Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-08 / 133. szám, hétfő

HÍREK- VÉLEMENYEK 1992. JUNIUS 8. Kereken két esztendő múltán az újabb többpárti, szabad parlamenti választásokon Szlovákiában 3 millió 76T ezer szavazásra jogosult állampolgár járulhatott pénteken és szombaton az 5739 szavazóhelyiségben elhelyezett urnákhoz. Az idei pünkösdöt megelőző két napot rend és nyugalom jellemezte, a választások tisztaságát és érvényességét megkérdőjelező hibák vagy atrocitások nem történtek. Igaz, figyelmetlenség több szavazókörben is előfordult; s az ilyen kérdésekben, a törvény szerint a szavazatszámláló-bizottságok, „feľíebbviteli" szinten a központi választási bizottságok voltak illetékesek. A vasárnap esti információk alapján a '89-es rendszerváltás utáni második szabad választáson a részvételi arány elérte a 80-85 százalékot; s ez jóval több, mint az európai átlag. Az első részeredmények nyilvánosságra hozatala előtt az egyes pártok képviselői a korábbi közvéleménykutatások eredményeinek megfelelően latolgatták esélyeiket. Ezután viszont már az igazság pillanatai: az urnanyitás következett. (A választások hangulatáról és több véleményről munkatársaink tudósításai adnak körképet.) NEM KÖZÖMBÖS A JÖVÖ A Zoboralján nem közömbös az embereknek, milyen lesz a jövő - erre az egyértelmű megállapításra jutottam a három kiválasztott községben, Kolonban, Lédecen, Ghýmesen a választások idején szerzett tapasztalataim alapján. Az itt élő emberek hozzáállását a választásokhoz legjobban a lédeci Varga Éva szavaival tudnám érzékeltetni, aki miután az elsők között adta le szavazatát, azt mondta: - Minden magyarnak el kell menni. Hogy ezzel a véleményével nem voit egyedül, annak ékes bizonyítéka, hogy mind Lédecen, mind Kolonban és Ghýmesen, a szavazásra jogosult polgárok többsége még pénteken leadta voksát. Kolonban a szavazóhelyiséget a polgárok kérésére már tizenkét órakor kinyitották. Az elsők között a nyugdíjasok érkeztek, de az idő haladtával mind többen és többen jöttek, ki munkából haza felé tartva, ki már a kerti munkák elvégzése után. - Nálunk nincs gond a szavazókedvvel-jelentette ki ma-' gabiztosan Balkó Gábor, a koloni választóbizottság elnöke. - Úgy gondolom, a szavazásra jogosullak 90 százaléka élni fog alkotmányos jogával. Ghýmesen a helyi hangosbemondó pénteken két órakor adta hírül a választások kezdetét. Mivel az egyik legnagyobb zoboralji faluról van szó, lakosainak száma meghaladja a háromezret - két szavazókört létesítettek: a helyi alapiskolában és az új kultúrházban szavazhattak a lakosok. A választási bizottságok tagjainak itt is az esti órákban volt a legtöbb dolguk, mert az 1306 szavazásra jogosult polgár többsége még péntek este igyekezett leadni szavazatát. - Hiszen a szombat már a munkáé, vár a szőlő, itt az eperszedés ideje - magyarázta az egyik fiatalasszony. Az idősebbek az esti misére menet vagy jövet ejtették útba egyik vagy másik szavazóhelyiséget. így tett Varga Teri néni is, aki kérdésemre magától értetődő természetességgel válaszolta: - Magyarok vagyunk, keresztények vagyunk. Kire szavaznánk? A Zoboralja magyarajkú falvaiban mélyen vallásos és nemzetiségükhöz ragaszkodó emberek élnek. Sajnos, egyre kevesebben. De ez a maroknyi magyarság nem habozott, s szavazott. A jobb jövő reményében bízva. Nem szeretnének csalódni. (forgon) MARADJANAK EMBEREK A 77 esztendős Kosztyu János bácsi ugyan Bacskában lakik, de szavazatát Királyhelmecen, a kórház belgyógyászati osztályán adta le. -Nem gondoltam, hogy ide kerülök - mondta még a szavazás előtt, amikor Fazekas László főorvos megengedte, hogy beszélgessünk. - Már két hete vagyok itt, de otthon is feküdtem egy hónapig. Fulladást kaptam. Itt jó helyen vagyok, bizom az orvosokban. - De vajon bízik-e a politikusokban, a képviselőkben is? - Ez fogas kérdés, nehéz megválaszolni. Tény, hogy az országgal és velem is bajok vannak. Ami az ország sorsát illeti: jó lenne,- ha képesek lennének megegyezni. - Mi az, amiben bízni tud? - Csak az emberi tisztaságban, a lelkiismeretben. Néhány rendszert már átéltem, de mindig volt kenyerem. - Mi volt a foglalkozása? - Földművelő voltam mindig. - Könnyú volt eldönteni, hogy melyik pártra szavazzon? - Nekünk, magyaroknak csak két választási lehetőségünk volt, de így sem volt könnyú a döntés. Meghallgattam a feleségem, sőt még az unokáim véleményét is. - A gyerekek is Bacskában laknak? - A fiam Nagymihályban vegyészmérnök, a lányom pedig Tiszacsernőben lakik, a vasútnál dolgozik. Bacskában már csak az öregek maradtak. Régebben még 30-40 férfiember is eljött vasárnap a templomba, most pedig csak hat-nyolc. Ennyien maradtunk... - Mit üzenne a politikusoknak? - Azt, hogy az emberben az embert nézzék, és ne feledkezzenek meg azokról, akik szavazataikkal ilyen megtisztelő, de felelős posztra állították őket. Szóval: maradjanak emberek, mindig, minden körülményben. (-szak) A HETEDIK VÁLASZTÁS UTÁN KÉT KÉRDÉS JANICS KÁLMÁNHOZ • Janics úr, ön május végén az Új Szó hasábjain röviden áttekintette a szlovákiai szabad parlamenti választások történetét, „Hét választás Szlovákiában" címmel. Figyelemre méltóak voltak az írás magyar vonatkozásai: pl. az, hogy az itt élő magyarságnak 1918-at követően közel tíz évre volt szüksége ahhoz, hogy tudatosítsa az egység, az öszszefogás erejét. Ez azonnal meg is mutatkozott az 1929-es választások eredményein. Nos: milyennek látja a hetedik szabad választás eredményeinek tükrében a magyarság mostani összefogását, minden ismert előzményével együtt? - Azzal kezdem, hogy sok mindent ismét elölről kellett kezdenünk. És hogy menet közben olyan hibákat is elkövettünk, mint amilyen például a Magyar Néppárt megalakítása volt, 1991 őszén. Három meglévő mozgalmunk mellé egy negyedik párt - minek? Csak tanácstalanná tette az embereket. Ez az egyik dolog. A másik, a rosszabbik: a Magyar Polgári Párt, illetve elődje, a Független Magyar Kezdeményezés magatartása. Csak azt tudom mondani: szörnyű történelmi tévedés volt! Engem személy szerint mindez még két nappal a választások előtt is iszonyú aggodalommal töltött el. Végigszámoltam minden lehetséges kombinációt, és mindig arra az eredményre jutottam, hogy ha megkapnak egy különben jelentéktelen százezres szavazatmennyiséget - nem lesz magyar képviselő a parlamentekben! Hogy ez mennyire csak rajtuk múlott volna, azt hadd támasszam alá egy példával. Pénteken találkoztam a Demokratikus Baloldal Pártja' három magyar nemzetiségű képviselőjével. Beszélgetésünk közben szinte maguktól kerültek szóba a küszöbön álló választások, és ők nem kis meglepetésemre, egybehangzóan állították: a hármas magyar koalícióra fognak szavazni, mivel most ott van nagyobb szükség a voksaikra. Ezt hallva megnyugodtam valamelyest... • Visszatérve az említett cikkéhez: 1946 után féktelen nemzetiségi elnyomás vette kezdetét Csehszlovákiában, ami az akkori választásokra is erősen rányomta bélyegét. Nevezetesen úgy, hogy a választók névjegyzékéből egyszerűen kihagytak körülbelül 400 ezer magyart. Hogy ez hogyan deformálta a választások eredményeit, és hová vezetett, még a reszlovakízácíó és a kitelepítés előtt, azt tudjuk. Ön szerint - természetesen nem konkrétan ilyesmire, hanem a nemzeti alapon történő diszkrimináció bármilyen egyéb formáira gondolok - megismétlődhet-e valami hasonló 1992. június 6-a után Szlovákiában? - Ilyesmit - főleg az emített radikálisabb formáiban - a mai Európában kizártnak tartok. A szóban forgó cikkemben tulajdonképpen csak a történelmi teljesség kedvéért foglalkoztam ezzel az időszakkal. Az akkor egy fasisztoid jellegű nemzetiségi elnyomás volt, az emberi és polgárjogainkból való teljes kisemmizés, etnikai alapon. Persze, vannak ennek enyhébb fokozatai is, de mégsem hiszem, hogy a jövőben bármikor valami hasonló fenyegethet bennünket. Hogy csak egy dologra hivatkozzak: éppen a választások eredményei bizonyították, eléggé kemény és határozott nemzeti tudata van ahhoz az itteni magyarságnak, hogy ilyesmitől ne kelljen tartanunk. • Köszönöm a beszélgetést. VAS GYULA Fotó: Prikler László BIZAK0D0 POLGÁRMESTER Nem volt igazuk azoknak, akik azt jósolták: alacsony lesz a részvétel a választásokon. Érsekújvárott már az első napon a jogosultak több mint a fele szavazott. - Az emberek fontosnak tartották a választásokat, annak ellenére, hogy zuhogott az eső, a szavazóhelyiségekben nagy volt a forgalom. Számításom szerint, 70-80 százalékos lesz a részvétel - Csanda Endre polgármester szombat délután még pontos adatokat nem ismert. A polgármester jólesően nyugtázta, hogy a magas részvétel az újváriak felelősségérzetét bizonyítja. Érzik, hogy a választásnak ezen a vidéken talán még nagyobb a súlya, mint máshol. - Hogy mennyire fontos ez a választás, ezt majd csak ezután fogják tudatosítani a magyar nemzetiséget képviselő pártok. Bízom benne, hogy a magyar képviselet nem fog megszűnni... Ha Isten-ne adja, egy párt se jut be a szlovák, illetve a szövetségi parlamentbe, akkor beigazolódik, a közmondás, hogy saját kárán tanul az ember... Én magam is bizakodóan vártam, hogy az Együttélés és az MPP tárgyal a koalíció lehetőségéről. Nem vagyok egyedül, aki fájlalja, hogy ez nem jött létre. Talán a jövőre nézve okulásul szolgálhat: meg kell találnunk az összhangot és kompromisszumot kell kötnünk. (kopasz) MAGUK DÖNTENEK SORSUKROL Nyugodt légkör, a szavazópolgárok többségének felelősségérzete jellemezte a Lévai járás 150 szavazókörében a választások második napját. Még az égiháború, a dél tájban a vidékre zúduló felhőszakadás sem zavarta meg különösebben a választásokon való részvételt, hiszen ahogy 14 óra körül a járási választási bizottságtól megtudtuk, a választásokra jogosult polgárok megközelítőleg 80 százaléka járult az urnákhoz a járásban. A több mint 3000 lelket számláló, 45 százalékban magyarok lakta Nagysallón három szavazóhelyiségben adhatták le voksaikat a polgárok. Ottjártunkkor - a zuhogó eső ellenére - nem halt ki a szavazóhelyiség. - Az eső bekényszeríti a földekről a répát egyelőket, s két óráig még eljönnek szavazni - mondja dr. Jaroslav Repáň, a szavazatszámláló bizottság elnöke. Töle, s a bizottság tagjaitól - köztük az Együttélés és az MKDM képviselőitől is - megtudom, hogy szombaton 11 körül a részvétel 75 Százalék körül mozgott, de esély van rá, hogy 80 százalékra emelkedjen. Közben egyliatal házaspár lép ki a helyiségből. Megszólítom őket. - A választások lehetőséget jelentenek minden ember számára. Ezzel élni kell - mondja Révai Ernő. - Ha mi, magyarok nem megyünk el szavazni, kitől várhatjuk, hogy döntsenek sorsunkról? - teszi hozzá neje. Révaiék aggódnak: Nem jut magyar képviselő a parlamentbe, sajnálják, hogy nem jött létre a magyar egység. Szomorúan mondják: Nagysallón sincs összetartás a magyarok között. Jelenséggé vált, hogy a magyar szülők lemondanak gyermekük anyanyelvi oktatásának lehetőségéről. Lévárí, a volt gimnázium - jelenleg a Kereskedelmi Akadémia -, épületébe az 5-ös számú szavazókörből jöhettek választani. A szavazatszámláló bizottság elnöke Emil Truska készségesen tájékoztat: probléma, rendbontás nem volt. Szombaton 12 óráig a választópolgárok 75 százaléka szavazott. Szerinte legtöbben a romák közül maradtak távol. Amint a bizottság magyar tagjai felől érdeklődöm, nyomban bemutatja Daru Lászlónét, a Magyar Polgári Párt és Janoviczky Évát, az Együttélés képviseletében. Szerintük az emberek többségét a kötelességtudat, a jövőbe vetett hit hozta el szavazni. Megtudom, hogy a körzetben a magyarokat inkább az idősebb nemzedék képviseli. Szomorú jelenségre is felfigyeltek: a reszlovakizálás hatása mindmáig érződik. Sok idősebb ember - aki magyarnak érzi magát, alig tud szlovákul - személyi igazolványában szlovák nemzetiség szerepel. A meg nem valósult nagy összefogást mindketten hiányolták és a pozitív választási eredményekben nem nagyon bíztak. -zsár POFONOK ÉS REMÉNYEK Nagydarócon is akadtak öreg, magatehetetlen, mozgásképtelen választópolgárok, akik nem tudtak elmenni a szavazóhelyiségbe. Őket a választási bizottság tagjai felkeresték a mozgóurnával. Egyik körútjukra én is elkísértem őket. A faluvégi ház konyhájában mintha megrekedt volna a levegő. A tolókocsiban ülő, gyermekbénulásos fiatalember csak nagy üggyel-bajjal, görcsös mozdulattal tudta a feléje nyújtott urnába dobni a borítékot. A választási bizottság tagjainak távozása után a 23 éves Krisztián István kiöntötte nekem a szívét. -Tudja, az, akinek az élet csak pofonokat ad, az örül, remél mindig, amikor választások vannak. Bízik abban, hogy végre jobbra fordul a sorsa, amit saját maga már nem tud befolyásolni, öreg és beteg szüleim ápolnak. Választottam, hogyne választottam volna, hisz nemcsak nemzetiségi, hanem emberi vonatkozásban is kötelességemnek éreztem ezt. Itt, csendes magányomban, falusi nyomorúságomban gyakran érzem úgy, hogy összecsaptak fejem fölött a hullámok - holott engem is érdekelnek a világ dolgai, a közélet, a politika, kultúra és minden egyéb. (polgári) TIZENNYOLC ÉV UTÁN... Utoljára 1974-ben, ballagó kilencedikesként léptem át az érsekújvári Czuczor Gergely Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola főbejáratának küszöbét. Azóta sok minden megváltozott az alma mater falai közt, de nem csak ott... Jómagam mindenesetre már korábban eldöntöttem, hogy itt adom le voksomat. Pozsonyi lakos lévén, először a választási igazolványt kellett kiváltanom (szombaton már e nélkül is lehetett szavazni!). A dévényújfalusí helyi hivatalban értetlenül néztek rám a gondtalanul kávézó hölgyek, akikre feltehetően reggeli tereferéjük közben nyitottam rá az ajtót. Amikor elmondtam, mi járatban vagyok, mindketten meglepődtek, majd nagy nehezen teljesítették kérésemet. Bizalmatlan tekintetüket egy pillanatig sem vették le rólam. Hazafelé menet akan/a-akaratlanul eszembe jutott az évekkel ezelőtti választási cirkusz. A szavazás napjaiban Eperjesen játszottunk bajnoki vízilabdameccseket. Örültünk, hogy nélkülünk zajlik majd a komédia. Tévedtünk, mert az elutazás előtt kijelentették, elintézték, hogy keleten szavazhassunk. .. De vissza a jelenbe! Miután felmutattam a már korábban említett helyszínen a nehezen megszerzett választási igazolványomat, a bizottság egyik tagja megjegyezte: „Miért éppen itt, ennyire szereti Újvárt?" Igen! (zsi) MOZGALMAS HÉT VOLT... Dunaszerdahelyen a járási székhely 11. számú szavazóhelyiségében kifejezetten családias a hangulat. A bizottság tagjai és a többékevésbé folyamatosan érkező választók a legtöbbször jó ismerősökként, barátságosan üdvözlik egymást. A nevek „bekarikázása" közben még váltanak egy-két szót, a személyi igazolvány ellenőrzése szinte csak formális, aztán következik a rövid, obligát szertartás, amelynek végeztével hasonló szívélyességgel búcsúznak el egymástól. (Folytatás a 4. oldalon) miiimmmmiiiiiiimimiiiiimmimmim