jóízűen evett-ivott kint, a felhőtlen ég alatt. Színésznő volt és szerepet játszott, a nymburki sörgyár gondnokának szépséges feleségét alakította Jirí Meózel filmjében. Csak úgy tömte magába a májashurkát; tíz ujján folyt a zsír, de még az ajka, a szája csücske is olyan volt. Nem is evett, hanem habzsolt, aztán literes korsóból itta a sört, mohón, csukott szemmel, nagyokat kortyolva. Magda Vašáryová előtt ma müzli van és gyümölcstea, szerepekre egyáltalán nem vágyik, a kamera előtt diplomata. Két és fél éve már, hogy hazánk ausztriai nagykövete, két és fél év után most találkozunk először. Most, amikor utolsó heteit tölti Bécsben. A NAGYKÖVET VÉGNAPJAI MAGDA VAŠÁRYOVÁ HAZA KÉSZÜL • Kintről, bár nem olyan messziről nézve, hogyan ítéli meg az itthoni eseményeket? Elégedetten vagy inkább nyugtalanul figyeli a dolgok állását. - Sem elégedett, sem nyugtalan nem vagyok. A politikai élet mostanában eléggé kiszámíthatatlanul alakul, így bármit mond is az ember, az holnap már érvénytelen lehet. Egy biztos: ez idáig inkább csak objektumként kezeltek bennünket, objektumként, amellyel manipulálni lehetett. Most viszont egyedül tőlünk függ, milyen jövőt kovácsolunk magunknak. Nem feledkezhetünk meg, persze, arról sem, hogy kis ország a miénk. Ezt a tényt mindenképpen szem előtt kell tartanunk. Sok mindent túlélt már az ember az elmúlt évszázadok során, természeti csapásokat, háborúkat, politikai tragédiákat, a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy sikerül-e túljutnunk bizonyos pontokon, mert túl fogunk jutni a legnehezebben is. De hogyan? Sajnos nagyon keveset okultunk az őseinktől. Ha többet tanultunk volna tőlünk, sok kérdésben okosabban döntenénk. • Szlovákia önállósulási vágyáról mi a véleménye? - Szlovákia eddig is Szlovákia volt, de hogy független lesz-e, az más kérdés. • Ön szerint kitől függött eddig? - Nem tudom, én nem vagyok politikus. • Csak diplomata? - Csak diplomata. • Nyolcvankilencben, a forradalom idején sejtette, hogy előbbutóbb ketté fog szakadni az ország? - Igen, ez várható volt. A társadalomnak ugyanis, akárcsak a természetnek, megvannak a maga törvényszerűségei, s a fejlődési vonala is. Az ország egységes arculatát azonban mindkét részről meg kellene őrizni. • A Meőiar-kormány első lépéseit milyen szemmel nézi? - Nem szeretnék elhamarkodott véleményt mondani. Majd később kérdezzen erről, ha kiderül, hogyan dolgoznak. A politikai kultúra íratlan szabályai szerint száz napja van a kormánynak arra, hogy színt valljon, megmutassa, mit akar. A 101. napon már világosan fogjuk látnh milyen irányban halad az ország. • A kormány nemzetiségi politikájáról mi a véleménye? - Egyelőre inkább csak arról szólnék, hogy mit várok a kormánytól ez ügyben. Szeretném, ha a finn modell számunkra is példaértékű lenne. És persze nemcsak a Finnországban élő svédek specifikus helyzetét ismerem, hanem a dél-tiroli modellt is. Amióta Bécsben élek, azt is közelről tapasztalhatom, hogyan oldják meg ugyanezt a kérdést Karintiában. Tőlük is tanulhatnánk egyet s mást, mert az sem lenne szégyen. • Václav Havel lemondását hogy fogadta? - Nem lepődtem meg, ez is várható volt. Meg kell hogy mondjam, az osztrákokat nagyon kellemetlenül érintette a dolog, mert nemcsak szerették őt, hanem valósággal rajongtak érte. Nagyon óvatosan, nagyon körültekintően kell megtennünk minden további lépést, hiszen az ország kettészakadása komoly féket jelenthet kapcsolataink további szélesítésében. A függöny, amelyet felhúztunk végre, nem gördülhet le újra. • Most, hogy Szlovákia önállósult, hogyan alakul az ön sorsa? Leváltják? Jön haza? - Igen, nekem ezzel is számolnom kellett. Hogy korábban jövök vissza, ha megtörténik az elszakadás. • Két és fél év nem nagy idő, önnek azonban ez is elég volt ahhoz, hogy komoly eredményeket érhessen el. Elégedett magával? - Hogy mennyit tettem ez alatt a két és fél év alatt, azt én pontosan tudom, és remélem, mások is értékelik. De hogy iszonyú feszültségben éltem, az is biztos. Ettől függetlenül sohasem fogom megbánni, hogy életem egy szakaszában nagykövet voltam. Szép időszak volt ez, egészen újfajta politika részese lehettem. Akármerre mentem is, mindenütt tárt ajtók vártak és azok közé a kevés nagykövetek közé tartozom, akik Izraellel és a Dél-afrikai Köztársasággal is felvehették a diplomáciai kapcsolatot. Stefan Zweig szavaival élve, jó csillagzatú napok voltak ezek. • Kudarcként mit könyvelt el? - Például azt, hogy lassú voltam a francia nyelvben. A német és angol nem okozott gondot, franciául viszont keveset beszélgettem, és el, Iszonyú feszültségben éltem..." (Miloš Fikejz felvétele) foglaltságom miatt nem is fordíthattam rá több időt. Aztán adódtak olyan helyzetek is, amelyekben nem voltam elég magabiztos; ennek nem lett volna szabad előfordulnia. • Az a szép, átlátszó ruhája, amelyben annak idején óriási feltűnést, sőt vihart keltett, megvan-e még? - Megvan, de azóta sem vettem fel. Minden csoda három napig Ml HÁTRÁLTATJA A CSEH-SZLOVÁK TÁRGYALÁSOKAT? © ® ® © ® © ® f|§|| A Cseh Köztársaság lakosai 8) (9) (10) (11) A Szlovák Köztársaság lakosai Ön szerint mi a cseh-szlovák megbeszélések elhúzódásénak oka? - ezt a kérdést tette fel a prágai Közvélemény-kutató Intézel a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság lakosai egy csoportjának. A válaszokat százalékban kifejezve a táblázatból leolvashatják. © Az hogy az elmúlt két évben a szlovák és a cseh politikusok nem voltak képesek megegyezni, (2) Vladimír Mečiar személye © A szlovák politikusoknak a gazdasági reformra vonatkozó eltérő véleménye (4) Mert a szlovákok minden áron önálló államot akarnak © A szlovák fél nem hajlandó a kompromisszumra. © Az elózó rendszerben nem oldották meg ezekéi a problémákat ©A cseh politikusok elképzelései a gazdasági reformé ® Václav Klaus személye (9) Václav Havel személye @ A cseh léi nem hajlandó a kompromisszumai @ Mert a csehek a közös államban főszerepet kívánnak játszani. tart... ma már nem is kérdeznek róla sehol. A diplomatatestület tagjai korábban is láttak ebben a ruhában, mégsem tettek rá rosszízű megjegyzést soha. Én azt hiszem, minden fényképész tudja, milyen fényben lehet egy nőről olyan fotót csinálni, hogy a ruha kellőképpen átlátszónak, testhezállónak tűnjön. Jó, elismerem, ha az egy színes, virágmintás ruha lett volna, biztos, hogy kevesebbet lehet látni belőlem, de így sem volt teljesen átlátszó. Sokai töprengtem én ezen akkoriban, kinek a célja lehetett vajon, hogy a hitelemet rontsa, vagy hogy egyszerűen csak lejárasson. Talán politikai háttere volt a dolognak, nem tudom, Hisztérikus rohamot, persze, nem kaptam a fotó láttán, de bevallom: most már a nyári ruháimat is béléssel hordom. • Film- vagy színházi szerepekre nem vágyott néha-néha? - Senkit sem akarok megsérteni egykori rendezőim közül, de azt kell hogy mondjam: sem a színpad, sem a kamera nem hiányzik már. Különben is... elvégeztem én már mindent, amit színésznőként elvégezhettem. Tizenhat éves korom óta forgattam - hát nem elég az? Egyszer úgy is abbahagytam volna a színészí pályát, talán éppen most jött el az ideje. Lehet hogy már nem is tudnék játszani... elvesztettem minden képességemet, ami az átlé- • nyegüléshez elengedhetetlen, • Nincs n a szerep, amellyel le tudnák verni 1 a lábáról? - Nincs. Akármilyen furcsán hangzik is, én már nem akarok játszani, • Mihez tózi i akkor, ha végleg I hazajön? - Külpolitiká- ; val, például Ausztria és Németország külpo- ] litikájával szeretnék foglalkozni, mert ez régóta ér- 'j dekel már. De iz- j gat a makroökonómia, az európai 1 integráció kérdése és a nemzetközi jog is. Aztán államvizsgázni szerel- j nék franciából, és minél hamarabb, j mert nagyon gyorsan múlnak az évek. Én amondó vagyok, hogy mindig, minden helyzetben felkészült legyen az ember, akkor nem érhetik nagy meglepetések és meghátrálnia sem kell soha. SZABÓ G. LÁSZLÓ