Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-18 / 168. szám, szombat

1992. JÚLIUS 18. HAZAI KÖRKÉP 4 MAGYAR KÉPVISELŐK A DEKLARÁCIÓRÓL • Hogyan értékelj az elfogadott doku mentu mot? Csáky Pál (MKDM): Mindenkit óvni szeretnék attól, hogy túlértékel­je a mai nap jelentőségét. A másfél éve szított feszültségeket le kellett vezetni, a deklaráció egy lélektani ventil szerepét tölti be. Lényegében egy szövegről szavaztunk, amely­nek jogi ereje nincs, viszont politikai jelentősége nagy. Azt mutatja: Szlo­vákia elhatározta magát arra a lé­pésra, amelyet már régóta sejtünk. Nekünk most úgy kell irányítani poli­tikai lépéseinket, hogy kisebbsé­günk a várható belpolitikai fejlődést a legkisebb megrázkódtatásokkal élje át. Bauer Edit (Együttélés): Gyakor­latilag nem történt semmi váratlan, hiszen a kormányprogramban ez a parlament már egyszer jóváhagyta a kormány elképzeléseit az államjo­gi rendezésről. Módosító javasla­taink elutasítása sem ért bennünket váratlanul, hiszen az előző tárgyalá­sok során számos javaslatot tettünk. Úgy gondoltuk, tisztázza a helyze­tünket, ha ismét szavaznak róluk. Sok képviselő ma eufórikus állapot­ban döntött. Tény, hogy a deklaráció elfogadásának politikai jelentősége van, komoly kihatása lesz az ország fejlődésére. • Mi következik ezután? Csáky Pál: Számunkra nem a mostani szavazás volt a döntő, a nagy erőpróba az alkotmány elfo­gadása, és az arról való szavazás lesz, hogy a szlovák parlament a kö­zeljövőben milyen lépéseket tesz majd a két állam kettéválasztásának kezdeményezésére. Bauer Edit: Előrelátható, hogy mi következik. A DSZM kormányprog­ramjában egyértelműen deklarálta, hogy milyen lépéseket tesz. Az lesz a döntő, hogy hogyan jön létre és milyen jellege lesz az önálló állam­nak. Egyetértek azzal a nézettel, hogy a mai aktusnak csak azután szabadott volna bekövetkeznie, hogy már megkérdezték az ország lakosságát, milyen államban akar élni. • Meglepetést keltett, hogy a magyar képviselők nem szavaz­tak egységesen, az MKDM színeit képviselők tartózkodtak, míg az Együttéléséi, kettő kivételével, el­lene voltak. Mi a magyarázata ennek? Csáky Pál: Perspektivikusan kell gondolkodni, mert a csehszlovákiai magyarságnak ezen a földön kell megtalálnia jövőjét. És ha már gyen­gék vagyunk, hogy a politikai ese­ményeket irányítsuk, lépéseinket olyan átgondoltan kell megtennünk, hogy az eiKövetkező rázós utat sé­rülések nélkül vészeljük át. A képvi­selők saját lelkiismeretük szerint szavaztak. Én azért tartózkodtam, mert ez csak egy darab papír - poli­tikai jelentősége nagy, de jogi jelen­tősége nincs. Nagyon sok kifogá­som volt a tartalmával szemben, de egyértelműen kifejeztük, hogy eze­ket az alkotmány kapcsán újból fel­vetjük és akkor már nem lesz lehető­ség a tartózkodásra. Úgy éreztem, hogy ehhez a kormányhoz egy pici kis kaput nyitva kell hagyni. Bauer Edit: Végső soron minden képviselő lelkiismerete szerint sza­vazott. Én úgy éreztem, hogy miután a parlament egyértelműen elutasí­totta a nemzetiségi jogok garantálá­sát a deklarációban, én azt nem fogadhatom el. • A kétféle szavazás azt jelenti, hogy eltérően ítélik meg a kér­dést? Bauer Edit: Semmiképpen. Poli­tikai spekuláció lenne ezt így értel­mezni. Az ilyen nehéz pillanatokban az egyes embereké a döntés joga. Az viszont egyértelmű volt, hogy a deklarációt nem támogatjuk. Csáky Pál: A legkisebb eltérés sincs köztünk. Közös nyilatkozatot terjesztettünk elő, amelynek a szö­vegét közösen készítettük elő. A tar­tózkodással is ellene szavaztunk, a párbeszéd lehetőségét jelezve ez­zel a jövőt illetően. (cs) Miért tartózkodtak? Tartózkodott a szavazáskor a De­mokratikus Baloldal három képvise­lője, köztük Zselenák József és Varjú János. Hogy miért? Lapunk­nak a következőt nyilatkozták: Zselenák József: A nyilatkozatot önmagában még támogattam volna, csak a szövege miatt nem szavaz­tam meg. Klubunk javasolta a polgá­ri elv kinyilvánítását, hangsúlyozását az államalkotásban. Ha a módosítás bekerült volna a végleges szövegbe, úgy bizonyára én is megszavazom a dokumentumot. Egyébként nem ez volt az első eset, hogy másként szavaztam, mint klubtársaim. Varjú János: Nem volt könnyű döntés. Otthonról még úgy indultam el, hogy támogatom a deklarációt. De mert nem ment át a plénumban klubunknak az állampolgári elvekre tett javaslata, úgy a deklarációt nem tudtam megszavazni. Sajnálatos, hogy klubtársaimnak nem volt erejük erre. Kimondani, hogy: ha a parla­ment nem fogadta el javaslatunkat, akkor a deklarációt nem támogatjuk. Véleményemet tolmácsolom majd képviselőtársaim felé. (g) NA ESA TÖBBIEK...? XXX Rudolf Pihoje, az Oroszországi Föderáció Állami Levéltárának vezetője a Csehszlovák Sajtóiroda moszkvai tudósítóinak tegnap adott nyilatkozatá­ban elmondta, hogy az 1968-as úgynevezett hívólevelet szerdán találták meg Mihail Gorbacsov egykori szovjet elnök archívumában az SZKP KB Politikai Bizottságának levéltárából származó dokumentumok között. Erről a tényről Borisz Jelcin azonnal telefonon tájékoztatta Václav Havelt. Pihoje hangsúlyozta, nincs szó előre megrendezett akcióról, hanem az SZKP archívumaiban végzett szisztematikus kutatás eredményéről. KÖSZÖNET MINDENKINEK HELYÉN MARAD A POZSONYI MAGYAR KÖNYVESBOLT Július 14-én sor került Miroslava Zemková, Pozsony-óváros polgár­mestere, valamint a Madách Könyv­és Lapkiadó vezetőinek találkozójára. A megbeszélés tárgya a pozsonyi Mihály kapu utca 6. szám alatti ma­gyar könyvesbolt további sorsa volt. Miroslava Zemková polgármester asszony beleegyezett abba, hogy a könyvesbolt eredeti helyén marad­va végezze ténykedését. Ez azt jelen­ti, hogy a kiadó megkapja a helyisé­gek bérleti jogát. Elfogadtuk -a polgármester asz­szony feltételeit, amelyek szerint: az üzlet egyértelműen a kultúra, főként a könyvértékesítés központjában áll. - A kiadó gondoskodjék a kínált müvek gazdag választékáról, s a magyar könyvek mellett áru­sítson más nyelvű kiadványokat is különösen olyandkat, amelyek Pozsonyról íródtak és szólnak. - A kiadó anyagi lehetőségeihez mérten biztosítsa az eladás ma­gas szintű kultúráját - olvasósa­rok, kávézó, többnyelvű tanács­adás. Egyetértéssel vettük tudomásul ezeket a feltételeket. Jó érzéssel tet­tünk pontot az elmérgesedett konflik­tus végére. A polgármester asszonynak átad­tuk azt a több mint 7000 aláírást, amely támogatja a könyvesbolt ere­deti mostani helyén való megtartását és további működtetését. Ezúttal köszönjük, köszönöm min­denkinek, aki értő támogatásával­aláírásával elősegítette kultúránk számára e létfontosságú ügy megol­dását és tisztázását. DOBOS LÁSZLÓ ÖRÖMKÖNNYES VÉLEMÉNYEK GÍMESI NYÁRI SZABADEGYETEM Gazdag program várja az érdek­lődőket a Magyar Ifjúság Érdekeit Védő Szövetség augusztus 3-tól 15­ig megrendezett nyári szabadegye­temén a Nyitra melletti Gímesen. Érkezés, sátorverés, ismerkedés a környezettel, már augusztus 2-án, vasárnap. Este Gaál Mátyás a világ nagy barlangjainak titkairól tart előa­dást. Hétfőn fél kilenctől a félórás vezetőképzést követően kezdődik az angol és japán nyelvtanfolyam, kezdők és haladók számára, kiváló, Angliából, az USA-ból és Japánból érkező nyelvi lektorok irányításával. Ezzel egyidőben, ki-ki érdeklődésé­nek megfelelően, néprajzzal, tűzzo­mánc-készítéssel, fafaragással, iro­dalommal, számítástechnikával és különféle sportágakkal foglalkozhat neves szakemberek irányításával. Mindkét héten lesz pszichológiai foglalkozás is. Az első héten a nyelvtanfolyam és szakfoglalkozás délelőttönként péntekig tart. Délután és esténként érdekes előadások várják a táborlakókat. ízelítőként ki­emelnénk dr. Ecsedy Ildikó sinoló­gus előadását a kínai társadalom régi történetéről, vagy a konfucianiz­musról. Nagy János szobrászmű­vész a magyar képzőművészet tör­ténelmi hátterét ismerteti. Érdekes­nek ígérkezik Szappanos Tamás re­pülőmérnöknek, az amerikai légierő ezredesének diavetítéssel egybekö­tött előadása a hadseregben eltöltött éveiről. Molnár János öt év Babilon országában címmel művelődéstör­téneti előadást tart. Augusztus 8-án, szombaton ki­rándulást rendeznek Nyitrára, a ha­tárontúli vendégek különprogramja­ként. Este kulturális músor és tánc­ház. Vasárnap délelőtt a pannon­halmi bencések tábori misét celeb­rálnak. Este kerekasztal-beszélge­tés lesz a magyar parlamenti képvi­selőkkel. A második hét ismét angol és japán nyelvtanfolyammal, illetve szakfoglalkozásokkal indul. Estén­ként a család szerepéről, a honfog­laláskori ásatások eredményeiről, az ázsiai nomád társadalmakról, a ma­gyar nyelv kialakulásának törvény­szerűségeiről tart előadást jogász, archeológus, sinológus, illetve tur­kológus. Szerdán egész napos ki­rándulást terveznek a Gímesi vár­hoz és a gimeskosztolányi 900 éves templomhoz. Pénteken este a MIÉSZ jelenéről, jövőjéről lesz kö-. tetlen beszélgetés. Ünnepélyes tá­borbontás augusztus 15-én, szom­baton. A két hét alatt tábortűz, zenés műsorok, esténként japán és ma­gyar filmek vetítése várja a táborla­kókat. A rendezők ezúttal keresik, hívják a hazai magyar művészeket, írókat, valamint szakembereket, kapcsolódjanak be a programba. A Gimesi Nyári Szabadegyetem olyan fórum, ahová minden magyart várnak pártállásra, felekezetre való tekintet nélkül. A programmal, je­lentkezéssel és díjszabással kap­csolatban bővebb tájékoztatás a 07/495 674-es telefonszámon. TÓTH ÁGNES KÖZLEMÉNYEK Az Európai Kereszténydemokra­ták Szövetsége (EUCD) Közép- és Kelet-Európai Munkacsoportja 1992. július 3-án Luxemburgban Dr. Wim van Velzen elnökletével meg­tárgyalta az MKDM EUCD-be való felvételére benyújtott kérvényét. Thomas Jansennek, az EUCD fő­titkárának 1992. július 15-én küldött levele alapján a munkacsoport elfo­gadta és a megfigyelő tagságot tá­mogató határozatot benyújtotta az EUCD tanácsának. Végleges dön­tés 1992 őszén várható. Az MKDM sajtószolgálata Értesítünk minden érdeklődőt, hogy a Diákhálózat által örsújfalun szervezett Nyári Ifjúsági Táborba való jelentkezés határideje július 20­án lejár. A július 20-a után postára adott jelentkezéseket nem fogadjuk el. Az eddigi visszajelzések nagy számára való tekintettel a tábor helyszínén jelentkezőknek nem garantáljuk a belépést. A tábor szervezői (Munkatársunktól) - Nemzeti szí­nű zászlók, maticás transzparensek, ifjúsági szervezetek emblémái, ke­replők, csengők - kiváló hangulat, itt-ott énekszó. Röviden így foglal­ható össze néhány száz tüntető örö­me, amikor a szlovák parlament er­kélyére léptek az SZNT és a szövet­ségi parlament képviselői a szuvere­nitási nyilatkozattal. Reggeltől két helyszínen gyülekeztek az érdeklő­dők. Délelőtt nagyjából kétszáz em­ber állt az SZNT épülete előtti téren, és ugyanennyien figyelték a Szlovák Nemzeti Felkelés téri Ruhaház nagy képernyőjén a plénumülésröl sugár­zott közvetítést. A vártnál meglepe­tésszerűen kevesebben érdeklődtek az események iránt - hogy aztán annál többen álljanak az SZNT előtt. A nyilatkozat felolvasása után a Szentháromság-templomnál kér­dezem a járókelőket, mennyire ün­nepélyes perceket éltek át. Jarmila (21): - Én Galgócról utaz­tam ide, hogy részese legyek az örömnek, de este már otthon akarok ünnepelni. Csodálatos, hogy két év után végre van egy normális parla­mentünk. Olyan, amelyik nem sokat beszél, inkább jó döntéseket hoz. Daniel (28): - Már rég meg lehe­tett volna csinálni, másfél évet meg­takaríthattunk volna. Mától felnőttek vagyunk, ezt akartuk, a többi lépés a politikusokon múlik. Idősebb úr, nem kívánja megne­vezni magát: - Gyönyörű! Ezer év után szuverén államban élni! Eddig soha nem sikerült. Mindig közbejött valami. De megéltem, hogy történel­met írhassak. Maga nem tudja, mi A hazai lapok első oldalára került a bejelentés, hogy Borisz Jelcin orosz elnök jóvoltából a csehszlovák szervek birtokába jutott az 1968-as úgynevezett behívólevél. Mármint azok a dokumentumok, melyek arról tanúskodnak: voltak csehszlovákiai tisztségviselők, akik arra kérték a szovjet pártvezetést, hogy nyújt­son segítséget ,.minden rendelke­zésre álló eszközzel". A mostani hírközlés szerint úgy tűnik, mintha szenzációról lenne szó. Pedig jó ideje meglehetősen hitelesnek szá­mító találgatások folytak arról, hogy ki mindenki tartozhatott az interna­cionalista segítséget kérő csoport­ba. Vojtech Mencl professzor, az 1967-től 70-ig lejátszódott csehszlo­vákiai eseményekkel foglalkozó kor­mánybizottság elnöke pár héttel ezelőtt kissé érthetetlennek tartotta, hogy az orosz vezetés a levelet még mindig nem szolgáltatta ki. „Az alá­írók többsége ugyanis, ki fizikaiig, ki pedig politikailag halott, bíróságilag nem vonható felelősségre" - állapí­totta meg a professzor. S ez valóban beigazolódott. Az öt aláíró közül már csak Vasit Biľak van az élők sorá­ban. Rá is vonatkozik, amit a szóban forgó kormánybizottság tudományos a háború, az elnyomás, nem élte meg az örök magyarázkodást... (Örömkönnyekkel a szemében hosszan szorongatja a kezemet.) Jozefina asszony (71): - Ez még csak a kezdet, én szeretném megér­ni az önálló államot. Mit mondott, honnan is van maga? titkára mondott: a levél aligha lesz elegendő ahhoz, hogy az aláírókat a béke védelméről szóló törvény értelmében elítéljék. Talán erre várt volna és ezért késlekedett a szovjet vezetés? Fel­idéződik egy jellegzetes, sokak által ismert fonákság: 1987-ben egy po­zsonyi szovjet intézmény élére olyan férfit neveztek ki, akiről itt mindenki tudta, hogy 1968-ban, ejtőernyős­ként leereszkedve, vette át akkori szerepkörét. S ő úgy viselkedett, mintha mindez apróságnak számíta­na. Sőt, új pozsonyi beosztásában még az 1989-es nyájas forradalmat és az utána következő időket is megérte. Erős a gyanú, hogy úgy távozott Moszkvába, mint az orosz vezetés, nevezetesen Borisz Jelcin csapatának kegyeltje. Vajon hányan lehetnek ilyenek? Hisz annak idején Jelcin a Leonyid Iljics által rendkí­vül nagyra becsült pártfunkcionáriu­sok közé tartozott. A fáma úgy tudja, Boriszko azzal szerzett minduntalan elismerést, hogy a főnök dácsáján mindenkit az asztal alá ivott. Nem az lenne-e az igazi szenzá­ció, ha Jelcin is kapna Csehszlová­kiából egy névjegyzéket...? (k-s) - Az Új Szótól. -És mondja, miért akarják ma­guk annyira azt az autonómiát? Egy órával később már senki sem áll a Szlovák Nemzeti Felkelés téri képernyő előtt. Az ülés, ezzel együtt a közvetítés befejeződött. A téri ká­véházi teraszon folytatom a kérde­zősködést. Az árak miatt többnyire külföldiek ülnek itt. Egy horvát fiú könnyes szemmel gratulál a teraszon ülő egyetemis­táknak: - Jó nektek, fegyverek nél­kül is sikerülni fog. - A bent fagylal­tozó német házaspár nem érti, miről kérdezem. Csak hiányos német tu­dásomnak köszönhetően tekintek el a magyarázattól. Egy mosonmagyaróvári kirándu­lócsoport tagjai elmondják: - Rosz­szabbat vártunk, a híradások szerint azt hittük, többezres tömeg lesz itt. De az emberek bevásárolnak, lót­nak-futnak. Vélemény? Meghagyjuk magunknak. Úgy is annyi vád éri a Magyar Televíziót. A járókelők közt nem találtam olyán embert, aki ne örült volna. Talán azért, mert csak az ünnepelni vágyók jöttek el. Vagy mégis? Az egyetlen ellenvélemény sajnos nem járókelőtől, cseh kollégától hangzott el. A közismert tüntetőtér délutánra üres lett. Úgy látszik az esti harang­szóra készülnek az emberek. (lovász)

Next

/
Thumbnails
Contents