Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-18 / 168. szám, szombat

AZ IKEA POZSONYBAN Az 5 ezer négyzetméteres üzlet tulajdonképpen kicsi. Az IKEA választékának csak egy részét tudják itt bemutatni, kínálni. A cég áruskálája mintegy 15 ezer féle cikk... Pozsonyban viszont a helyszűke miatt csupán 800 terméket képesek forgalmazni. (5. oldal) FÜGGETLEN . NAPILAP Szombat, 1992. július 18. Ára 2,80 korona XLV. évfolyam, 168. szám IGEN A FÜGGETLENSEGNEK • AMEN A FÖDERÁCIÓNAK.., ...így végződött 1992 nyarán (Prikler László és Méry Gábor felvétele) így kezdődött 1990 őszén... (Munkatársainktól) - Ismét tömeg fogadta a parlament épülete előtt a honatyákat. Összehangolt csapatként zászlókat lengettek, lelkesen köszöntötték kedvenceiket, és dühödten fújoltak, amikor a ma ellenzékben levő, de a közelmúltban még vezető politikusként tevékenykedő képviselők érkeztek. Régen előkészített esemény színhelye volt tegnap a szlovák parlament: ünnepélyes keretek között szavaztak a Szlovákia szuverenitását kimondó nyilatkozatról. A lépés jelentőségét tükrözte a sajtó rendkívüli érdeklődése. Soha nem látott újságíróáradat lepte el az épületet, vagy egy tucat tévétársaság küldte ki munkatársait és a lapok tudósítói a világ minden részéről érkeztek. A tanácskozásra a képviselőkön kívül eljöttek a szövetségi kormány és parlament DSZM-tagjai és a szlovák politikai élet nemzeti érzelmű vezetői, az egyházak képviselői, élükön Ján Sokol érsekkel. Az ülést megnyitó Ivan Gašparovič elnök külön üdvözölte Marian Šťastnýt, Jozef Markušt, Vladimír Mináčot, Roman Kaliskýt és Ján Smolecot. Mindössze egy programpontja volt az ülésnek, miután a képviselők nagy szótöbbséggel elvetették František Mikloškónak, a Kereszténydemokrata Mozgalom nevében előterjesztett javaslatát, hogy a parlament még a deklaráció előtt döntsön népszavazás kiírásáról. Rámutatott, a polgároknak meg kell adni a lehetőséget, hogy mondjanak véleményt: egyetértenek-e Szlovákia kilépésével a szövetségből. Vladimír Miškovský (SZNP) javaslatára a képviselők megszavazták, hogy a deklarációról névreszólóan fognak szavazni. A Demokratikus Baloldal Pártja indítványozta, hogy háromötödös többség kelljen a dokumentum elfogadásához, (ami szintúgy könnyen elérhető lett volna), de Augustín Marián Húska (DSZM) felszólalása után ezt a javaslatot elvetették. A vitát Vladimír Mečiar kormányfő nyitotta meg. A történelmi hagyományokra utaló beszédében ugyan kifejtette, hogy a deklaráció mindössze politikai lépés, nem jelenti az önálló állam megalakulását, de jelzi, hogy Szlovákia saját kezébe veszi a sorsát. Ugyenebben a beszédében azt is leszögezte, hogy a szövetségi alkotmány mindössze addig érvényes Szlovákia területén, amíg nem alkotják meg a Szlovák Köztársaság alkotmányát. Ezután az egyes klubok fejtették ki álláspontjukat. Csáky Pál terjesztette elő a magyar mozgalmak koalíciójának nyilatkozatát (lapunk 3. oldalán ismertetjük). Štefan Kvietik (SZNP) fellengzős, nemzetébresztő szavai után Ján Čamogurský elemezte az államjogi helyzetet a KDM nevében. Kockázatosnak minősítette a deklaráció elfogadását. Ez az egyoldalú lépés törvényszerűen Csehszlovákia széteséséhez vezet és a KDM nem akar ebben részt venni, továbbra is az alkotmányosság és demokrácia megőrzése mellett foglal állást. A DBP nevében Milan Ftáčnik szövegkiegészítést indítványozott, melynek a polgári elv kihangsúlyozása lett volna a célja. Hangot adott annak a véleményüknek, hogy külön határozatban kellene rögzíteni az államrendezés következő lépéseit. Annak ellenére, hogy ezeket a javaslataikat már előzetesen elvetették, bejelentette, hogy képviselői megszavazzák a szuverenitást. Érzelmekre ható, ígéretekkel teletűzdelt, hazafias beszédet mondott a DSZM klubja nevében Hvezdoň Kočtúch. A képviselők a várt szavazattöbbséggel elvetették Csáky Pál javasla(Folytatás a 2. oldalon) VÁCLAV HAVEL LEMOND Václav Havel, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság elnöke tegnap levelet küldött a Szövetségi Gyűlésnek. Bejelentette benne, hogy 1992. július 20-án 18 órakor lemond elnöki tisztségéről. A levelet Filip Šedivýnek, a Szövetségi Gyűlés első alelnökének kézbesítették 13 órakor. Václav Havel 1989. december 29-től tölti be a köztársasági elnöki tisztséget. 1990. július 5-én újra megválasztották a CSSZSZK elnökének. Ugyanez nem történt meg 1992. július 3-án, a Szlovák Köztársaság képviselői részéről nem kapta meg a szükséges támogatást. (Václav Havel lemondásának indokait tegnap este tévébeszédben, mondta el. Erről lapunk második oldalán tájékoztatunk.) LESZ FEGYVERNYUGVÁS BOSZNIÁBAN? A szerb félkatonai alakulatok a tegnapra virradó éjszaka is lőtték a bosnyák fővárost, Szarajevót. Helyi források tájékoztatása szerint a tüzérségi gránátok több lakóházat felgyújtottak. Az éjszaka folyamán Gorazsde városban sem szüneteltek az összecsapások, annak ellenére, hogy előző nap a boszniai szerbek vezetője, Radovan Karadzsics Londonban tűzszünetet rendelt el a Gorazsdet körülzáró szerbek számára. Pár órával korábban a boszniai szerb hadsereg vezérkara is azt jelentette, hogy minden egység számára kiadták a fegyvernyugvási parancsot, és a szerbek csak önvédelemből lőhetnek. Közölték azt is, hogy a tűzszünet megtartásáért ezentúl kizárólag a muzulmánok a felelősek. Az éjszakai és tegnap reggeli események azt bizonyítják, hogy ez nem így van. Közben New York-i diplomáciai források arról tájékoztattak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa fel kívánja szólítani Butrosz Ghali főtitkárt, hogy vegye fontolóra a Bosznia-Hercegovinának nyújtott humanitárius segítség kiterjesztését. Haris Siladzsic bosnyák külügyminiszter Londonban pontosította a dolgot: a BT-nek állítólag arról kell tárgyalnia, hogy megnyissák az uzlai repülőteret is. Ez a város (Folytatás a 3. oldalon) HEXAGONÁLÉ NÉVVÁLTOZTATÁS Bécsben tegnap nyílt meg a Hexagonálé tagállamainak kétnapos értekezlete, amelynek a névváltoztatás az egyik legfontosabb feladata. A delegációk előbb különmegbeszéléseket folytatnak, majd pedig együttes ülést tartanak a kormányfők, a külügyminiszterek és a parlamenti küldöttségek tagjai. A névváltoztatást az indokolja, hogy a Hexagonálé eddigi tagországai rendes tagként felveszik Horvátországot és Szlovéniát. Ezért a Hexagonálé helyett a tömörülés új neve Közép-európai Kezdeményezés lesz. A tanácskozáson nagy figyelmet fognak szentelni a menekültkérdésnek is. M

ire e sorok megjelennek, már kialudtak az örömtüzek, elnémultak a harangok, talán már kijózanodtak az ünneplő emberek. Kába álmukat aluszszák. Sokan, nagyon sokan viszont le sem hunyták a szemüket, révetegen tekingettek a sötétbe. A jövőbe. Ezrek, tízezrek talán most józanodtak ki. Csakhogy ők nem a pezsgőtől, hanem attól, ami tegnap történt. Óvatosan mérlegelem a szavakat, méricskélek-fontolgatok minden mondatot. Ebben a drámai órában nem szeretnék megbántani egyetlen tisztességes szlovák embert sem. Sorstársamat a gondban, jelenben és jövőben, mindabban, ami itt ezután következik. Évtizedekkel ezelőtt történelem szakos hallgatóként gyötrelmes és gyönyörű éjszakákat, hétvégeket vitatkoztunk mi, magyar és szlovák egyetemisták. Ötödévesként talán már barátok is lettünk. Átéreztük, fölfogtuk, mennyire közös a sorsunk, azonos az érdekünk e viharverte, véráztatta Közép-Európában. S mégis, az elmúlt másfél évszázadban hányszor döntöttünk, cselekedtünk egymás ellenében, mennyi könny, mennyi szenvedés, mennyi tragédia sújtott ránk. Talán ezért is mélységesen megértem, mennyi jogos vágy, akarat, düh és jogos sérelem gyülemlett össze a szlovákságban: más európai nemzethez hasonlóan, ha az ismert történelmi okok miatt megkésve is, de végre ki akarják hirdetni függetlenségüket, önmaguk akarnak dönteni jelenükről. Ezt a jogukat senki sem vonhatja kétségbe. BEVEGEZTETETT? Ám egyáltalán nem mindegy, hogy ezt kik és milyen körülmények között érvényesítik. Egyszer már kihirdették a szlovák államot, egyszer már bűnös módon visszaéltek a tisztességes szlovák emberek érzelmeivel és vágyaival. Ma is beleborzongunk, mi következett azután... Mindezt puszta történelmi tényként és nem holmi fölhánytorgatásként írom, hiszen nyilasok a magyarok között is voltak. Nézzük inkább a jelent. A győztes szlovák pártok képviselői azt hangoztatták, hogy méltó körülmények között kívánják kihirdetni Szlovákia önrendelkezési jogát. Láthattuk a tévében, hála Istennek megmarad az utókornak: mivé lettek a hangzatos fogadkozások. Valósággal megalázták a képviselőket, hiszen annyi joguk sem volt, amit az egyik jóérzésű társuk javasolt: hogy lelkiismeretükre hallgatva, a szokásos módon szavazzanak. A terembe behallatszott az összeverődött tömeg kurjongatása, benn a kamerák, reflektorok és a mai hatalmasok számonkérő tekintete... Ilyen helyzetben szólították föl a képviselőket nyílt szavazásra. Mi ez, ha nem lelki és politikai erőszak? Ezek vajon méltó körülmények? Mi, szlovákiai magyarok baljós előjelekkel követtük az eseményeket. A szlovák miniszterelnök fennkölt szavakkal szólt a szomszédos nemzetek testvériesüléséről, többször is megígérte, Szlovákia minden polgára egyenrangú lesz, azonos jogokat élvez majd. Percek múltán rádöbbenhettünk, ezek bizony szirénhangok, hiszen a csábos ígéretekből annyira sem tellett, hogy a magyar választási koalíció valóban szerény módosító javaslatát méltányolják. Amely bizonyos alkotmányos garanciákat rögzített volna a nemzeti kisebbségek számára. Amely világos erkölcsi alapra épült: úgy fogjunk kezet, hogy nekünk is van tartásunk, nekünk is van beleszólásunk szülőföldünk sorskérdéseibe. Újra lesöpörtek bennünket. Átérzem azokat a kínokat, súlyos dilemmákat, amelyekkel a magyar nemzetiségű képviselők szembesültek. Minden magyar és nem magyar demokrata választópolgár elismerése az övéké, mert nem voltak gyávák. Joggal illeti erkölcsi megbecsülés azokat az Együttélés-képviselőket, akik semmilyen kompromisszumot, kibúvót sem kerestek, hanem a bátor és előrelátó szlovák képviselőtársaikkal együtt mertek nyíltan is nemet mondani. A győztes szlovák pártok képviselői igyekeztek mindenkit meggyőzni arról, hogy ami ott zajlik, az alkotmányos, európai léptékű'. S

ok szlovák, magyar és más nemzetiségű sorstársamhoz hasonlóan én erősen kételkedem ebben. Én sem tudok örülni. Én is félek. Mert e történelemben eddig úgy volt, hogy amikor bevégeztetett Csehszlovákia sorsa, akkor Európában tragikus események következtek. Most vajon másképp lesz? SZILVÁSSY JÓZSEF