Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-23 / 172. szám, csütörtök

5 MOZAIK 1992. JÚLIUS 23. A DEÁKI LÖVÖLDÖZÉS KAPCSÁN ÁMOKFUTÁS OPEL REKORDDAL AZ ÜGYET NEM TUSSOLJÁK EL • AZ ÉJJELIŐR: POKOLI SZERENCSÉM VOLT, RÁMLŐTTEK, DE NEM TALÁLTAK EL • ILYEN AGRESSZÍV VENDÉGEKKEL MÉG NEM TALÁLKOZTAM, ÁLLÍTJA A KIDOBÓLEGÉNY • A LOKÁL TULAJDONOSA JOGOSAN HASZNÁLTA FEGYVERÉT - VÉLEKEDIK A SELLYEI RENDŐRFŐNÖK • SZABÓ FRIGYES, A TERMÁLFÜRDŐ VEZETŐJE: A NYARALÓK ÚJ ÉLMÉNYEK HATÁSÁRA MÁR ELFELEJTETTÉK A KELLEMETLEN INCIDENST Hétfői számunkban „Hajnali lövöldözés a deáki fürdőben" címmel dióhéjban beszámoltunk a népszerű üdülőközpontban történt incidensről. (A történtekről egy ottani olvasónk telefonhívása alapján szereztünk tudomást.) Azért dióhéjban és kissé pontatlanul, mert a vágsellyei rendőr akit ügyeletes munkatársunk felhívott, telefonon nem akart nyilatkozni az esetről. Ha viszont leutazunk - hangzott a drót túlsó végén, nem zárkózunk el a feivilágositás elől. Nos, mi kocsiba ültünk és a helyszínre hajtottunk, hogy megtudjuk az igazságot. Annál is inkább, mert az emberek már állítólag arról suttognak, hogy az éjszakai randalírozók prominens szülők csemetéi, s ezért az ügyet a rendőrség eltusolja. ' - Erről szó sincs. Még aznap hajnalban megkezdtük az eset kivizsgálását. A történteket jegyzőkönyvbe vettük, a rendbontókat vérvizsgára vittük. (Igaz, ők ezt megtagadták, de bevallották, hogy ittak.) A gépkocsi vezetőjétől azonnal bevontuk a hajtási jogosítványt. A négy pozsonyi fiatalember közül három munkanélküli, tehát az az állítás, hogy magas beosztású szülők gyerekeiről van szó, csak szóbeszéd - mondotta bevezetőül dr. Čandat Tibor őrnagy, sellyei rendőrparancsnok, majd az említett jegyzőkönyv alapján felelevenítette a vasárnap virradóra történteket. A bárban befejeződött az erotikus műsor, a főnök figyelmeztette a vendégeket a zárórára. Azok már szedelődzködtek, amikor az ajtóban megjelent egy fiatalember. A mulató vezetője megkérdezte tőle, hogy jutott be? Természetesen, az ajtón - hangzott a magabiztos válasz. A kérdező tudta, hogy ez nem igaz A pincérnő, ugyanis már korábban bezárta a bejáratot és a kulcsokat átadta neki. Tessék próbáljuk ki - mondotta békés hangon a főnök, és a bejárathoz vezette a láthatóan ittas fiatalembert. Az ajtó természetesen csukva volt. ,,Mi vendégek vagyunk, jogunk van szórakozni" - utalt kinti barátaira az egyre agresszívabb férfi, és követelte, hogy engedjék be őket. (Mint a kihallgatás során kiderült, a négy fiatalt a táncosnők iránti érdeklődés vonzotta a lokálba.) A civil biztonsági szervezet egyik embere egy kidobólegény segítségével kituszkolta a vendéget (az valószínűleg az ablakon,-vagy a személyzeti bejárón jutott be), de az haverjai társaságában szinte megvadult. A négy fiatal agresszivitása percről percre fokozódott. Egyikük könnygázsprayt spriccelt a fekete egyenruhás férfi szemébe, majd ordítani kezdett: mindenkit lelövünk. S hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon, szólt cimborájának, hozza már a pisztolyt. Fegyverviselési engedélyük van - „nyugtatta" meg a körülállókat. Milan Gombík, a bár egyik társtulajdonosa nem vette félvállról az életveszélyes fenyegetést. Irodájába sietett és a trezorból elővette fegyverét. (Határozott közbelépését később a rendőrség elismeréssel nyugtázta.) A megvadult huszonévesek közben autóba ültek és áttörve a sorompót és az útjukba eső akadályokon átgázolva valóságos ródeót produkáltak. A bejárati kapuhoz érve egyikük kiugrott a gépkocsiból, torkon ragadta a zajra odasiető éjjeliőrt és ocsmány szavak kíséretében azt parancsolta neki, azonnal nyissa ki a kaput. Az idős meber ellökte támadóját s még pont anyi ideje maradt, hogy elugorjon a teljes gázzal kapunak tartó gépkocsi elől. Az Opel rekord könnyedén áttörte a masszív vaskaput. A sofőr akkor visszatolatott és egy kaszkadőrt meghazudtoló teljesítménnyel többször be- és kihajtott a strand területére, veszélyeztetve a megrémült szemlélők testi épségét. Közben eldördült az első lövés. A gépkocsiból valaki rálőtt az éjjeliőrre. Ekkor Milan Gombík riasztólövésekkel próbálta megfékezni az ámokfutókként viselkedő aranyifjakat, de ők folytatták eszeveszettelőre-hátra száguldásukat. Végül a gépkocsi kerekébe és a motorházra leadott lövések meghátrálásra késztették őket. Kilyukasztott gumikkal, sátrukban hátrahagyva néhány ruhadarabot és két üveg vodkát, elszeleltek. Úgy vélték, a legjobb védekezés a támadás, ezért egyenesen a sellyei rendőrségre mentek, s ők tettek feljelentést. A nem mindennapos incidens egyik koronatanúja és szenvedő alanya a 62 esztendős éjjeliőr már úgy-ahogy kiheverte a sokkot, de mikor megpillantotta kezemben a fényképezőgépet, szinte könyörögve mondta: Az istenért, csak ne fotózzon. Semmi nyilvánosságra nem vágyom. Még a nevem kezdőbetűit se említse. Ezek megkeresnének és kinyírnának. Biztos, hogy fejesek gyerekeiről van szó. Ha pozsonyi rendszámú kocsit látok, mindig az az érzésem, hogy visszajöttek. Mert azt ígérték. A főnököt is megfenyegették, hogy kicsinálják. És bebizonyították, nem tréfálnak. Csak a véletlennek köszönhetem, hogy nem lőttek le. A golyó elsüvített a fülem mellett. A történtek óta alig tudok aludni. Nem vagyok ijedős, de az eset alaposan megviselt. Most már az én zsebemben is lapul egy hatásos könnygáz-spray, dé megmondom őszintén, pisztollyal jobban érezném magam. Találkoztam az incidens másik két szemtanújával és résztvevőjével is. A civil biztonsági szervezet képviselője főnöke engedélye nélkül nem volt hajlandó nyilatkozni, a jól megtermett kidobólegény ugyan beszélt, de nevét ő sem mondta meg. - Judo-tanfolyamot végeztem, részem volt egypár verekedésben, Nyugatot is megjártam, nem vagyok ijedős. Ám ilyen agresszivitással még nem találkoztam. Nem csoda, hogy a recepció környékén kitört a pánik, hiszen ezek azt kiabálták, mindenkit lepuffantanak. És amit azzal a gépkocsival műveltek... Csak a véletlenen múlott, hogy senkit sem gázoltak el. Az éjjeliőr jó szerencséjének köszönheti, hogy ezt a kalandot ép bőrrel úszta meg. Szabó Frigyes, a strand vezetője higgadtan értékelte a történteket. - Hál' Istennek, a lövöldözésről már nem beszélnek a vendégek. Gyorsan feledésbe merült. Ehhez bizonyára gazdag kultúrkínálatunk is hozzájárult. Tegnapelőtt egy inka zenekar adott felejthetetlen koncertet, tegnap pedig már egy győri táncegyüttes fellépése volt soron. Az időjárás kedvező, a vendégek jól érzik magukat, s számunkra ez a legfontosabb. ORDÓDY VILMOS FÖLDÜGYBEN CSAK t BÍRÓSÁG DÖNTHET Rovatunkban július 10-én válaszoltunk HORNYÁK MIKLÓS, nagygéresi olvasónk kérdésére. A helyi mezőgazdasági szövetkezetnek tíz éven át, 1992. január 24-ig volt a tagja, és a szövetkezet vezetősége ledolgozott évei alapján nem fogadta el jogosult személynek. A szövetkezet elnöke által aláirt indoklás szerint azért nem, mert a jogosultsághoz minimum 1992. január 28-án a szövetkezet tagjának kellett volna lennie. Tanácsadónk nézete szerint a szövetkezet vezetője nem járt el helyesen, mivel a 42-es számú, 1992. január 28-ától hatályban lévő, a szövetkezetek transzformációjáról szóló törvény nem tartalmaz olyan kitételt, hogy a ledolgozott éveivel jogosult személynek a törvény hatályba lépése napján a szövetkezet tagjának kell lennie. Válaszunkat, főleg annak további részét Fülöp Pál, a nagygéresi transzformációs tanács elnöke (aki egyben a szövetkezet egyik, a transzformációval megbízott alkalmazottja) helytelennek találja. Terjedelmes levélben kifejti, hogy ők (jogászcsoport törvénymagyarázatára támaszkodva) miként értelmezik aparagra-, fusokat és a sértett fél miért nem lehet tíz ledolgozott évével jogosult személy. Kinek van igaza? - teszi fel végül a kérdést és a vitát eldöntő válaszunkat előre is köszöni. Sajnos, csalódást kell okoznunk. A transzformációs törvény nemhogy lapunkat, de egyetlen állami szervet sem hatalmaz fel arra, hogy közvetlenül vagy közvetve beleszóljon a mezőgazdasági szövetkezet transzformációjába. Ha a jogosult személy úgy érzi, hogy megrövidítették, akkor sérelmének valós vagy vélt jellegét egyedül a bíróság hivatott eldönteni. így Hornyák Miklós és a Nagygéresi Mezőgazdasági Szövetkezet nézeteltérését is, feltéve, hogy a sértett a bírósághoz fordult. A bíróság mérlegelni fog minden körülményt, amit mi nem tehetünk, s ezért is tartalmazzák ilyen esetekben válaszaink a „nézetünk szerint" kitételt. Mi tanácsot, útmutatást adunk, a mindenkire kötelező határozat megfogalmazása a bíróság feladata. Jó vagy rossz ez? Inkább jó, mint rossz. Különösen ha hiányzik a törvényalkotó hivatalos magyarázata. Ez arra kényszeríti a transzformációs tanácsokat, hogy a vitás esetekben körültekintően járjanak el. A bíróság esetleges határozata ugyanis olyan bot, amelynek két vége van. Mert mi van akkor, ha a sértett félnek ad igazat, vagy a jogosult személyek L közül valaki bíróságilag bebizonyítja, hogy öt alaptalanul zárták ki a transzformációból? Ez úgy is vehető, hogy a transzformáció során megszegték a törvényt, aminek komoly következményei lehetnek. Ez az, amit minden transzformációs tanácsnak mérlegelnie kell. Nagygéresen azt, hogy ledolgozott tíz év után elég indok-e az elutasító válaszban említett mínusz négy nap, másutt azt, hogy a telekkönyv és a geodézia lassú ügyintézése miatt jogilag indokolt volt-e már a jogosult személyek áprilisi közgyűlésén kizárni a transzformációból azokat, akik addig önhibájukon kívül nem tudták egyértelműen bizonyítani tulajdonjogukat. Kérdés az is, vajon helyesen jár-e el az a mezőgazdasági szövetkezet, amelynek a telekkönyvi kivonatok és a szükséges térképek is a rendelkezésére állnak, a parcellaazonosítás hiánya miatt, a jogosult személyeket mégis kizárja a transzformációból. Hasonlóan nyílt kérdés, hogy az a mezőgazdasági szövetkezet járt-e el törvényesen, amelyik elkészíttette a kataszter komplex azonosítását, vagy az, ahol bár megtehették volna, az ilyen segítséget mégsem adták meg a földtulajdonosoknak. Ugyanígy az is eldöntetlen, vajon melyik mezőgazdasági szövetkezetben jártak el helyesen? Abban, ahol a földosztásból egykor kimaradt, de a póthagyatéki tárgyalást hivatalosan kérő örököst is bevették a jogosult személyek sorába, vagy - mert annak idején önhibáján kívül a nevére nem írtak földet - kizárták. Ilyen és hasonló esetekben kell(ene) a transzformációs tanácsnak úgy döntenie, hogy a sértett, a transzformációból kizárt egyén ne forduljon a bírósághoz. Mert ha megteszi, az a szövetkezet jövőjére nézve is veszélyes lehet. EGRI FERENC MOLDOVA GYÖRGY félelem kapuga^ - Rosszul vagy? - kérdezte Borsos. - Nem, csak így szoktam tollászkodni. - Az mit jelent? - Gondolkodom, emlékezem. Istenem, milyenek voltak az első éveink! Tíz-tizenkét órákat dolgozott a főkapitányságon, csak utána kezdett hozzá a tanuláshoz. Elfáradt, sokszor abba akarta hagyni, de én leültem mellé és hajtottam őt, előfordult, hogy én írtam meg helyette a dolgozatot. Azt hittem, már soha nem lesz vége a kínlódásnak, már én sem bíztam az egészben, az a tehetetlenségi erő vitt előre minket, amivel elindultunk, és végül mégis sikerült. Ahogy a kezébe kapta az ügyvédi papírt, Viktor azonnal leszerelt, elintéztem, hogy ne kelljen letöltenie az egyéves felmondási időt. Befogadták a legjobban menő mezőszegi munkaközösségbe, pedig oda csak rokoni vagy kihalásos alapon lehetett bejutni. Az okos, öreg ügyvédek azt hitték, hogy felhasználhatják majd, mert megőrizte kapcsolatait a rendőrséggel, de Viktor nem nekik kereste a pénzt, hanem magának. A hozzátartozók súlyos ügyben csak őt keresték, Viktor soha nem válaszolt nekik rögtön, gondolkodási időt kért. Bement a főkapitányság vizsgálati osztályára, elkérte az anyagót, neki mint régi kollégának meg is mulatták. Megnézte, és ha látta, hogy nem tudtak elegendő bizonyítékot összegyűjteni a gyanúsított ellen, akkor elvállalta a védelmét - így aztán tíz ügyből kilencet megnyert. Borsos összeborzongott, mikor megértette, hogy miről van szó. Zsóka bólintott: - Ugye, milyen sötét világ ez?! De nálunk csak így lehet pénzt keresni. Viktor a betörőktől meghatározott sápot kapott, ha kihozta őket; a zsákmány értékének a húsz százalékát. Hálás volt nekem, mindent a lábam elé rakott volna, nem engedett dolgozni, ott kellett hagynom a bíróságot! Egy évig jól éreztem magam itthon: zenéltem, olvastam, játszottam a ,,Manderley-ház aszszonyát", aztán elkezdtem unni, hogy az egész napom arra megy rá, hogy. őt várom. Akkor megegyeztünk, hogy-keresek valami olyan munkát, amit itthon végezhetek, és berendeztük ezt a másoló irodát. Undorító volt az egész szervezés, ezeket a gépeket is vámcsalással hozták be, Viktor finánc barátai úgy írták be, mint egyszerű asztali írógépeket, és két-háromezer forint vámot szabtak ki rájuk. - Zsóka felnézett. - Nem vagy éhes, kicsi? Együnk valamit, mert ég a gyomrom. Hideg húst és savanyúságot hozott be, fehér terítővel takarta le az asztal márványlapját: - Vegyél. Borsos szedett a tányérjára: - Most hol van a férjed? - Nem jött haza reggel óta. Délelőtt bent a Munkaközösségben ünnepeltek, ebéd után elment a gyerekeihez, elvitte az ajándékokat. Úgy volt, ha végez, hazajön gyertyát gyújtani, négy órára vártam, hatkor telefonált, hogy ne számítsak rá. - Mi történt vele? - Ott maradt valamelyik szeretőjénél. - Nem éltetek jól? - Már régen nem. Eleinte csak engem zavart, hogy fiatalabb nálam, őt nem érdekelte, azt mondta: akárhány éves vagy, a lábadat azért szét bírod tenni! - ilyen szépen fogalmaz a százados elvtárs, illetve, bocsánat, ügyvéd úr! Aztán feltűntek a szokásos jelek, esténként el-elmaradt. Emlékszel, mikor itt voltál nálunk, akkor is későn jött haza, mindig mondott valami ürügyet, de már nem tartott igényt rá, hogy elhiggyem. Másnak szánt ajándékokat dugdosott itthon, az íróasztal fiókjában, zokniban járt ki a fürdőszobába, mert a lábán a körmök úgy voltak levágva, ahogy csak egy nő tudja. Én láttam mindent, de nem szóltam. Azt hittem, hogy friss, ropogós pipiket szed fel, gondoltam, majd betelik velük és megjön az esze. Én az ilyen villámnászokat nem tartottam hűtlenségnek - főleg, ha ízléssel és diszkréten csinálják. Aztán kezdtem neveket hallani és megdöbbentem: a régi szeretőihez tért vissza, azokhoz, akik a kolléganői voltak a Cégnél. Alig valamivel fiatalabb nálam, és ne vedd dicsekvésnek, de egy klasszissal gyengébb nők. Az egyiket láttam: nyáron is magas szárú cipőben járt, mert tönkrement a lába a visszerektől, a melle pedig olyan volt, mint a mosogatórongy. - Mit szeretett bennük? -Nem tudom, azt hiszem, csak velük érezte magát biztonságban. Hiába volt ö az Élet Királya, belül nagyon félt, és most is fél valamitől. Én már régen nem bírtam megvigasztalni, a lelke mélyén nem bízott bennem, még mindig osztályidegen urilánynak tart. Most nem történt más, mint hogy berúgott, és átszakadt egy gát. Megcsinálta azt, amit eddig nem mert. - Majd kijózanodik és visszajön. - Lehet, csak az nem biztos, hogy be fogom engedni. Ezt a házat én hoztam a házasságba - még az első férjemmel építettük -, és volt bennem annyi sütnivaló, hogy a házasságról külön vagyonszerződést kötöttünk, itt minden az én nevemen van. Egy bőrönddel fog elmenni, egy spárgával átkötött bőrönddel, amivel ideköltözött. Sokat elnéztem már neki, de ezt az estét soha nem bocsátom meg - Borsosra nézett. - Te hol ünnepeltél? - Sehol, már lefeküdtem, mikor telefonáltál. - Meglepődtél, mikor felhívtalak? - Igen. Hogy jutott eszedbe? - Amikor megkérdezted, hogy imádnak-e engem, akkor sírni tudtam volna a meghatottságtól, mert tudtam, hogy a magad nevében beszélsz, csak nem mered nyíltan kimondani. Akkor elhatároztam, hogy egyszer lefekszem veled - elmosolyodott -, imádsz? - Igen. - Gyere, ne nyomorogjunk itt a kanapén. Az asszony átvezette a hálószobába, ledobta magáról a köpenyt, Borsos ujjai bejárták a testét: - Milyen kemény kis melled van! - Ha az iskolában színdarabot adtunk elő, mindig én játszottam a fiú szerepet bajusszal, árvalányhajas kalapban. De nézd meg, milyen modern, nyúlánk combom van. Nem izgalmas? Mintha két hővel volnál együtt egyszerre. (folytatjuk)