Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-25 / 174. szám, szombat

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK 1992. JÚLIUS 25. WASHINGTONBAN ÚJABB BOMBÁZÁSSAL FENYEGETIK IRAKOT BAKER BEFEJEZTE KÖZEL-KELETI KÖRÚTJÁT A TELEPÜLÉSPOLITIKA MEGÍTÉLÉSÉBEN NEM KÖZELEDTEK AZ ÁLLÁSPONTOK MEGNYUGVÁS A

lig merem leírni: a héten nem érkezett komoly összecsapásokról szóló hír sem Dél-Oszétiából, sem Moldovából. Valóban azt jelenti ez, hogy a Független Államok Közösségén belül sikerült megtalálni a hatékony béketeremtő módszert? Annyira azért nem vagyok optimista, hogy erre a kérdésre egyértelmű igennel válaszoljak. Bár már az is óriási eredmény, hogy legalább a harcok megfékezésének hatékony eszközét ki tudták dolgozni az érintettek. Ez már kevesebb vért, kevesebb könnyet, kevesebb romot jelent, s több esélyt az ésszerű rendezésre. Dél-Oszétia volt a kísérleti terep. A Grúziához tartozó terület sorsáról a harcok hosszú hónapjai után kezdődtek tárgyalások előtt a tbiliszi és moszkvai vezetés között, majd bővültek ki" az oszétok képviselőivel. A volt Szovjetunió területén kirobbant konfliktusok klasszikus példája ez a kaukázusi. Két oszét autonóm terület létezett: az északi és Orosz Föderációban, a déli Grúziában. Az unió széthullása után a déliek kerültek rosszabb helyzetbe, Zviad Gamszahurdia elnök nacionalista rezsimje rövid úton megfosztotta őket még attól a minimális autonómiától is, amivel a szovjet időkben rendelkeztek. Ez vezetett a harcokhoz - mert a Kaukázusban annyi fegyver van illetéktelen kézben, mint réten a fű. Az, immár orosz fennhatóság alá tartozó egykori szovjet alakulatok sem maradtak semlegesek, bár ezt bizonygatták. Egyértelműen az oszétok oldalára álltak, hiszen Gamszahurdiának nagyon rossz volt az ázsiója Moszkvában. Persze, az oszétokat sem kell félteni: mindent megtettek azért, hogy elüldözzék a területen élő, békés grúz lakosságot, kitűnő ürügyet szolgáltatva ezzel a grúz gárdistáknak a kemény megtorlásokhoz. Ennek a helyzetnek vetett véget a háromoldalú haderő felállítása a 15 kilométer széles elválasztó folyosóban. A térségből kivonták az.ellenséges felek nehézfegyvereit, viszont a békefenntartó erőket a legkorszerűbb fegyverekkel szerelték fel, harci helikopterekkel is, s jogot kaptak arra, hogy a legszigorúbban megtorolják a fegyvernyugvás megsértését. Ennek a megállapodásnak a létrejöttét kétségtelenül az tette lehetővé, hogy Grúzia elnöke már nem Gamszahurdia, hanem az az Eduard Sevardnadze, aki a világbékét lényegesen befolyásoló megállapodások társszerzőjeként szerzett magának óriási nemzetközi tekintélyt. Moldovában ugyanezt a modellt alkalmazta Moszkva és Kisinyov, bár itt annyival bonyolultabb volt a helyzet, hogy a harmadik fél ugyancsak orosz, ami nagyban növelte a moldovánok bizalmatlanságát. Súlyosbította a helyzetet Románia meglehetősen kétes szerepe is az ügyben. Úgy egy hónappal ezelőtt, a konfliktus talán legsúlyosabbszakaszában már egyáltalán nem csak arról volt szó, hogy a román nyelvű moldovánok meg akarják akadályozni a köztársaság területi megcsonkítását az orosz nyelvű moldovaiak részéről. Sokkal inkább arról, hogy a magát részben önállósító 14. orosz hadsereg tudja-e nagyobb mértékben támogatni a balparti oroszokat, vagy Bukarest a moldovánokat. Szerencsére a jelenlegi kisinyovi vezetés nem annyira nacionalista, mint az első posztszovjet kormány volt, egyelőre a függetlenséget részesíti előnyben Nagy-Romániával szemben. Ami nem jelenti azt,, hogy az egyesülés végleg lekerült a napirendről. A kedden Moszkvában aláirt megállapodás - melynek legfontosabb pontja a háromoldalú, orosz-moldován-balparti békehaderő felállítása - ugyancsak számol ezzel az eshetőséggel, jogot ad a Dnyeszter mentieknek a sorsuk felőli szabad döntésre abban az eselben, ha megváltozna Moldova jelenlegi független státusa. V

an már tehát két jó példa a Közösségen belüli nemzeti viszályok megoldására, a területi kérdések rendezésére. De van egy harmadik konfliktus is, valamennyi közül a legrégebbi és legsúlyosabb: az örmény-azeri háború hegyi Karabahért. Itt azonban aligha alkalmazható automatikusan ez a módszer. Többek között azért, mert ebben a konfliktusban Oroszország közvetlenül nem érintett, de még közvetve sem, hiszen Karabahból már több hete kivonták az orosz katonákat. Ami nem jelenti azt, hogy békefenntartóként ne térhetnének vissza. Inkább az a gond, hogy sem Jereván, sem Baku nem bízik a közösségi erőkben. Míg Azerbajdzsán számíthat Törökország vagy Irán támogatására, a keresztény örménország nagyon is egyedül van a térségben. Sajnos, sem az EBEÉ, sem az ENSZ nem siet ennek a háborúnak a befejezésével - merthogy vannak más háborúk is. A nemzetközi közösségnek végül mégiscsak rá kell magát szánnia a rendezésre, mert ha tovább halogatja döntést, a „rendezés tárgya" megszűnik létezni - Karabahból csak romhalmaz marad, egy óriási tömegsír. S itt lesz eltemetve az a megfoghatatlan valami is, amit úgy hívnak - nemzetközi felelősség. GÖRFÖL ZSUZSA MÁR NEM HARAPJÁK LE AZ OROSZ KÉMEK FEJÉT NÉHÁNY SORBAN Az ENSZ Biztonsági Tanácsa New Yorkban csütörtökön zárt ajtók mögött tárgyalt Irakról. A meglepően rövid ülés után a BT elnöke közölte: meghallgatták •Rolf Ekéusnak, az Irakkal foglalkozó különbizottság elnökének beszámolóját a legújabb fejleményekről, viszont nem vitatták meg a napirenden szereplő két kérdést, a bosznia-hercegovinai helyzetet és a Ciprusról folyó tárgyalásokat. Rolf Ekeus mielőbb találkozik Abdái Amir Anbari iraki nagykövettel, hogy megpróbáljalak kompromisszumos meg.oldást találni abban a vitában, amely az ENSZ-megfigyelőknek az iraki mezőgazdasági minisztérium épületébe való beengedése körül zajlik. Ekeus újra tiltakozni fog az ellen, hogy az ENSZ szakértőit még bagdadi szállodájukban is megfenyegették. A brit ENSZ-nagykövet még az ülés előtt újságíróknak azt mondta, az Irak körüli helyzet nagyon komoly. A The Washington Post című napilap pedig a Bushkormányzat egy meg nem nevezett, magas rangú személyiségére hivatkozva tegnap azt irta, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország maximum néhány napot ad Iraknak az ENSZmegfigyelőkkel kapcsolatos viszály lezáJames Baker amerikai külügyminiszter tegnap reggel Szaúd-Arábiában fejezte be közel-keleti körútját, majd a Fülöpszigetek fővárosába, Manilába utazott, hogy részt vegyen az ASEAN tanácskozásán. Baker csütörtökön háromórás megbeszélést folytatott Fahd királlyal, a Nyugat fő szövetségesével, az öböl-háború idején, s így természetesen szóba került Irak elutasító magatartása is a tűzszüneti megállapodással szemben. Az amerikai diplomácia vezetője nem zárta ki a katonai beavatkozás lehetőségét sem. Hatnapos körútja során Baker látogatást tett Izraelben, ahol találkozott a palesztin képviselőkkel is, továbbá Jordániában, Szíriában és Egyiptomban járt, s az eredeti terven felül Kelet-Libanonban ennek az országnak a vezetőivel is tárgyalt. Heidar Abdas Safi, a közel-keleti béketárgyalásokon részt vevő palesztin küldöttség vezetője Damaszkuszban csütörtökön bejelentette, az amerikai külügyminiszler javasolta, hogy a béketárgyalások újabb fordulóját augusztusban Washingtonban tartsák meg. Eredetileg Róma lett volna a helyszín, s Baker a palesztinokkal Jeruzsálemben folytatott tárgyalások során javasolta az amerikai fővárost. Az olaszok állítólag nem állnak készen a tanácskozás megszervezésére. Safi elrására. Ha Bagdad nem engedélyezi-az ellenőrzést, ez a három ország esetleg katonai akciót indít Irak ellen. Az ultimátumot az ENSZ-főtitkára, vagy a BT elnöke nevében jelentenék be és csatlakozhatna hozzá néhány más ország is. Az Egyesült Államok máris azon van, hogy megnyerjen néhány államot az iraki katonai célpontok bombázásához. A Reuter hírügynökség tájékoztatott arról, hogy 18 napi hiábavaló próbálkozás után az ENSZ katonai ellenőreinek csoportja tegnap elhagyta Bagdadot, s onnan Bahreinbe utazott. Mark Silver, a csoport vezetője azt mondta, Rolf Ekeustól kaptak erre utasítást. A csoport olyan eszközökkel felszerelve tér vissza Bagdadba, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági minisztérium épületének átkutatását. Az iraki ENSZ-nagykövet a CNN tévéállomásnak tegnap adott nyilatkozatában kijelentette: nem lesz háború Irak és az Egyesült Államok között. Egyben leszögezte, Irak nem módosít álláspontján, nem engedélyezi a megfigyelők belépését a mezőgazdasági minisztérium épületébe. Anbari, aki időközben már találkozott Rolf Ekeussal, nem'volt hajlandó elmondani, mire alapozza meggyőződését, hogy a konfliktust sikerül megoldani. mondta, a palesztin félnek nincs kifogása a helyszínmódosítás ellen. A palesztin tárgyalóküldöttség tegnap Damaszkuszban - ahol regionális tanácskozás kezdődött a legutóbbi közel-keleti' fejleményekről - találkozott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet képviselőivel, s így a megszállt területek képviselői újra megsértették azt az izraeli rendelkezést, amely tiltja a kapcsolatfelvételt a PFSZszel. Kairóban bejelentették, hogy a jövő héten az egyiptomi fővárosba , érkezik Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke, hogy Hoszni Mubarak államfővel tárgyaljon a térség fejleményeiről és Baker körútjának eredményeiről. Szaid Kamii palesztin nagykövet hangsúlyozta, nem tartják kielégítőnek az izraeli döntést a zsidó települések építésének befagyasztásáról, az építkezéseket teljesen be kell szüntetni, mivel minden településtípus egyaránt a megszállás folytatását jelenti. Az egyiptomi külügyminiszter is elutasította Izrael törekvését, hogy politikai, illetve biztonsági településekről beszéljenek, különbözőképpen ítéljék meg a már meglévő és épülő településeket. A régióval kapcsolatos hír az is, hogy az izraeli légierő tegnap ismét támadta Dél-Libanonban a Hezbollah nevű síita szervezet állásait. Huszonnégy órán belül ez már a második támadás volt. Már nem kell a rendkívül szigorú megtorlástól tartaniuk azoknak az orosz kémeknek, akiket a külföldön nyugati kémnők elcsábítanak, ha töredelmesen bevallják bűnüket és ismét hűséget esküsznek a hazájuknak. Ez abból az interjúból derült ki, amelyet Vagyim Kirpicsenko titkosszolgálati tábornok adott a hadsereg lapjának, a Krasznaja Zvezdának. „Ha egy ilyen férfi felkeres bennünket és őszintén elmondja, hogy a másik fél megpróbálta beszervezni, akkor senki sem fogja leharapni a fejét. Éppen ellenkezőleg, mindent megbocsátunk neki" - mondotta a tábornok, aki az orosz hírszerzés egyik osztályát vezeti. R

endkívüli biztonsági intézkedések mellett temették el Palermóban Paolo Borsellino "bírót, akit vasárnap öt testőrével együtt gyilkolt meg a maffia. Magánszemélyként jelen volt Scalfaro államfő, Martelli igazságügy-miniszter és még több más vezető személyiség is. Az olasz sajtó, csakúgy, mint a közvélemény, nem tud napirendre térni az esemény fölött, s tegnap több kommentár is azt állította, hogy az olasz rendőrség félkatonai alakulatai a merénylet előtt három nappal figyelmeztettek: a maffia el akarja tenni Borsellino palermói és Antonio Di Pietro milánói bírót is. Ez utóbbi vizsgálja ki a milánói városi tanács körül kirobbant megvesztegetési botrányokat. A rendőrséget pedig a maffia köreiből figyelmeztették a tervezett gyilkosságokra. M

oszkva az év végéig kivonja az Észtországban állomásozó orosz csapatok egynegyedét. Ezt az orosz-észt tárgyalások ötödik fordulója után közölte a moszkvai delegáció vezetője. Tallin, amely azt szeretné, hogy az év végéig minden orosz katona hagýja el Észtországot, már értésre adta: ezzel az eredménynyel egyáltalán nem elégedett. Moszkva azzal érve!, nem tudja gyorsítani a csapatkivonást, mert nincs hol elhelyeznie a katonákat. V

iktor Gerascsenko, az Orosz Központi Bank új elnöke kijelentette: a bank a parlament által jóváhagyott gazdaságpolitika keretében fog működni. A pénzszakember szerint a jelenlegi orosz kormány legnagyobb hibája az, hogy egyáltalán nem tisztázta a priolitásokat. A kormány állítólag minden erejét az infláció csökkentésére összpontosítja, de emellett megfeledkezik az ipar támogatásáról. Gerascsenko úgy vélte, hogy a rubel teljes átválthatósága belátható időn belül nem érhető el. Ennek oka a gazdaság kiegyensúlyozatlansága, valamint az, hogy egyáltalán nem piaci jellegű az a mechanizmus, amelynek segítségével jelenleg meghatározzák a központi árfolyamot. H

árom éve folyik a vita Lengyelországban a terhesség művi megszakításáról, s a téma tegnap ismét visszakerült a parlament elé. Lengyelországban jelenleg a törvény nem tiltja az abortuszt, s a szejm most két abortuszellenes törvényjavaslatot vitat meg. A katolikus képviselők tervezete csak egyetlen esetben engedélyezné a művi terhességmegszakítást, akkor, ha az anya élete veszélyben forog. A másik tervezet liberálisabb, több esetben is engedélyezné az abortuszt, és súlyt helyez a szexuális nevelésre, valamint az antíkoncepciós szerek hozzáférhetőségére. L

ondonban tegnap a brit ellenzéki Munkáspárt bemutatta az új árnyékkormányt, amelynek vezetője természetesen John Smith pártelnök. A árnyékkabinetnek 18 tagja van, s meglepő módon öt nő is helyet kapott benne. Alaposan meg is fiatalodott, hiszen az átlagéletkor 52 évről 48-ra csökkent. Megfigyelők szerint ez azt bizonyítja, hogy Smith a párt öt választási veresége után fiatalítással is próbálja élénkíteni a labouristák munkáját. Smith csak a közelmúltban vette át a pártelnöki tisztséget Neil Kinnocktól. O

roszország magasan dúsított uránt igyekszik eladni az Egyesült Államoknak, Franciaországnak és Japánnak. Ezt az uránt a megsemmisítésre kerülő nukleáris rakéták robbanófejeiből szedik ki, s alkalmassá lehet tenni az atomerőművek üzemeltetésére. A The New York Times napilap tegnap azt írta, hogy az orosz tervek aggodalmakat keltenek amerikai és más nyugati cégeknél, amelyek az erőművek számára uránt állítanak elő. Az oroszok már eddig is jelentős mennyiségű dúsított uránt adtak el a nyugati piacokon, ez leverte az árakat, és néhány nyugati vállalat csődbe jutott. Az amerikai kormány ugyan 115,82 százalékos védővámot rótt ki az uránra, de ez dúsított uránra nem vonatkozik. R

o Te Vu dél-korei államfő tegnap fogadta a KNDK kormányának alelnökét, akinek elmondta: a két ország közötti gazdasági kapcsolatok alakulása attól függ, sikerül-e dűlőre jutniuk az északiak nukleáris programjának kérdésében. Mint ismeretes, a nyugati világ azzal vádolja a KNDK-t, hogy képes atombomba előállítására, és követeli a katonai célú berendezések felszámolását. A dél-koreai elnök megígérte, ha a KNDK eleget tesz a követeléseknek, akkor szakértőket küldenének a KNDKba, hogy feltérképezzék egy közös ipari komplexum kiépítésének a lehetőségeit. DELKELET-AZSIA RÉGI-ÚJ FESZÜLTSÉGFORRÁS Európán kívül is zajlik az élet, Kína a múlt héten magas szintű nyilatkozatban volt kénytelen cáfolni azt az állítást, hogy a Dél-kínai-tengeren lévő Spratly szigetcsoport miatt kiújult vitája, főleg Vietnammal, veszélybe sodorhatja a törékeny délkelet-ázsiai békét, akkor, amikor pedig egészen jó kilátások vannak a kambodzsai probléma rendezésére. Peking tehát főleg Hanoival vitatkozik, egyrészt mert már fegyveres incidensek is voltak közöttük a szigetek miatt, másrészt Vietnam tiltakozott a legélesebb hangon Kína legutóbbi húzásai miatt. Pedig a vietnami szárazföldtől mintegy nyolcszáz kilométernyire lévő Spratly szigetcsoportra és a tőle északabbra fekvő Paracel-szigetekre összesen hat állam tart igényt. Kína és Vietnam mellett a magáénak vallja még a Fülöp-szigetek, Malaysia, Tajvan és Brunei. Ez utóbbi kivételével mindegyik katonákat is állomásoztat a szigeteken. Kína az említett nyilatkozatban leszögezte: az érintett országokkal hajlandó kétoldalú tárgyalásokat folytatni, de nem ért egyet azzal, hogy sokoldalú értekezleten vitassák meg a szigetek kérdését, mert szerinte megengedhetetlen a vita internacionalizáiása. Ennek ellenére elküldte diplomáciai vezetőjét a hat ASEAN-ország külügyminisztereinek e heti kétnapos értekezletére, pedig Peking nem tagja ennek a szervezetnek. Ugyancsak megfigyelőként volt jelen a vietnami külügyminiszter is. Mondani sem kell, hogy a manilai tanácskozáson a legfontosabb kérdés éppen a Spratly-szigetek hovatartozása volt. Két dolog miatt érdekes a félszáz kopár szigetecske, amelyek többségén még ivóvíz sem található. Egyrészt stratégiai helyzetüknél fogva, hiszen a Távol-Keletet és Európát összekötő hajózási főútvonalak mentén fekszenek, másrészt pedig azt feltételezik, hogy a szigetek körül jelentős mennyiségű olaj- és földgázkészletek vannak. A tulajdonjog kapcsán Peking és Hanoi egyaránt történelmi okokra hivatkozik, vietnami királyokat és kínai császárokat emlegetnek, akik alatt elődeik állítólag megvetették lábukat a szigeteken. 1988-ban, amikor kettejük között még dúlt a nagy ellenségeskedés, a kínaiak három vietnami teherhajót el is süllyesztettek a térségben. A kelet-európai változások után, tavaly ősszel a két kommunista ország' között megtörtént a látványos kibékülés, normalizálták kapcsolataikat, s úgy tűnt, hogy a határ- és területi viták is rendeződnek. Egészen ez év februárjáig, amikoris a kínai kormány törvényt hozott a felségvizekről és a hozzájuk tartozó területekről. Ez a törvény a Spratly és a Paracel szigetcsoportot és a Dél-kínai-tenger más szigeteit is Kínához sorolja, azzal, hogy Peking katonai erővel is megvédheti őket. Hanoiban ezt azonnal úgy értelmezték, hogy Kina be akarja kebelezni az egész Dél-kínai-tengert, de a leghangosabban május elején tiltakoztak, mivel Peking újabb katonákat küldött oda, miután megbízta a Crestone Energy Corporation amerikai társaságot, hogy végezzen próbafúrásokat a szigeteknél. Nyugati diplomaták is úgy vélték, Peking így akarta megszondázni, hogy mit szólnak hozzá a többiek, és szándékosan választott amerikai céget, mert tudja, Vietnam normalizálni szeretné viszonyát az USA-val, s el fogja kerülni a vele való konfrontációt. Ezért, meg a térségben kialakult új légkör miatt sem valószínű, hogy az 1978. évihez hasonló nagyméretű konfliktus robbanjon ki a két ország kőzött: Most az ASEAN-értekezleten minden résztvevő azt mondotta, tárgyalásos úton kell rendezni a vitát. Csien Csi-csen kinai külügyminiszter is kijelentette: Peking hajlandó a szigetek fölötti szuverenitás kérdését félretenni és a kollektív együttműködésre helyezni a súlyt. Ami azt is jelenti, hogy a hat tulajdonosjelölt együtt használná ki a természeti kincseket. Ami azért is fontos lenne, mert elmondhatnánk: az értelem győzött az önös érdekek felett. Ilyesmivel a politika úgysem kényeztet el bennünket. (malinák)