Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-24 / 173. szám, péntek

MOZAIK «ÚJSZÓM 1992. JULIUS 24. NEMZETKÖZI KONFERENCIA PRÁGÁBAN A bajorországi Keresztény-szociális Unióhoz közel álló Hanns Seidl Alapítvány égisze alatt 1992. július í9-én és 20-án Prágában a nemzeti kisebbségek számára fontos nemzetközi konferenciát tartottak az európai kollektív jogokról és a kisebbségvédelemről, hozzávetőleg negyven politikus illetve újságíró részvételével. A német küldöttség mellett jelen voltak Bulgária, Oroszország, Moldova, Ukrajna, Olaszország <• (Dél-Tirol), Ausztria, Lengyelország, Románia, Svájc, Szlovénia, Koszovo, Horvátország, Magyarország, Csehszlovákia, valamint' az ENSZ és UNESCO küldöttei is. Annak ellenére, hogy a konferencia külön foglalkozott Csehszlovákia várható államjogi elrendezésével, hazánkat főleg csehországi kormánypárti illetve szlovákiai ellenzéki politikusok képviselték. A konferencia jó lehetőséget adott a jelenlegi csehszlovákiai politikai helyzet elemzésére, valamint a kisebbségvédelem problémáinak pontosabb megfogalmazására. Az MKDM állásfoglalásában elhangzott, hogy a mozgalom következetesen támogatta és politikai súlyához mérten a mai napig támogatja a szövetségi államjogi elrendezés szükségességét. A beszámoló rámutatott, hogy az SZNT által már elfogadott politikai deklaráció szövegének parlamenti tárgyalásánál az MKDM az EPM parlamenti képviselőivel együtt a polgárok egyenlőségének elvét, a nemzetközi kisebbségek államalkotó szerepét és annak törvényes garantálását szorgalmazták, valamint az államjogi elrendezésnél az alkotmányos rend betartását. A beszámoló záró részéből a résztvevők megtudhatták, hogy az Európai Kereszténydemokraták Szövetsége - EUCD által 1991. november 2-án elfogadott kisebbségi deklarációt az MDKM jó irányelvnek tartja a kisebbségi önigazgatás megvalósításához, ezért a benne foglaltakat erejéhez mérten következetesen betartja. TIRINDA PÉTER mérnök a műszaki tudományok kandidátusa A MAGVAR LAPOK KÖZÖTT AZ ÚJ SZÓ ÖTÖDIK A VILÁGON Tanulságos olvasmány a Magyar Újságírók Országos Szövetségének havonta megjelenő Magyar Sajtó című kiadványában az a lista, amely 402 magyarországi sajtótermék címét és postai terjesztésű példányszámát tünteti föl. Egyrészt kiderül, a betűnek miféle hatalmas tengere önti el rendszeresen az olvasót, bár a bőségről a lista nélkül is bármelyik ottani újságosstand meggyőzi az embert, ráadásul manapság egyszerűen követhetetlen az új - és természetesen a megszűnő - kiadványok számbavétele. Másrészt azonban tanulságos a példányszámok böngészése, mert a föltüntetett helyzet a piac valóságos alakulását tükrözi. Talán mondanom sem kell,; a legnagyobb példányban terjesztett sajtótermék a közel milliós Rádió és Tvújság, mely megőrizte elsőségét az ugyancsak nem lebecsülendő nagyságrendű, de tartalmilag kommerszebb 700 ezres TVR-Héttel szemben. A hetilapoknál maradva, nincs mit csodálkozni azon, hogy 400 ezer példányban fogy a Magyar Nők Lapja, amely ugyancsak hosszú évtizedeken át töretlenül az egyik legolvasottabb képes, családi magazin. A napilapok között messze lehagyja laptársait példányszámával a Népszabadság, szlogenje: „naponta egymillióan kíváncsiak rá", ténykérdés, hiszen 310 ezer darabot terjeszt belőlük a posta. A 48 ezres példányban megjelenő, kormánylapnak számító Új Magyarországot lazán lekörözi a többi klasszikus napilap is, mint az új kiadóhoz kerülte óta fölfutott Magyar Hírlap (közel 75 ezer példány), s az ugyancsak régi hagyományokra visszatekintő szakszervezeti újság, a Népszava (147 ezer). Utóbbi megmentéséről a közemúltban sikerült megegyezni, tudválevően vagyonfelosztás zajlik az újonnan alakult szakszervezetek és az eredeti között, így csaknem kérdésessé vált a Népszava napi megjelentetése. Csökkenőben a példányszáma azonban a régtől tisztes polgári középutat járó, az egykori hivatalos pártsajtótól mindig jobbra álló Magyar Nemzetnek, mára alig éri el a 60 ezret. A vidéki napilapok, mint például a győri Kisalföld (majd százezres példányával) vagy a miskolci Észak-Magyarország (80 ezer), tehát simán megelőzik. Érdekes ebben a fölállásban az Új Szó (65 ezer) és a Vasárnap (102 ezer) átlagpéldányszámának összehasonlítása a többi országos terjesztésű napilappal, mert kiderül, hogy ebben a kategóriában a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet után következik. E szerint - kicsit fellengzősnek tűnhet a megállapítás, mégis igaz - az Új Szó a világon az ötödik legnagyobb példányszámú országos terjesztésű magyar napilap. Más összehasonlítási alapot nehéz találni a magyarországi sajtó kínálatában, az ottani nemzetiségi lapok ugyanis hetente megjelenő újságok, példányszámuk pedig elég siralmasan alakúi, különösen a szlovák Ľudové riovinyé, amely abszolút a legkisebb példányban terjesztett sajtóterméke a listának: összesen 200 példányt jelöl meg az összeállítás. Ennél jobb a német nyelvű Neue Zeitung (3,5 ezer), a Srpske Národne Novine (1,5) és a Hrvatski Glasn//c(1,6 ezer). A havonta megjelenő irodalmi lapok példányszáma jelentősen lecsökkent. Egykor szinte minden megyének volt irodalmi lapja, mára csak a jó szerkesztési tradíciókkal rendelkezők tudtak úgy-ahogy fönnmaradni, mindenesetre megdöbbentő a pécsi Jelenkor és a szegedi Tiszatáj ezres, vagy a tatabányai Új Forrás 500-as példányszáma. Jobban állnak valamivel a központi irodalmi folyóiratok, a Kortárs (3,1), a Nagyvilág (3,2), a Kritika (4,3) vagy a Mozgó Világ (2,9 ezer), ez utóbbi körül nemrégiben heves indulatok csaptak össze, mivel a kormányzat - meglehetősen vitatható érvekkel - megtagadta a központi támogatást tőlük. ízlésváltásról tanúskodik az a tény, hogy az Új Ludast megelőzte példányszámával a sokkal intellektuálisabb humorú és kifejezetten ellenzéki politikai platformról szerkesztett Hócipő. Az Új Ludast nemrégiben Árkus Józseftől Szuhay Balázs vette át, aki kijelentette, kormánypárti humorral kívánja megtölteni lapját. Mire a Hócipő főszerkesztője, Fárkasházy Tivadar fölhívta rá a figyelmet: humor csak egy van, amin nevetni lehet. A társadalom is polarizálódik, egyre többen engedhetik meg maguknak, hogy a kimondottan felső tízezerhez szóló Tiffany borsos árát kifizessék. Viszont a legolcsóbb, és tegyük hozzá, legigénytelenebb külsőben megjelenő rejtvényújságok választéka szinte követhetetlen, s úgy tetszik, nincs az a példányszám, amely el ne fogyna belőlük. Közben pedig szüntelenül változik a sajtópiac kínálata, új napilapok éppúgy jelentkeznek (pl. a veszprémi Új Hírek), mint új hetilapok (pl. a német Spiegelre erősen emlékeztető vastag politikai magazin, a Köztársaság.) Fennmaradásuk egyetlen feltétele, úgy szerkeszteni a lapot, hogy az olvasó megvegye. S mert az olvasók az adott változó történelmi, társadalmi helyzetben sohasem stabil tábort jelentenek, ehhez a változásokhoz idomuló ízléshez kénytelen alkalmazkodni a sajtó is. Magyarországon, idehaza vagy a világban - egyaránt. (brogyányi) f

f MOLDOVA GYÖRGY félelem. Hosszan, újra és újra feltámadó szenvedéllyel szeretkeztek. Ahogy testük szétvált, Zsóka kisietett a fürdőszobába és Borsos ismét hallotta a lyukas gumilabda nyomogatására emlékeztető tompa puffogást. Nem gondolhatott másra, mint hogy az asszony fertőzéstől tart, és valamilyen oldattal kimossa magát. Ez az elképzelés elundorította, de aztán erőt vett magán. A négy sarkán kifeszített lepedő ráncokba gyűrődött alattuk, és a paplan is csatakos lett az izzadtságuktól. Zsóka elfáradt, arcán vörös foltokat hagyott a fiú kiütköző borostája, nehezen leplezte álmosságát. Borsos megértette, hogy indulnia kell. Már hat óra is elmúlt, mikor kisurrant a kapun. Kint még aludt a város, ahogy a főtéri templom tornyában kongatni kezdett az óra, szinte visszhangzott az üresség. HATODIK FEJEZET Január elsejével Martin belépett a Budapesti Könyvterjesztő Vállalathoz, az egyik körúti antikváriumba helyezték üzletvezető-helyettesnek. Fölöttese egy középkorú homoszexuális férfi volt, aki naphosszat telefonbeszélgetéseket folytatott keresztnéven jelentkező partnereivel, időnként felkapta a kabátját, és órákra eltűnt, az irányítást Martinra hagyva. A bolt személyzete néhány frissen érettségizett fiúból állt, többnyire olyanokból, akiknek nem sikerült bejutniuk az egyetem bölcsészkarára, és most a következő évi felvételi vizsgára vártak. Munkájukat átmenetinek tekintették, és csak kelletlenül álltak be a pult mögé. A pénztárat egy, négy órában foglalkoztatott nyugdíjas öregaszszony kezelte, a nyitvatartási idő második felére az üzletvezetőnek kellett átvennie tőle. Martin igyekezett megtartani a munkahelyi előírásokat, ha taxival is, de mindig beért a tízórai nyitásra. Felöltötte a kék köpenyt és kezét maga mögött összefonva a polcnak támaszkodott: figyelte a forgalmat. Időnként előrejött, felajánlotta segítségét egy-egy határozatlan érdeklődőnek, leblokkolt és becsomagolt néhány könyvet. A csendes időszakokban kibámult a kirakat üvegablakán, figyelte az utcát; a járókelők között gyakran feltűnt néhány, sportos szabású télikabátot, kalapot viselő fiatal férfi, óvatos pillantásokat vetettek a bolt belseje felé. Martin felismerte bennük azokat a titkos figyelőket, akik anyja lakásának bejáratát is szemmel tartották, megjelenésük fokozott óvatosságra késztette. A vásárlópult előtt időnként antikváriumokban idegenül mozgó férfiak jelentek meg, óvatosan körülnéztek, sporttáskájukból ritka és értékes könyveket, térképeket, különféle antik nyomatokat vettek elő, és eladásra kínálták. Valószínűnek látszott, hogy lopták valahonnan, de Martin nem zárhatta ki azt a lehetőséget sem, hogy megbízásból jelentkeztek - a rendőrség ilyen módon próbálja őt kétes ügyletekbe belekeverni. Kitérve minden döntés elől, megkérte a jelentkezőket, hogy várják meg, amíg a boltvezető visszatér, és vele tárgyaljanak. Csak délben hagyta el az üzletet néhány percre, a szemközti közértben felvágottat vagy sajtot vásárolt ebédre. Martin nem akart beszállni az antikvárium hátsó helyiségében folyó főzőcskébe - a kétlapos villanytűzhelyen egész nap rotyogott valamilyen étel az ütött-kopott lábasokban. Hetente kétszer rá hárult a zárás feladata, Martin fokozott gondossággal járt el, egy jegyzéket követve leellenőrzött minden villanykapcsolót és ajtózárat, néha már fél hét is elmúlt, mire kilépett az utcára. Földalattira szállt és átment Budára, megnézte, hogy áll a tetőtér-beépítés. Egyik jövendő lakótársuk, a Martin család távoli rokona tartotta a kapcsolatot az építő iparosokkal, vele ült le elszámolni, és pénzt hagyott nála a másnapi kiadásokra. A szoba-konyhás lakás alapterülete eredetileg alig haladta meg a harminc négyzetmétert, de előszobájából nyílott a már régen használaton kívül helyezett szárítópadlás. Mivel ezt a helyiséget csak Martinék bérleményén keresztül lehetett megközelíteni, meg tudták vásárolni a tanácstól és három szobát alakíthattak ki. Már kibontakoztak az új lakás körvonalai. Az oldalablakok a közeli hegyekre nyíltak, tetőablakán pedig belátszottak a vonuló felhők. Január közepére a lakás már túljutott az építési ós szerelési alapmunkákon, a mesterek azt ígérték, hogy kora tavasszal be is lehet költözni majd. Minden héten legalább egyszer Vojtekovszky is feljött a lakásba, itt zavartalanul beszélhették meg a teendőiket. Martin aggodalommal figyelte, hogy a költő mind jobban legyengül - a két alacsony emelettől is kifulladt. Most már szinte folyamatosan ivott, a találkozásokra is hozott magával egy-egy üveg, zugpiacokon vásárolt jugoszláv konyakot. Vojtekovszky kigombolta a kabátját, és körülnézett. - Te nem is tudod, hogy milyen jó itt. Ez a lakás lebeg a város fölött, valóságos Felhőkakukkvár. De inkább dolgozzunk - mondta, és egy köteg kéziratot vett elő a táskájából. A „Jelzőtűz" harmadik számát készítették elő, már közeledtek az aznapra kiszabott munka befejezéséhez, mikor felfelé tartó lépések koppantak a lépcsőn. Vojtekovszky felfigyelt a zajra: - Ki lehet az? Lakik másvalaki ezen a szinten? - Nem, itt nincs több lakás. Lehet, hogy a rokonom jött fel a földszintről. A csengő még nem volt bekötve, kopogtak az ajtón. - Ki az? - Távirat. Vojtekovszky elhúzta a száját: - Valami újabbat is kitalálhatnának. - Gyere, segíts! - mondta Martin. Az ablakhoz ugrottak, hirtelen felrántották, és kidobták a kézirat paksamétát. Kintről megdöngették az ajtót: - Azonnal kinyitni! Rendőrség! (folytatjuk) ML LESZ A SZÖVETKEZETI LAKÁSOKKAL KASSAI KILÁTÁSOK, TAPASZTALATOK A 42/92-es számú törvény értelmében a lakásszövetkezetek tagjainak megadatik, hogy magántulajdonba vegyék lakásukat. Ha igényüket július 28-ig bejelentik az illetékes lakásszövetkezetnek, s annak megvalósításához minden megszabott feltétel adott, akkor a felek rövidesen aláírhatják a szerződést, s azt követően a tulajdonos azt csinál lakásával, amit akar. Kassán a minap annak néztünk utána, milyen az érdeklődés a lakások iránt, s ezzel kapcsolatban mely kérdések foglalkoztatják leginkább az ügyfeleket. - Mostanában naponta harmincnegyven kérvény érkezik hozzánk, s ha igy folytatódik az igénybejelentés, akkor a törvény szabta határidőig a 6022 lakásnak megközelítőleg az egyharmada kerül magánkézbe -tájékoztatott a legfiatalabb lakótelepek közé tartozó Furcsa városkerület lakásszövetkezete irodájának magát megnevezni nem kívánó előadója. - Ön, amennyiben szövetkezeti tag, már megirta kérvényét? - faggattuk tovább. Válasza az volt, egyelőre csak latolgatja a dolgot, s nem tudja eldönteni, előnyös lenne-e számára a vásár, vagy sem. Pavel Hornaček, az 1-es számú lakásszövetkezet 3560 lakással rendelkező Kuzmány lakótelepi szervezetének alelnöke úgy véli, náluk is megközelítően a tagság egyharmada él majd a teljes tulajdonjog vállalásával. - Úgy látom - folytatta - a törvényből és az eddig kiadott törvénymagyarázatokból kiindulva a tagok többsége képtelen eldönteni, mi tevő legyen, melyik lehetőséget válassza. - Ön szerint, a tag szemszögéből nézve, mi a lényeges különbség a két lehetőség között? - Őszintén megvallva, nehéz tanácsot adni ebben a kérdésben az embereknek. Aki tulajdonba veszi a lakást, az később valóban azt csinál vele, amit akar, annak adja el, akinek akarja, s az is magánügye, hogy mennyiért. Természetesen, a törvény értelmében csak annak a háztömbnek a lakásait lehet tulajdonba venni, amelyiknek rendezettek az anyagi dolgai, vagyis a szövetkezet felé rendezettek a számlái. Ugyanakkor a szövetkezet is köteles tartozásait megadni a tagoknak Egyébként a ,,lakásvásárlás" ebben az esetben nem más, mint a lakásépítési beruházásra nyújtott hosszú lejáratú bankhitelek törlesztésre váró részének azonnali kifizetése. Vagyis, ha az illető annak a bizonyos 6-10 ezernek, vagy újabb lakások esetében mondjuk 30-40 ezer koronás tartozásnak a kiegyenlítésével a lakás tulajdonosává válik, ám szövetkezeti tag marad, akkor valójában csak az eddigi húsz-, harminc- vagy negyven évre elosztott törlesztést nem fogja már fizetni, viszont a lakás üzemeltetésének költségeitől nem mentesül. - S mi lesz akkor, ha a lakástulajdonos nem akar szövetkezeti tag maradni? - Nos, előbb hadd jegyezzem meg, hogy ha maradni akar, akkor a közgyűlésünk határozata értelmében 200 korona tagdíj befizetése ellenében maradhat, s a lakáskarbantartásban ugyanolyan jogokat élvez, mint a többi tag. Aki viszont felbontja a tagságot, annak a szövetkezet hivatalos szerződés alapján piaci áron végzi a különböző szolgáltatásokat. (gazdag)