Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-23 / 172. szám, csütörtök

7 GAZDASÁG ÚJSZÓI 1992. JÚLIUS 23. ILL ényíársaságok kire is számít­z alábbi cikke­ílkül járó dön­VAGYONJEGYES privauzAoó 1­2 2 4 5 6 7 / % n i * nit« i /" ; ;;;icoo7Í?46 -4 WVS s j> . . m i ? fp ? ? : 'IfinPhT '- ' 7 • " ' ' ľ " ' '!• »1 , _ tiu it ? ? ? III * w 'ľ; jCa Y ?' T ? • • ' ? 1, fp ' : t ?' 'M k h "•7" -/rW \ i / . .< ' H r,, mrnemt ,» tCEK rtft.'Wtt t?íWÖ» aoo,. ííMft "./"'"• mspív 'fA (W'.fte ' -I .,..'., .w, , ^...'/i,. .. .^ .:,//,.,';,; . . . • ; megtörtént, hogy ők mind az ezer pontjukat egy vállalatba helyezték el. Ha ez nem ment át és to­vábbra is kitartanak eredeti elképzelésük mellett, megtörténhet, hogy a nagyon keresett részvények árfolyama meghaladja az ezer pontot és kivonják őket a vagyonjegyes privatizációból. Az egyéni befektetőknek ezért azt ajánlom, hogy a fennma­radó pontjaikat illetó'en gondolják át, megéri-e ne­kik újrarendelni az eredetileg keresett rész­YKONYHA TITKAI e it gy ;re DZ­3m liót a •es 3n­űt­lak ié­at­i is ;et­sz­oz­leti 5k­De­isa >en ran vényeket. Szerintem nem kellene feltétlenül kitar­taniuk az első fordulóban kiválasztott vállalatok mellett, hiszen azóta új információk, új árfolyamok jelentek meg. Tehát mindenképpen tanul­mányozzák azokat a vállalatokat is, amelyek nem szerepeltek eredeti elképzeléseik mellett. • Úgy tűnik viszont, hogy megjelentek az első komoly problémák is. A már eladott vállalatok ki­fogásolják, hogy csak hónapok múlva tudják meg, kik is szerezték meg a részvényeiket. Mi erről az ön véleménye? — Óriási tévedésnek tartom, hogy még az első fordulóban elkelt vállalatok részvényesei is csak a teljes hullám lezárása után kezdhetik gyakorolni tulajdonosi jogaikat. Ez - az átmeneti állapot ugyanis a legjobb alkalom a nem teljesen tiszta tárgyalások folytatására. Elbizonytalanodnak a vállalatvezetők is, hiszen nem ismerhetik a jöven­dő tulajdonos terveit. Szerintem ezen nagyon gyorsan változtatni kellene. Sőt az is fenyeget, hogy a részvényesek mindaddig nem gyakorol­hatják jogaikat, amíg nem tisztázódik az értékpa­pír-kereskedelem összes kérdése. Ha viszont túl­ságosan sokáig kell várnunk, megtörténhet, hogy a közben teljesen leromló vállalatokban nem lesz mit átvennünk. T.L. .L odhatunk, tavalyi i korona felett volt írunk a 90 millión, logy közben keleti lálódtakésazem­ába sem szállítha­10-850 millió koro­ele a hullámpapír :os flutingból szár­ŕártunk, ezeket ko­riiatt nem exportál­•ihettünk bizonyos ' It a kereskedelem Lengyelországgal, ink több szovjet ati partnerekkel is. )ban az évi terme­etmétert tett ki, de ú kedv lanyhulása raetméterre zsugo­ól általában a ter­t sikerült exportál­ókat ec,/előre si­ilbocsájtások nél­száma ugyap 4 335-re, de eddig légmunkásokat és azokat küldtük el, akiknek — hogy úgy mondjam — laza volt a munkafegyelmük vagy munkaidőben alkoholt fogyasztot­tak. Amennyivel viszont a második félév­ben nem sikerül olyan bevételeket elér­nünk, amilyeneket terveztünk, megeshet, hogy a háromműszakos termelésről át kell váltanunk egyműszakosra. Ebben az esetben dolgozóink egy részét ideiglene­sen kénytelenek lennénk elbocsájtani. • A fennmaradás érdekében tehát fej­lesztési programba kell fogniuk. Ezen belül mi lesz az első lépés ? — Külföldön nagy érdeklődés mutat­kozik a fluting iránt. Ahhoz, hogy folya­matosan megfelelő minőségű árut gyár­tani és a szerződésekben vállalt szállítási terminusokat be tudjuk tartani, fel kell újí­tanunk az ezt gyártó gépsort. A külföldi partnerek ugyanis kis raktárkészlettel dolgoznak, így ha késve szállítunk, ko­moly gondba kerülnek. Inkább elviselik az esetleges rosszabb minőséget, mint a késést. Ehhez azonban a gépsornak óra­mű pontossággal kell működnie, aminek eléréséhez mintegy 1,4 milliárd koronás fejlesztésre van szükségünk. A későbbi­ekben alkalmazkodnunk kell az új kör­nyezetvédelmi szabályokhoz, ez újabb beruházásokat követel meg. -tl­A KÖZÉPRÉTEG ÁRUHÁZA MARAD Amióta a sajtóban közzétették, hogy a pozsonyi Dunaj áruház is el­kelt a vagyonjegyes privatizáció el­ső fordulójában, a szerencsés be­fektetők közül bizonyára meg-meg­állnak néhányan a téren és szem­ügyre véve az épületet, arra gondol­nak: egy rész belőle már az ő tulaj­donuk. — Arra talán nem is gondoltak, amikor a részvénytársaság azonosí­tási számét a „megrendelő lapjukra" írták, hogy a Dunajon kívül a tő­szomszédságában lévő ruházati áruház és a Pionier áruház, valamint a Récsén lévő raktár is a társaság tu­lajdonába tartozik — mondotta Pe­ter Vozár igazgatóhelyettes. A divat háza — így ismerték meg az elmúlt évtizedek alatt az 55 éves Dunajt a főváros lakói és az ide láto­gatók. E fenkölt jelzőhöz nem volt egyszerű minden időszakban iga­zodni, hiszen az áruválasztékkal — még a legügyesebb kereskedők is — igen nehezen tudták követni a vi­lágon, az Európán végigsöprő divat­áramlatokat. Az áruház vezetői 1990-ben Szlo­vákiában az elsők között kezdtek ko­molyan foglalkozni a privatizáció kérdésével. Az sem véletlen, hogy éppen a Dunaj privatizációs terveze­tét hagyta jóvá elsőként a Szlovák Köztársaság privatizációs és nemze­ti vagyont kezelő minisztériuma. — Az volt az elvünk, hogy a transzformációt minél gyorsabban kell végrehajtani •— magyarázta Jar­mila Grujbarová igazgatóhelyettes. — Úgy ítéltük meg, a legjobb mód­szer az lesz, ha a vagyonjegyes pri­vatizáció során az érdeklődőknek le­hetőséget adunk, hogy az áruház részvényeseivé váljanak. Mint a leg­több kereskedelmi szervezet, irán­tunk is érdeklődtek a külföldi partne­rek, de úgy gondoltuk, a határain­kon túlról érkező ajánlatokról majd döntsenek a részvényesek. Ezt tar­tottuk tisztességesnek. Ez nem jelenti azt, hogy elzárkóz­nak a külföldi partnerektől, de az együttműködést a kereskedésben tartják fontosnak, nem pedig a tőke­részesedés miatt. — Örülünk, hogy részvényeink elkeltek, az első hullám befejezése után már a társaságon, illetve annak elöljáróságán múlik, hogyan tovább — szögezte le Jarmila Grujbarová. — Az egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi vezetés irányítja majd a részvénytársaságot, ennek ellenére mi olyan tervezetet dolgoztunk ki, amelynek alapján a lehető legered­ményesebben gazdálkodhatnak majd. • Az embereket elsősorban az ér­dekli, vajon jól választottak-e, jól fek­tették-e be pontjaikat... — Szerintem helyesen döntöttek, akik a Dunajt „szemelték ki" — vála­szolta az igazgatóhelyettes. — Már azzal nyertek, hogy a valódi érték a leltári értéknek légalább a három­szorosátteszi ki. A jövőre nézve: egy Az áruház előtt nem ritkaság a di­vatbemutató (Felvétel: Desana Dudášová) ilyen áruházkomplexum a város központjában mindenképp attraktív befektetést jelent. Az sem elhanya­golható tény, hogy a Dunaj melletti telken egy további részleg építhető, tehát az eladótér mintegy megdup­lázható. Azt, hogy mikor és mennyi osztalékot kap(hat) majd a rész­vényes, senki sem tudja megmon­dani, erről túl korai és felelőtlenség volna nyilatkozni. Ez utóbbi elsősorban a társaság stratégiájától függ — mennyit fog beruházni, mennyit fordít majd a fel­újításra, átalakításra, de nagyban annak is afüggvénye, hogyan alakul a piaci helyzet. — A kereskedelem szempontjá­ból az elmúlt évre és az ideire is a stagnálás a jellemző — mondotta Peter Vozár. — Reméljük, a piac megélénkül, ennek persze az egész gazdaság szerkezetének megvál­toztatása és a lakosság vásárlóere­jének növekedése is feltétele. Eze­ket és áz egyéb külső tényezőket egyetlen kereskedelmi rész­vénytársaság sem tudja befolyásol­ni. Ami viszont némi bizton­ságérzetet kelthet a rész­vényesekben: a jelenlegi vezetés el­képzelései reálisnak ígérkeznek, kérdéses viszont, hogy az esetleg helyükbe lépők követik-e ezeket. A konkurenciát is figyelembe véve úgy látják, hogy a Dunajnak a széle­sebb középréteg áruházának kell maradnia. Nem a méregdrága lu­xusholmit, hanem a divatos, klasszi­kus stílusú ruházatot kínálják majd. A gyermekruházattal nem szívesen foglalkoznak a kereskedők; szerin­tük ezt az árucsoportot is érdemes lesz felkarolni. Ezeken kívül a szaba­didő-ruhák kapnának különösebb hangsúlyt az árukínálatukban. A leg­fontosabb törekvésük pedig: úgy bővíteni a választékot, hogy az áru­házban minden megtalálható le­gyen és a magánvállalkozókkal való együttműködés eredményeként kü­lönleges, egyedi stílusú áruházzá varázsolják. Ebben a szolgáltatások széles skálájával is számolnak. • Az alkalmazottak is „helyben" fektették be pontjaikat? — Úgy tudjuk, sokan választották ezt a lehetőséget — válaszolta Jar­mila Grujbarová. — Nekik már most is nyújt kedvezményt az áruház — 10 ezer koronás vásárlás esetén 10 százalékkal kevesebbet fizetnek az áruért — s ezért nem csoda, hogy valamelyest a magukénak érzik. • És a részvénytársaság tagjai is számolhatnak hasonló előnyökkel? — Bizonyára megtalálják majd a módját annak, hogy a rész­vényesnek megérje a „sajátjában" vásárolni. Remélhetőleg szívesen térnek majd be a Dunajba. • Mit üzen az áruház rész­vényeseinek? — Ne legyenek közömbösek a vagyonuk iránt, viszonyuljanak hoz­zá felelősséggel. Arról se feledkez­zenek meg, hogy bírálataikkal, ész­revételeikkel is segíthetik a társaság tevékenységének eredményessé­gét—fogalmazott Jarmila Grujbaro­vá. DEÁK TERÉZ UGRÁSRA KÉSZEN Néhány éwel ezelőtt még ko­moly gondokkal küszködött a Ga­lántai Járási Építővállalat. Túlfoglal­koztatottság, eladósodás, túlságo­san széles skálán mozgó termelési program, határidő-csúszások jelle­mezték, akárcsak az,ország számos építőipari vállalatát. Éppen ezért kel­lemes meglepetésként hatott a hír, hogy a vagyonjegyes privatizáció első hullámába besorolt jogutódja, a Staveco részvénytársaság már az el­ső körben elkelt. Egyike volt azon szlovákiai vállalatoknak, amelyek ki­bocsátott részvényei iránt az egyéni vagyonjegy-tulajdonosok és a be­fektetési alapok is megfelelő érdek­lődést mutattak. Milyen gazdasági és stratégiai háttér nyomán szület­hetett ez a sokak számára meglepő eredmény? Erről érdeklődtünk Jozef Mastnýtól, a vállalat igazgatójától. — Az építőiparban jelenleg na­gyon komoly recesszió van. A befa­gyasztott beruházások következté­ben alig van munka, a gazdasági nehézségek miatt a legtöbb elkez­dett építkezés is áll. Noha nem látjuk rózsaszínű szemüvegen keresztül a dolgokat, bízunk a jövőben, s amint a privatizáció eredményei mutatják, mások is bíznak bennünk. Elsősor­ban vállalatunk dolgozói, akik közül nemcsak a szakemberek többsége, hanem a nyugdíjasok is a mi rész­vényeinket rendelték meg. Ismerete­ink szerint mintegy 350 egyéni meg­rendelőnk van, a további rész­vényeket befektetési alapok szerez­ték meg. Ehhez természetesen az is kellett, hogy letisztított termelési programmal, tisztázott vagyoni hely­zettel, átalakított, relatív gazdasági önállósággal rendelkező részlegek­re épülő szervezeti struktúrával áll­junk majdani részvényeseink elé. Úgy vélem, a vállalati vezetés sikere­sen oldotta meg ezeket a feladato­kat, többek között a további eladó­sodás veszélyét is sikerült kiküszö­bölnünk. Vagyoni helyzetünk tiszta, áttekinthető, most már csak arra vá­runk, hogy beinduljanak a beruhá­zások, és a munkapiacon verse­nyeztetve mérettessenek meg el­képzeléseink. A Staveco vezetése, s immár a dolgozók javarésze is tudatában van annak, hogy az építőipari beru­házások piacán csak azok rúghat­nak labdába, akik megbízhatók, pontosak, gyorsak, s a magasszintű minőségi követelmények megvaló­sítását elfogadható áron kínáljak. Az ágazat várt fellendülésére azonban már most fel kell készülnünk. Ennek érdekében kérték, s rövid időn belül megkapják a lakások hőszigetelésé­nek elvégzésére jogosító licencet, át-, illetve kiképezik dolgozóikat a hőenergia-fogyasztást mérő beren­dezések szerelésére. Magyarorszá­gi partnerkapcsolatuk révén munká­saik egy csoportja pedig atetőfedés új technológiáját sajátítja el. — Minden törekvésünk arra irá­nyul, hogy amint beindul a piac, azonnal lépni tudjunk. A várható fel­tételekre előre fel kell készülnünk, hiszen a versenytárgyalásokon már csak konkrét tervekkel lehet szerző­déseket szerezni. Addig azonban az átmeneti idő­szakot is át kell vészelni valahogy. Át­szervezéssel néhány tevékenységi kört fokozatosan leépítenek, néhá­nyat viszont fejlesztenek. Többek kö­zött bővítik az építőipari gépek szervi­zelését és néhány kereskedelmi szol­gáltatást is. Megnövekedett a kiegé­szítő tevékenységeket ellátó műhe­lyekteljesítménye. Egy új termékük, a kőmosott padlóburkolat kedvező ér­tékesítési kilátásokkal kecsegtet. — A visszafogott beruházásigény ellenére sem tervezünk nagyobb lét­számcsökkentést. Viszont feltett szándékunk, s foglalkoztatáspoliti­kánk is már arra épül, hogy csak a jól dolgozó szakembereket és a törek­vő munkásokat alkalmazzuk. Ehhez bérezéssel is megteremtjük a feltéte­leket. Nálunk a havi átlagkereset je­lenleg 4 ezer korona fölött van, ám nem ritkaság az sem, havalaki 9 ez­ret keres — állítja az igazgató. — A Vince-erdei építkezésen dolgozók valóban kitettek magukért, s ez a fi­zetésükben is megmutatkozott. Több beruházáson is alkalmaz­zák azt az építési elvet, amely alap­jában véve egy-egy építkezésen az elvégzendő, szorosan egymáshoz kapcsolódó tevékenységek pontos és optimalizált időrendjét állítja fel. Galánta és környéke az elmúlt évek beruházáspolitikája nyomán specifi­kus helyzetben van, hiszen építőipa­ri kapacitásból itt jelentős túlkínálat mutatkozik. A fennmaradásért folyó versenyben az új módszerek alkal­mazásajelentheti azt a pluszt, amely­lyel konkurenciaképesek maradnak. A közeljövőben az alapok képvi­selőivel előzetes megbeszélésen tárgyalják meg a társaság gazdasá­gi és kereskedelmi stratégiáját illető alapvető elképzeléseket. Az egyez­tetés után már a célok megvalósítá­sáhozvezető utak kidolgozása, pon­tosítása lesz a legfontosabb feladat. Az eddig végrehajtott változások azt szolgálják, hogy az építőpiac esetle­gesfelélénkülése után azonnal lépni tudjanak a kínálkozó beruházások megvalósítására. A szakem­bergárda minősége biztosítéka an­nak, hogy ez az ugrásrakész állapot a várakozás feszültsége ellenére sem hat béklyóként, inkább újabb lehetőségek keresésére ösztönzi a vállalat vezetését. A cég s egyben a részvényesek érdekében. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ A TERVEZŐK SEM VÁLOGATHATNAK Meglepetés, vagy nem az? Mindene­setre tény, hogy a vagyonjegyes privati­záció első hullámában indult kassai rész­vénytársaságok közül az elsősorban is­kolaépületek tervezésére szakosodott Školprbjekt szerepelt a legsikeresebben — minden részvénye elkelt. Igaz, az 5533 részvennyel és az 5,7 millió koronát érő vagyonával a legkisebb „kínálkozók" csoportjába tartozott. Az iránta megnyil­vánuló komoly érdeklődés egyrészt azzal magyarázható, hogy az utóbbi három évet 788 ezer, 2 millió 89 ezer, illetve 955 ezer korona nyereséggel zárta, másrészt pedig azzal, hogy sok ember szerint: az élelmiszeripar mellett a közoktatásnak is stabil helye, igen fontos szerepe van a jö­vőjét komolyan gondoló társadalomban, hiszen az eredményes közoktatáshoz megfelelő iskolahálózat is kell. Robert GaüzcWépítészmérnök, a rész­vénytársaság elnök-igazgatója nem le­pődött meg különösebben a nagy érdek­lődés láttán. — Elindultunk, s megyünk. így van ez rendjén. Nem érzem annak semmilyen hátrányát, hogy a privatizációra való fel­készülés időszakában a pozsonyi szék­helyű országos, illetve szlovákiai hatás­körű tervező- és műszaki vállalatból a kassai és az eperjesi fiók kivált, így ez év májusától teljesen önálló szervezetként folytatjuk munkánkat. Persze, az új felté­telekhez való alkalmazkodás nálunk sem ment úgy, hogy azzal mindenki teljesen elégedett legyen... Három év alatt közel százról majd a felére csökkentettük a dol­gozók létszámát, s csak a legproduktí­vabb, legügyesebb szakemberek marad­hattak. Nem utolsósorban azért is, mert a beruházásos építkezések üteme lelassult az országban, s a tervezőirodák is keve­sebb megbízatást, kevesebb feladatot kapnak. • Növekszik tehát a konkurencia eb­ben az ágazatban is... — Egyértelműen. Városunkban, Kas-. sán is több tervezőiroda megszűnőfél­ben, vagy átalakulóban van. Szerintem a jobbak maradnak csak meg. • Önök mire alapozzák bizakodásu­kat? — Elsősorban a tervezésben szerzett szakgyakorlatunkra és arra, hogy tanin­tézetekre, iskolákra mindig szükség lesz. Nem áll úgy az ország, hogy az iskolahá­lózat további bővítését, fejlesztését fél­vállról vegye. Az nagy hiba lenne. Tud­tommal a Carnogurský-kormány erre a célra 6 milliórd koronát meghaladó kül­földi hitelt akart felvenni, mivel a helyi ön­kormányzatok többsége anyagilag nincs olyan helyzetben, hogy a hiányzó iskolá­kat, kisiskolákat, vagy az ugyanúgy szük­séges nagyobb közoktatási létesítmé­nyeket rövid időn belül megépítse, meg­építtethesse. S tulajdonképpen nemcsak újépületekről van itt szó, hanem a régiek felújításáról is, meg aztán számos helyen nincs tornaterem, nincs étkezde... Remé­lem, ezt a Mečiar-kormány is a legfonto­sabb feladatok közé fogja sorolni... • Min dolgoznak mostanában ? — Hadd kezdjem azzal, hogy a Kas­sai Műszaki Egyetem leendő újvárosi te­lepének a tervrajzai már elkészültek, s nem tőlük függ, hogy a Poprádi út és a Lu­nik 9 lakótelep közötti térségben mikor látnak munkához a kivitelezők. Most szá­mos olyan településnek igyekszünk vala­milyen módon, a költségvetésekhez iga­zodva segíteni, ahol a körzetesítés idején megszüntetett kisiskolákat akarják újrain­dítani. Ugyanakkor nemcsak iskolaépüle­teket tervezünk, hanem üzleteket, környe­zetvédelmi célokat szolgáló létesítmé­nyeket, egyházi épületeket... Ma nem le­het válogatni. • Szóvalszéles a skála? — Az építészek, tervezők feladata az, hogy az elgondolásokat papírra vessék, s olyan megoldást javasoljanak, amely le­hetőleg megfelel a ma és a jövő igényei­nek is. Hogy ebben az ínséges, pénzhiá­nyos időben is van munkánk, az, gondo­lom, annak köszönhető, hogy az eddig készített terveinkkel elégedettek voltak a megrendelők, s munkáink építészeti te­kintetben is helytállnak. Itt szeretném megjegyezni, hogy az ország délvidéki településeivel is jó az együttműködésünk, onnan is sok megrendelést kapunk. • A legközelebbi teendők? — Dolgozni, dolgozni... No, és közben készülünk a részvényesek első közgyűlé­sére. (gazdag)

Next

/
Thumbnails
Contents