Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-25 / 148. szám, csütörtök

5 INTERJÚ nmmm^mmmmam ÚJ szól 1992. JÚNIUS 25. „ITTHON LEGYEK SAJAT KOROMBAN" LAPUNKNAK NYILATKOZIK MOLDOVA GYÖRGY Moldova György a szlovákiai magyarság körében is az egyik legnépszerűbb író. Új könyve, A félelem kapuja &z idei magyarországi könyvhét kiemelkedő sikere volt, két-három nap alatt elfogyott, a viszonylag nagy példányszám ellenére utánnyomást kellett rendelni. Izgalmas, bűnügyi motívumokat is tartalmazó alkotása holnaptól kezdve folytatásokban az Új Szóban is olvasható. Ebből az alkalomból kértük beszélgetésre az írót. - Olvasom legújabb szatíráidat a Magyar Hírlapban, hallgattalak a tévé össztűz című műsorában. Valahogy kesernyésebb, sőt dühösebb lettél, mint azelőtt voltál. - Valóban, nagyon rosszul érzem magam. Pedig Magyarországon ama ritka íróemberek közé tartozom, aki évente lerakja új müvét az asztalra. Ezek a művek nagy példányszámban fogynak el, számon tartanak az olvasók, nagyon sok beszélgetésre hívnak, és mégis... -... mégis miért vagy rosszkedvű? - Soroljam? Először is az a réteg vagy osztály, nem tudom, jelenleg melyik az adekvát kifejezés, egyszóval a munkásság és a munkásosztály, ahová én származásomat és felfogásomat tekintve tartozom, a mai idők legnagyobb vesztese. Társadalmi szerepét és életkörülményeit tekintve is olyat zuhant, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Barátaim, rokonaim, ismerőseim sorsa olyan dühvel tölt el, hogy egyszerűen muszáj valamit tenni. Ezért jelentkeztem a .Magyar Hírlapban, pedig soha életemben nem írtam újságba, kivéve az irodalmi lapokat. Most viszont arra kényszerítettek, hogy 1994 tavaszáig politizáljak, de nem a pártok oldalán, jelenleg ugyanis Magyarországon nem létezik olyan párt, amelynek céljait én elfogadnám, azonosulni tudnék vele. Hírlapbeli rovatom visszhangja megható, előre ki nem számítható volt. Nyilatkoztam a tévé össztűz című műsorában, ahol elmondtam a munkásosztályról azt, amit az imént neked, majd megemlítettem, hogy a Kádár-korszakot árnyaltabban kellene értékelni. Nem átértékelni, csak reálisabban megítélni. Azt hittem, ez afféle magánvélemény, ám a legnagyobb meglepetésemre visszaigazolásként sok helyütt ugyanilyen véleményt hallottam sok embertől. Tudod, ez nagyon furcsa folyamat. Igyekszem bátorságot adni az embereknek, hogy mondják ki, amiben hisznek, ne féljenek fölháborodni, tiltakozni, ha ennek szükségét érzik. Aztán elmegyek a találkozókra, és nagyon sok beszélgetésre járok el, ahol visszahallom saját gondolataimat, saját véleményem. Az olvasók reagálásaival az én bátorságom növekszik, s erre is nagy szükségem van, meg kell mondjam. - Mi mindent kellene árnyaltabban értékélni a Kádár-korszakban? - Erre mondják, hogy hosszú. De nézzük a lényeget. Nem feledem, pillanatig sem tagadom, hogy a Kádár-rezsim sok tragédiát okozott, de azért a kádári hagyaték egészét nem lehet sárral bekenni, csak feketére festeni. Ez lehetne a kiindulópont. Kádárék jobban odafigyeltek a munkásságra, például. -A maiak nem? - Már a kérdés is dühítő. Kis dolog, de jellemző, hogy az idei kitüntetés-, államdíj- és éremosztáskor egyetlen munkás sem Méry Gábor felvétele kapott semmit. A rendszerváltozásból adódó csaknem minden gondot áthárítanak a munkásokra, a nyugdíjasokra, a nyomorultakra. Arányos közteherviselésről nálunk szó sincs. Előttünk halmozza föl a pénzt, a tőkét az a réteg, amelyikből a következő század milliárdosai kerülnek ki. Őket nem akarják megfogni, a közjó érdekében nagyobb áldozatokra ösztönözni. Csak a munkásosztályt akarják különféle ígérgetésekkel és más eszközökkel kézben tartani, ellenőrizni. - Valóban annyira rossz a helyzet, hogy nem látni az alagút végét? - Miért ne lennék keserű és dühös, amikor a kormány eredményként azt ígéri, hogy huszonöt százalékos lesz az infláció, miközben a keresetek távolról sem emelkednek ilyen mértékben. Miért ne lennék szomorú, amikor például a strandokon az a cél, hogy elkerüljék a járványt. Érted? Nem a szolgáltatás, a jó kiszolgálás a program, hanem csupán annyi, hogy elkerüljék a járványt. Dühöngök közerkölcsünk miatt is. A híreshírhedt kisbéri időközi választások előtt pénzt, sorsjegyen nyereményeket ígértek azoknak, akik a kormánypárt képviselőire szavaznak. Hát ez már minden alatti! Ezt még Kádárék, sőt Ferenc Józsefék sem merték, ezt senki sem engedi meg, aki csak egy kicsit is komolyan veszi saját hatalmának a tisztességét. Persze, történtek furcsa dolgok Kádárék idejében is, az egyik téeszben például a szilveszteri bál tombolájának fődíja egyforintos órabéremelés volt, de ez egy szövetkezetben történt, Kisbéren pedig az ország meghatározó koalíciós pártjának képviselői vetemedtek tisztességtelen dolgokra. Aztán itt vannak a legújabb elkeserítő praktikák, a pályázatok. A kormánypárt már előre tudja, ki a nyerő, de azért csak meghirdetik a pályázatot, amelyen biztos, hogy a korábban kiválasztott személy a nyertes. - Ekkora keserűséggel és dühvel lehet egyáltalán szatírát írni? - Megpróbálom. Most fejeztem be két szatírámat. Az egyik arról szól, hogy pályázatot írnak ki a Lánchíd baloldali oroszlánjának a helyére, mert ez a rusnya állat gyanús, mindig a baloldalon áll, el kell hát végre mozdítani a helyéről. A pályázat győztese a nyúl lesz, utólagos érdemek beszerzésével... Másik új írásom hőse egy nyugdíjas tanárember, aki szomorúan tapasztalja, hogy lassan kipusztul körülötte minden civilizációs vívmány, a telefontól a postáig, az újságot sem akarják kihordani, a szemetet meg elhordani. Emberünk látva a sokféle bajt, keserűséget, négykézlábra ereszkedik, visszamászik a fára a majmok közé, szerinte annak idején kár volt innen lejönni... - Nagyon sok embertől eltérően, te a rendszerváltást követően sem változtál. Mondod a magadét, kimondod az úgynevezett kisemberek panaszát, fájdalmát, sérelmeit. -Van egy bölcs, klasszikus mondás: sosem kellett reformálni, mert sosem deformálódott. Ezt most magamra értem. Én sohasem voltam párttag, s ezt most szinte már szégyenkezve mondom, mert olyan undorítóan sokan bizonygatják manapság, hogy én akkor bizony így meg úgy, mennyire ellenálltam, kiálltam, így tovább. Nem voltam én a megbukott rendszer embere. Eszméimhez akkor is hű voltam. Annak idején a társadalom palettájának a jobboldalán foglaltam helyet. Én ottmaradtam a helyemen, ám a világ eközben irtózatosan elment jobbra. A magyar kormány is bevallottan jobboldali, konzervatív. így találtam magam most a baloldalon. - Baloldali értelmiségi lettél? - Ez így pontatlan. Eszmerendszerem, értékrendem változatlan, s ezzel a mai világban a baloldalra kerültem. A baloldaliság minden forradalmi eszme örököse. Nekünk megmaradt a francia forradalom, minden szabadságharc, a népért lázadók és szenvedők hagyatéka, ami nagyon megtisztelő és lelkesítő. -Könyveidet nagyon sokan olvassák, s ez a tény már több méltatódat, kritikusodat is zavarba hozta. Ők valahogy eleve gyanúsan tekintenek minden olyan íróra, aki népszerű, úgy vélik, csak az a mű lehet értékes, amelyet alig olvasnak, kevesen értenek. Rólad is megírták, hogy fölaprózod a tehetséged. .. - Szerintem meglehetősen kockázatos dolog arra hivatkozni, hogy majd a huszonegyedik század megért, méltat. Ez igen kényelmes és nehezen leellenőrizhető alapállás. Én a legfontosabbnak azt tartom, hogy itthon legyek saját koromban, hogy hatni tudjak azokra, az emberekre, akikkel együtt születtem és kevés időeltéréssel együtt halok meg. Bizonytalan jövőre kancsalul integetni nem szeretek. Ama kevés író közé tartozom ma Magyarországon, akit nagyon sokan olvasnak és hidd el, ez nagyon fontos nekem, ezek nagy dolgok. Mégis, ha úgy éŕžem, valamit ki kell mondani, ,le kell írni, akkor bizony kimondom, leírom, még ha minden olvasómat is elveszítem. Engem a bennsőm vezérel, ahogy József Attila mondta, aki szintén nem járt túl jól ezzel a korral. - Bármennyire is fiatalos vagy, azért csak megkérdezem: nem megerőltető már riport utakra járni, ennyit utazni? - Bajor Nagy Ernő mondta, hogy negyven év fölött már nifics riporter. Én rácáfolok, hiszen a börtönriportot ötvenöt éves koromban írtam. Abban igazad van, hogy a riporteskedéshez kell fizikai kondíció is, ezt én focival, kerti munkával, miegymással igyekszem megőrizni. A riporthoz azonban leginkább elhivatottság, örökös készenlét és kíváncsiság kell. Most például a huszadik század kiváltságosairól és sokféle titkának tudóiról készítek riportkötetet. - Miért? -A bíróság felépítése eleve meghatározza azt, hogy a bíró és az ügyész az államrendszer embere Egyetlen ember van, aki a vádlott vagy a gyanúsított érdekeit szolgálja, akinek elengedhetetlenül fontos, hogy elfogulatlanul megismerje a valóságot. Ez pedig az ügyvéd. Nem lehet véletlen, hogy a legkülönbözőbb forradalmak vezérei között sok volt az ügyvéd. Hirtelenjében Lenin, Landler Jenő, Castro jut az eszembe, de sok más személyiséget is említhetnék. A mai magyar parlament képviselőinek harminc-negyven százaléka is ügyvéd. Ök vették át a Kádár-rendszer hagyományos pedagógus-politikusának a szerepkörét. - Minden bizonnyal találtál több izgalmas riportalanyt az ügyvédek között is. - Igen. Az egyik például állambiztonsági ezredesből lett ügyvéd. Ö egymaga hatalmas riportanyagot mondott el. Beszéltem a Mindszenty-per védőjével, aki nyolcvanhárom éves, de sokkal frissebb, mint én. Egy este mondott annyit, amiből döbbenetes regényt lehet írni. - Új regényedet, A félelem kapuját most az Új Szó olvasói is megismerhetik. Mit mondanál elöljáróban e művedről? - Regényírónak hiszem magam, mégis kevés regényt írok. A riport főleg elszánás és kondíció kérdése, a szatíraírás pedig elsősorban az ötleté. A regény szerintem magasabb minőség. Regényt csak akkor írok, ha úgy érzem, összejött valami olyan fontos az életemben, amit regénybe kell sűrítenem. A félelem kapuja a nyolcvanas évek magyarországi, s talán a környező országok változásait követi nyomon. Sok élő mintából gyúrtam össze alakjaimat. Két dolog izgatott: egyrészt azt a társadalmi igazságot és szörnyűséget próbáltam rögzíteni, hogy még a legmagasabb szintű és szellemiségű emberek is képesek összeállni ä pokollal, a csatornával a hatalom érdekében. A másik szempont: ezt a jelenséget bűnügyi szinten feszült cselekmény révén ábrázolni. A joggal ideges és joggal fáradt magyarországi olvasóközönség körében nagy könyvsiker lett ez a regény. Bízom abban, hogy az Üj Szó olvasói is ^žlvesen és érdeklődéssel fogadják. Én ezzel az alkotásommal kívánok élményekben gazdag, szép nyarat a lap minden olvasójának, minden tisztelt olvasómnak. Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF EREDMÉNYLISTA A Magyar Ifjúsági Érdekeit Védő Szövetség 1992. június 13-án tartotta Nyitrán III. országos közgyűlését. A közgyűlés a ,,Nemzeti gyökereink, hagyományaink és mondáink" történelmi pályázat eredményhirdetésével és díjkiosztásával végződött. A több mint 80 pályamű értékelését a kaposvári Magyar Nemzeti Történeti Társaság és a MIÉSZ végezte. A beküldött pályaművek sokszínűsége és magas színvonala miatt az eredetileg meghirdetett három kategórián belül további kategóriák értékelésére is sor került, sőt kategórián kívüli pályázatokat is értékelni kellett. A pályázat a következő eredménnyel zárult: I. kat.: Árpádházi királyaink és a magyar nemzetiségek történelmi emlékeiről és forrásairól 1. díj. Szabó Erzsébet, Egyházasbást, 2. díj Dobosi Anita, Naszvad, 3. díj Mede Norbert, Egyházasbást. A Magyar Nemzeti Történeti Társaság különdíja: Mátyás László, Párkány, Pék Patricia, Dunaszerdahely, Ferenczi Szilvia, Komárom; gimnázium. A MIÉSZ különdíja: Capp Csaba, Perbenyik. I. kat.: Árpádházi királyaink jeles alakját földolgozó munkáért: 1. díj Almáczky Adrianna, Komárom; gimnázium, 2. díj Kemencky Krisztina: Komárom; gimnázium, 3. díj Bárány Beatrix,Kassa; gimnázium, 4. díj Krizsán Andrea, Komárom; gimnázium, 5. díj Papp Éva, Komárom; gimnázium. A Magyar Nemzeti Történeti Társaság különdíja: Ploniczky Stefánia, Királyhelmec. Kiemelt különdíj: Borbély Annamária, Dunaszerdahely; egészségügyi szakközépiskola, Vincze Lívia, Dunaszerdahely, egészségügyi szakközépiskola. II. kat.: Falutörténet kiemelt 1. díj Pereszlényi Árpád, Zseliz; elektrotech. szakközépiskola, Érsekújvár, 2. díj Kiss Katalin, Martos, komáromi gimnázium, Mánya Ágnes, Szőgyén, pozsonyi gimnázium, 3. díj Mácsodi Gábor, Bátorkeszi, komáromi gimnázium, 4. díj Asztalos István, Nagybalog, rimaszombati gimnázium, 5. díj Török Tamás, Karva, komáromi gimnázium. Különdíj: Páterka Pál, Ipolyság; gimnázium, MlÉSZ-díj: Varga Gabriella, Feled, Párák Edit, Kőhídgyarmat, zselízi gimnázium. II. kat.: Várostörténet 1. díj Holocsy Katalin, Komárom, Kovács Zsolt, Párkány, 2. díj Góg Éva, Komárom, 3. díj Nagy Babeta, Komárom, gimnázium, 4. díj Gyepes Júlia, Pozsony, gimnázium. A régészet kategóriáiban a MIÉSZ díját nyerte: Fehér Tamás, Párkány, alapiskola. III. kat.: Népszokások, néphagyomány, kiemelt 1. díj Nagy Orsolya, Pozsony, 2. díj Mátyás László, Párkány, Banzi Erika, Komárom, gimnázium, 3. díj Lázár Mónika, Királyhelmec, gimnázium, Luczó Tímea, Királyhelmec, gimnázium, Pék Patrícia, Dunaszerdahely. III. kat.: Falvak, néprajzi, muzeális, tárgyi értékeink bemutatása 1. díj Vörös Attila, Csallóközaranyos, 2. díj Bencze Attila, Tardoskedd, 3. díj Zsigmond István, Garamsalló. Kategórián kívül: Műemlékvédelemmel, művészettörténészettel foglalkozó pályaművek 1. díj Szabó Diana, Dunaszerdahely, egészségügyi szakközépiskola, 2. díj Zelman Éva, Deáki, 3. díj Dávid Kinga, Bény, pozsonyi gimnázium. Könyvjutalomban részesültek: I. kat.: Musztafi Zsuzsanna - Pozsony, Kálmán Péter - Almás, Galgán László, Örös - Perbenyiki Mezőgazdasági Szakközépiskola, Fodor Beáta - Söreg, Zsilinszky Krisztina - Dunaszerdahely, Mészáros Éva - komáromi gim., Varga Bernadett - komáromi gim.., Kiss Tímea - komáromi gim., II. kat.: Mátyás László - Párkány, Banzi Erika, komáromi gim., Lázár Mónika - Királyhelmec, Sípos Julianna - Sopron. III. kat.: Varga József - Kóvár és a komáromi gimnázium tanulói: Herceg Melinda, Szabó Anikó, Záležák Sarolta, Dobai Hajnalka, Szabó Lilla. Valamennyi díjazott és különdíjat nyert pályamű írója a díjakon kívül ingyenes részvételt nyert a Babócsi Régészeti Táborban vagy a Pannonhalmi Közművelődési Táborban. A könyvjutalomban részesültek és a pályázaton résztvevők a MIÉSZ által szervezett nyári táborokban kedvezményes áron vehetnek részt.