Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-04 / 130. szám, csütörtök

7 LAPOZGATÓ ÚJ SZÓ. 1992. JÚNIUS 4. UTÓHANGOK BŐSHÖZ A Bős—Nagymaros vízlépcső megépítéséről szóló államkőzi szerződés magyar részről való felmondása óta.a hazai szlovák sajtó a választási korteshadjárat közepette is behatóan foglalkozik a témával. Az írások hangneme sémmiben sem különbözik a korábbiakétól, egyhangúan a csehszlovák fél hivatalos álláspontját, a vízerőműnek a C változat szerinti jvegépítését támogatják. Figyelemre méltó a Roľnícke noviny optimista hangvételű cikke, amely szinte idillikus képet fest a jelenlegi állapotokról. A vízerőmű ellenzőinek a véleménye alig kap hangot a lapok hasábjain. Mint arról lapunkban is beszálmoitunk, a Szlovák Televízió Hírszerkesztőségének főszerkesztő-helyettese nem engedte műsorra tűzni az Eurolánc Sajtótermékeinkben újra utat törtek azok a vélemények, hogy a magyar országgyűlés elutasító álláspontjának Bős—Nagymaros befejezése ügyében politikai okai vannak. A magyar extrémisták nem akarnak kibetonozott határt a Dunán, mivel azt tovább akarják tolni egészen a Kisdunáig, számolva a Csallóköz odacsatolásával. De vannak más okok is, amelyeknek nálunk kevés figyelmet szentelünk. A Pozsony és Medve közötti Du,na-szakaszt már nem lehet hajózhatóvá tenni további kotrással. \A hajózhatósági viszonyokat csak radikális módszerekkel lehet megoldani — a bősi vízlépcső befejezésével. Ez elkerülhetetlen a tervezett európai vízi útvonal, a Duna—Rajna— Labe—Odera víziút. megépítése szempontjából is. Bős befejezése tehát összeurópai érdek. A magyar ellenszegülő álláspontot, amely kitartó és állhatatos ellenállásba torkollik, azonban döntő mértékben a pénz befolyásolja. Nem a befektetések, hanem azok a bevételi pénzforrások, amelyeket a hajók a pesti árakodóhelyen, az ottani kikötőben fizetnek. Ezek a devizabevételek sok millió dollárt tesznek ki. Bős befejezése után ettől elesnének azok a magyar vállalatok, amelyekben jelentős részvények tulajdonosai a magyar kormány egyes képviselői is... Senki sem tudja, hogy Szlovákia déli részein, ahol túlnyomó többségben magyar nemzetiségű állampolgárok élnek, mennyien vannak a romák. Lehet, hogy száz, lehet, hogy százötven ezren. Ezt senki sem tudja, s nem is.fogja senki megtudni. A romák ugyanis olyan nemzetiségűeknek jelentkeznek, amely számukra előnyösebb, tehát ebben az esetben magyarnak. Tehát hivatalosan túlnyomó többségben magyarok. Rosszabb lenne (a szlovákiai magyar politikai pártok számára), ha a romák ezeken a területeken roma nemzetiségűeknek jelentkeznének. Úgy, ahogy ezt Ján Farkaš, rimaszombati vállalkozó szerette volna. Ugyanis ez azt jelenthette volna, hogy egy ilyen roma vicc miatt esetleg a magyar képviselők nem jutnak be a szlovák parlamentbe. Lehet, hogy néhány tizednyi vagy századnyi roma százalék miatt. Az említett vállakozó történetesen valamilyen roma kongresszus elnöke. S mint ennek a szervezetnek az elnöke, nemrégen a romáknak még a választások előtti egyesüléséről, illetve ennek fontosságáról szónokolt. Néhány nappal ezután valaki meglőtte a fiát és annak az unokatestvérét. Ki tudja? A rendőrség egyik magyarázata szerint ez lehetett valamelyik vadász fegyveréből tagjainak tiltakozásáról szóló összeállítást. Azóta Polák László Benkovics Klárával készült tévériportja elhangzott a Szlovák Rádió magyar adásának Új hullámhossz című műsorában 1992. május 30-án. A műsorból azt is megtudhattuk, hogy a Szlovák Televízió Tanácsának tagjai tiltakoztak a főszerkesztő-helyettes eljárása ellen. Aki ütni akarja a kutyát, talál magának botot... Ezt a szerepet a Dunasaurus esetében (a magyar médiák előszeretettel használják a vízmű megnevezésére a hasonlóan erős kifejezéseket) az a 40 oldalas elaborátum töltötte be (amelyet Antall kormányfő május 16-án aláírt), mellyel a magyar kormány kitessékelt minket az elmúlt napokban. Tehát abban az időszakban, amikor az Tehát a politika mögött mindig pénz van, és fordítva. Az új „Nagymagyarország" magyar korifeusai Pozsonyt egy harmadrendű folyami kikötő pozíciójába akarják szorítani, illetve ezen a szinten szeretnék tartani, s egyidejűleg lépésről lépésre kielégíteni a kárpát-dunai medencét illető expanzionista vágyaikat. Ez, ugyebár, csupán más elnevezés a Szent lstván-i korona geopolitikai egység megnevezésére. Végül még egy jelentős körülmény (s ez a mi belső ügyünk). A vízmű felépítéséről szóló államközi szerződés aláírója a mi részünkről a szövetségi kormány. Ez viszont a kitérő taktikai manővereken kívül semmilyen kezdeményező készséget sem tanúsított Jez ügyben, s mindent a pozsonyi kormányra tiagyott hadd marakodjanak a szlovákok egyedül a magyarokkal... Ebből is látható, hogy mennyire nincs szükségünk a szövetségi szervekre. De nincs szükségünk olyan szlovák kormányra sem, amely már második éve hagyja magát az orránál fogva vezetni és hátráltatni a legkülönbözőbb budapesti csalétekkel, ahelyett, hogy a hazai véleményekre hallgatna, s figyelembe venné akár csak a felső Nyitra vidék lakosságát, amely kénes-pernyés fertőzöttségben úgy várja Bősről a tiszta villanyáramot, mint a megváltást. Milan Ferko Literárny týždenník, 1992. május 16. is egy eltévedt lövedék, lehet, hogy a vadász éppen arra ténfergettrmivel nem találta el előzőleg a szarvast. De lehet, hogy a lövedék egy rivális roma vállakozó fegyveréből származik, akinek viszont nincs annyi pénze, hogy tízmillió korona jutalmat írhatna ki annak a számára, aki a ténfergő vadász nyomára vezeti. De az is lehet, hogy az nem volt lövedék, hanem valamilyen apró meteorit. Ugyanolyan, mint amilyen korábban Farkaš úr autójának ablaküvegén hatolt át, egy centiméteres átmérőjű lyukat hagyva maga után. A rossz nyelvek szerint ez nem volt bolygónkon kívüli égitest. Aká( röpködtek a rimaszombati vállakožó körül apró meteoritok, akár nem, valószínű, hogy a választásokig már nem sikerül neki egyesíteni a romákat. A romák képviselői ugyanis különböző roma és nem roma (baloldali) szervezetekben oszlanak meg. S ráadásul — nem olyan egyszerű Szlovákiában olyan romát találni, aki hajlandó lenne a napot lopni valamelyik parlamentben. Végződjön tehát ez az ügy bárhogyan is, mégiscsak örvendetes, hogy ezek a romák itt vannak, (gy legalább elmondhatjuk, hogy széles e világon nem a szlovák a legveszekedőbb, legösszeférhetetlenebb nemzet. Zmena, 22/92. szám Európai Közösség képviselőinek a részvételével kellett volna Bécsben tanácskoznia á két félnek május 18án. Megdöbbentő, hogy a magyarok már tudták, hogy felmondják a szerződést, de Čarnogurský kormányfő tanácsadója szerint ennek ellenére különböző feltételeket szabtak a bécsi találkozó előtt, amelyen aztán nem jelentek meg. A németeknek és a franciáknak közös vízerőművük van a Rajnán, amely mind a két fél teljes megelégedésére működik. Ez a két nemzet az első megállapodást a folyó közös kihasználásáról állítólag még Napóleon idejében írta alá. Valóban, az európai fejlettséghez valakinek nem is évtizedekre, hanem évszázadokra van szüksége? L. Pomichal Telegraf, 1992. május 25. Május 28-án sajtótájékozatót tartott az a bizottság, amelyet Ladislav Snopko kulturális miniszter nevezett ki a „televíziós licenciák", azaz hatósági engedélyek odaítélésére. A bizottság a 42 kérvény közül csupán kettőt hagyott jóvá, ezek közül az egyik a dunaszerdahelyi Ister társaságé. A Nový čas címlapján öles betűkkel hívja fel cikkére a figyelmet, egyben mellékeli az Ister kérvényét, amely számos gépelési (nem helyesírási!) hibát tartalmaz. „Ebből is következtethetünk arra, hogy milyen lehet a dunaszerahelyi Ister társaság tévéműsorának a színvonala" — írja a lap. A cikk sokat sejtető címe: Kiadta Snopko miniszter a hatósági engedélyt Sörösnek (sic)? A Szlovák Televíziót a magyaroknak. Jaroslav Števove kulturális miniszterhelyettes tájékoztatója szerint a hatósági engedélyeket odaítélő bizottság nem dolgozott semmilyen statútum vagy előre meghatározott kritériumok szerint. A bizottság tagjai egyrészt a kérelmező anyagi helyzetét, másrészt a benyújtott tervezetet vizsgálva határoztak. A kérelmezők közül állítólag többnek egyáltalán nem volt pontos elképzelése arról, mi is a televíziós közvetítés vagy a rádiózás. A kérvényezők társulatának tagja, Petra Vaníčková viszont kétségbe vonta a bizottság tagjainak szakképzettségét és pártatlanságát azt illetően, hogy képesek az egyes tervezetek elbírálására. A hatósági engedélyt elnyerő társaságok tulajdonosainak a nevét a Azt ajánlanám minden magyar újságírónak, hogy az ellenséges propagandakampány helyett menjen el és néze meg, hogy néz ki most a bősi vízerőmű. Bizonyára sok mindenben megváltoztatnák a véleményüket. A szakemberek bizonyíthaják, hogy visszatértek és újra fészkelnek már a kormonárok, a szürke gémek, a kócsagok fenségesen sorakoznak a folyó öbleinél. Annakidején elköltözött innen az élet, most újra visszatér. Hódolatomat fejezem ki minden elszánt természetvédőnek, akiknek a kezdeményezése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a technokraták egészen másképp néznek már az erőműre, hogy sok szempontból átépítették, alkalmazták a természethez. Ha ők nem lennének, a bősi vízerőmű ma nagy, ijesztő rém volna. De ma? Ne haragudjanak, jöjjenek, nézzék meg... J. Véghová Roľnícke noviny, 1992. május 25. bizottság tagjai nem voltak hajlandók közölni azzal az indoklással, hogy nem emlékeznek a tulajdonosok nevére. Ennek ellenére megállapítottuk, hogy a Medium részvénytársaság jogi képviselője, JUDr. Ladislav Kosťa, s hogy ilyen nevű részvénytársaság a nyilvántartásban nem szerepel. A másik társaság, a dunaszerdahelyi Ister alaptőkéje csak 709 000 korona. Ez az összeg körülbelül egy olyan tévékamerának a megvásárlására elég, mint amilyennel a televízió riportot készített a sajtótájékozatón. J. Števove, a bizottság elnöke nem volt hajlandó nyilatkozni azokról a kérdésekről, amelyek a kérelmezők üzleti ügyeire vonatkoznak. Arra a kérdésre, hoyg az Ister vajon nem ugyanaz a társaság-e, amely a Danubiaprintet is privatizálta, azt válaszolta a miniszterhelyettes, hogy ezt a tényt nem vizsgálták. A további kérdésre, hogy az Ister mögött nem áll-e a magyar—amerikai milliomos, Sörös úr (a szlovák sajtó szinte kivétel nélkül állandóan így írja Soros György nevét — K. T.), Jana Petrenko (amerikai'állampolgár!?!), a kulturális miniszter tanácsadója azt válaszolta, hogy Sörös úrral nemrégen Budapesten találkozott, s azt tanácsolta neki, hogy vásárolja meg a NAP című napilapot (sic!), úgyhogy semmi okot sem lát arra, hogy a szlovák televízió iránt is érdeklődjön. Nový čas, 1992. május 29. JANKÓK VAGYUNK OLCSÓ VIDÉKRŐL A fenti címmel a Zmena két munkatársa számol be terjedelmes riportban a komáromi határátkelőhelyen szerzett tapasztalatairól. Érzékletes példákkal ecseteli a csempészés és üzérkedés különböző formáit, amelyben elsősorban a lengyel állampolgárok jeleskednek. Az írás jelentős restében a forint—korona árfolyam aránytalanságaival s az ebből következő gyakorlati problémákkal foglalkozik. Bár a forint a koronához viszonyítva egy kissé újra csökkent (a hivatalos kurzus a forintért 0,37—0,39 Kčs, a feketepiacon 0,30), a magyaroknak így is megéri kizabálni Komáromot. Még mindig felvásárolnak szinte mindent — élelmiszert (konzervet és húst), gyem lekru hát, cipőt, melegítőket, felfújható gumiárut, seprűnyelet, harisnyát, légpuskát. Egy üzletelő barátunk szerint új „divat" létezik: nem saját használatra, hanem üzletelés, seftelés céljaira vásárolni Szlovákiában. Ha csak néhány darabot is. Mert úgy is megéri. Elég végigmenni a komáromni üzleteken, majd ugyanezt megtenni egy fél kilométerrel arrébb, délebbre és összehasonlítani. Bizony, nagyon ostobák lennének a magyarok, ha nem élősködnének a Szlovákiával való szomszédságukon! Komáromban nincsenek kevesen a feketézők. Ugyanúgy, mint a szlovákmagyar határvidék többi részein. A bankban csak az ostobák vásárolnak forintot, vagy azok, akiknek nem okoz gondot, hogy akár 60 százalékkal is többet fizessenek a forintért, mint a feketepiacon. Az Általános Hitelbank helyi fiókjának a vezetője, Alžbeta Balad'ová mérnöknő is bizonyítja, hogy forintot a bank nem vásárol, vagy ha igen, csak minimális mennyiségben. Az emberek egyszerűen „beszerzik" máshol. Ezáltal viszont a pénz mértéktelen kiáramlása megy végbe. A feketepiac működik, mert a hivatalos árfolyamot roszszul határozták meg. Nem felel meg ugyanis a pénz reális értékének. Magyarországnak Szlovákiánál alacsonyabb az életszínvonala. Még mindig. Az állam adóssága nagyobb, az átlagéletkor rövidebb, a reálbér alacsonyabb, alacsonyabb a magyar lakosság vásárlóképessége is. A forintnak a koronához való reális árfolyamának kb. 1:0,25-nek kellene lennie. Csakhogy a valóságban — a forint múlt év végén történt leértékelése ellenére is — a mi turistáinknak a forintért lényegesen többet kell fizetnie a bankban, majdnem 40 fillért. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy a forint azért mégsem tartozik a kemény valuták közé, s a konvertibilitást illetően egyáltalán nem rózsaszín a helyzet. Dehát akkor miért olyan az árfolyam, amilyen? Egykor az árfolyamot a KGST diktálta. Most a Csehszlovák Állami Bank, amely a prágai szövetségi „fináncok" fennhatósága alá tartozik. A múlt évben Klaus miniszter mosolyogva nyilatkozott a forint aránytalan árfolyamáról. Szerinte nem lehet lejjebb vinni, mert a mi turistáink Budapestre járnak bevásárolni. Igaz, hogy ez egy időben így volt, de soha nem nagy mennyiségben. Magyarországon divatosabb volt az áru — akkor, amikor Magyarország áttért a piacgazdaságra s nálunk még tartotta magát a kemény szocialista gazdálkodás. Viszont nem történt a magyar oldalon olyan mértékű felvásárlás, mint nálunk. Mi feneketlen kút vagyunk. Az árfolyamot csak kölcsönös megállapodások alapján lehet megváltoztatni. S annak ellenére, hogy a forintot a nyolcvanas évek közepétől a hanyatló magyar gazdaság következtében jelentősen leértékelték, a német márkához viszonyítva kb. ötször, a mi fináncaink a leértékeléssel valahogy nem siettek. Ha a cseh határvidékre járhatnak olcsón jóllakni a németek, mért ne tehetnék Szlovákiában ugyanezt a szomszédaink. Mit számít, hogy ha egy szlovák Budapestre megy, a „klausi" árfolyamnak köszönhetően úgy néz ott ki, mint a koldus. A balatoni üdülés többe kerül, mint a Földközi-tengernél. De mit számít a Balaton! De hogy jön ehhez a már úgyis legyengült szlovák népgazdaság? Valahogyan már megszoktuk, hogy rajtunk valaki mindig élősködik. S úgy látszik, hogy mindez már nincs is terhünkre. Oľga Dubovská Miroslav Švický Zmena, 92/22. szám Az oldal anyagát összeállította: KULCSÁR TIBOR FŐLEG PÉNZRŐL VAN SZO <7AK'c&£

rrrrMf U^A'&A frü'EL -^LUt-^L-AQM Peter Gossányi rajza BOTRÁNYOK A TELEVÍZIÓ-ENGEDÉLYEK KÖRÜL HÁNYAN VANNAK A ROMÁK?