Új Szó, 1992. július (45. évfolyam, 153-179. szám)

1992-07-15 / 165. szám, szerda

PUBLICISZTIKA iÚJSZÓS 1992. JULIUS 15. r ÉVFORDULÓ A BÁTOR HÓDOK SZERZŐJE Jaroslav Foglár nevével először katonaéveimben találkoztam. A cseh országrészek pionírjai, kitöltve a kötelező ideológiai próbák kérdőíveit gyorsan elfelejtették, hogy ők most a SZISZ utánpótlása, és inkább cserkószkedtek; játszottak, mint ahogy az a kamasz kölykökhöz illik. Sokáig talány volt számomra, mi az, ami összetartja az alapiskolás gyerekeket, mi az, amit „skouäka zdatného bobfíka" (a bátor hódok próbája) névvel illetnek. Ekkor, nem eléggé elítélhető módon egy segédkönyvet kaptam. 1968-ban jelent meg és Jaroslav Foglár, igazi gyermekbarát, természettisztelő cserkész Irta. Tőle tanultam meg, milyen korban mit várhatunk el a gyerekektől ós főleg azt, hogy az általunk követendő célt milyen eszközökkel érjük el. Bár feketelistán voltak e csodálatos szerző művei, minden valamit érő cseh kiscsibész ismerte őket s nem titkolta, hogy nem a pionírszervezet „lángocskáit és útjait", hanem Foglár bácsi útmutatásait zárta szivébe. Jaroslav Foglár neve legalább olyan ismert a cseh gyerekek körében, mint a világon Vernéé. A „foglarovky" minden pedagógus és gyermek számára ismert könyveket jelent. Jaroslav Foglár az elmúlt napokban töltötte .be 80. életévét. Születésnapján elárulta, életében 24 könyve jelent meg s a legújabb, a Fiúk a hódok folyójától születésnapi ajándékként jelent meg. Igazában a gyermekeknek szólt ez az ajándék. S mi nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy a magyar gyerekek hasonló szerzőtől, hasonlóan jó könyveket olvassanak. A Tenkes kapitánya, a Tüskevár vagy az Egri csillagok mellé örömmel csomagolnám bármely magyar gyermek útravalójába a Foglár könyvek fordításait is. -lovászBODOR PAL: KIVANDORLUNK A XXI. SZAZADBA [öTI HAZÁTLANOK, HONKERESŐBEN A

rról már van hozzávetőleges statisztika, hogy a világon i mintegy milliárdnyi ember él kisebbségben. Arról távolról sincs — és nem is lehet — még ennyire pontos adat sem, hogy hány százmillió ember nincs a helyén: nem abban a világban él, amelyben született. Persze, a népvándorlás és menekülés más rovatba tolja a hindu szegényt, aki falujából a fővárosba menekül — elvégre egyazon ország, egyazon állam —, mint a csádi négert, aki Párizsba surran; holott térben, időben, civilizációban, kultúrában egyik sem tett meg sokkal nagyobb utat a másiknál. Azt számon tartjuk, hogy körülbelül hány hugenotta menekült Franciaországból Németországba, és van sejtelmünk róla, hogy Csehföldről mekkora volt a huszita menekülés például Moldvába — a mai román Husi városa innen kapta nevét —, s tudjuk, huszitáknak köszönhetjük első bibliafordításunkat; ahogy visszafelé megyünk az időben, nyomban zavarba jövünk, ha a szlávok kék szeműek és szőkék, miért szlávok a tüzes, szép, lekete szerbek; ha a román pásztorok az első világháború előtt az erdélyi havasokból a Kaukázusig vándoroltak a transzhumanciában, ha a történelem számon tartja — nagyjából a mai Bulgária területén — Péter és Ászán (Haszán, sőt Hasszán) bolgár—román birodalmát — miért esik kétségbe bárki annak a föltételezésétől, hogy a nagy világkavarodásban, korai, állattartó össznépi turizmusban egész nemzetek keltek útra. (Azt mondják egyébként, hogy az athoszi kolostor életét, krónikájának tanúsága szerint, mindöszsze kétszer zavarták meg: először az átvonuló vlach pásztorok, a XII. században...) Nekem egyébként az a magánvéleményem, hogy a román kontinuitás igaz is, nem is: legalább kétezer kilométeres körzetben mozogtak otthonosan, a legkövérebb legelőket úgy számon tartották a környéken, mint a magyar bevásárló turisták a jobb bécsi üzleteket, és egyáltalán nem csodálkoznék, ha kitetszene: valóban nem a XII—XIII. században tűntek föl Erdélyben, hanem idő- és ellenségjárástól függően jártak már ott számtalanszor a korábbi évszázadokban is; de hát az aklok, az eszténák nemigen hagynak régészeti nyomokat... Visszafutva, menekülve a mába: ha igaz, hogy az emberiség új halmazállapota alakul ki most, az ősi, a középkori s az ultramodern nomadizálás turcsa kavaréka: mindinkább olyan tarka, megbízhatatlan és félelmetes lesz a világ, mint egy világvárosi aluljáró, metróalvilág, amelyben mindenki árus és koldus, idegen és lehetséges áldozat; az ápolt, elegáns nők sosem bukkannak föl ezeken a peronokon és szerelvényekben és mozgólépcsőkön, mert ők odafent élnek, s a halkan sikló gépkocsikban utaznak: a védettség, elszigeteltség lesz az igazi, mind drágább fényűzés, az elilrétegek luxusa... Ha tehát mindez igaz, akkor fölrémlik bennem a Spiegel szociotanulmánya a patkányokról, amely szerint ezeknek az okos rágcsálóknak a társadalma hierarchikusan szervezett: az uralkodó réteg „lakik" a földfelszínhez, az étekforrásokhoz legközelebb eső szinten s alatta a második s még lennebb a harmadik „osztály" — ha pedig az élelem fogyóban, elsőnek a legalsó, „harmadik osztályú" populáció-tölösleg „vándorol ki". N

ew Yorkban élő barátaim nemigen diszkriminálnak a félelemben; az autochton, bennszülött, hazai hontalanság, támadó nyomor — meg a jövevény között. Akik késsel, beretvával, pisztollyal koldulnak, azok réteghelyzetüknél fogva: félelmetes, idegen világ, még ha honi is — s nem mindenki menekülhet előlük a portásos vagy éppenséggel testőrös gettópalotákba. Az amerikai jenki egyszerre irtózik az elspanyolosodástól és elszínesedéstől, márpedig ezen nem segít sem bevándorlási törvény és hatóság, sem szabadverseny, sem karhatalom. Ma már alig emlegeti valaki követelmény- és ismérvként még a Szovjetunióval szemben sem a szabad utazás s főként: a kivándorlás jogát; hacsak nem a szovjet zsidókét, de persze, nem az USA-ba, hanem Izraelbe. Az USA, Ausztrália, Új-Zéland után Izrael a célirányos bevándorlás teremtette, legfurcsább ország, mely — noha etnikai—vallási—üldözöttségi kritériumok szerint jött létre, avagy jött újra létre — végül is még antropológiailag is szélsőségesen vegyes „emberanyagból" gyúr magának egységes (?) nemzetet kék szemű szőkékből és jemenita vagy etióp sötét bőrűekkel. Igaz, Izrael mindig az ígéret földje volt és marad. (Folytatjuk) (Ez a cikksorozat a Magyar Hitelbank Rt. támogatásával készült.) Szerb vendégmunkás Salzburgban ft MOLDOVA ^ML GYÖRGY félelem Egyébként úgy látszik, hogy az elhárítás támadásba ment át, tegnap Nagy Kálmán, a buzi filmrendező bukott le a repülőtéren. — Mivel? — Egy szociológiai felmérés anyagát akarta kivinni mikrofilmen. Az egész akkora volt, mint az „i" betűn a pont, Nagy a zakója felső zsebébe rakta, a vámosok megmotozták ós egyből oda nyúltak. Rögtön bevonták az útlevelét és hazazavarták. — Honnan tudták? — Onna, ahonnan Domány szerezte a maga adatait. Szóval, ezen nincs mit csodálkozni. Vojtekovszky újra töltött magának, az ital hatása alig látszott rajta, csak valamivel lassabban beszólt. — Annyi biztos, hogy át kell vizsgálnunk az egész hálózatunkat, te pedig, amennyire lehet, vondd ki magad a forgalomból. Van valami elképzelésed arról, hogy hol fogsz elhelyezkedni? — A szakmában aligha találok helyet. — Bárdos nem vesz oda a „Literatúrá"-hoz? — Bárdos szívesen maga köré gyűjti azokat, akiket Domány kirúgott, de az ón esetem kivételnek számít. Engem nem nőügyek vagy italozás miatt távolítottak el, hanem a proletárhatalmat akartam aláásni — és ez az egyetlen dolog, amitől csődöt mond Bárdos humanizmusa. — Egy lapnál sem próbálkozhatsz? — Én?! Mindenki tudja rólam, hogy a „Jelzötűz"-nek dolgozom, ki merne elvállalni? A slamposság általában enyhíti a diktatúrát, de ennyire azért nem. — Márpedig mindenképpen kell egy állást találnod, mert az első adandó alkalommal lecsuknak közveszélyes munkakerülósért. Arra is gondolnod kell, hogy ha Petra megszül, nem kaptok gyermekgondozási segélyt. Amíg nem adódik valamilyen jobb lehetőség, hajlandó volnál beállni egy könyvesboltba eladónak? — Hozzád? — Nem, az sok volna a jóból. De annyit valószínűleg el lehet intézni, hogy valamelyik belvárosi üzletbe felvegyenek. Holnap bemegyek a központba, estére már pontos valaszt tudok adni. — Köszönöm. Itt találkozunk? Vojtekovszky ingatta a fejét: — Nem, itt most vagyok utoljára. — Mi történt? Szakítottatok Annával? — Végig becsomagolt bőröndökkel éltem mellette, hogyha úgy adódik, bármikor elmehessek. Nem érdekes. Holnap öt óra körül menj be a húsboltba mellettünk, egyél egy meleg kolbászt, majd benézek érted. ÖTÖDIK FEJEZET December közepétől Borsos szinte az egész napját a piacon töltötte. Hajnalonként továbbra is fogadta a teherautókat; a ládákat és krumplis zsákokat kézikocsiján áthordta a raktárba, nyitás előtt segített a kereskedőknek elrendezni a standokat. Hat órára visszatért a kollégiumba, a létszámellenőrzésnél bemondta á nevét, megreggelizett ós újra kiment a piacra, beállt karácsonyfát árulni egy termelőszövetkezet lerakatába. Az előadásokra egyáltalán nem járt be, még azt a fáradságot sem vette magának, hogy a megszokott módon kihúzza a nevét a hiányzók közül — bízott benne, hogy az Ünnepek előtt már senki sem fogja átvizsgálni az osztálynaplót. A kollégiumba este hét-nyolc óra felé vetődött haza, lezuhanyozott, zsíros krémmel bekente vörösre fagyott, ezer apró sebbel borított kezét, utána rögtön lefeküdt. Bokája fekvő helyzetben megdagadt, néha izomgörcsökre ébredt fel. Egyik este a kollégiumba belépve, Borsost megállította a kisegítőként dolgozó portás, mintegy ellenőrzésül megkérdezte a nevét, aztán egy nagyalakú levelet adott át neki. A küldemény már napok óta hányódhatott a portásfülke asztalán, jegyzetlapnak használták, neveket ós számokat firkáltak rá Borsos megnézte: valóban neki szólt, a vasKos borítók felső sarkába doktor Keresztes Viktort írták feladónak. Idegesen beharapta a száját, attól tartott, hogy az ügyvéd rájött: ő jelentkezett Tóth József néven. Bent a hálóban eldugta a levelet munkafüzetébe, ós úgy vitte át a tanulószobába. Amikor kibontotta, megkönnyebbülve látta, hogy még egy borítókot tartalmaz, melyre Zsóka egy kézírásos üzenetet ragasztott celluxszal. Az asszony beszámolt róla, hogy hosszabb ideig kórházban feküdt, keresztülesett egy régen halogatott, viszonylag könnyebb szívműtéten. Az operáció jól sikerült, hamarosan lábra állt, tornázott, sétálgatott a környező hegyekben, bírta a fokozatos terhelést — az orvosok néhány nappal ezelőtt haza is engedték: — a mellékelt borítók az irodámba érkezett az Élet ós Irodalom-tól, ahová Maga beküldte a verseit. Utólag is gratulálok a bátorságához, hogy a legdivatosabb lapnál mert jelentkezni. Ezúton továbbítom, furdal a kíváncsiság, hogy mit válaszoltak, de biztos vagyok benne, hogy tetszettek nekik a Maga írásai — ez nem is lehet másképpen. Az üzletbe még nem járok be, de örülnék, ha valamelyik nap felhívna otthon, ós beszélhetnénk néhány szót. Barátsággal köszönti: Zsóka" Borsos maga elé rakta a szerkesztőségtől érkezett zárt levelet, ós akár egy kártyás, a lefordított lapot hosszan gusztálta, ujja hegyével végigtapogatta. Kedvező jelnek tekintette, hogy a borítók viszonylag vékony; ha visszaküldték volna a kéziratait, a papírköteg nem fórt volna el benne. Elővette a zsebkését ós óvatosan felvágta a ragasztás mentén: egy emblémával díszített negyedíves lap csúszott ki belőle. (Folytatjuk) FELNŐTTEK MOZIJA Háborúban sem hallgatnak a múzsák. Zágrábban, a minap véget ért Animációs filmek X. világfesztiválján, ahol elsősorban a felnőtteknek szóló animációs filmek és az éppen bemutatkozó animációs rendezők filmjeinek nemzetközi fesztiválját tartották, legalábbis ezt tapasztaltam. Az animációs filmek egyre népszerűbbek világszerte, számuk évről évre nő. Ezen belül jelentősen emelkedik a felnőtteknek szóló animációs filmek száma, melyek ugyancsak mind népszerűbbek. Jó bizonysága volt enr.ek, hogy a hat hivatalos versenyprogramra minden este zsúfolásig megtelt a majd kétezer személyes Lisinski Koncerthall, Zágráb legnagyobb és legelegánsabb koncertterme. A beküldött 350 filmből kilencvenet választott ki a válogató bizottság a hivatalos versenybe, és további háromszáz film szerepelt a fesztivál kísérő műsorában, melyben a most húszéves zágrábi animációs világfesztivál győzteseinek, Bob Godfrey angol animációs rendezőnek és a spanyol animációnak volt retrospektív vetítése. A versenyben huszonkét ország filmjeit vetítették, köztük két magyar alkotást, Szilágyi Varga Zoltán Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat című munkáját és Szoboszlay Péter Játékklipjét. Mindkét film nagy közönség- és szakmai sikert aratott, de a viszonylag kevés, mindössze négy díjat kiadó zsűri egyik kategóriában sem tartotta őket díjra érdemesnek. Végül is a fesztivál fődíját Pjotr Dunala lengyel alkotó munkája, a Kafka nyerte, mely a Franz Kaíka életét részletesen ismerőknek nyújtott óriási élményt a maga rendkívül vázlatos hangulati képeivel és gyönyörű, de tudatosan feketében tartott gralikájávaj. Azok, akik nem ismerik Kafka életét, egyszerűen kimehetnek a moziból, számukra érdektelen és unalmas a film, mely egyébként már több nemzetközi animációs fesztiválon nyert díjat. Az elsőfilmesek versenyét a bolgár Zlatin Radev Konzervfilm című alkotása nyerte, mely konzervdobozok mozgatása segítségével mondja el egy politikai rendszerváltás történetét. Az ötlet jobb, mint a film és animációja. A cseh Michaela Pavlatova Szavak, szavak, szavak című alkotása az öt percnél hosszabb filmek kategóriájában diadalmaskodott. A szatirikus témájú rajzfilm szellemesen ábrázolja egy magányos nő párkeresését, aki mindig magasra, és külsőségekre törekszik, s nem veszi észre az egyszerű pincér őszinte szerelmét. Az öt percnél rövidebb filmek kategóriájában a már hatvanon felüli kitűnő svájci animátor, Georges Schwitzgebel diadal- . maskodott Rohanás a szakadékba című munkájával, az egyetlen olyan filmmel, amely valóban méltó volt a díjra. Az emberiség vesztébe rohanásának vízióját felidéző film technikai bravúrok sorával, kitűnő grafikával, hihetetlen igényességgel készüli és a fesztivál egyik legjobb alkotása volt. Élvezetesen gyönyörű grafikai és animációs munka volt a holland Garrit van Dijk Fríz képek című műve, mely világhírű régi és mai németalföldi festők képeit kötötte egymáshoz úgy, hogy megmutatta a képet, majd kitalálta hozzájuk a szellemes grafikai átme-' netet egy másik képbe. Tőle teljesen függetlenül az amerikai Joan O. Gratz Mona Lisa című alkotása ugyanezt a témát választotta. Kiváló animációs film volt még vagy tucat. A korábbi filozófiai mélységeket idéző (elnőtt animáció hagyományait ma kevesen követik, inkább a neveltetésre, a technikai bravúrok bemutatására törekednek az alkotók. És ezen az úton, hála az elek- . tronika viharos fejlődésének, egyre tovább, egyre messzebbre lehet haladni.. Egyébként a technikai tökélynek is megvan a maga veszélye. Az alkotói gondolattal nem rendelkező filmkészítőket is biztossá és „tökéletessé" teszi. Márpedig az animáció ereje éppen abban van, hogy olyan dolgot tud elmondani és kifejezni, amit csakis az animáció révén lehet olyan gyorsan és egyszerűen bemutatni. Ami pedig a szerb—horvát harcosokat illetei: Zágrábban ebből á háborúból nem érzékeltünk semmit. A Zágráb Filmnél, a világ egyik leghíresebb animációs stúdiójában tett látogatáson annál inkább: itt az új filmek már a szerb ellenségről és a független Horvátország jövendő boldogulásáról szólnak. Bár a háború távol maradt az Animációs filmek X. világfesztiváljától, azért ott dörömböl a horvát animáció kapuján... FENYVES GYÖRGY