Új Szó, 1992. úniusj (45. évfolyam, 127-152. szám)

1992-06-24 / 147. szám, szerda

1992. JUNIUS 24. IÚJSZÓ

Ä HAZAI KÖRKÉP 4 DIPLOMATA A KORMÁNYFŐNÉL Ján Čarnogurský, a szlovák kormány elnöke tegnap Pozsonyban fogadta Shirley Temple-Black asszonyt, az USA csehszl'ovákiai nagykövetét, diplomáciai megbízatásának lejárta alkalmából. A szlovák miniszterelnök tájékoztatta az amerikai nagykövetet a szlovákiai belpolitikai fejleményekről, az új kormány hivatalbalépésének és Csehszlovákia szétszazakadásának lehetőségeiről. A VÉGÁLLOMÁSON TALÁLKOZNUNK (Munkatársunktól) - Kollégáihoz hasonlóan Vladimír Pavle, a Szlovák Köztársaság közlekedési és távközlési minisztere is meghívta az újságírókat a búcsú, illetve az elmúlt időszakot elemző sajtóértekezletére. ' - Amikor e hivatal élére kineveztek, amolyan katonák nélküli hadvezérnek éreztem magam - mondotta. - A későbbiekben 110 munkatársammal együtt azon igyekeztünk, hogy a lakosságnak és a vállalkozói szférának egyaránt a lehető legjobb szállítási feltételeket teremtsünk. -Szerintem a koncepciónk helyesnek bizonyult, más kérdés viszont, hogy az elvégzett munkánkat elégségesnek értékeljük-e. Részletesen szólt a vasúti közlekedés gondjairól. A reszort tervei közül az osztrák és a magyar partnerekkel folytatott megbeszélések alapján az ivánkai repülőteret, Bécscsel összekötő vasútvonalat emelte ki. Ha sikerülne a beruházás Pozsonyból 45-50 perc alatt elérhető volna Bécs. A leköszönő miniszter szerint 1992 végéig elkészül a kassai repülőtér kifutópályája. A közutak állapotával kapcsolatban megjegyezte: a karbantartás színvonala nagyban függ az egyes járási igazgatóságok hozzáállásától, pontosabban rajtuk múlik, hogyan használják fel a" rendelkezésükre álló összeget. -A távközlés helyzetével nem vagyok elégedett - jelentette ki. - A hatáskörök körüli tisztázatlan kérdések és a privatizáció üteme egyaránt elégedetlenségre ad okot. Ezért viszont a köztársasági és az illetékes szövetségi tárca egyaránt felelős. Felmerült, hogy a két köztársaságban eltérő a buszok viteldíja. A miniszter szerint a Cseh Köztársaságban magasabbak lehetnek a tarifák, de az „átjáró" járatok viteldíjában bizonyára megegyeznek, mert egyébként a különbség a cseh vállalatokat térdre kényszerítené. A sajtóértekezleten az újságírók nem szalasztották el annak lehetőségét, hogy megtudják: vajon mit fog csinálni a miniszter úr, ha már nem ül a bársonyszékben? Vladimír Pavle igen szellemesen válaszolt: először is szabadságra megy, utána pedig felkészül a gázkazánok kezeléséhez szükséges vizságkra, de nagyon vonzza a vasút is, s talán a kedvezmények miatt oda tér viszsza. Azzal vált el a sajtó képviselőitől: reméli, egyszer majd a ligetfalusi metró végállomásán találkozunk, mert az lesz az Európába vezető út kiinduló állomása. D. T. A TÉESZ-ELNÖKÖKET VÍZBE DOBNÁM - A téesz-elnököket vízbe dobnám, hogy végre tanuljanak meg úszni, s ne arra várjanak, hogy a minisztérium húzza ki őket a kátyúból, mondotta tegnapi sajtótájékoztatóján Jozef Kršek mezőgazdasági és élelmezési miniszter, aki a mezőgazdasági szövetkezetek elnökeit „notorikus beszélgetőknek" nevezte, ahelyett, hogy kiutat kerestek volna az állami támogatás csökkenéséből. A szlovák miniszter a transzformációs törvényt jellemezve kifogásolta annak 1948 előttre történő kitolását, amely, szavai szerint duplicítást okoz. Jozef Kršek kimelte, hogy soha nem állt szándékában szétverni a mezőgazdasági szövetkezeteket, ám a volt -tulajdonosokat kártalanítani kell, s új tulajdonosi viszonyokat kell kialakítani. A DBP SZERINT: INKÁBB LAZA SZÖVETSEG (Munkatársunktól) - Az önálló szlovák állam létrejöttével kapcsolatos súlyos gazdasági és politikai következmények lehetőségére figyelmeztetett Borza Erzsébet, a Demokratikus Baloldal Pártja alelnöke egy tegnapi pozsonyi sajtótájékoztatón. Rámutatott annak veszélyére, hogy az elhamarkodott önállósulás megszakíthatja Szlovákia kooperációs kötődéseit, lelassíthatja a gazdaság szerkezetváltását és negatívan befolyásolhatja a szlovák vállalatok versenyképességét. Visszavetheti a külföldi tőke beruházási igyekezetét, s a pénz értékének romlásához vezethet. Ezért a DBP kitart a lazább szövetségi állami berendezkedés mellett. Annál is inkább, mert a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom nem győzte meg Szlovákia közvéleményét, hogy átgondolt gazdasági és külpolitikai programmal rendelkezik. Az is kétséges, vannak-e külföldi kapcsolatai, és fel tud-e sorakoztatni kellő számú szakembert, akik garantálni fogják, hogy Szlovákia ne sodródjon a jóvátehetetlen katasztrófa felé. Az ország polgárait minden jelentős belpolitikai lépésről alaposan tájékoztatni kell, hogy az összefüggések ismeretében tudjanak - ha népszavazásra kerül sor - felelősségteljesen dönteni, fejtette ki Borza Erzsébet. Václav Havel ismételt jelölésével kapcsolatban Dušan Dorotin alelnök hangsúlyozta: Nem ismertek még a hivatalos köztársasági elnökjelöltek, ezért a pártnak a hét végén ülésezett választmánya a Végrehajtó Bizottságra és a képviselői klubra ruházta át a döntést, kit fognak a DBP honatyái támogatni a júliusi elnökválasztáson. Tény, hogy a választmány ülésén senki sem javasolta Václav Havel támogatását. A párt értékeli Havel pozitívumait, jelentős nemzetközi tekintélyét, de rámutat hibáira is. Egyebek között Václav Havel szemére veti, hogy az országban - a Spanyolországban olyan sikeres - a nemzeti megbékélést a konfrontációs elemektől hemzsegő politika váltotta fel. -zsár TÖRTENELMI KIRÁNDULÁSOK HOGYAN TOVÁBB A RÁKÓCZI-ÖRÖKSÉG ÁPOLÁSÁBAN? Megtartotta elsó közgyűlését az egy éve alakult, s jelenleg 109 tagú, borsi székhelyű II. Rákóczi Ferenc Emléktársaság. A helyi, a bodrogközi, az Ung-vidéki, a kassai, pozsonyi, prágai, budapesti, a kárpátaljai, az erdélyi és az amerikai Rákóczi-tisztelőket tömörítő szervezet munkájáról és terveiről Hajdú Jenő elnök tájékoztatott. -A közgyűlés megállapította, hogy eddigi tevékenységünkért nem kell szégyenkeznünk, hiszen a tőlünk telhető módon igyekszünk ápolni a nagyságos fejedelem szellemi és anyagi örökségét. Egyebek között fontos feladatunknak tekintjük szülőházának, a nagyon elhanyagolt borsi kastélynak a rendbetételét. E célból tavaly alapítványt hoztunk létre, melynek számláján eddig mintegy 70 ezer korona gyúlt össze, örömmel nyugtáztuk, hogy a Szlovák Kulturális Minisztérium a napokban ugyanerre a célra 500 ezer koronát folyósított a helyi önkormányzatnak. - S ami a szellemi örökséget, illetve annak ápolását illeti? -A május végén rendezett Rákóczi Ifjúsági nap a maga nemében jó kezdeményezés volt, s úttörő lett a határainkon túli kapcsolataink bővítésében. - Terveikről, röviden... - A várkastély tatarozását továbbra is szívügyünknek tartjuk. Jövőre ismét megrendezzük az ifjúsági találkozót, egy nemzetközi zenei fesztivál keretében. Tervezzük a Borsit 1947-48-ban elhagyni kényszerült lakosok találkozójának megszervezését. Erre idén novemberben kerülne sor. A Rákóczi nyomában címen meghirdetett történelmi kirándulássorozatunkat augusztus 8-án Ungvár, Munkács, Beregszász és a Vereckei-hágó megtekintésével kezdjük. A közgyűlésünkön többen is hiányolták, hogy még mindig nincs nálunk magyar nyelvű oktatás, bár a helyi alapiskolával egyre jobb a kapcsolatunk. Az emléktársaság ennek a kérdésnek a megoldásához erkölcsi és anyagi támogatással kíván hozzájárulni. (gazdag) SZENT IVÁN-NAP TITOKZATOS ÉJSZAKÁJA Szent Iván napja - június 24-e az a nap, amikor leghosszabb a nappal s legrövidebb az éjszaka; ez a nyári napforduló, amely ősidők óta a nap, a tűz ünnepe volt. A kereszténység az V. századtól kezdve erre a napra helyezte Keresztelő Szent János ünnepét, a középeurópai népi kultúrákban azonban mindmáig olyan rítusok maradtak fenn, amelyek az ősi nap-, illetve tűzimádásra utalnak. A leglényegesebb a Szent Iván-napi tűzgyújtás, amely még a közelmúltban is élő hagyomány volt. ,. Tüzet megrakotjuk, Négyszögre rákötjük: Egyik szögén ülnek szép öregemberek, Másik szögén ülnek szép öregasszonyok, Harmadikán ülnek szép ifjú legények. Negyedikén ülnek szép hajadon lányok" - így szól a lassú, régi ének, miközben a tüzet gyújtják, s körülötte elhelyezkednek. A tüzet azután a leányok átugrálják; az átugrálás célja részben a megtisztulás, részben az a hit, hogy aki sikeresen ugrik, az férjhez megy a jövő farsangkor. Sőt, az erről szóló dalban „összeénekelték" a jövendő párokat is: „Mely magas rutafa ága elágazott, a tengeren által hajlongott. Egyik ága hajlott Balkó Pista udvarába Másik ága hajlott Császár Borcsa udvarába." (A rutafa erős illatú, sárgavirágú félcserje, ezen az éjszakán ezt szokták a tűzbe vetni.) Szent Iván-nap éjszakáján más csodálatos dolgok is megtörténtek. Volt ahol úgy vélik, hogy a Szent Iván éji tűz füstje szebbé teszi a lányokat, erősebbé a legényeket. Általános hiedelem volt, hogy ilyenkor a kutak és a források körül füstös tüzet kell rakni, amely majd elűzi a sárkányok és kígyók mérgét - a tüzes üszköket meg kivitték a kertbe, hogy a káposztát a hernyók ne egyék meg. Volt, ahol almát vetettek a tűzbe, s azt a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak. Viszont olyan anyának', akinek meghalt a gyermeke, Szent Iván napja előtt nem volt szabad semmilyen gyümölcsöt enni. Más vidékeken az ünnep estéjén koszorút fontak, amelynek különleges varázserőt tulajdonítottak; a ház elejére akasztották, hogy megvédje tűzvész ellen. (N) FARAGJÁK MÁR A VÁDLOTTAK PADJÁT? A kollektív bűnösség elutasítása nem jelent kollektív bűntelenséget, fogalmazta me a legfrissebb szlovákiai jogi alaptételt Vladimír Mečiar a választások utáni első sajtóértekezletén, amikor megkérdeztük tőle, követelni fogja-e a földtörvény olyan módosítását, amely kizárja a konfiskált vagyonok visszaadását. ízelítőt kaptunk tehát abból, miként képzeli el doktor Mečiar a jogállamiságot - legalábbis velünk szemben -, mennyire gondolja komolyan a jogaink megtartására tett ígéretét. Ez a salamoni válasz, amely fából vaskarika, mért gyakorlatilag fenntartja, sőt tovább élteti a kollektív bűnösség vádját - nem több demagóg szójátéknál. A kollektív bűnösség elve ugyanis a jogtörténet során sohasem jelentette azt, hogy az egész kollektíva követte el a bűnt, „mindössze" annyit, hogy a kollektíva (mondjuk egy falu közössége) egyes tagjainak bűneiért az egész közösséget büntették. Így volt ez az ókori Egyiptomban, ahol a falu határában talált meggyilkoltért az egész falu felelt, és így volt ez a szlovák államban, ahol Šaňo Mach a zsidóellenes intézkedéseket, és a majd százezer zsidó koncentrációs táborba való deportálását mindegyre azzal indokolta, hogy szülőfalujában öt kocsmáros „rabszolgaságban tartotta" italkimérés révén a szlovákokat. Azaz, még a legvadabb szlovák antiszemita Mach sem állította, hogy minden egyes zsidó vétkezett volna a szlovák nemzet ellen! Ez a kollektív bűnösség logikája! Öt, bíróság elé sem állított, soha el nem ítélt bűnös miatt minden alapvető jogától, sőt életétől megfosztani sok tízezer embert. Arról pedig az elmondottak után kár is lenne beszélni, hogy az emberi jogi alapokmányok, illetve a hatályos alkotmánytörvények értelmében mindenkit ártatlannak kell tekinteni, amíg bíróság meg nem állapítja bűnösségét. Ha ez vonatkozik az egyénre, vonatkoznia kell a kollektívára, népcsoportra is. Különben ugyanis megállapíthatjuk, hogy a szlovák nemzet nem tekinthető bűntelennek gyilkosságban, rablásban, nemi erőszaktételben, fajtalankodásban, hazaárulásban, sikkasztásban, kiskorú gyermekek kínzásában, hiszen a szlovák nemzet tagjai ilyen bűncselekményeket is elkövettek. És persze, a szlovákiai magyarok között is akadt, aki a helyzettel visszaélve bűncselekményt követett el - akár a nyilaspárt tagjaként. Apropó: egyáltalán ki tudja, minek kapcsán sütötték rá kisebbségünkre a kollektív (háborús) bűnösség bélyegét? Hisz nem a magyarok voltak azok, akik a szlovák állam idején zsidóellenes jogszabályokat fogadtak el! Sőt, ezek az intézkedések - legalábbis kezdetben - á „nem szlovák nemzet" elleni intézkedésekként indultak, és ilyen minőségben a magyarokat is sújtották. Nem a magyarok voltak azok, akik a zsidókat „Ohoí ho!" üvöltéssel az utcán összefogdosták, majd leborotválták! Mi több, éppen ilyen sors érte az anyanyelvükön megszólaló magyarokat a szovjet csapatok bejövetele után, 1945-ben. Nem a magyarok voltak azok, akik megszavazták, hogy a zsidó nemzetiségű szlovák állampolgárokat meg kell fosztani állampolgárságuktól, hogy OŠwiecin-be deportálhassák őket, sőt, a szlovák parlament egyetlen magyar képviselője volt az egyetlen, aki e törvény ellen szavazott! És éppen a magyarokat fosztották meg állampolgárságuktól 1945 után, ugyanúgy, ahogy azt a zsidókkal tették. Nem a magyarok ültek be 1939ben és az azt követő években a szlovákiai zsidó birtokokba! Sőt, éppen a magyarok konfiskált birtokaiba ültek bele 1945-ben és az azt követő években a telepesek, és az, 50 koronáért vásárolt partizánigazolvánnyal rendelkező egykori Hlinka-gardistákl Milyen kollektív bűnről beszéltek (beszélnek) itt, amikor az 1944-ben Moszkvába küldött jelentés szerint: „Egészében elmondható, hogy a németeken kívül valamennyi" nemzetiségi kisebbség a (Tiso-) rendszer ellen van". Gustáv Husák , a jelentés megfogalmazója akkor még tudta, a fasiszta ideológiával szemben éppen a szlovenszkói magyarok maradtak immúnisak. Arra is emlékezett, hogy a fasizmus ellen éppen a szlovenszkói magyarság lépett fel a legerőteljesebben, sőt, az sem volt számára ismeretlen tény, hogy a Hlinka Gárda és a Gestapo tagjai ugyanúgy internálták a Magyar Párt tagjait, mint a Szlovákiai Kommunista Párthoz tartozókat. A szlovákiai magyar történetírás nyomasztó fehér foltja, hogy nem tárta fel, mi történt a magyarokkal 1938-tól 1945-ig, illetve 1945 után. A szlovák történészek, újságírók többsége azt sem tudja, hogy a forradalmi Szlovák Nemzeti Tanács első intézkedései közé tartozott a magyar iskolák bezáratása és a magyar istentiszteletek betiltása (1944 szeptember 6-án), majd ezt követte a magyar nemzetiségű közalkalmazottak azonnali elbocsájtása. Fittyet hánynak G. Husák olyan kijelentéseire is, miszerint „ha a magyarok tisztogatásokat szerveznek saját területükön", új alapokra helyezhető a magyar kisebbség és a szlovák többség közötti viszony. Sőt, azt az eljárást, amelyet a szlovák hivatalos személyek előbb a zsidókkal, 1945 után pedig a magyarokkal szemben alkalmaztak, maga Husák is elítélte, mondván: „Szlovák részről soviniszta eljárást tapasztalunk, számos szervünk egészen úgy viselkedik, mintha megszállók lennének, terrorizálják az embereket, csak az anyanyelvük okán." Ugyanabban az időben ült össze a magyarlakta járások kommunistáinak konferenciája, amelynek állásfoglalása szerint „ugyanäkkor, amikor a legborzasztóbb soviniszta beavatkozások történnek, amelyek a magyar lakosság demokratikus rétegeit sújtják, a fasiszták még mindig szabadon járnakkelnek". Mindezek ellenére mégis a kommunista párt ültette ál a magyarok kollektív bűnösségének elvét. A kommunista párt által okozott sérelmeket pedig szinte kivétel nélkül kárpótolják. Doktor Mečiar ma mégis minket iparkodik bűnössé tenni azért, mert 1938 után átkeresztelték az utcákat, tereket (mondjuk Masaryk térről Hlinka térre); azért, mert 1938-ban Masaryk-szobrokat döntögettek, mert, Esterházy János a zsidók deportálása ellen szavazott (aki ellen a legfőbb vád az volt, hogy hozzájárult Csehszlovákia szétveréséhez). Ez utóbbi vádat a zsidókra is rásütötték a deportálások szervezésének idején. A zsidók azzal járultak hozzá az ország szétveréséhez, hogy magyarnak vallották magukat. Ez volt Esterházyék bűne is. Magyaroknak vallották magukat. Jogokat köveleltek. Ha viszont Mečiar a kollektív bűnösség, elvét vallja továbbra is, pusztán azért, mert a magyarok magyaroknak vallották magukat, sőt, ha ennek indokán háborús bűnösökként szól rólunk, vajon mekkora háborús bűnt vállal saját magára az elmúlt két hét alatt folytatott tevékenységéért? Azért, hogy az 1938-as unitárius csehszlovák államról tárgyalni nem hajlandó, de még a föderációról sem. Miért vagyunk éppen mi, a háborús bűnösök, amikor sem 1938-ban, sem 1992-ben nem támogattuk az állam szétverését? Miért nem háborús bűnös Mečiar, ha komolyan gondolja, amit nyilatkozik és amit tesz? Vagy talán ismét bevezeti a vélemények megkülönböztetését? Amit a magyar mond, az eleve államellenes, amit a szlovák mond, az „emancipálódási törekvés". Én állampolgárként szeretnék emancipálódni, mégpedig teljesen függetlenül attól, hogy a nemzetiség rovatba a következő népszámláláskor azt írom-e be, hogy „görög", „zsidó", esetleg „magyar". Az eredeti kérdésre (konfiskált vagyonok) visszatérve azonban mindenképpen szükséges idézni az egyik pártfunkcionárius Fábrynak írt levelét miszerint; „a konfiskálások indokai egyedül a gazdasági viszonyokban rejlenek. A szlovák államban viszonylag magas volt az , életszínvonal (elsősorban azért, mert a zsidóktól eltulajdonították összes vagyonukat.) A népi demokratikus Szlovákia viszont nem tudta saját erejéből tovább emelni a dolgozók életszínvonalát, ezért tette rá kezét a magyar birtokokra", és ezért ragaszkodik Mečiar ma ahhoz, hogy a magyar vagyonok továbbra is állami kezelésben, illetve a szlovákok számára feloszthatóak maradjanak. Erre a koncepcióra bizonyítékaink vannak! A cél tehát - ugyanúgy mint 1938-ban - ma is az, hogy megteremtsék a szlovák burzsoáziát, mégpedig a kisebbség kisajátítása, az alepvető emberi jogok felrúgása révén. FEKETE MARIÁN mimiiiimimmimmiimiiiimiimiiiiiim