Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-01 / 127. szám, hétfő

1992. JÚNIUS 1. HAZAI KÖRKÉP 4 EGY REGI ALMA MATER (Munkatársunktól) - Nagy szám­ban gyűltek össze szombaton So­morján mindazok, akik a százhúsz éwel ezelptt alapított polgári fiú- és leányiskola ünnepi megemlékezé­sének fényét részvételükkel emelni kívánták. Az évforduló tiszteletére adott ünnepi műsort a helyi művelő­dési házban Ürge József alapiskolai igazgató nyitotta meg, emlékeztetve a hallgatóságot, hogy az itt élned, halnod kell gondolata kapcsolja össze az ünneplőket. Kovács Lász­ló, a helyi gimnázium igazgatója be­szédében részletesen ismertette az egykori államilag támogatott iskola történetét, amely Györök György igazgatásával és harmincegy tanu­lóval 1872. november 3-án nyílt meg. S noha jogfolytonosság nem áll fönn az egykori iskola és a mai - immár más struktúrájú - alapisko­la, illetve gimnázium között, ez utób­bi igazgatója arra figyelmeztetett, hogy ápoljuk emlékeinket, hiszen belőlük táplálkozva építhetjük jövőn­ket. Az ünnepi műsort a somorjai Hid vegyeskar fellépése, valamint az alapiskola és a gimnázium tanu­lóinak kultúrális összeállítása tette emlékezetessé. A városközpontban található egy­kori polgári iskola épülete - ma is oktatási célokat szolgál - adott he­lyet annak a kiállításnak, amely - Skriba Pál munkáját dicséri - a ré­gió nagymúltú oktatási intézményé­nek tárgyi emlékeit mutatja be. A hajdani híresen gazdag madár­gyűjteményből is akadt még néhány példány, persze a kiállított tárgyak zömét fényképek, egykori bizonyít­ványok, régi tankönyvek és különféle iskolai okmányok alkotják. Sokan föllapozták a százhúsz éves króni­kát, ez ma a szlovák iskola tulajdo­nát képezi. Az ünnepre Budapestről is érkeztek, köztük nemcsak a haj­danvolt diák, hanem a talán legidő­sebb résztvevő, Miskeiné Vörös Edit tanárnő is. (bit) JELSZAVAK KONTRA VALÓSÁG MIRE VÁLLALKOZIK A VÁLLALKOZÓ? A kis- és középvállalkozások mű­ködési feltételei ma inkább hátráltat­ják, mint elősegítik azok fejlődését - fejtegette a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének tegnapi sajtótájé­koztatóján Václav Sosna, a szlovák kormánynak a vállalkozásokat koor­dináló kormánybiztosa. Kifogásokat emelt az ipartörvénnyel és az adó­törvényekkel szemben ugyanúgy, mint a hitelfeltételek, illetve a vállal­kozásokat támogató alapok egyre csökkenő lehetőségei ellen. Szavai szerint, az ezeket a kifogásokat tar­talmazó anyag most kerül a három­oldalú egyeztető tanács elé, s eset­leg majd a kormány gazdasági taná­csa elé is, de hogy mit ér ez egy héttel a választások előtt, azt nem nehéz megítélni. Azért, hogy az utána következő hatalmi formációt is figyelmeztessék erre a problémára, kiadtak egy há­rom részből álló rövid politikai me­morandumot is, amelyet az összes politikai pártnak és mozgalomnak címeztek. Ebben röviden leírják, mi­ben számít a vállalkozói réteg a poli­tikusok támogatására, hogy aztán azok is megkaphassák a vállalkozók viszont-támogatását. A szövetség egyébként azt tartja jelenleg a leg­fontosabb feladatánaki hogy a már vállalkozóknak és a kezdőknek is módszertani és információs segítsé­get nyújtson tevékenysége folytatá­sában, illetve megkezdésében. A kellő ismeretek megszerzését és az állandó tanácsadói szolgáltatást a vállalkozói klubok megszervezé­sével szeretnék megoldani, ame­lyekből működik már néhány Szlo­vákia nagyobb városaiban. Kifogásolták azt is, hogy az államigazgatás egyre több bürokra­tikus akadályt gördít a vállalkozók elé. Pozsony óvárosában például mintegy 36 aláírásra és bélyegzőre van szükség ahhoz, hogy valaki pél­dául cukrászdát nyisson, és vállal­kozó legyen a talpán, aki türelemmel végig bírja járni ezt az eredetinél sokkal több stációból álló kálváriát, -szén­A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM ÉS AZ EGYÜTTÉLÉS PARLAMENTI KÉPVISELŐI TÁMOGATTÁK a kormány minden javaslatát, amely - a demokrácia és a jogállam kialakulását segítette; - a piacgazdaság megteremtését, a magántulajdon visszaállítását szorgalmazta; - a csehszlovákiai magyarság jogos érdekeit figyelembe vette. A HÁRMAS KOALÍCIÓ NEM ÉRT EGYET az elmúlt két év kormánypolitikájával, amely -megtagadta az 1945-48 között nemzetiségük miatt üldözött magyarok és németek kárpótlását, s a mai napig nem érvénytele­nítette a Kassai Kormányprogram diszkriminatív következményeit; - szűkítette a kommunista rendszer időszakához képest is a kiseb­bségek jogait; - pazarló módon építi a bösi vízierőművet, rombolja környezetünket és veszélyezteti életünket; - rohamrendőröket vetett be a békésen tüntető környezetvédők ellen Csölösztőn, de az ujját sem mozdítja a magyar-és zsidóelle­nes gyűlöletet keltő csőcselékkel szemben; - szabotálja a földtörvény végrehajtását és nyelvtörvénnyel korlá­tozza jogainkat; - megakadályozza művelődésügyünk javulását és a magyar egye­temi oktatás, valamint a pedagógusképzés megteremtését. EZÉRT NEM ÉRTHETÜNK EGYET azokkal a magyar képviselőkkel sem, akik - nem támogatták a földtörvény módosításánál azt a javaslatunkat, amely az 1945-48 között a magyaroktól és a németektől elkobzott földeket visszajuttatta volna jogos tulajdonosainak; • nem szavazták meg a kollektív bűnösség elvén alapuló benesi dekrétumokat hatálytalanító törvényjavaslatot; • nem támogatták a nyitrai egyetem önálló Magyar Karának létreho­zását. A MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA MOZGALOM, AZ EGYÜTTÉLÉS ÉS A MAGYAR NÉPPÁRT HÁRMAS KOALÍ­CIÓJA A GAZDASÁGI, SZOCIÁKIS ÉS KISEBBSÉGI JOGO­KAT ÉS A RÉGIÓK ÉRDEKEIT FOGJA KÉPVISELNI. (S) (B) (S) ITT AZ IDO, hogy az önkormányzataink regionális szerveződései kezükbe vegyék területük gazdasági és társadalmi életének szervezését; ITT AZ IDŐ, hogy többségi polgártársainkkal egyenlően mi is visszakaphassuk tulajdo­nunkat, házainkat, földjeinket; ITT AZ IDŐ, hogy megakadályozzuk a szociális elbizonytalanodást, a nincstelenek táborának növekedését és a jól működő szövetkezetek szétverését. Ha ön is így gondolja, szavazzon az EGYÜTTÉLÉSRE s ezáltal A HÁRMAS MAGYAR KOALÍCIÓRA! ® ® ® IGAZI MAJÁLIS VOLT! Szerencse dolga, hogy az égie­ken múlik-e, mindenesetre biztos: majálist szervezni csak olyan időben érdemes, mint azt a nemesócsaiak tették az elmúlt szombaton. Verőfé­nyes napsütés kísérte a helyi önkén­tes tűzoltók menetét, amely évről évre az immár hagyományossá vált rendezvény nyitó aktusa. Az ok egy­szerű: ők a fő szervezők, élükön a fiatal agilis Holláry Aladárral. Ami­kor a menet a kora délutáni órákban a sportpályára ért, ott már javában sült a lacipecsenye, a kolbász. Szólt a zene, egyszóval igazi majális han­gulat uralkodott. Felállították az óriá­si májusfát, a rendezvény jelképét, és Szkukálek László nemesócsai, illetve Weilandits István bakonysár­kányi polgármester rövid ünnepi be­széde után kezdetét vette a kultúr­műsor. A helyi óvodások fellépése után a magyarországi bakonysárká­nyi alapiskolások következtek, akik­kel már több éve tart a jóbaráti kapcsolat, s mint minden évben most is eljöttek. Az anyukák, apu­kák, nagyszülők gyakran felcsattanó tapsa kísérte ezt követően a helyi magyar, illetve szlovák tanítási nyel­vű alapiskola gazdag műsorát, amelyben országosan díjazott sza­vazattól kezdve mókás katonaparó­diák, kánkánon és operettmelódiá­kon keresztül „újhullámos" zenéig igazán sok mindent láthatott-hallha­tott mintegy 600 főnyi nézőközön­ség. Mindeközben azonban több esemény is zajlott egyidejűleg a fut­ballpálya zöld gyepén, illetve azon kívül: a gyerekek kötélhúzásban mérhették össze erejüket, a „legé­nyek" számára a májusfa csúcsára felkötött borosfiaskó jelentett kihí­vást, a régi, lóvontatta, „kézipum­pás" tűzoltókocsi is sok érdeklődőt vonzott, sót egy valóban nem min­dennapi lehetőséggel is élhetett, aki akart: az idén első ízben iktattak be ugyanis sétarepülést a rendezvény programjába. A kultúrműsort a Cse­madok-alapszervezet és a nyugdí­jasklub közös összeállítását követő­en - stílszerűen - a hazai tűzoltóze­nekar fellépésével zárult, ám a ma­jálisnak ezzel természetesen távol­ról sem volt vége. És ugyan mi más is zárhatta volna, ha nem hajnalig tartó táncmulatság...? (vas) NEMCSAK SAJÓGÖMÖRÖN ÖRÜL(HET)NEK NEKI (Munkatársunktól) - Sokáig emlé­kezetes nap marad még a szombati sajógömöri ágostoni hitvallású evangélikus anyagyülekezet tagjai és a környék hitben élő polgárai számára. A délelőtt zajlott ünnepi istentiszteleten ugyanis miután a Sajó menti község mintegy 350 lelket számláló anyagyülekezete végleg befogadta és meghívta lelké­szének Rusznyák Dezsőt - sor ke­rült a parókus lelkész egyházi szer­tartások szerinti beiktatására. Az esemény annál is örvendete­sebb, mivel a háború után még négy magyarul is tudó lelkész működött a környéken - nevezetesen a balog­pázári, sajógömöri, gömörpanyiti és hosszúszói anyagyülekezetekben, - ezzel szemben napjainkban ilyen tekintetben egyedüli a volt sajógö­möri lelkészhelyettes. A lelkészi tisztségbe való beikta­tás egyébként Dušan German rimái ágostoni hitvallású evangélikus es­peres közreműködésével zajlott. Az­tán az ünnepi prédikáció követke­zett, melyet Zákalický Pál a buda­pesti evangélikus teológiai otthon igazgató lelkésze végzett. A beikta­tási szertartás után a lelkészbizott­ság tagjai köszöntötték bizalmat nyert barátukat, majd az egyházköz­ségi első közgyűlés is szentesítette a kinevezést. Rusznyák Dezső személyében egy idestova öt éve itt működő, a hí­vőkkel, a falu népével való minden­napos érintkezésben kölcsönös tisz­teletre és bizalomra rászolgált lelké­sze lett a falunak és az ide tartozó lökösházai leányegyháznak. Sajó­gömör lelkésze tanulmányait Po­zsonyban végezte, de három hóna­pot a budapesti Evangélikus Teoló­giai Akadémián is eltöltött. Művelt­sége és Isten szolgálata mellett a gyülekezettel való őszinte, szoros kapcsolata és a templomfelújítás te­rén tett áldozatkész feladatvállalása is közrejátszott abban, hogy immáron a falunak is egy jeles személyiségé­vé vált. (polgári) HOGY NE AZ ÚTTESTRE SZORULJANAK (Folytatás az 1. oldalról) dolgoznak, ha maszeknál, akkor többet, ha maszekoskodnak, akkor látástól vaku­lásig, szombaton, vasárnap is. Az utazás, az utaztatás sokba kerül. Marad a közvet­len környék - az utca, a játszótér. Igaz is? Mi a helyzet a játszóterekkel? Több városi hivatalban érdeklődtem, leginkább kitérő választ kaptam: már nincs gazdája, még nincs gazdája, nem esett szó róla, majd eldöntjük - hát így és hasonlóképpen. Viszont a dunaszerdahe­lyi városi hivatal szociális ügyeit intéző osztályvezetője, Szamaránszky Márta el­mondta, hogy náluk kevesebb a gond. Az állomás melletti nagy gyermekpar­kot Peter Hrnčírik vette meg, vagy bérli, nem tudom pontosan. Rendbeszedte, új hintákat vásárolt, felújította a homokozó­kat, mászókákat helyezett el, megjavíttat­ta a kerítést. Még a szerdahelyiek sem ismernek rá a volt játszótérre, amely elég siralmas állapotban volt. - Mennyi a belépődíj? - kérdeztem. -A belépés ingyenes. Dunaszerdahelyen volt még egy szép közlekedési játszótér. Az már nincs, vagy hamarosan nem lesz. Elkelt árverésen, építkezni fognak rajta. Könnyen meglehet, hogy a közlekedé­si játsztótérról a gyerekek a forgalmas utcákra szorulnak. Igaz, ott vannak még a panelházak közé szorult kis és nagyobb homokozók. Gazdátlanul, elhanyagolva, a serdülőknek már mit sem nyújtva. Egy­formák, fádak és unalmasak. S mit látók a minap? Az ablakunk alatt levőből egy hangosan búgó gép kikanalazza még a maradék, piszokkal teli kevés homokot is. Kérdezem: hova viszik? Megvettük, építkezéshez: - feleli a többet nem tudó bágeres. Hangoztatjuk, hogy gyermekünk a szemünk fénye. És milyen keveset teszünk értük! Még azt sem tartjuk kar­ban, ami megvan és felszámoljuk azt, amit egykor létrehoztunk. Ezen, sajnos nem tudunk változtatni. Mert a pénz beszél... - a többit már tudják. Mégis meg szeretném szólítani mindazokat, akik tehetnek valamit: példá­ul a strandok gazdáit - tulajdonosait, bérlóit - legalább a hét két napján enged­jék be ingyen a gyerekeket. Az iskolaigaz­gatókat: tegyék lehetővé, hogy a portáju­kon levő sportpályákra júliusban és augusztusban is bejárhassanak a tanuló­ik. A gyárak vezetőit, a magánvállalkozó­kat: szenteljenek néhány koronát alkal­mazottaik gyerekeinek nyaraltatására. A különböző presszók, közkonyhák, üze­meltetóit: kedveskedjenek a gyerekeknek egy-egy fagyival, ha kell, meleg levessel, bundáskenyérrel. Itt a nyár. Itt lesz a szünidő. Gondjai­val-bajaival. A szülőkre nehezülő árnyol­dalaival és a gyerekek lelkét apróra szab­daló keservekkel. Amit mondtam, nem gyermeknapi ün­neprontásnak szántam. Ellenkezőleg. A gyerekért való cselekvést sürgetem. Kérem. -ozo-

Next

/
Thumbnails
Contents