Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-27 / 150. szám, szombat

1992. JÚNIUS 27. HAZAI KORKÉP VÁLLALKOZÓKNAK A-TÓL Z-IG (Munkatársunktól) - Hétfőtől péntekig különböző elektronikai termékekkel, irodai kellékekkel és más, a vállalkozók számára fontos eszközökkel telt meg a Dunaszerdahelyi Gyermek- és Ifjúsági Ház nagyterme. A városban működő Technotrend Kft. adott ilyen módon lehetőséget az érdeklődőknek, hogy egy helyen tekintsék át ezeket a számukra elengedhetetlenül szükséges segédeszközöket. A Technotrend '92 árumintavásáron így nemcsak az olyan szokványos termékek közül választhattak, mint mondjuk a telefonok, faxok és irodai eszközök, hanem akár páncélszekrényt vagy programozható reklámpanelt is találhattak. Patassy Sándor, a kft képviselője elmondta, hogy a vállalkozóknak egészen attól a pillanattól biztosítani szeretnék a szükséges kellékeket, hogy megkapták működési engedélyüket. így például nemcsak a bélyegzőjüket rendelhetik meg nálunk, de megtervezik és elkészítik számukra a cégjelzést, az ezzel ellátott papírokat és nyomtatványokat, tehát mindent, ami az üzleti életben nálunk is egyre nagyobb szerepet kapó imídzs kialakításához szükséges. Sajnos, sokan tapasztalhatták már, hogy a nagy ügynökségek egyre kevésbé hajlandók a kisvállalkozók igényeivel is foglalkozni. Ők viszont biztosítják a kis tételű szórólapok, névjegykártyák stb. elkészítését, és vállalják akár egyetlen üzlethelyiség megfelelő színvonalú „feldíszítését" is. A konkurencia kialakulásával sok vállalkozó tapasztalhatta, milyen nagy jelentősége van az üzleti életben a partnerre gyakorolt összhatásnak. A Dunaszerdahelyen látottakhoz hasonló komplex szolgáltatást igénybe vevő vállalkozók ebben a küzdelemben mindenképpen esélyesebbek. -tlIW8EMLÉKEZÉS • Fájó szívvel emlékezünk drága lányunkra, testvérre, Szőke Ivetkára, akit a halál 1991. jún. 27-én, 14 éveskorában tragikusan ragadott ki szerettei kóréból. Akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá ezen a szomorú, elsó évfordulón. Gyászoló szülei, testvérei, tanárai és osztálytársai. Ú-1726 • Fájó szíwei mondunk köszönetet minden kedves rokonnak és ismerősnek, akik 1992. május 26-án, elkísérték utolsó útjára a bajcsi temetőbe drága halottunkat, Bartos Margitot, akit a kegyetlen halál 57 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút és az őszinte részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Gyászoló férje, katona fia és lánya családjával. Ú-1876 KÖSZÖNIÖ • Június 19-én ünnepelte 40. születésnapját és június 27-én névnapját Heller László. Ezúton kívánunk jó egészséget és sok boldogságot. Szerető szüleid Ú-1865 • Eladó méhészkocsi, 24 kaptár, sok hozzá való keltető, bios-2400 tojás, utánkelö 400 tojás. Ár megegyezés szerint. Cim: Dékány Tibor, ul. 28. októbra č. 27, 941 31 Dvory n/Žitavou. Ú-1872 • Eladó 3 szobás családi ház kerttel Csicsón (Komáromi járás, 7 km-re a nagymegyeri termálfürdőtől). Érdeklődni délután 16.00-tól a 0819/962 91-es telefonszámon lehet. Ú-1874 • Eladó 5 személyes Š 1203-as. Tel.: 0708/42 90 Somorja. Ú-1887 • mmm |||||| • Gyermekgondozást vállalunk Gútán. Érdeklődni a 0819/941 474-es telefonszámonlehet. Ú-1875 • Felvásárolok mézet, bármilyen menynyiségben. Tel.: 0709/235 34. Ú-1873 TUDOMÁNY A KATEDRAN TANDÍJ LESZ A FŐISKOLÁKON A főiskolákon forradálom kezdődött - vezette be tegnapi sajtótájékoztatóját Juraj Švec professzor, a pozsonyi Komenský Egyetem rektora. A forradalom azzal kapcsolatos, hogy az új demokráciák szeretnének Európával együttműködni tudományos szinten is, ami természetszerűleg hozza magával, hogy felsőoktatási intézményeinknek integrálódniuk kell Európához. Mint a rektor elmondta, a cseh és a szlovák főiskolákon a helyzet nem a legroszszabb, azonban ahhoz, hogy a kívánt integráció létrejöhessen, főiskoláinknak fokozatosan kell levetniük a korábbi évek erősen központosító, főként szűken specializált szakemberek egyoldalú képzésére korlátozódott oktatási módszereit. Három egymástól független külföldi kutatócsoport mérte föl a hazai főiskolák színvonalát, anyagi ellátottságát, gazdasági eredményességét, s a vizsgálat megállapításaiból néhány alapvető tanulság vonható le. Ezek közül a legfontosabb, hogy főiskoláinkon igen magas szintű szakemberképzés folyik, a szűk specializálódás azonban hátrányt jelent már most is a munkaerőpiacon. A főiskolai karok viszonylag izoláltak, kevés az átkapcsolás a tudományos intézetekhez. A hallgatóknak kevesebb óra elméleti oktatást kell előírni, viszont módot kell adni ahhoz, hogy több szakon végezhessék tanulmányaikat. A főiskolai pedagógusok kevesebb órát tanítsanak, jobban vegyék ki részüket a kutatómunkában. Az egyetemeken nagyobb kutatási bázist kell létrehozni, a tudományos akadémiák ugyanakkor kapcsolódjanak be a főiskolai oktatásba. A reformok lehetővé teszik majd, hogy a főiskolákon a kutatómunka eredményei gazdasági hasznot, így financiális segítséget hozzanak az intézménynek. Latolgatják a tandíj bevezetését is, mint a pénzeszközök egyik forrását. Egyszersmind lehetőséget kell teremteni arra, hogy több hallgató kerüljön be az egyetemekre és a főiskolákra. (bit) NYILATKOZAT 1992. április 2-án az MKDM és az Együttélés PM koalíciója szövetségi szinten választási koalíciós szerződést kötött a Magyar Néppárttal, amely magába foglalta azt is, hogy a koalíciónak a Szlovák Nemzeti Tanácsba összeállított jelölőlistáin helyet kaptak az MNP képviselőjelöltjei is. A választások előtti helyzet ismeretében annak ellenére, hogy egy újonnan alakult pártról volt szó, amely még nem rendelkezett felbecsülhető tömegbázissal, jelölőlistánkon megpróbáltunk az MNP képviselőjelöltjeinek legalább két esetben előnyös kiindulóhellyel esélyt biztosítani. A preferenciákkal demokratikusabbá vált választások eredménye alapján az MNP egyetlen jelöltje sem jutott mandátumhoz a legfelsőbb törvényhozói testületekben az MNP preferenciái átlagban csupán a koalíciós szerződés nem tartalmaz semmiféle kötelezettséget a szerződő felek számára. Az MNP Képviselői viszont az Országos Vezetőség határozatára hivatkozva, minden vitát kizárva, két mandátumot követelnek a maradék szavazatok alapján kiosztott helyekből (f SZNT; 1 SZ. Gy.). A viszonyok úgy alakultak, hogy a maradék szavazatok alapján kapott mandátumuk (2-SZNT; 3-Sz. Gy.) elosztását nem lehetett úgy megoldani, hogy az megfeleljen a szerződésben lefektetett partneri viszonynak (45 %: 45 %: 10 %). Ennek ellenére az KMDK és az EPM vezetősége felajánlott az MNP-nek egy képviselői helyet a Szövetségi Gyűlésbe. Az MNP vezetősége viszont az említett határozatra hivatkozva elutasította a felkínált lehetőséget. Sajnálataikat fejezzük ki azzal kapcsolatban, hogy az MNP vezetősége nem objektíven, hanem egyoldalúan értékeli és értelmezi a kialakult helyzetet. Egyúttal elutasítjuk az MNP OV azon vádját, amellyel megkérdőjelezi az MKDM és az EPM vezetőségének erkölcsi színvonalát. A koalíciós szerződés lefektette a hosszú távú együttműködés alapelveit. Bízunk benne, hogy Csehszlovákia magyar nemzetiségű lakosságának érdekvédelme és jogbiztonsága érdekében az őszinte és hasznos együttműködés lesz jellemző kapcsolatunkra koalíciós partnereinkkel. Az MKDM és az Együttélés sajtószolgálata KULCSSZAVAK Csodálom, ám a legkevésbé sem irigylem Václav Havelt főleg a tegnapelőtti parlamenti beszéde után. Csodálom, mert ő állt a gyöngéd rendszerváltást előkészítő mozgalom élén, vállalva minden - ezzel járó - veszélyt. Nem irigylem Václav Havelt, hiszen a Charta '77 élén nyilván nem így képzelte el a kommunista párt egyeduralmát megtagadó Csehszlovákia demokratikus jövőjét. Nem irigylem, mert tényként kerül be a történelembe; épp a pártállam bukásához a leghatározottabban hozzájáruló Václav Havel elnöksége idején erősödtek meg olyannyira a szlovák szeparatisták, hogy a köztársasági elnöknek - többek között - a békés szétválás filozófiáját is meg kellett fogalmaznia. Havel ezzel egyben igazolta azt a politológiai alaptételt is, miszerint a demokrácia nem jó társadalmi berendezkedés, ha bár ennél jobbat eddig még senki sem tudott kitalálni. Mert végül is, a demokrácia nevében végrehajtható az ország kettészakítása, bár az - néhány demagóg politikus egyéni érdekeitől eltekintve -, senkinek sem lesz hasznára. Be kell vallanom egyben azt is, hogy másért is irigylem Václav Havelt. Például azért, amilyen belső lelki nyugalommal képes elfogadni a megváltozhatatlant. Azt, amit immár nem a pártállami diktatúra ír elő, hanem az általa is kezdeményezett demokrácia követel. Irigylem, mert józan fejjel képes belenyugodni a politikai fejlődésnek egy olyan fordulatába, amelyet a demokráciáért folytatott harca során nem kívánt. És irigylem, mert el tudja fogadni hogy az általa kezdeményezett folyamat nem oda vezetett, amerre azt ő is kormányozni szerette volna. Havel volt az első, aki tegnapelőtt ki merte mondani: „Elképzelhető, hogy valóban szét kell válnunk, mielőtt újra egyesülnénk." Ezt az optimizmusát is irigylem, mert, nézetem szerint az újabb egyesüléshez sokkal nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség, mint a köztársaság szétveréséhez. Persze az is tény, hogy parlamenti beszédében Václav Havel helyenként ugyancsak keményen fogalmazott - ha a korábbi koalíciós megbeszéléseket vesszük alapul. Ismeretes, hogy a választások eredménye az ország mindkét részében szinte egypárti uralmat teremtett. A Klaus vezette Polgári Demokrata Párt 30 százalékot, a Mečiar irányította Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pedig Szlovákiában az érvényes szavazatok 37 százalékát szerezte meg. Ez főleg a DSZM-nek nyújt lehetőséget arra, hogy a szlovák parlamentben bármit megszavaztasson. Akár azt is, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács törvényeit fölérendeljék a szövetségi törvényeknek. Havel ezzel kapcsolatban elsősorban arra figyelmeztette a Szövetségi Gyűlés képviselőit, hogy még él a föderáció; ezért a szövetségi mechanizmusoknak is működniük kell, elvégre megalakult az ország legfelsőbb törvényhozó testülete, amelynek képviselői a szövetségi államra és alkotmányára tettek hűségesküt. Ezzel a kijelentésével leszögezte egyben azt is, hogy - a DSZM és a Polgári Demokrata Párt képviselőivel szemben - nem tartja elfogadhatónak a Klaus-Mečiar tárgyalások során megalkotott koncepciót. Nevezetesen azt, hogy a szövetségi parlament nyugodtan felszámolhatja önmagát, mert a megbízatási időszak hátralévő részében a képviselők - valamiféle pénzbeli kárpótlásként - a nemzeti parlamentek második kamarájának tagjaiként kapnák fizetésüket. Havel ugyanakkor ezzel a gondolatmenettel gyakorlatilag azokat (a sajtóban már közölt) elképzeléseket támogatta, miszerint az ország szétválása után új választásokat kellene tartani. Apropó! Václav Havel sem híve annak, hogy a közös állam jövőjéről szóló népszavazást bárki is elodázza, bár tudvalevő, hogy ez főként Mečiar szándéka. Az államelnök teljesen elfogadhatatlannak tartja, hogy az ország felosztásáról a kormányok döntsenek. A kormányzat csupán a törvényesen megválasztott parlamentek döntéseinek és a népszavazásban kinyilvánított szándék végrehajtója lehet - állapítja meg, éppen a demokratikus jogállamiság elveire hivatkozva. Természetesen, nem zárja ki azt sem, hogy az ország lakossága a szétválás mellett dönt. Itt említi azonban a „bársonyos forradalom" újabb változatát: a „civilizált válás" elméletét. Tárgyalások, alkotmányosan, türelem, tárgyilagosság - képezik filozófiájának kulcsszavait. Jómagam is ebben szeretnék hinni, de - sajnos -, láttam milyen fancsali képet vágtak Havel parlamenti felszólalása alatt a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom képviselői. Fintoraikkal rTjeggyőz tek arról, Havelt a civilizált elválás" esetében sem tudják elfogadni. Ráadásul a „türelmet és tárgyilagosságot" is merev kőarccal utasítják el! FEKETE MARIAN POTYAUTASKÉNT A MENTŐAUTÓBAN Amikor a kórház ügyeletén kopogtattam, sejtettem, különös éjszakám lesz. Majdnem nem lett. Az történt ugyanis, hogy orvos ismerősöm megfeledkezett arról, hogy jöttömről értesítse felettesét. - De én megígértem a főnöknek, hogy leadom az anyagot - próbáltam érvelni, s olyan kétségbeesett arcot vágtam, hogy végül vállalta, potyautasként vele tarthatok. - Az első hívás rendszerint a tévéhíradó alatt érkezik - közölte, s az órájára nézett. Igaza lett. - Kapd gyorsan magadra a köpenyt - nyújtotta felém a fehér ruhadarabot, s hogy behozzuk a másodpercnyi késést, a mentőautóig futólépésben tettük meg az utat. - Csak akkor használd a szirénát, ha forgalmi dugóba kerülünk - utasította az orvos a volán mögött ülő kollégáját. S míg száguldunk a szinte kihalt városban, szemügyre veszi a mentőautóban található műszereket, belenéz az orvosi táskába. A helyszínre érünk, a kocsi vadul fékez. Irány a lépcsőház, a sofőr megnyomja a felvonó gombját, hasztalan. - Futás a negyedik emeletre - adja ki a parancsot a doktor. Az ajtó előtt, kezét tördelve, egy idős néni toporog. - De jó, hogy megjöttek - mondja, s bevezet a szobába. - Itt vagyok apukám, megjött a segítség - simogatja meg a hétrét görnyedt férje vállát. Amíg gyorsan elmondja, mi történt, az orvos előveszi a fecskendőt, s fájdalomcsillapítót ad a verejtékező betegnek. - A kertben voltunk, kapálgattunk, egyszerre látom, megtántorodik az uram. Annyit mondott csak, valami megroppant a derekában. A szomszéd autóján jöttünk haza, s azóta szenved. Déltől... - Miért csak most kértek orvost? - kérdezi a sofőr udvariasan, ám erélyesen. - Azt hittük, múló fájdalom - vallotta a már felélénkülő beteg, majd szótlanul tűrte, hogy az orvos végigtapogassa hátgerincét, és helyreigazítsa a kiugrott csigolyákat. - Máskor ne várjanak estig, délután is van ügyelet - búcsúztunk a hálás öregektől. Ismét a mentő, irány az ügyelet, hiszen a központba való bejelentkezés után nem irányítottak el más beteghez. - Most főzünk egy kávét - indítványozta a doki. - Mire visszatérünk, kihűl. -Máris indulunk? - kérdeztem értetlenül. - Nem, de mire felforr a víz, biztosan - mondta. És úgy lett. - Taposs a gázra, gyerekhez megyünk - mondta társának csendesen, s mi újra keresztülvágtunk a városon. A sofőr az egyforma lakótelepi házak között jól kiismeri magát. Nem csoda, tizenöt éve ül már a volánnál. A mentőből ki, irány a felvonó - szerencsére működik -, vihet a tizedik emeletre. Az ágyban, átizzadt párnán tizenéves kislány, nehezen lélegzik. Bőre vörös, vékony szálú haja a fejére tapad, ajka cserepes. - Kedden strandon járt a barátnőjével, sokat volt a napon. Még aznap este belázasodott, hányt és fájt a feje - sopánkodott a kislány édesanyja, akinek eszébe sem jutott, hogy már két nappal korábban kellett volna orvost hívnia. A doktor eközben alaposan vizsgálja a beteget, s mert furcsa zörejeket hall a gyerek mellkasában, dönt: a kislánynak kórházban a helye. Visszatérve az ügyeletes szobába, megisszuk a hideg kávét, s miközben fél szemmel a budapesti csatornán a Szomszédok sorozatot figyeljük, szóba kerül az emberek felelőtlensége éppúgy, mint az orvosok kiszolgáltatottsága, tehetetlensége. Még nincs vége az epizódnak, amikor ismét riasztanak. Infarktushoz. - Nyomás - sürgeti az orvos a sofőrt, s megkezdődik a versenyfutás az idővel. Versenyfutás az életért - gondolom magamban, s nem akarom hallani a mentőautó vijjogó szirénázását. A szűk fürdőszobában az orvos és sofőr alig fér el a hordággyal. A beteg furcsa pózban a földön fekszik. Aránylag nyugodt, de erősen izzad. Szótagolva mondja, mi történt vele. Az orvos ellátja, majd segítőtársával a hordágyra emelik, s tempósan viszik a kocsiba. A 49 éves férfi után a padlón tócsa marad. Orromat a vizelet erős szaga csavarja. A feleség zavarba jön, de a doki megnyugtatja, nincs semmi vész, ilyenkor ez megtörténik, a kórházban majd az ápolónők lemossák a beteget. Az asszony kapkodva szedi össze a legszükségesebbeket, s a mentőben, férje kezébe kapaszkodva, hangosan zokogni kezd. A tévében elkezdődött a Friderikusz-show. Az orvos nem figyeli a műsort, örül, hogy lehunyhatja szemét. A sofőr a karosszékben pihen, egyenletes lélegzéséből arra következtetek, elaludt. A műsorban az élet vizéről beszélnek. - A jelenlegi rossz gazdasági helyzetben erre volna szükségünk. Nincs elegendő gyógyszer, műszer? Az élet vize mindent megold - mondja az orvos, szinte önmagának. A sztori végét már nem látjuk, újabb esethez visz a mentőautó. S az éjszaka folyamán még kilencszer. Csak egyszer volt a kiszállásunk felesleges, a megadott címen, a családi ház ablakain még a redőnyök is le voltak húzva. Furcsán szórakoznak az emberek - állapítjuk meg apatikusan. Hajnali három óra körül a negyedik fekete sem tudott ébren tartani. Ültömben aludtam el, s amikor álmomból felvert a telefon csörgése, az első pillanatban azt sem tudtam, hol vagyok. A hajnali hűvös levegő hatására kissé magamhoz térve, morcosan hallgattam éjszakai társaim tréfálkozását. Rajtam mulattak... A harminc év körüli nőn látszanak a szenvedés jelei. Akadozva, de érthetően elmondja, hol és mije fáj. Az orvos megméri a vérnyomását, megkopogtatja a mellkasát, meghallgatja a szívét, erélyes mozdulattal ráüt a veséjére, majd a gyomortájékát vizsgálja. Közben kérdez, hümmög, s közli a diagnózist: epekólika. Fecskendőt vesz elő, beadja az injekciót, és utasítja betegét, másnap okvetlenül keresse fel körzeti orvosát. - Hazaviszünk, elég volt - közli az orvos ellentmondást nem tűrő hangon, és nekem eszemben sincs tiltakozni. Pirkad. Az ablakokon, az erkélyeken itt-ott megjelenik valaki, s kémleli az eget. A reggeli műszakban kezdők lassan elindulnak otthonaikból. Vajon milyen napra ébred a város? PÉTERFI SZONYA