Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-05 / 131. szám, péntek

1992. JÚNIUS 5. ••••HMMiii NÉHÄIITŠÔRBÄN HIREK-VELEMENYEK I ÚJ SZÓ. SZARAJEVÓBAN FOLYTATODIK AZ ÖLDÖKLÉS KOSZTICS: NINCS HOVÁ HÁTRÁLNUNK A MEGKÉSETT JELENTÉS • SZERBIA ELNÖKE KÉSZ LEMONDANI, HA... . A szerb fegyveresek a tegnap reggeli órákban ágyúkkal és tankok­kal lőtték Szarajevót. A hozzávető­leg 40 ezres polgári lakosság - már csak ennyien maradtak a boszniai fővárosban - csapdában érezheti magát, ráadásul kevés az élelem és a gyógyszer. A szerb félkatonai ala­kulatok Dobrinja városrészben tüzet nyitottak arra a nemzetközi konvoj­ra, amely" humanitárius segítséget vitt Szarajevónak. Egy embert meg­öltek. A szarajevói rádió szerint Dobrinjában rengeteg gyerek tartóz­kodik, s a lakosság helyzete egyre kilátástalanabb. Újabb tűzharc rob­bant ki a dalmát tengerparton, a Horvátországhoz tartozó Dubrov­nik térségében is. A New York-i ENSZ-központban szerdán hozták nyilvánosságra But­rosz Ghali főtitkár azon jelentését, •^mely megállapítja, hogy a boszniai szerb fegyveresek már nem tartoz­nak közvetlenül Belgrád irányítása alá, s nem veszik figyelembe Bel­grád önmérsékletre intő felhívásait. Az AP szerint ez a dokumentum különbözik az előző értékelésektől, amelyek a boszniai harcokért a ju­goszláv hadsereget tették felelőssé. Ebben a jelentésben ugyanis a Boszniában tartózkodó horvátor­szági katonák támadásairól is szó van. A Biztonsági Tanács tagjai állí­tólag egy órával azután kapták kéz­hez ezt a dokumentumot, tehát a múlt szombaton, hogy megsza­vazták a Kis-Jugoszlávia elleni szankciókat. Egy belga diplomata szerint ez technikai hiba miatt tör­tént. Többen úgy vélték, ha a BT­tagok előbb ismerkednek meg a je­lentés tartalmával, lehet hogy más­ként szavaztak volna. Branko Kosztics a Kis-Jugo­szlávia államelnökségének vezetője a belgrádi televíziónak adott nyilat­kozatában kijelentette: „Már egé­szen a falhoz vagyunk szorítva, nincs hová hátrálnunk." Ezt a figyel­meztetést nyilvánvalóan az ENSZ­nek . szánta. Hozzátette: az előbb említett főtitkári jelentés azzal, hogy említést tesz a horvát erők boszniai jelenlétéről és a boszniai szerbekre gyakorolt belgrádi befolyás csökke­néséről, erősíti a jugoszláv vezetés bizalmát a nemzetközi közösségben és az ENSZ-ben. Úgy vélte, a jelen­tést szándékosan tartották vissza, hogy a BT elfogadhassa a szankció­kat. Rámutatott, szerinte a szankci­ók bevezetéséről szóló értelmetlen határozat célja az volt, hogy megfé­lemlítsék a szerb nemzetet, sokkol­ják az új Jugoszlávia állampolgárait, annak érdekében, hogy ne vegye­nek részt a választásokon. Hozzá­fűzte: Szerbia és Crna Gora népe a választásokon való tömeges rész­vétellel adta meg a választ azoknak, akik arra törekednek, hogy külföldről döntsék meg a szerb és a monteneg­rói kormányt és egy bábrezsimet juttassanak hatalomra. Szlobodan Milosevics szerb el­nök a BBC-nek adott interjújában kijelentette: kész lemondani, ha en­nek fejében véget vetnek a Szerbia elleni szankcióknak. A továbbiakban úgy fogalmazott, az ő lemondása a legkisebb ár, amit ezért fizetni kellene. ,,De nem ez a gond, a prob­léma Szerbia túlélése, népünk joga, hogy rendet tegyen a saját országá­ban és a saját akarata szerint éljen anélkül, hogy kívülről bármit is rá­kényszerítenének" - hangsúlyozta. Milosevics nem tartotta valószínű­nek a külföldi katonai beavatkozás lehetőségét, mert szerinte egy ilyen , intervenció igazságtalan lenne. KAMPÁNYSZAKÉRTOK PEROT SZOLGÁLATÁBAN Minden jel arra utal, Ross Perót texasi multimilliomos komolyan gondolja azt, hogy indulni kíván az amerikai elnökvá­lasztáson, bár ezt még hivatalosan nem jelentette be. Szerdán két igazi profi politi­kust, kampányszakértőt fogadott fel: Ha­milton Jordánt és Edward Rollinst. A demokrata Hamilton Jordan irányí­totta 1976-ban Carter győztes kampá­nyát, Carter akkor Gerald Fordot ütötte ki a nyeregből. Igaz, négy évvel később is Jordan volt Carter főnöke, amikor az ve­szített Ronald Reagan ellen. Megfigyelők szerint Perot aduja a republikánus Ed­ward Rollins lehet, aki 1984-ben az újra­választásáért küzdő Reagan kampányát vitte sikerre. Rollins 1980-től tíz éven át dolgozott a Fehér Házban. A Washington Post tudósítója szerint mind a Fehér Há­zat, mind a Republikánus Pártot sokkolta Rollinsnak az a döntése, hogy a texasi multimilliomos szolgálatába áll. A NATO-TANÁCS ELFOGADTA A BÉKETERVET A SZÖVETSÉG CSAPATOKAT KÜLDHET A TAGORSZÁGOKON KÍVÜLI TERÜLETEKRE A norvég fővárosban Oslóban tegnap kezdődött meg a NATO tanácsának kül­ügyminiszteri szintű ülése. A legfonto­sabb téma az volt, miként járuljon hozzá a szervezet a béke biztosításához Euró­pában. A tizenhat tagállam illetékesei azt vitatták meg, küldhet-e a NATO béke­fenntartó csapatokat a válságövezetekbe, ha erre az EBEÉ felkéri. A tegnap délután érkezett gyorshír szerint a külügyminisz­terek elfogadták azt a határozatot, amely erre a kérdésre Igenlő választ ad. Ez azt jelenti, hogy az Észak-atlanti Szerződés több mint négy évtizedes fennállása óta most először küld majd csapatokat a tag­országok határain kivül eső területekre. Ezzel a döntéssel alapvető módon változnak a NATO alapelvei is, amelyek eddig nem engedték meg katonai erő bevetését a NATO hatálya alá eső terüle­teken túl. Német diplomáciai források kö­zölték, a külügyminiszterek a Jugoszlávi­ában dúló véres polgárháború miatt dön­töttek így. Még a tanácskozás megkezdé­se előtt szakértők úgy nyilatkoztak, a vég­só döntés Franciaország álláspontjától függ majd, Párizs ugyanis korlátozott sze­repet szánt a NATO-nak. Valószínű, hogy brit és amerikai nyomásra módosította álláspontját. E két utóbbi ország ugyanis attól tart, hogy a 35 ezer fős német-fran­cia dandár, amelynek megalakításáról a közelmúltban döntöttek, jelentősen gyengítheti a NATO-t. Mint ismeretes, Bonn és Párizs azt szeretné, ha az euró­pai országok katonai téren is nagyobb szerepet játszanának a kontinens védel­mében. Manfred Wömer, a NATO főtitkára az ülésen mondott beszédében kijelentette: a jövőben nemcsak politikai támogatás­ban kell részesíteni és tapasztalatokkal segíteni az összeurópai folyamatot, ha­nem katonai erővel is. Figyelmeztetett, hogy Kelet-Európábari a nacionalizmus és az erőszak lett a politikai konfliktusok rendezésének az eszköze. A jugoszláviai polgárháború szerinte közvetlenül fenye­geti Európa békéjét és biztonságát. Lav­rence Eagleburger amerikai külügymi­niszter-helyettes pedig azt mondta, a NATO egyik legfontosabb új feladata, •hogy támogassa a Varsói Szerződés volt országaiban a reformtörekvéseket. Sze­rinte az Észak-Atlanti Együttműködési Tanács létrehozása jó kezdeti lépés, de a volt kommunista országoknak a hadi­ipar konverziójában és a polgári repülés összehangolásában is segítséget kell nyújtani. UJ FORMAT KAP A MAASTRICHTI SZERZŐDÉS SJffe Ellemann-Jensen dán kül­ügyminiszter tegnap, miután meg­érkezett Oslóba az Európai Közös­ségek külügyminisztereinek tanács­kozására, kijelentette: a dán politikai pártok egyetértettek abban, nem fogják kérni a maastrichti szerződés újratárgyalását, mivel tudják, hogy ez lehetetlen. Roland Dumas francia külügymi­niszter szerda esti rádiónyilatkoza­tában - reagálva a keddi dániai népszavazás elutasító eredményére - kijelentette: az EK-tagországok módosítani fogják a maastrichti szerződést az európai unióról olyan módon, hogy az csak 11 országra fog korlátozódni. Ez azonban nem jelenti a szerződés újratárgyalását. Közölte, hogy nemcsak Franciaor­szág, hanem Németország és a töb­bi partner is, akikkel konzultált, egyetért az ilyen megoldással. Du­mas szerint az oslói tanácskozáson kell eldőlnie, egyetért-e a 11 tagál­lam azzal, hogy az integrációs folya­mat Dánia nélkül folytatódjon. Ha igen, a szerződés új formát kap és az egyesülési folyamat újra mozgás­ba lendül. A SZUDETÄNEIHETEK TÁRGYAIMNAK Münchenben a hét végén rendezik meg immár 43. alkalommal a szudétanémet napokat. Ebből az alkalomból a honfitársi szövetség elnöke, Franz Neubauer München­ben tegnap hangsúlyozta: a szudétanémetek készek a párbeszédre a csehszlovák féllel. Ugy vélekedett, hogy az egyesülő Európa lehetőséget kínál a kölcsönös kapcsolatokat terhelő problémák közös megtárgyalására. A szudétanémetek érdekei alapjának nevezte a hazára való jogokat, aminek szavai szerint semmi köze valamiféle „új kiűzéshez". H uszonöt évvel a fényes izraeli győzelemmel végződő háború után meg merem kockáztatni, vannak olyan izraeliek is, akik sokat adnának legalább hat nap igazi békéért. 1967. június 5-én reggel az izraeli fegyveres erők megtámadták Egyiptomot, majd pe­dig behatoltak Jordániába és Szíriába. Június 10-ig elfoglalták a Sínai-félszige­tet, Gázát, Ciszjordániát, Sharm el-Shei­ket, a szíriai Golan-fennsikot és - Jeru­zsálem arab részét. A zsidó állam addigi területének háromszorosát szállta meg, és katasztrofális katonai vereséget mért ellenfeleire. S ezzel arra kárhoztatta ma­gát, hogy állandó hadiállapotban éljen szomszédaival. Igaz, Egyiptommal már békét kötött, de meg is fizette az árát: kénytelen volt visszaadni a Sínai-félszi­getet. Vagyis Izrael maga bizonyította be, hogy a területet békéért elv. amelyet most olyan vehemensen elutasít az úgy-ahogy folytatódó arab-izraeli tárgyalásokon - valóban használható, működik. Az egyedüliként mindazon tervek, elvek ötle­tek közül, amelyek Camp David óta fel­merültek. Nem sikerült az 1973-as visszavágás az araboknak, az izraeli vezetést - pártál­lásától függetlenül - viszont megerősítet­te abban, hogy az ország biztonságát kizárólag katonai eszközökkel próbálja szavatolni. Egy Szadat kellett ahhoz, egy olyan politikus, akitől a kalandorság egyáltalán nem állt messze, hogy mutas­son egy más alternatívát. Ahogy Szadatot nem értették meg az arabok, úgy nagyon sok izraeli nem bocsátotta meg Menahem Beginnek sem a békét. Pedig Beginnek csak azért kellett a garantált biztonság délen, hogy hadat tudjon viselni északon. Mégis elismerést érdemel, mert prece­denst teremtett. Sájnos, nemcsak a ren­dezés lehetséges módjára, hanem arra is, hogyan lehet a komoly áron szerzett bé­kével visszaélni. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Libanon romjai, a már tíz éve vérző, újra és újra felszaggatott sebei. Látni kell még valamit ezzel az idesto­va öt évtizedes konfliktussal kapcsolat­ban: nem tarthatott volna ilyen sokáig, ha nincs a szovjet-amerikai rivalizálás, amelynek ez a régió volt az egyik, talán HAT NAP legfontosabb gyakorlótere. Ez volt az a térség, ahol több ízben is lőtávolon belül néztek egymással farkasszemet a szovjet és az amerikai - tanácsadónak nevezett - katonák. Itt próbálták ki az amerikai és a szovjet fegyvereket. Az arabok és a zsi­dók voltak a kísérleti nyulak. Ugyanúgy, mint később Afganisztánban a mudzsa­hedek és á kormánypártiak. Egy piszkos HÁBORÚ politika éltette a piszkos háborút, miköz­ben valamennyi fél aranyigazságokat szajkózott. Arabok haltak meg ezrével és zsidók százával. Eltűnt a térképről egy ország, az arab Palesztina, még mielőtt megszü­letett volna. Elkezdődött egy gerillahábo­rú, amely még mindig tart, bár most már engedetlenségi mozgalom, népi felkelés vagy éppen intifada a neve. Merényletek és megtorlások követik egymást, fel-fel­csillan némi remény, hogy újra helyet adjon a még nagyobb csalódottságnak. Az egész konfliktusban talán mégis Jeru­zsálem a legtragikusabb fejezet. Izrael fővárosává tette, teljesen kisajátította ma­gának azzal, hogy minden zsidó számára ez a legszentebb város. Igy igaz. De ugyanezt elmondhatják a muzulmánok és a keresztények is. Vagyis a politikai és katonai konfliktust még vallási sérelmek is tetézik. Van kiút? Kell lennie. Nem vagyok túl optimista, ami a most zajló tárgyalásokat illeti. Két nép békéje, békés együttélése - főleg ha olyan különbözőek, sokban mégis olyan hasonlóak, mint a zsidók és arabok - sokkal komolyabb probléma, semhogy katonákra és pártvezérekre lé­hetne bízni a megoldást. Ezt mi itt, Kö­zép-Európában talán mindenki másnál jobban átérezzük. Ahelyett, hogy részié- ­tesen elemezni kezdeném, mire is gondo­lok, inkább elmesélem egyik kedvenc zsi­dó viccemet: Kohn egy arab géppuskát zsákmányol a háborúban és ezért két hét jutalomsza­badságot kap. Otthon körüludvarolják és kérik, mesélje el hőstettét. -Miféle hőstett? Találtam egy arab katonát, aki szintén szabadságra akart menni, hát kicseréltük a géppuskánkat! Ugye, világos? Csak ki kell várni, mig a megfelelő zsidók a megfelelő arabokkal találkoznak. GÖRFÖL ZSUZSA W ashingtonban a képviselőház a tegnapra virradó éjszaka meg­szavazta azt a javaslatot, hogy csökkent­sék a külföldön állomásozó amerikai kato­nák számát abban "az esetben, ha fenn­tartásuk finanszírozásához nem járulnak hozzá az USA szövetségesei. Ha a tör­vénytervezetet a Kongresszus másik há­za is elfogadja, akkor felszólítják a védel­mi minisztériumot, hogy az Európában, Dél-Koreában és Japánban állomásozó katonák számával párhuzamosan 3,5 mil­liárd dollárral csökkentse a hadikiadáso­kat is. Ezzel az intézkedéssel a honatyák az állami költségvetési hiányt is le szeret­nék faragni, amely jelenleg 400 milliárd dollár körül mozog. R endkívül fontos intézkedéseket vár­nak Varsóban a szejm tegnap kez­dődött háromnapos tanácskozásától. Az állami pénzügyekről, a kormány visszahí­vásáról vagy maradásáról van szó, ezen túlmenően a belügyminiszternek szomba­tig elő kell terjesztenie a volt titkosrendőr­ség azon ügynökeinek névsorát, akik je­lenleg tagjai a parlamentnek, vagy magas állami tisztségeket töltenek be. Ugyanak­kor az sem kizárt, hogy a szejm lusztrá­ciós határozatát még előbb teljesitik. Ar­ról, hogy visszahívják-e Jan Olszewski kormányát, csak ma fognak szavazni a képviselők. A helyzet eléggé áttekinthe­tetlen, mivel e pillanatban sem a kor­mánykoalíció, sem nyilvánvaló ellenzéke nem rendelkezik szavazattöbbséggel, úgyhogy a még habozó pártok fogják eldönteni a kérdést. H ozzávetőleg kétezer albán lakos tett szerdán este sikertelen kísérletet arra, hogy feljusson a vlorai kikötőben horgonyzó Partizani teherhajóra, s úgy próbálja meg elhagyni az országot. Ezt a helyszínen tartózkodó újságírók közöl­ték az AFP hírügynökséggel. Szemtanúk szerint rendőri kordont vontak a móló köré, s a karhatalom így akarta megaka­dályozni a hajó elfoglalását. A tömeget azonban csak riasztólövésekkel sikerült feloszlatni. Mint emlékezhetünk, tavaly több ezer albán hagyta így el az országot. N émetország bejelentette, eltörli a Tö­rökország katonai megsegítésére korábban kimondott tilalmat, azt követő­en, hogy az ankarai kormány megígérte: a német fegyvereket nem vetik be az ottani felkelők ellen. Bonn ez év márciu­sában rendelt el tilalmat a törökországi fegyverexportra, miután megbizonyoso­dott arról, hogy német páncélozott jármű­veket vetett be a török hadsereg a kurd erők ellen. Ez a lépés két NATO-tagállam között feszültségeket keltett. O scar Luigi Scalfaro, az új olasz államfő megkezdte a konzultációkat az új kormány létrehozásáról. Szerdán este.a leköszönő miniszterelnökkel, Giulio Andreottival tanácskozott, tegnap délelőtt két volt elnökkollégájával, Giovanni Leo­néval és Francesco Cossigával folytatott megbeszéléseket, délután pedig a szená­tus és a képviselőház elnökeit fogadta: Giovanni Spadolinit, illetve Giorgio Napo­litanót. Ma több politikai párt vezetőit fogadja. r Á tmeneti időre Washington felfüg­gesztette a Nicaraguának nyújtandó 150 millió dolláros segély folyósítását. Az ok: még mindig erős a sandinisták befo­lyása, akik több mint két évvel ezelőtt adták át a kormányrudat Violeta Chamor­ro asszonynak. Ennek ellenére továbbra is a sandinisták ellenőrzik a hadsereget. Az amerikai lépést a törvényhozás kezde­ményezte. Ezt megelőzően Carlos Hurta­do volt nicaraguai belügyminiszter járt az Egyesült Államokban, őt Chamorro asz­szony két hónappal ezelőtt hívta vissza tisztségéből. Hurtado arról tájékoztatta vendéglátóit, hogy Nicaraguában a sandi­nista hatalom szinte érintetlenül megma­radt. | smét szaporodik Olaszországban a tu­1 berkulózisos megbetegedések száma, pedig az orvosok azt hitték, hogy már teljes mértékben sikerült felszámolni. Úgy tűnik, a tüdőbaj egyre súlyosabb gondo­kat fog okozni, 1987-ben még csak 3500 esetet jegyeztek fel, tavaly pedig már 20 ezret. Szakértők szerint ez a szám sokkal nagyobb is lehet, mert a betegek gyakran otthon, orvos nélkül próbálják kezelni ma­gukat. Giuseppe Ippolito professzor sze­rint a megbetegedések számának növe­kedését egy újfajta vírus okozhatja, amely sokkalta ellenállóbb az alkalmazott anti­biotikumokkal szemben.

Next

/
Thumbnails
Contents