Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-15 / 165. szám, szerda

1992. JÚLIUS 15. iÚJSZÓM HAZAI KÖRKÉP FESZTIVÁLNAPLÓ KARLOVY VARYBÓL SZEGÉNY BÖBE, SZEGÉNY MARTA t ' (Munkatársunktól) - Mozimenü Karlsbadban a fesztivál ötödik nap­ján: reggelire Édes Emma, drága Böbe Szabó István tálalásában, ebédre Woody Allen filmje, az Ár­nyék és köd, uzsonnára Maurice Pialat Van Gogli\a, vacsorára Mari­on Hänsel Fqldi mennyországa. Aki­nek még ez is kevés, mert farkasét­vággyal jár moziba, az éjszakai vetí­tésre is beülhet, és hajnalig akár két­három filmből is „csipegethet". Szabó István hőseit, Emmát és Böbét, a két orosz szakos tanárnőt sokan megszerették a hétfői vetités után. Sorsuk, tragédiájuk senkit sem hagyott hidegen. Böbe öngyilkossá­gának perceiben (Börcsők Enikő hi­teles játékának köszönhetően) der­medt arcok néztek a vászonra. Fel­kiáltójellé vált egy jelenet: a célját vesztett, hitében megingott, álmaitól megfosztott ember szakadék szélé­ről nézi a világot. Az Árnyék és kőd az amerikai mozi gátlásoktól szenvedő kisembe­rének legújabb filmje fekete-fehér­ben. Woody Allen ebben a rendezé­sében is másfél órán át szorong, remeg, bolyong, téblábol, malőrből malőrbe keveredik, zavarában félre­beszél, az ágyban csődöt mond, a végén már mindent megkérdője­lez, még a saját létezésében is ké­telkedik. Mintha csak Kafka Josef K.-ját látnánk, hasonló félelmek, két­ségek, látomások gyötrik az álmából felvert Kleimant is. Súlyos filozófiája és kesernyés humora van a filmnek. Nem így Maurice Pialat háromó­rás filmje, a Van Gogh. Ennek a se vége, se hossza történetnek semmi köze a hagyományos életrajzi fil­mekhez. PÍalat nem egy egész éle­tet akar megmutatni, hanem csak a zárófejezetét, a híres-neves imp­resszionista festő Auwersben töltött utolsó hónapjait. Jacques Dutronc meggyőző alakítása azonban édes­kevés ahhoz, hogy a lassan folydo­gáló elnyújtott cselekménysorok éb­ren tartsák a nézők figyelmét. A versenyfilmek mezőnyéből Sa­lamon András Zsötemje mellett most már egy belga film is kiemelkedik: a Carmen Maura főszereplésével forgatott Földi mennyország. Szép, tiszta érzelmekkel teli munka Marion Hánsel alkotása. Ma, amikor nem egy európai országban az abortusz­törvény létjogosultságáról vitáznak, komoly érdeklődésre tarthat számot a film. Főhősét, Mariát, a negyvenes évei felé tartó sikeres újságírót ter­hessége egész ideje alatt kétségek gyötrik: vajon milyen világba születik várva, vart gyereke, jókor vállalta-e őt, nem' kellett volna inkább lemon­dania róla? S bár a szülés napja egyre közelebb van, Mária még min­dig apró jelzésekre vár. A legnagyobb élményt, a legérté­kesebb filmet ez idáig Jirí We/sstöl, a cseh rendezők Amerikában élő nagy doyenjétől kaptam, aki húszé­ves távollét után, öregen, megtörten és szemmel láthatóan betegen tért vissza hazájába, hogy saját életéből merítve forgassa le döbbenetes mű­vét, a Marta és ént. Egy cseh zsidó orvos és egy német nő (Michel Pic­coli és Marianne Sägebrecht) há­zasságát és tragikus elválását me­séli el a film, a második világháborút megelőző éveket felidézve. A nőt, még mielőtt szeretett férjét elveszí­tené, valósággal elrabolják, hazato­loncolják zsidógyülöló bátyjai, s attól a naptól fogva nem is látják soha többé egymást. Megrázó erejű, hu­mánus alkotás a film. „öt éwel ezelőtt kezdtem el írni a forgatókönyvet, de egész életem­ben erre a filmre készültem - nyilat­kozta Jirí Weiss. - Velencében, az 1990-es fesztiválon került először közönség elé, s bár komoly szakmai sikert aratott, a németek nem és nem akarták bemutatni. Csak most, pár héttel ezelőtt, Marianne Sägeb­recht többszöri közbenjárására vetí­tették le a filmet - a tévében." Most mondja valaki, hogy nagyot fordult az idő kereke! Marta megfor­málója, a zseniális Sägebrecht sze­rint a mesében él, aki ezt hiszi. (szabó) BÉRLŐK ES TULAJDONOSOK ­EGY FEDÉL ALATT? (Folytatás az 1. oldalról) - Elsősorban az, hogy tulajdo­nosként úgy bánhat a lakással, mint a saját vagyonával, senki sem fogja őt korlátozni. Másrészt viszont, adót kell majd fizetnie - de öt évig fel­mentést kap az ingatlanadó fizetése alól. Ha később úgy dönt, hogy elad­ja, az érte kapott jövedelem után is köteles adót fizetni, az örökösödés­nél pedig az örökösödési adót. • És a bérlő milyen helyzetben lesz? - A Kereskedelmi Törvénykönyv alapján a bérlőnek szintén joga van - azzal a feltétellel, hogy ez szerepel az illető szövetkezet alapszabályza­tában is - a lakását bárkire átruház­ni. Nem szükséges, hogy az illetővel rokoni viszonyban legyen. Tehát megegyezhetnek. Mindehhez nem szükséges a szövetkezet beleegye­zése, csupán tudomására kell adni a változást. A tulajdonosnak - a szö­vetkezetnek - az ilyesmiről tudnia kell. És egy nagy előnye: a bérlő biztos lehet abban, hogy a szövetke­zet gondoskodik a karbantartásról és törődik a lakáshasználat rendes feltételeinek megteremtésével. • És a tulajdonos lakásával ki törődik majd? - A tulajdonos köteles a szövet­kezettel megegyezni a lakás fenn­tartását illetően. Ez szerepelni fog abban a szerződésben, amelyet a tulajdonjog átruházásakor aláír­nak. Tehát a tulajdonos kötelezi ma­gát, hogy hozzájárul a javítás, a hő­szolgáltatás, stb. költségeihez. • Ez azt jelenti, hogy a tulajdo­nos sem fog ingyen lakni, továbbra is fizetni fog? - Természetesen. Csupán annyi­val lesz kevesebb a havi kiadása, amennyit a megvételkor ö már egy összegben kifizetett. Ugyanis a la­kástulajdonos egyben a ház közös helyiségeinek, a folyosóknak, a tető­nek a tulajdonosává válik. Sokan nem gondolnak arra, hogy a tulajdo­nosoknak a vagyonukkal gondjaik is vannak. • A tulajdonosok tehát kérhetik, hogy a szövetkezet végezze el a há­zon esedékes javításokat? - Igen, de a szövetkezet a tulaj­donosoknak - a nem tagoknak - ugyan elvégzi majd a munkákat, de ezekért piaci árat kér, a tagoknak viszont csupán a nyereség nélküli tényleges kiadásokat számlázza majd. • A törvény értelmében a tulajdo­nosok is a szövetkezet tagjai marad­hatnak. .. - Igen, ez egy érdekes lehetőség. Ha a tulajdonos a szövetkezet tagja szeretne lenni, be kell fizetnie a tag­sági alapot - ez a legtöbb szövetke­zetben 3000 korona. • És ezért mit kapnak a régi, de most már tulajdonos, új tagok? - A szövetkezet olcsóbban végzi majd el nekik a javításokat, és törőd­ni fog velük. • ön tehát a szövetkezeti tagság híve? - Nézze, nekem teljesen mind­egy, hogy hányan veszik meg a la­kásukat és hányan élnek majd bér­lőkként azokban. De képzelje el: egy házban mindenki megveszi a lakást és például megreped a melegvízve­zeték. Az ilyesmire is gondolniuk kell a tulajdonosoknak, és el kell dönte­niük, hogy közösen hogyan kívánják megszervezni az életüket. A szol­gáltatásokkal kapcsolatos lehetősé­geket már említettem. Előfordulhat, hogy valamelyik szövetkezetben ki­jelentik: mi a tulajdonosok házával most már nem törődünk, forduljanak egy más céghez, esetleg egy ma­gánvállalkozáshoz, hogy igazgassa a házat. • Megtörténhet az is, hogy a csu­pán tulajdonosok lakta házban egy kis szövetkezetet hoznak létre? - Igen, erre joguk van. Például egy hatvanlakásos házban létrehoz­nak egy szövetkezetet. Ezt a törvény értelmében be kell, hogy jegyeztes­sék - ez 50 ezer koronába kerül. Természetesen a költségeket a ta­goknak kell állni. Aztán nyilvántar­tást kell vezetni, ez sem olcsó. Mind­ezeket mérlegelve dönthetik el, ho­gyan tovább. • A lakókban olyan kétségek is felmerülnek, ha nem válunk tulajdo­nosokká, és egy külföldi megveszi a házat, neki aztán annyit fizethe­tünk, amennyit kérni fog... - A lakók most is bérlők, a tulaj­donos a szövetkezet. Az említett eladási mód csak akkor jöhet számí­tásba, ha a szövetkezetet felszámol­nák. Amíg a lakók a szövetkezetben vannak, védettek, ugyanis a szövet­kezet sorsáról maguk a tagok dönte­nek. Ezért az ilyesmi nem fordulhat elő. • ön szerint mit kellene tenniük a lakáshasználóknak: biztos ami biztos alapon, valamennyien kérjék az átruházást vagy... - Szerintem, főként azok tudnak már most dönteni, akik rendelkez­nek a megvételhez szükséges összeggel. A körülbelül ötéves há­zakban hozzávetőleg nyolcvanezer koronát kell majd fizetni. Nagyon nehéz tanácsot adni, mindenkinek mérlegelnie kell a saját helyzetét. • A miniszterelnök úr a napok­ban kijelentette: a lakások eladási árát majd aszerint állapítják meg, kinek mennyire futja'a pénztárcájá­ból. A szövetkezetekben is lesznek ilyen ,,szociális kedvezmények"? - Ez lehetetlenség. A szövetke­zeti lakás árát az előírások szerint állapítják meg és az összeget egy­szerre kell kifizetni. Akinek nincs pénze az vagy nem veszi meg a la­kást, vagy pedig a banktól kölcsönt vehet fel. DEÁK TERÉZ VÁLLALKOZÓK FIGYELMÉBE! NYAKUNKON AZ ÚJ ADÓ A Szlovák Pénzügyminisztérium, adóosztálya a Szlovák Köztársaság Sajtóirodáját a következő információ közzétételére kérte: 1993. január el­sejétől az új adórendszer keretében bevezetésre kerül többek közt a hozzáadottérték adó, amely a je­lenlegi forgalmi adó, behozatali adó és behozatali illeték helyébe lép. A hozzáadottérték adó jellegéből ki­folyólag már most szükséges né­hány intézkedés meghozatala, ame­lyek elősegítik majdani bevezetését, illetve az ebből következő problé­mák megoldását. Az új adó lényege, hogy minden áruvásárlást, illetve bármilyen szolgáltatás igénybe vé­telét a hozzáadott érték arányában adó terhel. Ezek szerint semmiféle vásárlás nem lehetséges adófizetés nélkül, ezért figyelmeztetjük a vállal­kozókat arra, hogy az 1993. január elseje után is érvényes üzleti szer­ződéseik megkötésekor az árképzés során vegyék figyelembe a hozzáa­dottérték adót, illetve a kijelölt áruk esetében a fogyasztási adót is. Mivel csak a hozzáadottérték adót fizetőknek lesz meg a lehetősé­gük, hogy az áruvásárlás, illetve a szolgáltatások igénybe vétele ese­tén fizetett adót leírhassák, fontos tudni, hogy a vállalkozók kötelessé­ge a járásilag illetékes adóhivatalon történő bejelentkezés. A jelentkezé­si kötelesség függ a jogi, illetve ter­mészetes személy által elért forga­lom nagyságától: - az a személy, akinek a forgalma 1991 -ben túllépte a 6 millió koronát, köteles 1992. november 30-áig be­jelentkezni, ha eddig az időpontig nem hagyott fel a vállalkozói tevé­kenységgel. - Az a személy, akinek a forgal­ma 1991. január elseje és 1992. szeptember 30-a közt meghaladja a 6 millió koronát, az idei év végéig köteles bejelentkezni és az a sze­mély, akinek a forgalma ezt a határt 1992. december 31-éig haladja meg, 1993. március 31-éig köteles jelentkezni. A hozzáadottérték adót fizetők nyilvántartása az adóhivatalokban 1992. július 1-jétól folyik. A regisztrálásra lehetősége van a többi vállalkozónak is, ezzel kap­csolatban bővebb felvilágosítást az adóhivatalok nyújtanak, ahol besze­rezhetőek a szükséges nyomtatvá­nyok is. KINÉL MARAD A FEKETE PÉTER, AVAGY KÖLTSÉGVETÉSI TU.I-T0LI Egy tartósan életképtelen.gazdaság átalakításába belevágó kor­mány az első években még tökéletesen végzett irányítás esetén sem reménykedhet valamiféle világraszóló eredmény elérésében A hasonló cipőben járó szomszéd országokkal összehasonlítva viszont elmondhatjuk, hogy hazánk még egészen jól megúszta, nem szabadult el az infláció, sőt két év után megjelentek a gazdasági visszaesés lefékeződésére utaló első jelek. Václav Klaus természetesen tisztában volt vele, hogy a létfontos­ságú külföldi kölcsönök és befektetések szempontjából ameddig csak lehet, a gazdasági nehézségek ellenére sem szabad megengedni költségvetési hiány kialakulását. Ez szövetségi szinten sikerült, és sokáig egészen jól lavíroztak a köztársasági pénzügyminiszterek is. Az utóbbiak esetében viszont az év végén elég volt két hónapos lazítás, és bizony jókora mankót szedtek össze. Szlovákiában ez 10,3 milliárd koronát tett ki, s a szövetségi költségvetésből érkező dotációk is csak 8,8 milliárdra faragták le. Mivel a kormány nem tudott elfogadható javaslatot tenni felszámolására, a Szlovák Nemzeti Tanács nem fogadta el az 1991 -es költségvetésről szóló jelentést A kötéltánc 1992-ben is folytatódott, eredményéről viszont eltérően vélekedik a régi, illetve az új kormány. Az előző nem egészen háromszázmilliós, az utóbbi 2,9 milliárdos hiányról beszél. A maga módján persze egyikük sem hazudik. Dančo úr valóban közel háromszázmilliós pénztárhiánynál húzta meg a búcsúvonalat a főkönyvben, utódja viszont több olyan tételt is kénytelen figyelembe venni, amely ugyan nem terheli a pénztári mérleget, viszont tartozás­ként szerepel, így a kormánynak számolni kell vele. Ennek jó példája a bősi C változat építésére kiadott 1,1 milliárd, amelyet a későbbre tervezett államkötvény-kibocsátás bevételeiből óhajtottak visszatenni a közös kasszába. Persze e tekintetben az új kormány nem róhat fel semmit elődjének, hiszen ebben az évben újabb 3,5 milliárddal szándékozik ily módon megkönnyíteni az adófizetők zsebét. Bár ez a közel hárommilliárdos adósság is elég nagy visszhangot váltott ki, július hatodikán ennél is hátborzongatóbb bejelentésre került sor. A kormány ülésén közölték, hogy a szlovák költségvetési hiány június 23-ig elérte a 24,6 milliárd koronát. Ez esetben sajnos a csatolt magyarázat nem teljesen érthető. Eszerint ugyanis a Szlo­vák Köztársaság belső adóssága 11,6 milliárd korona, ami tulajdon­képpen a kormányszektorbeli adósság (ezzel a terminussal ez idáig nem találkoztunk, talán az állami szektort értik rajta). 13 milliárd korona pedig az ún. költségvetési kockázatba számítható. Az év első felében ugyanis a bevételek a tervezettnél kisebb adóbevételek miatt ötmilliárd koronával kisebbek voltak, igaz, a kormány megszorító intézkedései a kiadásokból is lefaragtak 4 milliárd koronát. Az új kormány viszont ezen a téren az év végéig mégis 13 milliárd koronás hiánnyal számol, ráadásul június 23-i dátummal ezt is elődje nyakába varrja. A költségvetés megmentése érdekében az új kormány a bevételeit növelni, kiadásait pedig csökkenteni szeretné. Többletforráshoz az adócsalások megelőzése útján (ezzel kapcsolatban már az előző kormány is tapasztalhatta, hogy nem elegendőek hozzá a kormányhi­vatalban elhangzó magabiztos nyilatkozatok) és több áttételes intéz­kedéssel szeretne hozzájutni. így például szigorítani szeretné a vám­fegyelmet. Az így befolyó pénz ugyan a szövetségi költségvetésen keresztül jut el Szlovákiába, ezért jócskán összezsugorodik, de ilyen helyzetben a kis pénz is pénz. Komoly megtakarításokat tervez a kiadási tételben is. Ez elsősor­ban a beruházásokat és a nem termelő jellegű kiadásokat érinti. A pénzügyminiszter nyilatkozata szerint egyszerűen közlik a minisz­terekkel, hogy mennyivel csökkentik a rendelkezésükre álló összeget, a többi az ő dolguk. A jelen helyzetben nem tudni, a rózsaszín ígéretre ráharapó választók hogyan fogadják azt a bejelentést, hogy bármi történik is, a béreket és a szociális juttatásokat (munkanélküli­segély, családi pótlék stb.) nem faragják le. Eredetileg ugyanis teljes foglalkoztatottságot, gazdasági csodát, a nőknek 10 nap pluszsza­badságot stb. ígértek, vagyis csupa olyan dolgot, amit a bizonytalan jövőtől rettegő átlagpolgár hallani akart. Az eddigi három kormányülés tapasztalatai alapján nyilvánvaló, hogy a győztes mozgalom rájött, más ellenzékiként ígérni, illetve ezt teljesíteni. Egyelőre világosan kitapintható, hogy saját jövendő siker­telenségéből amit lehet, igyekszik az előtte lévők nyakába varrni. Vladimír Mečiarnak viszont annyiban pechje van, hogy referenciá­nak mindvégig itt lesz a cseh kormány tevékenysége. A Pithart­legénység ugyanis lényegében hasonló cipőben járt, mint a Čarno­gurský-csapat. Ott viszont gazdasági szempontból egy az egyben folytatják azt, amit eddig Szlovákiában is ismerhettünk, így az ő eredményeik mindvégig összehasonlítási alapul szolgálhatnak. A nehézségek persze ügyesen tálalt botrányokkal néhány hónapra, a nemzeti érzések megfelelő kihasználásával talán évekre feledtethe­tek. Ha viszont beválnak a borúlátó jóslatok, és az államkapitalizmus bevezetése miatt előbb-utóbb Csehországba is úgy fogunk járni, mini ma Ausztriába, akkor bizony a nagy vezérrel is megeshet, hogy az ót ma istenítő nép végül is kellemetlen kérdéseket tesz fel neki. TUBA LAJOS A SZOVJETUNIÓBA ELHURCOLT POLGÁROK KIEGÉSZÍTŐ NÉVSORI (Mivel az eredeti lista nem tartalmazza a nemzetiséget, csak feltétetem alapján tüntethetjük fel a neveket magyarul) 880/91 Dubéczy Ede, 1903. 7. 2., meghalt (Kaukázus) 12190/91 Dusza Károly, 1921. 4. 20., Gömörhorka (Dombasz) 12306/91 Demko Mihály, 1925. 1. 13., meghalt, Nagyida (Szambor) 12424/91 Dajkó Ladislav, 1921. 8. 23., Kassa (Harkov) 12474/91 Demeter István, 1919. 7. 20., meghalt, Kúntapolca (Szovjetunó 12533/91 Ďuriš Jozef, 1908. 3. 20., meghalt, Buzita (Dnyepropetrovszk; 12649/91 Danyi József, 1920. 11. 25., meghalt, Csomatelke (Moszkva) 12735/91 Drobný František, 1920. 7. 28., meghalt, Zeleneč (Dombasz) 12748/91 Daďo Jozef, 1921. 10. 25., Pribiš (Grogavka) 5484/91 Fertő Dezső, 1921. 2. 20., Gömörújfalu (Murmanszk) 5496/91 Fejes Dezső, 1922. 3. 19., meghalt, Rakottyás (Donyec) 5498/91 Fejes Barnabás, 1911.11.12., meghalt, Rakottyás (Besszaráüiaj 5503/91 Fekete Géza, 1926. 7. 11., Bese (Sztalinov) 5504/91 Fekete Sándor, 1898. 11.6., meghalt, Bese (Sztarij Szaru tol (folyta^

Next

/
Thumbnails
Contents