Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-23 / 172. szám, csütörtök

1992. JÚLIUS 23. ÚJ SZÓ, GAZDASÁG 6 AZ ELSŐ FORDULÓ UTW ... már javában zajlik a vagyonjegyes privatizáció második fordu- arra mutatunk rá, hogy az első fordulóban elkelt r '• • lója is, s aki nem szállt be már az elsőbe, vagy éppenséggel akinek nem némelyike mit kínál részvényeseinek, illetve arra, I Valahogy így kezdődött. Télvíz idején, sorban állással esőben, hóban a regisztrációs helyeken (Prikler László felvétele ) járt eredménnyel már első nekifutásra a megrendelése, az most komolyfejtörésseljáró játékba kezdhet. Hiszen míg az első fordulóban azonos árfolyamon kínálták a részvényeket, a másodikban már a kereslet és kínálat meghatározta árfolyamon, jóllehet ez rnég korántsem a klasszikusnak mondható kereslet és kínálat. Olcsóbbat igényeljen vagy drágábbal a július 28-ig tartó második fordulóba beszállni szándékozó befektető? Ki adhat tanácsot? A szomszéd '/A kolléga ? A szaklapokból is sokminden kiolvasható, de az nem, hogy melyik vállalatnál tehet szert a ponttulajdonos előnyös befektetésre. Az sem biztos, hogy az eddig prosperáló, magáról csak jót állító részvénytársaság valóbanjól működik majd a jövőben is. Szlovákiában ráadásul nagyon sok kérdőjelet vei fel maga az a tény is, hogy a második hullám már valószínűleg módosított szabályok, törvények szerint zajlik majd, és az is kérdéses, hogy u ma még egységes államban jól gazdálkodó vállalat holnap is ugyanilyen eredményes lesz. Összeállításunkban korántsem tanácsot akarunk adni, hanem hat a részvénytulajdonos. Aki figyelmesen elalva,sj ket, talán talál támpontot a csak látszólagfeklőss léséhez. ÍjBo'\'.sf>óKví-t 'tó-Jte 10007946 -4 nr LL A KB KG f ik: Sfööreí itfiiftv' 10007 94 6-4 mt. JL 9 ? 'í ..... 9 9 A RESZVENYEST A TÖRVÉNY VÉDI Hamar megtanultuk az elmúlt két és fél év alatt, hogy befektethetünk, s befektetéseinkből tőke, a tőkéből haszon származhat. Lassan arra is rájövünk majd, hogy ha kialakul egy már vagyonos vállalkozói réteg, akkor ritkán lesz elég a sikeres vállalkozáshoz csupán a munkabírás és a tudás. Hogy mindez pénzzé válhasson, ahhoz pénz is keli majd. A konszolidálódott piacgazdaságban ugyanis leginkább csak pénzből lehet pénzt csinálni. Most azonban már az is foglalkoztatja az embereket, hogy a vagyon, amihez hozzájutottak, milyen módon őrizhető meg, gyarapítható tovább és milyen garanciák védik a befektetéseket. Nos, egészen kis hányadtól eltekintve, a jövőben nem nagyon lehet ilyen dolgokban az állam vagy a kormány gyámkodására számítani. A vagyonvédelemnek, mint minden másnak — ha a nagypolitika másképp bele nem szól — a jogra, a törvényekre kell támaszkodnia. A íörvány biztosította jogok pedig természetesen mindenkire egyformán kell hogy vonatkozzanak, de élni is tudni kell velük, ismerni is kell őket. Vegyük például a részvényesek jogait, már csak azért is, mert a vagyonjegyes privatizációnak köszönhetően az országban rövid idő alatt nyolc és fél milliárd részvényes él majd. Ha a részvényhezjutás kivételesnek mondható módon történt is, a tulajdonosaik ugyanolyan részvényesek lesznek, ugyanazokkal a jogokkal, mintha részvényhez a tőzsdén, készpénz ellenében jutottak volna. Mi a biztosítéka annak, hogy a vagyonjegyes befektetőket nem forgatják ki így szerzett vagyonukból, nem veszik meg tőlük bagóért azt, ami többet érne? Egy valamit kell szem előtt tartani mielőtt a részletekbe bocskátkoznánk. A vagyonjegyes privatizáció első hullámában létrejött részvénytársaságok — akár a befektetési privatizációs alapok, akár a privatizált vállalatok — a részvényesek tulajdonát képezik majd, és működésükre a kereskedelmi törvény, illetve a befektetési társaságokra szóló törvény előírásai érvényesek. Ez pedig azt jelenti, hogy a részvénytársaság legfőbb döntési szerve a közgyűlés, tehát maguk a részvényesek. Itt ugyanis minden részvényes olyan súllyal érvényesítheti véleményét, amilyen arányban részesül az öszszes részvényből. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akinél a részvényeknek több mint a fele van, annak kizárólagos a döntési joga, ha az alapszabály erről másképp nem rendelkezik. Ez azonban nem a leggyakoribb eset, és nem lesz jellemző a vagyonjegyek közvetítésével megalakult részvénytársaságokra sem. Ezekbe nagyon széles körből verődnek össze a részvényesek, tehát nem valószínű, hogy mindjárt az elején döntő többséghez jutna valaki. A részvénytársaságot egyébként az igazgatótanács irányítja, amelyet a közgyűlésen részvényesek választanak. A közgyűlést évente, egyszer kell összehívni — ha a társaság alapszabálya nem mond mást —, de ha részvényesek úgy látják, hogy a dolgok rosszul mennek, akkor akár egy csoportjuk is kérheti a közgyűlés összehívását, ha a részvényeknek legalább 10 százalékát birtokolja. Ugyanez érvényes a befektetési privatizációs alapokra is. Néhány alap, amikor a befektetők bizalma elnyerése érdekében azzal reklámozta magát, hogy közzétette alapszabályát, arra is lehetőséget adott, hogy a jövendőbeli részvényeseik tudják, milyenek lesznek jogaik és mik a kötelességeik. A részvényeseket tehát egykönnyen nem lehet majd kiforgatni vagyonukból, hiszen a társaság működését ellenőrizhetik, vezetését kicserélhetik, vagyonának kezelését másra ruházhatják át. Részvényeik eladására sem kötelezhetők, igaz, a részvénytársaság sem kötelezhető a részvények visszavásárlására. Ha a társaság tönkremenne, akkor a részvényes — mint egyén — nem felelős a társaság kötelezettségeiért, és csak azt a vagyonát veszítheti el, amelyet részvényeibe befektetett, de ezt a kockázatot a részvények kiválasztásánál már magára vállalta. A befektetési alapokat egy igazgató szerv, jelenleg leginkább az, aki az alapot létrehozta, irányítja. Ezt az igazgató szervet is megválaszthatja magának a közgyűlés, vagy le is válthatja, s vagyona k,ezelését másra bízhatja. Ez csak abban az esetben ütközhet akadályba, ha az igazgató szerv egy vállalkozás maga is részvények birtokosa. Ennek veszélye fennáll, mert sok alap azt ígérte, hogy viszonylag jó pénzért a befektetett 1000 korona tízszereséért visszavásárolja a részvényeket. így az alapító és eddigi kezelő akár döntő többséghez is juthat. Ez azonban nem kell hogy rosszat jelentsen az ottmaradó kisrészvényesek számára. A részvényesek célja ugyanis az — akár sok, akár kevés részvényük van—, hogy minél többet érjenek a részvényeik, minél több osztalékot fizessenek utánuk. így aztán, ha a vagyon kezelője egyben a vagyon egyik tulajdonosa is, bizonyára nem törekszik saját vagyonának elherdálására. Azt azonban egy vállalkozónak —- és a részvényes tuolajdonképpen vállalkozó — tudatosítania kell, hogy ha nem is közvetlenül dönt a befektetésekről ellenőrzési jogkörének gyakorlása nemcsak jog, hanem kötelesség is. (szgy) A

daság legfó'bb művészete. A részvények mozgása, az árfolyamok változása olyan mércéje a gazdasági viszonyoknak, amit soha semmiféle központi irányítás sem képes pótolni. A vagyonjegyes privatizáció által a színen megjelenő több mint négyszáz befektetési alap versengése remélhetőleg hazánkban is biztosítja a működőképes részvénypiac gyors kialakulását. A sok elméleti fejtegetés után az első kör lezárulásával végre gyakorlati tapasztalatokról is beszélhetünk. Igor Rintelt, a Privatizációs Befektetési Alapok Asszociációjának elnökét arra kértük, foglalja össze ezeket, és adjon néhány tanácsot a második fordulóban ajánlatos taktikával kapcsolatban. — A tapasztalatok szerint a részvények kiindulási árfolyama helyesnek bizonyult, hiszen harminc százalékuk gazdára talált. A privatizációs alapok a rendelkezésükre álló pontok 92 százalékát használták fel és egyre nyilvánvalóbb, hogy a jövőben aktívan részt fognak venni a vállalatok irányításában és így fontos szerepet fognak játszani a gazdaságban. Az első fordulót azért is sikeresnek tekintem, mert az eladott részvények száma valószínűvé teszi, hogy a privatizáció véges időn belül lezárul. Mint ismeretes, 48 vállalatot teljes egészében sikerült eladni. A második fordulóra a részvényárfolyamokbán jelentős eltérés alakult ki. A legolcsóbb és legdrágább árfolyam között negyvenszeres különbség van. Ez már jobban tükrözi a befektetők véleményét az egyes vállalatokról. Ez a kép, persze, nem feltétlenül objektív és ennek alapján nem lehet egyértelműen megítélni az adott vállalat értékét. Úgy gondolom Viszont, hogy a következő fordulók során az árfolyam megközelíti a reális értéket. Az eddigi eredményeket mindenki a saját szempontjából értékeli, voltak például, akik a legjobb vállalatokba — mondjuk a pénzintézményekbe — próbáltak meg bejutni, ennek következtében azután csekély sikerrel jártak. pok nem feltétlenül az ilyén vállalatokat k^ . mert számoltak azzal, hogy ezek iránt mine} pen túligénylés mutatkozik. Ehelyett inkáb iskolában használatos értékelési rendszer nálva — a 2,3-ra értékelhető vállalatok felé) tak. Rájöttek ugyanis, hogy ezek iránt a mj fordulóban megnövekszik az érdeklődés. Úgy gondolom, leginkább azok lehetni A BOSZORKA! gedettek, akik az eladott 48 vállalat részvél szerezték meg. Bebizonyosodott ugyanis, li ezek iránt megvan az érdeklődés, ennek ellet a részvényekhez viszonylag olcsón jutottak I zá. Tanulság az is, hogy ebben a helyzetben i lehet élméleti módon összeállítani a portf (megfelelő összetételű részvénycsomag szerk. megj.). Ez azért van, mert a vagyonjec módon árusított részvények, piaca óriási, kiég súlyozatlan és a részvényesek gyakran éssz lenül viselkednek, vagyis nem mindig reagé objektív információk alapján. ,. • Milyen taktikát ajánl tehát a jövőbe< ? — Minden befektetőnek az eddigi erei nyessége alapján kell döntenie. Megváltozts ja a hozzáállását, vagy ellenkezőleg, továbt kitarthat eredeti elképzelései mellett. Az első ben könnyebb dolga van, hiszen azúttal a vényárfolyamok eltérőek. Ha viszont nem v; tat befektetési taktikáján, és megismétli er rendelését, a megnövekedő árfolyam miatt i ken a megszerezhető részvények száma. E dig fontos lehet a vállalaton belüli befő szempontjából. Az egyéni befektetők nehezebb helyze vannak, hiszen kevesebb a pontjuk. Gyí A FENNMARADASHOZ FEJLESZTENI KE A vagyonjegyes privatizáció első fordulójának eredményei alapján DélSzlovákia egyik legnagyobb ipari üzeme, a párkányi cellulóz- és papírgyár erre a célra fenntartott részvényeinek nagy részét a privatizációs befektetési alapok szerezték meg. Sóky Jánostól, a vezérigazgató privatizációs ás befektetési tanácsadójától affelől érdeklődtünk, miután révbe jutottak, mik a terveik. —- Először is: a bizonytalanság tovább tart, hiszen részvényeink hiába keltek el az első,körben, csak az egész hullám lezárása után közlik velünk, ki és mennyit szerzett meg belőlük. Egyelőre annyit tudunk, hogy a kötelező 3 százalékos resti túčiós alapon kívül az egyéni befektetők 7,2, a befektetési alapok pedig 59,8 százalékot szereztek. A fennmaradó 30 százalék továbbra is a Szlovák Nemzeti Vagyonalap kezelésében marad. * Ez az utóbbi tétel nem szerepelt az eredeti elképzelésekben. — Igen, de a Cseh és a Szlovák Köztársaság közt létrejött egy megállapodás, miszerint a privatizálásra kerülő vagyonnak a vagyonjegykönyv-tulajdonosok arányának -kell megfelelnie. Márpedig Szlovákia ehhez képest 7,5 milliárd koronávalnagyobb kínálatot készített elő, így a legnagyobb vállalatok részvényeinek egy részét átmeneti jelleggel a nemzeti vagyonalapban helyezték el. • Önnek ez előnyös, hiszen ezeket eladva a vagyonjegyes módszerrel szemben szabad pénzeszközökhöz jutnak. — Ezek a részvények az első hullámon belül szabadon értékesíthetők. Már tárgyalunk is egy osztrák vállalattal, ha megállapodunk, övék lehet ez a 440 millió korona értékű részvénycsomag. A pénzre pedig mindenképp szükségünk van, mivel a privatizációs tervezetünk értelmében hét éven be[ül 3,9 milliárd koronás fejlesztési programra van szükségünk. • Előreláthatólag az év végéig megtartják első közgyűlésüket, a korábbi állami vállalat ezzel végérvényesen a magánszféra részévé válik. Milyen kiindulási alapokkal vágnak neki ennek a bizonytalanabb, de a korábbinál sokkal több lehetőséget jelentő útnak? — A hazai gazdasági helyzet ismeretében nem panas; nyereségünk 200 mi és az idén is már túl Mindezt úgy értük el piacaink teljesen szé bargó miatt JugoszlÉ tunk. Exportunk évi nát tesz ki, ennek a gyártásához használ mazik. Dobozokat is \ rábban a hazai hiány hattuk. Idén már k mennyiséget, meginc Magyarországgal és tárgyalásokat kezdi utódállammal és nyu Kátránypapírból korá lés 80-90 millió négy ez a belföldi építkezé miatt 50-60 millió nég rodott. Kátránypapírt melés 10-15 százalék, nunk. Értékesít"si gondj. került megoldanunk kül. Alkalmazottaink ezerről lecsökkent : csak a vietnami vem