Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-25 / 174. szám, szombat

1992. JÚLIUS 25. HAZAI KÖRKÉP 4 MŰVÉSZEK TILTAKOZÁSAI Harmincnégy szlovák művész állásfoglalását közli a Kultúrny život 29. száma, akik ily módon reagálnak a kultúrát ideologizáló új törekvések ellen. Teszik mindezt azt a találkozót követően, amelyen július hatodikán a művészeti szövetségek képviselői találkoztak a kulturális minisztérium képviselőivel, s amelyet I. Gazdik, a Szlovák Alkotóművészek Szövetségének elnöke, a Demokratikus Szlovákiáért l^ozgalom Kulturális és Művészeti Klubjának alelnöke kezdeményezett. A fent említett találkozón, mint ismeretes, elhangzott olyan kijelentés, miszerint a DSZM kulturális „stratégiájának" elvei szerint a szlovákiai művészetet három kategóriába sorolják. Úgymint: 1. Nemzetközileg elfogadott standard; 2. a nemzeti emancipációra törekedő irányzat; 3. közép-áramlat. Ezen a találkozón hangzott el az a képtelen elképzelés is, mely szerint a „nemzeti realizmusként" definiált művészeti irányzat a legelfogadhatóbb Szlovákiában. A nyilatkozat aláírói (a Szlovák Alkotóművészek Szövetségének tagjai) tiltakoznak a kultúra újbóli ideologizálása ellen, elfogadhatatlannak tartják, hogy a művészeteknek valamiféle nullpontról kellene indulniok, s elképesztőnek tartják azt a megállapítást, amely az elmúlt két év kultúráját a „disszidens művészet időszakának" próbálja beállítani. Az aláírók nem értenek egyét azzal, hogy a Szlovák Alkotóművészek Szövetsége, amely az alkotók önkéntes, politikamentes, szakmai társulása, egy kalapba kerüljön bármiféle politikai mozgalommal vagy a DSZM kulturális programjával. A harmincnégy művész I. Gazdikéijárását, aki az apolitikus szakmai szövetség elnöki posztját azonosítja a DSZM-hez fűződő politikai hovatartozásával, jogköre túllépésének tartja, s felhívja a kulturális minisztérium figyelmét, viszonyuljon úgy a művészethez, mint ahogyan az a demokratikus hagyományokkal rendelkező, kulturált országokban szokás. A Kultúrny život ugyanezen száma közli a szlovák P. E. N. Klub állásfoglalását is. A P. E. N. kijelenti, hogy az irodalom, bár eredetét tekintve nemzeti, nem ismer határokat, s a politikai és nemzetközi feszültségektől függetlenül, szabadon kell áramlania a nemzetek között. A P. E. N. tagjai minden eszközzel azon lesznek, hogy az irodalom a megértést, a nemzetek közti tiszteletet támogassa, s kötelezik magukat, hogy minden erejüket latba vetik a faji-, osztály- és nemzeti intolerancia bármiféle megnyilvánulásának a megakadályozására. A P. E. N. tagjai kifejtik, hogy ellenzik a szólásszabadság elnyomásának minden formáját, kiállnak a sajtószabadság mellett és elutasítanak mindenféle önkényes cenzúrát. Meggyőződésük, nyilatkozzák az aláírók, hogy a világ fejlődése, a tökéletesebb politikai és gazdasági rend elérésének elengedhetetlen feltétele a kormányok és intézmények szabad birálata. A szlovák P. E. N. klub vezetése a P. E. N. Chartájának szellemében szót kíván emelni minden olyan kísérlettel szemben, ami a szólásszabadság ellen irányul, a cenzúrát, az intoleranciát támogatja, és védeni kívánja minden alkotó jogát. A P. E. N. nyugtalanságát fejezi ki a kormány azon törekvéseivel szemben, amelyek autoritatív módón igyekeznek szabályozni a médiákat, s tartanak tőle, hogy a „Szlovákia érdekei"-féle megfogalmazások mögött olyan ideológiai alapállás rejlik, amely az egyéni szabadságot igyekszik korlátozni. A Pi E. N. szlovákiai központja új .vezetésének nevében Ján Buzássy, Ľubomír Feldek, Grendel Lajos, Mila Haugová, Daniel Hevier, Martin Šimečka és Peter Zajac írták alá a nyilatkozatot. (kövi) A BENZINKUTAS HALALA (Folytatás az 1. oldalról) söpörte az éjszakai bevételből származó további 31 és fél ezer koronát is. A kutas tehetetlenül nézte mindezt, mintha egy rossz álom lenne az egész. „Megtámadtak... kiraboltak..." - zakatolt az agyában. „Mi lesz ebből?" igen, már a következmények tolultak zilált gondolataiba, a rendőrségi kihallgatások, a rengeteg pénz eltűnése, amiért akkor ő egyedül felelt. Közben szinte már automatikusan engedelmeskedett támadója újabb parancsának: „Hátrafordulni!" Az ajtó csattanását várta, és abban a pillanatban még örült is, hogy nemsokára túl lesz az egész szörnyűségen. Nem láthatta, hogy az ismeretlen férfi hideg elszántsággal a szemében a tarkójához emeli a pisztolyt. Szárazon, visszhang nélkül dördült a lövés az apró helyiségben; csak ezután csapódott az ajtó, fordult a zárban a kulcs, és csend borult a környékre. Ijesztő, baljóslatú, halálos csend. xxx Mindez, így ahogy olvasható, a leginkább talán egy silány tucatkrimi forgatókönyvének tűnhet. Valóban sok benne az ilyen elem: kitalált eseményrekonstrukciók, elképzelt párbeszédek, amelyek tanú híján csak a fantázia szüleményei lehetnek. Mégis a valóság íratta, az a valóság, amely ugyan csak néhány ponton találkozik ezzel a forgatókönyvvel, ám azok a pontok - tények. Megrendítő, gyászos tények. Mert ezerkilencszázkilencvenkettő július tizenkilencedikének hajnalán valóban rablótámadás történt Léván, az Ipolyság felé vezető út mellett lévő benzinkútnál. Az eddig ismeretlen tettes valóban összesen több mint 350 ezer koronát vitt el. És a negyed hatkor érkező váltótársak valóban átlőtt fejjel, vérbe fagyva találták éjszakai szolgálatos kollégájukat, a negyvenéves Göcze Sándort. xxx - Zárt ajtó fogadott. Benéztem az ablakon; akkor láttam, hogy Sanyi ott fekszik a földön, mozdulatlanul. Cselekednem kellett: a büfé felőli ablakon másztam be, és elborzadtam a látványtól - Kúcs Tibor, szemlátomást még most is nehezen keresi a szavakat. - Egyszerű rosszullétre gyanakodtam, annál döbbenetesebb volt látnom, hogy kollégánk halott - megölték! Itt feküdt, elnyúlva - mutatja -, a saját vérében. Azonnal hivtam a rendőrséget, mert mi mást is tehettem volna? Perceken belül ki is jöttek, megindult a szokásos rutinvizsgálat, mi is elmondtuk, amit láttunk, de egyszerűen nem tudtunk magunkhoz térni. Csak arra gondoltunk: bármelyikünk lehetett volna a helyében ma éjszaka! Érkezésünkkor az egyik állvány pirosan világított, kétszáz koronás kifizetetlen tankolást mutatva; talán csak egy szokásos éjszakai autós volt, aki fizetni akart, de miután nem volt kinek, gyorsan elszelelt. De ugyanúgy lehetett akár a tettes is - ki tudja? - Szombat este tízig együtt szolgáltunk - mondja Szilvás Sándor. - Megcsináltuk az elszámolást, én elköszöntem, ö pedig folytatta tovább a „tizenkettes" műszakot. Beleborzongok, ha rágondolok, hogy akkor láttam őt utoljára! Nemcsak kolléga, hanem jó barát, és egy nagyon-nagyon rendes ember volt... Mintha aznap délután nyugtalanabbnak, szétszórtabbnak tűnt volna mint máskor. Volt egy-két szokatlan, meghökkentő megjegyzése, tréfának vettem, éppen azért, mert túl komor dolgokról volt szó. Lehet, hogy mindez csak utólag állt össze bennem - vagy megérezte a végét? xxx - Mivel a nyomozás gyakorlatilag csak most kezdődött, egyelőre sokat nem mondhatok. - Dr. Michal Duraj rendőrőrnagy, kerületi nyomozótiszt maga elé húzza a helyszíni szemléről készült jegyzőkönyvet. - Lényegében csak elismételhetem, ami ebben áll: fél hatkor érkezett a hivás, a rendörök perceken belül a helyszínen voltak. Az első pillantásra nyilvánvaló volt, hogy különös embertelenséggel és brutalitással végrehajtott gyilkosságról van szó, amelyet a tettes vagy a tettesek valószínűleg előre kiterveltek. Erre utal, hogy dulakodásnak semmi nyomát nem tapasztaltuk, s az áldozat testén sem találtunk egyéb külsérelmi nyomot, Kúcs Tibor: ,,ltt, a kövön fekve találtuk meg..." Szilvás Sándor: ,,Este tízig együtt szolgáltunk..." (A szerző felvételei) ami például egy esetleges verekedésre utalt volna. Közvetlen közeiről, hátulról lőtték főbe: a golyó a legfelső nyakcsigolya felett hatolt be és a koponyatetőt átszakítva távozott. A töltényhüvelyt és a lövedéket egyaránt megtaláltuk, jelenleg szakértők vizsgálják. A tettes egy külön elhelyezett, kisebb címletű bankjegyekből álló háromezres összegen kívül minden pénzt elvitt, összesen 352 ezer 700 koronát. Folyik a helyszínen talált vegyi, biológiai és daktiloszkópiai nyomok értékelése, kihallgattunk néhány személyt - egyelőre ennyi információval szolgálhatok. xxx A benzinkútnál újra nagy a forgalom, tömött kettős sorban araszolnak a vakációzók gépkocsijai. Némelyek talán észreveszik a magas vastraverzre kitűzött fekete zászlót, de a többség sietve fizet és elhajt: várja őket a víz, a napfény, a nyár. A Komenský utca 35-ös számú lakótömbjének lépcsőházában, a tizenegyes postaszekrényen pedig egy név, akinek viselője már nincs az élők sorában. Meggyilkolták. Két kiskorú gyermeket hagyott hátra. VAS GYULA ALKOTMÁNYSÉRTŐ PDSZ-ÁLLÁSFOGLALÁS A SZUVERENITÁSI.NYILATKOZATRÓL (Munkatársunktól) - A Polgári Demokratikus Szövetség (PDSZ) a Szlovák Köztársaság szuverenitási nyilatkozatát nem csupán az önállóság egyértelmű és visszafordíthatatlan megnyilvánulásának, hanem tényszerű kiteljesítésének is tekinti. A szuverenitási nyilatkozat nincs összhangban az 1968. évi föderációs alkotmánytörvény 1. cikkelyének 5. bekezdésével, amely szerint a köztársaságoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás szuverenitását s egyúttal a föderáció szuverenitását is. Mivel az SZK szuverenitásának kinyilatkoztatása figyelmen kívül hagyja mind a föderáció, mind a CSK szuverenitását, s erre a lépésre a partnerekkel való konzultálás nélkül kerül sor, ez az említett alkotmánytörvény-cikkely megsértését jelenti - áll a PDSZ nyilatkozatában, amelyet tegnap Daniel Kroupa, a PDSZ alelnöke ismertetett a sajtó munkatársaival. A PDSZ kiváltképpen azt nehezményezi, hogy a szuverenitási nyilatkozat a Szlovák Köztársaságot kizárólag a többséget alkotó szlovák nemzet, nem pedig az SZK valamennyi polgára államának tekinti. - Ezzel a nyilatkozat szöges ellentétbe került Európa és a világ demokratikus és humanista hagyományaival. Kifejezésre juttatja, hogy az SZK és a CSK állampolitikája összeegyeztethetetlen - hangoztatja a PDSZ nyilatkozata. Jan Kalvoda, a PDSZ elnöke, cseh miniszterelnök-helyettes a PDP és a DSZM közti megállapodást elfogadhatónak minősítette, mivel a DSZM módosított eddigi "álláspontján, már nem hangoztatja a közös állam valamilyen formája megtalálásának szükségét, s elállt a szövetségi hírközlő szervek megszüntetésének követelményétől. Vladimír Dlouhý cseh iparügyi és idegenforgalmi miniszter a sajtóértekezleten londoni tanácskozásairól egyebek közt elmondta, hogy a politikai és kereskedelmi körök aggódva figyelik a csehszlovákiai államjogi fejleményeket, elsősorban a külpolitikai destabilizáció veszélyét a közép-európai térségben. A kérdésre, hogy mi a véleménye a bősi vízi erőmű esetleges privatizálásáról, Vladimír Dlouhý ezt válaszolta: - Az erőmű privatizálása méltó befejezése lenne e hatalmas betonmonstrum sorsának. (sm) JÚLIUS 28-AZ UTOLSÓ NAP DÖNTENIÜK KELL A SZÖVETKEZETI LAKÁSOK HASZNÁLÓINAK • A KÉRVÉNY SEMMIRE SEM KÖTELEZ • A TULAJDONOSOK ÉS A TAGOK ELŐNYEI • A KÖVETKEZMÉNYEKKEL IS SZÁMOLNI KELL Július 28. az utolsó nap, amikor a szövetkezeti lakások bérlői kérvényükkel szövetkezetükhöz fordulhatnak, hogy tulajdonosok szeretnének lenni. Ennek az iratnak nincs előírt formája, csupán az alapvető adatokat kell tartalmaznia: a tag személyi adatait és a lakás, illetve az eddig bérelt, nem lakás céljára használt helyiségek pontos címét, számát. A kérvény még semmire sem kötelezi a bérlőt, ezért a legtöbb szövetkezet vezetősége ajánlja, hogy tagjai tegyék meg ezt a lépést. A leglényegesebb kérdésre senki sem kockáztatja meg az egyértelmű választ. Kerek perec senki sem mondja ki, érdemes-e megvenni vagy sem a lakást. Mindenképpen mérlegelni kell, mi az előnye, ha a bérlő továbbra is a szövetkezet tagja marad és mit jelent majd, ha a lakó tulajdonos lesz. Akik nem adnak be kérvényt a tulajdonjogok átruházására vonatkozóan, ezentúl is ugyanolyan tagsági és gazdasági viszonyban állnak a szövetkezettel, mint a transzformációs lehetőség előtt. A lakással úgy rendelkezhetnek, mint ahogyan a kereskedelmi törvény 230-as §-a meghatározza: tehát a lakással kapcsolatos jogaikat és kötelességeiket átruházhatják más személyre s ehhez nem szükséges a szövetkezet elöljáróságának beleegyezése. Az ilyen „átíratás" adómentes. Az anyagiakat a két fél egymás között rendezi: magyarán, annyit kérhet a bérlő a lakásért, amennyit az érdeklődő hajlandó fizetni. Viszont ha bérbe kívánja adni lakását, ezt csak a szövetkezet beleegyezésével teheti meg. Tudni kell azt is: ha a szövetkezeti lakás bérlője meghal, a tagságával együtt a lakás bérleti joga is az örökösét illeti meg. Az ilyen öröklés után a legközelebbi hozzátartozók nem fizetnek adót. A bérlővel, aki tulajdonos szeretne lenni, a szövetkezet szerződést köt, és tisztázzák a kölcsönös viszonyukat: tehát kiegyenlítik az egymás iránti tartozásaikat. A tagnak ki kell fizetnie a lakásra adott kölcsön hátralékát - a kamattal együtt -, a lakáshasználatért, a szolgáltatásokért és az esetleges javításokra létrehozott alapba való tartozását is. Másrészt, a szövetkezetnek vissza kell fizetnie a javításokra és a karbantartásra szánt összegből az eddig fel nem használt részt. Az említett szerződést be kell jegyeztetni és ezért sem kell adót fizetni. A tagnak - a lakástulajdonosnak nincs joga a szövetkezet egyéb vagyonára akkor sem, ha tovább már nem kívánja tagsági viszonyát fenntartani. Viszont ha a tulajdonos a szövetkezet tagja széretne maradni, be kell fizetnie a tagsági részét, amelynek összegét az illetékes szövetkezet alapszabályzata határozza meg. Sokan tévesen azt hiszik: ha tulajdonos leszek, már nem fogok havonta fizetni, csak élvezem a lakásomat. Ez nem így lesz. A tulajdonosnak csak annyival csökkennek a kiadásai, amennyit a maradékérték (anuita) törlesztése tett ki. Ezt az összeget a szerződésben meghatározott időpontban egyszerre ki kell fizetnie. Az épülettel kapcsolatos kiadásokhoz (biztosítási díj, a rendszeres műszaki ellenőrzések költségei stb.) továbbra is hozzá kell járulnia, hisz ezeket senki sem fogja a lakók helyett fizetni. Ha a tulajdonos továbbra is tag marad, a szövetkezet nem nyereséges alapon fogja számára a szolgáltatásokat nyújtani, ugyanúgy, mint a többi tagjának. Viszont ha nem lesz tag, akkor a piaci viszonyoknak megfelelő árat számláz majd a szolgáltatásokért. Ha egy házban valamennyi lakó tulajdonos lesz, meg kell egyezniök, ki(k) fogja(k) igazgatni a házukat. Választhatnak önkormányzatot, vagy alapíthatnak saját szövetkezetet, ez kizárólag az ő döntésükön múlik. De azzal számolniuk kell, hogy ingyen senki semmit nem fog elintézni, megcsinálni. A tagok gyakran érvelnek azzal, hogy nem akarják eltartani a szövetkezetek adminisztratív dolgozóit. Jelenleg a lakók a szövetkezeteknek havonta 17-től 25 koronáig fizetnek ezért a tevékenységért. Tény; némely kereskedelmi cég ennek akár a négyszeresét is elkéri ugyanezért a munkáért. A lakás tulajdonosa az SZNT 1992. április 29-én hozott törvénye alapján öt évig nem fizet ingatlanadót, de ez idő elteltével adófizető lesz. És adót kell majd fizetni az ilyen lakás öröklésekor, ajándékozásakor, átíratásakor is. A szövetkezeti lakások transzformációjáról szóló törvény nöm tartalmazza a telekre vonatkozó problémák megoldását. Ugyanis nem minden telek, amelyen a szövetkezeti ház áll, a szövetkezet tulajdona. Van, amelyiket az állam csak használatra adta. Az is lehetséges, hogy a tulajdonosoknak később fizetniük kell a telekért: vagy bérleti díjat, vagypedig meg kell vásárolniuk. Es a leglényegesebb kérdésre is megoldást kell találniuk a bérlőknek: mit tegyenek, ha tulajdonosok szeretnének lenni, de nincs pénzük a tartozás kifizetésére. A Szlovák Állami Takarékpénztárhoz fordulhatnak, ahol 12 százalékos kamattal kölcsönöznek pénzt, de csak annyit, amennyit a bank megítélése, feltételei alapján a hitelező képes lesz törleszteni. Tehát július 28. az utolsó nap, addig dönteni kell. Azt ugyanis ma még senki sem tudja, lesz-e erre mód ha az említett határidő után gondolja meg valaki, hogy mégis megveszi szövetkezeti lakását. Erről még nem született törvény. V DEÁK TERÉZ