Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-24 / 173. szám, péntek

INTERJÚ - HÍREK ÚJ szól Hétfőn, 1992. július 20-án, délután négykor - hazai és külföldi újságírókollégáimmal együtt, az elnöki sajtóirodától kapott meghívásnak eleget téve - a lányi kastély kertjében vagyok. 1 •(•' Az óriási hársfák egyike alatt mikrofon és félkör alakban elhelyezett padok. Arrább, a fehér abrosszal takart asztalok mellett, faszén füstje száll a magasba. Roston sül a harapnivaló, addig kávét, üdítői, egy-egy korty bort, harmatos pohárból hűtött fört lehet iszogatni. A várakozás, a tűnődés percei ezek... Jómagam nem is annyira szakmai hiúságból, hanem inkább emberileg tartom rokonszenves döntésnek, hogy Václav Havel úgy határozott: 935 naposra sikeredett elnökségének legutolsó perceit az újságírókkal, közvetve tehát a széles körű nyilvánossággal tölti. Fontos jelzés ez akkor, amikor a széthullás küszöbére sodródott Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak a Morva .folyó innenső részében válságban a demokrácia, s erősen fogytán van '89 novemberének bársonya is. Václav Havel és néhány főnyi kísérete valamicskével negyed öt után érkezik. Még rágyújt egy cigarettára, és a. rekkenő hőségben elhatározza, hogy a zakóját is leveti. Pontban fél ötkor odalép a mikrofonhoz: - A mai találkozót már régebben terveztem, de az élet úgy hozta, hogy ez most egybeesik az én lemondásom időpontjával. A Hradzsinban másfél óra múlva bevonják az elnöki lobogót; s attól a perctől már én is, önök is a kancellár úr vendégei leszünk itt Lányban. Ő augusztus elsejéig még a tisztségében marad...Én viszont, mihelyst a kastély toronyórája elüti a hatot, újra Havel, az egyszerű halandó leszek. Úgy mint annak idején a Polgári Fórumban, ahol valaki hirtelen fölvetette: Vašek, te légy az elnök! Azt feleltem, csak akkor, ha jó páran velem jöttök, mert egyedül nem megyek az elnöki iroda négyszáz Husáktisztviselője közé. így lettem én köztársasági elnök, jelenlévő társaim pedig a tanácsadóim. A forradalom első heteiben együtt vettük be a Hradzsint, és most is együtt távozunk onnan. A toronyból óraütés hallatszik. Épp 75 perc van még hátra - az elnök épp 75 órával korábbari bejelentett lemondási szándékának hatályba léptéig. Minden protokollszerűen megy. Až elnök rövid számvetése, tanácsadóinak hozzászólásai, az első újsághói kérdések és az utolsó elnöki válaszok. Hatkor egy pillanatnyi izgalom, utána simán áthuppanunk az új „időszámításba". Ebben a ritka hangulatban születik a kastélykerti búcsúinterjú. „ k - Havel úr, miért éppen július 17én, és ami ennél is feltűnőbb, nem egészen fél órával a Szlovák Nemzeti Tanácsban született önrendelkezési nyilatkozat elfogadása után jelentette be a lemondását. A rossz nyelvek szerint ezzel borsot akart törni a szlovákság orra alá... - Pedig nincs ebben egy mákszemnyi ármányság sem. Hacsak annyi nem, hogy én sem akartam elébe vágni az eseményeknek. Számomra az volt a döntő, hogy egy nappal korábban a Szövetségi Gyűlés bizalmat szavazott az új szövetségi kormánynak, ami az alkotmányosságnak és az államirányítás folyamatosságának garanciáit jelentette. Az SZNT függetlenségi nyilatkozata már csak megerősítette korábbi elhatározásomat, hogy rögvest kiköltözöm a Hradzsinból, ha érdemben vége a föderációnak, a csehszlovák államiságnak. - Milyennek látja ma Csehszlovákia helyzetét? - Egy sérült lelkű, sok megrázkódtatást elszenvedett országnak érzem. Olyan országnak, amely a pártállam bukása után, megítélésem szerint, a lábadozás stádiumába jutott. Ennek érdekében hatalmas energiákat mozgósított, de éppen akkor, amikor sokasodni látszottak a bizakodásra feljogosító jelek, elkerülhetetlennek látszik a cseh és a szlovák országrész kettéválása. Szlovákiáról szólva különösen aggaszt a nemzetállam gondolatának, a nacionalizmus jeleinek megerősödése. Ebben a helyzetben csak remélni tudom, hogy a jelen politikai harcai közepette nem homályosul el a konszenzuskeresés szándéka. - Nem titok, hogy Szlovákiában vannak pártok és mozgalmak, amelyek nem rokonszenveznek önnel. Ennek ellenére országos viszonylatban - a közvéleménykutatások tanúsága szerint - Václav Havel a legnépszerűbb személyiség. Gondolja, hogy ez akkor is így lenne, ha két és fél esztendőn át a végrehajtó hatalomban tevékenykedett volna? És egyáltalában: mit jelentenek önnek a közvéleménykutatási eredmények? - Bizonyos szorongást és a felelősségem növekedését. Nagyon gyakran találkoztam olyan elvárásokkal, amelyeknek nem tehettem eleget, mert az alkotmány nem tette lehetővé. Az emberek néha azt hiszik, hogy a köztársasági elnök kézrátéteilel tud gyógyítani... A népszerűség így magában rejti a népszerűtlenség, vagy a csalódás lehetőségét is. Egyébként valószínű, hogy az irányomban megnyilvánult rokonszenvnek két összetevője van. Az egyik, hogy nem voltam tagja a végrehajtó hatalomnak, így nem voltam részese a népszerűtlen intézkedéseknek, pedig azok nélkül nem lehet kormányozni. A másik talán a személyiségem, bár arról, nem tehetek. Meg kell mondanom, jólesik, ha mosolyognak rám, ha szeretnek. Maga a közvéleménykutatás abból a szempontból mindenesetre érdekes, hogy az ember szinte folyamatosan érzékelheti a pillanatnyi státusát; és ha népszerű, tudja, mi a vesztenivalója. De az ellenkezőjét is alaposabban érzékeli. Például akkor, ha meghajigálják tojással, vagy egyszerűen rárontanak, ahogy ez velem Pozsonyban meg is történt... na rá, akkor ma más lenne a helyzet. Persze, sem a politikában, sem a történelemben a ha egyszerűen nem létezik... - Létezik viszont, legalábbis a politika egyéni lecsapódásában, csalódás. ön nem érzi magát kiábrándultnak? - Nem. Sem szomorú, sem csalódott, sem fásult nem vagyok, nem érzek keserűséget, és nem tartom magam félretaszítottnak. Ellenkezőleg, fölszabadultabb vagyok, és meg- Minő körülményeken múlik, hogy jelölteti-e magát a Cseh Köztársaság elnökének? - Egyelőre nem tudom, sor kerül-e ilyesmire. Most csupán azt mondhatom, hogy nem zárom ki ennek lehetőségét. Olyan „apróságon" is múlik ez, hogy valóban lesz-e ilyen tisztség?! Vagy azon, hógy a leendő elnöknek milyen jogkört szán a leendő alkotmány... Nem tartozom azok közé, akik eleve elnöknek képzelik magukat. Hasonlóképpen lényeges kérdés, hogy a politikai pártok támogatnának-e, ha megpályáznám a szóban forgó tisztséget? Nem az egyéni tekintélyemet féltem, hanem arra gondolok, ha századok múltán most megújul az önálló cseh államiság, akkor annak újjászületésénél nem szabad áz elnök szemé- , lyén torzsalkodni. Olyasvalaki legyen az államfő, akit mind a parlament, mind a nép bárminő huzavona nélkül elfogad. Számomra jelenleg az a mérvadó, hogy egy szabad ország szabad polgára vagyok. - ön miként latja: a népszavazás gondolata most már végleg a múlté? - Azt hiszem, igen. Korábban nagyon szorgalmaztam a referendumot, mert úgy tartom, hogy a közös állam sorsáról csakis a lakosság dönthet. Mostanra viszont már annyira megváltozott a szituáció, hogy a népszavazást, sajnos, veszett fejsze nyelének látom. Talán ha nyolc-tíz hónappal ezelőtt sor kerülhetett volkönnyebbültem, mert minden tőlem telhetőt megtettem a közös állam megőrzése érdekében. Legföljebb sajnálhatom, hogy másként fordultak a dolgok. Ezért is döntöttem úgy, hogy lemondok; hogy a szövetségi köztársaság elnökeként nem leszek egy bábu, ha a föderáció értelmes újrateremtése helyett, eresztékeiben recseg-ropog az ország. - Mi a véleménye arról, hogy a Szlovák Nemzeti Tanácsban a szuverenitási nyilatkozat kikiáltásának napján mindössze 17 szavazatot kapott a magyar koalíciónak az a javaslata: a pozsonyi parlament adjon garanciát arra, hogy a most készülő szlovák alkotmányban a nemzeti kisebbségek jogai külön fejezetben is rögzítve lesznek?... - Mindenképpen figyelmeztető jelnek tartom, hogy a szóban forgó nyilatkozat Szlovákiát csupán a szlovák nemzet, nem pedig Szlovákia állampolgárainak államaként deklarálja. A hatalomra került szlovák vezetés egyik első, ám annál meghatározóbb próbatétele az lesz, vajon módosítani, szigorítani fogja-e az amúgy sem kedvező nyelvtörvényt?! - Havel úr, ön július 17-én hozta nyilvánosságra, hogy leköszön elnöki tisztéről. Azóta másként viszonyainak önhöz az emberek? - Néha olyan légkört érzek magam körül, mintha újra ellenzékiként mozognék közöttük. Úgy viszonyulnak hozzám, mint aki tisztség nélkül maradt, mégis bizonyos reményeket fűznek hozzá. - Kérem, ne haragudjon, de most talán rákérdezhetek: már kamaszkorában is „partifűrer" volt? - Csodálkozni fog, de nem! Sem akkor, sem később, amikor a kommunisták jóvoltából dutyiba zártak. Ott sem soha én voltam az igazi férfi, a „king"... Igaz, az évek múltával szereztem ugyan tekintélyt, de továbbra sem cella- vagy rabtársaim „királyaként". Inkább emberileg, intellektuális síkon tettem szert némi nimbuszra. Én sohasem lettem „king", viszont a „kingek" adtak a véleményemre. - Csehszlovákia nem monarchia, úgyhogy király valóban nem, de köztársasági elnök mégiscsak lett Václav Havelból. Amikor 1989 decemberében először választották meg, ez felért egy kisebb csodával. Már csak azért is, mert a Rudé právo néhány héttel korábban még bátran bírálgatta önt... Van erre a fordulatra valami magyarázata? - 1989 novemberét én egy hatalmas és több műfajú drámaként éltem meg. Volt benne antik tragédia, Nestroy-ra emlékeztető bohózat és abszurd dráma is. És volt benne meseszerűség, a mesék pedig azzal érnek véget, hogy a gyöngének, sutának vélt Jancsiból király lesz... - Esténként nem kerítette hatalmába valami fura érzés, hogy a korábbi rendszer agyonbírált ellenségéből köztársasági elnök lett? - Őszintén szólva, naponta legalább egyszer éreztem valami ilyesmit, és újra meg újra kételkedni kezdtem, vajon valóban az vagyok-e, akinek mondanak... - Elárulná, hogy egy köztársasági elnök mire gondol olyankor, amikor a himnuszokat játsszák, az államfők pedig akarva-akaratlanul a hoppmesterek szavát lesik? - Ha Prágában én fogadtam valakit, akkor drukkoltam, hogy minden zökkenőmentesen menjen; hogy egyik kiskatona se lépjen a másik sarkára... Ha viszont én jártam külföldön, akkor a ceremóniamester tekintetét kerestem, hiszen sokszor csak a helyszínen dől el, hogy mit tegyen, hová lépjen az államfő. Szerencsére, egyelőre mentesülök a protokollmosolyoktól. - Elárulná a legközelebbi terveit? - Kissé kimerült vagyok, augusztusban ezért szabadságra szeretnék menni. Ősztől pedig biztosan újra fölbukkanok a közéletben, de legalább ennyire szeretnék írni és színházba járni. Rengeteg adósságom van önmagammal szemben. A búcsúinterjúnak itt vége szakad, elvégre más is beszélni szeretne még Václav Havellal. Alkonyodik, a lányi kastélykert hársfáinak lombkoronája már teljesen eltakarja a napot. A fehér abrosszal takart asztalok mellett faszén füstje száll a magasba. A harapnivaló már fogytán, de kávét, üdítőt, egy-egy korty bort és harmatos pohárból hűtött sört még bőven lehet iszogatni. Indulunk haza, Szlovákiába. Ahogy haladunk kelet felé, egyre komolyabban sötétedik. A Morva folyón átívelő hídon senki sem kér tőlünk útlevelet. Egyelőre. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Méry Gábor 1992. JÚLIUS 24. NÉHÁNY SORBAN J

ugoszlávia szétesésével olyan kis országok keletkeztek Magyarország déli határainál, melyek már nem jelentenek akkora erőt és tekintélyt, mint a közelmúltban - írta tegnap az Új Magyarország című napilap. Lakosságuk számát és területüket is tekintve kisebbek, mint Magyarország. Ez a tény,- valamint a csehek és a szlovákok válása lényegesen megváltoztatja Magyarország szerepét Közép-Kelet-Európában. Ez azonban nem ok arra, hogy az újonnan keletkező kis államok saját állampolgáraikat és a külföldöt a „magyar veszéllyel" ijesztgessék. Emellett megjegyzi a lap, hogy Mečiarnak is tudatosítania kell, ötmillió lakosú ország miniszterelnöke lesz, s az ötmillióból közel egymilliót kisebbségek, főleg magyarok alkotnak, akik ráadásul a határ mentért élnek. K

haled ibn Va!ück>!, az El-Fatah - Forradalmi Tanács (FRC) nevű radikális palesztin szervezet egyik prominens vezetőjét tegnap ismeretlen tettesek meggyilkolták az egyik libanoni menekülttábor közeiében. Az FRC-ről tudni kell, hogy élén Abu Nidal áll, a világ egyik legkeresettebb terroristája. Szervezete 1973-ban vált le Arafat El-Fatahjáról, amely a PFSZ legfontosabb tagszervezete. I

van Mikloš, Szlovákia volt privatizációs minisztere az APA osztrák hírügynökségnek adott nyilatkozatában gazdasági katasztrófát jósolt Szlovákiának. Véleménye szerint csak Magyarországnak és a Cseh Köztársaságnak sikerül a piacgazdálkodásra való átállás, mivel Szlovákiában és Lengyelországban nagyon bonyolulté vált a helyzet. I

zraeli repülőgépek tegnap ismét támadást intéztek a Hezbollah síita partizáncsoport dél-libanoni állásai ellen, válaszként az Irán-barát fegyveresek keddi támadására, melynek során egy izraeli életét vesztette, további öt pedig megsebesült. Izraeli biztonsági források szerint néhány rakétát lőttek ki a repülőgépekről az úgynevezett biztonsági övezettől északra fekvő' térségekre. E

rich Honeckerrel, \ az egykori NDK volt vezetőjével kapcsolatban tegnap több hírt is közöltek az ügynökségek. Helmut Kohl német kancellár bonni sajtóértekezletén azt mondta, hogy Honecker ügye valószínűleg nagyon gyorsan megoldódik. Az ADN hírügynökség a moszkvai belbiztonsági minisztérium meg nem nevezett munkatársára hivatkozva azt közölte, hogy Honecker valószínűleg már most, a hét végén visszatér Németországba. A chilei nagykövetség pedig, ahol Honecker tavaly december óta tartózkodik, bejelentette: az üggyel kapcsolatban pénteken Moszkvában sajtóértekezletet tart. S

zaddam Husszein iraki elnök megjelent a nyilvánosság előtt - a televízió tegnap felvételeket közölt látogatásáról Bagdad egyik épülő lakónegyedében. Az egyiptomi hírügynökség ugyanis kedden Kuvaitból azt jelentette, olyan hírek terjednek, hogy végzetes kimenetelű merényletet követtek el Szaddam ellen. H

anoiban tegnap közzétették a vasárnapi parlamenti választások eredményeit. Az eredetileg 40 független jelölt közül végül is csak kettő indulhatott, de egyikük sem került be a 395 tagú parlamentbe. V

ereséget szenvedtek a jöttmentek, a nép akarata győzött, írta tegnap az iraki kormánypárt lapja, s a többi újság is hasonló hangnemben, nagy győzelemként ünnepelte azt a tényt, hogy az ENSZ-megfigyelők elhagyták posztjukat a mezőgazdasági minisztérium épülete előtt. B

ejrútban tegnap szívelégtelenség következtében, 82 éves korában elhunyt Suleyman Frangié, vqlt libanoni elnök. A maronita keresztény politikus 1970-1976 között állt az ország élén. F

idel Castro kubai elnök tegnap röviddel éjfél után megérkezett Spanyolországba, ahol részt vesz Madridban a 2. ibér-amerikai csúcstalálkozón. Ez az első eset, hogy Castro valamely nyugat-európai országba látogat.