Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-05 / 131. szám, péntek

7 GAZDASÁG 1992. JÚNIUS 5. ZÖLDSÉGTERMESZTŐK DILEMMÁJA ROSSZ A KÁOSZ, DE JÖVEDELMEZ... Felhívás az újságokban, tizenötezer szórólap és tíz érdeklődő. Ilyen a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Társulása I. Országos Közgyűlésének „eredménye". Az elmúlt szombaton Dunaszerdahelyen így sem az alapszabály-, sem a programtervezet8t nem hagyták jóvá és természetesen országos választmányt, illetve elnökséget sem választottak. Nehezen hihető, de a „közgyűlés" a felette védnökséget vállaló Podstránsky Vladimil, szövetségi gazdasági miniszterhelyettes, Világi Oszkár, a Szövetségi Gyűlés alelnöke és Soóky László, Marcelháza polgármestere számára így is hasznos és tanulságos volt. A közel kétórás kötetlen beszélgetés keretében megvitatták a termesztőkkel, hogy a piacgazdaságban miért van szükség egy ilyen Társulásra, illetve miért idegenkednek a létrehozásától azok, akiknek az érdekeit védené. Ami volt és ami van Szlovákia egyes (főleg déli) járásaiban a háztáji zöldségtermesztés már sok évre visszamenően jelentős jövedelemkiegészítő forrás. A megtermesztett mennyiség négy-ötszöröse a helyi szükségletnek, így kialakult egy sokat bírált, helyenként döcögő, de elfogadható termelői biztonságot adó értékesítési rendszer. A Zelenina, a Jednota és a Kertészeti Szolgáltató Vállalat a Gyümölcstermesztők és Kertbarátok Szlovákiai Szövetsége helyi szervezete, illetve saját községi központjaiban felvásárolta a zöldséget, majd szlovákiai és csehországi testvérszervezeteinek közreműködésével értékesítette. Az értékesítés gyenge lábakon álló szervezettségét kiegészítette néhány írott és íratlan szabály. A felvásárló szervezetek régiók szerint dolgoztak, a termelőkkel és a tőlük vásárló testvérszervezeteikkel előzetes szerződéseket kötöttek. A szerződésben lefektetett mennyiséget vagy átvették, vagy — dömpingkínálatok és a meglepetésszerű KGST-behozatalok idején — a visszatartott felvásárlást arányosan megosztották a járások, ézeken belül pedig a falvak között. Mindez a múlté. Jelenleg a délszlovákiai zöldségfelvásárlás zömét tízegynéhány vállalkozó bonyolítja le. Nekik dolgoznak az ugyancsak maszek helyi felvásárlók, és ők továbbítják a termést a szlovákiai, illetve csehországi, szintén nagyban kereskedő magánvállalkozó társaiknak. így a zöldség a termelőtől a fogyasztóig négy-öt árdrágító állomáson (kézen) keresztül jut el. Mindenkori ára a piacgazdaság szabályai szerint a boltból indul ki ós visszafelé hat. A boltos annyiért veszi meg, amennyiért (a saját nyereségét is belekalkulálva az árba) el tudja adni. Ugyanez érvényes a többi, már említett négy-öt árdrágító (a termelő felé árleszorító) állomásra. A saját nyereség érdekében valamennyi továbbadó csökkenti az árat, míg végül kialakul az az elképesztően alacsony összeg, amit a zöldségtermesztő kap. így kerül az árképzés kérdésében az utolsó helyre a termesztő, vagyis az, aki egyedül vállalja a kockázatot. Mi lenne a megoldás? Lapunkban a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Társulásának céljairól már írtunk, de talán nem árt, ha röviden megismételjük. A Társulás helyi csoportjai segítségével szervezné a felvásárlást, és a zöldséget az ország különböző részein nagybani piacokon adná el. Közvetlenül az ottani forgalmazóknak, vagyis a boltosoknak. Ezzel több, a termesztő felé árcsökkentő állomást lehetne kizárni, s így a bolti árhoz viszonyítva a felvásárlási ár magasabb lehetne. Az is szempont, hogy a zöldségtermesztő közelebb kerülne a forgalmazóhoz, és az előző év gyakorlata alapján megközelítően felmérhetnék, hogy melyik zöldségféléből mikor és mennyit lehet eladni. A Társulás piackutató feladatokat is teljesítene. Például eddigi tárgyalásai alapján máris egyértelmű, hogy a paprikát termesztők közül csak azok maradhatnak meg a csehországi piacon, akik a PCR termesztéséről áttérnek az édes és húsos fajtákra. A fentieknél is fontosabb a Társulás által létrehozandó adatbank, ami, lévén teljesen újszerű, alighanem elkerülte az érdekeltek figyelmét. Ha van adatbank, lehet érdekvédelem, ha nincs adatbank, nincs érdekvédelem. Miért, és mi az adatbank? Nem más, mint a Társulás központjában egy számítógépes rendszer, amelynek segítségével pontosan nyilvántartják, hogy melyik régióban és faluban miből, mikor és mennyi terem meg. Ez egyrészt lényeges információ a- forgalmazók felé, hogy mikor milyen lesz a kínálat, de a termelők számára is, hogy miből vetettek, ültettek sokat-keveset. Ennél is fontosabb azonban, hogy csakis és egyedül egy ilyen adatbank lehet megfelelő alap az illetékes minisztériumokkal való tárgyaláshoz. Az elmúlt hetekben a Társulás védnökei már felvették a kapcsolatot a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztériummal, és az ottani megállapodások szellemében a köztársasági mezőgazdasági minisztériumokban folytatják az eszmecserét. Azokról a lehetőségekről, amelyek a piacgazdaság a zöldségtermesztők érdekeinek védelmére kínálkoznak. Egyrészt a behozatali vámokról és vámpótlékokról van szó, másrészt az időszakos behozatali tilalomról, illetve a külön engedélyhez kötött behozatalról. Ameddig azonban nincs áttekintés arról, hogy miből, mikor és mennyi terem meg, addig indok sincs a behozatal nehezítésének kérelmezéséhez. Miért az érdektelenség? Eddig összesen 11 mezőgazdasági Szövetkezet, 450 egyéni (háztáji) zöldségtermesztő és 7 kertbarátalapszervezet jelezte, a Társulás tagja szeretne lenni. Miért az érdektelenség? Fő ok alighanem, hogy a háztáji zöldségtermesztők még mindig nem értették meg a Társulás létének előnyeit. Sok helyen a formálisan működő kertbarát-szervezetek udótjának tekintik. Ezért is figyelemre méltó a 1 a javaslat, hogy a következő közgyűlés előtt 8—10 falu zöldségtermesztőinek összevonásával szervezzenek tájékoztató összejöveteleket. Olyan gondolat is elhangzott, hogy a Társulás védnökei vegyék fel a kapcsolatot a községi hivatal illetékes előadójával, polgármesterévél és a helyi kertbarát-szervezet elnökével. Ha jogilag megoldható, a tagok közgyűlése határozatilag megszüntetheti a kertbarát-szervezet helyi szervezetét, és lényegében változatlan tagsággal a Társulás helyi csoportjává alakulhat. így a faluban a zöldségfelvásárlás ismét bizonyos szervezeti formát öltene, olyat, amely összhangban lenne a piacgazdaság igényeivel, a már említett adatbank által. Mások szerint azonban épp ez a baj. Ez az, amit a háztáji zöldségtermesztők sem akarnak. Azért nem, mert amennyire kellemetlen a termelői bizonytalanság, legalább annyira hasznos a zöldségértékesítésben uralkodó káosz. Nem titok, hogy az időközönként feltűnő „aviások" készpénzzel fizetnek, ráadásul mindennemű elismervény nélkül. Ami pedig nem bizonyítható, az eltitkolt jövedelem is lehet, vagyis az adózástól megmenekített bevétel. A jelek szerint a háztáji zöldségtermesztők többsége az utóbbit tartja előnyösebbriek. Az éppen jól menő zöldséget számla nélkül eladja, a többin pedig valamiképp túlad. Úgy néz ki, hogy egyelőre nem akar Társuláshoz tartozni, amely ugyan termelői biztonságot jelentene számára, de azt is kötelezővé tenné, hogy a lekötött (beígért) mennyiséget a Társuláson keresztül értékesítse, ráadásul számlák ellenében. Alapkérdés tehát, hogy az„aviásrendszernek" van jövője, vagy rövidesen befellegzik az eltitkolt jővede lemnek? Mert ha igen, és az adózástól megmenekített bevétel csak álom marad, akkor egy érdekvédelmi és termelői biztonságot adó Társulás jobb lenne ma, mint holnap. Ma vagy holnap — ez elsősorban nem a megalakítás felett védnökséget vállalóktól, hanem a zöldségtermesztőktől függ. " EGRI FERENC AZ ÚJ ADÓRENDSZER A MEZŐGAZDASÁG SZEMPONTJÁBÓL KEDVEZŐBB LEHET A TERMELÉSI SZERKEZET A tervutasításos gazdálkodás irányításában az egyenlősdi elvén alapuló újraelosztási rendszer a mezőgazdaságban fokozottabban érvényesült. A jól működő vállalatoktól az állam adó formájában elvonta a jövedelem jelentős részét, hogy azt a gyengén, illetve rossz termesztési feltételek közt gazdálkodók között állami támogatás formájában feloszthassa. A piacgazdaság irányába mozduló ágazati politika intézkedései azonban az utóbbi két évben felbontották az évtizedek során megszokott rendszert. A támogatáspolitika alapjában változott, viszont az adók változatlanuľterhelték a vállalatokat. Amint köztudott, 1993. január 1-jétől nálunk is új adórendszer kerül bevezetésre. PodstránskyVladimilt, a szövetségi gazdasági miniszter helyettesét arra kértük, foglalja össze a mezőgazdasági adók jelenlegi rendszerét; s azt, hogy a mezőgazdaság szempontjából milyen változások várhatók a mostaniakhoz viszonyítva, illetve hogyan befolyásolja ez az ágazat további sorsát. . — A mezőgazdasági termelést eddig háromféle adóval terhelték. A földadót ugyan. csak a jobb termesztési feltételek között gazdálkodó vállalatok fizették, mégpedig a termesztési-gazdasági csoportokba való besorolásuk alapján az 1—22. csoportba tartozók. A béradó viszont egyformán terhelte a termelőket, s az állami bevételek szempontjából ez volt a legjelentősebb öszszeg, mivel a harmadik adófajtát, a nyereségadót úgyszintén azok a vállalatok fizették, amelyek nyereséggel gazdálkodtak. A nyereségadóból az elmúlt évben vajmi kevés bevétel származott az államkassza számára. Az elmúlt év gazdasági gondjaira való tekintettel a kormány. bértömegadó kérdésében is könnyítést határozott el a termelők számára, mégpedig az év utolsó két hónapjában esedékes bértömegadó befizetésének elhalasztásával. A legutóbbi kormányülésen immár végérvényes döntés is született, hogy ezt az összeget teljes egészében elengedik, így az ágazat termelőinél több mint 2 milliárd korona marad. Sajnos, a földadó a jobb adottságok között gazdálkodó vállalatokat sújtotta, illetve hátrányos helyzetbe kényszerítette őket a kedvezőtlenebb termesztési feltételek között gazdálkodókkal szemben. Ezek amellett, hogy nem kellett földadót fizetniük, még jelentős állami támogatást is kaptak. Ez a tény deformációkat okozott a termelés-allokációjában, magyarán, sok helyütt termeltek olyan terményeket, amelyek azon a vidéken nem termeszthetők hatékonyan és gazdaságosan, a dotációk révén mégis megérte velük foglalkozni. • 1993. január 1-jétől nálunk is alapjaiban megváltozik az adórendszer. Milyen adók várnak a lakosokra, s ezen belül a mezőgazdasági termelőkre? — Az új adórendszer elemei közül a fogyasztási adót csupán bizonyos termékekre vetik ki. Olyan élvezeti cikkekre (dohány, szesz stb.) vonatkozik majd, amelyek fogyasztását az állam szabályozni kívánja, ezért ezt az adót nem a termelők állják, hanem a fogyasztók fizetik majd meg. A hozzáadottérték-adó úgyszintén nem a mezőgazdasági termelőket terheli. Lényege, hogy egyegy termék feldolgozója csak a saját maga által hozzáadott érték után fizet majd adót. Fontos kikötés, hogy míg általánosan 23 százalékos értéket szab meg az adótörvény, az élelmiszerek esetében ez az adótétel csupán 5 százalék lesz. A döntésnek kettős célja van: megakadályozza, hogy az adó ne emelje számottevően az élelmiszerek árát, s ezáltal ne csökkenjen az irántuk való kereslet. A jövedelemadót mindenki a megszabott adósávok alapján fizeti majd. Mái»ismeretesek a táblázatok, amelyek alapján az egyéni jövedelem után adózni fogunk. A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó magángazdálkodók számára az új adótörvény is. tartalmaz különféle könnyítéseket, ráadásul a jelenleg hatályos kormányrendelet szerint a kezdő magángazdálkodónak két évig földadót sem kell fizetnie. A válallati nyereségadót csupán jogi személyek fogják fizetni, ez a nyereség 45 százalékát viszi el az államkasszába. Úgyszintén a válallatok, illetve jogi személyek fizetik majd az útadót is. A mezőgazdaságban legtöbbet vitatott adótételt, a földadót új formában oldja meg a bevezetendő adótörvény. A földadó az ingatlanadó egyik formája lesz, a mezőgazdasági termőföld esetében a föld megállapított értékének 1 százalékát teszi majd ki. Ezt az adót a föld tulajdonosa fogja fizetni, s várhatóan reálisabban tükrözi majd az értékviszonyokat. Ez az adó ugyanis nem olyan mértékben terheli a kedvezőbb. termesztési feltételek között gazdálkodókat, mint a mostani, ezáltal hozzájárulhat egy kedvezőbb termelési átcsoportosításhoz annak érdekében, hogy az intenzív mezőgazdasági termelést a legproduktívabb területeken folytassák. * Sok vád érte manapság az állam támogatáspolitikáját annak kapcsán, hogy a mezőgazdasági termelők jóval több adót fizettek be, mint amennyit támogatás formájában visszakaptak. Az új adótörvény bevezetésével hogyan változik az újrafelosztás, milyen elvek szerint áramlik majd vissza a pénz az ágazatba? — Az új adótörvények alapvető célja, hogy a mezőgazdasággal szemben is nullszaldós legyen az adóegyenleg, tehát valójában az ágazatból befolyó adótételek arányában jut vissza a pénz az ágazatba. A nullszaldós egyenleg viszont nagymértékben függ az ágazat jövedelmezőségétől. Várhatóan ezek az intézkedések is elősegítik, hogy a tervezett reformlépések következtében megtörténik egy helyes tőkeátcsoportosítás, s így a jobb adottságú területeken valóban képesek lehetnek a termelők hatékony jövedelemképzésre, ami az ágazat jövője szempontjából fontos. • Köszönöm a tájékoztatást. T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ FORRÓ DRÓT BRÜSSZEL ÉS HAZÁNK KÖZÖTT Ez év áprilisában új nagykövetség nyílt Prágában. Mondhatnánk, mindennapos dolog, hiszen sorra vesszük fel a kapcsolatokat általunk 1989 novemberéig el nem ismert országokkal. Most azonban másról van szó. Az Európai Közösségek (EK) 12 tagállama közös képviseletet létesített fővárosunkban. Ez a nemrégiben Brüsszelben aláírt társulási szerződésünk egyik kézzelfogható jele. Leopoldo Giunti nagykövet a közelmúltban bemutatkozó látogatást tett Pozsonyban, ahol Szlovákia helyzetével ismerkedett. Giunti az EK-képviselet jelentőségét abban látja, hogy meggyorsítja az információáramlást a tizenkettek és hazánk között. így könnyebben tarthatnak „terepszemlét", a helyszínen vizsgálhatják a központosított tervgazdaságról a piacgazdaságra való áttérés nehézségeit, és nem utolsósorban azt, hogyan sáfárkodunk az EK által nyújtott anyagi támogatással. A nagykövet külön hangsúlyozta a PHARE-program keretében rendelkezésünkre bocsátott milliók figyelemmel tartását. Annak idején kisebbfajta Marshalltervnek indult a PHARE-program, igaz, mindössze két ország, Lengyelország és Magyarország számára. Időközben azonban az EK nem tudott, nem akart nemet mondani a berlini fal leomlása után az „új jövevényeknek": Bulgáriának, Csehszlovákiának, Romániának, KeletNémetországnak és Jugoszláviának. Az utóbbi kettő az egyesülés, illetve a polgárháború miatt már nincs a listán. A tizenkettek a piacgazdaság háttérrendszere létrehozására határozta el a PHARE beindítását. A segélyprogram alapvetően nem profitorientált, célja megteremteni az átmenethez, a piacgazdasághoz szükséges intézményrendszert, beleértve a bankrendszert, a tőzsdét, a földhivatalokat, a környezetvédelmet, a korszerűsített felsőoktatást, a műszaki fejlesztést, valamint a szállítást és távközlést. Végül pedig, ami minden piacgazdaság alapja, a kis- és középvállalatok beindításában nyújt segítő kezet. Tavaly térségünk számára az Európai Közösségek 758 millió ECU-t (1 ECU = 1,17 amerikai dollár) különített el költségvetéséből, az idén az őszszeg elérheti az egymilliárdot is. A PHARE szabályzata szerint minden év elején a nemzeti kormányoknak az EK • Bizottságának egyetértésével ki kell tűzniük azokat az átfogó célokat, amelyek szerint a támogatást fel kívánják használni a következő 12 hónapban. A legtöbb kritika éppen ezért a rövid távú szemléletért éri a program szabályzatát, Nem kizárt, ezt a jövőben módosítják, hogy egyegy projektre akár két-három éven át is igénybe lehessen venni a pénzügyi segítséget. Leopoldo Giunti szerint az idén mintegy 100 millió ECU-t várhatunk e forrásból. Tavaly egyébként a legtöbbet (20-20 milliót) a szerkezetátalakításra, kis- és középvállalatok támogatására, valamint a technikai segítségre kaptunk. Sokakban munkál a türelmetlenség, mikor léphetünk már be az EK-be. A nagykövet figyelmeztetett, a tizenkét tagú közösség kibővítése 19, 22 vagy akár 24 államra, gyökeres változásokat hozna magában az EK-ban is. Először a közösségen belül kell elmélyíteni a gazdasági ós pénzügyi uniót, hogy szilárd alapokon nyugodjék a Közös Piac. Emellett nekünk szintén fel kell nőnünk a feladathoz. A tizenkettek támogatják a visegrádi hármak (Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia) együttműködését, és egységes fellépésünk növeli a belépés esélyeit. A közbülső állomás, a mindhárom országgal megkötött társulási szerződés ugyancsak komoly távlatokkal kecsegtet. Ennek legtöbb gazdasági jelentősége az EK és hazánk közötti teljes szabadkereskedelmi övezet létrehozása, amely — a mezőgazdasági termékek kivételével — 2000. december 31-ig valósul meg. Ezzel Csehszlovákia megszűnik 15 milliós kis piac lenni, a jelenleg 345 milliós EK-piac rendkívül nagy vonzerőt jelenthet a külföldi beruházók számára. Giunti külön kiemelte, az óriási felvevőképességű gazdasági térség részben, vagy teljesen — ez csupán tőlünk függ — kárpótolhat az elvesztett keleti piacokért. Az EK által felkínált lehetőségekkel élni kell, ha nem akarunk a világgazdaság perifériájára sodródni. Ám ne feledjük: a PHARE, a Tempus és egyéb programok csupán katalizátorként hathatnak, az igazi ösztönző erő belőlünk kell, hogy eredjen. (sldó)