Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-05 / 131. szám, péntek

1992. JÚNIUS 5. HAZAI KORKÉP 4 KIÁLL KI MÖGÖTT? MENNYIRE ÉRDEK A LEGNAGYOBB NYOMDA ELADÁSA Kormány maffiáról, titokzatos gaz­' dasági érdekekről és illegális ela­dásról szólnak azok a hírek és hír­magyarázatok, amelyek az elmúlt néhány napban a Danubiaprint álla­mi vállalat eladásával foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban a szlovák kor­mány legutóbbi üléséről demonstra­tívan távol jmaradtak a Szlovák Ke­reszténydemokrata Mozgalom mi­niszterei. Sokunkat érdekelt, meny­nyire „tiszta" ez az ügy. A Danubiaprint állami vállalat 1990. július elsején alakult és mega­lakulása óta kérdéses volt, ki lesz a legnagyobb szlovák nyomdaipari vállalat tulajdonosa. Ne feledjük: a Danubiaprint a Szlovákiában meg­jelenő sajtótermékek közel 35 szá­zalékát nyomja (e szám nem a pél­dányszámra, hanem a címekre vo­natkozik) és ugyanitt készül három szlovákiai napilapon kívül az összes napilap. Az állami vállalat a privatizáció első hullámába került. Az első priva­tizációs alapkoncepciót a vállalat menedzsmentje nyújtotta be. Ennek alapvető hibája volt az anyagiak hiá­nya, arról nem is szólva, hogy mind a pozsonyi, mind a zsolnai részleg privatizációjára vonatkozott. Február 5-én megalakult az Ister kft., amely már február 6-án benyújtotta a pri­vatizációs tervezetet. A kormány ezt a tervezetet hagyta jóvá. Ivan Mikloš privatizációs minisz­ter szerint a kormány csak olyan tervezeteket bírálhat felül, amelye­ket megkap. Az igazság az, hogy a kormány az eredetileg megállapí­tott határidőben több tervezetet nem kapott. így a kormány február eleji ülésén jóváhagyta a tervezetek be­nyújtási határidejének meghosszab­bítását (február 20-ig), amit külföldi cégek ajánlataira hivatkozva tett meg, A külföldi érdeklődők viszont elmaradtak. A kormány úgy döntött, hogy közvetlen eladás formájában privatizálja a vállalatot s ez ellen nem emelt kifogást a Szlovák Mono­polellenes Hivatal sem. Azt javasolta azonban, hogy erre az árverés mód­szerét használják fel. A kormány 1992. május 26-án döntött: közvet­len eladás útján az ISTER kft.-nek adja el a Danubiaprint állami válla­latot. Ekkor szabadult el a pokol. Miért döntött így a kormány, kinek áll ér­dekében gyorsan, majdnem ellenő­rizhetetlen módon eladni a legna­gyobb nyomdát, ki áll az ISTER mögött stb. Ezek voltak az alapvető kérdések. Az eddigi utolsó szót az ISTER kft. képviselői mondták ki tegnapi sajtótájékoztatójukon. Rövid összefoglalás: a cég jogi képviselője szerint az eladás jogszerűen zajlott, az anyagi fedezetet és az erre nyúj­tandó hiteleket a Szlovák Biztosító garantálja. A külföldi tőkerészese­dés azért nem valósult meg, mert a garanciát nyújtó osztrák bank azó­ta fuzionált egyik banktársával és az újonnan alakult pénzintézet nem hagyta jóvá a garanciákat. Az IS­TER részéről a legnagyobb fedezet a gazdasági stratégia, amely lehető­vé teszi, hogy a beruházandó összeget öt év alatt fedezni tudják. Miloš Novák, a kft. jogi képviselője tagadja, hogy bármely politikai erő­vel bármilyen kapcsolatban állna. Az eredeti privatizációs tervezet a po­zsonyi és zsolnai részleggel szá­molt, az ISTER-é csak a pozsonyi­val, ami elegendő garancia a mono­polellenes viselkedésre. Megjegyzésként talán annyit, hogy minden gyakorló újságíró tud­ja: a nyomda nagyon fontos, de tulajdonképpen megvásárolt szol­gáltatás. Amivel igazán irányítani és nem kívánatos befolyás alá lehet juttatni a lapokat, az a terjesztés és a kiadás. így tehát, ha valami van is a rémhírek hátterében, nyugodtan aludhatunk. A nyomdapiacon ugyanis nem lesz monopol. ESTERHÁZY-KOMÁROMBAN A VONAL VÉGÉN: SKRONKA TIBOR Ősbemutatót tartottak tegnap este a komáromi Jókai Színházban. Ébert Tibor Esterházy című kamaradarabját láthatták a nézők, Beke Sándor rendezésében. Néhány órával a premier előtt felhívtuk telefonon Skronka Tibort, a darab címszereplőjét, s megkérdeztük, vajon mit jelentett számára Esterházy János gróf, ä szlovák parlament egykori egyetlen magyar képvise­lője személyének a megformálása. - A mai napig is nagyon keveset beszélünk Esterházy Jánosról. Meg­vallom őszintén, azelőtt én sem tud­tam róla valami sokat, nem tudtam, hogy ő volt a Felvidék Wallenbergje. Sem a történelemkönyvekben, sem másutt nem lehetett találkozni a ne­vével. - Tulajdonképpen politikust kellett megformálnod... - Nem egészen, hanem inkább a humanista gondolkodót igyekszem visszaadni, az embert. A politikus „csak" ennek „következménye". - Színészi pályafutásod során találkoztál-e már hasonló szerep­pel, amely esetleg segített a mos­tani feladat megoldásában is? - Amikor a nyolcvanas évek ele­jén, a katonaság után visszajöttem, Fábry Zoltán alakját kellett megfor­málnom. Ez a mostani szerep legin­kább ahhoz hasonlít. Fábry is, Es­terházy is, egyként voltak ember- és magyarvédő humanisták. - Volt-e elég időtök a próbára? - Három hét alatt kellett színpad­ra állítanunk a darabot, ami bizony kicsit kevés idő, különös tekintettel arra, hogy sok a szöveg. Mit mond­jak, négyoldalas monológ is előfor­dul benne. - Talán ennélfogva is, jobban izgultok, mint máskor? - Igen. Éppen a szöveg gazdag­sága miatt lett volna még szüksé­günk néhány napra. Akaratlanul is kiesik egy-egy szó, mondat az em­bernek. Mindenesetre, igazi stúdió­előadást láthatnak majd a nézők, más szóval kamara jellegű színhá­zat. És bízom abban, hogy képes lesz hatni a közönségre. Lesznek benne felvillanások, amelyek majd megragadják öt. _ bo r H ajnalig politizáltunk Királyhelme­cen. Mintha más már nem is létezne ezen a földön, csak politika. Szól­tak a kakasok, hangversenyeztek a ma­darak, valahol Ukrajna fölött éppen föllán­golt a nap, tehát világos volt már az újabban katonák által megszállt Nagyhegy alatt, mire ágyba kerültem. Aludjak legalább két órát, míg útra kelünk, vissza Pozsonyba. Úgy tödént. TEMPLOM A MÉLYBEN Mit mondjak, nem voltam valami friss, amikor felébredtem, ráadásul ott kavarog­tak fejemben az éjszaka képei, mondatai. Persze, azéd összeszedi magát az em­ber, ha kell. Elindultunk. Toronyéhoz kö­zeledve, eszünkbe jutott kollégánk, aki megkéd: ha már arra jádok, hozzatok egy kis jó bodrogközi vagy toronyi bod. Igy tértünk be Toronyára, mely valóban híres boráról. A buszmegállóban várakozó em­berek közül köszönésiíhkre-kérésünkre egy hölgy lépett hozzánk, akinek szíves szavai nyomán pillanatokon belül rálel­tünk a forrásra. Édesapjához irányított. Be sem kellett mennünk a házba, az udvaron találtuk, ahol a közeli Sátoraljaúj­helyből gyakran átruccanó testvérével, egy ugyancsak idősebb úrral tett-vett. Dehogy is zavarnak - mondták, amikor előadtuk kérésünket. Kocsiba ültünk mindnyájan, majd egy-két kanyar után hamarosan egy pince előtt álltunk. A gaz­da villanylámpát gyújtott, és elindultunk lefelé. Alig tettünk meg öt métert, eltűnt minden fény, a mesterséges is a fordulók­ban. Vaksötétben, egymást tapogatva araszoltunk egyre mélyebbre. „Hét em­bernek van itt bora" - hallottuk valahon­nan elölről. Vagyis akkor legalább hét terembe nyílik Itt lent ajtó. Kulcscsörgés, vashangok - megérkeztünk. Gyertya gyúl, egy, kettő, három, és még kétszer annyi, melyeket a gazda a boltíves pince­helyiség különböző magas pontjain he­lyez el. Mintha templomban lennénk. Ha­talmas mélységek. Árnyak. Hordók sora rajzolódik ki lassan, az előtérben egy nagyobb, élére állítva, rajta üvegek, poha­rak, melyeket borral öblít ki vendéglátónk. Merthogy, ha csupán három-négy litert veszünk is, kóstolni muszáj. Ebből in­kább, vagy abból, vagy amabból? Finom mind. Tokaj szőlővesszei egy kőhajtás­nyira a toronyi domboktól, a határ túlolda­lán. De határ ide, határ oda, a közelség érződik a nektár izében, zamatában. Lát­ható arany színében. Van, mit nem lehet elszakítani, semmivel, semmiképpen. E szem ágában sincs a halált, a másvilágot megidézni, amikor leírom: jó volt abban a lenti világban, a sziklás földbe vájt templom gyertyafé­nyes hűvösében. Jó volt megpihenni egy kicsit. Aztán, felérvén a napfényre, folytató­dott minden. .. , . , (bodnár) ÍGY SZAVAZZUNK A szavazólapokat remélhetőleg már mindenki kézhez kapta. Ha netán mégsem, nem kell kétségbeesni, a szavazólapokhoz csatolt szórólap szerint, minden választásra jogosult személy a szavazóhelyiségben is megkaphatja azokat. Mivel azonban az említett szórólapokat a magya­rok lakta területeken is csak szlovák nyelven kapták meg a választópol­gárok, az alábbiakban közöljük a fontos tudnivalókat tartalmazó útmu­tatást. TISZTELT VÁLASZTÓ! Kézhez kapta a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába és Népek Kamarájába, valamint a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások szavazólapjait. Minden egyes szavazólap tartalmazza azon politikai pártok, politi­kai mozgalmak vagy koalíciók jelöltjeit, amelyeket választókerüle­tünkben regisztráltak. A Szövetségi Gyűlés Népek Kamarájának és Nemzetek Kamarájá­nak megválasztására szóló szavazólapokat a bal oldalon eltérő színű függőleges csík különbözteti meg egymástól, A Népek Kamarájának szavazólapján a csík halvány piros, a Nemzetek Kamarájáén vilá­goskék. Személyes érdekük, hogy meggyőződjenek arról, vajon megkap­ták-e az összes szavazólapot; egyúttal felkérik önöket, hogy a szava­zólapok átvételét aláírásukkal igazolják. Választójogukkal abban a szavazóhelyiségben élhetnek, amelyet a községi (városi, helyi) hivatal rendelete határozott meg. Abban az épületben, amelyben a szavazóhelyiség megtalálható, egy jól látható helyen elhelyezik a választókerületben regisztrált összes politikai párt, politikai mozgalom vagy koalíció szavazólapjait. Amennyiben a kapott szavazólapok nem hibátlanok, vagy elvesztik őket, vagypedig ha megállapítják, hogy nem kapták meg az összes szavazólapot, a választások napján a szavazóköri választási bizott­ságtól kérhetnek újakat, illetve a meglévők kiegészítését. Ebben az esetben a szavazás titkossága érdekében a szavazóköri választási bizottság kötelessége, hogy újból az összes szavazólapot átadja önnek. A szavazóhelyiségben kézhez kap egy borítékot, amelyen a köz­ségi (városi, helyi) hivatal pecsétje, és a szavazóköri választási bizottság megbízott tagjának illetve elnökének aláírása látható. A szavazólapok elrendézésére kijelölt helyen a borítékba tesz egy szavazólapot a Szövetségi Gyűlés Népi Kamarájába, egyet a Szövet­ségi Gyűlés Nemzetek Kamarájába, egyet pedig a Szlovák Nemzeti Tanácsba. A borítékba tett minden egyes szavazólapon bekarikázhatja azon legfeljebb négy jelölt sorszámát, akiknek elsőbbséget ad. Amennyiben több mint négy jelölt sorszámát karikázza be, szava­zata érvényesnek tekinthető, de a karikázást nem veszik figyelembe. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha esetleg valakit áthúznának, vagy pedig a szavazólapra további jelöltek nevét írnák be. Ha a borítékba különböző politikai pártok, politikai mozgalmak vagy koalíciók háromnál több szavazólapját helyezi el, szavazata érvény­telen. A szavazóköri választási bizottság végérvényesen dönt szava­zata esetleges érvénytelenségéről. FONTOS FIGYELMEZTETÉS! A választópolgár a szavazóhelyiségbe való megérkezése után köteles az érvényes személyi (katonai) igazolványával igazolni sze­mélyazonosságát. A szavazás előtt minden választópolgárnak el kell mennie a szava­zólapok elrendezésére kijelölt helyre. A szavazóköri választási bizott­ság nem teszi lehetővé a szavazást annak a szavazópolgárnak, aki ennek nem tesz eleget. Javasoljuk, hogy az esetleges érvénytelen szavazás lehetőségé­nek kizárása érdekében a szavazópolgár a szavazólapok elrendezé­sére kijelölt hely elhagyása előtt, győződjön meg arról, hogy a borí­tékba nem helyezett-e el háromnál több szavazólapot. NEM MIND MILLIOMOS, AKI VÁLLALKOZIK (Folytatás az 1. oldalról) s juthat el Európába. A múltból örö­költ nagyvállalatok lebontásával, pri­vatizálásával emelni tudjuk majd a termelést, csökkentjük a munka­nélküliséget. Épp ezért a megkez­dett utat folytatni kell. A jobboldali pártok feladata ez. • Észlelhető különbség a cseh­országi és a szlovákiai privatizációs folyamat között? - Szlovákiában erösebb a balol­dal, így a privatizálás is nehezebben indult be, mint Csehországban. A privatizációs minisztérium erőfe­szítéseinek köszönhetően fel tud­tunk zárkózni, sőt a kisprivatizáció terén valamivel előbbre vagyunk Csehországnál. Veszélyt jelent vi­szont, hogy egyes szlovákiai politi­kai mozgalmak szakemberei - vá­lasztási győzelmük esetén - a va­gyonjegyes privatizáció hároméves felfüggesztését helyezték kilátásba. Ez a privatizációs folyamat leállítá­sát jelentenné, és megfosztaná a polgárokat attól, hogy részesedje­nek az állami vagyonból. • A baloldali pártok gyakran han­goztatják: támogatják a piacgazda­ságot, de az legyen ökológiai és szociális jellegű. - Ha a piacgazdaságra címkéket ragasztgatnak, akkor lényegében a piaci elveket korlátozzák. Szerin­tem ahol működik a piacgazdaság, épp azért működik, mert az ökológiai és szociális alapelveket is magába foglalja! Csak erős gazdaság tud hatékony szociálpolitikát megvalósí­tani. Az ökológiai tudat erősödése pedig kihat a gazdaságra. Például a különböző sprayek értékesítésé­nél előnyt jelent a megjelölés, hogy a termék nem tartalmaz freont. Te­hát a környezetvédelmi szemponto­kat a piaci mechanizmusok állami beavatkozás nélkül is érvényesítik. • A privatizációs folyamat leple alatt az ügyeskedők nemegyszer ju­tottak jogtalanul és könnyedén nagy vagyonhoz. Mint például a galántai Bystrica étterem esetében. - Tény, hagy a privatizálásra váró állami vállalatok apparátusa keresi az utakat, a kiskapukat, hogyan le­hetne a lehető legolcsóbban meg­szerezni az állami vagyont. Ez ter­mészetes emberi törekvés. A tör­vény szellemében ezért arra össz­pontosítunk, hogy a vállalatok miha­marabb magánkézbe kerüljenek. Azt is nyíltan meg keil mondani, hogy a belügyminisztérium - főleg az árverések kezdeti szakaszában - alábecsülte a helyzetet, s nem állt hivatása magaslatán. Jelzéseinkre, hogy az árverések folyamán zsaro­lás, megvesztegedés eseteit észlel­jük, lassan és rugalmatlanul reagált. Minisztériumunk viszont nem ren­delkezik olyan hatáskörrel, amellyel megakadályozhatta volna ezeket a jelenségeket. Az utóbbi hónapok­ban javult a helyzet, sikerült csök­kenteni, megelőzni az ilyen elítélen­dő eseteket. A Bystrica-ügy valóban az előnyös privatizáció példája volt. Új jogi helyzet állt elö azzal, hogy a vállalat a felszámolás szakaszába lépett. Ezzel az ügy kikerült hatáskö­rünkből, nem tudtuk befolyásolni. Az esettel az ellenőrzési minisztérium is foglalkozott, s nem kizárt, hogy az ügyel átadják az ügyészségnek. • Gyakran elhangzik a biztatás: bárki vállalkozhat, csak bátorság kell hozzá. így van ez a valóságban? — Nem mindenki lát reális vállal­kozási lehetőséget, amennyiben nem tudott tőkét létrehozni. A lehe­tőség így is adott, bár bizonyos ha­tárok között. A tőkével nem rendel­kező polgár vállalkozásra adhatja a fejét, ha például ingatlant vásárol. Arra kapható hitel a bankoknál. Rosszabb a helyzet, amikor valami­lyen termelési egység bérletéről van szó. Ilyenkor a bank garanciákat (családi ház, személygépkocsi stb.) követel. Amikor a bankokban meg­vizsgáltuk, hogy az állampolgárok milyen pénzből vásárolják meg az árverezett objektumokat, kiderült: közel 80 százalékuk hitel felvételé­hez folyamodott. Kevés ember tu­dott saját millióival fizetni. Vállalkoz­ni tehát tőke nélkül is lehet, bár nem megy egyszerűen, hiszen meg kell győzni a bankot, hogy a vállalkozás jó üzlet lesz. Egy év leforgása alatt a magáncégeknél foglalkoztatottak száma nulláról 10 százalékra emel­kedett. Ez olyan dinamikus fejlődés, amilyenre a világban aligha van pél­da. Az állampolgárok viszonya a magánvállalkozókhoz tehát alap­vetően megváltozott. Bízom abban, hogy Szlovákiában a vállalkozási kedv erősödik, és a választásokból kikerülő parlamentek kedvezőbb fel­vételeket teremtenek a vállalkozás­hoz. Tény ugyanis, hogy a vállalko­zást szabályozó törvények még tá­volról sem ideálisak. A gyakorlat például az Ipartörvény sok hiányos­ságára mutatott rá. Nagy szükség lenne jó, a gazdasági szabadságot szavatoló adótörvényre. Nélküle nincs tágabb értelemben vett sza­badság, s ahol ez hiányzik, ott a de­mokrácia sem érvényesülhet. • Végezetül megkérném, mond­jon véleményt a jelenleg sokakat erősen foglalkoztató Danubiaprint vállalat eladásának ügyéről. - Nem vagyok közvetlen felelős az ügyben, nem ismerem részletei­ben az elfogadott privatizációs ter­vezetet. Azt viszont elmondhatom: hiszem, hogy minisztériumunk ob­jektív elemzések alapján határozott így, s a döntés helyességét a vállalat jövőbeli tevékenysége igazolni fog­ja. Bízom kollégáimban, hogy a dön­téshozatal folyamatában felelőssé­gük teljes tudatában mérlegelték a lehetőségeket, s nem pedig egyéb indítékok alapján esett választásuk a Danubiaprint új tulajdonosára. MÁZSÁR LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents