Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-24 / 173. szám, péntek

1992. J

ULIUS 23. t

Ú

JSZÓM HAZAI KÖRKÉP AZ ELLENŐRÖK FIGYELMEZTETNEK VÁSÁROLJUNK KÖRÜLTEKINTŐEN Sokszor kézlegyintéssel intézzük el, hogy vásárláskor ismét becsaptak. Nem csupán a számla ellenőrzésekor állapítjuk meg ezt - és valljuk be, ritkán gondolunk arra, hogy utánanézzünk, vajon a pénztáros jól számolt-e -, hanem akkor is, amikor az első osztályú áru helyett gyöngébb minőségűt kaptunk. A Szlovákiai Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai viszont nem ilyen elnézőek. Ők az elmúlt héten is alaposan szemügyre vették, hogy a próbavásárlásokkor miért, mennyit kértek tőlük. 393 kereskedelmi egységben jártak, 404-szer vásároltak, 190 esetben helyesen számoltak nekik, 34-szer saját magukat csapták be az eladók, 180-szor viszont a fogyasztó húzta a rövidebbet. Most, amikor a vásárlók igen nehezen tájékozódnak az árak forgatagában, nagyon fontos szerepük van az árcéduláknak. Az ezzel kapcsolatos kötelességre 81 boltban voltak kénytelenek figyelmeztetni a főnököt, 13 esetben pedig az étlap hiányát rótták fel a vendéglősöknek. A pult alatt ugyan már senki sem rejteget árut, de egyre több olyan terméket forgalmaznak, amelyről nem tudják felmutatni a szállítólevelet, tehát annak beszerzési módja kétségeket, sőt minden okkal bizalmatlanságot kelt. Az ilyen áru értéke csupán a múlt héten közel 10 ezer koronát tett ki. Ennél sokkal több volt a minőségileg kifogásolható élelmiszer: 31 boltban 78 415,85 korona értékűt találtak, a lejárt szavatossági idejű értéke még ezt is felülmúlta: 180 940,40 koronát tett ki. A hibás iparcikkek, amelyek forgalmazását ugyanúgy megtiltották, mint az élelmiszereket, 25 498,70 korona értékűek voltak. A pozsonyi Testra élelmiszerboltban 91,35 koronáért vásároltak, de a téves számlázás következeiében 17,75 koronával kértek tőlük többet. Ugyancsak a fővárosban a BAMA Kft. Duna utcai boltjában 68 darab, összesen 30 290 korona értékű ruházati cikk árusítását tiltották meg, mivel ezeken minőségi hibákat fedeztek fel és hiányzott róluk a kezelési útmutató is. A Brasan-Aliberti cég Szaratov utcai üzletében hét féle elektromos fogyasztót - összesen 32 542 koronáért - vontak ki a forgalomból: ezek nem feleltek meg a csehszlovák állami "normának. A párkányi strandon az egyik magánbüfében vásárolt virsli sem ízlett nekik: nem azért, mert romlott volt, hanem mert a 68,85 koronára 25,55-öt „tettek rá" jogtalanul. Véletlenül duplán számlázták a virslit. A Jednota rimaszécsi 088-as számú boltjában a 144,80 koronás vásárlást ugyan csak 3,20-szal drágították meg, de közel 6000 korona értékű, lejárt szavatossági idejű árura is felhívták a vezető figyelmét. Ezt már nem adhatta el. A besztercebányai L. D. Elektroník magáncégnél olyan elektronikai cikkeket és irodagépeket találtak, amelyek forgalmazására a vállalkozónak nem volt engedélye az állami ellenőrző intézettől. A belföldi szállítóktól 87 170, a külföldi partnerektől pedig 72 800 koronáért kínált ilyen cikkeket. A poprádi Zekír boltban aranyfülbevalót vásároltak. Az ára 612 korona volt, de tőlük 138-cal többet kértek. Az ellenőrzés során a boltos a szállítólevelet sem tudta felmutatni és hiányoztak a reklamáláshoz szükséges iratok is. Árdrágítások, becsapások, nem tiszta üzletek. Az ellenőrök által kirótt bírságolás hatékonysága viszont kétségbevonható, mert azt a 86 650 koronát, amely a büntetésekből az államkasszába befolyt, valószínűleg nagyon gyorsan behozzák a vásárlókon. Ezért nem árt körültekintőbben vásárolnunk a boltokban, a vendéglőkben. D. T. A DEMOKRATIKUS SZLOVÁKIÁÉRT MOZGALOM ÉS A POLGÁRI DEMOKRATA PÁRT POLITIKAI MEGÁLLAPODÁSA A Polgári Demokrata Párt és a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom tárgyalóküldöttsége megegyezett, hogy miután politikai megállapodásukat jóváhagyják politikai szerveik, a Szövetségi Gyűlésben, a Cseh Nemzeti Tanácsban és a Szlovák Nemzeti Tanácsban, valamint a kormányban kezdeményezni fogják, hogy tegyenek lépéseket a következő megállapodások elérése érdekében: 1. RÉSZ Javaslat a szövetségi szervek további tevékenységére A két fél a Szövetségi Gyűlésben a kővetkező törvényes szabályozást fogja kezdeményezni: 1. Szövetségi Biztonsági Információs Szolgálat - a köztársaságok közti szétválasztásának törvényes szabályozását: 2. Csehszlovák Televízió, Csehszlovák Rádió, Csehszlovák Sajtóiroda - részvény- vagy más kereskedelmi társaságokká való átalakításuk törvényes szabályozását a Cseh és a Szlovák Televízió, a Cseh és a Szlovák Rádió, a Cseh és a Szlovák Sajtóiroda részvételével; 3. Legfőbb Ügyészség - törvényt a CSSZSZK Legfőbb Ügyészsége helyzetének megváltozásáról; 4. Csehszlovák Tudományos Akadémia és Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia - az intézmények tevékenysége megszüntetésének törvényes szabályozását. A Csehszlovák Atomenergia Bizottság folytatja tevékenységét, kutató részlegei a nemzeti akadémiák között oszlanak meg. (A Szövetségi Szabvány- és Mérésügyi Hivatal, valamint a Szövetségi Szabadalmi Hivatal folytatja eddigi tevékenységét.) 2. RÉSZ Javaslat az államjogi rendezés további menetére A két fél megpróbálja biztosítani a csehszlovák államszövetség megszűnésének legitimitását. Támogatni fogják, hogy a Szövetségi Gyűlés fogadjon el törvényt a szövetség megszűnésének módjáról, a vagyonjogi és más viszonyok rendezéséről (1992. szeptember 30-ig), és ügyelni fognak arra, hogy e törvény szerint járjanak el. A törvénynek két változata lehet: -egyértelműen meghatározhatja az államszövetség megszűnésének módját. -a megszűnés több változatát javasolhatja, amelyek lehetővé tennék, hogy rugalmasan a legalkalmasabb, a reális fejleményeknek megfelelő megoldást válasszák (a Szövetségi Gyűlés,deklarációja a megszűnésről, a nemzeti tanácsok megállapodása, népszavazás, az egyik köztársaság egyoldalú lépése.) Amennyiben ez a megoldás nem válik be, a két fél kötelezi magát, hogy mindent megtesz az államszövetség ellenőrzött széteséséért, a folyamat békés, kulturált lefolyásáért. A két fél hozzájárul ahhoz, hogy a két nemzeti tanács befejezze a két köztársaság alkotmányának megtárgyalását, és hogy a nemzeti tanácsok (kormányok) azonnal készítsék elő a CSK és az SZK kapcsolatait szabályozó szerződést azokon a területeken, ahol a közős, egybehangolt megoldás mindkét köztársaság érdeke. 3. RÉSZ A két önálló állam jövőbeli együttműködése alapelveinek vázlata A. Gazdasági terület A két fél támogatni fogja, hogy azonnal megállapodást kössenek: - a vámunióról - szabad kereskedelmi zónáról - a termelési tényezők (munka, pénz és töke) szabad mozgásának zónájáról. A két fél támogatja egy közös intézmény megalakítását a két ország adó- és pénzpolitikájának egybehangolására (az eddigi pénzügyi tanács mintájára). A két fél folytatja a költségvetési (pénzügyi) politika egybehangolása lehetőségeinek keresését, ami feltétele a közös pénz esetleges megtartásának. Amennyiben ez nem sikerül, a pénznem kettéválása nem vezethet az egyik köztársaság polgárai megtakarításainak értéktelenítéséhez sem. A pénznem szétválását részben kompenzálja egy ésszerű és hatékony fizetési unió megalakítása. B. Polgári terület A két fél arra törekszik, hogy maximális mértékben biztosítsák az egyik köztársaság polgárai helyzetének egyenjogúságát a másik köztársaság területén. A szociális viszonyok és juttatások kérdéseit, a munkajogi kérdéseket, a bírósági határozatok végrehajtását stb. szerződéses alapon oldják meg. C. Külpolitikai terület A két fél megállapodott, hogy a külpolitikában egybehangolja eljárását, továbbá annak lehetőségében is, hogy közös legyen a külföldi képviselete egyes országokban és szervezetekben. D A védelem területe Rövid távon a két fél a csehszlovák hadsereg mai elhelyezéséből és ennek megváltoztatásának műszaki-szervezési lehetőségeiből indul ki, hogy ne bomoljon meg a két köztársaság védelmi ereje. A célmegoldások megtalálása további közös tárgyalásokat feltételez. A politikai megállapodás keltezése 1992. július 23, Vladimír Mečiar, a DSZM elnöke és Václav Klaus, a PDP elnöke írta alá. DÖNTÉSEK ÉS ILLÚZIÓK Érdekes megfigyelni, hogy egyes szervezetek, társadalmi csoportosulások, de még a gazdasági társulások is milyen módon érik el céljaikat. A problémákat átlátó, jó információs bázissal rendelkező egyének szűk csoportja megfogalmazza a célt és a szavazójoggal rendelkező választott, vagy a tagságából eredően választó résztvevő részinformációk alapján dönt. Nem egyszer fordul elő, hogy egy-egy döntés után néhány hónappal a döntésben résztvevő szavazó rájön: alaposan beugratták, hiszen csak hosszabb idő elteltével látja döntésének következményeit. Ha ez a kis szervezeteknél előfordulhat, vajon egy olyan közösségnél, mint az állam miért ne fordulhatna elö? Hadd mondjak erre egy példát. A szlovák polgárok egyharmada a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomnak adta voksát. Többször Írtam már le, elsősorban azért történt így, mert a szlovák választópolgár nem konkrét, egyértelmű programot, hanem alternatívákat tartalmazó megoldási lehetőségeket kapott. így az önálló Szlovákia híve azért hitt Mečiarnak, mert mozgalma - legalábbis így látszott - jogilag elfogadható, békés megoldást kínált a válás esetére is. A közös államot szorgalmazó polgár viszont elhitte, hogy a föderáció nem tartható meg és Mečiar mozgalma a közös állam esetére is alternatívákat kínált. Amolyan „a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt" tervezetek születtek, és volt, aki - elsősorban információk hiányában - elhitte, hogy ez megvalósítható. Már az első választások utáni „koalíciós" tárgyalásokon kiderült, hogy az alternatívák nagy része nem valósítható meg. A tárgyaláshoz ketten kellenek és Klaus egyszerűen nem hajlandó egy olyan államközösségről tárgyalni, amely két nemzetközi jogalanyt egyesítene pénzügyi vám- és védelmi únió formájában. Klaus szerint két, különböző gazdasági irányt megvalósító ország számára a pénzügyi és gazdasági közösség öngyilkosság. Legalábbis annak számára, aki fejlettebbnek tekinthető, jobb ipari bázissal és stabilabb gazdasággal rendelkezik. Miért ne gondolná a PDP elnöke, hogy Csehország ilyen? Ki beszél tehát ma a közös államról? Elsősorban a tiltakozók. Akik látják, hogy a szavazatok harmadával hatalomra jutott politikai erök olyan döntéseket hoznak és ezeket a parlamentekkel szentesíttetni tudják, amelyek meghozatalához népszavazás szükségeltetne. S a kommentátorok, a kételkedők hiába írják, mondják: két bármilyen erős politikai erő sem dönthet e kérdésben, a tárgyaiások tovább folynak és lépésről lépésre születik meg a válás alkotmányos forgatókönyve. Nemrég azt írta egyik kollégám, hogy a válásnak nincsenek alkotmányos eszközei, hiszen egyetlen alkotmány sem azért jött létre, hogy bomlasszon. Úgy látszik, Csehszlovákia kivétel lesz. A parlamentek ugyanis - legalábbis a köztársaságok szintjén - aránylag egyszerűen hozhatnak döntést, szavazhatnak meg alkotmánytörvényeket, amelyek megvalósításával megakadályozható a válás jugoszláv példája. És mint a legutóbbi pozsonyi „cseh-szlovák csúcstalálkozó" is bizonyítja, a két győztes ezt az utat választotta. Senki sem beszél közös államról - minek is tenné, hiszen tetszik nem tetszik, elindult egy visszafordíthatatlan folyamat. Egy hete élünk szuverén-szuverén államban, a közös állam első embere eltávozott hivatalából s kicsi a valószínűsége, hogy valaki a helyére lép. A szövetségi kormány - bár még tagadja - a felszámolás hivatalnokainak kormánya. Mindkét oldalon saját államiságról beszélnek a vezető politikusok és az állampolgár fásultan bámul. Illúzióim a szövetségi parlamenttel nincsenek. A tollforgató ember igyekszik a tényeket összefoglalni. Engedtessék meg, hogy most feltételezéssel éljek: ha a nyári hónapokban népszavazást írnának ki (hogy kicsoda, azt nem tudom) a közös állam létéről, szerintem a két győztes párt államjogi politikája olyan látványosan és gyorsan bukna meg, mint egy két éwel ezelőtti puccskísérlet az akkor még nagy szomszédnál. Nem így van? Sajnos én nem tudok bizonyítékkal szolgálni, mert semmilyen eszköz nem áll rendelkezésemre ahhoz, hogy felmérjem: Szlovákia lakossága hogyan döntene. Felmérheti viszont a jogalkotó, hiszen semmi sem gátolja abban, hogy a népszavazásról törvényt hozzon és végrehajtassa a rendelkezésre álló államigazgatási szervekkel és a statisztikusokkal. Miért nem meri hát megtenni? S ha majd a válás után népszavazást tartunk, vajon miről fogunk szavazni? Nemrég egy új fogalom jelent meg: ratifikációs referendum. Tartok tőle, hogy hazai politológiai berkekben meghonosodik... LOVÁSZ ATTILA DANUBIAPRINT - HÁTRA ARC! A privatizáció egyik formája a vállalatok közvetlen eladása. Ebben az esetben a privatizációs tervezetek benyújtói közül nyilvános verseny nélkül, az illetékes minisztériumok ajánlására, a kormány választja ki a szerinte leginkább megfelelőt. Szlovákiában 87 vállalatot adtak el ily módon, összesen 9,6 milliárd koronáért. A privatizáció különböző formái közül kétség kívül ez rejti magában a legnagyobb fokú szubjektivitást, így ezzel kapcsolatban volt várható a legtöbb „utórezgés" (elsősorban a vesztesek részéről). Végül is, bár több kifejezetten attraktív vállalat is ilyen gyorsított ügyintézéssel kelt el, egész kevés botrány pattant ki. Ezek közül a legnagyobb visszhangja a Danubiaprint eladásának volt. Mindennek oka nem is elsősorban a tranzakció mérete, hiszen a volt Pravda nyomda 396 millió koronás eladási ára egyáltalán nem tartozott á legnagyobb üzletek közé. Sokkal fontosabb az ügy politikai jelentősége, ugyanis ebben a nyomdában 12 napilapot nyomnak, igy ez az egyetlen hely, ahol gazdasági úton nyomást lehet gyakorolni a szlovákiai napi sajtó döntő részére. A nyomda vállalatot a privatizációba tulajdonképpen saját vezetősége javaslatára sorolták be. A Stanislav Srník igazgató vezetésével kidolgozott tervezet 500 millió koronát ígért érte. Később azután megjelent egy konkurens ajánlat is, amelyben a pozsonyi Ister Kft. egyrészt javasolta a zsolnai üzem leválasztását, a maradékért 394 millió koronát ajánlott. A kormány május 26-án foglalkozott az üggyel, és a miniszterek 11:9 arányban az Isternek Ítélték oda a megvásárlás jogát. Apró szépséghibaként az ülésen csak az Ister képviselője kapott jogot arra, hogy részletesen kifejtse elképzeléseit. A döntés bizonyos körökben óriási felháborodást keltett, a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalomhoz tartozó miniszterek sztrájkba léptek, több újság botrányt szagolt. Ivan Miklóš privatizációs miniszter a monopolellenes hivatal támogató álláspontján kívül hivatkozott a vállalat egyre romló gazdasági eredményeire is (az egyik igazgatóhelyettes szerint pl. az egyetlen rotációs papírt gyártó hazai vállalatnak 12,5 millió koronával tartoznak, így ez akár le is állíthatná a további szállításokat). A sajtóban felmerülő kétségeket az Ister sajtóértekezleten igyekezett eloszlatni. Miloš Novák, a cég képviselője elmondta, hogy a Szlovák Biztosítótól 400 millió korona kölcsönt vettek fel (zálogként maga a Danubiaprint szerepel). Pénzügyi tanácsadója, az amerikai Gábor Eichler szerint a kamatok törlesztéséhez és a tervezett 350-400 millió koronás fejlesztéshez külföldi tőke bevonását tervezték. A választások után az új gazdasági miniszter egyik első intézkedésével újra kinevezte igazgatóvá a. korábban eltávolított Stanislav Srníket (ő viszont azonnal leváltotta túlságosan közlékeny helyettesét). E hét keddjén azután a kormány megtette a döntő lépést, vagyis semmisnek nyilvánították a Danubiaprint privatizációját. Ľubomír Dolgoš privatizációs miniszter indoklása már ismert, ebből mindössze azt idézzük fel újra, miszerint az állami monopolium jobb mint a maszek monopolium. A hivatalos sajtóértekezlet után ezt azzal indokolta, hogy a magánvállalkozót esetleg valami megvesztegetheti bizonyos lapok kiadásának akadályozása érdekében. Valaki persze azonnal közbe vetette, hogy a kormánynak ilyesfajta nyomás érdekében még fizetnie sem kell, mire ő meglehetősen sértődött tekintettel megjegyezte: nem szép dolog ilyet feltételezni rólunk. Az aggódók megnyugtatására azért megígérte, hogy a későbbiekben az egész nyomdaipart, így a Danubiaprintet is privatizálják! (A kormánypárt egynémely tagjának elképzeléseit jól illusztrálja az a - nemrég szemfüles újságírók által nyitott ablakon keresztül kihallgatott - javaslat, miszerint törvénnyel biztosítsák, hogy minden lapnak kötelessége legyen közölni a kormány által jónak látott anyagokat. Ezt az állítást később a DSZM szóvivője cáfolta.) Ivan Miklóš ezzel szemben annak idején épp azzal érvelt, hogy a magántulajdon a legjobb biztosíték a politikai nyomás ellen. Miloš Novák ezt így fogalmazta meg: gazdasági érdekeink a megrendelőkkel szerviben konkrét'kapcsolatok kiépítésére kényszerítenek bennünket. Befektetési politikánk arra irányul, hogy a rendszerünk tökéletesítésével lehetőséget adjunk minden lapnak, hogy későbbre tegyék lapzártájukat. Számunkra elsősorban a vállalkozás a döntő. Ebből viszont nem lesz semmi. A központi nyomda újra állami kézbe került, a megfelelő teljesítményű konkurencia megjelenése pedig legjobb esetben is két év múlva várható. Ha ehhez hozzátesszük a kormány egységes információs rendszerére tett javaslatát, amely értelmében például a sajtóreferensek még a miniszteri nyilatkozatokat 'is ellenőrizhetik, vagy Mečiar gazdasági jobb keze, Augustín Marian Húska megjegyzését a Smena újságírónöjének („gazdasági elenzései nem eléggé szlovákok", megállapíthatjuk, hogy az új hatalom a rendelkezésére álló nyúlfarknyi idó alatt is tanújelét adta, miszerint a gazdaságon és a politikán kívül idővel akár a sajtószabadság terén is megjelenhetnek bizonyos „szlovákiai specifikumok". TUBA LAJOS