Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-24 / 147. szám, szerda

1992. JÚNIUS 26. ft/szá— FOGYASZTÓI FIGYELŐ 6 A BELÜGYMINISZTERI SZÓVIVŐ BEISMERTE: RENDŐREINK NEM ÁLLTAK FELADATUK MAGASLATÁN SEGÍTSENEK, ELRABOLJÁK A LÁNYOMAT... ...kérte kétségbeesetten a ligetfalusi . rendőrőrsön a szolgálatosokat • Rudolf P., miután aznap délután sokkoló telefonhívása volt. Lánya hívta Berlinből és sírva könyörgött, azonnal jöjjenek érte, mert tudomására jutott, hogy barátnőjével egyetemben egy kurdokból álló csoport erőszakkal ismeretlen helyre akarja őket vinni. „Próbálj megszökni" — tanácsolta lányának a felzaklatott apa. „Az lehetetlen, levetkőztettek bennünket és az ajtó mögött egy fegyveres őrzi minden lépésünket" — hangzott a válasz, majd megszakadt az összeköttetés. A 22 esztendős Monika a múlt év októberében barátnőjével egy berlini bárban talált magának munkát. Karácsonykor hazalátogatott és roppant elégedetten nyilatkozott töjök munkaadójáról. Újév után azzal búcsúzott szüleitől, hogy legközelebb március közepén jön ismét Pozsonyba. Azóta — az említett kétségbeesett telefonhíváson kívül — nem adott magáról életjelt. ' A rendőrök az apa bejelentése után nem nagyon strapálták magukat. Feljegyezték a berlini bár telefonszámát, a negyed és az utca nevét, de nem léptek kapcsolatba a németországi rendőrséggel. Az őrület határán levő apának azonban megígérték, hogy értesítik prágai kollégáikat és azok majd intézkednek. Rudolf P., mi mást is tehetett volna, bízott bennük, és várt. Lánya állítólagos elrablásáig mindössze 7 óra állt rendelkezésére, s ennyi idő alatt a leggyorsabb autó sem röpítette volna Berlinbe. Amikor már tíz felé járt az idő és még mindig nem értesítették; telefonált a rendőrségre. A válasz: mi közünk van nekünk az egész ügyhöz? Monika barátnőjének édesanyja a pozsonypüspöki rendőrőrsön kért segítséget. Hiába. Kinevették. Az apa végső kétségbeesésében, sógorával, aki tudott egy kicsit németül, a szomszédos Ausztriába utazott és a hainburgi rendőröktől kért és kapott segítséget. Azokat nem érdekelte, hogy idegen állampolgárokról van szó. Felismerték a veszélyhelyzetet, s azonnal intézkedtek. A berlini rendőrök sem késlekedtek. Pár percen belül a megadott címre hajtottak. Sajnos, már későn jöttek. A lányokat röviddel érkezésük előtt ismeretlen helyre hurcolták. Megkérdezték a bártulajdonost, miért nem akadályozta meg az emberrablást, s miért nem értesítette a rendőrséget. „Nem tehettem, túlerőben voltak. Fegyver is volt náluk. Vagy harminc kurd járt itt, a lányokat magukkal vitték. Fogalmam sincs, hová." Monika édesanyja idegösszeroppanást kapott, a kétségbeesett apa panaszlevelet írt a városi rendőrparancsnokságra. „Jól tudják — érvelt —, hogy virágzik a leánykereskedés, hogy több idegenben dolgozó lánynak nyoma veszett, hogy emberéletről volt, van szó. Hét óra állt rendelkezésükre, mégsem intézkedtek, illetve azt tanácsolták, értesítsem a konzulátust. Az osztrák rendőrök viszont azonnal cselekedtek." A drámai fejlemények végül is jól végződtek. Monika és barátnője már itthon van. (Keserű tapasztalataikról a legközelebbi bűnügyi rovatunkban számolunk be.) Kíváncsiak voltunk, hogyan zárják le ezt a meglehetősen kínos ügyet a belügyminisztérium illetékesei. Stanislav Ryban őrnagy, minisztériumi szóvivő, az esetről így nyilatkozott: „A rendőrőrsökön dolgozó embereink nyelvtudása gyér, ezért hasonló esetekben képtelenek intézkedni. Ennek ellenére az előírások értelmében kellett volna eljárniuk. Ezért fegyelmi eljárást indítottunk ellenük." IGY LÁTJA AZ ÜGYÉSZ A „FEHERHUS-PIAC" (A BÜNTETÉS AKÁR NYOLC ÉV IS LEHET) Az üzletszerű kéjelgés, azaz a prostitúció a rendszerváltás óta jogilag már nem büntetendő cselekmény. Igaz, nem legalizálták. A törvényesség hézagaival sok lány, asszony visszaél. A Büntető Törvénykönyv 246-os paragrafusa tiltja a leánykereskedést. Erről az egyre jobban elharapódzó bűncselekményről Erdélyi Ervin kerületi ügyésszel beszélgettünk. • Sokan nem tudják, mi rejlik az efféle „vállalkozás mögött". Kikre is vonatkozik ez a múltban csaknem ismeretlen paragrafus? — Mindazokra, akik külföldre lányokat „szállítanak", hogy ott pénzért áruba bocsássák őket. Az elkövetők nemcsak férfiak, gyakran nők is. • Hazánkban mikortól tartjuk számon ezt a jól jövedelmező, de korántsem újkeletű „szakmát"? — Közvetlenül a rendszerváltás után, pontosabban a határok megnyitásakor talált táptalajra. A feltételek adva voltak. Az ismeretlen nyugati világ csillogására nem volt túl nehéz lépre csalni az áldozatokat. Természetesen a „fehérhús" fogalma a kommunista rendszerben sem volt egészen ismeretlen. Akkoriban csak a külföldi „üzletemberek" ígérgeté' seinek dőlhettek be a hiszékeny lányok. • Ma már tucatszámra történnek, az említett esetek. Beszélhetünk ezzel kapcsolatban szervezett bűnözésről? — Szlovákiában, noha a szervezett bűnözés jelei már felfedezhetők, e téren még nem annyira akut a helyzet, mint mondjuk Prágában, vagy Ostrava környékén. • A nagyszombati, galántai, Pozsony-vidéki és a pozsonyi bíróságon már folytak, folynak ilyen jellegű tárgyalások. Vajon milyen ítéletek születtek, illetve várhatók? — A nagyszombati esetet kivéve a többi még nincs lezárva. Galántán jelenleg két férfi ellen folytatnak bűnvádi eljárást, mert három kiskorú lányt azzal az ürüggyel csábítottak Németországba, hogy ott cigarettát fognak árusítani. Alighogy átlépték a határt, a lányoktól elkobozták okmányaikat és erőszakkal, tettlegességgel is prostitúcióra kényszerítették őket. Az említett 246-os paragrafus értelmében a bíróság egytől öt évre szóló szabadságvesztéssel sújthatja a tetteseket. Abban az esetben, ha a bűncselekményt szervezett csoport tagjaként követték el, vagy az áldozatok kora nem haladta meg a 18 évet, a büntetés 3-8 évig terjedhet. Természetesen minden esetben be kell bizonyítani, hogy a lányok kényszer hatására, akaratuk ellenére űzték ezt a mesterséget. • Enyhítő körülmény-e a vádlott számára, ha a lány sejti, netán tudja, mit takar mondjuk a manökeni állás, és ennek ellenére mégis vállalja a külföldre utazást? — Nem. A tények ettől még nem változnak. Nem beszélve arról, hogy ezt az „előrelátást" a tárgyalás során — érthető okokból — egyetlen nő sem vallja be. • Milyen a külföldi nyilvánosházba került lányok esélye a szabadulásra? — A kerítők első dolga az, hogy áldozataikat megfosszák útleveleiktől. Ezzel ugyan alaposan megnehezítik szabadulásuk esélyeit, ám ha a lányok civilizált országba kerülnek, minden lehetőségük megvan, hogy rendőri segédlettel hazakerüljenek. A nyugati államokban ráadásul kitoloncolják a munkaengedély nélküli külföldieket. • Lányainkkal olykor külföldi állampolgárok is üzletelnek. Nemrég is olvashattunk ilyen esetről. Három 16-19 év közötti füleki kislányt egy salgótarjáni férfi szvetterek és ruhaneműk árusításának ígéretével csalt Németországba. Ott viszont esetenként 50 márkáért saját testükkel voltak kénytelenek üzletelni. A magyarországi üzletembert letartóztatták, de most már szabadlábon várja a tárgyalást, sőt Losoncon és Füleken járt és megfenyegette áldozatait, befolyásolni igyekezett a tanúkat. Hogy lehetséges az ilyesmi? — Ehhez a konkrét esethez nem tudok hozzászólni, mert nem ismerem. Viszont tény, hogy olykor külföldi állampolgárok, leginkább jugoszlávok próbálkoznak lányaink áruba bocsátásával. Az esetek túlnyomó többségében azonban a hazai kerítők — férfiak és nők is — irányítják a leánykereskedést. Általában jól fizetett pincérnői, táncosnői, elárusítónői, manökeni, hosztesszi, vagy fotómodell állást kínálnak a naiv, pénzsóvár, kalandvágyó lányoknak. Ahogy az esetek is bizonyítják, mindig akad érdeklődő. • Ez azt jelenti: tehetetlenek vagyunk a gátlástalan, mindenre elszánt emberkereskedőkkel szemben? — Nem egészen. Többségük előbb-utóbb lebukik, a bíróságon kell számot tennie cselekedetéről. Nagyon üdvös lenne, ha a lányok, még mielőtt igent mondanának az ajánlatra, alaposan utánanéznének, ki is a hirdető, mennyire korrekt az ajánlat, és nem dőlnének be az olcsó ígérgetéseknek. Úgy gondolom, néhány olyan törvénymódosításra is szükség lenne, mely azon nők munkakörére vonatkozna, akik a szeretkezést kereseti forrásnak tekintik. LEÁNYKERESKEDES KICSIBEN ES NAGYBAN Az oldal anyagát ORDÓDY VILMOS Irta A 14 éves chebiJitka B. vallomásából: „A diszkóban megismerkedtem két csinos fiúval. Sokat táncoltunk és még többet konyakoztunk. Még nem szoktam meg az alkoholt, így hamar leitattak. Éjfél után elvittek egy idegen lakásba és megerőszakoltak. Amikor kijózanodtam, fogvatartóim kijelentették; most már végérvényesen hozzájuk tartozom, és nekik fogok dolgozni. Aztán hozzátették, hamarosan Németországba megyünk, ahol fiatal lányokért megvesznek az idős pasasok. Rengeteg pénzt fogok keresni. Egyikük egy új lányt hozott a lakásba, s miközben vele hemperegtek, kiszöktem a szellőztető nyíláson. Azóta anya sehova sem enged egyedül. Égyszer véletlenül összefutottam az egyik fiúval, de úgy tett, mintha nem ismernénk egymást. — Miért nem jelentetted fel az illetőket? — Mert megfenyegettek, hogy felgyújtják a házunkat, s ha őket netán letartóztatják, valamelyik haverjuk áll majd bosszút. Az első esetek még szenzációszámba mentek. Leánykereskedés? Nálunk? Szinte hihetetlen — csóválta a fejét a naivabb olvasó, mikor arról olvashatott, hogy Z város bíróságán megkezdődött X Y pere, aki manökeni állásokat kínálva, külföldre csábított fiatal lányokat, s azok a nyilvánosházakban kötöttek ki. Ma már hasonló cikk vagy riport távolról sem hat bombaként. Sajnos, egyre gyakoribbak az ilyen esetek. Természetesen most nem azokra a lányokra, asszonyokra vonatkozó cikkekre gondolunk, akik önként vállalták a világ állítólag legrégibb mesterségét, de azokra a naiv és kalandvágyó teremtésekre — nem egyszer még tinédzserekre —, akiket álnok módon becsaptak, különböző ígéretekkel külföldre csaltak és ott fizikai erőszakot és lelki terrort alkalmazva jó pénzért eladták őket és szexuális rabszolgákat csináltak belőlük. Szerencsére a „fehér hússal" kufárkodó egyének közül már sokan lebuktak, s mint a fenti interjúnkból is kitűnik, a bíróság előtt felelnek tetteikért. Megdöbbentő, hogy nemcsak férfiak kerültek a vádlottak padjára, de a gyengébb nem képviselői is. És nemcsak holmi „madame" típusú hölgyek, de fiatal lányok is, többek között egy pozsonyi bölcsészhallgató. Két esetben a lebukott leánykereskedő banda főnöke 24, illetve 22 éves nő volt. A busz csaknem üresen indult Az ostravai leánykereskedők — noha egy időben több banda is létezett az észak-morvaországi régióban — nem konkuráltak egymásnak. Mindegyik csoportnak sajátos módszere volt. ígéretes álláskínálattal kezdték. A hirdetésre jelentkező lányokból sosem volt hiány, sőt, ahogy a 22 esztendős Jiňna Š. letartóztatása után vallotta, még válogatni is lehetett közülük. A volt prostituáltból üzletasszonnyá lett Jirina eleinte Ausztriába és Olaszországba irányította a külföldi munka után érdeklődő lányokat, de hamarosan rájött, hogy Görögországban csaknem korlátlanok a lehetőségek és ott silányabb „árut" is elfogadnak. Társaival együtt hoszteszi állást kínált a lányoknak. Annyi volt az érdeklődő, hogy már nem autókai szállították a lányokat a megrendelőknek, de a Relax Travel görög utazási iroda autóbuszául. Az egyik áldozat, kijátszva a szalonikii nyilvánosház tulajdonosának éberségét, hazatelefonált és édesanyja értesítette rendőrségünket. Az a legközelebbi alkalommal lekapcsolta a két „idegenvezetőt". A görög rendszámú busz aznap csaknem üresen indult vissza hellénföldre. A pórul járt lányok egyike, a 17 e.sztendős D. K. hazatérte után elmesélte, hogy 12 órás munkaidejük alatt 15 vendéget kellett kiszolgálniuk. Egy-egy szeretkezésért 7000 drachmát kaptak, s abból 6000-et leadtak főnöküknek. Aki megtagadta a munkát vagy nem teljesítette a normát, azt egy idő után valamelyik távolabbi sziget bűnbarlangjába vitték, ahonnan állítólag nincs visszaút. Olasz férjet keres? Rómában a Vaticano utcában székelő Euroclub első látásra tisztességes házasságközvetítő. A 65 éves olasz tulaj és 28 éves csehszlovák társnője Nacfa de jure keleteurópai, elsősorban hazánkbeli hajadonok ismerkedését kínálta a nősülni vágyó olasz férfiaknak. De facto azonban egészen másról volt szó. A Rómába csábított lányokról aktfotókat készítettek, s az érdeklődők — többnyire nős férfiak — 200 ezer líráért kiválaszthatták a katalógusból, melyik lánnyal akarnak „nászéjszakázni". A szerencsésebbek — a házasságközvetítők letartóztatása után — hazatértek, jobban jártak, mint azok a sorstársaik, akiket csábítóik az olasz autópályákon dolgoztattak, s ha nem voltak elég produktívak, veréssel és éheztetéssel serkentették őket nagyobb teljesítményre. Az embertelen megaláztatásoknak ebben az esetben is a rendőrség vetett véget. Ha egy üzlet beindul... Petra a Komenský Egyetem hallgatója volt, férje Roman, egy düsseldorfi fitnesscentrumban az idősödő urak izomzatának karbantartásával kereste kenyerét.. Ott ismerkedett meg egy éjszakai mulató tulajdonosával. Szó szót követett, s a bár főnöke megemlítette, hogy már járt Pozsonyban, ahol tapasztalatai szerint rendkívül csinosak és főleg olcsók a lányok. — Lokálomat jó lenne feltölteni friss „pipihusival". Fellendülne az üzlet és te is jól járnál — ajánlotta Romannak, s az ráharapott a felkínált lehetőségre. Másnap felhívta feleségét, lelkesen ecsetelte a kínálkozó lehetőséget. „Egy hónap múlva hazajövök, addig próbálj szerezni néhány lányt." Petra vette a lapot és nyomban cselekedett. Feladott az Avízóban egy hirdetést. Nyíltan megírta, hogy csinos, 18 éven felüli lányoknak német mulatókban kínál munkát. Rengetegen jelentkeztek. Középiskolások, tanítónők, munkanélküliek, csinosak és kevésbé szépek. Petra a Kijev Szállóban fogadta és tájékoztatta az érdeklődőket. „Mindössze az lesz a dolgotok, hogy a vendégeket az asztalhoz vezetitek, s elfogyasztotok velük egy-két pohárka italt, beszélgettek, szórakoztatjátok őket. Minél többet fogyaszt a vendég, annál több pénz üti a markotokat." Janát nagyon vonzotta a felkínált lehetőség, hiszen hol kereshetne heti ezer márkát csak azért, mert szórakoztatja és itatja az unatkozó urakat. A bökkenő az volt, hogy még 17 esztendős sem volt. Petra azonban gyorsan eloszlatta aggodalmait. „Ebből ne csinálj ügyet, a születési dátumoddal senki sem fog törődni." Jana, aki barátnőjét is beszervezte, úgy tervezte, hogy fél évig marad, s miután megtollasodott, hazajön és nyit egy butikot. Ám sokkal korábban jött haza, s a megkeresett márkából még csak egy színes tévére se futotta. Pedig olyan ígéretesen indult minden. Cínovecig taxival utaztak, s a határ túloldalán Petra férje várta őket. Egyenesen a bárba mentek, ahol a tulajdonos elkérte útlevelüket, majd aludni küldte őket, hogy másnap frissek és üdék legyenek. Munkaszerződésről és fizetésről szó sem esett. Reggel minden kertelés nélkül megmondta mi lesz a dolguk. A lányok sírógörcsöt kaptak, de egy mulatt kidobólegény néhány pofonnal gyorsan elhallgattatta őket. Aztán megtudták az anyagi feltételeket. A kereset 60 százaléka a tulajdonost illeti, a maradék 40 százaléknak a fele pedig Roman jussa. Janának szerencséje volt. Az egyik vendég túl fiatalnak találta, faggatni kezdte, s mikor megtudta a valóságot, elintézte, hogy a lányok hazakerüljenek. A vizsgálat során kiderült, hogy az említett házaspár rövid időn belül mintegy 250 lányt juttatott németországi bárokba. A valós szám feltehetőleg még magasabb, ám nem minden esetben beszélhetünk áldozatokról, mert sokan tudták, mi vár rájuk, ennek tudatában utaztak el, s a mai napig is ott dolgoznak.